Vásárhelyi Győző (1906-1997) - Zebrás képeiből
Vásárhelyi Győző (1906-1997) - Zebrás képeiből
Külföldön Victor Vasarely néven ismerik, ezen a néven vált világhírűvé.
Őt tekinthetjük az optikai festészet, vagy „op-art" legjelentősebb képviselőjének, mind életműve, mind számos elméleti munkája révén, amelyekben egyebek között a mozgást úgy jellemzi, mint „azt az erőszakot, amellyel a szerkezetek szemünk recehártyáján közvetlen ingert okoznak".
Pécsett született. 1925-ben, a középiskola elvégzése után az orvosi egyetem esti tanfolyamait kezdte látogatni, közben pedig egy laboratóriumi eszközöket előállító üzemben dolgozott. A művészi tevékenység azonban mindennél erősebben vonzotta.
1927-ben Podolini-Volkmann Artúr szabadiskolájába iratkozott be, majd a Bauhaus eszmevilágához formailag közelálló Bortnyik Sándor „Műhelyének” lett a tagja és két éven át folytatott elsősorban grafikai tanulmányokat.
Ebben a műhelyben ismerte meg igazán a modern művészet huszadik századi történetének legjellemzőbb alakjait, így, amikor 1930-ban emigrált Franciaországba, már majdnem mindent ismert az absztrakt művészet területén is.
Az önálló művészi tevékenység mellett intenzíven foglalkozott alkalmazott grafikai, és reklámfeladatokkal.
A harmincas években festő és reklámgrafikus volt, 1950 táján indult el optikai és kinetikai vizsgálatainak útján: kezdetben különböző átlátszó anyagokra készült rajzokat helyezett egymásra, majd utóbb kettős mozgó szerkezeteket készített fehérben és feketében.
1951-ben kezdődő alkotói periódusát Denfer-korszaknak nevezte az egyik párizsi metróállomásról. Az elhasználódott falak vakolatán, festésén felfedezett vonalhálók inspirálták az első, igazán kinetikus-optikai jellegű formakapcsolatok kialakításában.
1976-ban, a pécsi állandó Victor Vasarely Múzeum megnyitásának évében avatták fel Aix-en-Provence-ban saját alapítványi múzeumát, mely a képzőművészet és építészet szintézisének egy lehetséges egyéni megoldása, de ezen túl az elemző vizuális kísérletezés nemzetközi műhelye is volt.
2017. December 06. 00:00
Charlton Heston (1923-2008 ) - amerikai filmszínész
Attól hogy egy diktatúra vidám arcúnak tetteti magát, azért még ugyanolyan zsarnokság, mint bármelyik "komoly arcú" diktatúra!
Charlton Heston (1923-2008 ) - amerikai filmszínész
C:\Users\user\Pictures\képp PC Charlton Heston (1923-2008 ) amerikai filmszínész.jpg
2017. November 30. 00:00
Ki, kit és mit szolgál?
Ki, kit és mit szolgál?
Mindenki annak az érdekeit szolgálja, annak a zászlaját "igazgatja", amelyik az övé...
Orbán Viktor a magyarokét!
fotómontázs: dumcsi
C:\Users\user\Pictures\képp Mindenki annak az érdekeit szolgálja, annak a zászlaját igazgatja, amelyik az övé... Orbán Viktor a magyarokét.jpg
2017. November 30. 00:00
Érdemes rászánni öt percet, és figyelmesen elolvasni - egy becsületes, érző villágpolgárnak is van hazája, és a szívében hazaszeretet! - osszuk meg! Karinthy Frigyes: Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára
Érdemes rászánni öt percet, és figyelmesen elolvasni! Egy becsületes, érző villágpolgárnak is lehet, és van hazája, szívében pedig hazaszeretet!
Osszuk meg! Karinthy Frigyes: Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára című egykori levelét!
“Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam.
Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót…
íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik.
Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye?
Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem meg fog jelenni: de úgy gondolom, ama szót megtalálod benne többször is – hiszen arról szól a könyv, amit ez a szó jelent.
És megtalálod régi versekben és széles szólamokban, amik most újra élni kezdenek, én még akkor ismertem őket, mikor egy időre halottaknak tetszettek, üresen, furcsán kongottak a fülemben, nem értettem őket, vállat vontam. Igen, valamiről beszéltek ezek a versek, és szóltak valamiről, amiről tudtam, hogy van, mint ahogy van kéz és láb, különösen hatott rám, hogy emlegetik, mintha valaki minden lélegzetvételnél megnevezné a láthatatlan elemet, mely tüdejébe nyomul.
Iskolai ünnepélyeken, tavasszal kiáltották hangosan: azt mondták nekem, hogy szeressem, kötelességem szeretni. Mintha azt mondták volna, hogy szeressem a kezemet és a lábamat. Dac fogott el és furcsa makacsság: – hogyan lehetne kötelességem, hogy magamat szeressem, így szóltam magamban, holott én nem vagyok megelégedve magammal, holott én több és jobb szeretnék lenni, mint ami vagyok – holott én gúnyolom és dorgálom magamat.
S mert a földön járok, ne fordítsam szememet a csillagos ég felé, melynek nincsenek határai, csak horizontja van! S mert nem tudok ellenni étel és ital nélkül, tegyem meg istenemmé az ételt és italt? S mert nem tudok szólani másképpen, csak így, ne hallgassam meg azt, aki másképpen szól?
S ha erőt adott nekem a föld, amelyből vért szíttam magamba anyám emlőin át – ezt az erőt csodáljam a munka helyett, melyet végrehajtok vele!
Dac fogott el és makacsság: embernek neveztem magam – azt kerestem, ami bennem hasonlatos másféle emberekkel s nem azt, ami különbözik. Világpolgárnak neveztem magam – léleknek neveztem magam, mely rokon lelket keres, akárhol itt e földön, s ha kell, a pokolban is.
És nem mondtam ki azt a szót. De ha házat építettek valahol Pesten vagy Fogarason, vagy Szolnokon, vagy Kolozsvárott, megálltam előtte, és úgy néztem, mintha az én házamat építenék. És ha virágot láttam nyílni a pilisi hegyekben vagy a Kárpátokban, tudtam, hogy a virág nekem nyílt.
És ha idegen emberrel beszéltem, és az idegen ember dicsérte a lánchidat és a Dunát és az aggteleki cseppkőbarlangot és a dobsinai jégbarlangot és a Vaskaput és a Balaton vizét – akkor lesütöttem a szemem és zavarba jöttem, mintha engem dicsérne.
És mikor Berlinben jártam, úgy csodálkoztam és nevettem magamban azon, hogy ezek itt járkálnak és házakat építenek, mint aki álmában tudja, hogy álmodik, és amit lát, nem valóság, álomkép csak, tündérmese, játék.
Játék háznak éreztem az idegen házat – csak játszották az emberek, hogy ezt ők komolyan veszik –, és mikor a vendéglőben fizettem, elámultam, hogy elfogadják tőlem a játék pénzt, amit kezembe nyomtak, mikor átléptem a magyar határt.
És lelkem mélyén soha nem hittem el, hogy ők komolyan mondják: hélas! és alas! és wehe! és ahimé! – mikor jaj-t kell mondaniok –, és arra gondoltam, hogy haláluk percében ők is jajt mondanak majd, mint én.
A megfogható ismerős valóság ott kezdődött nekem, ahol átléptem a határt – ha életemben először jártam is arra, ahol átléptem.
De nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek.
Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
(Megjelent a Kosztolányi Dezső szerkesztette “Vérző Magyarország – Magyar írók Magyarország területéért” című könyvben.)
2017. November 27. 00:00
Ferenc pápa nem méltó a rangjához - ő az, aki a keresztény egyház legfőbb főméltóságaként árulja el a keresztény világot!
Ferenc pápa nem méltó a rangjához - ő az, aki a keresztény egyház legfőbb főméltóságaként árulja el a keresztény világot!
A pápa, aki fordítva "ül a lovon". A pápa, aki a szabadkőművesek bábjaként mindenki szempontjait megérti - csak éppen a keresztényekét nem.
A pápa, aki bárki érdekeivel azonosulni képes - csak éppen a keresztényekével nem.
A pápa, aki felemeli a szavát minden szenvedőért, csak éppen a napjainkra tömegessé vált keresztényirtásokat, tömegmészárlásokat nézi tétlenül.
A pápa, aki méltatlan hivatalához!
2017. November 18. 00:00
A muszlim invázió margójára - 72 éve nem volt nagy háború Európában - ez a háttérhatalom szerint tűrhetetlen és tarthatatlan!
Adjuk tovább - aki teheti fordítsa le idegen nyelvekre - osszuk meg!
A muszlim invázió margójára - 72 éve nem volt nagy háború Európában - ez a háttérhatalom szerint tűrhetetlen és tarthatatlan!
Az emberek túlnyomó többségének fogalma sincs arról, hogy mi történik vele, és miért.
Ezzel élnek vissza a háborúkat kirobbantó világhatalmi erők - ezeket az információhiányos tudatlan tömegeket, küldik bábuként a vágóhídra (háborúba: a "hazát, a békét megvédeni"), majd a fegyvereladások profitját zsebre teszik.
Azután újra rajzolják a térképeket - és hogy "meg lehessen védeni az új határokat" még nagyobb fegyverkezésbe kezdenek.
És a fiatal nők közben új anyukákká lesznek - szülnek új katonának való fiakat...
Ez folyik évezredek óta, ez folyik ma is!
Ébresztő európai nemzetek!
A muszlim invázió margójára - 72 éve nem volt nagy háború Európában - ez a háttérhatalom szerint tűrhetetlen és tarthatatlan!
Az emberek túlnyomó többségének fogalma sincs arról, hogy mi történik vele, és miért.
Ezzel élnek vissza a háborúkat kirobbantó világhatalmi erők - ezeket az információhiányos tudatlan tömegeket, küldik bábuként a vágóhídra (háborúba: a "hazát, a békét megvédeni"), majd a fegyvereladások profitját zsebre teszik.
Azután újra rajzolják a térképeket - és hogy "meg lehessen védeni az új határokat" még nagyobb fegyverkezésbe kezdenek.
És a fiatal nők közben új anyukákká lesznek - szülnek új katonának való fiakat...
Ez folyik évezredek óta, ez folyik ma is!
Ébresztő európai nemzetek!
fotó: képp lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll
2017. November 17. 00:00
"Szintén zenész?" Salamon Bála, Soros
"Szintén zenész?"
Az a gond ma az álbaloldal "zenészeivel" is, mint ami az egykori Salamon Béla humorista-színész jelenetében is a poén alapja volt annak idején: a főnökük fogadásán megjelent vonós-négyesükből ugyanis egyikül sem tudott a hangszereken játszani, zenei analfabéták voltak mindannyian.
Persze nekik karmesterük nem is volt, Úgy voltak teljesen idétlenek, hogy ahhoz még karmester semkellett.
Esetünkben is éppen ez a helyzet, ezért a karmester ma is teljesen felesleges - tehát elmehet a fenébe - ebből zene sem vele, sem nélküle, nem lesz - ebben büdös életben, az biztos!
Mindezekkel együtt ez a mostani előadás is nagyon humoros lesz. Emberek tömegeit ugyanúgy fogja megnevettetni majd, mint ahogyan Salamon Béla bácsi "szintén zenész" kabaré jelenete. :D
C:\Users\user\Pictures\képp Az a gond ma az álbaloldal zenészeivel, mint ami az egykori Salamon Béla humorista-színész jelenetében is a poént megalapozta annak idején.jpg
Az a gond ma az álbaloldal "zenészeivel" is, mint ami az egykori Salamon Béla humorista-színész jelenetében is a poén alapja volt annak idején: a főnökük fogadásán megjelent vonós-négyesükből ugyanis egyikül sem tudott a hangszereken játszani, zenei analfabéták voltak mindannyian.
Persze nekik karmesterük nem is volt, Úgy voltak teljesen idétlenek, hogy ahhoz még karmester semkellett.
Esetünkben is éppen ez a helyzet, ezért a karmester ma is teljesen felesleges - tehát elmehet a fenébe - ebből zene sem vele, sem nélküle, nem lesz - ebben büdös életben, az biztos!
Mindezekkel együtt ez a mostani előadás is nagyon humoros lesz. Emberek tömegeit ugyanúgy fogja megnevettetni majd, mint ahogyan Salamon Béla bácsi "szintén zenész" kabaré jelenete. :D
2017. November 14. 00:00
Márton napi népszokások - A Márton pohártól a barka jóslásig
Márton napi népszokások - A Márton pohártól a barka jóslásig
Az advent előtti nagy evés-ivás, mulatozás ideje volt régen Szent Márton napja. November 11. a napforduló szempontjából is kitüntetett nap, nem csoda, hogy kiemelt szokások kötődtek hozzá.
Szent Márton napja az őszi szokáskörhöz, azon belül is a kisfarsanghoz kötődik, amely Szent Mihály napjától (szeptember 29.) Katalin napjáig (november 25.) tart.
Ennek az időszaknak a legfőbb jellegzetessége, hogy ilyenkor szabad volt mulatni, nagyokat enni, mert volt miből és mikor. Ennivaló volt bőven, hiszen, levágták azokat a jószágokat, amelyek elérték a vágósúlyt. Idő is volt bőven, befejezték ugyanis a kinti munkákat, a pásztorok ilyenkorra már behajtották az állatokat, munkájukért megkapták a fizetségüket, így volt miből mulatozni és megkóstolni a kiforrt újbort - ebből mindig szokás volt koccintani, ezt hívták Márton poharának.
Nemhiába ekkor volt a lakodalmak időszaka is, a hideg, hosszú téli esték a közösség terei voltak, összejöttek, kukoricát fosztottak, diót törtek, fontak elődeink. Igazi közösségi alkalmak voltak ezek, a mesék, játékok, dalok ideje.
Régen gazdasági, kulturális szempontból zömmel önellátás jellemezte az együtt élő közösségeket. A kisfarsang időszaka az utolsó nagy „dőzsölés”, mulatozás időszaka az adventi böjt előtt. Nagy figyelmet fordítottak ilyenkor a tűzifa-előkészítésre, a ház tatarozására és épületjavításra, hogy a közelgő nagy ünnepre (advent, karácsony) „megtisztuljanak”.
November 11. a téli évnegyed kezdő napja, a napforduló szempontjából is kitüntetett nap, nem csoda, hogy szokások kötődtek hozzá. Már a rómaiak korában is ünnepelték november 11-ét, megdöbbentő módon ilyenkor ludat öltek – a lúd Mars, a hadisten szent madara volt.
A pogány ünnepre való keresztény rárétegződés itt is tetten érhető: az ókorig nyúlik vissza a november 11-éhez kötődő lúdölés, rituális evés. A legenda szerint az éjszaka leple alatt rajtaütni szándékozó gallokat leplezték le a harcias madarak gágogásukkal, így megmentették Rómát. A köztiszteletben tartott Avis Martisból (Mars isten madara) később Szent Márton madara lett a keresztény naptárban.
Kisfarsang időszakára – ellentétben a farsanggal – nem voltak jellemzők az alakoskodó népszokások, az időjárás és szerelmi jóslások viszont annál inkább. Ha november 11-én esett a hó – régen ezt úgy mondták, Szent Márton fehér lovon érkezik –, akkor enyhe lesz a tél, ha viszont nem esik a hó – Szent Márton barna lovon érkezik –, akkor kemény télre lehet számítani.
Úgy tartották, ha ezen a napon „a lúd jégen jár, akkor a karácsony vízben poroszkál”. A ropogósra sült liba szegycsontjából is az időjárást próbálták előre jelezni: ha a hús eltávolítása után a csont fehér, akkor havas télre, ha barna, akkor locspocsra kell számítani.
A legfőbb szokás ezen a napon a lúdevés volt, úgy tartották, hogy aki ezen a napon nem eszik a szárnyas jószágból, az egész évben éhezni fog.
A libát levesként, illetve sültként elkészítve, zsemlegombóccal és párolt káposztával fogyasztották. A jó zsíros étek megkívánta a Márton-napkor már fogyasztható, kóstolható újbort is.
Márton napjához is kapcsolódnak párválasztásra vonatkozó szokások. Az eladósorban lévő lányok ilyenkor barkát, faágat szedtek, azt dunsztos üvegbe, vízbe rakták, ha kizöldült, kihajtott Katalin-napra, akkor még abban az évben férjhez mennek – tartották.
2017. November 11. 00:00
Katona József (1791-1830) a nemzeti dráma megteremtője
Katona József (1791-1830) a nemzeti dráma megteremtője
Kecskeméten született. A város főügyésze volt, drámaíró - a magyar drámairodalom kiemelkedő alakja.
Édesapja Katona József takácsmester, édesanyja Borbák Ilona. Elemi tanulmányait 1798-1802 között a kecskeméti római katolikus iskolában végezte.
Apja 1802-ben Pestre vitte az I. gimnáziumi osztályba; de a sokat betegeskedő fiút szülei az iskolai év végén hazavitték és a II. latin osztálytól kezdve a VI.-ig iskoláit Kecskeméten végezte. 1808-ban a filozófiai tanfolyamot (VII. osztály) a szegedi piaristáknál kezdte meg, a második évet is itt folytatta, de ezen tanszakot 1810-ben Pesten fejezte be.
1813. augusztus 22-én Halász Bálint pesti ügyvéd irodájába került, ahol mint joggyakornok és 1814-ben már mint hites jegyző működött 1815. november 22-ig.
1811-től bekapcsolódott a Második Pesti Magyar Játékszíni Társaság munkájába.
Műkedvelő színészként darabokat fordított, dramatizált Békési József álnéven. 1812-ben „delectans actor”ként a pesti együtteshez szerződött, a színészeknek és a színtársaságnak akkori felügyelője Mérey Sándor 1812. január 20-án nyerte őt meg, hogy a színpadon fellépjen.
E társasággal vidékre is kirándult, Székesfehérvárra és Komáromba; sőt rendező is volt négy hónapig. A színház iránti szenvedélyét fokozta Déryné Széppataki Róza iránti elfojtott szerelme.
Othello volt kedvenc szerepe. Szüleinek rábeszélésére a színészettel szakított és minden idejét az önképzésnek, különösen a magyar irodalom és az esztétika tanulmányozásának szentelte.
Anyanyelvén kívül jól beszélt latinul és németül, meglehetősen jól franciául, olaszul és angolul.
A fordítások és lovagregények dramatizálása után megírta A Luca széke című karácsonyi játékát, majd pedig rátért az önálló történelmi drámákra, melyek közül figyelemre méltóak a Žiśka (1813) és a Jeruzsálem pusztulása (1814).
A drámaírói pályának már épp készült hátat fordítani (e szándékát a Zsiska című, 1813-ban megjelent szomorújátéka előszavában taglalta), amikor 1814-ben az Erdélyi Múzeum című folyóirat pályázatot hirdetett a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitásakor előadandó történeti drámára.
A pályázatra beküldte fő művét, a Bánk bánt (melynek első változatát 1815-ben írta, a darab ősbemutatójára 1833-ban került sor Kassán).
A pályázat eredményhirdetésekor Katona művét meg sem említették, az sem tudható biztosan, hogy valóban megérkezett-e a címzetthez. Lehetséges (de közel sem biztos), hogy más darabokat is küldött, például a Jeruzsálem pusztulása címűt, illetve néhány szerző neki tulajdonítja a bírálóbizottság által bántóan ironikus kritikában részesített Kun László című szomorújátékot is; bár a korabeli közvélemény ezt Kisfaludy Sándornak tulajdonította. 1819-ben a székesfehérváriaknak átdolgozta a Bánk bánt, de a cenzor nem engedélyezte az előadást.
1815-ben, amikor állandó épület és támogatás híján feloszlott a pesti színtársulat, Katona felhagyott a színészettel, 1816-ban letette az ügyvédi vizsgát és először mint Halász Bálint ügyvéd segédje, később önálló ügyvédként működött Pesten
1820-ig. 1820 derekán, az akkori tisztújítás alkalmával folyamodott a kecskeméti uradalmi és városi tiszti alügyészi állásért, november 2-án ezen állásra megválasztották és hivatalát december 1-jén foglalta el.
Még ebben az évben megírta híres röpiratát; Mi az oka annak, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? Az írásban közölt tények: az állandó kőszínház, a nemzeti öntudat hiánya, a könyvformában való megjelenés nehézségei, a cenzúra működése.
Az értekezés először a Tudományos Gyűjtemény, 1821-ben megjelent IV. kötetében volt olvasható.
1826. november 23-tól Kecskemét főügyésze lett és irodalommal nem foglalkozott tovább.
Ebben az évben egy színház tervrajzát is elkészítette a kecskeméti tanács számára.
Természetére nézve komoly, hallgatag ember volt. Jellemének fővonásait: a ritka becsületességet, jó szivet, őszinteséget és igazságszeretetet folyton megőrizte.
A szegények számára adakozott, ügyeiket díj nélkül vállalta el. Mint hivatalnok és magánember, a társadalmi életben egyaránt kedvelt egyéniség volt. A városban megjelent vándorszínészeknek általánosan ismert pártfogója és a városban és tanácsnál egyik legerélyesebb szószólójuk volt; amikor csak tehette, mindig megjelent az előadásokra és ismerőseit is a színház buzdította.
1830-ban a mostani kecskeméti városháza előtt szívrohamban halt meg. Szülei a Seress Pál ismerősüktől kért kölcsönpénzből temették el fiukat április 17-én.
Az írója halála után "legelső nemzeti drámává" magasztosult Bánk bán elhomályosítja Katona többi művét, holott a színművek mellett jelentős költeményeket írt (Idő, Andal, Gyermek-kor), több fontos, színházi és dramaturgiai kérdésekről szóló tanulmány szerzője volt, és értékes kutatásokat végzett Kecskemét város történetéről.
Horváth Döme kezdeményezésére 1861-ben Kecskemét hazafias lakossága a költő emlékszobrát állította fel a vasút melletti sétatéren.
A temetőben a költő emlékéhez méltóbb sírkövet készíttetett 1878. november 1-jén; 1883 tavaszán pedig szülőházát jelölte meg emléktáblával; végül emlékére Katona-kört alapított.
Az ország számos településén viseli nevét utca, található köztéri szobra.
Szülővárosa színháza mellett a világhírű budapesti társulat is a drámaíró nevét viseli.
2017. November 10. 00:00
képp A napjaink közönyös, lélektelen forgatókönyve a következő a tömeges áldozatokkal járó véres terrorcselekményeket követően az érintett ország vezetői részvéttáviratok garmadáját kapják, egyperces néma ...
Európa józanabbik fele, ébresztő!
A napjaink közönyös, lélektelen forgatókönyve a következő:
A tömeges áldozatokkal járó véres terrorcselekményeket követően az érintett ország vezetői részvét táviratok garmadáját kapják.
Egyperces néma felállással "adóznak" az elhunytakért a legkülönfélébb sóhivatalokban, álfontos intézmények ülésein.
Az áldozatokért, emlékükért, plüssmacik és virágok ezreit hordják hegyekbe a "tett" színhelyén, a mély együttérzés álságos kifejezéseként.
"Felelős" vezetők, és közemberek arról fecsegnek, hogy "minket nem lehet megfélemlíteni"...
És másnap minden ugyanúgy megy tovább, másnapra mindenki elfelejti a szörnyű halált halt szerencsétlen áldozatokat, másnaptól minden megy ugyanúgy tovább, mintha mi sem történt volna...
És másnap sem kerülnek börtönbe azok a kollaboráns európai vezetők, akik mindezen állapotokat előidézték, létrehozták, és a mai napig gerjesztik!
terroros kép
2017. November 06. 00:00