Nemcsak a sport világában növelte a magyar építőművészet hírét és tekintélyét Ázbej Sándor (1913-1998) építész, az algíri Július 5. Stadion tervezője és kivitelezésének egyik irányítója.
Az Ybl Miklós-díjas mester, aki 1940-ben szerzett mérnöki diplomát a budapesti Műegyetemen, számos hazai középülettel írta be nevét a szakma aranykönyvébe, külföldön pedig a legismertebb építmény, ami a nevéhez fűződik, az algériai főváros olimpiai stadionja. A szemlélő, ha korábban látta a budapesti Népstadiont (amely ma már Puskás Ferenc nevét viseli), azonnal ráérez a “rokonságra”.
A feljegyzések szerint valóban az történt, hogy algériai vezetők a 60-as évek közepén Budapesten járva “beleszerettek” a Népstadionba, s azon nyomban rendeltek is egy hasonlót saját fővárosuknak. A feladattal a Középülettervező Vállalatot bízta meg a magyar állam, és az Ázbej Sándor vezette szakembergárda becsülettel el is végezte a munkát, sőt – összevetve a “mintadarabbal” – túl is teljesítette azt. Így a nem sokkal korábban függetlenné vált Algériában 1967-ben megkezdődött az olimpiai sportkomplexum építése, és ennek főeleme, a stadion 1972-re el is készült.
Az ünnepélyes megnyitóra meghívott számos külföldi, főleg afrikai vendég szinte egyöntetűen állapította meg, hogy nemcsak a vendéglátó ország, de az egész kontinens is pazar arénával gazdagodott. A húszmillió dolláros költséggel készült objektum elvileg 80 ezer néző befogadására alkalmas lelátóval rendelkezik, amelynek felső karéja jobban körbeveszi a teret, mint idősebb magyar rokonáé. A pilonok azonban annyira emlékezetnek a pestiekre, hogy le sem tagadhatnák az összefüggést.
A házigazdák nagy bánatára olimpiát még nem rendeztek itt, de nagy nemzetközi viadaloknak, pán-afrikai játékoknak már helyet adott az aréna, amelyet időközben az algériai történelem egyik jeles dátumáról Július 5. Stadionnak neveztek el.
(A korábbi francia gyarmat nyolc évig tartó véres felszabadító háború után 1962. július 5-én nyerte el függetlenségét).
magyaremlek.noilblog.hu
A szlovén főváros felett magasodó vár magyar vonatkozású nevezetessége, hogy 1849-ben közel három hónapig falai között őrizték az első felelős magyar kormány miniszterelnökét. Gróf Batthyány Lajos (1807-1849), akit a márciusi forradalom hatására nevezett ki a császár kormányfőnek, ősszel – döntően a Jellasics féle horvát támadás nyomán, október 2-án – lemondott erről a tisztéről.
Visszalépésének dacára a Habsburg ház nem felejtette el szerepét a magyar történelemben, így az osztrák csapatok Pesten letartóztatták. Előbb egy budai kaszárnyába, majd Pozsonyba, Ljubljanába illetve Olmützbe hurcolták.
E – ma cseh – városban ítélte el a katonai bíróság, előbb börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra, de a Burg nyomására az ítéletet golyó általi halálra súlyosbították. Kivégzésére Pesten került sor október 6-án, egy napon az Aradi Vértanúkéval.
A ljubljanai várat – a Gradot – 1144-ben említik először írásos emlékek, de valószínűleg már a rómaiaknak is állt itt őrtornyuk. A XVII. században készült gyönyörű gótikus Szt. György kápolnát a krajnai kormányzók címerei díszítik. A XIX. században a várat börtönként használták, 1849. május 5. és július 23. között itt tartották fogva gróf Batthyány Lajost. Emléktáblája a Szt. György kápolna mellett a toronyba vezető lépcsőház bejáratánál található. Nemzeti ünnepünkön ezt koszorúzzák meg a magyar nagykövetség és a Szlovéniában élő magyar közösség képviselői.
__________________________________________
Szentmisével emlékeztek a második világháborúban, a Don-kanyarban megsemmisült 2. magyar hadseregre Budapesten, a Mátyás-templomban.
A doni áttörés 71. évfordulóján tartott istentiszteleten az áldozatokért és a békéért imádkoztak. Bíró László, a Katolikus Tábori Püspökség püspöke Ferenc pápát idézte: a család a testvériség, a testvériség pedig a béke alapja és útja. Ezután a Hadtörténeti Intézet udvarán, a doni hősök emléktáblájánál folytatódott a megemlékezés. Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium államtitkára itt arról beszélt, hogy a nemzeti tragédiánkból tanulva ideje kézbe vennünk a nemzeti önrendelkezést.
– A testben és lélekben meggyötört túlélőknek és utódaiknak legalább annyi elégtétellel tartozunk, hogy tudják, áldozatukkal hazájukat szolgálták. Ez az áldozat szolgál tanulságul a nemzetnek – mondta Vargha Tamás. – Erős és idegen hatalmak szorításában éltünk évszázadokon keresztül. Ideje, hogy megtanuljunk kíméletlen őszinteséggel szembenézni önmagunkkal, hibáinkkal és mulasztásainkkal. Ideje, hogy nemzeti tragédiánkból tanulva kezünkbe vegyük népünk és nemzetünk sorsának alakítását. És ideje megvalósítanunk a nemzeti önrendelkezés princípiumát – fogalmazott a honvédelmi államtitkár.
MNO
„A magyarországi választásokon való részvétellel – mintegy válaszként Magyarország alaptörvényének a határon túli magyarokra vonatkozó rendelkezésére – mutassuk meg az egész világnak, hogy a székelyek felelősséget viselnek Magyarországért és a magyar nemzetért” – áll a Székely Nemzeti Tanács közleményében.
Az Izsák Balázs elnök által aláírt dokumentum emlékeztet: a székelyek történelmi tudatába mélyen bevésődött, hogy katonai berendezkedésük, a magyar királyságon belüli jogállásuk révén századokon keresztül Magyarország és a magyar nemzet védelmezői voltak. Ez a tudat nem csak nemzeti önérzetüket erősítette meg, hanem közösségi összetartozásukat is oly mértékben, hogy szülőföldjükön számbeli többségüket kisebbségi sorba kerülve, az asszimilációs politikai praktikák ellenére is mind a mai napig megőrizték.
Amint megadatott a lehetősége a könnyített honosítási eljárásnak, a székelyek tízezrével igényelték a magyar állampolgárságot, hogy a szülőföldükön maradva, közjogi kötelékkel is megerősítsék nyelvi, kulturális, érzelmi kötődésüket Magyarországhoz. Tudatában vannak, hogy nagyszámú részvételük sem befolyásolja lényegesen a magyarországi választások eredményét, ám kétszázezer székely szavazat határozott és nagyszerű visszaigazolása lenne annak a politikának, amely Magyarország teljes jogú polgáraivá tette őket.
A Brunszvik-kastély, az egykori főúri rezidencia ma a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpontjának ad otthont.
Brunszvik Antal Mária Terézia királynőtől kapta a grófi rangot és a martonvásári birtokot. A kastély mai külseje az 1870-es neogótikus stílusú átépítéskor alakult ki. Az egyemeletes épület szabálytalan alaprajza, csúcsíves, nagy ablakai, a karcsú tornyok, támpillérek, fiatornyok, pártázatok együttese igazi romantikus hangulatot teremt. Hetven hektáros parkja csodálatos.
A kastélyban kialakított Beethoven Emlékmúzeumban a család nőtagjainak Beethovennel folytatott levelezését, valamint a művész és a család életével kapcsolatos dokumentumokat mutatják be. Látható többek között a zeneszerző hajtincse, szoborportréja és arcképe, megismerhetjük magyar vonatkozású műveit és egyéb magyarországi kapcsolatait is.
A kastélyt és a hozzá tartozó 24 hektárnyi területű csodálatos parkot még a 18. században építtette a Nádasdy család.
A barokk stílusú Zichy-kastélyt 1746 és 1752 között építette Jäger János Henrik kőfaragó mester és Bebo Károly, szobrász. A melléképületek is a 18. században készültek el. A főépület 1752-re készült el, a melléképületek pedig 1754 és 1757 között jöttek létre. A főépület lépcsőzetét és kápolnáját freskók díszítették, továbbá a berendezése vetekedett az akkori főúri kastélyokkal.
A 19. század folyamán ruharaktárként szolgált, az 1950-es években pedig szükségszállásokat létesítetek benne. A főépület 1974-es helyreállítása óta művelődési házként funkcionál. Ma az épületeiben található a Kassák Múzeum, Vasarely Múzeum és az Óbudai Múzeum.
A fehérvárcsurgói birtok első tulajdonosa 1690-ben a Hochburg család volt, majd a Berényi és később a Perényi családé lett. A kastély építése 1844 és 1851 között Henrich Koch tervei alapján történt.
A kastély egyemeletes klasszicista épület, középrizalitos, timpanonnal ellátott. A kastély oldalán emelkedik 30 méter magasságú tornya, négy sarkán 1-1 fióktornyocskával, közöttük húzódó ballusztráddal.
A kastélyudvarban franciakertet alakítottak ki.
A fertődi Esterházy-kastély épületegyüttese és a benne látható kortörténeti kiállítás Fertőd város fő nevezetessége, Magyarország egyik kiemelkedő turisztikai látnivalója. Mai formáját a 18. század második felében nyerte el, Esterházy Miklós elképzelései és tervei alapján. A barokk épületegyüttes a maga korában egyedülálló építészeti jelenségként értékelhető. A kastélyban egy lakosztályt tart fenn az állam az Esterházy családnak, azaz jelenleg herceg Esterházy Antal számára.