Kristály Lehel: Fekete kezek - a washingtoni szuperhatalmi státust élvező ország irányítói közé befészkelte magát a Cosa Nostra, amely most figyelmeztette Orbánt, hogy túl messzire megy
„A washingtoni Cosa Nostra figyelmeztette Orbánt, hogy túl messzire megy” – idézte a napokban közreadott dolgozatában a közép-európai térséggel foglalkozó megfigyelők véleményét Christine Stone, az amerikai Ron Paul Institute agytröszt munkatársa. Arról pedig, hogy milyen területeken megy „túl messzire” a magyar miniszterelnök, felsorolta, hogy Orbán komolyan feldühítette Washingtont a paksi megállapodással és az orosz szankciók megkérdőjelezésével, valamint azzal, hogy a Vlagyimir Putyin orosz elnök elleni gyűlöletkampány dacára is kitartott a Déli Áramlat mellett.
Christine Stone tegnap még életben volt. Pedig nagyon erős a mondat, amit Washingtonról megfogalmazott: az Amerikai Egyesült Államok fővárosában, vagyis a gazdasági, atom- és mindenféle tekintetben globális szinten szuperhatalmi státust élvező ország irányítói közé befészkelte magát a maffia.
Tekintsük át röviden annak a bűnszervezetnek a történetét, amelynek figyelmeztetéséről Christine Stone megemlékezett.
A La Cosa Nostra néven is ismert maffia pánolasz–amerikai bűnszövetkezet, az olasz maffia amerikai ága, amely a 19. század második felében, a szicíliai és dél-olasz emigrációs hullám után alakult ki. Az olasz–amerikai maffia az egyik legnagyobb bűnszervezet az Egyesült Államokban. Olyan nagyvárosokat tart irányítása alatt, mint Chicago, Detroit, Boston, Pittsburgh, Milwaukee, Cleveland, Philadelphia, Providence, New Jersey és New York.
Az amerikai maffia története a La Mano Nerával, vagyis a Fekete Kézzel kezdődött. Ez a szervezet zsigerelt ki olaszokat és más nemzetiségű emigránsokat New Yorkban: általában zsaroló leveleket küldött, ha nem kapta meg azt, amit szeretett volna. A fenyegető leveleken néha aláírás helyett egy fekete tintába mártott kéz állt.
Napjainkban adva van egy kivételességtudattól fűtött globális szuperhatalom, amelynek tulajdonképpen csak az elöljáróit mozgatja egyfajta birodalomépítő tudatosság. (Francis Fukuyama, a világhírű politológus 2006-ban azt írta Amerika válaszúton című könyvében, hogy „az amerikai nép a szíve mélyén nem birodalomépítő”.)
Ennek a szuperhatalomnak a testén 2001 szeptemberében arab szélsőségesek egy csoportja olyan vérző sebet ütött, amelyet a mai napig képtelen kiheverni, cserébe pedig lerohanta Irakot és Afganisztánt, szétverte a két ország berendezkedését, s hírszerzői olyan kínvallatásnak álcázott bosszút álltak több tucat ártatlan emberen, hogy Adolf Hitler halálfejes kápói már csaknem ártatlan Miki egereknek tűnnek fel így, a visszapillantó tükörben vizsgálva őket.
Mindezekhez képest, adva van még ugyanakkor egy, az Európai Unióban is a saját útját járó Közép-Európa, benne a Visegrádi Négyekkel, s köztük is a nyugati szemmel 2010 óta meglehetősen önjáró, de viszonylagos gazdasági sikereket felmutató Magyarországgal. Egy olyan országgal, amely 1956-ban elsőként emelte fel a fejét a kommunista pribékek kínpadján, ahová a második világháború után a győztes nagyhatalmak lökték, és amely térséget azokban az időkben méltatlanul elfelejtettek Amerikában, de karvalyként csaptak le rá és baloldali kormányaira az 1989-es rendszerváltás után a globalizáció jegyében.
Washingtonban – Christine Stone szerint a Cosa Nostrában – akkor indult be az igazi zsibongás, amikor hazánkban öt, egymás után megnyert választással világraszóló felhatalmazást nyert a magyar nemzeti érdeket előbbre tartó Fidesz. Ekkor vádolta meg korrupcióval André Goodfriend, az Egyesült Államok nagykövetségének ideiglenes ügyvivője Magyarországot és annak adóhatóságát, majd néhány hét alatt az is kiderült, hazánkra műveleti területként tekintenek az amerikai fővárosban. Sarah Sewall, a washingtoni külügyminisztérium egyik államtitkára december 9-én akciótervet jelentett be olyan – köztük európai – országok vonatkozásában, ahol támogatni kell a korrupcióellenes reformot.
Ha levelet írt volna, csak a fekete tintába mártott kezet hiányolnánk a végéről.
Ezek után csak annyit üzenhetünk a szíve mélyén nem birodalomépítő amerikai népnek, hogy legyen békés a karácsonya, a Cosa Nostra zsebében táncoló elöljáróinak pedig azt, hogy csak ne figyelmeztetgessék Magyarországot.
Washington először tegyen rendet a saját portáján.
El a fekete kezekkel Magyarországtól!
Magyar Hírlap
Teleki Pál (1879-1941) - geográfus, politikus, miniszterelnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
"Én akkor fogok ünnepelni, amikor a hazának minden fia és minden lakosa összefog és megszűnik a vállon keresztül való lenézés felülről és az irigység alulról." Teleki Pál (1879-1941) - geográfus, politikus, miniszterelnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
Kétharmad
Ez az ami fáj a nagyhatalmi érdekeit bármi áron érvényesíteni akaró USA-nak:
a kétharmad
Az, hogy a magyarok olyan kormányt, olyan parlamentet akartak, amelyek tevékenységük során először is a magyar érdekeket érvényesítik, másodjára is ugyancsak kizárólag a magyar érdekek érvényesülése a fő prioritás, és bizony harmadsoron is.
Abba nem akar, és nem képes belenyugodni a birodalom, nem akarja tudomásul venni, hogy a szavazni hajlandó (tehát a sorsukat szavazatukkal befolyásolni képes magyarok a Kárpát-medencében, és a világban) MAGYAR VEZETÉST akarnak tudni az országuk élén!
A magyarok ismét kétharmaddal nyomatékosították ebbéli elvárásukat.
Kövér László: Az amerikaiak célja egy új SZDSZ alapítása
Az Országgyűlés elnöke szerint az amerikaiak célja Magyarországon egy új, az SZDSZ helyébe lépő „kreatúrapárt” megalapítása lehet. Logikus lehet, hogy 2018-ra kell felépíteni a poszt-SZDSZ-t, hogy ne lehessen kormányt alakítani nélküle a Jobbikkal szemben – mondta Kövér László.
A házelnök arról beszélt, hogy világpolitikai hatalmi harc zajlik, amelynek tétje nemcsak Magyarország, hanem egész Európa sorsa, az európai nemzetállamok szuverenitása és a valódi demokrácia esélye. Kövér László szerint nem azon kell dolgozni, hogy „az amerikaiak megszeressenek”, máshol kell szövetségeseket találni. „Olyanokat, akikkel ugyanabban a hajóban evezünk, méghozzá az alsó fedélközben. Ők a kelet-közép-európai országok” – mondta.
A házelnök szólt arról is, vannak olyan elméletek, hogy az első világháború nem ért véget, hanem a másodikkal folytatódott. Ezt továbbgondolva a második sem ért véget, a folytatása a hidegháború volt, és visszatekintve az elmúlt huszonöt évre, megállapítható, hogy a negyedik világháború zajlik. „Volt néhány békés évünk, amikor azt lehetett gondolni, beáll az egypólusú világrend. De látjuk, erről szó sincs, a feltörekvő, valaha harmadik világbéli hatalmakkal, az új riválisokkal és Oroszországgal is meg kell küzdenie az Egyesült Államoknak” – tette hozzá. A házelnök szerint a mostani ütközések ebből adódnak.
Arra a kérdésre, hogy mi a céljuk az amerikaiaknak, Kövér László kijelentette: úgy tűnik, most már nem elégednek meg azzal, hogy egy másik kormány jöjjön a mostani helyett, hanem teljes kormánypárti és ellenzéki elitcserében gondolkodnak. „Nem hiszem, hogy a komolyan vehető szakértőik azt gondolnák, hogy az erőviszonyokat olyan mértékben meg lehet változtatni 2018-ra, hogy abból egy új kormányzó erő kerüljön ki. Nem biztos, hogy ez a céljuk. Viszont azt gondolhatják, hogy azt az űrt, amely az SZDSZ széthullásával keletkezett, be lehet tölteni egy új párttal. A mérleg nyelve, a »túlsúlyos kisebbség« pozíciójára, amely nélkül nem lehet kormányozni, ott lesz majd egy új kreatúrapárt” – fejtette ki.
Kövér László szerint az, hogy számottevő támogatottsággal bírnak a radikálisok, kapóra is jöhet egy ilyen forgatókönyv kiagyalóinak. A Jobbik húzott ugyanis hasznot az elmúlt hónapok tüntetéseiből és a Fidesz gyengüléséből.
mh, mno
Sitkei Levente: Szekértolók - miért is volt szomorú Ferenc pápa?
Krisztus születése magában hordozza a megváltást, de mintha épp az ő szerepe vált volna jelentéktelenné a nyugati civilizációban.
Évről évre karácsonykor kiáll a katolikus egyház feje a Szent Péter térre néző erkélyre, és elmondja a híveknek, hogy Krisztus születésekor milyen is a világunk, mosoly vagy könnyek jellemzik-e. Persze a világ nagy, a legsúlyosabb válságok idején is van ok örömre, mindig valahol boldogok az emberek, de ha a nagy képet nézzük, érthető, miért is volt szomorú Ferenc pápa. Az általa sorolt szörnyűségek, Nigéria, Irak, Szíria, Ukrajna, Pakisztán csak tünetek. Nem erről szól a világ, de erről is.
A folyamatok viszonylag kiszámíthatók, hiszen soha nem ment előre az a szekér, amelyet ne toltak vagy húztak volna. Ezért Irak és Szíria élveboncolása sem véletlen, azt valakik akarják; a démoni Iszlám Állam sem csak úgy hirtelen pattant elő a sivatag gonosz dzsinnjeinek akaratából. Valaki fegyvert ad nekik, valaki akarja, hogy gyilkoljanak.
A tálibok szekerét is tolják, a Boko Haramét is, az ukrán kormányét és az oroszbarát szakadárokét is. Nem tudjuk, ki adja ki a parancsot a pénz átutalására, csak a vérözönt látjuk, az eredményt, s azt gondoljuk, mindennel tisztában vagyunk. Pedig ez csak egy szörnyű játék. Mindig csak követjük az eseményeket.
A tömeg a Szent Péter téren zsibong, várja a nagy pillanatot, amikor kijön a pápa, aki egyeseknek Michael Jackson szerepét tölti be. Éljen a pápa! Ott van, nézd, olyan képet csinálj, amelyen én is rajta vagyok, meg ő is, és akkor felteszem a Facebookra, milyen szép ez a karácsony! – mondják ezrek a tömegben, a mobilok emelkednek, a képeken egy mosolygó arc és egy fehér pötty van, az a pötty maga a pápa. Az általa mondottak elvésznek, hiszen kit érdekel egy luhanszki menekült, egy erbili káldeus keresztény, egy családját vesztett palesztin? Csak az a fontos, ami velem történik. Mások feladata, hogy törődjenek a világnak száz bajával. Engem kizárólag az a fotó érdekel, a fehér pöttyös fotó, az engem nagyobb, fontosabb emberré tesz, odateszem majd a cicás kép alá, amelyen olyan édesen alszik az a kismacska egy szívvel, és közben hull a hó.
Örömünnep ez, Krisztus születése magában hordozza a megváltást, de mintha épp az ő szerepe vált volna jelentéktelenné a nyugati civilizációban. Isten nő! – állt egy Femen-aktivista meztelen mellein felírva néhány órával azután, hogy a pápa elmondta szomorú üzenetét. A szőke hölgy szép is lehetett volna, de nem volt az. Vicsorgott, mint egy veszett kutya, a kis Jézus szobrát elvette, ezzel hangsúlyozva, mennyire elítéli a katolikus egyház által képviselteket.
Mikor termeltük ki magunkból ezeket a szervezeteket, mikor fordítottunk hátat Jézusnak? Ha mi, a keresztény Európa nem vagyunk képesek közösségként a hitünket megvédeni, akkor vajon ki fogja? Mi nem vagyunk nagy szakállú gyerekgyilkosok, nincsenek nagy fegyvereink, de soha nem mondanánk le a plazmatévéről, a játékkonzolról, még a harmadik adag bejgliről sem, hogy annak segítsünk, akit nem ismerünk, ráadásul talán még a bőre is fekete, a hite is más. Persze ki tudja, sok ember sír odahaza most azért, mert a mi hadseregeink felrobbantották a házukat, megölték a gyerekeiket. Talán olyan nagy különbség nincs is a szakállasok és a szépen borotvált kék szeműek között.
Mindig minden politikai döntést meg lehet magyarázni, egyes országok ebben mesterré váltak évtizedek alatt, tárgyalnak és magyaráznak, s végül hófehérként, ártatlanként állnak a világ színe előtt, bokáig vérben gázolva. Megoldható, hiszen a szó óriási hatalom. De az ember a saját szívét nem tudja becsapni, csak elhallgattatni. Drogokkal. Tévével. Konzollal.
mno
Radnai-havasok - A Kárpáti várfal keleti őrbástyája - Erdély - HD minőségű rövid VIDEÓ!
Ismerjük meg Kárpát-hazánkat!
Nézzük meg ezt a rövidfilmet is - ismerjük meg gyökereinket!
Osszuk meg ezt az anyagot is, hogy sokakhoz eljuthasson!
kattints a rövid VIDEÓRA - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=U_wrN8OOmX8
Kikelt a világ „cinkos csendje” ellen Ferenc pápa
Háborúval, fájdalommal és könnyekkel teli a karácsony a világban Ferenc pápa szerint, aki a római Szent Péter-bazilika központi lodzsájáról délben mondott beszédében békét sürgetett Irakban, Szíriában és Ukrajnában.
Ferenc pápa a békének szentelte karácsonyi beszédét, amelynek jelentős részében a világban dúló konfliktusokat és az ezek miatt okozott szenvedést sorolta fel.
A pápa úgy fogalmazott: Irak és Szíria túl régóta szenved a konfliktustól, amelyben etnikai és vallási csoportok „brutális” üldöztetés áldozatai. Az egyházfő megemlékezett a közel-keleti térségben és az egész világon otthonukat elveszítő menekültekről. „A velük szembeni közömbösség közelséggé, az elutasítás befogadássá változzon” – hangoztatta a pápa, humanitárius segítséget sürgetve a telet menekülttáborokban töltő százezrek számára. Békét sürgetett Ferenc pápa az egész Közel-Keleten, a Szentföldön pedig támogatást szorgalmazott az izraeliek és palesztinok közötti párbeszéd mellett elkötelezett felek számára.
Békét kért Ukrajnában és Afrikában is
Az egyházfő megemlékezett az Ukrajna „szeretett földjén” szenvedőkről azzal a reménnyel, hogy a feszültség oldásával sikerül legyőzni a gyűlöletet és az erőszakot a testvériség és a megbékélés útjára lépve. Békét kért Nigériában, „ahol túl sok vér folyik és (…) túl sok embert gyilkolnak le”, valamint az afrikai kontinensen Líbiában, Dél-Szudánban, a Közép-Afrikai Köztársaságban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban is. Ferenc pápa párbeszédre és testvéri együttélésre sürgetett.
A katolikus egyházfő hosszasan és erős szavakkal beszélt az erőszak, kizsákmányolás és emberkereskedők áldozataivá váló gyermekekről. Azokról a gyerekekről, akiket harcra kényszerítenek, akiktől megtagadják az élethez való jogot, vagy „szemünk láttára élnek vissza azzal és gyilkolják le őket” a világ „cinkos csendje” közepette. Az egyházfő vigaszt kért a Pakisztánban a karácsony előtti héten legyilkolt gyermekek családjainak. A pápa hangsúlyozta, hogy a háborúkat, üldözést, rabszolgaságot a „világiasságba és közömbösségbe süppedt” emberek kemény szívvel szemlélik.
„Mennyi könny van ezen a karácsonyon!” – mondta Ferenc pápa, azt kérve, hogy a fegyverekből eke, a pusztításból kreativitás, a gyűlöletből szeretet és gyengédség legyen.
mti, mno
Czakó Gábor: Háború, szabályok nélkül - Aki nem vak, az látja, hogy sátáni háború folyik hazánk ellen
Nem igazi háború, mert annak – elvileg – vannak szabályai. Van, amit szabad, van, amit nem, s van, ami ajánlott, s van, ami kötelező. A hadakozók hatalmat akarnak szerezni ellenfelük fölött, el akarják foglalni országát, de nem minden áron. A történelemből sok példa maradt ránk.
II. Konrád német császár hadai 1030-ban megtámadták hazánkat. Legyőzhetetlen uralkodónk, Szent István, a Hérodotosz révén a Kr. e. 5. század óta ismert szkíta stratégiával – visszavonulás és fölperzselt föld – kiéheztette, szétzilálta a császári hadsereget. Maradékait Bécsbe űzte, s ott elfogta. Ám nem koncolta föl, hanem megetette és elbocsátotta. Miért?
Mert keresztény volt, mert szent volt, mert bölcs volt. Tudta, hogy a németek ezután is szomszédaink lesznek. Együtt kell velük élni, ha tetszik, ha nem. Ahogy manapság mondják: a gyűlölet nem pálya. A bölcs ember – legyen vezér, vagy válópereskedő lakatos – úgy indul ütközetbe, hogy a visszavonulás útjára, a jövendő békére tekint. Mi lesz, ha engem elüt a hajókötél, s a gyerekek a „másikra” szorulnak?
A gyűlölködő viszont vak és esztelen, nem gondol a holnapra, csak a pillanatnyi sikerre és persze önmagára: ő mindent akar, örökké fog élni.
A gyűlöletmesterek szakemberek. Kitanulják, hogyan kell a népek lelki békéjét földúlni, s miként kell fölkelteni az emberek legalantasabb indulatait, s miként tolják közéjük a leggőzösebb alakokat. Ehhez a sokaságot tömeggé kell zúzni, vagyis szétbontani az évezredek alatt kialakult szeretetkapcsolatokat, amelyek a haza, a család, a nemzet, a kultúra, az egyes emberek természetes kötelékeit megformálják.
A tömegben – Gustave le Bon óta, vagyis több, mint száz éve tudjuk – mindig a legalacsonyabb szellemi színvonal érvényesül, értelmi, erkölcsi és érzelmi síkon egyaránt. Ezen a szinten bármi lehetséges. Például a jakobinus képviselők a konventben amúgy egyáltalán nem voltak ostoba emberek, ráadásul egymást is meglehetősen ismerték, mégis megszavazták mentelmi joguk fölfüggesztését, azaz beutalójukat a guillotine alá…
A demokratikus rendszerek sokfélék lehetnek. Mindnek közös vonása, hogy a nyilvánosságra, a bizalomra, együttműködésre és dinamikus hierarchiára épül. Úgy is mondhatnánk, hogy értett, felelős, erkölcsös emberekre. A nyilvánosságon ma átláthatóságot értünk, elsősorban a közhivatalokét. Ezt a jogát a nép a sajtó útján gyakorolja, ami a korgubancra mutat: ugyan kié a sajtó, a választóké vagy a tulajdonosoké?
A bizalom ennyi: igaz, ami igaz. Elhiszem, amit mondasz, ha nem értünk egyet, vitánkat a logikára bízzuk. Az együttműködés magába foglalja a nézetkülönbségek áthidalhatóságának reményét, a sokféleséget meg az árnyalatok közti vita jogát és lehetőségét, a többségi elvet. Nevezhetnénk szeretetnek is, ha elég bátrak volnánk…
A dinamikus hierarchia egyrészt a szubszidiaritást, a kisebbségek jogát jelenti. Előbb a maguk körében, de az egészre is kihatóan és odáig lemenően, hogy a muzsikában a nyolcéves Mozart véleménye legalább annyira megfontolandó, mint egy 8×8 éves korátlagú Zeneakadémiáé. E fogalomkör része a rendszeres választás joga, azaz a politikai váltógazdaság alkotmányos szabályok szerinti működése is.
Mindez igen szép és jó, ámde gazdaságkorban élünk, ahol egy kérdés létezik, az érdeké: megéri vagy sem. Az előbb vázlatosan elősorolt eszmék ehhez képest sokadlagosak. „Ha úgy látjuk, hogy valahol nem jól mennek a dolgok, alaposan befűtünk nekik.” Nem írom ide, hogy kitől való az idézet, mert a végén kitiltanak még Újpalotáról is.
A dolgok akkor mennek jól, ha a pénzizmus érdekeit szolgálják, tehát a legtöbb pénzét. A főpénzét. Az egész világon az övé a sajtószabadság, amit ma véleményformálásnak neveznek. Helyesen, mert a sajtónak egyre kisebb részét nyomják-sajtolják, a többség sebesen iramlik át a megfoghatatlanság világába. Az ellenőrizhetetlenségbe azonban nem, mert a pénz markából nem szabadul: a fönnmaradásához ugyanis támogatás kell, leginkább hirdetések formájában. És kitől jön a hirdetés? A néptől vagy a pénztől?
A sajtó- meg a többi szabadság lényegében megszűntnek mondható az úgynevezett „demokratikus” világban. Nem holmi „cenzori irónok” törölték az élők sorából, hanem a hülyítés. A tankötelezettség ellenére a lakosságnak bő harmada funkcionális analfabéta, olvasástudása megáll az árcédulák, a cégtáblák meg a képregények böngészésénél. Homéroszt, Shakespeare-t vagy Krúdyt a mai fölnőttek százalékban alig kifejezhető töredéke olvas. A filmek, dalok szókincsét régóta korlátozzák a hollywoodi gyártók, hogy a közönség megértse! Ezzel a szókincsmaradékkal lehetetlen az igényes, vagyis például a demokratikus gondolkodás.
Alaptörvényünk vitára bocsátása óta igen buzgók mifelénk a gyűlöletmesterek az említett szabvány szerint. Ez igen árulkodó, hiszen a mi nyelvünk milliónyi szavát minden magyar megérti. Ezért volt jellemző az utóbb szervezett tüntetések népszónokainak gyermeteg makogása. Igyekeztek „kereten” belül maradni: „követelem, igen, nem” stb.
Mestereik tudják, hogy az Orbán-kormány Európa legdemokratikusabbja, hiszen kétszer kapott kétharmadot. Éppen ezért meg sem próbálkoznak új választást szorgalmazni, mert csicskásaik azt is elvesztenék. Inkább áttaszigálják a gyűlölet irracionális síkjára az ügyeket, ahol nem kellenek érvek, nincs vita, ahol a gondolat helyett indulat úr dúl.
Egy politikából élő ember minap a kormányt a „maffia” varázsigével sújtotta. E szó rávilágít a helyzetre, és a támadók párbeszéd-képtelenségére. Képzelje el a gyűlölködő, hogy őt vádolják meg a jellegzetes maffiagazságokkal! Gyilkos vagy! Rabló! Hogyan védekezne? Akire ilyesmit ráfognak, azt egyúttal kitaszítják a társadalomból.
A kitaszítottal pedig bármi megtehető, hajdan, aki meglátta, megölhette. Ez a bizonyítatlan, ráolvasott vád sem politikai, sem emberi szinten nem kezelhető. Aki ilyet mond, az vagy nem egészséges, vagy kilépett a nemzetből: nem akar együtt élni a többiekkel. Fütyül az alkotmányos keretekre, és azt szeretné, hogy a magyar közélet vitái „ukranizálódjanak”, és vér folyjék a pesti utcán.
Szent István másként gondolta.
2014 karácsonyán
Czakó Gábor (1942) - Kossuth-díjas író, publicista, képzőművész, a magyar katolikus újságíróképzés megszervezője
Öreg tiszafák a megyeháza udvarán - Szekszárd - Dunántúl
Három tiszafa áll a méltán nagyra becsült szekszárdi megyeháza udvarán. Ezek ültetési időpontját egész pontosan tudjuk. 1836. augusztus 8-án ültették őket, amikor gróf Eszterházy Károly főispáni beiktatására került sor.
Egyes források azt írják, hogy ekkor avatták a megyeházát is, de az már három évvel korábban kész volt. A gróf a saját birtokának számító, a mai napig híres szentgáli tiszafásból hozatta a három, a feljegyzések szerint már erőteljes állapotban lévő tövet.
A legvastagabb fa kerülete több mint 270 centiméter.
Elvész a nyom
"Némely ember mérföldeket halad téves irányba, anélkül, hogy elfáradna. Aztán mikor csak néhány lépést kellene tennie, hogy jó ösvényre jusson, akkor sokallja. Hiába, ilyenek vagyunk mi, emberek."
Elvész a nyom - részlet
Wass Albert (1908-1998) - író, költő