Kiss Károly szerint a történelem keserű fintora, hogy az emigráns kormányok és politikusok hősként ültek a béketárgyalások asztalához; amely országot a németek felszámoltak, az megdicsőült, amely viszont próbálta megőrizni a függetlenségét, az a vesztesek sorsára jutott.
Ha Horthy Miklós azt teszi, amit például Benes – ő idejekorán átadta a hatalmat Háchának, a cseh Szálasinak – most a magyar történelem makulátlan hőse lenne. De ha a németek bevonulásakor lemond, Szálasiék már hét hónappal korábban hatalomra kerülnek, Magyarország gazdasági erejét pedig – Csehországéhoz hasonlóan - a német katonai gépezet fenntartására fordították volna. És nem maradt volna életben a budapesti gettóban élő 280 ezer magyar zsidó.
Magyarország a két világháború között egy feloldhatatlan dilemma foglya volt. A jogos revíziókhoz csak a náci Németországgal való szövetségen keresztül vezetett az út.
Magyar Nemzet
A józanul gondolkodó emberek üdvözlik a keleti nyitás sikerének újabb bizonyítékát, mert a történelmi sérelmeket legfőbb ideje ha nem is elfelejteni, de nem vetíteni rá a jelenre, hiszen a ma élő emberek többsége számára legfeljebb a történelmi és politikai tanulságok érdekesek, az eseményeken már nem lehet változtatni.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
A szocialisták már 2004-ben belelökték az országot a túlzottdeficit-eljárásba úgy, hogy ebből még 2011-ben is nehéz legyen kijönni. Hátrahagyták a hatalmas államadósságot, egy megengedhetetlen nagyságú államháztartási hiányt megalapozó költségvetést, óriási méretű korrupciót a kulcsfontosságú intézményekben. Konstatálták, hogy az általuk felvett IMF-hitelt már nem nekik kell majd visszafizetniük. Ezután végignéztek a devizahitellel gúzsba kötött magyar lakosságon, és dörzsölték a markukat.
Gottwald Péter
Magyar Hírlap
Mesterházy Attila beismerte, hogy a nemzetpolitika súlyának helytelen megítélése, illetve a szimbolikus kapcsolatok elhanyagolása mellett „komoly hibát” követett el pártja a 2004-es népszavazáson is. Megkérdőjelezi azonban morális indíttatását a mondta másik fele, amelyben máris felmenti magát a pártvezetés azzal, hogy a rossz válasz egy rosszul feltett kérdésre született.
Flick László
Magyar Hírlap
Mint tudjuk, Babits Mihály sok évi súlyos szenvedés után torokrákban halt meg. A csodálatosan szép, Balázsolás című verse, életének e kínokkal terhes korszakát örökíti meg.
Balázsolás
Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül,
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs-napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az
oltár előtt, kegyes szokás
szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én,
s ő se jól értett. De azért
te meghallgattad és megóvtad gyermeki
életem a fojtogató
torokgyíktól s a veszedelmes mandulák
lobjaitól, hogy fölnövén
félszáz évet megérjek, háladatlanul,
nem is gondolva tereád.
Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is,
segíts, Sebasta püspöke!
Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag,
hátra se nézünk, elfutunk
a zajló úton, eleresztve kezetek,
magasabb szellemek – de ti
csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt.
Nem sért ha semmibe veszünk
s aztán a bajban újra visszaszaladunk
hozzátok, mint hozzád ma én
reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs!
ki mint a szepegő kamasz,
térdeplek itt együgyű oltárod kövén –
mosolyogj rajtam, csak segíts!
Mert orv betegség öldös íme engemet
és fojtogatja torkomat,
gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm
zihál, s mint aki hegyre hág,
mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel,
kifulva, akként élek én
örökös lihegésben. S már az orvosok
kése fenyeget, rossz nyakam
fölvágni, melyet hajdan oly megadón
hajtottam gyertyáid közé,
mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs!
Hisz a te szent gégédet is
kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány
kivégzett: tudhatod, mi az!
Te ismered a penge élét, vér izét,
a megfeszített perceket,
a szakadt légcső görcseit, s a fulladás
csatáját és rémületét.
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnőtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír el az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál.
Babits Mihály
kattints a VIDEÓRA - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=PXQTb8S8jhY
Az Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre Úrvacsorához járuló egresi parasztlányokat mutat be. Ezüstös tónusa, aprólékos, leheletszerű finomsága azt mutatja, hogy huszonöt éves alkotója technikai akadályokat nem ismert. A kép derűs, kissé édeskés hangulata, a sok pirospozsgás szép leány megjelenéséből fakad.
A festményen a téma és a stílus, az előadásmód egyszerűsége és hangos érzelmektől és kiáltó színektől való tartózkodása harmonikusan találkozott.
Rácz Ervin írta a partiumi Erdődről:
És támasztott az Úr bírákat, a kik megszabadíták őket szorongatóiknak kezéből. (Bir2,16)
Az a jelenség, ami a Bírák könyvében sorozatosan megjelenik, minket, mai embereket is jellemez. Vétkezünk Isten ellen – szenvedjük a bűn következményeit – Isten kiszabadít minket.
Ezt a tragikomikus spirált éljük át úrvacsorától úrvacsoráig, ahol megígérjük és megfogadjuk, hogy ezután Istennek fogunk élni, és sokszor ki se lépünk a templomajtón, már kicsúszik a szánkon egy rosszindulatú szó, vagy éppen a gondolatainkkal vétkezünk.
Az erdődi templom kijáratánál van egy márványlépcső, ami ilyenkor télen csúszik, veszélyes, de tökéletesen ábrázolja a mi keresztyén életünket. A templomban könnyű keresztyénnek lenni, de mihelyt jönnek a hétköznapok csúszóssá válik az út. Vigyázzunk, nehogy elbukjunk!
Az Ige üzeni, hogy az Úrtól jön a szabadítás. Nem a szabatosság, hanem az igazi szabadság. Ezért mi nem teljesítménykényszerben, profitorientáltan, görcsösen kell, hogy éljük a mindennapjainkat, hanem abban a tudatban, hogy értékesek vagyunk Isten szemében olyannyira, hogy egyszülött Fiát adta értünk, hogyha valaki hisz benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ámen!
refszatmar.eu
Áldott hetet mindenkinek!
Töhötöm