Kedves Barátaink!
Így a választások tájékán, érdemes és hasznos meghallgatni a költő elmondásában a kommunizmust leleplező, a huszadik század egyik legnagyobb költeményét. Ugyanis sokan vannak, akik túl könnyen elfelejtik, hogy mit is tettek velük és családjaikkal, az országgal, a közösségekkel azok, akik most megint hatalom közelébe szeretnének kerülni!
A videón kívül a verset is elolvashatjuk!
kattints a videóra:
http://www.youtube.com/watch?v=fSUKMkJc3tE
Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van
nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,
nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van
nemcsak a katonásan
pattogtatott „vigyázz!”-ban,
„tűz!”-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,
nemcsak a titkon
félig nyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,
a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet
növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,
ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban
s abban,
megállt a kapualjban;
hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;
ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;
nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;
az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;
az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban,
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,
ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,
nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorban,
mint légy a borban,
mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,
mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,
tányérban és pohárban,
az ott van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,
mintha nyitva az ablak,
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,
ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,
fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,
a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,
a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;
hunyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;
vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;
cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;
a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor-zuhogásban,
az égigérő rácsban,
a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,
s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;
mint víz a medret,
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,
ő les, hiába futnál,
fogoly vagy s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,
beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,
néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,
mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,
s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,
bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,
hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;
vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;
mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,
mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.
1950!
"A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége."
Tamási Áron (1897-1966) - Kossuth-díjas író
Tied vagyok én nagy haragomban,
Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban
Szomorúan magyar.
Ady Endre
Engem ide kötött minden, a gyermekkor, a barátok, az újpesti utcák és a Megyeri úti stadion. Most megkérdezhetné bárki, hogy nem bántam-e meg ezt a hűséget. Nyugodt szívvel állíthatom, nem.
Szusza Ferenc
Varga Botond írta Szatmárnémetiből:
Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd! Péld 6,20
Egészen csodás az a kép, amelyre a szentíró itt, ebben a versben a figyelmünket irányítja: a szülői tanításra. Az édesapa és az édesanya szavára.Biztosan éreztük már, hogy az, amit elmondunk a gyermekeknek, olyan, mint a falra hányt borsó. Szülők, pedagógusok vallják meg számtalanszor: úgy, érzem nincs értelme az egésznek.
Mit mond a példabeszédek írója, hogyan kell ügyelni a tanító szavakra: mint a kincsekre. Őrizd meg, ne hagyd el. Vigyázz, el ne veszejtsd, mert a világ ki akarja lopni az életedből! Hisz az atyai és anyai, vagy épp a nagyszülők tanácsára hányszor csak vállrándítás a felelet. Mégis, megmarad valami belőle. Valami mélyen beíródik a lélek legmélyebb zugaiba, és amikor szükségünk van rá, előbukkan.
Hányszor eszedbe jut atyád parancsa, anyád tanítása, amikor az élet buktatói előtt állsz? Vagy már el is buktál. Hányszor cseng füledbe a nagyszülők évszázados életbölcsessége, melyet, valamikor ők is így kaptak útravalóul.
Atyai parancs és anyai tanítás. Nem csak egyik vagy másik szülő feladata a nevelés. Nem lehet csak az édesapákra bízni, mert kiveszne az anyai szív empátiája. De nem lehet csak és kizárólagosan az édesanyákra sem bízni a felcseperedő életet, mert kivész a tartás, a problémákkal szembeni állhatatosság. Édesapa és édesanya feladata, férfi és nő szerepe még itt is, a gyermeknevelésben is Isten által kiegyensúlyozott feladat!
refszatmar.eu
Áldott napot mindenkinek!
Töhötöm
Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mivelni kötelesség. Kölcsey Ferenc
Botos Katalin és Botos József szerint a demográfiai tényeket nem lehet következmények nélkül figyelmen kívül hagyni. A termékenységi ráta a rendszerváltáskori 1,9-ről 1,2-re csökkent, miközben a nyugdíjasok száma a 2,2 millióról 3,1 millióra emelkedett. Németországban már bevezették az úgynevezett elöregedési koefficienst: ha nem születik elég gyerek, nincs reálnyugdíj-emelkedés. Portugáliában is figyelembe veszik a születésszámot: a járulékot a szerint differenciálják, hogy hagy-e és mennyi járulékfizetőt maga után a leendő nyugdíjas. Egy, a gyerekvállalást is figyelembe vevő nyugdíjrendszer csak akkor lehet életképes, ha a mindenkori kormányok ehhez megfelelő családpolitikai intézkedéseket rendelnek, hiszen ma egy gyerekkel is azonnal a létminimum alatt találhatja magát egy család. Botosék javaslata szinte szó szerint beépültek a Nemzetgazdasági Minisztérium vitaanyagába. Az anyag kiemeli: a járulékfizetés nem öngondoskodás, hanem az előző generációval szemben fennálló kötelezettség teljesítése. Az öngondoskodás az önkéntes pénztári mozgalom és más előtakarékossági formák által lehetséges.
Világ Gazdaság
Pokol Béla alkotmánybíró szerint az európai civilizáció országai az utóbbi évtizedekben már nagyon közel kerültek ahhoz, hogy az individualizmus végletesen korrodálja a közösségek létét. A közösségi élet gúzsba kötése az eredménye annak, ha az alapjogokat a közösségek létére tekintet nélkül fogjuk fel. Amíg az európai civilizáció az elmúlt kétszáz évben sokat profitált a közösségektől részben leoldódó individualizmus modernizációs előnyeiből, addig mára a közösségmegvető egyéni autonómiát egyre inkább hátrányként is kénytelen megtapasztalni. Csak a nők anyaszerepének fokozatos megszűnését kell példának hozni az individualizmus és az egyenlősítés biológiai szerepekre átvitelének túlhajtásaként, hogy megjelenjen előttünk az európai civilizáció demográfiai összeroppanásának szomorú valósága. Az egyéni autonómia és az ezt védő alkotmányos alapjogok mindig csak a közösségek létére tekintettel és harmonikus létének függvényében biztosíthatók, és nem fogadható el ezek abszolutizálása. Az alapjogvédelem csak a közösségvédelem mellett, ezzel párhuzamosan fogadható el, és az alapjogok csak a közösség fennállása érdekében, illetve függvényében biztosíthatók.
Magyar Nemzet
Ezt meg kell nézni!
Kattints a videóra
http://www.echotv.hu/20120628_hatterkep.html
Árva László szerint Németh László 1933-as tanácsa, hogy mennyiségi eredmények helyett a minőséget kellene a középpontba állítani, ma fontosabb, mint bármikor volt. Hiszen a rendszerváltást követően a magyar vállalatok nagy része összeomlott, és a magyar gazdaság a nemzetközi vállalatoknak olcsó munkaerőt kínáló összeszerelő műhelye lett, ahol a kreativitás és az alkotószellem egyre szűkebb területre kénytelen visszahúzódni. A minőség forradalmának ma azt kellene jelentenie, hogy a kormányzat igyekszik a hazai nagy a hozzáadott értékű tevékenységet folytató vállalkozásokat támogatni és helyzetbe hozni. Napjainkban az EU alapvetően szétszakadt a magas minőségi tevékenységet folytató centrumra, és az egyre inkább összeszerelő munkát végző, illetve turizmus-vendéglátás iparból élő perifériára. A minőségi szétszakadás sok közgazdász szerint a fő oka az EU jelenlegi válságának is, hiszen mindenki a centrum termékeit akarja megvenni. A centrum pedig már nem hajlandó a perifériának hiteleket adni azért, hogy azok több német és francia terméket vehessenek. A minőség forradalmát érvényesíteni kellene demográfia terén is, különben az egyenlőtlen gyermekvállalási hajlandóság a munkaerő minőségének leromlását, az ország versenyképességének további hanyatlását fogja eredményezni.
Magyar Nemzet