Udvarhely, Háromszék, Csík és Marosszék szálán varrott és szabad rajzú munkái, a székely varrottasok. Párnavégeken, lepedőkön és rúdra valókon találhatók, testi ruhát nem díszítettek vele.
Kender és pamut-, nem egyszer egészen vékony pamutvászonra varrták őket pamutfonallal - selyemmel csak kivételesen. A hímzőfonal színe piros és kék, ritkábban a kettő együtt. Az öltéstechnika általában szálánvarrott, csupán kevés keresztszem lazítja.
Az igen szép számú hímzés között vannak tisztán mértani mintájúak és mértani formájú növényi minták, virágtövek. A hímzések egészét tekintve szembeötlik az aprólékos kidolgozás (kiváltképp a csíkieken), a levegős, ritkás rajz, a jól áttekinthető szerkezet.
Jól tagolt mezőket hímeznek. Zsúfoltságnak nyoma sincs. A székely hímzéseken a varrók a minta tisztaságára, rajzosságára törekedtek. A székely hímzések egyszerűek, de mintakincsük igen változatos.
Általában széles középhímet varrtak, amit két oldalról sima vagy szaggatott vonalsor zár le. A szerény peremdísz - melynek formája mindig független a középhímtől - ehhez tapad közvetlenül.
A Patrióta Európa Mozgalom alapítója, Mészáros László erdélyi látogatása során felkereste Csíkmadarason Bíró László polgármestert, hogy kezet szorítson bátor kiállásáért.
Mint ismert, a a nacionalista román hatóságok már többedszerre büntették meg őt, mert a magyar, és székely-magyar lobogót kitűzte községház homlokzatára.
Rövid megbeszélésük során kölcsönösen megállapították, hogy a nemzeti identitás szimbólumainak a használata a legalapvetőbb emberi jogok, és a meghatározó európai értékek közé tartozik.
Mészáros László a megbeszélés végén elmondta, hogy a legjelentősebb magyarországi civil szervezetek támogatják a határon kívül rekedt nemzetrészek legitim szervezeteinek, önkormányzatainak, a helyi közösségek megmaradásáért, a nemzeti identitás fenntartásáért indított kezdeményezéseiket, azokért folytatott küzdelmeiket, hiszen összetartozunk.
Patrióta Európa Mozgalom
Kedves Barátaink!
Osszuk meg ezt az anyagot, hogy sokan értesülhessenek a hírről, és tiltakozhassanak véleményük kifejtésével az arrogáns, nacionalista román hatalom asszimilációs politikája ellen!
Ilyen módon is tanúbizonyságot tehetünk szolidaritásunkról Bíró László csíkmadarasi polgármester mellett, aki helyi közösségi vezetőként azt teszi, amit egy ilyen pozícióba került a magyar közösségi vezetőnek tennie kötelessége.
Mi is felkérünk minden székelyföldi magyar polgármestert, hogy kövessék Bíró László cselekedetét, ugyanis “gyáva népnek nincs hazája!”
Barátsággal: Mészáros László
a Patrióta Európa Mozgalom alapítója
Szolidaritásra szólította fel az egyelőre passzív magatartást tanúsító magyar polgármestereket Bíró László csíkmadarasi községgazda azt követően, hogy Adrian Jean Andrei, Hargita megye prefektusa 9000 lejre (600 ezer forint) bírságolta meg a magyar címeres zászló kitűzése miatt.
A második mandátumát töltő polgármester közölte, fellebbez a döntés ellen, úgy véli ugyanis, hogy a helyi közösség szimbólumainak használata nem képezheti jogi vita tárgyát. Borboly Csaba megyei tanács-elnök szerint most jött el annak az ideje, hogy a többi csíki település vezetője is szolidaritást vállaljon ebben az ügyben.
Háromszék, Erdély Ma, Patrióta Európa Mozgalom
Páll Lajos emlékkiállítás nyílik Marosvásárhelyen a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János tanácstermében. A tavaly elhunyt jeles korondi festőművész emléke tiszteletére rendezett tárlat 2013. november. 26. és 2013. december 26. között látogatható, naponta 09-13 óra között.
Sikeres költő és sikeres festő vált belőle. Művészete az erdélyi tájhoz, közelebbről a Kis-Küküllő völgyéhez, Korond emberi világához kötődik. (Festményeinek már címe is jelzi a szülőföldi témaválasztást (Bivalyok, Korond, Tájkép legelésző lovakkal, Korondi csendélet, Őszi hangulat, Kilátás a hegyekre, Dombok között, Pihenő favágó).
Zsögödi Nagy Imre festő művészetével rokon az övé, természetelvű festés, de a 20. század modern festészeti irányzatainak kellékeit is gyakran beépíti motívumkincsébe . Világos, derűs színei optimizmust sugároznak, a táj megtartó erejének érzését keltik.
Valahol a háttérben a nagybányai művésztelep kisugárzása, hagyományainak továbbvitele érvényesül kortárs művészeti eszközökkel. 1965 óta volt kiállító művész, elsősorban egyéni tárlatokat szervezett. Az 1989-es romániai rendszerváltás után gyakran eljutott kiállításaival az anyaországi galériákba és Nyugat-Európába is.
erdely.ma
kattints a rövid VIDEÓRA!
http://www.youtube.com/watch?v=YcpCUmdqqAg&feature=youtu.be
A könnyen emészthető ostobaságok iparszerű termelése Amerikából indult el, és mára megfertőzte szinte egész Európát. Mindez a szabadság és a demokrácia nevében történik, és valóban: mindenki azt vesz a pénzéért, amit akar, egy sajtótermékre nem lehet rányomtatni, hogy ártalmas az egészségre, az internet pedig számtalan esetben a téboly ellenőrizhetetlen önkifejezése, a szólás- és véleményszabadság Hyde Parkja, egyszerre szórakoztató és ijesztő.
Engem mindebben leginkább az zavar, hogy alighanem ez az a műveltségi szint, amely alatt az úgynevezett „bizonytalan szavazók” sokasága rejtőzködik, és ez kedvezőtlen körülmények között akár egy választást is eldönthet. Márpedig a balliberális ellenzék bevallott célja elsősorban ennek a politikailag és gazdaságilag tájékozatlan rétegnek a mozgósítása és megnyerése azokkal a módszerekkel és jelszavakkal, amelyekből nem keveset már eddig is felmutatott a programhiányban szenvedő „összefogás”.
Magyar Hírlap
A kartellezés felett nem lehet szemet hunyni – reagált Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője az Indexnek a Gazdasági Versenyhivatal döntésére, amely alapján tizenegy pénzintézettel szemben a végtörlesztés korlátozására irányuló összehangolt magatartás miatt összesen 9 milliárd 488 millió 200 ezer forint összegű bírságot szabott ki.
Rogán Antal azt mondta: nagyon sajnálja, hogy a gyanúja beigazolódott, és a versenyhivatal szerint is összejátszottak a pénzintézetek. Úgy vélte, ezzel az akcióval a bankok több tízezer embertől vették el a lehetőségét, hogy éljenek a végtörlesztéssel.
A GVH közleménye szerint a 2011. november 23-án indult eljárásban a versenyhivatal megállapította, hogy az eljárás alá vont vállalkozások 2011. szeptember 15. és 2012. január 30. között jogsértést valósítottak meg azáltal, hogy a hitelkiváltó hitelek nyújtásának korlátozása révén a fix árfolyamú végtörlesztések csökkentése érdekében összehangolták a stratégiájukat, és ennek során üzleti titoknak minősülő információkat is megosztottak egymással.
A bankok korábban tagadták, hogy összebeszéltek volna, hogy együtt csökkentsék a végtörlesztésben részt vevő adósok számát. A vád szerint 2011 őszén, a végtörlesztés idején közösen a bankok határoztak úgy, hogy minél kevesebb adósnak teszik lehetővé a devizaadósságuk forintra váltását.
Ismert, a végtörlesztés életbe lépésekor másfél hónap alatt átlagosan egy-másfél százalékponttal drágultak a forintalapú kölcsönök. Az ügyben indult eljárást a Gazdasági Versenyhivatalnál és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél (PSZÁF) még Rogán Antal kezdeményezte, arra hivatkozva, hogy a pénzintézetek egyidejűleg emelték meg a forinthitelek kamatát a kedvezményes végtörlesztés hírére.
Zsinóron rángatták az MNB-t?
Boros Imre korábban az MNO-nak arról beszélt: véleménye szerint a Simor András vezette jegybank is felelős lehet azért, hogy kamatemeléssel riasztották el az adósokat a devizahitelek forintosításától a bankok. Nem zárható ki, hogy az akkori Magyar Nemzeti Bankot – Boros kifejezésével élve – a külföldi bankok „rángatták”, saját érdekeik szerint módosítgatva a forint alapkamatát, ezzel mintegy rásegítve a pénzintézetek kamatemeléseire.
Így a devizahitelesek jelentős része nem tudta vagy nem merte forintosítani külföldi pénznemben fennálló tartozását, vagy ha mégis megtette, a megemelt kamatok miatt így is a bankokat gazdagította. A pénzintézetek így kompenzálták magukat azokért a veszteségekért, amelyek állításuk szerint a végtörlesztés nyomott árfolyama miatt érte őket.
Magyar Nemzet
Bajnai Gordon bejelentette, hogy egy év múlva ismét miniszterelnök lesz. És azt is, hogy akkor nem lesz Kánaán. És hogy fájni fog. Bajnai nem fájni fog – már most fáj.
Bajnai Gordon négy évvel ezelőtt, amikor az állampolgárok megkérdezése nélkül – tehát a demokráciát megkerülve – miniszterelnök lett, pontosan ugyanazt mondta, mint most, négy évvel később: fájni fog.
Fájó, hogy Bajnai Gordon úgy beszél, mint egy gépezet: időszakoktól, körülményektől függetlenül csak az jön ki belőle, hogy ami következik, az fájni fáj. Az embernek óhatatlanul az az érzése támad, hogy – akárcsak Bokros Lajos – leginkább Mórickára hasonlít, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe. Vagyis ha éppen miniszterelnöknek készül, akkor automatikusan így szól: ez most fájni fog.
Unalmas ez már, Bajnai úr.
Persze érdekes ember Bajnai Gordon, mert sohasem ő akar lenni miniszterelnök, hanem felkérik rá. 2009-ben, miután a szocialisták és a szabad demokraták lényegében mindent tönkretettek ebben az országban, amit lehetett, kerestek egy balekot, aki elviszi a balhét, és zokszó nélkül, érzelemmentes hentes és mészáros módjára egy év alatt elvégzi a legbrutálisabb megszorításokat.
Igaz, az első felkérésre még nemet mondott, de miután a Nagy Miniszterelnök-kereső – amelynek a végén még Gyuszi bácsi, a házmester sem vállalta a nemes feladatot – csúfos kudarcot vallott, Bajnai megértette az idők szavát: az országnak őrá van szüksége. Nos, Bajnai jött, és ez valóban fájt.
És tessék, a történelem ismétli önmagát: eltelt négy év, s Bajnai megint itt van, megint jő és megint kopogtat. S ami a legszebb benne: ismét felkérték. Ezúttal azonban nem Gyurcsány és társai, hanem akik mögöttük állnak: az amerikai demokraták, Clinton asszony, Soros úr, Charles Gati, fontos és lényeges befektetői és pénzügyi körök, amelyek együtt és közösen vallják: Magyarországnak ismét olyan „gazdaságpolitika” kell, amely fájni fog.
De hát szükség van Bajnaira – hiszen Gyurcsányt most egy ideig jegelni kell –, hiszen a „befektetői köröknek” és a kezükben tartott bábszerű amerikai politikusoknak az a határozott véleményük, hogy Orbán Viktorral Magyarország elbitangolt a nyájtól a nemzeti szuverenitás mocskába, ahonnan gyorsan vissza kell hozni a helyes és egyetlen útra.
Márpedig Bajnai igyekszik megfelelni a megbízóinak. Tudja jól, hogy az ő üzleti pozíciói csak addig maradnak töretlenek és makulátlanok, amíg a bankok, a multik és a neoliberális „gondolkodók” által imamalom-szerűen ismétlődő mantra, a megszorítások mantrája érvényesül hazánkban. Tudja jól, hogy ennek kell megfelelnie, különben leveszik róla a kezüket. Úgyhogy nem tehet mást: ha éppen felkérik, akkor mint egy elakadt hanglemez, hajtogatja: fájni fog.
És tényleg: már a Hajdú-Bétnek beszállító libatenyésztőknek is fájt. Csak Bajnainak nem fáj semmi. Mert ő az érzelemmentes, hűvös, racionális és liberális „szakember”. Ha ő beszél, mindenkinek el kell ájulnia a félelmetes és megkérdőjelezhetetlen – a világ vezetői által támogatott – szakmai kompetenciájától.
Pusztán egyetlen baj(nai) van: éppen ez, a négyévenkénti, helyzettől és körülményektől független „fájni fog”-zsolozsmázás mutatja meg a legárulkodóbban, hogy Bajnai esetén nem szakértelemről és mély, alapos elemzésről van szó, hanem a neoliberális ideológia időtől és tértől független, enigmatikus erejű kisugárzásáról. Arról az ideológiáról, amely szerencsére már az egész világon recsegni-ropogni kezdett, ám globális körök még igyekeznek mesterségesen életben tartani.
Bizony, Bajnait még Lenin is megdorgálná, aki még a „konkrét helyzet konkrét elemzése” elvét vallotta.
Bajnai azonban képtelen arra, hogy különbséget tegyen a 2009-es és a 2013. novemberi helyzet között. Akkor ugyanis éppen ők, szocik és liberálisok nyakig eladósították és csődközeli helyzetbe juttatták az országot, miközben a felvett, hatalmas mértékű hitelek szőrén-szálán eltűntek.
Minden makrogazdasági mutatónk a mélyponton volt, Magyarország a régióban éllovasból sereghajtó lett. S ekkor jött szinte már-már természetesen a Bajnai-féle „fájni fog”, amely arról szólt, hogy az általuk elkótyavetyélt kölcsönöket a lakossággal fizettették vissza.
Most viszont, hála az Orbán-kormány paradigmatikusan más, ember-, és nem pénzcentrikus gazdaságfilozófiájának, kimásztunk a gödörből, és egyik napról a másikra igen biztató makrogazdasági adatokról kapunk hírt. A kormányzati gazdaságpolitika tehát úgy működik, hogy közben „nem fáj”.
És akkor előjön ismét Bajnai, és az ökör következetességével bánatosan azt búgja: fájni fog.
Bajnai úr! Nem kell ám minden feladatot elvállalni, főleg ha az embernek mindig kívülről súgják, hogy mit kell mondania.
És bele lehet törődni a vereségbe, amely az országnak bizonyosan nem fog fájni.
Fricz Tamás
A Nagykunságban készített szabad rajzú és szálán varrott kisszámú párnavéghímzés elnevezése: kunhímzés. Fennmaradt hímzéseinknek feltehetően legkorábbi emlékei.
Lenvászonra dolgozták őket finom szőrfonallal. A szálánvarrott darabok mértani mintázatukkal az országos mintakincshez kapcsolódnak, csupán színezésük eltérő (pl. kék–drapp). Egészen sajátosak azonban a szabadrajzú lapos- és hamis laposöltéses munkák.
Ezek mintái pontosan kidolgozottak, zártak. Nagyobb részük a középpontot hangsúlyozza, s a tőle két oldalra levő minta egymásnak tükörképe; nagy rozettákból, erősen tagolt tulipánokból és merev, leveles, végükön virágos ágakból megszerkesztett.
Ismert a hullámmintás és a két vagy több, tövénél legyezőszerűen összefogott virágot középpontba helyező kompozíció is. A középmező rajza egynézetű. Két oldalán erőteljes vonalsorok zárják le, ezekhez csatlakoznak peremdíszként, merev vaskos kis szárakon az egyes virágok, gránátalmák, gyakrabban egyenesen állva, ritkábban kissé megdöntve.
A lengyelek nemzeti ünnepe, november 11-e alkalmából körülbelül ötszázan mentünk Krakkóba a Gazeta Polska meghívására. Aki ott volt, soha többé nem felejti el azt a két napot. Ahogy megérkeztünk a waweli székesegyházba az esti misére, a zsúfolásig megtelt templomban a lengyelek felállva tapsolták meg a magyarokat. Ahogy zúgott odabent a „viva vengri” – és zúgott odakint az utcán is, együtt a „Viktor Orbán, Viktor Orbán!” kórussal. Mert igen, a lengyel nemzetiek, akik a Gazeta Polska klubokba tömörülnek és a PIS-re szavaznak, példaképüknek tekintik a magyar miniszterelnököt, és követendőnek a politikáját.
A PIS pedig a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint 11 százalékkal vezet mindenki előtt Lengyelországban. Vagyis – bár csak 2015-ben lesznek választások – nagy valószínűséggel a PIS Lengyelország következő kormánypártja, és annak elnöke, Jaroslaw Kaczynski a következő lengyel miniszterelnök. S ez még akkor is így van, ha Aczél-Acsády Endre ideges emiatt.
Mert ideges. És idegességét egy cikkben vezeti le, ahol egyebek mellett szót ejt arról, hogy a Gazeta Polska „egy szélsőjobboldali, uszító szennylap, mely persze boldogan társul minden összeesküvés-elmélethez. Ott lépdeltek mögötte a »cöfösök«”. Nem. A Gazeta Polska nem uszító szennylap, és még csak nem is szélsőjobboldali – bár kétségkívül létezik olyan nézőpont, ahonnét az egész világ szélsőjobboldalinak tűnik.
Ám pusztán ezért nem venném a fáradságot, hogy reagáljak Aczél-Acsády írására. Ellenben nevezett úrnak feltűnik, hogy a november 11-i krakkói menetben valakik egy hatalmas székely zászlót is vittek, ennek kapcsán pedig ezt vetette papírra: „Ám van egy kérdésem: a CÖF-ösök meg a társaságukban levő politikai celebek – közöttük a történelmi ismereteivel (is) egyfolytában hivalkodó Bayer Zsolt – tudták egyáltalán, hol vannak és milyen zászlót lengetnek? Aligha. Tudniillik van itt egy kis bibi (nem is egy).
Lengyelország közel 130 éves »felosztottság« után (Oroszország, Poroszország, a Monarchia), 1918-ban lett ismét független. Erről a versailles-i békeszerződés rendelkezett egy év múltán formálisan is. De az ugyanebből a szerződésből »kinőtt« másik, Párizs környéki béke szakította el Erdélyt, s ilyenformán a székelyeket Magyarországtól! Egyszóval ami ünnep volt (és ma is az) a lengyeleknek, az a székelyeknek pont az ellenkezője: tragédia. A CÖF voltaképp Versailles-t ünnepelte… (Szeretném Hofi képét látni…) Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a székelyek hőse, Bethlen Gábor, a legendás, ritka politikai érzékkel megáldott XVII. századi erdélyi fejedelem a reformáció élharcosa volt, protestáns hatalmak és erők szövetségese. Mit keresett tehát a székely zászló az ortodox módon katolikus Lengyelországban november 12-én?”
Hát akkor nézzük a tényeket!
Amikor 1920-ban kitört a háború Lengyelország és Szovjet-Oroszország között, az Új Nemzedék című lap ezt írta: „Nem tudjuk, mit tesz a Koalíció, de nekünk készen kell állnunk arra, hogy Lengyelország oldalára álljunk. Lengyelország sorsa a mi sorsunk.”
S úgy lett. Teleki Pál elrendelte, hogy a Weiss Manfréd Művek összes lőszer- és fegyvertartalékát bocsássa Lengyelország rendelkezésére, továbbá, hogy a gyár a következő hetekben csak Lengyelország számára termelhet. A szovjetekkel vívott döntő ütközet előtt 48 millió Mauser típusú lőszert, 13 millió Mannlicher típusú lőszert, megszámlálhatatlan tüzérségi lőszert, harmincezer Mauser karabélyt, több millió karabélyalkatrészt és 440 tábori konyhát szállítottunk a lengyeleknek.
És a lengyelek ezt sem felejtették el nekünk.
Josef Pilsudski marsall a lengyel győzelem után több beszédében mondott köszönetet a magyaroknak, amiért felbecsülhetetlen mértékben járultak hozzá a „visztulai csodához”, vagyis a szovjetek legyőzéséhez. S 1921-ben a szejm megtagadta a trianoni békeszerződés ratifikálását, vagyis Lengyelország soha nem ismerte el jogi értelemben Magyarország feldarabolását.
A lengyelek erre is emlékeznek. És őrzik az emlékezetet. Mi ezt is elfelejtettük. És csak önmagunkat hibáztathatjuk mindezért.
Meg persze egy kicsit az Aczél-Acsády-féle kútmérgezőket és boldog ostobákat. Akiknek még az sem tűnik fel, hogy a székelység döntő része, például a teljes Csíki-medence – Bethlen protestantizmusa ellenére – katolikus vallású. Lásd még: csíksomlyói búcsú. Úgyhogy ha már Aczél-Acsády szerint vallási alapon kell Lengyelországba látogatni, akkor ezen az alapon is rendjén való volt a székely zászló jelenléte Krakkóban.
Amúgy Aczél-Acsády nem hisz semmit. Ő csak feladatot teljesít. Hiszen azt tette egész szánalmas és aljas életében.
Bayer Zsolt