Sarkosan fogalmazva - (teljes cikk)
Ha leírom e nevet, Vásárhelyi Mária, milliók szívét tölti el valami leírhatatlan érzés. Egy falunap hordaléka címmel Sólyom László aszófői beszédéről értekezik hosszan, és bírálja a volt államelnököt, aki szerinte megfeledkezett saját felelősségéről politikai elemzésében. Mindez legyen kettejük gondja, van azonban a cikknek egy sokunkat érintő megállapítása, ugyanis Sólyom „érthető tiltakozásként” emlékezett meg a békemenetről, márpedig ennek „értelmi szerzői és vezetői közismert antiszemita, rasszista közéleti szereplők, valamint a politikai hazudozás és gyűlölködés legfontosabb médiafórumait finanszírozó, bármilyen hatalmat készséggel kiszolgáló oligarcha volt – már több mint az intellektuális és érzelmi zavarodottság jele. Akár harmincan, akár hárommillióan vonultak a gyűlölködés nagymesterei által manipulált, »Nem leszünk gyarmat« felirat alatt, ezt érthető és indokolt tiltakozásként értékelni, Bayer, Bencsik és Széles mögé beállni, ez méltatlan az Alkotmánybíróság volt elnökéhez, a köztársaság korábbi első emberéhez” – írja a szeretettől és felelősségtől teljesen átitatott hölgy.
Itt vegyünk mély lélegzetet, higgadjunk le mind, akik ott voltunk a menetben néhány százezren, tevőlegesen gyűlölködve vagy manipuláltan. Mit lehet erre mondani harag és részrehajlás nélkül? Ugyanez a kedves, baráti vélemény olvasható a lapban Megyesi Gusztáv tollából, aki a magyar–izraeli válogatott labdarúgó-mérkőzésről írva a meccsen jelenlévő Csányi Sándorról megállapítja, hogy „már-már államférfiúi magaslatokra emelkedve sunyított, lapított s kacsintott össze a csürhével”.
Tudjuk, hogy balliberális körökben alapkövetelmény a rágalmazás, a hazugság és a csúsztatás elkerülése, hiszen ők a politikailag korrekt beszédmód képviselői ebben a szörnyű, vészterhes diktatúrában, így aztán csak elrebegünk értük egy imát, és kívánunk nekik mielőbbi gyógyulást.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
A Kecskemétre és térségére vonatkozó kormánydöntés nemzeti érdek
A Kecskemétet és térségét kiemelt járműipari központtá nyilvánító kormánydöntés nemcsak a várost és térségét szolgálja, de nemzeti érdek is - mondta Zombor Gábor, Kecskemét polgármestere szerdán a városházán tartott sajtótájékoztatón.Hangsúlyozta: a hét elején a Magyar Közlönyben megjelent kormánydöntés segít abban, hogy az ország gazdasági potenciálját is erősítő térség alakul ki, mert az ehhez szükséges fejlesztések kiemelt támogatást kapnak. A polgármester emlékeztetett Orbán Viktor márciusi kecskeméti látogatására, amikor egy 10 pontos fejlesztési elképzelést adott át a miniszterelnöknek. A terv egyebek mellett tartalmazta a felsőfokú oktatás és a szakképzés átalakítását, az infrastruktúra fejlesztését, a munkavállalók letelepedését és mobilitását segítő terveket, valamint az AIPA Kft. (Alföldi Iparfejlesztési Nonprofit Közhasznú Kft.) megalapítását.
MTI - fidesz.hu
Az energiaellátó rendszer birtoklása biztonsági kérdés is
A növekvő rezsiköltségek megállítása mellett a kormánynak stratégiai motivációi is vannak abban, hogy olyan közszolgáltatási rendszert alakítson ki, amely nem profit alapon működik - mondta Navracsics Tibor szerdán, az M1 Ma reggel című műsorában.A miniszterelnök-helyettes szerint a lakosságnak jelenleg olyan hátraléka van a közműcégek felé, hogy az már "szociális veszéllyel" fenyeget, ezért a kabinetnek el kell érnie, hogy a növekvő energiaárak lehetőség szerint ne terheljék a lakosságot. Szólt ugyanakkor arról is, hogy a kormány nemzetstratégiai kérdésként is kezeli például az E.ON lehetséges felvásárlását.
A válság megmutatta - mondta -, hogy az energiaipari cégek birtoklása végső soron biztonsági kérdés és nem véletlen, hogy a közép-európai országok többsége állami tulajdonban tartotta ezeket a vállalatokat. Navracsics Tibor - a műsorvezető felvetésére - megjegyezte: ahogy a tárgyalófelek esetében mindig, úgy az E.ON esetében is "benne van a kalapban", hogy a német tulajdonosok nem adják el érdekeltségüket a magyar államnak.
A miniszter hangsúlyozta, a tranzakció előtt az európai közösségi jogi környezetet is meg kell vizsgálni annak felmérésére, hogy versenyjogi szempontból nem aggályos-e a cég államosítása. Hozzátette továbbá, hogy az Európai Bizottság feltehetően gyanakodni fog a kérdésben, de szerinte ez nem jelent problémát, hiszen a "szerződések őreként" éppen ez a dolga.
A közigazgatási és igazságügyi miniszter a műsorban megismételte azon álláspontját, hogy mindenki számára könnyen elérhetőnek kell lennie a választási feliratkozásnak, hogy akaratán kívül senki se maradhasson le választójoga gyakorlásáról. Úgy fogalmazott, önmagában az előzetes feliratkozás is befolyásolhatja a következő választások részvételi arányát, bár szerinte ennek hatása nem kulcsfontosságú, mivel az eddigi tapasztalatok azt mutatják, ha a választópolgárok olyan politikai légkört érzékelnek, amelyben mindenképpen elmennek szavazni, akkor a regisztrációt is megteszik majd.
Navracsics Tibor emlékeztetett arra is, hogy három "nem elhanyagolható" csoportnak mindenféleképpen kötelező lesz a feliratkozás, hiszen a magyarországi lakhellyel nem rendelkező kettős állampolgárokról nincs választójogi névjegyzék, mellettük pedig a nemzetiségek országgyűlési képviseletéről döntő állampolgároknak és a választások napján külföldön tartózkodó szavazóknak is regisztrálniuk kell majd.
MTI - fidesz.hu
Csáky: érdekvédelmet az Országgyűlésben is - (interjú)
Jelentős figyelmet váltott ki Csáky Pál interjúja, amelyet a közelmúltban a SITA szlovák hírügynökségnek adott. Most a beszélgetés ama részével kívánunk részletesebben foglalkozni, amely a szlovákiai magyar érdekképviselet szükségességéről szól a magyar Országgyűlésben.Ön azt mondta a kérdéses interjúban, hogy új helyzet van, a felvidéki magyarságnak élnie kell azzal az új lehetőséggel is, amelyet a magyar állampolgársági törvény új változata kínál.
Valóban, ez egy új helyzet, amelyet közösen át kell gondolnunk. A magyar állampolgársági törvény új változata egyszerűsített eljárással kínálja fel a külhoni magyarok – így a Szlovákiában élő magyarok – számára is a magyar állampolgárságot.
A magyar választójogi törvény pedig aktív és passzív választójogot kínál a külhoni magyaroknak is. Ezzel a lehetőséggel élni kell, szerintem helyes lenne, ha a magyar Országgyűlésben is érvényesíteni tudnánk érdekképviseletünket. Ezt persze nagyon okosan és átgondoltan kell megvalósítanunk, tekintettel a szlovák állampolgársági törvény paranoid rendelkezéseire.
Nem tart a szlovák állami szervek megtorló lépéseitől ebben a vonatkozásban?
Ha okosan és átgondoltan cselekszünk, kezelhető a dolog. Természetesen annak a személynek, aki vállalja a jelölést a magyar Országgyűlésbe, számolnia kell a szlovák kormány esetleges ellenlépéseivel. A választók számára egyszerűbb lehet a helyzet: az lenne a legkézenfekvőbb, ha átsétálnának a határon, s vagy ott szavaznának, vagy ott adnák postára a szavazatukat. Azt viszont nem tartanám szerencsésnek, ha a szlovákiai magyarság kimaradna ezekből a folyamatokból, s ezáltal elismerné, hogy megfélemlíthető. Nem kell fejjel menni a falnak, mindig van út a hegygerincen át is.
Látható, hogy ebben a kérdésben sincs egyetértés a szlovákiai térfélen. A magyar-szlovák vegyes párt képviselői kijelentették, hogy ők nem fogják kérni a magyar állampolgárságot. Az MKP politikusai viszont kiállnak a kettős állampolgárság mellett.
Szabad emberként kell viselkednünk. Ha Csehország miniszterelnök-helyettesének – aki éppen a külügyminiszter is, és Csehország legnépszerűbb politikusa – lehet négy útlevél is a zsebében, amelyek közül a cseh sorrendben csupán a negyedik (Schwarzenberg külügyminiszternek svájci, német, osztrák és cseh állampolgársága van), ha a legismertebb szlovák europarlamenti képviselő, Peter Šťastný lehet kanadai-szlovák állampolgár, akinek a fia mellesleg USA-szlovák állampolgár, s a jégkorong-világbajnokságon az USA-válogatott tagja volt, s vígan játszott a szlovák válogatott ellen), ha az Európai Unióban több milliós nagyságrendű a kettős vagy többes állampolgárok száma, akkor részünkről sem helyes, ha a provincionális szlovák kicsiséget fogadjuk el viselkedési mintaként.
A szlovák törvényt meg fogják változtatni, mert Európa legrestriktívebb törvénye, nem enged mérlegelési lehetőséget a hivatalnoknak. Persze, Ficóéket ismerve, nem úgy fogják megváltoztatni, hogy az a mi problémánkat is megoldja. Ficóék a saját kicsiségüktől félnek, minden magyar rezzenésben veszélyt látnak, így a kettős állampolgárság intézményében is. Ha egy kicsit felemelnék a fejüket a horizont felé, észre kellene venniük, hogy a szlovákiai magyarok azzal, hogy tiltakoznak az ellen, hogy a magyar állampolgárság felvétele nyomán elvegyék tőlük a szlovák állampolgárságot, a szlovákság irányában is egyfajta lojalitást fogalmaznak meg – de elsősorban a szülőföldjükhöz való ragaszkodásukat deklarálják az ilyen hozzáállással.
Ezt egy okos szlovák politikának méltányolnia kellene, s elismerni a felvidéki magyarság jogát a kettős kötődésre. Nem a vagy-vagy hamis választása elé kellene állítani az itteni magyarokat, hanem elismerni jogukat az is-is modellre: nemzetileg az egységes magyar nemzethez kötődünk, s ezt a kötődést jogilag is meg akarjuk jeleníteni, de ez nem kérdőjelezi meg politikai-gazdasági-közigazgatási kötődésünket Szlovákiához sem. Nem a huszadik, hanem a huszonegyedik század első felében élünk, amikor is mindkét ország ugyanannak a NATO-nak és EU-nak a tagja.
Sokan viszont pozitívan értékelik az új Fico-kormány politizálási stílusát.
A valódi értékeléssel még egy kicsit várni kellene, hiszen egyelőre marketingpolitizálás folyik Ficóék részéről. A nyár kellős közepén megváltoztattak számos törvényt, amely lépéssorozat az élet nehezedését fogja eredményezni Szlovákiában. A közvélemény-kutatások szerint már most növekszik a kormányzással elégedetlenek száma, ez az arány ősszel és főleg január után még inkább megnövekszik majd.
A probléma ott van, hogy egyelőre nincs alternatíva, a hatékony ellenzék fogalma Pozsonyban ma erőteljesebb nevetést vált ki, mint bármely kabarétréfa. Csak csendben teszem hozzá: az MKP nélkül hatékony alternatíva nem is építhető ki. Magam úgy gondolom, hogy jövőre az SDKÚ és a KDH is belátja, hogy az MKP nélkül kisebb az esélyük a megyei választásokon, s főleg a 2014-ben esedékes elnökválasztáson. Egyelőre azonban az látszik, hogy a Fico-kormány problémákat gerjeszt: ezért is okosabb lenne visszafogottabban nyilatkozni a szlovák-magyar viszonyról, hiszen bizonyos kérdésekben gyakorlatilag ugyanott tartunk, ahol 1946-ban tartottunk: Szlovákiában magyarokat fosztanak meg állampolgárságuktól akaratuk ellenére. Ez elfogadhatatlan.
Azt is hallani Budapestről, hogy a magyar politikának megértőbbnek kellene lennie a Most-Híd vegyes párt iránt, mivel a szlovákiai magyar választók közül többen őket is választották, így a jelek szerint igény van az általuk kínált modellre.
Az, hogy az emberek egy adott választáson kire szavaznak, nem lehet mérvadó annak ügyében, hogy az adott párt egyébként előremutató és szükséges politikai célokat jelenít-e meg. A pénz, a sajtó és a marketing nagyban befolyásolni tudja az emberek döntését az adott helyzetben.
Szlovákiában szavaztak már vastagon Ján Ľupták munkásvezér pártjára, Rudolf Schuster és Pavol Rusko jobbára vállalkozókból összeállt választási pártjaira, sőt Vladimír Mečiar pártjára többször is – mégis megkockáztatom, hogy még a rájuk szavazók is azt gondolhatták utólag, tévedtek, s abban a bizonyos helyzetben rossz döntést hoztak.
Bizonyára felhozhatnák magyarországi példákat is, amikor egy adott választáson a parasztvakítás győzött a felelős döntések fölött. Azt a kijelentést pedig, amely azt mondja, hogy a Híd által kínált sugalmazás irányában, mely szerint a Szlovákiában élő magyarok viselkedjenek a szlovák elvárások szerint, van társadalmi támogatás, csak a lényegi összefüggések meg nem értésének foghatom fel. 1920 óta van ilyen fogadókészség, amelyet szlovák oldalról ráadásul szisztematikusan gerjesztenek: hiszen éppen erről szól az egész történet, aki ezt nem érti meg, semmit sem ért a mi küzdelmeinkből.
A „megmaradni" és a „beolvadni" ideológiája 90 éve mérkőzik egymással, s éppen a demográfiai változások mutatják, hogy van igény az asszimilációra is. De a dolog lényege éppen abban van, hogy ennek az igénynek ellen kell állni: ha győz, gyorsan elolvad a szlovákiai magyar közösség. Aki tehát nemzetpolitikával akar foglalkozni, itt kell, hogy kezdje: egy olyan etikai-politikai normarendszer támogatásánál, amely elveti a beolvadást és támogatja a megmaradást. Mindkét út támogatása értelmezhetetlen – illetve azt üzeni az embereknek, hogy az is jó, ha megmaradnak magyarnak, meg azt is támogatja Budapest, ha elszlovákosodnak. Szerintem ez az alappont: egyértelműen ki kell állni a megmaradás mellett. E nélkül nincs, nem lehet hatékony nemzetpolitika.
Találkozunk majd tehát Csáky Pál nevével a magyar Országgyűlés tagjainak névsorában?
Számunkra most a 2013-ban sorra kerülő megyei választások a legközelebbi prioritás. Állandó jelleggel igényelni kell e mellett a tarthatatlan szlovák állampolgársági törvény megváltoztatását. S azután majd eldöntjük, hogyan tovább: bölcsen, okosan kell eljárni. Dobbal verebet nehéz fogni. Kell határon túli magyar érdekképviselet a magyar Országgyűlésben is, ha ez a lehetőség megadatott. De úgy kell ezt megoldani, hogy Magyarország is, s a külhoni magyar közösségek is nyerjenek ezen az ügyön.
D. Rácz Éva
Felvidék.ma
Köszönjük, Agócs Valéria!
„A fogantatás l2-15. napjától, amikor a magzat még nem látható az anyaméhben, a szívcső már elkezd pulzálni és dobog életünk utolsó pillanatáig...A szív valóban az élet motorja, s ilyenként hatalmas munkát végez. Egy év alatt negyvenmilliószor húzódik össze, tíz év alatt tehát négyszázmilliószor. Egy élet során kétszázötven-háromszáz millió liter vért pumpál anélkül, hogy egy pillanatra is megpihenne..." /Papp Lajos európai hírű szívsebész professzor mondatai./
A napokban megállt egy ötgyermekes felvidéki magyar ember szíve, számos vészjelzés után, örökre.Ezt a pozsonyi asszonyt a szlovákiai magyar nemzeti közösség tagjai jól ismerték, hiszen a Szlovák Rádió magyar nyelvű műsoraiban évtizedeken át naponta megnyitotta előttük a szívét. Tisztelték és becsülték fiatalok és öregek, mert műsorait nagy felelősséggel készítette: ő is tisztelte és becsülte a hallgatóit. Rádióriporteri és szerkesztői pályája az első perctől kezdve szolgálat volt – ha megszólalt, lelki szemei előtt megjelent füleki cipész édesapja, a „jó"palócok, s az ország többi magyarja. Nekik mondta el, mi történik velünk az egyre vadabb történelmi hömpölygésben, szólt arról, hogy mi igaz és mi nem az emberpróbáló időkben.
Mindig megtalálta a megfelelő hangot, s műsorai általában a bizakodást, a derűt sugározták. Azt kevesen tudták, hogy a szerkesztő-riporter és műsorvezető éjszakánként ruhát varr a gyerekeinek és olykor hajnalig fordít különféle szövegeket, hogy ezekkel a plusz pénzekkel is segítse családja boldogulását. Volt ideje figyelni az új könyvekre, s elolvasásuk után megosztani másokkal a véleményét.
A küzdelmes, de mindvégig becsülettel élt évek kikezdték az egészségét, ám ő sohasem vesztette el a derűjét. Nem tudni, hányat kondult Agócs Valéria szíve, míg megállt. Azt azonban sokan érezzük, hogy ez a szív értünk is dobbant. Köszönet érte!
Batta György
Felvidék.ma
A kettős állampolgárok ott lesznek Kassán, az Alkotmánymeneten - (teljes cikk)
A hivatalok tovább folytatják a kettős állampolgárok zaklatását, minden eszközt megragadnak, hogy ellenük fellépjenek, pénzbírságot is kiróttak. Ezért mielőbb érvényteleníti kellene az alkotmányellenes szlovák állampolgársági törvényt. Ennek érdekében Tamás Ilonka néni, Dolník Erzsébet, Gubík László, Boldoghy Olivér, Fehér István és Kassai Gyula is részt vesz a kassai Alkotmánymeneten.
A kettős állampolgárság intézményét szorgalmazó munkacsoport tagjai menetet szerveznek az Alkotmánybíróság épülete elé szeptember 1-jén, a Szlovák Alkotmány napján. A menet 2012. szeptember 1-jén, szombaton 14.30-kor indul a Szent Erzsébet Dóm elől, ahonnan a Fő utcán át az Alkotmánybíróság épülete elé vonulnak. Délután 15.00-kor egy csendes, méltóságteljes tüntetés veszi kezdetét a taláros testület székhelye előtt.Kassai Gyula, lévai református lelkész megkeresésünkre elmondta, hogy a decemberi és januári felszólítások után, amikor három ízben a személyi igazolványát kérték be, az elmúlt néhány hónapban két alkalommal is felszólította a lévai rendőrség az útlevele leadására. „Egyik alkalommal sem tettem eleget a felhívásuknak. Augusztus elején (6-án) újabb levél érkezett a lévai rendőrségtől, amely határozatban mondja ki útlevelem érvénytelenítését és annak azonnali bevonását rendeli el. A levélben felszólítanak, haladéktalanul szolgáltassam be útlevelemet. A határozat visszavonhatatlan és ellene a közigazgatás szintjén már nem lehet panaszt emelni, erre csak bírósági úton, 30 napon belül van jogorvoslati lehetőség. A bírósági jogorvoslati lehetőségtől függetlenül az útlevelemet haladéktalanul, azonnali hatállyal be kell szolgáltatnom a rendőrségnek. Először is az útlevelemet a mai napig nem adtam le és ezután sem fogom leadni. Úgy döntöttem, hogy tovább folytatom a küzdelmet és nem hátrálok meg, ha nincs lehetőség a közigazgatás szintjén küzdeni az alkotmány adta jogokért, akkor ezt bírósági úton fogom megtenni" – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Kassai Gyula. Mint megtudtuk kéthete a jogi képviselő segítségével elkészítette a bírósági beadványt, amit a nyitrai kerületi bírósághoz be is nyújtott. Ebben a kerületi bíróságtól kérik, hogy vizsgálják meg a lévai rendőrség határozatának a törvényességét és érvénytelenítsék az útlevele azonnali bevonásáról szóló határozatot.
„Ez a hadjárat tovább fog folytatódni, amíg az alkotmánybíróság nem dönt, és nem érvényteleníti az alkotmányellenes szlovák állampolgársági törvényt. Ezért magam is részt kívánok venni a szeptember 1-i békés alkotmánymeneten, amelyen alkotmányos jogainkért fogunk szót emelni" – közölte a Felvidék.ma-val Kassai Gyula. Hozzátette: „Másokat is arra buzdítok, hogy jöjjenek el Kassára! Ne engedjük, hogy jogainktól megfosszanak bennünket, hanem együtt küzdjünk az igazságért!" – szögezte le Kassai Gyula.
A lévai Dolník Erzsébet is ott lesz Kassán. „Úgy hiszem, az a minimum, hogy mindaddig hallassuk hangunkat, amíg megnyugtató módon nem rendeződik a kettős állampolgársággal kapcsolatos felháborító, abszurd helyzet. Feltételezem, hogy nem ez a megmozdulásunk lesz az utolsó, de nem szabad feladnunk a küzdelmet azokért a jogokért, melyek minden állampolgárt, a Szlovákiában élő magyarokat is megilletnek" – véli Dolník Erzsébet. A tüntetéssel kapcsolatban továbbá elmondta, hogy „nyomatékot adunk annak a meggyőződésünknek, hogy a Szlovák Alkotmánybíróság kötelessége lenne mielőbb dönteni arról a beadványról, melyben a parlamenti képviselők egy csoportja kéri, hogy vizsgálja meg, az állampolgárságról szóló törvény összhangban van-e a Szlovák alkotmánnyal".
Dolník Erzsébet is bekérették a rendőrségre, hogy adjon magyarázatot, miért nem adta le az útlevelét. „Mivel az útlevelem érvényessége még 2004-ben lejárt, ezt leadtam, a személyazonossági igazolványomat továbbra sem vagyok hajlandó leadni. Ezt most nem is kérték" – szögezi le Dolník.
A komáromi Boldoghy Olivér is elmondta, hogy az ő ügyében sincs előrelépés. Azóta is küldözgetik a leveleket, amelyeket viszont Ő nem vett át. A kassai alkotmánymeneten mindenképpen részt vesz, mert mint nyilatkozta „Egy olyan országban, amelyik nem tiszteli a saját alkotmányát, ahol olyan törvényeket léptethetnek életbe, amelyek hatálya pontosan az ellenkezőjét eredményezi az alaptörvényben foglaltakkal, ahol embereket tehetnek tönkre olyan intézkedésekkel, amelyek szöges ellentétben vannak az alkotmányos renddel, nos ott senki, de senki nincs biztonságban! A szlovákság sem! Én nem szeretnék egy ilyen országban élni, ezért megyek el szeptember elsején Kassára, hogy határozottan hangot adhassak véleményemnek" – mondta a Felvidék.ma-nak Boldoghy Olivér.
A szintén komáromi Fehér István személyes okmányait is érvénytelenítette a hatóság. Esetében a rendőrség azonban tovább ment, s 33 eurós pénzbírságot rótt ki. „A rendőrségen a szlovák állampolgársági törvényre hivatkozva kérték tőlem, hogy adjam le az irataimat. Ezt én ezúttal is a szlovák alkotmányra és a vonatkozó nemzetközi jogi normákra hivatkozva megtagadtam. Emiatt megkaptam a pénzbíráságot" – mondta Fehér István. A rendőrségen még közölték vele, hogy személyigazolványát, mely a hatóságok szerint érvénytelen, bárhol és bármikor elkobozhatják tőle. „Úgy gondoltam, hogy a 15 napos határidőn belül én ezt meg fogom fellebbezni, és nem fogok fizetni, de még konzultálok jogásszal is" – mondta Fehér István. „Kassára természetesen megyek, s remélem az a menet rendesen elő is lesz készítve" – tette hozzá.
Mint ismeretes Rimaszombatban sem jobb a helyzet. Tamás Ilonka néni lánya, Anikó elhunyt. „A kettős állampolgársággal kapcsolatos törvényi rendelkezések (végrehajtási utasítások) hiányában a hivatalok "packázása" következtében húgomnak januárban összeomlott a vérkeringése és cukorháztartása, majd ezt követően a kórházban infarktust kapott. Májusban szívelégtelenség következtében ismét kórházba került, majd többször megállt a szíve. Augusztus 6-án temettük el. Januárig - a körzeti orvos nyilatkozata szerint is - teljesen egészséges volt" – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Fehérné Tamás Judit.
A Tamás családnak még 2012.január 12-i keltezéssel a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala - Az emberi jogok és egyenlő bánásmód szekciója állásfoglalást küldött a kettős állampolgárság ügyében, melyben leszögezik: „Az Alkotmány 1. cikkelyének (1) bek. kimondja, hogy a Szlovák Köztársaság jogállam. Alaptörvénye az Alkotmány. Minden törvénynek összhangban kell lennie az Alkotmánnyal. A törvények összhangja az Alkotmánnyal jeleni a törvényesség alapját, és a törvényesség a jogállam lényege. Az Alkotmány 152. cikkelyének 1. mondata szerint: „A Szlovák Köztársaságban azok az alkotmányerejű törvények, törvények és a többi, általánosan kötelező előírások maradhatnak hatályban, amelyek nem ellentétesek az Alkotmánnyal." Tehát ebből is kitűnik, hogy az állampolgárság elvesztésének esetére a törvény nem szabályozza az államigazgatási szervek eljárását. Tekintettel a hiányos jogi szabályozásra, ezeknek a szerveknek nincs jogalapjuk az eljárások lefolytatására. A hatóságok mégis zaklatják a kettős állampolgárokat az ellentörvényre hivatkozva.
A lévai Gubík László leadta az útlevelét, mert az 2012. április 19-én lejárt. „Az idézésben az szerepelt, hogy azért kérik, mert az úti okmányokról szóló törvény értelmében az érvénytelen okmányt (az enyém lejáratával vált érvénytelenné) annak birtokosa haladéktalanul leadni köteles. Nos, én az idézés után júliusban leadtam. Ennek ellenére kiszabták a 33 eurós pénzbírságot, amit kifizettem" – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Gubík László. Majd hozzátette, hogy jegyzőkönyvbe kérte, hogy rögzítsék, hogy az útlevelének leadási oka annak érvényességi idejének a lejárta. „A rendőrségen közölték, hogy hasonló eljárásra számíthatok a személyi igazolványommal kapcsolatban is. Erre azt válaszoltam, hogy az 2016 augusztusáig érvényes" – jegyezte meg Gubík László, aki tagja annak a kettős állampolgárság intézményét szorgalmazó munkacsoport, mely azt szorgalmazza, hogy az Alkotmánybíróság legyen valóban az Alkotmány őre, és ne késlekedjék az állampolgársági törvény alkotmányellenes módosításának semmissé nyilvánításával. Ennek érdekében 2012. szeptember 1-jén Alkotmánymenetet szerveznek Kassára. „Emeljük fel hangunkat minden polgártársunkért, akit egy a közös Európa szellemiségével ellentétes jogszabály megfosztott állampolgárságától, vallja magát bármilyen nemzetiségűnek, és egy békés menet keretében álljunk ki alkotmányos jogainkért" – nyilatkozta Gubík.
„Minden felvidéki magyarnak ott a helye, s ez mindennél fontosabb, mert nem csak a kettős állampolgárságról szól ez a dolog, hanem a felvidéki magyarok jogbiztonságáról is..." – tette hozzá Fehérné Tamás Judit. Mint megtudtuk, ha Ilonka néni egészsége és ereje engedi, szeretne szintén elmenni Kassára, s részt venni az Alkotmánymeneten. Tamás Ilonka néni Tormay Cécile szavaival üzen a felvidéki magyaroknak: „A végzet akkor méri ki az emberi sorsokat, mikor a hazaszeretetet lelkükbe ülteti, mettől többet ad belőle, annál súlyosabb a sors, melyet kimér."
HE, Felvidék.ma
A felzárkóztatás eszméje
Máris elsöprő gúnyáradat fogadja a Kárpát-medencét gazdasági térségként felfogó Wekerle-tervet, máris „hódításról” nyafognak, pedig hát ez a „potenciális fejlesztési makrorégió”, bármilyen különös is, egykor a miénk volt, és az itt élő népeknek ma is természetes gazdasági élettere, nagyjából ugyanolyan fejlettségi szinten és szinte ugyanazokkal a problémákkal – például a tőkehiánnyal és a technológiai lemaradással.Félgyarmati helyzetünkből csak akkor tudunk kitörni, ha nagytérségi léptékben gondolkodunk és tervezünk Kelet-Közép-Európában, ami azért fontos, mert az Európai Unió eddigi története azt bizonyítja, hogy csak nagyjából egyenlő fejlettségű tagállamok képesek jól működő, összehangolt gazdasági közösséget alkotni, a „felzárkóztatás” eszméje egyszerre szép álom és óriási hazugság, mert a fejlett térségnek nem érdeke, hogy versenytársat neveljen magának.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Közművek nonprofit alapon?
A nyugatiak tanultak a diktatúrák leckéjéből, és olyan jövedelempolitikát alakítottak ki, amely a demokráciának egyfajta jóléti legitimációt ad. Leegyszerűsítve, egy átlagos dolgozó jövedelmének ugyanis csak harmadát költi lakbérre. Egyharmad marad az autóra és más szükséges, rendszeres kiadásokra. A fennmaradó egyharmadott fogyasztásra vagy takarékosságra fordítják. Ez a modell csak úgy - volt - tartható, ha rezsiköltségek emelkedésének ésszerű gátat tudnak szabni.
A magyar társadalom rossz közérzetének egyik fő oka éppen az, hogy a szocializmusban ingyenesen vagy ártámogatással biztosított alapvető szükségletek (pl. oktatás és az energiafogyasztás) költsége a támogatás kivezetése után nem épült be kellően a fizetésbe.
Kiszelly Zoltán
Magyar Nemzet
Gulliver Európában
...az sem vitatható, hogy egy-egy kölcsön feltételeit általában a kölcsönt adó és nem a felvevő szabja meg. Csakhogy mi nem idegen kéregetők vagyunk, hanem családtagok. Egyenjogú tagjai az uniónak és a valutaalapnak, éppen ezért talán egészségesebb lenne, ha nem koszos idegenként bánnának velünk. Nem húzgálnák a fülünket, nem adnának kokikat meg körmösöket, s egyáltalán, felnőttként tekintenének ránk. Nem óriásnak és nem is törpének néznének bennünket, hanem felnőttnek. Néha-néha botladozó, még mindig a helyét kereső, de önálló nemzetnek, amely el tudja dönteni, hogy mi jó neki.
Nemzetnek, amely, ha családon belül segítséget kér, nem kioktatásra és alamizsnára vár. Nem a haját kell cibálni, kioktatni, figyelmeztetni, a francia etikettre nevelni, hanem megpróbálni segíteni neki. Ha nem is családi szeretetből, de egyszerű önérdekből, akár üzleti célból is. Mert kicsinysége is csupán nézőpont kérdése. Még akkor is, ha nem Lilliputban, Európában vagyunk.
Kiss László
Magyar Hírlap