A marosvásárhelyi orvosi egyetemen a román többségű szenátus rasszista módon áthágja az európai szabályokat - rövid lapszemle

                            A marosvásárhelyi orvosi egyetemen ismét kritikus helyzetbe került a magyar nyelvű oktatás ügye. Szilágyi Tibor rektorhelyettes szerint a tanévzárásig nyitottak a tárgyalásra, szeptembertől azonban tiltakozni fognak, ha a szenátus román többsége továbbra sem hajlandó a magyar nyelvet bevezetni a gyakorlati oktatásban. Szabó Béla tagozatvezető rámutatott: miután a kétnyelvű egyetemen már egyharmad alá csökkent a magyar oktatók aránya, a tagozat csak úgy erősödhet meg, ha álláskeretét elkülönítik, és ezentúl maga dönt az oktatói állásokról. A szenátus azonban, áthágva a szeptemberi megállapodásban vállalt kötelezettségeit, nemrég úgy küldte Bukarestbe a magyar nyelvű orvosképzés akkreditációs dossziéját, hogy az nem tartalmazza a magyar tagozat igényeit, a minisztérium pedig semmit sem tesz az egyezség betartásáért. Magyar Nemzet

Fricz Tamás: Nem ritka Rytkó! - itt nem „egykutyák” vívnak ádáz küzdelmet egymással, hanem demokraták és volt kommunisták

                                Hát ez az. Erről írtunk az elmúlt húsz évben sokan, köztük jómagam is, ha nem százszor, hát ezerszer: Rytkó Emília esete kapcsán ismét kiderült, hogy ami Magyarországon történt a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, azt csak elcseszett rendszerváltásnak nevezhetjük.   A modern demokráciák legfontosabb, alapvető intézménye a szabad választás. Bár a politológia tézisei szerint a jó és tartalmas demokráciáknak még sok más kritériumuk, feltételük van, az alap, ami nélkül nem létezhet képviseleti demokrácia, az nem más, mint hogy a választások szabadok legyenek és tiszták, azaz a mindenkori kormányzó hatalmat legfeljebb négy-öt évenként le lehessen váltani. És akkor tessék: Magyarországon 2002 és 2009 között a demokrácia alapvető, bázisintézményének, fundamentumának jogszerűsége és tisztasága felett egy volt kommunista besúgó, spicli őrködött. Egy olyan ember, aki szentül hitt a demokráciát tagadó marxizmus-leninizmusban – hiszen a XII. kerületi pártbizottság marxista-leninista egyetemének levelező tagozatát irányította –, s szentül hitt abban is, hogy az ellenzéki gondolkodók ellen, akik szabadságban és demokráciában hittek, kemény kézzel fel kell lépni, például önként és dalolva jelenteni kell róluk a titkosszolgálati és rendőri szerveknek. Rytkó elvtársnő a magyar rendszerváltás szimbóluma. Az elmaradt történelmi igazságtétel, az elmaradt lusztráció, az elmaradt szükséges személycsere szimbóluma. Szánalmas és tragikomikus szimbólum. És ezt nem értik meg belőlünk Nyugaton. Nem értik, hogy elkeseredtünk, amikor Kohl kancellár a rendszerváltás hajnalán azt javasolta Antall Józsefnek, hogy tartsa meg Horn Gyulát a kormányában külügyminiszternek. Horn Gyulát, aki az 1956-os forradalom leverésében pufajkásként vett részt. És Kohl ráadásul azok közé tartozott, akik sokat értettek belőlünk, a történelmünkből és kínjainkból. Mit várhatunk megértésben a többi nyugati politikustól? S amikor e sorokat írom, a tízen-huszonéves fiatalokra gondolok. Azokra, akik amikor e sorokat olvassák, nem értenek belőlük semmit. Nem értenek semmit, mert nem éltek a Kádár-korszakban, nem ismerték a diktatúra természetét, s ha ma leírom én vagy bárki más azt a szót, hogy a posztkommunisták, akkor elnézően mosolyognak, mert fogalmuk sincs arról, hogy mit jelent ennek az országnak a posztkommunizmus brutális jelenléte még mindig, 23 évvel a rendszerváltás után. E fiatalok nem értik, amiről mi, idősebbek, az apáik és anyáik beszélünk, mert az ötvenesek, az ő szüleik, elmulasztották megtenni, hogy informálják őket. Az én generációm, az ötvenes generáció vétkes abban, hogy a mai huszonéves fiatalok nem értik meg a mi problémáinkat és aggályainkat a mai állapotokkal szemben – már ami a „baloldalt” jelenti. Nem tudják vagy nem érdekli őket, hogy egy Lendvai Ildikó – a főcenzor a diktatúrában –, egy Kovács László volt EU-biztos, külügyminiszter, egy Kiss Péter, Szekeres Imre, Baja Ferenc no és persze Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon és még sorolhatnám, mind-mind a pártállami diktatúra vezető funkcionáriusai, KISZ-vezetői voltak. Nem értik meg, hogy ez súlyos probléma egy demokráciában. És a mai fiatalok épp ezért tartják egykutyának a két politikai elitet és tábort. Nem látják, hogy az egyik oldal a demokráciáért küzdött, lázadt és tüntetett, míg a másik oldal a diktatúrát védte, amíg tudta, majd amikor már nem lehetett, „élére állt” a demokratizációnak – és megint jól járt. Diktatúrában is nyertek, demokráciában is nyertek. Ez aztán a „zsír”! Újra és újra el kell mondanunk a fiataloknak, hogy itt nem „egykutyák” vívnak ádáz küzdelmet egymással, hanem demokraták és volt kommunisták. Újra és újra meg kell értetni velük, hogy ők sajnos éppúgy nem fogják megérteni a hazai viszonyokat – miként sajnos Nyugat-Európa, az EU vagy az Egyesült Államok sem érti –, ha nem akarják megismerni a közelmúltunk eseményeit. Meg kell értetnünk a fiatalokkal, hogy ha egy Rytkó Emília vezetheti a választások lebonyolítása és tisztasága felett őrködő intézményt, akkor a múlt árnyaitól még mindig nem szabadultunk meg. De, talán mégis – válaszolva Antall Józsefnek: még képesek lehetünk, még „tetszünk” forradalmat – azaz megtisztulást – csinálni. Fricz Tamás

Berényi József: A szlovák diplomácia ideges lett attól, hogy ezúttal nem tudta lesöpörni az asztalról kezdeményezésünket

                          Berényi Józsefet meglepte a szlovák külügyminiszter érzelmektől túlfűtött kifakadása, különösen annak fényében, hogy pár hónappal ezelőtt cseh lapoknak úgy nyilatkozott: talán a szlovák kormány is újraértékeli a benesi dekrétumokkal kapcsolatos álláspontját, s a cseh-német mintára közös szlovák-magyar nyilatkozattal zárnák le a kérdést.   Vélhetően meglepte Lajcák minisztert a tény, hogy az Európai Unió nem utasította el a kérdés tárgyalását, és annak folytatása mellett döntöttek, hiszen az elmúlt években az Európai Bizottság és az Európai Parlament meglehetősen elutasítóan viszonyult az őshonos kisebbségek gondjainak rendezésére vonatkozó kezdeményezésekhez, sokkal inkább a bevándorlás problémáit próbálták meg kezelni. „A szlovák diplomácia ideges lett attól, hogy ezúttal nem tudta lesöpörni az asztalról kezdeményezésünket.” Magyar Nemzet

A Benes-dekrétumok egyes passzusai rasszisták - semmi keresnivalójuk egy európai tagállam jogrendjében - rövid lapszemle

                          Az Európai Parlament úgy döntött: jogi állásfoglalást kér az EP jogi bizottságától, valamint a bel-, igazságügyi és állampolgári jogi szakbizottságtól is a Benes-dekrétumok egy része ellen benyújtott petícióról.   Bagó Zoltán EP-képviselő szerint ez nem szlovák-magyar ügy. A Benes-petíció az EU-ra tartozó uniós jogi kérdés, és mivel Szlovákia is e közösség tagja, vannak kötelezettségei, amelyeket be kell tartania. Például azt, hogy a kollektív bűnösség elve alapján hozott törvényeket nem tart bent a saját jogrendjében. Szlovákiára is vonatkozik az uniós jog. Így a csatlakozása előtt keletkezett törvényeket, amelyek nem állják ki az uniós jog próbáját, különös tekintettel az uniós alapelvekre és alapértékekre, ki kell vennie a jogrendjéből. Magyar Hírlap

Az Európai Bizottság - az EU "kormánya" - nagyon aggódik a gazdasági háttérhatalom profitjáért - rövid lapszemle

                          Az Európai Bizottság ország-specifikus ajánlásokat is tett a tagállamoknak. A kormány hajtson végre „hiteles és növekedésbarát költségvetési stratégiát” kiadás megtakarításokra összpontosító intézkedések meghozatalával. Segítsen helyreállítani a hitelnyújtás feltételeit a bankadó mérséklésével.   Minimalizálja az ágazatspecifikus adók okozta torzulásokat. A kormány állítsa helyre a külföldiek, a közvetlen befektetők számára vonzó környezetet. A bizottság emlékeztet, hogy az elmúlt három évben romlott a magyarországi üzleti környezet, kiemelve a külföldi befektetőket aránytalan mértékben érintő legújabb korlátozások főként a szolgáltatási szektorra összpontosulnak. A bizottság kéri, a kormány fokozatosan szüntesse meg a szabályozott energiaárakat. Népszabadság   Torkos Matild szerint a Bizottság meg sem próbálta eltitkolni mennyire aggódik amúgy a nagy érdekérvényesítő képességű gazdasági csoportok profitjáért. Magyar Nemzet

A „Soros-hálózatnak” tulajdonítható az ország nemzetközi rossz híre - rövid lapszemle

                              Roger Scruton brit konzervatív filozófus a „Soros-hálózatnak” tulajdonítható az ország nemzetközi rossz híre. Van néhány közéleti személyiség, akik a nyugati médiában rendszeresen fasizálódó diktatúrának festik le az országot.   Például, Haraszti Miklós és Kis János országon kívüli ellenzékként tevékenykednek. Bajnai politikai ambíciói kiemelt figyelmet kapnak Soros György részéről. Erre utal, hogy nem csak a pártjához köthető alapítvány, de az őt támogató fiatal aktivisták is számíthatnak támogatására. Magyar Nemzet

Áll a bál a baloldalon - rövid lapszemle

                          Az MSZP a 2010-es választásokra összeállított adatbázisa alapján mozgósítja az Együtt 2014 a rendezvényeinek a résztvevőit – állították vezető szocialista politikusok. Szigetvári Viktor, az MSZP korábbi kampányfőnöke, az Együtt 2014 társelnöke tagad. Mesterházy Attila alig egy hónapja állapodott meg Bajnai Gordonnal, hogy nem egymás rovására építik szervezetüket. Az MSZP felső vezetését éppen ezért felháborította, hogy az Együtt 2014 szocialista szimpatizánsokat aktivistákat és tagokat mozgósít országjárásukhoz. Magyar Nemzet

Igor Janke lengyel konzervatív újságíró szerint az Orbán-kormányt az emberek választották meg, ők pedig ilyen vezetőt akartak. Az nem demokratikus, ha a nemzetközi szervezetek nyomás alá helyezik Magyarországot, és meg akarják mondani neki, mit csináljon.    Sok egyéb mellett leírja azt is könyvében, hogy kormányzása alatt sok, a Fideszhez közel álló üzletember is nyer a közbeszerzési pályázatokat. Orbán Viktor ugyanis megértette, hogy pénz nélkül nem lesz képes felépíteni pártját, szüksége van üzletemberekre, médiára. Politikai szempontból ez nagyon hatékony taktika, más szempontból megkérdőjelezhető. Magyarországon nagy problémát jelent, hogy szinte nincsenek korlátok politika és üzlet között. Janke azt tanácsolja, hogy Orbán bízzon jobban az emberekben, és adjon több hatalmat kollégáinak. Orbán Viktor nagyon intelligens ember, de kockázatos, ha túlságosan egy kézben összpontosul a hatalom. (MH 1)  

Lezsák Sándor szerint a trianoni békediktátum a magyarok történelmének legnagyobb tragédiája, az európai hatalmaknak pedig a legnagyobb szégyenük.   Nem mondhatunk le arról, hogy e döntéssel szemben újraépítsük és védjük nemzeti összetartozásunk tudatát. Magyar Hírlap    

Kinn vagyunk a vízből?

                          Mintha egy nagy rendező állna az elmúlt napok eseményei mögött. Még véget sem értek a trianoni megemlékezések, megmutathattuk, mit jelent az a bizonyos nemzeti összetartozás. Mikor ezeket a sorokat írom, a fél ország birkózik az árral: katonák, rendőrök, katasztrófavédelmisek, önkéntesek és hivatásosok, idősek és fiatalok, mozgáskorlátozottak, sőt, elítéltek is. Mindenki. Ki járművel, gépekkel, ki puszta kézzel, gumicsizmában vagy anélkül, nappal és éjjel. Fáradt, kialvatlan, de elszánt tekintetű emberek a gáton. Aludni most nincs igazán idő, minden óra, minden perc sorsdöntő lehet.   A határon túlról is érkeztek segítők. Erdélyi, kárpátaljai emberek nyilatkoznak a rádióban két zsákcipelés közt zihálva: „Hogyne jöttünk volna, mi is magyarok vagyunk. Most itt kell a segítség, hát itt vagyunk…” Még az elvadult belpolitika is rendkívüli fegyverszünetet hirdetett, Mesterházy Attila pártelnök a múlt hét közepén bejelentette: az MSZP hétfőig (?) felfüggeszti politikai kommunikációját, nem támadja a kormányt. (Utána talán bepótolják.) A Népszava is kibillent ritmusából: „Minden tisztességes, hazáját szerető magyar állampolgárnak kötelessége támogatni a kormányt és a kormányszerveket az elemi csapás elleni küzdelemben.” Hogy belülről jött mondatok ezek, vagy taktikus okoskodás áll mögöttük, most édes mindegy. Így vagy úgy, a közös baj olykor kovász – összehozza az embereket. Öregeink mesélik: az ostrom utáni háborús fővárosban még föl sem szállt a füst, amikor a pincékből előbújt emberek már ásót, lapátot fogtak, romot takarítottak – mosolyogni tanultak. Az optimizmus a legerősebb kapocs az élethez. A háború, a katasztrófa – dolga végeztével – kézfogást követel. Csak maradjon hozzá kéz… Pilhál György Magyar Nemzet