Mészáros László: A szabadság nem lehet hazug - a börtönlakatot a belső szabadság képes leverni

                                        ÖSSZETARTOZUNK – 8. rész - A szabadság nem lehet hazug Kedves Barátaink! Az elmúlt hónapban új sorozatot indítottunk Mészáros László, mozgalmunk alapítója, Összetartozunk című, 2010-ben megjelent kötetének írásaiból, azok részleteiből. Nagyon sokan kérték ezt tőlünk, valószínűleg azért mert a Patrióta Európa Mozgalom által is felvállalt és hirdetett értékekről szól maga a könyv is. Fogadják szeretettel a nyolcadik írást, amely azért lehet érdekes, mert  2009-ben íródott! Kérjük, osszák meg! – szerkesztőség – levente  

Miniszterelnök Úr, T. Hölgyeim és Uraim! Mivel eredeti szakmámat tekintve rendszerszervező vagyok, engedjék meg, hogy témánkhoz mint egymáshoz szorosan kapcsolódó rendszerek halmazához közelítsek. Magyarországon ma nincs működő demokrácia.   És ne mondja senki: dehogynem, demokrácia van, hiszen létrehoztuk annak intézményeit, törvényi környezetét, szervezeti hátterét. A demokrácia léte ugyanis nem egyenlő a jogállami intézmények létezésével, az csupán a váza a demokrácia építményének. A lényege, a lelke maga a demokratikus gondolkodás, a demokratikus működés. Ha az hiányzik, éppúgy nincs demokrácia, mintha a jogállami intézmények hiányoznának. Milyen részelemek alkotják a demokrácia lelkét? Íme a legfontosabbak:   1. az állami vezetők demokratikus gondolkodása, aszerint való cselekvéseik, 2. a hatalmi ágakban dolgozó résztvevők, hús-vér emberek demokratikus gondolkodása, tevékenységük demokratikus gyakorlata; 3. az állampolgárok tájékozottsága, demokratikus gondolkodása, tettei és voksolása. Mivel ezek a fontos tényezők - sajnos - meghatározó mértékben nem léteznek ma Magyarországon, így hiányzik a demokrácia lelke. Ezért nincs is demokrácia hazánkban. És itt érkeztem el mai témánkhoz. Ugyanis én a demokráciához mint nagy rendszerhez közelítek, amelynek feltétele több más kisebb rendszer jó, helyes elveken alapuló működése. Ezek a kisebb rendszerek, mint a kultúra, a média és az oktatás - a mai megbeszélésünk tárgyai. A demokrácia zavartalan gyakorlásának fontos feltétele véleményem szerint, ezen alrendszerek külön-külön megfelelően szervezett, egymásra épülően is jól megkomponált működése. Visszatekintve az 1990 körüli időszakra, miközben a demokrácia vázát felépítettük, a jogállam intézményeit kialakítottuk, a privatizáció a maga sajátos módján lezajlott, az volt az általános vélekedés, hogy ezzel rendben is volnánk, ez volt a rendszerváltoztatás. Én ezt folyamatot mindig is másként értékeltem. S ebből rengeteg konfliktusom adódott az elmúlt két évtizedben. Ugyanis a legfontosabbat, a demokrácia lelkét adó korábban említett három alrendszert elhanyagoltuk. S noha ezek identitásunk védelmének, közösségi létünk építésének az alapjai, nem helyi értéküknek megfelelő státuszban kezeltük őket. Miközben evidencia volt számunkra a hatalmi ágak kiépítése, szétválasztása, addig az oktatást, a kultúrát és ez utóbbi meghatározó közvetítőjét, a médiát a diktatúrát kiszolgált hiénák kezére hagytuk játszani. Meggyőződésem, hogy ez az egyik nagy hiba volt. Mert ahol nem kiegyensúlyozott a média, ott nincs demokrácia. S ahol nincs demokrácia, ott a média túlhatalomra tesz szert, ott önálló hatalmi ágként kezd el működni. A végén ez a folyamat – különösen, ha a hatalmat gyakorló politikai erőnek sikerül megszereznie a média fölötti hatalmat is - diktatórikus államműködéshez vezet: lásd, hazánk, ma! (2009. szerk megjegyzése) Ugyanis ha média nem a demokratikus normák szerint működik, nem egészséges struktúrájú, nem demokraták irányítják, akkor nem töltheti be a hatalom demokratikus kontrolljának szerepét, akkor nem a nemzet érdekeinek megfelelő kultúrát fogja közvetíteni, hanem valami egészen mást, olyasmit, ami hazugságot szolgál. A hazug kultúrának pedig, hazug, álnok szabadság a következménye. A szabadság pedig nem lehet hazug – a hazug szabadság ugyanis veszélyesebb a börtönnél. Csak a belül szabad ember tud változtatni a külső körülményeken, mert a börtönlakatot a belső szabadság képes leverni. Ehhez a belső szabadsághoz, pedig csak közösségépítéssel juthatunk el, melyhez a kultúrán, a kiművelt emberfők számának gyarapításán át vezet az út. Széles tömegekhez eljuttatni a belső szabadságot építő kultúrát pedig csak jól szervezett, a nemzeti érdekeket, értékeket közvetítő médiával lehet. Ez a probléma persze az egész világon jelen van, de a mi helyzetünk két dolog miatt is speciális és más: Az egyik, hogy Trianon következményeként mára kulturális nemzetté váltunk. Tehát számunkra a nyelvünk és kultúránk megőrzése, ápolása egyben a nemzeti létünknek, megmaradásunknak az alapja is. A másik pedig az, hogy demokráciadeficitünk felszámolásának is, nemzeti identitásunk felélesztésének is az alapja nemzeti kultúránk széles tömegekhez való folyamatos eljuttatása. Sok más feladata mellett egyedül a média alkalmas arra, hogy a nemzeti és az európai minőségi kultúrát eljuttassa szélesebb rétegekhez. De túl ezen a fontos feladatán, közvetlenül is meghatározó a politikai üzenetek célba juttatását illetően. Ugyanis, ha a média nem kiegyensúlyozott, akkor fordulhat elő, hogy a félretájékoztatott lakosság öngyilkos választási döntéseket hoz. Tehát még egy ok, hogy ezt az alrendszert is megreformáljuk, kiegyensúlyozottabbá tegyük. Amint a fentiekből kitűnik, a sajtóreform elmaradása volt az egyik fő oka a rendszerváltoztatás félrecsúszásának. Napjainkra kiderült, nem elég csupán a nagy rendszerek átállítása, meg kell történnie végre a fejekben is a rendszerváltozásnak. Az pedig kiegyensúlyozott média nélkül lehetetlen. Ha ez nincs, minden erőfeszítésünk kárba vész egyéb területeken is, mert nem lesz szövetségesünk a társadalom. Minden próbálkozásunk kudarcba fullad. A médiastruktúra átalakításának ki kell terjednie az összes területre: a helyi, megyei írott és elektronikus médiumrendszerek megteremtésétől kezdve a közszolgálati nagy médiumok átszervezésén keresztül, a kereskedelmi csatornák működésének törvényi átszabásáig. De idetartozik az új médiaelit képzésének azonnali elindítása is. A kultúra számos területén vált égetően fontossá a finanszírozási rendszerek átszervezése, amint elkerülhetetlen a klebelsbergi szemléletű oktatási rendszer 21. századi kiépítése is. Mindez sok pénzt követel majd. De a legjobb befektetés. Ez a demokrácia ára. De ez a jövőnk záloga is. A demokrácia záloga. A jövő generációk életének, boldogulásának a feltétele. Mindez persze számtalan támadás forrása lesz majd. Ezt meg majd kibírjuk valahogy, mert ha visszahőkölnénk, nemcsak mint politikai erő vesznénk el, hanem nemzeti létünket is tovább veszélyeztetnénk. Köszönöm a figyelmet. Az „Eszmecsere Magyarország szellemi újjáépítéséről – Művészek és politikusok a magyar kultúráról” című zárt konferencián elhangzott hozzászólás szerkesztett változata Siófok, 2009. szeptember

Nyílt levél Európa polgáraihoz

                        Kedves Barátaink! Magyarország ellen a 2010-es választások óta tervszerű lejárató hadjárat folyik, melynek keretében nagy példányszámú újságok, televízióműsorok és egyéb médiumok szinte naponta közölnek valótlan és tendenciózusan lejárató híreket. E hírek azt igyekeznek elhitetni a magyar valóságot nem ismerő közvéleménnyel, hogy Magyarországon eltorzult a demokrácia, a kisebbségeket üldözik, a sajtó nem szabad, az egyszerű embereknek félniük kell, tombol az antiszemitizmus és az előítéletesség, s egy szélsőjobboldali elit már a totális diktatúra bevezetésére készül.   Ezek a hírek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Magyarországon demokrácia van, senkit semmiféle hátrányos megkülönböztetés nem ér származása miatt, a nyilvánosságban pedig bárki szabadon közzéteheti véleményét. Az új magyar Alaptörvény, mely a kommunista diktatúra felszámolását követően, húsz év késéssel váltotta fel a korábbi, sztálinista gyökerű Alkotmányt, összhangban áll az európai normákkal és a több mint ezer éves magyar államiság legszebb hagyományaival.   Kedves Barátaink!   Egyre növekvő aggodalommal figyeljük ezeket a híreket, mivel a huszadik században nem egy esetben tapasztaltuk, hogy egy-egy bűnösnek kikiáltott ország elleni lejárató médiahadjáratot olykor valóságos katonai intervenció követ. Nem szeretnénk a bűnösnek kikiáltott országok sorsára jutni, ezért arra kérünk benneketeket, hogy személyesen, vagy ha ez nem lehetséges, megbízható emberektől, de minél több forrásból tájékozódjatok a tényleges magyarországi állapotokról. 2010-ben Magyarországon demokratikus választáson az elérhető legnagyobb, kétharmados mandátumfölényt eredményező arányban győzött a jobbközép, konzervatív tábor. E győzelem azért következett be, mert a társadalom túlnyomó többsége megelégelte a posztkommunista szellemiségű baloldali és liberális vezetés kártételeit. Ezt a hatalmas spirituális változást mi „kétharmados forradalomnak” nevezzük, mert olyan társadalmi fordulatot eredményezett, ami alkotmányos keretek között tette lehetővé az átmeneti, posztkommunista korszak lezárását. E rendkívül ambivalens korszakot egy olyan baloldal uralta, amelynek jelmondata így hangzott: „Lehet, hogy nem erkölcsös, de jogszerű”.   Kedves Barátaink!   Egyre több elszármazott honfitársunk jelzi Németországból, Angliából és más országokból, vagy éppen az Amerikai Egyesült Államokból, hogy szinte naponta kérdezik tőlük, mi történik Magyarországon, mi a magyarázatuk azoknak a rettenetes híreknek, amikről az ottani sajtóból értesülnek. Nem tudunk ezekre a hazug vádakra minden esetben válaszolni. Részben, mert nem győznénk idővel, részben pedig, mert ezek a médiumok nem hajlandók a mi véleményünknek is teret adni. Tudnotok kell azonban, hogy ez a hadjárat nem Magyarország ellen zajlik. Ez a hadjárat valójában a nemzetközi médiát uraló baloldali és liberális értelmiség reakciója a magyar választópolgárok által rájuk mért megsemmisítő vereségre, a magyarországi konzervatív forradalomra. A baloldaliak és liberálisok egy esetleg bekövetkező európai léptékű konzervatív fordulattól félnek, ezért szeretnék a magyarországi változás eredményeit megsemmisíteni, ezért indítottak ellenünk lejárató hadjáratot. Mi ugyanis a legválságosabb időszakban azt mondtuk, „hiszünk a szeretet és az összefogás erejében”. Ez a hit nem csupán arra tett képessé bennünket, hogy húsz év után végleg lezárjuk a posztkommunizmus kaotikus korszakát, de arra is, hogy döntésünk eredményeit megvédjük. Európában szokatlan méretű, félmilliós tömegfelvonulásokon tettünk hitet amellett, hogy az általunk választott kormányt megvédjük a kívülről érkező támadásoktól.   Kedves Barátaink!   Kérjük, higgyétek el, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc népe ma is tudja, milyen hatalmas csodákra képes az igazságos demokrácia, a nemzeti függetlenség, a szorgalmas munka, az egymás iránti türelem és a megértés. Kérjük, győződjetek meg személyesen állításaink igazságáról! Kérjük végezetül, tolmácsoljátok az Európai Unió minden polgárának a magyarok üzenetét: „Továbbra is rendületlenül hiszünk a szeretet és az összefogás erejében!” Budapest, 2013. április A Civil Összefogás Fórum által kezdeményezett Szellemi Honvédelem mozgalomhoz csatlakozó mintegy 2000 nemzeti érzelmű értelmiségi

Aki ezt a szülőföldet szereti, a legnehezebb emberi sorsot szereti

"Aki ezt a szülőföldet szereti, a legnehezebb emberi sorsot szereti." Cs. Szabó László (195-1984) -  író, esszéíró, kritikus

Márai Sándor: Halotti beszéd - elmondja: Bánffy György - rövid VIDEÓ!

                      kattints a VIDEÓRA - érdemes! http://www.youtube.com/watch?v=maRR2tetBzI

Hajrá Fradi!

                              A Fradi nemzeti intézményünk - Hungarikum -  Több mint száz esztendeje az ország a legnépszerűbb futball klubcsapata

Az ember úgy dolgozzon...

                                            "Az ember úgy dolgozzon, hogy szórakoztassa a jó Istent. És az pedig örökkévaló, és fenntartja és kormányozza ezt a világot, ha őt sikerül szórakoztatni, akkor az egész világ kapott valamit." Makovecz Imre (1935-2011) - építész

Tedd le a poharat!

                              Egy pszichológus körbesétált a teremben miközben stressz kezelést tanított. Amikor felemelt egy pohár vizet, mindenki arra számított, hogy a „félig üres vagy félig tele” kérdést teszi majd fel. Ehelyett azt kérdezte, hogy milyen nehéz a pohár. Majd így folytatta: A tényleges súly nem számít. Attól függ, hogy mennyi ideig tartom a poharat a kezemben. Ha csak egy percig, akkor nincs semmi baj. Ha egy óráig, akkor fáj tőle a karom. Ha egy napig, akkor a karom elzsibbad és lebénul. A pohár súlya nem változik meg, de minél tovább tartom a kezemben a poharat, az annál nehezebb lesz. A stressz és az aggodalom ugyanolyan, mint a pohár víz. Ha csak rövid ideig gondolsz rájuk, nem történik semmi. Ha egy kicsit hosszabb ideig gondolsz rájuk, elkezdenek fájni. És ha egész nap rájuk gondolsz, bénultnak érzed magad – semmit sem tudsz rendesen megcsinálni. Fontos tehát, hogy megválj a stressztől. A nap folyamán vesd le válladról a terheket, amilyen hamar csak lehet! Ne hordozd azokat még éjszaka is! Tedd le a poharat! Böjte Csaba

Nem azért nevelünk gyermekeket, mert eleget kívánunk tenni a modern eszméknek

                          Nem azért nevelünk gyermekeket, nem azért olvasunk és írunk magyar nyelven, nem azért tapadunk a képernyőre olimpia idején, mert eleget kívánunk tenni a modern eszméknek. A hagyomány, a természetesség megélése – manapság inkább feltámasztása – önmagától szüli meg az egyensúlyt egyénben és közösségben. Az egyensúlyi helyzetből, a nyugalomból pedig egyenesen fakadnak olyan erkölcsi magatartásformák, mint a hazaszeretet, családközpontúság, felebaráti törődés. Szentesi Zöldi László Magyar Hírlap

Isten jó világot teremtett

                              "Én hiszem, hogy Isten jó világot teremtett: ha megengedi, hogy szomjasak legyünk, akkor kutat is teremtett. Ez olyan, mint egy óriási kirakós játék, csak meg kell keresni a darabokat, akkor összeáll." Böjte Csaba

Mészáros László: Örökségül – Levél utódaimnak nemzetről, hazáról, a turulmadárról…

                                          ÖSSZETARTOZUNK – Örökségül – 7. rész Kedves Barátaink! Az elmúlt hetekben új sorozatot indítottunk Mészáros László, mozgalmunk alapítója, Összetartozunk című, 2010-ben megjelent kötetének írásaiból, azok részleteiből. Nagyon sokan kérték ezt tőlünk, valószínűleg azért mert a Patrióta Európa Mozgalom által is felvállalt és hirdetett értékekről szól maga a könyv is. Fogadják szeretettel a hetedik írásrészletet! Kérjük, osszák meg! – szerkesztőség – kála   A haza, ahol élünk   A legközvetlenebb haza, amellyel naponta szembesülsz, a város, ahol élsz: Kecskemét. Naponta jársz-kelsz utcáin, az egykori Piacz téren, mely mára sok kisebb- nagyobb térből álló gyönyörűség lett, az ország egyik legszebb főtere. Jársz a kövein, azt a levegőt lélegzed be, melyet annak idején Petőfi Sándor is szívott, amikor kis nebulóként városunkban, a mai Luther udvar helyén állott evangélikus iskolában tanulta a betűvetést, vagy amikor fiatal felnőttként itt írta halhatatlan versét, a Jövendölés címűt.   Vagy ha éppen ebből az irányból a nagypostára igyekszel, milyen természetes, hogy az impozáns, klasszicista Ókollégium mellett haladsz el naponta, ahová Jókai Mór járt jogi akadémiára, aki azt vallotta később, hogy „itt lett belőlem magyar író”. Mi, kecskemétiek így jutunk el a postára, ha ott van dolgunk….Azon a téren keresztül, amely a magyarság igazi arcát, a békére való vágyakozást, a humanizmust, az egymás iránti megértést jelképezi. Mert épületeiben tárgyiasulva ott áll a tolerancia: katolikus, református, izraelita, evangélikus, görögkeleti templom karéjában pompázik a Szabadság tér, a szabadság tere. Egy kis területen ennyi felekezet, ennyiféle érték! De nem kell innen messzire mennünk, csupán a tér másik szegletébe, ahol annak idején Kossuth toborozta a szabadságharchoz katonáit, ahol ma a híres kecskeméti Kossuth-szobor áll, vele szemközt pedig Lechner és Pártos pompázatos palotája, a Városháza, a magyar szecesszió egyik különleges remeke díszeleg. Előtte, a kis parkban, az egyik bokor mellett fekszik az a ketté hasított sziklatömb, amely nagy szülöttünk, Kecskemét város egykori főügyésze, a Bánk bán szerzője, Katona József halálának helyszínén állít emléket a nagy drámaírónak. Azon a helyen hasadt meg a szíve. Mi pedig mellette elhaladva megyünk intézni az adóbevallásunkat Városházára … Nem hátborzongató ez a folytonosság múltunkkal, nagyjainkkal? Micsoda lehetőség és micsoda felelősség! A Városháza mellett áll a Nagytemplom, ahol másik hatalmasságunkat, Kodály Zoltánt keresztelték 1882-ben. Azt a később tudós-zeneszerzővé lett Kodályt, aki a hazafiság mintaképe és etalonja a szememben, aki bebizonyította, hogy a népzene egyenértékű a beszélt anyanyelvvel, vagyis az anyanyelv része. Ne feledjétek: ha a nemzet nemzetként való megmaradásának az alapfeltétele a nyelvének megőrzése, akkor ez a zenéjére, sőt a táncaira is igaz, mert ezek együtt az identitásunk alappillérei. Kodály élete, nemzetben való gondolkodása mindannyiunk számára mintául kell, hogy szolgáljon. Nemcsak nagyszerű zeneszerzőként érdemel az utókortól megbecsülést és tiszteletet, hanem államférfiakat megszégyenítő nemzetstratégiai látásmódja, a nemzet iránti elkötelezettsége okán is a magyarság legnagyobbjai között a helye. Ezt jól jegyezzétek meg! Egy igazi hazafi számon tartja, mi több, olvassa őt, hogy megértse, hogyan gondolkodik a nemzetének problémáira érzékeny értelmiségi, aki a nemzeti sorskérdésekre válaszokat is képes adni. Ugye, milyen nagyszerű ilyen hazában, ilyen városban élni? Ebben a környezetben, ilyen hagyományokkal él a családunk nap mint nap. A család pedig a fundamentum: minden egészséges társadalomnak, nemzetnek a legfontosabb alkotóeleme. Ha a családi kisközösség élete, helyzete stabil, akkor van esélyünk arra, hogy a társadalom is működőképessé váljék, a nemzet pedig egészséges és életerős legyen. Úgy kell élnetek, hogy olyan családotok legyen, melyben az általam fentebb leírtak a legfontosabb értékek. Úgy kell élnetek, hogy ezek az értékek a természetesség erejével rendezzék minden cselekedeteteket, egész gondolkodásotokat. Életeteket ezek határozzák meg! S ha már így van, vagy majdan így lészen, saját család alapításával s az értékek szem előtt tartásával komoly lépést tesztek a nemzet megmaradásáért, a haza boldogulásáért. Ha így tesztek, akkor a legjobb módon végeztétek el, amit Rátok rótt a sors. Akkor Ti nem csupán a dolgok, az események elszenvedői lesztek, hanem mint cselekvő, tudatos hazafiak, alakítójává is váltok életeteknek, hazátoknak. S akkor joggal fohászkodhattok az Úrhoz:   Isten, áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel;   Kecskeméten, 2008 őszén Édesapátok, Nagyapátok   Részlet, Mészáros László: Összetartozunk című kötetének, Örökségül című írásából  Vége új írással folytatjuk!