Tájékozódjunk, hogy ne csak történjenek velünk a dolgok – tájékozódjunk, hogy magunk alakíthassuk saját sorsunkat! – Rothschild cionizmus - beszélgetés Drábik Jánossal – VIDEÓ!
A Világ ahol élünk – új rovatunk
Ebben a rovatunkban szereplő anyagokban elhangzottakkal, következtetésekkel nem minden esetben értünk egyet feltétlenül, de fontosnak tartjuk a közzétételüket a bennük szereplő információk miatt.
másold be a a VIDEÓ linkjét! - nagyon fontos beszélgetés!
https://www.youtube.com/watch?v=7PZB4h9oXD0
Tiltakozik Kárpátalja a mozgósítás ellen - „Kárpátalja, ne háborúzz!”
Kedves Barátaink!
Osszuk meg ezt az anyagot, hogy ily módon is tiltakozzunk az esztelen öldöklés ellen – a háborúk ellen, amelyek nem a részvevő katonák és nemzetek céljait szolgálják, hanem tolerálhatatlan nagyhatalmi érdekek mentén, előre kitervelten generáltak!
Tiltakozzunk ily módon is az USA által gerjesztett ukrajnai háború ellen, melybe immár más nemzetiségűek mellett a Kárpátaljáról magyarokat is bevontak, és továbbiakat kívánnak behívni!
Tiltakozzunk az értelmetlen szenvedés, a felesleges vérontás ellen!
Tiltakozzunk, hogy már magyar áldozatai is vannak ennek az újabb, idegen érdekeket szolgáló eszement háborúnak, amelyhez semmi közünk nincsen, amelyhez az eddigi áldozatoknak sem volt semmi közük!
Barátsággal: Mészáros László - Patrióta Európa Mozgalom alapító
Az ukrán hadseregben elrendelt részleges mozgósítás ellen kezdődött több száz fős tüntetés kedden Munkácson, miközben a közeli Beregrákoson (Rakosino) második napja tarják lezárva a Csap–Kijev főútvonalat a tüntetők. A Huszti és a Beregszászi járás több településén is volt útlezárásos tiltakozás.
A munkácsi hadkiegészítő parancsnokság épülete előtti tüntetésen a hadseregbe behívott tartalékosok női hozzátartozói azt követelték a katonai hatóságtól, hogy férjeiket, fiaikat és fivéreiket ne vigyék a kelet-ukrajnai háborús övezetbe. A tiltakozók szerint a terrorellenes műveletben csak megfelelően kiképzett katonáknak lenne szabad részt venniük.
A „Kárpátalja, ne háborúzz!” jelszót skandáló nők a katonai parancsnokságtól a város egyik legforgalmasabb útkereszteződéséhez vonultak, és lezárták a forgalom elől. A tüntetők azt követelik, hogy Lengyel Zoltán polgármester tárgyaljon velük, ellenkező esetben lezárják a városon áthaladó nemzetközi vasútvonalat is. A tiltakozás azután is folytatódik, hogy Munkács első embere találkozott a tüntetőkkel és a „kényszermozgósítás” leállítását követelő közös beadványt fogalmazott meg velük együtt az ukrán elnöknek.
A város melletti Beregrákoson és három szomszédos községben hétfőn délután mintegy harminc nő és gyerek lezárta a településen áthaladó nemzetközi főútvonalat, aminek következtében hatalmas forgalmi dugó alakult ki mindkét irányban. Munkács felől Ungvár és az ukrán–szlovák határátkelőhely csak több tíz kilométeres kerülővel érhető el.
Hétfő délután a Huszti járás négy településén tartottak főként nők útlezárásos tiltakozást. Forgalmas közlekedési útvonalakat vettek blokád alá Nagyberegen, Kígyóson, Beregújfaluban és egy nappal korábban Gáton.
Ilosván hétfőn helyi és környékbeli hadköteles férfiak tüntettek a járási állami közigazgatási hivatal épületénél a részleges mozgósítás ellen. A tiltakozók bejelentették, hogy a behívások folytatódása esetén lezárják a fő közlekedési útvonalakat.
Kelet-Ukrajnában továbbra is feszült a helyzet: folyik a harc a szakadárok és az ukrán hadsereg között. A kelet-ukrajnai harcokban április közepe óta már legalább 1142 ember vesztette életét, és közel három és fél ezren sebesültek meg – közölte hétfőn az ENSZ emberi jogi főbiztosa.
A kárpátaljai ukrán nyelvű médiában olyan hírek jelentek meg, hogy a megyéből a mostani részleges mozgósítás során hatezer tartalékost hívnak be katonai szolgálatra. Félhivatalos jelentések szerint az Ungvári járásból hatszáz, a Munkácsi járásból 500 főt mozgósítanak.
Kárpátaljáról eddig kilenc katona vesztette életét a kelet-ukrajnai harcokban.
Románia elvárja az ukrán hatóságoktól, hogy a lakosság körében végzett katonai mozgósítás során ne alkalmazzanak szelektív szempontokat, amelyek etnikai diszkriminációhoz vezethetnek – olvasható a román külügyminisztérium keddi közleményében.
A román diplomácia azután adott ki közleményt, hogy múlt pénteken az ukrajnai román kisebbség tagjai tiltakoztak a mozgósítás ellen. A román külügyminisztérium leszögezte: figyelemmel kíséri a folyamatot, és a tüntetések kezdete óta kapcsolatban áll mind a románok képviselőivel, mind az ukrán civil és katonai hatóságokkal.
Az ukrajnai Csernyivci megye román többségű településein a lakosok útlezárással tiltakoztak az ellen, hogy a térségben csaknem ötszáz román nemzetiségű ukrán állampolgár kapott mozgósítási parancsot.
MTI - mno
Ali Hamenei ajatolláh, Irán vallási és politikai vezetője népirtással vádolja Izraelt
A vallási vezető a muzulmán böjti hónapot, a ramadánt lezáró háromnapos ünnep, az íd al-fitr ünnep alkalmából beszélt. Izraelt "veszett kutyának és ordas farkasnak" nevezte, miközben azt bizonygatta, hogy az iszlám világnak fel kell fegyvereznie a palesztinokat. Mint mondta, "amit a cionista vezetők tesznek (a Gázai övezetben), az népirtás, történelmi katasztrófa".
Hozzátette, hogy az izraeliek "éjt nappallá téve ártatlan embereket támadnak, ezek a (palesztin) férfiak, nők és gyerekek magukat és csekélyke vagyonukat védelmezik, az amerikaiak és európaiak azt akarják, hogy ezt is elvegyék tőlük...".
Hamenei beszédében felszólította az iszlám világot, hogy lássa el fegyverekkel a palesztinokat. "Mindenki, akinek van eszköze, különösen az iszlám világ, tegyen meg minden tőle telhetőt a palesztin nép felfegyverzéséért" - mondta.
Barack Obama amerikai elnök egy Benjámin Netanjahu izraeli kormányfővel folytatott megbeszélésén úgy vélekedett, hogy hosszú távon az izraeli-palesztin konfliktust a terrorcsoportok és a Gázai övezet fegyvermentesítésével kell lezárni. Hamenei szerint az Egyesült Államok és az európai országok azért akarják a lefegyverzést, hogy Izrael bármikor megtámadhassa Palesztinát és a Gázai övezetet, miközben a palesztinok védtelenek maradnának.
Az iráni vallási vezető beszédében üdvözölte a palesztinok jogait védelmező ellenállást. Hangoztatta: "Egy kis területen bekerített, lezárt határok mentén élő, ivóvíztől és elektromos áramtól elzárt lakosság szembeszáll egy olyan felfegyverzett hadsereggel, amilyen a cionista rendszeré. (...) Ez a nép lankadatlanul ellenáll. Ez mindannyiunknak példaként szolgál" - jelentette ki végezetül az iráni vallási vezető a tévé élőben közvetített adásában.
Egy tüzérségi lövedék becsapódása miatt leállt a Gázai övezet egyetlen erőműve, amely a terület áramszükségletének ötödét szolgáltatja. A lakosság többi igényét izraeli és egyiptomi vezetékekből fedezik, de békeidőben is gyakran csak napi 12 órán át van áram.
forrás: AFP, MTI
Magyar emlékek a nagyvilágban - Gróf Esterházy János (1901-1957) mellszobra - Varsó - Lengyelország
Gróf Esterházy János (1901-1957) előkelő főnemesi családból származott. A család 5000 holdnyi birtokának kilenctizedét veszítette el a trianoni békével Csehszlovákiához csatolt országrészben a földreform miatt. Az 1920-as évek közepén kezdte közéleti pályafutását, a magyarok visszaszorítását is magában foglaló "csehszlovakizmus" ellenzőjeként lépve fel.
Az 1935-ös választásokon Kassáról bekerült a csehszlovák parlamentbe. Önrendelkezési jogot, nemzeti, vallási és kulturális téren a fejlődés biztosítását, Szlovákia és Kárpátalja számára autonómiát követelt. Edvard Benes miniszterséget ajánlott neki, de ő csak úgy vállalta volna el, ha orvosolják a magyarság sérelmeit.
Az első bécsi döntés után, Esterházy János személyesen szlovák területen maradt, és megalapította a Szlovenszkói Magyar Pártot. A hetvenezres magyarság érdekeit védelmezte, és egyben a magyar kormánytól a szlovák lakosság jogainak betartását követelte a visszacsatolt területeken.
Többször tárgyalt a szlovák állam elnökével, Jozef Tisóval a magyar kisebbség jogairól, a szlovák parlamentben ő volt az egyetlen magyar képviselő. És ő volt a szlovák parlament egyetlen képviselője, aki a 68/1942-es alkotmányi törvény ellen szavazott, ami a zsidóság kitelepítéséről szólt.
Esterházy János zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek százainak segített a szökésben. Magyarország 1944. októberi német megszállása ellen memorandumban tiltakozott. A nácik rövid időre internálták, a Gestapo körözte. Pozsony szovjet megszállását követően a szovjet hatóságok internálták, de 12 nap után szabadlábra helyezték.
Majd Husák utasítására letartóztatták, és átadták a szovjet titkosszolgálatnak. Koholt vádak alapján tíz év szibériai kényszermunkára ítélték. 1949-ben kiadták Csehszlovákiának, ahol már 1947-ben halálra ítélték “a fasizmussal való együttműködése” miatt. Elnöki kegyelemben részesült, és életfogytiglant kapott. Külső segítséggel alkalma lett volna megszökni, de ezt elutasította, mondván hogy nem bűnös, tehát nincs miért szöknie.
Az 1955-ös általános amnesztia során a büntetését 25 évre csökkentették, de ebbe nem számították be a szovjet fogságban eltöltött időt. 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönében meghalt. A parancsnok nem adta ki a hamvait a családnak, hanem Prágába szállíttatta. Az urna a Pankrác-i börtön főigazgatóságán került elhelyezésre több éven keresztül (1965-ig), amikor döntés született, hogy 57 más politikai fogoly maradványaival együtt a Motol-i temető közös sírjában helyezzék örök nyugalomra.
1993-ban magyarországi kérésére az orosz legfelsőbb bíróság Esterházy ítéletét semmisnek mondta ki, s rehabilitálta őt. Ez azonban az amúgy EU-hoz tartozó két tagállamban, Csehországban és Szlovákiában mind a mai napig nem történt meg, hivatalosan továbbra is háborús bűnösnek számít. Emlékét a Mírov melletti temetőben jelképes sír őrzi, a környéken élő és távolabbról idelátogató magyarok gyakran felkeresik.
Az anyai ágon lengyel arisztokrata származású Esterházy János bronz mellszobrát, Blaskó János szobrászművész alkotását 2011-ben a varsói Ursynów kerületben lévő Gielniowói Boldog László-templom mellett állították fel.
A szobor Kövér Lászlónak, az Országgyűlés elnökének adománya, a talapzat az ursynówi önkormányzat támogatásával készült, a templom falán elhelyezett,
Esterházy János életének, tevékenységének lengyel vonatkozásait bemutató kétnyelvű emléktábla költségeit pedig a Lengyel Veteránok és Meghurcoltak Ügyeivel Foglalkozó Hivatal vezetője vállalta.
Esterházy Jánosnak a lengyel menekültek érdekében a második világháború idején kifejtett tevékenységéért, illetve a lengyel emigráns kormány miniszterelnök-helyettesének, Kazimierz Sosnkowski tábornoknak Magyarországon keresztül Nyugatra történt szöktetésében való közreműködéséért 2009 márciusában a Polonia Restituta lengyel posztumusz kitüntetést adományozták.
Az élet igazi, nagy vállalkozásai
"Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok."
Márai Sándor (1900-1989) - író, költő
A hazugságra és "cselszövényre" épülő hazai ballib oldal ezt nem így gondolja
"Nem cselszövény szerezte e hazát,
E hazáért nem csalni - tenni kell!"
Vajda János (1827-1897) - magyar költő, hírlapíró
Száz évvel ezelőtt - 1914. július 28-án tört ki az első világháború - Ady Endre: Emlékezés egy nyár-éjszakára
Az Égből dühödt angyal dobolt
Riadót a szomoru Földre,
Legalább száz ifjú bomolt,
Legalább száz csillag lehullott,
Legalább száz párta omolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Kigyúladt öreg méhesünk,
Legszebb csikónk a lábát törte,
Álmomban élő volt a holt,
Jó kutyánk, Burkus, elveszett
S Mári szolgálónk, a néma,
Hirtelen hars nótákat dalolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Csörtettek bátran a senkik
És meglapult az igaz ember
S a kényes rabló is rabolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Tudtuk, hogy az ember esendő
S nagyon adós a szeretettel:
Hiába, mégis furcsa volt
Fordulása élt s volt világnak.
Csúfolódóbb sohse volt a Hold:
Sohse volt még kisebb az ember,
Mint azon az éjszaka volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Az iszonyuság a lelkekre
Kaján örömmel ráhajolt,
Minden emberbe beköltözött
Minden ősének titkos sorsa,
Véres, szörnyű lakodalomba
Részegen indult a Gondolat,
Az Ember büszke legénye,
Ki, íme, senki béna volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Azt hittem, akkor azt hittem,
Valamely elhanyagolt Isten
Életre kap s halálba visz
S, íme, mindmostanig itt élek
Akként, amaz éjszaka kivé tett
S Isten-várón emlékezem
Egy világot elsüllyesztő,
Rettenetes éjszakára:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Szentmihályi Szabó Péter: Sarkosan fogalmazva
A miniszterelnök beszéde a bálványosi szabadegyetemen még a szokásosnál is hevesebb reakciókat váltott ki balliberális körökben
Egyelőre csak a vezetők tiltakoztak, de (ha fontosabb ügy nem adódik), egész nyáron ezen fognak rágódni azok, akiknek már csak a csont jutott. Az alaptétel, mely szerint egy demokrácia nem feltétlenül liberális, valósággal sokkolta a született demokratákat, hiszen ezzel „Orbán Viktor kiiratkozott a demokráciából”, hiszen annak szent és sérthetetlen lényege, hogy mindenki azt csinál, amit akar, ha nem sérti más szabadságjogait.
A probléma ezzel az, fejtette ki a miniszterelnök, hogy nem tisztázott, kik és milyen alapon bírálják el, mennyire sérülnek e jogok, hozzáteszem: a szabadságjogokkal való visszaélések sora jellemzi a liberális demokráciát politikai, gazdasági, pénzügyi és kulturális téren is, méghozzá a közösség, a többség kárára.
A „munkaalapú társadalom” elképzelése is rettentő felháborodást vált ki, pedig az Európai Unió baloldali kormányai is szeretnének visszatérni ahhoz a „maradi” rendszerhez, mely Európát egykor naggyá tette. A DK szerint Orbán a fasiszta államszervezést tartja példának, az MSZP új vezére pedig az elítélő nyilatkozatban közli, hogy olyan országra van szükség, ahol a szabadság átélhető élménnyé válik.
Az illiberális állam perspektívája mély sebet ütött mindazok lelkében, akik már az MSZP–SZDSZ-kormányok idején átélték a szabadság élményét, igaz, közben mindent eladtak, amit lehetett, és minden kölcsönt felvettek, amit adtak, a közvagyon őrzését és megtartását pedig felesleges, káros, visszahúzó gondolatként elvetették, mert a privatizálók és a bankárok, befektetők jó emberek.
A liberálisok vad és vak gyűlöletét az elmúlt napokban magam is megtapasztalhattam, nem először és nem is utoljára, hiszen aki nem liberális, az fasiszta, náci, kommunista, antiszemita, továbbá a keleti diktatúrák híve. Lehet (nekik) mindenkit elmebetegnek és hazaárulónak tartani, akinek nem tetszik, ami az elmúlt negyedszázadban Magyarországgal történt, de a pimasz hazudozás és vádaskodás mindig visszahull az agresszív, önző és elvtelen liberálisokra, akik mellesleg tönkretették magát a baloldalt is.
Persze, mint Orbán Viktor mondta, a jövőben bármi megtörténhet, mint a szomszédos Ukrajnában, és hatalmas erők állnak az üldözöttségre panaszkodó „üldözöttek” mögött, akik számára a demokrácia annyit jelent, hogy ők mondják meg, mi a szabadság, és kik részesülhetnek a szabadság élményében. Ők.
Csak megjegyzem, a felvilágosodás liberális gondolkodói kínosan éreznék magukat az ő társaságukban, nem is szólva a szociáldemokratákról.
A jelmezbálnak vége, az álarcokat el lehet dobni. Pénzről van szó. Sok-sok „puha költségről”, amit a nem munkaalapú globális hatalom juttatott és juttat nekik.
Magyar Hírlap
Olyan világban élünk, ahol a Zsidó Világkongresszus (WJC) magyarországi származású elnöke, Ronald Lauder mondja meg, hogy ki lehet, és ki nem lehet Magyarország római nagykövete - Stefka István:…egy európai
Szentmihályi Szabó Pétert, a szemünk láttára szedte szét a balliberális újságírói siserehad gyalázkodása.
Bár csaknem ötven könyve megjelent az írónak, költőnek, tudományos-fantasztikus könyvek szerzőjének, szerkesztőjének, újságírónak, az angol irodalom egyetemi tanárának, de az elmúlt több mint negyven évben annyi becsmérlő cikk, gyalázkodás nem jelent meg Szentmihályi Szabó Péterről, mint az elmúlt hetekben.
Történt az, hogy a magyar kormány úgy vélte, a több nyelven felsőfokon beszélő polihisztort, keresztény elkötelezettségű és a nemzetéhez, magyarságához hű férfiút kéri fel római nagykövetnek. Természetes elképzelése volt ez a külügynek, s természetesen Orbán Viktornak, hogy olyanok legyenek lassan az ország követei, akik nem ellene dolgoznak, hanem méltóképpen képviselik hazájukat. A balliberális médiahiénák azonban – a szintén balliberális belföldi politikai erők, Magyarország-ellenes külföldi üzleti-politikai körök támogatásával – szisztematikusan lejáratták a jelöltet.
Valószínű, hogy nem Szentmihályi volt a végső célpont, hanem Orbán Viktor és kormánya. Eddig is több fideszes-kereszténydemokrata politikusnál próbálkoztak, de lukra futottak. Mégis, ahol csak egy szemernyi vétség, gyanú volt fellelhető bármelyik kormánymegbízottban, kormányt képviselő politikusban, akkor azt megpróbálták, megpróbálják szétcincálni, mint kutya a lábtörlőt.
Belső szabályuk, hogy a kiszemelt áldozatot nem szabad elengedni, a megsemmisítésig kell gyalázni, üldözni őt és családját. Nem számít erkölcs, tisztesség, igazság, újságírói objektivitás, legyen az akár hazugság is, akkor is csinálni kell. A hazugságból igazságot kell barkácsolni.
Ez nem idegen tőlük, nem először művelik. Ez a balliberális média igazi arca. A brancs arcát sokszor nem is látjuk, de tudjuk, hogy volt ügynökökből, besúgókból, szt-tisztekből, a Kádár-rendszer leghűségesebb kiszolgálóiból vagy azok leszármazottaiból tevődik össze. Mondhatni, a rendszerváltás kezdetétől, 1990-től a munkájuk nem más, mint a valódi rendszerváltás akadályozása, a polgári, nemzeti erők, a jobboldal lejáratása. Ennek a célnak a megvalósítása a mai napig tart. Ők az ötödik hadoszlop, amely választási veresége ellenére mindig újjászerveződik és támad. Most éppen Szentmihályi Szabó Péter került a látókörükbe.
Kísértetiesen ugyanez történt húsz éve, 1994-ben, amikor egy forró júliusi napon az MSZP-SZDSZ hatalomra jutásakor, hatpárti egyeztetés nélkül, addig példátlan módon kirúgták, utcára tették, leváltották a Magyar Televízió egész vezetését, a Híradó és a Hét munkatársainak többségét rendelkezési állományba helyezték.
Ez a fajta munkanélküliség több mint kétszáz embert érintett. De előtte négy évig a Népszabadságban, a Népszavában, az akkor szadeszos Magyar Hírlapban, a Kurírban stb. valótlanságokat, hazugságokat, rágalmakat írtak rólunk. Miután abban az időben alig létezett jobboldali sajtó (csak a Pest Megyei Hírlapról és az Új Demokratáról beszélhetünk), így védelem nélkül maradtunk. Ez a döbbenetes hallgatás kísértetiesen ugyanaz, mint Szentmihályi Szabó Péter esetében, akit a Fidesz-KDNP-vezetésű kormányzás alatt a szemünk láttára szedett szét a balliberális újságírói siserehad gyalázkodása. Állítólag nincs sajtójuk, és nincs sajtószabadság! Nekik legyen mondva.
Mi is a bűne a már kinevezett római nagykövetnek? Dési János Népszavában megjelent cikke szerint „…harmadosztályú, szélsőjobbos, antiszemita provokátor”. Más gyalázkodók szerint kommunista, fasiszta, Csurka István lapjába írt, rasszista…
Mint annyiszor, a balliberális oldal külföldhöz fordult, hiszen hazai támogatása minimális. A feljelentésnek meg is lett az eredménye. A Rágalmazás Elleni Liga (ADL) után a Zsidó Világkongresszus (WJC) magyar származású elnöke, Ronald Lauder is felszólította az olasz államfőt és külügyminisztert, akadályozza meg, hogy Szentmihályi Szabó Péter római nagykövet lehessen.
Elképzelem, hogy döntéskor az őskommunista, jobboldalivá vált Napolitano elnök melyik énje szerint határozott volna. Nos, a lényeg, a magyar balliberálisok rágalmazása sikerrel járt. Egy nagy műveltségű – olaszul is beszélő –, moralista, polgári humanistát sikerült újra partvonalon túlra tenni. Ez ám a győzelem.
Példátlan a magyar diplomácia kinevezési történetében, hogy egy szuverén állam döntésébe külföldi erők is beavatkoztak. Szentmihályi feladta.
A Corriere della Sera olasz napilapban így nyilatkozott: ,,…Azért álltam félre, mert nem akartam megzavarni az Olaszország és Magyarország közötti kapcsolatokat… A támadások alaptalanok, előítéletekre és felvetésekre épülnek. Nem tartom magam antiszemitának. Messze áll tőlem minden rasszista vagy idegengyűlölő érzelem…”
Ilyen egy igazi úriember. Önmaga lépett. Megint egy áldozat kilőve. Rajta, kis kommunistáim, liberálisaim, hazátlanaim, jöhet egy újabb áldozat! József Attila 1936-ban írott Világosítsd föl (gyermeked) című verse jut eszembe:
„…És vígasztald meg, ha vigasz
a gyermeknek, hogy így igaz.
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét –
mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.”
Magyar Hírlap
Fricz Tamás: „Wir sind eins” - azaz: egyek vagyunk, mondják a németek
A napokban német nyelvterületen jártam, s reggelente belepillantottam az ottani tévécsatornákba. Az ARD nevű közszolgálati tévé visszatérő mottója: wir sind eins – vagyis: (mi, németek) egyek vagyunk. Ezzel szemben mi legfeljebb azt írhatnánk ki: mi, magyarok, nagyon különbözőek vagyunk. És itt van a kutya elásva.
Nem először járok Németországban, figyelem, mi lehet a kiemelkedő gazdasági, politikai, kulturális, és legújabban – vagyis ismét – labdarúgásbeli sikereik titka. Sok-sok év után immáron ki merem jelenteni: legfontosabb titkuk az összetartás.
A mély, gyökeres, valóságos és naponta tetten érhető összetartás. És ez, nevezzük nevén a gyereket – liberálisok most forduljanak el – nem más, mint a nemzeti összetartás. Mindez azért is furcsa lehet liberális és baloldali olvasóimnak, mert azt gondolhatják az utóbbi tíz-húsz harminc év felszínes tapasztalatai alapján, hogy Németország is átment azon a számukra kedves agymosáson, amit a neoliberális paradigma, a globalitás, a kozmopolitizmus, a kisebbségek többség fölé állítása, az 1989-es washingtoni konszenzus (liberalizáció, dereguláció, privatizáció), a nemzettudat háttérbe szorítása, az entertainment (globális, üres szórakozás) stb. jelenítenek meg.
És kár is lenne tagadni: Németország az utóbbi évtizedekben látszólag valóban behódolt a neoliberális-globális paradigmának. Például emlékszem arra, hogy a 2006-os németországi labdarúgó vb idején a német médiumokban azon vitatkoztak, vajon helyes-e, hogy a berlini, hamburgi, müncheni stb. utcákon hajtó autók szinte mindegyikére kitűzik a fekete-vörös-arany trikolórt a német úrvezetők. Nem nacionalizmus ez? – kérdezgették maguktól, s óvatosságra intették egymást.
Ugyanakkor kár lenne tagadni: ha valamelyik országnak, akkor Németországnak valóban csínján kellett-kell bánnia a nacionalizmussal. Hitler és a nácizmus borzalma után egyetlen egyet nem tehettek a németek: a nemzeti érzésekre nem hivatkozhattak és nem apellálhattak. Ezt várta el tőlük – joggal – a világ és a nemzetközi közvélemény. És ennek az elvárásnak ők meg is feleltek évtizedeken át, egészen napjainkig.
Sőt, az utóbbi évtizedekben túl is kompenzáltak: a nemzeti beszédmódot felváltották a (neo)liberális beszédmóddal, a patriotizmust a globális szemlélettel. A vezető globális pénzügyi és gazdasági körök, a nemzetközi politikai és gazdasági szervezetek, az Egyesült Államok és Izrael bőszen és megnyugodva bólogattak: ez igen, mi így szeretünk téged, Németország! Csakhogy, barátaim, nem ilyen egyszerű a helyzet a németekkel kapcsolatban.
A németek nem Hitlerrel kezdődtek és nem is Hitlerrel végződnek. A németeknek 1933 előtt is volt történelmük és 1945 után is van történelmük. A németek pontosan tudták és elfogadták, hogy a nácizmus után bűnhődniük kellett. Megtették, amit elvárt tőlük a világ.
De közben és most is: egyek maradtak. Azt mondják és azt állítják magukról, hogy ők neoliberálisok, s valóban, a felszínen nemcsak a szocdemek és a zöldek, hanem a kereszténydemokraták is gyakran liberális „szövegeket” nyomnak – például az EU-ban is (sajnos gyakran a mi kárunkra).
Ám közben – a liberalizmus narrációja mögött – a legkeményebben érvényesítik a nemzetállami érdekeiket gazdaságban, politikában, kereskedelemben, kultúrában, sportban, mindenben. Igen, liberálisok – is. De totálisan nemzetiek. Egyek. „Wir sind eins.”
És ez természetes számukra. Nem kell a nemzeti összetartozásukat megmagyarázni. Nem kell népi-urbánus vitákat folytatniuk. Nem kell zsidó-magyar, zsidó-keresztény konfliktusokat kezelniük. Nem beszélnek arról, hogy miért németek, kik a németek, kik a hazafiak. Nem beszélnek és MAGYARáznak a nemzeti identitásról, hanem az bennük van. Egyek vele.
És ezért képesek együttműködni. Mert egy németnek természetes, hogy a másik németet meghallgatja, bólogat, és hozzátesz valamit. Bővítik, tágítják egymás tudását, kiegészítik azt. A németek a tudományos tanulmányokat úgy hívják: Beitrag – azaz, magyarul: hozzájárulás. Ők a meglévő közös tudásukat őrzik, hozzátesznek, s ha egyikük hozzátesz, azt hozzájárulásnak nevezik, és a közös tudásuk részévé teszik.
Megfigyeltem a beszédmódjukat: ha az egyik kifejt valamit, a másik figyelmesen hallgatja, majd így válaszol: neked ebben és ebben igazad van, de ebben és ebben nem.
És mi is van nálunk, felebarátaim?
Nézzük meg a kommentrovatainkat, nem kell más. Brutálisan, csírájában, gyilkos módon csesszük (mondhatnám más szóval is, ami itt kifejezőbb lenne) le egymást. Azonnal, kíméletlen, kegyetlenül és szadista módon. Nálunk nem „hozzájárulás” (a közös tudáshoz) az, amit a honfitársunk mond, hanem valami, aminek az írmagját is ki kell irtani. Tízmillió (már annyi se) Nagy Arc országa vagyunk. Hova jutottunk?
Mi nem egyek vagyunk – hanem: „wir sind allein”. Egyedül vagyunk. És külön.
És most kérdezlek benneteket, emberek-bajtársak: mikor változik meg ez és hogyan? Válaszoljatok!
mno