Mészáros László: A csíkszentdomokosi vonatfütty

                             


Mészáros László: A csíkszentdomokosi vonatfütty
 
Egy rövidke történet összetartozásról, nemzeti érzésről, az egy és oszthatatlan magyar nemzetről, a szabadságról, meg a turul-madárról... .... 
 
Van ám olyan is, hogy személyesen találkozunk a szabadsággal, vagy az együvé tartozással, sőt az is megeshet, persze csak igen ritkán, hogy egyszerre mindkettővel. 
 
Ha az ember lelkében egyébként mindkettő honos – s ha olyan szerencsés, mint amilyenek mi voltunk édesanyátokkal, amikor a Gyergyóból Szeredába vezető, csíkszentdomokosi műúton haladtunk -, még ez is megeshet vele. 
 
A magyarokat leginkább elnyomó kommunista, diktatúra idején, a nyolcvanas évek elején egy hófehér, havas, igazi csikorgós csíki hideg estén autóztunk utunkon, mellyel párhuzamosan ötven-száz méteres távolságra fut a még a „magyar világban” épített vasúti pálya. 
 
Lassan vezettem, hiszen jeges volt az út. Egyszerre csak mellénk zakatolt egy teherszerelvény, hatalmas csattogással. Oldalra nézvén láttam, hogy integet a masiniszta. 
 
Észrevette, hogy magyarországi autóval van dolga, s csókot dobott, majd két kézzel mutatta a szeretetét irántunk. Lelkesen visszaintegettünk, mint jó testvérhez illik, s hasonlatosan az övéhez, megtelt lelkünk iránta való szeretettel, így, ismeretlenül is. 
 
Beálltunk azonos sebességre, és egymás mellett haladhattunk kilométereken keresztül, mígnem szinte mindketten egyszerre kezdtük el gépeink tülkét nyomni. 
 
Úgy szólt az ő hatalmas, levegőt megrezgető mozdonyfüttye s Dáciánk éles kürtje hosszú perceken át, hogy olyat még nem hallott a csíki haza. 
 
Eggyé váltunk a nagy, havas, székely éjszakában, s olyan erőssé lettünk, hogy még a mit sem sejtő diktatúra is beleremegett volna – ha vonatunk nem „kényszerpályán” zakatol. 
 
Dánfalvához értünk ugyanis, ahol eltávolodik s más irányt vesz a vasúti pálya. Így kényszerűen elváltunk egymástól, de még sokáig hallottuk az egyre halkuló, de nem szűnő vonatfüttyöt. 
 
Fizikailag eltérítette őt tőlünk a sínpálya, de lélekben örökre eggyé lettünk. 
 
Ez a pár perc, ez a pillanatnyi idő szinte egy életre erőt adott. Tudom, hogy belül ő is így érezhet. Ő, akivel ott, a csíki fagyos hidegben, a diktatúra kellős közepén is olyan szabadok voltunk, mint a turulmadár.   
 
Levél gyermekeimnek és későbbi utódaimnak című írás részlete

2018. November 15. 00:00

Kölcsey Ferenc az összefogásról

                       

A világban szétszódott és a Kárpát-medencében élő demokratikusan gondolkodó magyarok ma is értik a nagy gondolkodó költönk szavait sz összefogás erejéről

"Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, nem tehet sokat: egyesített erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges."

Kölcsey Ferenc (1790-1838) - költő, író, politikus

2018. November 14. 00:00

Ma a kontinensnek a bátor elszántságra, a józan észre és a szívek felemelésére egyszerre lenne szüksége

                 

 

„Ma a kontinensnek a bátor elszántságra, a józan észre és a szívek felemelésére egyszerre lenne szüksége – Európának meg kellene értenie, hogy nemzetek nélkül nincsen szíve, kereszténység nélkül pedig nincsen lelke.”

Orbán Viktor

2018. November 14. 00:00

Prohászka Ottokár Kelet hatalma a mi domború mellkasunkon tört meg

                                     

Magyarország a védőbástya
 
"Kelet hatalma a mi domború mellkasunkon tört meg, a Nyugat civilizációja széles hátunk mögött indult virágzásnak."
 
Prohászka Ottokár (1858-1927) - magyar író, katolikus püspök 

2018. November 13. 00:00

Teleki Pál Csak addig maradhatunk fenn a népek tengerében

                                            "Csak addig maradhatunk fenn a népek tengerében, amíg történelmi hivatásunkat teljesíteni akarjuk. S máig e mellett kitartunk és kiállunk, ne tartson senkitől és semmitől az ezeréves nemzet." Teleki Pál (1879-1941) - geográfus, egyetemi tanár, politikus, miniszterelnök, tiszteletbeli főcserkész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

2018. November 13. 00:00

Márai a dolgok, az események előre történt elrendeltetésében hívőkről - a fatalistákról

                                 

Márai a dolgok, az események előre történt elrendeltetésében hívőkről - a fatalistákról

"A tunyák és a gyávák, akik bólogatva és hümmögve, Istenre bíznak mindent: a válságos pillanatban Isten szava nélkül maradnak.”

Márai Sándor (1900-1989) - író, költő

2018. November 13. 00:00

Egy rövid mondat - de nagyon fején találja a szöget

                               

Egy rövid mondat - de nagyon fején találja a szöget

"Semmi sem nehezebb, mint embernek lenni emberek között."

Gárdonyi Géza (1863-1922) - író és költő

2018. November 13. 00:00

Wass Albert üzenete a magyar nemzethez

                                     

Wass Albert üzenete a magyar nemzethez

"... az Úr megszabadítani csak akkor fog benneteket, amikor visszatértek az ő törvényéhez s egymás szeretetében, egymás támogatásában nemzetté váltok újra.

Lélekben tiszta, jellemben erős, szeretetben tántoríthatatlan, s az Úr törvényének tudásában bölcs és engedelmes nemzetté, kikben önmagára ismerhet újra a Teremtő Atya.

A szeretet ereje mindenekre képes, de a szeretet hiánya képtelenné teszi a legjobb szándékot is."

Részlet a Hagyaték című regényből Wass Albert (1908-1998) -  író és költő

2018. November 13. 00:00

Richelieu bíboros mondta a szigetvári hősökről

                                           

Richelieu bíboros a szigetvári hősökről, a keresztény Európát megvédő Zrínyi Miklósról
 
"Csodára volt szükség, hogy a Habsburg birodalom fennmaradjon!
Ez a csoda Szigetváron történt meg. Itt dőlt el a kérdés, hogy a kereszt uralkodik-e Európában vagy a félhold!"
 
Richelieu (1585-1642) - francia államférfi, bíboros
 
fotón: Barabás Miklós - Zrínyi Miklós a szigetvári hős hadvezér (1508-1566) portréja

2018. November 12. 00:00

Tamási Áron Kereszténydemokráciát építünk! Jelszavaink: Isten, haza, család

                                     

Kereszténydemokráciát építünk! Jelszavaink: Isten, haza, család
 
"Amiképpen az állatnak a körmeivel és a fogával kell harcolnia, azonképpen az embernek az eszével."
 
Tamási Áron (1897-1966) - író

2018. November 12. 00:00
<< Első< ElőzőKövetkező> Utolsó>>

47. oldal/116