A tabuk vége
És ez az az idő, amikor végre rákérdezhetünk Európa, az Európai Unió ostoba és buta, önmagát megbéklyózó szabályozásaira, amelyekkel érthetetlen módon saját magunk cselekvési lehetőségei elé állítunk mesterséges akadályokat, a neoliberalizmus és a washingtoni konszenzus (privatizáció, dereguláció, az állami kiadások csökkentése, az állam gazdasági szerepvállalásának minimalizálása) szellemében. Megkérdezhetjük végre, hogy az uniós alapelv, azaz a pénz, a munkaerő és a tőke szabad áramlása mint alaptörvény, valóban mindig és minden esetben helyes, akkor is, ha már egy adott ország nem tud mit kezdeni a bevándorlókkal? Megkérdezhetjük végre, hogy egy ország valóban nem szabhatja meg, hogy meddig és milyen mértékig viseli el a migrációt?
Sőt – horribile dictu – lassan már azt a neoliberális mantrát is megkérdőjelezhetjük, hogy mindig „a más a szép”; felvethetjük végre azt az eretnek gondolatot is, hogy esetleg az emberek a hozzájuk hasonló emberekkel szeretnek egymás mellett élni, s nem a „mással”, miközben semmi bajuk sincs a „mással”, csak annyit kérnek, hogy a más máshol legyen.
S felvethetjük azt is, hogy a különféle etnikai, nemzetiségi, vallási stb. csoportok együttlétét, egymás mellett létét erőltethetjük ugyan, de ha végül ez az egész kísérlet véres összecsapásokhoz vezet, akkor talán érdemes lenne figyelembe venni a valóságot is neoliberális álmodozások és ostobaságok helyett.
Fricz Tamás
Magyar Hírlap
Kötöttség a választási eljárásban
A 2002-es, de különösen a 2006-os országgyűlési voksolások óta annyi visszásság halmozódott fel a magyar választójogi eljárásokban, hogy azt egyszerű, apró-cseprő változtatásokkal nem lehet kiküszöbölni. A jelenleg is hatályos 1997-es eljárási törvény, amelyet az MSZP és az SZDSZ annak idején a maga kétharmados többségével fogadott el, most alapos módosításra szorul. Nem lehet például többé megengedni, hogy szavazók egyes csoportjait helyenként tömegesen megvendégeljék, megvásárolják. Az elmúlt években az is súlyos visszatetszést keltett, hogy a választások első fordulója után a lezárt eredményű kerületekből az ott élő szavazókat olyan választókerületbe utaztatták, néha szervezetten is, amelyekben még nem dőlt el a mandátum sorsa. Ehhez persze az kellett, hogy még az utolsó pillanatokban is lehetővé tegyék az átjelentkezést, s igazolást állítsanak ki a lakóhelyüktől távol szavazni kívánó választóknak.
Kulcsár Anna
Magyar Nemzet
Erasmus igazsága
Némi szomorúsággal jegyzem meg, hogy ma is a legerősebb és leggazdagabb nemzetek vezetői a legtanácstalanabbak és legfelelőtlenebbek, és az ember elborzad, milyen igaza van a régi közmondásnak: kis bölcsesség kormányozza a világot. De hát Erasmus ezt már megfogalmazta: „A hülyék véleménye irányítja a legfontosabb és legjelentéktelenebb dolgokat egyaránt.” Ezt nem Brüsszelben írta, hanem Rotterdamban.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Olimpia
Sokan mondták – néhány jó szándékú aggódó és sok-sok rossz szándékú megmondóember –, hogy ezen a londoni olimpián aztán végképp leáldozik a magyar sport csillaga. S hogy bizony vissza fogjuk sírni a pekingi három aranyat, mert most még annyi sem lesz. Sőt, lehet, hogy egy sem lesz. Mert az ország állapota, teljesítőképessége – s leginkább anyagi helyzete miatt ma már alig-alig lehetséges, hogy magyar álljon a dobogó legfelső fokára. De a másik kettőre is csak óriási szerencsével.Mikor ezt írom, kajak egyesben megszereztük a hetedik aranyunkat, és mellé még két ezüstöt. És ott van Risztov Éva fantasztikus győzelme… S ki tudhatja most még, vajon Janicsnak sikerül-e kétszázon a csoda, de hát miért ne sikerülne?
Vagyis Londonban lesz nyolc vagy kilenc aranyunk – és azt sem tudjuk még, hogyan végeznek a férfi kézilabdások. De akárhogy végeznek, eddig is csodát tettek. Most szégyellhetnék magukat mindazok, akik Nagy László „hazahozatalában” a politikát látták, és a világ legjobb átlövőjének hazatérését az Orbán-kormány hibájaként és bűneként állították be.
Szégyellhetnék magukat, ha ismernék a szégyen fogalmát. És persze szégyellhetné magát a többi, mind. Az a fehérjehalmaz, aki önmagát istennek szólíttatja saját penetráns rádióműsorában, és fel akarná pofozni azt az egykori világbajnok vívónőt, aki elsírta magát, amikor Szilágyi Áron megnyerte első aranyunkat. Az a másik fehérjehalmaz, aki Gyurta Dániel aranyérme kapcsán kifejtette önnön szánalmas és teljesen felesleges életének frusztrációit – utóbb ezt a borzalmat remek viccnek állították be a hozzá hasonlók… Eh, minek sorolni? Ilyenekkel kell együtt élnünk, s ez valószínűleg egyedülálló teljesítmény. Ez is az.
Miképpen egyedülálló teljesítmény, amit a magyar sportolók nyújtanak. Azok a magyar sportolók, akik nyugati és tengerentúli társaikhoz képest valóban elképesztő és megalázó körülmények között kénytelenek felkészülni. Pénztelenség, eszköztelenség, orvosi háttér hiánya, málló vakolatú, ócska, büdös öltözők – azok mélyéről jönnek ezek a sportemberek. Hogy csodát tegyenek, s legfőképpen azért, hogy példát mutassanak, reményt adjanak ennek az országnak.
És fantasztikus látni azt is, hogy Londonban magyarok ezrei szurkolnak a mi fiainknak és lányainknak. Az evezős pálya olyan, mintha a Maty-éren lennénk, és a kézilabdások, vízilabdások is otthon érezhetik magukat. S legalább ilyen jó érzés látni, hogy például az angolok mit művelnek, amikor saját versenyzőjük indul bárhol, bármilyen sportágban. Jó érzés, és felettébb megnyugtató látni, hogy a globalizáció látszólagos apoteózisa, a nemzetietlenítés beteg ideológiája, a világ varázstalanításának rettenetes ideje közepette a világ és benne a világ nemzetei megmutatják, hogy fontosabb számukra a nemzeti érzés és a nemzeti hovatartozás, mint a kóla, a hamburger, a szabad piac meg a hitelminősítők gazfickóinak aktuális hazugsága.
Ameddig lesz olimpia, és ameddig ott nemzetek indulnak és versengenek, addig nincs veszve semmi sem.
Ezért fáradoznak olyan sokan azért, hogy ez ne így legyen.
Ezért akarják olyan sokan összekenni önmagukkal az olimpiát, és a versenyek hőseit.
S mindez akkor is igaz, ha ma már az olimpiai játékokba is bejutott és sajnos gyakorta főszereplővé vált a világ mocska – lásd: dopping. Mégis és mindezek ellenére, az olimpia két hete valóban gyógyír a lelkekre.
Akik pedig mindezt nem tudják elviselni, akiket ez idegesít, felháborít, akik elborzadnak a himnuszok és a könnyes szemek láttán, akik pofoznának el-elcsukló hangokat hallva, nos, azok nem számítanak. Legfeljebb annyiban, hogy meg kell őket jegyezni.
Csak a miheztartás végett.
Mégis csak jó tudni, ki kivel van.
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt
A magyarok kenyeréhez 25 tonna búza a Kárpát-medencéből
Korinek László emlékeztetett rá: tavaly, a nemzet kenyere elnevezéssel Pécsen elindított jótékonysági akció keretében magyar és határon túli magyarok lakta településekről tíz tonna búza érkezett Baranyába. A gabona összeöntése és megőrlése után az alapanyagból sütötték meg a nemzet kenyerét, az azt jelképező négyezer cipót és a lisztből visszajuttattak a küldő településeknek is. A maradék mintegy hat tonnányi lisztet pedig a Böjte Csaba vezette Dévai Szent Ferenc Alapítvány számára juttatták el.A kezdeményezés eredeti elnevezését - a nemzet kenyerét - névegyezés miatt magyarok kenyerére változtatták idén. Az ötletgazda azt mondta, hogy a program sikerrel folytatódik, ugyanis augusztus elejéig már 25 tonna búzát ajánlottak fel a teljes Kárpát-medencéből, a szállítmányozási és sütőipari vállalkozások segítségével pedig anyagi ellenszolgáltatás nélkül valósulhat meg a teljes akció.
A gabona összeöntése augusztus 18-án a mohácsi Szent Miklós Vízimalomban történik meg, ezután a Duna-parti városban és Szigetváron őrlik lisztté a búzát. Egy pécsi pékség süti majd ki az öt nagy kenyeret, valamint a magyarok kenyerét jelképező nyolcezer kis cipót, amelyekhez adomány ellenében lehet hozzájutni augusztus 20-án Pécsen, a Szent István téren. A befolyt összegből a Pécsi Jótékony Nőegylet a Nekem nincs ebédem program keretében rászoruló gyerekek számára biztosítja az iskolai étkeztetést.
Budapesten Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a magyarok lisztjéből Pécsen sütött kenyeret áldja meg augusztus 20-án. A liszt nagy részét - a mostani számítások szerint tizenöt tonnát - ezúttal is a Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz szállítják, hogy 2300 árvának süssenek belőle kenyeret. A sajtótájékoztatón jelen lévő Páva Zsolt (Fidesz) pécsi polgármester kiemelte: a tavalyihoz hasonlóan Pécs ismét jelentős szerepet szeretne játszani az állami ünnepen. Emellett örömét fejezte ki, hogy Böjte Csaba részt vesz a pécsi ünnepi programokon.
MTI - fidesz.hu
Válasz a celebeknek
Nyilván nem téved, aki azt mondja, a pekingi sovány siker a Gyurcsány-éra általános depressziójának tükre volt. És London? Mintha már nem lennénk depressziósak. Így érthető tehát, miért fanyalogtak a magyar aranyakon a ballib celebek.
Sinkovics Ferenc
Magyar Hírlap
A Parlamentben köszöntötték a Kurultáj külföldi meghívottjait
A Parlamentben köszöntötték a péntektől vasárnapig Bugacon tartandó negyedik Kurultáj, a hun és a türk tudatú népek hagyományőrző törzsi találkozójának mintegy száz külföldi meghívottját csütörtökön. Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke, aki az idei Kurultáj fővédnöke, rövid beszédében azt hangsúlyozta, a hónapok óta tartó előkészületek garanciát jelentenek arra, hogy színvonalas találkozót, törzsi gyűlést tartanak majd Bugacon. Fontosnak nevezte a részt vevő népek rokontudatát, amely megítélése szerint bizalmi tőkét is jelent. Bíró András Zsolt antropológus, humánbiológus, a Kurultáj főszervezője elmondta, hogy az idei rendezvényre minden hun és türk tudatú nép elküldte a küldötteit.
Elempés kiskutya
Az LMP egy termék, egy zöld címkés sampon, amely boldogságot ígér a sarki fókáknak, és ha a Balatonban lesz delfin, az is ugrálhat. Akkor azt akár matyószínre is festik. Mert magyar és hazafi is ez a párt, mert a magyarnak és hazafinak van trendje. S a magyar vízilabdacsapatnak is szurkolnak az olaszok ellen, amennyiben a trikolort jó irányból nézik.Az LMP most szövetkezik: megtalálja a hozzá hasonló projektpártokat. Jó, rendben, a Jobbik ebbe nem fér be, az már túl kényes, karaktergyilkosság lenne. Erre is meg arra is. Ezért kellenek a lúzerszervezetek.
A bölcsészkari jegyzetekből visszamaradt Negyedik Köztársaság, a melóst díszből se látott Szolidaritás vagy éppen a Commodore 64 daliás időit idéző Milla. Az ő szerepük az, hogy ezt is, azt is hozzátegyék a közös projekthez. Egyetemi entellektüel mérsékelt droggal, kemény arcélű extűzoltó osztálytudat nélkül és végül a gyerekét legalább három nemre és vallásra felkészítő szabadelvű. Akár Benetton-reklám is lehetne, ők legalább jóféle pólót gyártanak.
Esetünkben nincs termék. Nincs elv sem, nincs érték és nincs ideológia. Ezeket a szavakat eleve kilőtték, ezek nem férnek bele a marketingtervbe.
Nincs szó arról, hogy mi lenne, ha hatalomra jutnának. Csak az van, hogy akkor ők lennének hatalmon. S az annyira cuki, édibédi és marconán Orbán-ellenes lenne.
Ennyi.
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
Példakép-casting a baloldalon
A kolumnás cikk, Kádár hatalmas fényképével akár a baloldal magánügye is lehetne, pontosabban az MSZP, a DK és a többi, még baloldalibb párt belső ügye, majd kiderül, kik a bolsevikok és kik a mensevikek, a szektások és a jobboldali elhajlók. A cikk szerzője azonban Kádár János, a realista politikus magasztalását Nagy Imre ócsárlásával igyekszik igazolni, szerinte Kádár realista volt, Nagy Imre pedig felelőtlen fantaszta, aki nem volt tisztában az erőviszonyokkal, nemcsak ő, hanem környezete sem tudott angolul, s mi több, nem nézett a térképre, melyen hazánkat a nagy Szovjetunió érdekkörébe utalta a Nyugat. Nem kellett volna deklarálni a kilépést a Varsói Szerződésből, „a kemény, furfangos sakkjátékosnak”, Kádárnak volt igaza, aki – Horthyval ellentétben – nem csinált diktatúrát. És felteszi azt a megbocsáthatatlanul gonosz kérdést is, hogy „de kérdem, és kérdezhetjük sokan: vajon ha megvalósul a Nagy Imre-i nonszensz, vagyis nem jönnek be a szovjet csapatok, és hagyják, hogy kilépjünk a VSZ-ből, akkor mivé válunk?”
Én szívesen megmondom: ott tartanánk, ahol most Ausztria vagy Finnország. Azt hiszem, egy lap történetében ez a mélypont, ilyen gondolatokat lehet ugyan közölni, mivel – ez a példa is mutatja – korlátlan sajtószabadság van hazánkban, de a népámításnak és 1956 meggyalázásának talán nem a legjobb módja, hogy a szocialistáknak híveket szerezzenek.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Román sírásók
Románia hosszú, akadályokkal teli utat tett meg huszonkét év alatt Ceausescu szörnyűséges kommunista diktatúrájától egészen az Európai Unióig, a gazdasági, politikai eredmények elpárolgása a jelenlegi tempót figyelembe véve ennél jóval kevesebb időbe telhet. Bukaresti elemzők szerint a bizonytalanság és a népszavazás végeredményének késleltetése miatt több lényeges kérdés megvitatását is későbbre halasztja a Nemzetközi Valutaalap. Az Európa Tanács jogi szaktestületét, a Velencei Bizottságot sokkolta, hogy a román alkotmánybíróság rövid időn belül másodszor fordult hozzá panasszal, a strasbourgi testület tegnap súlyos bírálatokat fogalmazott meg a román kormánnyal szemben.
Pataky István
Magyar Nemzet