Elhunyt Erdélyi Zsuzsanna néprajtkutató

                          Kilencvennégy esztendősen elhunyt Erdélyi Zsuzsanna Kossuth-díjas néprajztudós, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a magyar folklórkutatás egyik legnagyobb alakja. Szakrális szövegfolklórral, a népköltészet szimbolikájával foglalkozott. 1968-ban találkozott először népi imádságokkal, amelyek a Bibliától függetlenül ezer éve hagyományozódtak családban, faluközösségben nemzedékről nemzedékre. A kutatóként rátalált valamire, ami századokon keresztül megvolt, mégsem vette észre előtte senki. Társaival két év alatt az egész magyar nyelvterületet bejárva összegyűjtötték az imákat. Több tízezer szöveget gyűjtött. 1980-ban Esztergomban létrehozta a népi vallásosság gyűjteményét. Isten nyugosztalja a professzor asszonyt, aki munkásságával örökre beírta a nevét a magyarság történetébe. Tisztelegjünk előtte egy általa gyűjtött nagyheti népi imára: Virágszombatja estéjén Mária Fiát kérdezvén, Hogy nagyhéten mi lesz dolga, Néki Szent Fia megmondja.   Virágvasárnap mit teszel? Szent Fiam, hogy mit mívelöl? Akkor anyám király leszek, Jeruzsálembe bemegyek.   Hát nagyhétfőn mit fogsz tenni? Szent Fiam, mit fogsz mívelni? Akkor anyám beteg leszek, A templomba nem mehetek.   Hát nagykedden mit fogsz tenni? Szent Fiam, mit fogsz mívelni? Akkor anyám vándor leszek, Utcáról utcára megyek.   Hát nagyszerdán mit fogsz tenni? Szent Fiam, mit fogsz mívelni? Akkor Olajfák hegyére Megyek gecemáni kertbe.   Hát a nagy zöld csütörtökön Szent Fiam, hogy mit mívelöl? Akkor anyám hamis Júdás Harminc ezüst pénzér' elád.   Nagypénteken mit fogsz tenni? Szent Fiam, mit fogsz mívelni? Akkor anyám egy keresztre Föl leszek én majd szögezve.   Majd a kereszt alatt állasz, Kezeiddel el nem érhetsz, Kezeiddel el nem érhetsz, Szűz öledbe le nem vehetsz.   Nagyszombaton mit fogsz tenni? Szent Fiam, mit fogsz mívelni? Akkor anyám föltámadok, Dicsőségben uralkodok.   Nagyvasárnap mit fogsz tenni? Szent Fiam, mit fogsz mívelni? Akkor anyám mennyországba Leszek örök boldogságba.   Húsvét után negyven napra, Felmé'k Atyám országába, Elküldöm a vigasztalót, A fehér színű galambot.   Pünkösd után nyolcvan napra nagyboldogasszony napjára felviszlek a mennyországba a mennyei boldogságba  

Turul-szobrok a Kárpát-medencében - Turul-szobor Tatabánya felett - Dunántúl

                      Európa legnagyobb bronzmadara. Kiterjesztett szárnya 15 méter. Karmai közt az Árpád-kardot tartja, mely 14 méter hosszú. A fején a stilizált, aranyozott, magyar szent korona. A szobrot Árpád honfoglaló magyarjainak a bánhidai síkon 907-ben Szvatopluk morva fejedelem fölött aratott győzelmének emlékére állították. Érdekesség, hogy a Millenniumi ünnepségek idején, 1896-ban 7 kiemelt jelentőségű emlékmű épült a történelmi Magyarországon a honfoglalás és államalapítás tiszteletére: például a pannonhalmi apátság melletti emlékmű, a Nyitra melletti 558 méter magas hegyen az Árpád-oszlop (amit 1923-ban a csehek leromboltak), az ópusztaszeri műemlékegyüttes, a fővárosi Hősök terének emlékoszlopai és a bánhidai Turul-emlékmű. A jeles alkotás mára Tatabánya meghatározó jelképévé vált. A város címerében is szerepel. Környékét, a Turul parkerdőt mint védett területet azóta rendbe tették, Turul-tanösvényt alakítottak ki a Szelim-barlangig, felújították a turistajelzéseket, tárgyakat és kiépítették a vízvezetéket, a világítást.    

Hungarikumok – Kacsóh Pongrác – Bakonyi Károly - Petőfi Sándor – Heltai Jenő János vitéz daljátéka

                        A János vitéz Kacsóh Pongrác daljátéka három felvonásban. Szövegét Petőfi Sándor elbeszélő költeménye alapján Bakonyi Károly írta, Heltai Jenő verseinek felhasználásával. A mű 1904. augusztus 20-án készült el. Beöthy László a sikeres előadásban gondolkodva Takács Mihályt, az Operaház művészét szerette volna Kukorica Jancsi szerepében látni, míg Iluska és a francia királykisasszony szerepét egyaránt Fedák Sárinak, a kor ünnepelt primadonnájának szánta. Számításait keresztül húzta, hogy Fedák Sári a szövegkönyv elolvasása után inkább a főszerepre, azaz Kukorica Jancsi szerepére vágyott. A színigazgató nem akart ellenkezni rajongott primadonnájával, ezért a szerepet neki adta. A darab elsöprő sikere még az alkotókat is meglepte. A színpad hol felpezsdült, hol megnyugtató vidámságot árasztott. A közönség derült, nevetett, majd Bagó meghatóan szép dala alatt már a sírás is felcsuklott innen-onnan. A dal befejeztével újrázást követeltek, de az ismétlés egy kicsit váratott magára, mert a Bagót alakító Papp Mihálynak is könnyek peregtek az arcán, a karmester Konti József is a zsebkendője után kutakodott, de még a zeneszerző Kacsóh Pongrác szeme is könnyes lett. Fedák Sári úgy emlékezett vissza a darab bemutatójára, mint addigi legnagyobb sikerére, melyben a közönségnek is hatalmas szerepe volt. Kacsóh Pongrác daljátéka ezidáig hetven különböző bemutatót élt meg hazánkban, és számos határon túli bemutatót is számon tart a történelem.

Hans Kuitert holland újságíró véleménye a magyarokról 2001. július 31-én jelent meg a “De Telegraaf”-ban: “A nacionalizmus gyakran ellenérzést vált ki a világban: másokkal szembeni felsőbbrendűség érzését sejteti s olyan kellemetlen nevek kapcsolódnak hozzá, mint Hitleré, Milosevicsé és – néhány palesztin számára – Sharoné. A magyar nacionalizmus azonban más természetű, veszélytelen jelenség. A magyar nacionalizmus ugyanis a Marsról jön. A Marsról, a nap negyedik bolygójáról, ahová a NASA áprilisban kutató szondát indított, noha kutatás végett elég lett volna egy Concordot küldeni Budapestre. Hisz Magyarország a Földre szállt Mars, s a magyarok olyanok, mintha földöntúli elmék lennének: virtuózok a számítástechnikában, briliáns tudósok, akik Nobel-díjakat nyernek, kiváló matematikusok. Egyszóval ha igaz a mese – az emberiség krémje."  

Emlékképeink - Adj király katonát!

                        - Adj király katonát! - Nem adok! - Ha nem adsz szakítok! - Szakíts ha bírsz! Két csapat áll egymással szemben ebben az ősi játékban, és a felad:  a másik csapat "kézfogás-láncát" elszakítani. Ha sikerül: a két gyereket ahol a lánc megszakadt, magával viszi saját csapatába. Ha nem sikerül, ő marad a másik csapatnál. Egyszerű testi erőpróbának látszik. Pedig nem csak az. Bátorságpróba. Csapaterő-mérő. A gyerekek mindeközben megtapasztalják, mi a "leggyengébb láncszem". Mi a lelkierő. Mit jelent, hogy a csapat építőköve: az egyén. Mi a "szellemanyag", és mi az energia- és anyagmegmaradás. Minderre tanít szellemi szinten ez a játék. fotó: Hoppál Mihály felvétele, Göcsej, 1997

Horthy Miklós köszöntője a szégyenletes nemzetvesztési kísérlet, a tanácsköztársaság bukását követő Budapestre történő bevonulásakor - rövid szöveg és VIDEÓ!

Szívből köszönöm szíves üdvözlő szavait. Mondhatom, nem vagyok abban a lelkiállapotban, hogy e percben megszokott frázisokat használjak, igazságérzetem azt parancsolja, hogy minden kertelés nélkül azt mondjam, amit e percben érzek. Mikor még távol voltunk innen, és csak a remény sugara pislogott lelkünkben, akkor — kimondom — gyűlöltük és átkoztuk Budapestet, mert nem azokat láttuk benne, akik szenvedtek, akik mártírok lettek, hanem az országnak itt összefolyt piszkát. Szerettük, becéztük ezt a várost, amely az elmúlt évben a nemzet megrontója lett. Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat. De minél jobban közeledtünk, annál jobban leolvadt szívünkről a jég, és készek vagyunk megbocsátani. Megbocsátunk akkor, hogy ha ez a megtévelyedett város visszatér megint a hazájához, szívéből, lelkéből szeretni fogja a rögöt, amelyben őseink csontjai porladoznak, szeretni azt a rögöt, amelyet verítékes homlokkal munkálnak falusi testvéreink, szeretni a koronát, a dupla keresztet. Katonáim, miután földjeikről betakarították Isten áldását, fegyvert vettek a kezükbe, hogy rendet teremtsenek itt e hazában. Ezek a kezek nyitva állanak testvéri kézszorításra, de büntetni is tudnak, ha kell. Meg vagyok győződve róla, azaz úgy remélem, hogy erre nem fog sor kerülni, hanem ellenkezőleg, akik bűnösöknek érzik magukat, megtérnek, és hatványozott erõvel segítenek a nemzeti reményekben tündöklő Budapest felépítésében. A mártírokat, az itt sokat szenvedett véreinket meleg szeretettel öleljük szívünkhöz. Horthy Miklós beszéde 1919. november 16-án, a Budapestre való bevonulás alkalmával kattints a VIDEÓRA - és a képekre - érdemes! https://www.youtube.com/watch?v=u5UmS7E1o6U

Európát saját vesztébe sodró felelőtlen, önző politikai, gazdasági és kulturális hatalmasságok figyelmébe!

                            "A kereszténység nem mindenki számára kötelező hit ugyan, de mindenki számára erkölcsi és kulturális érték." Barankovics István (1906–1974) hírlapíró, kereszténydemokrata politikus

Szentháromság szoborcsoport - Budai várnegyed - Budapest

                        A Mátyás-templom előtt a 17. század végén, az 1686-os ostrom, a vár töröktől való visszavétele után alakítottak ki teret, melyre a pesti polgárok a pestisjárvány elkerülésére tett vallásos fogadalom miatt szentháromság szobrot terveztek. Az első szobrot 1706-ban állították fel, majd helyébe 1713-ban a Ungleich Fülöp és Hörger Antal szobrászok által készített 14,4 m magas, barokk szobrot állítottak. A szobor a II. Világháborúban súlyosan megrongálódott, helyükre pedig a ma is látható, Búza Barna által alkotott rekonstrukciókat helyezték. Az emlékoszlop csúcsán Ungleich eredeti Szentháromság-szoborcsoportja látható 1713-ból.) 2005-2007 között a szoborcsoportot ismét felújították, most szebb, mint 20-30 évvel korábban volt.  

A néhai Tőzsdepalota - Budapest

                          A néhai Tőzsdepalota, később a Magyar Televízió (MTV) székháza volt. Az V. kerületben, a Szabadság tér,Nádor utca közt található. A teljes főnézetét szemből, a Szabadság tér felől magas fák takarják!

Az ukrán "demokratizálási folyamat" egy amerikai gyarmatosító projekt - rövid lapszemle

                              Máté T. Gyula szerint Európának már elege van Ukrajnából, az amerikaiak által rákényszerített „demokratikus kalandból”. A Majdan egy amerikai projekt volt. Amerikai cégek kaptak privilégiumokat a privatizációban, amerikai kék útlevéllel rendelkező miniszterek irányítják az ukrán gazdaságot ma. Vlagyimir Putyin pénzelte volna Ukrajnát, amennyiben az legalább semleges lesz, azonban Washington új „kényszerítő-frontot” nyitott – Ukrajnában ez vért jelent, a mi régiónkban gázvezetékek megfúrását. A Kreml ezt nem tűrte, válaszolt. A Krím orosz akart lenni, pont annyira, mint Koszovó albán. Putyin orosz érdeket képviselt amerikai érdek ellen, nyert, mert a fekete-tengeri félszigeten a többség orosz. Délkelet-Ukrajna lakossága nem akart háborút. Viszont jogos akaratuk, hogy anyanyelvüket használhassák boltban, bíróságon vagy akár házasságkötéskor. Kijev ezt nem engedte. Az EU csinovnyikjai félrenéztek. A legmocskosabb háború folyik. Meglehet, hogy Mariupolt a szakadárok lőtték. De az biztos, hogy Donyeck iskoláinak, kórházainak lövetése ukrán területről történik. Az ukrán oligarcháknak elegük lett a háborúból. Immár túl sokba kerül, túl sok kockázattal jár. Az eddig látványosan háborúpárti dnyepropetrovszki milliárdos, Igor Kolomajszkij már tárgyalna a felkelőkkel, „Kárpátalja gazdája”, Viktor Baloga – az öt régiós választókerület mindegyikében családtagjai és üzlettársai „nyertek” mandátumot – is békét követel. Washington hivatalosan is fegyvert szállítana Porosenkóéknak. Ez isteni üzlet az amerikai hadiparnak. Angela Merkel nem akarja ezt. A franciáktól az olaszokig senki sem szeretné. Az Európai Unióban egyedül Lengyelország szállt be az „amerikai buliba”. A Krím, Délkelet-Ukrajna lakossága nem akar Ukrajna része lenni. El kell ereszteni őket. Oroszországgal üzletelni és nem hidegháborúzni kell. Saját érdeket, magyart és európait kell nézni Moszkvával és Pekinggel kapcsolatban is. Magyar Hírlap