Lovas István: Az illiberális államok jobban teljesítenek - A washingtoni nyomásnak engedő EU szankciói miatt nagymértékben romlottak az uniós gazdasági kilátások
A magyar kormányfőnek a Tusványoson július végén elmondott beszéde azóta is hatalmas munkát ad a globálisan fontos témákban a nyár ellenére messze nem szűkölködő nyugati sajtónak. Orbán Viktornak különösen az a mondata indított el kirohanásokat, külföldi beavatkozást követelő, és még ennél is rosszabbakat kilátásba helyező megtorlást a szuverén Magyarország belpolitikája ellen, amiben kijelentette, hogy "az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam. Nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, és hozhatnék még néhányat, de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé, hanem egy attól eltérő sajátos, nemzeti megközelítést tartalmaz."
A balliberális Galamus nevű portál tegnap fedezte fel a témában a svájci Cosmopolis című német, angol és francia nyelven megjelenő internetes magazin augusztus 28-án e témában megjelent dörgedelmét, és ezzel a címmel ismertette: „Svájci portál: a liberális államok teremtettek jólétet a polgáraiknak”. A cikket azután a Klubrádió nevű rétegadó tegnap reggeli nemzetközi sajtószemléjében az ilyen írásoknak járó kéjjel ismertette.
A Galamus működési területe (Magyarország) iránt mutatott érzelmeit jól kifejezi a németül megjelent cikk egyik mondatának fordítása, amely így hangzik „Orbán Viktor mindenen túltett egy 2014. július 26-án, a romániai Baile Tusnadon, a nyári egyetemen magyar nyelven mondott beszédével.
Szingapúrt, Kínát, Indiát, Oroszországot és Törökországot a nemzetközi elemzések mai »sztárjainak« nevezte.” Hát igen: a romániai Baile Tusnadon. Ha egy angol lap egy német cikkből idézve Köln városát Kölnnek és nem az angolul megszokott „Cologne”-nak fordítaná, a szerkesztő nem értené a szándékot, holott Nagy-Britanniának Kölnhöz semmi köze sincs.
A Cosmopolis-cikk szerint „Orbán a liberális állam elleni haragjában elfelejti, hogy éppen ezek az államok sokkal nagyobb jólétet (egy főre jutó GDP-t) hoztak a polgáraiknak, mint az illiberális államok”.
Az már közhelyszámba megy, hogy hazánkról a legdurvább hazugságoktól, rosszindulattól, csúsztatásoktól átitatott írásokat a hazai baloldali média a legcsekélyebb kritika nélkül ünnepli, merthogy azok „tükröt tartanak” elénk. Hogy a valótlanságok halmaza rontaná vagy akár lerombolná az ezeket megjelentető médium vagy szerzőjének presztízsét? Ellenkezőleg: a bírálóké vagy a helyreigazítást kérőké az ódium, gúny, megvetés.
Ami a Cosmopolis/Galamus kiemelt tételét illeti, az egészen egyszerűen nem igaz. Természetesen dinamikus értelemben, vagyis a gazdasági fejlődést tekintve.
Vessünk egy pillantást az egyszerűség kedvéért két számsorra! Arra, hogy 2004-ben, azaz hazánk uniós csatlakozásakor mekkora volt az egy főre jutó bruttó nemzeti termékünk (GDP) és mekkora volt az említett országoké. (Mellőzve a demokráciának tekintett Indiát, noha annak „liberalizmusáról” az ott lemészárolt muzulmánok rokonai, az érinthetetlennek tekintett dalitok vagy halott férjükkel együtt élve a máglyára lépő özvegyek talán tudnának egy-két szót mesélni az illiberalizmustól esetünkben halált megvető bátorsággal rettegő nyugati zsurnalisztáknak.) A 2004-es adatokat pedig hasonlítsuk össze a legfrissebbekkel.
Az a Cosmopolis-cikk javára legyen írva, hogy a magyar kormányfő által említett országok sorrendjét az elhangzottaknak megfelelően adta vissza, szemben a tusványosi beszédet támadó más nyugati írásokkal, amelyek legtöbbje valahogyan éppen az elsőként, kiemelt helyen említett Szingapúrt felejti ki a sorrendből.
Az említett adatok forrásaként vegyük igénybe a „Baile Tusnad”-féle hazai kritikusok által Istenként tisztelt washingtoni Világbankot. Az adatokat az ott talált táblázat szerint jelenlegi USA-dollár értékben rögzítették.
Szingapúr köztársaság illiberális parlamenti képviseleti demokrácia. 2004-ben a tekintélyelvű országban az egy főre jutó GDP 27 405 dollár volt. 2013-ban ez 55 182 dollár lett, vagyis kilenc év alatt megkétszereződött.
Törökországban (egy másik illiberális, demokratikus berendezkedésű köztársaság) 2004-ben az egy főre jutó GDP 5867 dollár volt. 2013-ra 10 946 dollár lett, vagyis majdnem megkétszereződött.
Oroszországban (amely kevésbé hibás demokráciatermék, mint amilyen hibás banki termék a magyarok százezreit a hazai balliberálisok tapsa közepette vagyonukból és nem egyszer életükből kiforgató idegen bankok devizahitel-terméke) 2004-ben az egy főre jutó GDP 4109 dollár volt. 2013-ra 14 612 dollár lett, vagyis több mint megháromszorozódott. (Talán ennek is van némi szerepe abban, hogy Putyin elnök népszerűsége és támogatottsága akkora, amelyet távcsővel nézve irigyel Obama amerikai vagy Hollande francia elnök.)
Kína egy főre jutó GDP-je uniós csatlakozásunk évében 1490 dollár volt. 2013-ra, szintén a Világbank adatai szerint 6807 dollár. Ami több mint négyszeres ugrás.
Magyarország egy főre jutó GDP-je uniós csatlakozásunkkor 10 085 dollár volt. 2013-ra a Világbanknak még nincs ránk vonatkozó adata, de 2012-re ez az érték 12 560 dollár volt. Mivel tavaly bruttó nemzeti termékünk 1,1 százalékkal nőtt, a Világbank által megadott szám csak picit nőtt.
Ha kilenc év alatt gazdaságunk olyan ütemben növekedett volna, mint Szingapúré vagy Törökországé, jelenleg az egy főre jutó GDP-adatunk mintegy húszezer dollár lenne. Ha úgy, mint Oroszországé, akkor a harmincezer, ha olyan ütemben, mint Kínáé, akkor a negyvenezer dollárt érne el az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelmünk.
A svájci lap állítja és nem mi, hogy egyenes kapcsolat van egy állami berendezkedés liberális vagy illiberális volta és az elért gazdasági teljesítmény között. Ha ez igaz, holnap be kellene vezetni azt az illiberalizmust, amelyet nálunk eddig elfelejtettek meghonosítani.
Azt tekintsük csupán érdekes véletlennek, hogy Orbán Viktor tusványosi beszéde szinte napra 18 évvel azután hangzott el, hogy a szocialisták által megszüntetett Pesti Hírlap azt javasolta, Magyarország ne a Nyugatot, hanem a szingapúri modellt utánozza, hangsúlyozva, hogy az olyan eklektikus modell, amelyben a világon bárhol hosszabb időn át sikeresnek mutatkozó elemeket vegyítenek.
Az Eurostat, az EU statisztikai hivatalának adatai szerint 2004-ben Magyarország egy főre jutó GDP-je az uniós átlag 63 százaléka volt. 2013-ra elérte a 67 százalékot. Nagyon liberális eredmény.
Az EU-ban a kilátásaink eddig sem voltak jók, annak ellenére, hogy a legutóbbi adatok szerint a magyar gazdaság fejlődött a 28 tagország közül a leggyorsabban. Most azonban, Amerika Moszkva-ellenes háborús politikája és az ez irányú washingtoni nyomásnak ellenállás nélkül engedő EU szankciós lépései nyomán az EU gazdasági kilátásai nagymértékben romlottak.
A The Financial Times augusztus 21-i számában idézi Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdászt, aki Németországban azt mondta: „Ami ma egyes európai országokban történik, azt csak gazdasági reménytelenségként lehet jellemezni.” Ezt Stiglitz a legfrissebb, nagyon gyenge gazdasági adatokra és a válság utáni igen halvány felépülésre alapozta, „lehangoló kudarc”-nak nevezve.
A németországi Lindauban összegyűlt többi Nobel-díjas közgazdásznak ugyanilyen, ha nem rosszabb véleménye volt arról, ami az EU-ban történik és arról, hogy milyenek a kilátások. „Riasztóan destruktív”, jelentette ki Christopher Sims, az amerikai Princeton Egyetem Nobel-díjas közgazdásza arról, hogy az unió mit ért el költségvetési szigorításaival a 2008-as világválságot követően. Peter Diamond, az amerikai MIT Egyetem Nobel-díjas közgazdásza szerint az Európai Központi Bank tevékenységének eredménye „rettenetes, és meglepő, hogy milyen kevés felháborodás követte e döbbenetesen romboló politikát”.
Ők Amerikából jött közgazdászok. Mint tudják, kedves olvasók, a liberális Amerikából. Ahol a rabok száma arányában véve is messze a legmagasabb a világon, és abszolút számban (2 239 751) messze megelőzi az 1,3 milliárdos kommunista diktatúra, Kína börtönnépességét (1 640 000). Miközben az amerikai rabok közül a színes bőrűek aránya 39,4 százalék.
Arról az Amerikáról van szó, ahol a média 90 százaléka hat óriásvállalat (Time Warner, Disney, News Corporation, Viacom, Comcast és CBS) tulajdonában van.
És arról a médiáról, amely Magyarország demokratikusan megválasztott kormányát törvénytelen, azaz bármely módon való megdöntésére sürgeti.
Akár belülről, akár kívülről. Szép új világ, csettintene minderre Aldous Huxley. Fegyverbe! Fegyverbe! – üvöltenék az egykori kommunistáink, ha az ő liberális diktatúrájukat érnék ilyen fenyegetések lator államok politikusaitól és sajtójukból.
mno
Ha az ember nem bátor, még óvatos sem lehet eléggé
"Ha az ember nem bátor, még óvatos sem lehet eléggé."
Liszt Ferenc (1811-1886) - A 19. század egyik legjelentősebb romantikus zeneszerzője, a világ minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze
Kárpát-medence őshonos fái - Mézgás éger
Ismert egyéb elnevezései még: enyves éger, berekfa
Közepes termetű 25 méterre megnövő fa, melynek törzse egyenes, koronája laza, sudaras, ágai zömmel vízszintesen állnak. Levelei kerekdedek, 4-9 cm hosszúak.
Termős és porzós virágzatai már ősszel megjelennek. Lombfakadás előtt, március első felében virágzik. Jellegzetes tobozképű, sötétbarna, elfásodó termés-barkái több évig is a fán maradhatnak.
Rövidebb életű (80-100 év), gyorsan növő fa. Őszi lombszíneződése nincs, levelei zölden hullanak. Vízigényes, a mindig nedves talajt és a párás klímát kedveli. Sík és dombvidéki, középhegységi faj.
A haza minden előtt
"A haza minden előtt"
Kölcsey Ferenc (1790-1838) - költő, politikus és nyelvújító, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja
Fricz Tamás: Medgyessy és mások „dalolása” a közelmúltról, és az én bosszúságom
Medgyessy Péter a napokban egy őszinte interjúban bevallotta, ma már sajnálja, hogy a 2002-es választások előtt nem tárta a nyilvánosság elé kommunista titkosszolgálati múltját. Én meg csak felsóhajtok: sokunknak vajon valóban mindig utólag, hosszú évekkel később kell megtudnunk, hogy igazunk volt?
Szép-szép persze, hogy Medgyessy egy izgalmas interjúban elismeri, 12 évvel ezelőtt hibázott, mert fontos információt hallgatott el a választók előtt. De mit kezdjenek ezzel azok – nem voltunk sokan –, akik már akkor, a D-209-es szt-tiszti múltjának ismertté válásakor a nyilvánosság előtt megírtuk és elmondtuk – jómagam többek között a Magyar Nemzetben –, hogy Medgyessy nem tehet mást ebben a helyzetben, mint hogy lemond?
Hiszen akkoriban a mainstreamnek nevezett bal-balliberális média és sajtó szinte egyöntetűen kiállt Medgyessy mellett – tisztelet a kivételnek (Kis Jánosnak, Tamás Gáspár Miklósnak). Olyan hangulatot teremtettek akkoriban a közvéleményben, hogy Medgyessy múltja vállalható, hiszen mint szt-tiszt nem tett mást, mint védte a hazáját…
Azt a kevés embert pedig, aki ezt nem fogadta el és éppen a rendszerváltás szellemében és morálja nevében követelte a miniszterelnök távozását, igyekezték a margóra szorítani és véleményüket nem létezőnek tekinteni (utóbbi módszer a neoliberális világmédiában is bevált eszköz lett a „másként gondolkodók” marginalizálására).
És most örüljünk, hogy Medgyessy 12 évvel később „beismerő vallomást” tesz, elismeri, hogy hibázott, s így közvetetten elismeri azt is, hogy azoknak volt igazuk, akik akkor joggal kritizálták. Elégtétel? Annak eléggé szánalmas.
Közben egyre több, elvileg elégtételnek számító nyilatkozat, „beismerő vallomás” lát napvilágot politikusaink szájában, az események után öt-tíz-húsz évvel elkezdenek „dalolni” az érintettek.
Rögtön itt van a volt szocialista képviselő, battonyai polgármester, Karsai József, aki kibővíti és elmélyíti Medgyessy vallomását. Elmondja: Medgyessyt azért mondatták le, mert utálta a közpénzek lenyúlását, nem tűrte el a korrupciót, nem viselte el, hogy az M6-os autópálya építése 40 milliárddal többe került a tervezettnél, illetve – s ez volt szocialista és ballib ellenfelei számára az utolsó csepp a méregpohárban – az M5-ös autópálya körüli „szokott”, sőt „csökött” brutális korrupció miatt le akarta váltani Csillag István SZDSZ-es gazdasági minisztert. Valaki bele mert köpni a baloldali-liberális korrupciós pénzmozgások „természetes” menetébe, ennél nagyobb bűn nincs a baloldali politikában – tehát mennie kellett, minden- és bármi áron.
Legalább olyan fontos Karsai Gyurcsánnyal kapcsolatos megállapítása. Megítélése szerint Gyurcsánynál nincs diktatórikusabb, hatalommániásabb alkatú politikus Magyarországon, aki még a legközelebbi segítőitől is kész megszabadulni, ha az érdeke úgy kívánja.
Igaz, nagyon igaz! – mondhatnánk Virág elvtárssal együtt. De hányszor írtuk-írtam, mondtuk-mondtam el ezt az elmúlt években, s vajon hányszor reagált erre akárcsak egyetlen szocialista vagy liberális politikus, legalább úgy, hogy – mondjuk – Gyurcsány „talán némileg vitatható” személy a politikában? Senki és soha, mindenki parírozott ennek az érdekes személyiségnek.
Ide tartozik Lendvai Ildikó hetekkel ezelőtti „dalolása” is: egy interjúban arról beszélt, rossz tanácsot adtak Gyurcsánynak 2006 őszén, amikor az őszödi beszéd nyomán kialakult belpolitikai dráma idején azt javasolták, hogy „erkölcsi okokból” (sic!) ne mondjon le, és ne legyenek előre hozott választások. (Egy másik interjújában még arról is beszélt, hogy 2009-ben néhai Kiss Péternek és Juhász Ferencnek volt igaza vele szemben, akik Bajnai miniszterelnökké választása helyett előre hozott választásokat javasoltak.)
Gyönyörű megtudni mindezt nyolc év után! Különösen számomra az. Talán olvasóim közül néhány emlékeznek rá, hogy jómagam 2006. szeptember 17-e, tehát az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése napjának estéjétől kezdve minden médianyilatkozatomban és írásomban szorgalmaztam, mit szorgalmaztam, szinte követeltem a miniszterelnök távozását és az előre hozott választások megtartását.
Tettem mindezt azért, mert úgy véltem, hogy Gyurcsány a demokrácia legfontosabb normáját, a választások tisztaságát szegte meg azzal, hogy látványosan és tudatosan becsapta a választókat, s folyamatosan félrevezette az ország közvéleményét. Európai és demokratikus normák szerint Gyurcsánynak távoznia kellett volna – különösen az október 23-ai brutális rendőri attak után –, amit semmilyen taktikai megfontolásnak nem lett volna szabad felülírnia.
Ám mi történt? A sajtóban és nyilvánosságban az előre hozott választásokat mint valamiféle patás ördögöt kezelték, olyan valaminek, ami Magyarországon nem fordulhat elő… Egészen addig, amíg 2007 tavaszán Orbán Viktor el nem kezdett ugyanerről beszélni. A mainstream média, sajtó és a politika addig hallani sem akart előre hozott választásokról, s aki ezt felvetette, akárcsak 2002-ben, igyekeztek elhallgatni és marginalizálni.
És most, 2014 őszén megtudhatom, hogy Medgyessy (aki egyébként 2006 decemberében azt mondta Gyurcsánynak, hiba, hogy nem mond le), Lendvai Ildikó, Karsai József valójában a „marginális” véleménymondókkal értett egyet.
Micsoda felemelő érzés ezt utólag megtudni! De a tanulság még fontosabb: még akkor is vállalni kell a véleményünket, ha egy álságos – „mainstream” – közvélemény próbálja azt elnyomni, semmissé tenni.
Néha bizony megéri kitartani.
mno
Hiszem, hogy lehet tovább is menni azon az úton, melyen népünk ezer éve jár
"Hiszem, hogy az életet szolgáló szeretet, ha az alázat útján jár, Isten irgalmából célba is ér.
Hiszem, hogy lehet tovább is menni azon az úton, melyen népünk ezer éve jár, melynek távlatai a végtelenbe vesznek."
Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
Jönnek az új tízezresek
Megújítja a bankjegysorozatot a Magyar Nemzeti Bank (MNB); először a tízezerforintos bankjegyek változnak, ezek keddtől ugyan már hivatalos fizetőeszköznek számítanak, de a gyakorlatban decembertől jelennek meg a forgalomban.
Az MNB 2014 és 2018 között megújítja az 1997 és 2001 között bevezetett jelenlegi bankjegysorozatot, és újratervezett, továbbfejlesztett, a hamisítás ellen az eddiginél jobban védett bankjegyeket bocsát ki. A korszerűsített bankjegyeket a feldolgozó- és elfogadóautomaták is egyszerűbben és gyorsabban tudják majd kezelni.
Kárpát-medence fái - Mezei juhar - Az Év Fája - 2014
Az Országos Erdészeti Egyesület az idén a mezei juhart nyilvánította az év fájának.
A mezei juhar kisebb termetű, lombhullató fa, ritkán éri el a 10-15 méternél nagyobb magasságot, de kivételes esetekben akár 25 méterig is felmagasodhat. Koronája sűrű, szabályos gömbölyded, sokszor terebélyes. Kérge mélyen repedezett, apró pikkelyekben hámlik. A frissen levált pikkelyek helyén a kéreg narancsbarna, később vörösbarnára sötétül.
Az első éves hajtások kérge még zöldesbarna, és sárga paraszemölcsök tarkítják. A többnyire görbe törzs keskenyen bordás, a vesszők gyakran vastagon paralécesek. Fiatal hajtásai kissé szőrösek.
A porzós virágában öt csészelevél és ugyancsak öt visszás-lándzsás alakú, zöldessárga sziromlevél alakult ki. Termős és porzós virágai ugyanazon a fán, de külön, kevés virágot tartalmazó, laza, molyhos kocsányú bugákban nyílnak.
Jól viseli a téli fagyokat és a nagy meleget is. Termése ikerlependék, a két szárny egymással 180 fokos szöget zár be. Terjedését segíti a jó sarjazó képessége, ezért sok helyről szinte kiirthatatlan.
Versenyemlékek
"Nemzeti fény a cél. Hogy elérd, forrj egybe magyar nép."
Versenyemlékek - VII. - 1833
Kölcsey Ferenc (1790-1838) - költő, politikus és nyelvújító, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja
Naplemente - Szigliget a Szent György hegyről
"... mivel azelőtt országunkat barbár népek és zsarnoki tatárok elpusztították, elrendeljük, hogy koronánk egész területén, megfelelő helyeken erődítések legyenek és várak emelkedjenek, ahová a nép az üldöztetéssel fenyegető időben behúzódhatik és magát megmentheti...
... és ezért a Balatonban lévő egyik szigetet, ahol az erődítésre alkalmas hegy áll, a pannonhalmi Szent Márton egyház részére adandónak véljük, hogy rajta várat építsen, amely a fentti célokra bőségesen és hatásosan megfeleljen..."
IV. Béla király 1260-ban kibocsájtott okirata nyomán