"A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon.

Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked.

Te nem nyitottál ajtót neki."

 

Szepes Mária (1908-2007) - író, költő, színész, forgatókönyvíró

Halász-Hradil Elemér (1873 - 1948) festőművész képeiből

 

1982-94-ben betűfestő-mázolóként dolgozott Bécsben, majd katonai szolgálata alatt előbb Lőcsére, majd Kassára került

 

1894-97-ben. Hollósy Simon magániskolájában kezdte művészeti tanulmányait Münchenben 1897 és 1901 között, utána 1902-3-ban Párizsban folytatta gróf Andrássy Dénes ösztöndíjával a Julian Akadémián, majd újból Münchenben tanult két évig.

 

 

A nagybányai művésztelepen 1898 és 1900 között, majd 1908-ban a szolnoki művésztelepen dolgozott.

„Annyi baj, gond, bánat és szörnyűség vesz körül minket a világban, hogy azt nem szabad még a művészetbe is beengedni.”

 

Gross Arnold 1929-ben született Tordán - Erdélyben. 2015. január 22-én Budapesten érte a halál. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikus színes rézkarcaival aratott nagy sikereket világszerte.

 

Édesapja festő és rajztanár volt, ő volt első tanára. 1946-ban jött Budapestre tanulni, előbb iparművészetet tanult, de azt abbahagyta, átment a Képzőművészeti Főiskolára. Kiváló mesterei voltak: Hincz Gyula, Kádár György. Ő mégis leginkább Rembrandt és Albrecht Dürer rézkarcait tanulmányozta a Szépművészeti Múzeumban.

 

S sorban alkotta egyedi stílusú szellemes, ötletes, derűs, humoros, színes rézkarcait. Részletgazdag rézkarcaival vált népszerűvé. Jellegzetes színezési technikájának köszönhetően minden egyes nyomata különbözik a többitől.

 

Képeit jellemzi a csodálatos, gyermeki mesevilág, ahol mindig süt a nap, virágüzletekkel és játékokkal teli. Az ember része a természetnek műalkotásaiban. Képeivel szépet, örömet nyújt, egy mesevilágot, amiben nincs semmi hátborzongató vagy borús.

 

Ars poetikája volt: „Annyi baj, gond, bánat és szörnyűség vesz körül minket a világban, hogy azt nem szabad még a művészetbe is beengedni.

"Hit nélkül nem fogunk kivezető utat találni abból a nagy káoszból, amely ma a világon uralkodik."

 

Teleki Pál (1879-1941) - geográfus, politikus, miniszterelnök, tiszteletbeli főcserkész

A nagysallói csata emlékműve - Nagysalló - Felvidék

 

1849. április 19-e aranybetűkkel került be a magyarság és a község történelmébe is. Ez volt a dicső tavaszi hadjárat egyik legvéresebb csatája.

 

A nagysallói ütközetben Görgey Artúr parancsnokságával győzelmet aratott Ludwig von Wohlgemuth altábornagy császári csapatai felett. A nagysallói diadal főhőse Klapka tábornok volt, a csata teljes tervezése az ő érdeme.

 

A nagy viadal színhelye tele volt a szörnyű élethalálharc megrázó nyomaival: több mint 1400 halott és sebesült. Halomban feküdtek a holtak és a sebesültek mindenfelé, ellőtt lovak, tört szekerek, vér mindenütt.

 

A csatában elhunyt hősök a nagysallói és a lévai református temetőben , tömegsírban lettek eltemetve. A csata emlékére Bars vármegye közössége 1876.április 19-én gránit obeliszket emeltetett.

 

Ez a műemlék 10 méter magas, a felirata:

 

„ Az 1849. április 19-én vívott Nagy-Sallói győzelmes csata és az abban elvérzett vitéz honvédek emlékére. Bars megye közönsége 1876. április 19.”

 

Az emlékmű ma is eredeti helyén az emlékparkban található.

 

kattints a képekre - érdemes!