Marosvásárhely is támogatja Sepsiszentgyörgyöt az Európa Kultu­rális Fővárosa cím elnyeréséhez

                        Marosvásárhely is bekapcsolódik az Európa Kultu­rális Fővárosa cím elnyeréséért indított folyamatba, így a teljes Székelyföld felsorakozott Sepsiszentgyörgy kezdeményezése mögé – jelentette be Antal Árpád. A székely fővárosnak az ügy mellé állása túlmutat az Európa Kulturális Fővárosa projekten, fontos lépés lehet a székelyföldi régió kialakításában – véli a polgármester.   Megszületett az a szándéknyilatkozat, melyben Sepsi­szentgyörgy megokolja, miért szeretne az Európa Kulturális Fővárosa címre pályázni, aláírói közt az eddig jelzett személyiségeken kívül – Tamás Sándor, Ko­vászna Megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba, Har­gita Megye Ta­nácsának elnöke, Ráduly Ró­bert, Csíksze­reda polgármestere, Bunta Levente, Szé­kelyudvarhely polgármestere, Mezei János, Gyergyószent­miklós polgármestere, Bokor Tibor, Kéz­divásárhely polgármestere, Péter Ferenc, Szováta polgármestere, Antal Árpád, Sep­siszentgyörgy polgármestere – egy új név is megjelent, a Dorin Florea marosvásárhelyi polgármesteré. Így vált igazi értelmében székelyföldivé a kezdeményezés, és így esélyesebb Sep­siszent­györgy az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerésére – értékelte Antal Árpád Dorin Florea lépését. Szerinte a marosvásárhelyi elöljáró azért szállt be a projektbe, mert felismerte, az általa vezetett város súlyát ezzel is emelni tudja. Dorin Florea döntése összefüggésbe hozható a régióátszervezéssel, hiszen – az európai uniós ajánlásoknak megfelelően – fontos érv lehet a majdani Kovászna, Hargita, Maros megye alkotta régió szempontjából a kulturálisan egységes fellépés, ilyen megközelítésben az egész Székelyföld felsorakozása Sepsiszentgyörgy mögé segíthet elképzelésünk alátámasztásában, kérésünk a három megye alkotta régió kialakításában nagyobb súlyú lesz, véli Antal Árpád, utalva Dorin Florea minapi nyilatkozatára, mely szerint a marosvásárhelyi polgármester el tudná képzelni a három székely megyét egybefogó régiót. Váry O. Péter Háromszék, Patrióta Európa Mozgalom    

Magyar-román közszolgálati rádiós együttműködés

                          Együttműködési megállapodást kötött pénteken a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) és a román közszolgálati rádió vezetője. Az együttműködés által elsősorban egymás archívumának használatára nyílik lehetőség – mondta az aláírást követően Böröcz István, az MTVA vezérigazgatója, utalva arra, hogy a magyar közmédia is rendelkezik jelentős számú, román nyelvű hanganyaggal, de a román rádió archívuma is számos magyar nyelvű felvételt őriz.   Hozzátette, hogy az aktualitások tekintetében napi szintű együttműködésre is módot ad a megállapodás. Böröcz István fontosnak nevezte, hogy a közmédia és azon keresztül Magyarország erősítse jó kapcsolatát a szomszédos országokkal. Az újságírásnak nincsenek határai – hangsúlyozta a román közszolgálati rádió vezérigazgatója, Ovidiu Miculescu. Arról is beszámolt: a jövőben rádiójátékok készítésében vagy kulturális programok bemutatásában is együttműködhet a két szolgáltató, de közös élő műsorok készítésére is lehetőség nyílik. erdély ma, Patrióta Európa Mozgalom  

Gyimesközéplok - Elvesztettem kis pejlovam - VIDEÓ!

                                      kattints a VIDEÓRA: http://www.youtube.com/watch?v=cKgvnIjKIZs

A szerb rendőrség és az igazságszolgáltatás ne mérjen kettős mércével, ne kacsintson össze a szerb erőszakoskodókkal - rövid ellenzéki sajtószemle

                        Knézi Péter, az óbecsei képviselő-testület elnöke szerint a médiának az a hír, amikor nemzeti alapon verekszenek az emberek. Ha működne a gazdaság, lenne munkahely, emelkedne az életszínvonal, akkor senki sem foglalkozna a másikkal. Temerinben erősek az etnikai indulatok.   Guszton András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt politikusa érti a szülőföldjükről elüldözött boszniai és horvátországi szerbek idegengyűlölő indulatait: nem azért jöttek ide, hogy a magyarokat bosszantsák, hanem elűzték őket az otthonaikból az idegenek. Ők ide menekültként jöttek, de úgy, hogy ez Szerbia, ahol ők vannak többségben, ami az ő hazájuk, és úgy is viselkednek. Amióta Milosevics kisöpörte a magyarokat az állami vállalatoknál, rendőrségen, bíróságon betöltött pozícióikból, azóta a bizalom nem állt helyre. Szerbia még nagyon sokáig sérült ország lesz. Koszovót most veszti el végleg. Valójában már mindenki tisztában van vele, hogy visszavonhatatlanul elveszett, de érzelmileg talán száz évig sem fogják ezt elfogadni. A verekedések éjjel, alkoholtól vagy drogtól bódult állapotban történnek. Guszton nem hisz a nevelési, programokban, hanem csak az állam erejében. Ha éjjel odaáll a rendőrség, a veszélyes helyekre, egyedül annak van visszatartó hatása. És a nyilvánosság erejével talán el lehet érni azt is, hogy a rendőrség és az igazságszolgáltatás ne mérjen kettős mércével, ne kacsintson össze a szerb erőszakoskodókkal. Népszabadság

Ki a világ legnagyszerűbb édesapja?

                              Az asszonynak úgy kellene a férjére néznie, mint a világ legnagyszerűbb emberére -  mert akkor az az ember, a férj a világ legnagyszerűbb édesapja lesz. Böjte Csaba

Az Isten ajándékozó szeretettel szeret

                    Számomra az Isten az, aki túláradó, végtelen szeretettel szeret bennünket. Ajándékozó szeretettel szeret. Böjte Csaba

Akkor vagy igazán szabad...

                          "Akkor vagy igazán szabad, ha azt, amit vállaltál, meg tudod tenni, és a kudarcok, sérelmek után sem a gyűlölet, a harag uralkodik a szívedben, hanem az újrakezdés lelkülete, a szeretet és a jóság." Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes

Erdély számlálója: Bánffy Miklós

                                    Nemrég jelent meg Bánffy Miklós író, képzőművész, politikus monumentális főművének második kötete német nyelven, Oplatka András fordításában. A Nyugat-Európában bestsellerré lett Erdélyi történet olyan regény, amelyből több tudható meg a történelmi Magyarország utolsó tíz, békében eltöltött évéről, mint sok „céhbeli” szakmunkából.   Trianon után Erdély elvesztésének szinte felfoghatatlan tényével kénytelen-kelletlen szembenézett a magyar közgondolkodás és a magyar kultúra. A költők lírai megnyilatkozásai, a fájdalom és a kétségbeesés hangjai után kíméletlenül rá kellett mutatni mindazokra a vétkes mulasztásokra és súlyos bűnökre, amelyek együttesen a szinte felfoghatatlan tragédiához vezettek. Igaz, nem az első eset volt a magyar társadalom- és művelődéstörténetben, hogy egy nagybirtokos arisztokrata tárja fel a legmegdöbbentőbb erővel, a legpontosabban és a leghatékonyabban a történteket – mégis, a két világháború között gróf Bánffy Miklós nagy regénye, az Erdélyi történet az, amely különleges szuggesztivitással, rendkívül magas színvonalon és a megélt történelem teljes hitelességével varázsolja elénk a katasztrófához vezető út stációit.   Egy erdélyi arisztokrata Pesten Gróf Bánffy Miklós ősi transzszilván főúri család sarjaként 1873. december 30-án születik Kolozsváron, a nagybirtokos família bonchidai birtokán nevelkedik, kitűnő eredménnyel végzi el a gimnáziumot Budapesten, és tizenhét-tizennyolc évesen, joghallgatóként a színház felé kacsingat, a kolozsvári színház statisztája lesz, ekkor írja első színművét is. (Megpróbálkozik a zeneszerzéssel és a képzőművészettel is, nem is sikertelenül.) Jogi tanulmányait Budapesten és Berlinben tökéletesíti, de a politikai pályát, amelyre családja irányítja, soha sem érzi igazán a magáénak. 1901-től országgyűlési képviselő, 1906-tól Kolozsvár és Kolozs megye főispánja, első nyilvános irodalmi sikerét is ebben az évben éri el Naplegenda című színművével. A drámát és további írá­sait is Kisbán Miklós álnéven adja ki. 1912-ben az operaház és a Nemzeti Színház kormánybiztosává nevezik ki. Az ő működése alatt mutatják be az operaházban Bartók Béla két művét, A kékszakállú herceg várát és A csodálatos mandarint. Országgyűlési képviselőként döbbenetes élményeket kell tudatosítania magában az erdélyi magyar és román parasztság köreiben uralkodó állapotokról, a lopakodó erdélyi román honfoglalásról, az Albina bank aljas, számító magyarellenes üzelmeiről, a földügyletekről, a román irredenta természetrajzáról – és mindezekkel párhuzamosan a magyar parlamentben folyó, hol az abszurditásig nevetséges-eszelős, hol a tragikus véget nagyon is sejtetői baljós történéseiről, obstrukciótól különféle úgynevezett vitákig…   A Trianonhoz vezető út És 1940-re elkészül a nagy mű, egy páratlanul sokoldalú, valóban reneszánsz művész életművének koronája, a huszadik századi magyar regényirodalom egyik csúcsteljesítménye, a realista nagyregény hazai iskolapéldája: a Megszámláltattál… (1934), És híjával találtattál (1937), Darabokra szaggattatol (1940) című darabokból álló, monumentális Erdélyi történet, az erdélyi magyar arisztokrácia és áttételesen a régi Magyarország végzetének könyörtelen, megkapó és szívszorító freskója. A trilógia, amely hol meglehetős szarkazmussal, hol roppant érzékletes nagyrealizmussal elsősorban az erdélyi arisztokraták szemszögéből mutatja be a Monarchia utolsó, a millennium historizmusával és felszínes nemzetieskedéssel átitatott évtizedeit. A főhős Abády Bálint, aki ugyanúgy képviselő és ugyanúgy várja a Keletiben a kolozsvári gyorsot, mint maga Bánffy: szép kedvesével, Milóth Adriennel szerelem és halál örök nagy tragikumát vetíti elénk – egyén és közösség, históriai és magánéleti összefüggések pontos lélektani és szocio­lógiai tükrében. (Éles társadalomkritikája következtében alighanem sokan magukra ismerhettek: Bánffyt sok támadás érte az Erdélyi történet miatt.) Olyan ez a hatalmas alkotás, akár a kétszer kettő józanságának hűvös hulláma. Csak közben szorul el a torkunk és homályosul el olykor a tekintetünk – de ez már nem a szorzótábla és a Radnóti-metafora hibája… „Bánffy Móricz mellett a magyar nagyregény betetőzője” – írja az Erdélyi történet kapcsán Nemeskürty István. „Szabó Dezső szerette volna azt megírni, amit Bánffy végül is elvégzett.” „Növekvő aggodalommal láttam – írja Bánffy –, hogy dacára annak a szörnyű katasztrófának, ami népünket lesújtotta, senki nem akarta látni azokat a bűnöket, amik oda vezettek. […] Senki sem világított rá arra a tömérdek hazugságra, amivel közvéleményünket megmérgezték és melyek minden realitás iránt érzéketlenné tették az 1914 előtti közvéleményt. Senki sem mondta: »Ezen az úton többé ne járj!« – Senki sem hívta föl nemzetünket arra, hogy önmagát is nevelnie kell, valódi helyzetét kell meglátnia. Össze kell fogjon végre és igazi erkölcsi egységet formáljon ki önmagában ahelyett, hogy tovább sodortassa magát valótlan álmok útján, és ismét csupa maszlagot szívjon magába vezércikkekben és szónoklatokban, önámító bókot és csillogó frázist. Azt kellett látnunk, hogy újra távolodunk el minden önkritikától, sőt minden valóságlátástól is, és ismét süllyedünk vissza abba az ideológiába, ami a világháború előtt uralkodott minálunk. Minden bajt és hibát csakis magunkon kívül kerestünk, és szemet hunytunk saját vétkeink fölött. Azt kellett látnunk, hogy a magyar jövőt egyedül a múltnak visszaállításában keressük.”   „Emberölő szörnyű valóság” A regény sorsa a második világháború után osztozik szerzője sorsával: az az ember, aki az utolsó magyar király nagy port felvert koronázási ceremóniáját rendezte a Mátyás- templomban (háborús hadirokkantak felvonultatásával); akinek köszönhető, hogy a Rongyos Gárda dicsőséges harcait kihasználva kierőszakolt velencei tárgyalásokon elértük, hogy a Sopront és környékét megtartó népszavazás kiírathassék (a Bethlen-kormány külügyminisztere ekkor), sikerül azt is elérnie, hogy a Pécset és egész Baranyát 33 hónapon át megszállva tartó szerbek 1921. augusztus végén kitakarodjanak; aki 1926-ban visszatelepül Erdélybe, felveszi a román állampolgárságot, és a fénykorát élő erdélyi magyar irodalom egyik legfőbb szervezője, mecénása, az Erdélyi Szépmíves Céh egyik létrehozója lesz, további kiváló írásművek, nagy novellák (például a Horea-lázadás leverését Móricz Barbárokjához hasonlítható drámaisággal feldolgozó Farkasok) szerzője – nos, ez az ember elfeledve, teljes nyomorban vánszorog el szeretteihez 1949 októberében minden magyarok fővárosába, ahol 1950. június 6-án visszaadja lelkét Teremtőjének. Az Erdélyi történetet évtizedekig némaság, hallgatás, legföljebb olykor némi tiltott, fojtott pusmogás övezi, Nemeskürty Istvánnak köszönhetően a nyolcvanas évek legelején kicsit visszakerül a köztudatba (a Megszámláltattál...-t a Helikon 1982-ben meg is jelenteti) –, de egészen a legutóbbi időkig kellett várnunk arra, hogy a nagy mű és szerzője, annyi sorstársához hasonlóan, végre méltó helyére kerülhessen. Bánffy Miklós leá­nya, az 1992-ben elhunyt Bánffy Katalin fordította angolra, ennek alapján aztán francia, spanyol, olasz és holland fordításban is megjelent. Angolul több kiadás is napvilágot látott, idén nyáron állítólag a Random House nevű óriáskiadó népszerű Everyman’s Lib­rary-sorozatában jelenik meg. Németül Oplatka András fordításában Bécsben adta ki a Paul Zsolnay Verlag, az első kötet tavaly jelent meg, a második nemrég, a harmadik pedig várhatóan 2014 tavaszán kerül az olvasók elé. „Most elpusztul ez az ország és vele ez a nemzedék. Elpusztul ebben a háborúban, hol azok a szavak, amiket annyit használtak: immár emberölő szörnyű valóságot jelentenek.” Ezekkel a mondatokkal, Abády Bálint 1914 nyarán elhangzó szavaival végződik az Erdélyi történet – és néhány év múlva a benne leírtak ugyancsak emberölő, szörnyű valóságot jelentenek. Valóságot, amely elől sehová sem lehet elbújni, tanította gróf Bánffy Miklós.

  A nemzet szolgálata kötelesség „… nemcsak eszméknek, izmusoknak, irányzatoknak volt szenvedélyes harcosa Kisbán-Bánffy Miklós, hanem a veszélyek között sodródó és társtalan magyar népé­nek nemesi veretű szolgája is. Hadd visszhangozzanak saját szavai az «itt és most» jelenkori felelősségével: »Kötelességemnek éreztem szolgálni mindent, ami bármely kis mértékben nemzetem hírnevét vagy érdekét előmozdítja.« Innen érthető az ő életre szólóan lázas tevékenysége a magyar tragédiát beteljesítő Trianon után. A nemzetközi eltiprás kezdeti éveiben vállalta a csonka haza külügyminiszterségét. A »sorsos időkre« visszatekintve írja: »Magyarország újjáépítéséhez magam is hozzájárultam. Négy esztendő szakadatlan munkáját áldoztam erre: nappalt és éjjelt úgy, hogy az egészségem is ráment.« Íme, a szolgálatvállalás párját ritkító vallomása! Ennél többet és szebbet aligha lehet elvárni a magyar közélet mindenkori személyiségeitől.” Tőkés István: Emlékezés Bánffy Miklós grófra születésének 120. évfordulója alkalmából 1993. december 30-án, Magyar Szemle, 2010. június      

Márai Sándor: Halotti beszéd - elmondja: Bánffy György - rövid VIDEÓ!

                      kattints a VIDEÓRA - érdemes! http://www.youtube.com/watch?v=maRR2tetBzI

Csíkszeredai kiállítás Fülöp József titkaiból

                        A csíkszeredai Ave Art galériában nyílt egyéni kiállítása Fülöp József képzőművésznek. "A titok" című tárlatot Túros Eszter művészettörténész nyitotta meg.   Fülöp József csíkszeredai képzőművész Kolozsváron a Ion Andreescu Képzőművészeti és Formatervező Egyetem rajzpedagógia szakán végezte tanulmányait, majd Csíkszeredába hazakerülve több egyéni és csoportos kiállításon mutatta be munkáit. „Szokatlan, különféle tematikájú szövegekkel tűzdelt grafikai reflexiókat szervezett egységbe nagyon sajátos módon. Jelen tárlat ennek az elkezdett párbeszédnek a továbbgondolása. Rárajzol, ráfest különféle nyomtatványokra, munkái nemcsak grafikai felületként funkcionálnak, hanem töredezettségükben nyelvi jelentéshordozók is, a rajzok komplementerei” – méltatta a kiállítást Túros Eszter művészettörténész. A most kiállított munkák vegyes technikával készült nagyméretű alkotások. A kiállítás az alkotó által 2012-ben elnyert Communitas-ösztöndíjnak köszönhetően jött létre. A tárlatot április 25-ig lehet majd megtekinteni a Szív utcai galériában. szekelyhon.ro, Patrióta Európa Mozgalom