Nyelvlecke - hogy miért is a világ leggazdagabb nyelveinek egyike a magyar? róka
Nyelvlecke – hogy miért is a világ leggazdagabb nyelveinek egyike a magyar? :D :D
Vegyünk egy konkrét esetet : azt amikor a róka “mozgásban van” – a magyar nagyon sokszínűen, nagyon sokféleképpen képes kifejezni, tesz árnyalatokat a mozgás szándékának, irányának, milyenségének, hangulatának, megfelelően.
A több száz ige közül vegyünk most egy jó maroknyit:
somfordál, sompolyog, oson, bóklászik, csámborog, settenkedik, sétafikál, sétál, seretepertél, slisszol, slattyog, csalinkázik, becserkész, megközelít, besurran, elinal, eliszkol, aláesik, odaevickél,
visszaérkezik, aláevickél, aláfarol, mögé, vagy odafészkelődik, visszafurakszik, megfutamodik, elfüstöl, keresztülgázol, végiggrasszál, felgyorsít, utánahág, belehajszol, hancúrozik, áthalad, tovahasít, hengeredik, eléje hentereg,
férkőzik, körüljár, kerülget, kóricál, elkotródik, követ, közelít, kujtorog, poroszkál, portyázik, rajtol, tovarejtőzik, odamerészkedik, lódul, mozdul, nyargal, nyomul, ődöng, őgyeleg, oldalaz, oldalog, kúszik, lassít, mögé óvakodik, lendül, lépdel, lépeget, lódul, lohol, spurizik, surran, sürög, szalad, elszelel, felszívódik,
szökell, szökken, lehuppan, belehúz, mögé igazodik, leimbolyog, utánairamodik, átiszkol, végig kajtárkodik, szembekanyarodok, takarodik, tágul, támad, döcög, dülöngél, előz, utánaered, távozik, tekeredik, tekereg, ténfereg, betör, ugrik, üldöz, utolér, űz, verekszik, elviharzik, felkaptat, felkepeszt, fölékerül, tovakóborol, koslat, kóricál, bekóvályog, közelít, lábal, nekilendül, visszalép, lófrál,
alámerül, felpattan, lepottyan, préselődik, rajtol, odarejtőzik, mellérogy, hazarobog, megrohamoz, átruccan, tovasuhan, belésüpped, rászabadul, szédeleg, elszelel, szökell, eltágul, eltaknyol, rátámad, visz, vonszol, baktat, bandukol, barangol, lődörög, mászkál,
elrohan, rohamoz, elrugaszkodik, biceg, battyog, menekül lopódzik, bitangol, bolyong, botladozik, bucskázik, csámpáz, császkál, csatangol, csörtet, csúszik, cammog, cikázik, vagy éppen lopakodik – hogy csak éppen egy pár igét megemlítsünk róka koma tyúkhús utáni bolyongásairól. :D :D
Nyelvlecke Egyik olaszóra sodrán, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar, Európába hogy került? Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok-sok rag van, S hogy némelyik mit takar, És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt: Ember, állat hogy halad? Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek. Részeg, hogy dülöngél nálunk, S milyen, ha csak lépdelek. Miért mondom, hogy botorkál Gyalogol, vagy kódorog, S a sétáló szerelmespár, Miért éppen andalog? A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet - és Bár alakra majdnem olyan Miért más a törtetés? Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, mért nem lohol? Mért nem vág, ki mezőn átvág, De tán vágtat valahol. Aki tipeg, mért nem libeg, S ez épp úgy nem lebegés, Minthogy nem csak sánta biceg, S hebegés nem rebegés! Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig, ha vágtázik? És a kuvasz, ha somfordál, Avagy akár bóklászik. Lábát szedi, aki kitér, A riadt őz elszökell. Nem ront be az, aki betér ... Más nyelven, hogy mondjam el? Jó lett volna szemléltetni, Botladozó, mint halad, Avagy milyen őgyelegni? Egy szó - egy kép - egy zamat! Aki 'slattyog', mért nem 'lófrál'? Száguldó hová szalad? Ki vánszorog, mért nem kószál? S aki kullog, hol marad? Bandukoló mért nem baktat? És ha motyog, mit kotyog, Aki koslat, avagy kaptat, Avagy császkál és totyog? Nem csak árnyék, aki suhan, S nem csak a jármű robog, Nem csak az áradat rohan, S nem csak a kocsi kocog. Aki cselleng, nem csatangol, Ki 'beslisszol' elinal, Nem 'battyog' az, ki bitangol, Ha mégis: a mese csal! Hogy a kutya lopakodik, Sompolyog, majd meglapul, S ha ráförmedsz, elkotródik. Hogy mondjam ezt olaszul? Másik, erre settenkedik, Sündörög, majd elterül. Ráripakodsz, eloldalog, Hogy mondjam ezt németül? Egy csavargó itt kóborol, Lézeng, ődöng, csavarog, Lődörög, majd elvándorol, S többé már nem zavarog. Ám egy másik itt tekereg, Elárulja kósza nesz Itt kóvályog, itt ténfereg. Franciául, hogy van ez? S hogy a tömeg mért özönlik, Mikor tódul, vagy vonul, Vagy hömpölyög, s még sem ömlik, Hogy mondjam ezt angolul? Aki surran, mért nem oson, Vagy miért nem lépeget? Mindezt csak magyarul tudom, S tán csak magyarul lehet... Gyimóthy Gábor, Firenze 1984
2020. January 04. 00:00
Térjünk vissza az ősi útra, mert bajaink fő forrása eltévelyedésünk! Papp Lajos
Térjünk vissza az ősi útra, mert bajaink fő forrása eltévelyedésünk!
A magyar nyelv gyönyörűen őrzi az ősi magyar családkultúrát: a fele-ség és a fér-j (fél) alkot egy egészet, egy egységet, a két fél egyesülése hoz létre egy új egy-edet, az áldott állapotba kerülő asszony várja, a várandós anya szíve alatt hordja mag-ját, mag-zatát.
A keresztyén kultúrában az utóbbi kétezer éves, a Krisztus születése utáni időszakban a magyarok az ősi, majd a krisztusi szeretetvallás és kereszténység családmodelljében éltek.
Az Istentől való elszakadás alapvetően érintette a hagyományos családmodell évezredes kultúráját.
Papp Lajos (1949) - szívsebész professzor, író
2020. January 04. 00:00
A magunk kis lépésével előbbre vihetjük a társadalmunkat
Az örökös siránkozás helyett, magunk kis lépéseivel is előbbre vihetjük a társadalmunkat
Mindennapi munkánkban ne csupán az évezredek mozgásának fáradt inerciája vigyen előre, ne becsületből játszódjuk végig az életet, mint egy "vesztes meccset", hanem higgyünk a holnapban, higgyünk abban, hogy az emberiség nagy tortájában, a mi generációnk által megvívandó mérkőzést igenis megnyerhetjük.
Igen, a magunk kis lépésével előbbre vihetjük a társadalmunkat, egy tisztább, nyugodtabb, verejtékes munkánk által is szépülő világot hagyhatunk a gyermekeinkre
Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
2020. January 02. 00:00
Ausztria! Hátrább az agarakkal!
A magyarországi származású Lendvai Pál vezérletével, a véleménydiktátor osztrák "liberális" értelmiségnek, valamint jelentős befolyású politikai köröknek a történelmi tényekkel kellene foglalkozniuk, nem pedig a hamis beállításon alapuló színvonaltalan magyar gyalázással.
Az igazolhatóan toleráns, befogadó magyar nemzet lenácizása helyett, azzal kellene foglalkozniuk, hogy miképpen is történhetett meg 1938-ban, az anschluss idején, hogy Ausztria lakosságának szinte száz százaléka kitörő örömmel, boldogságban úszva, virág esővel ünnepelte a Hitleri Németországgal történő egybeolvadásukat.
E tények elhallgatása, a magyarok lenácizása pontosan annyira történelmietlen, mint az, hogy az osztrákok legnagyobb felmutatható teljesítménye - azon túl, hogy valahogyan a sorsdöntő pillanatokban az "élet" mindig a jó oldalra sodorta őket - az, hogy el tudták hitetni a világgal a legnagyobb hazugságot, miszerint a német Beethoven osztrák volt, az osztrák Hitler, pedig német.
És akkor még egy szót sem ejtettünk arról a nem mellékes tényről, hogy Ausztria több száz éve gyarmati függőségben, kizsákmányolásban tartja keleti szomszédait, így hazánkat is. Mindenek előtt tükörbe kellene nézniük, mert abban valóban egy randa képet láthatnának!
Mészáros László - a Patrióta Európa Mozgalom alapítója
fotón: A hitleri német csapatok bevonulását Ausztria szerte óriási ovációval fogadták az emberek
2020. January 02. 00:00
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról - a költő mondja el világhírű versét
Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról - a költő mondja el világhírű versét
kattints a videóra!
https://www.youtube.com/watch?v=HoMuzEY7Wa4
A teljes vers:
Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van
nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal morse-jében,
nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan
pattogtatott "vigyázz!"-ban,
"tűz!"-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,
nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,
a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan
fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet
növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,
ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurráhkban, énekekben,
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,
külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban
s abban,
megállt a kapualjban;
hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;
ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;
nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;
az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;
az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,
ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,
nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorában,
mint légy a borban,
mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,
mert szépnek csak azt véled
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,
tányérban és pohárban,
az van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,
mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,
ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,
fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol a fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,
a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,
a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;
húnyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;
vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;
cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;
a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor zuhogásban,
az égigérő rácsban,
a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,
s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;
mint víz a medret
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,
ő les, hiába futnál,
fogoly vagy, s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,
beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,
néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,
mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,
s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,
bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,
hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;
vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;
mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,
mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.
1950
2019. December 30. 00:00
Seneca a hazáról
Seneca a hazáról
"Senki sem azért szereti hazáját, mert nagy, hanem azért, mert az övé."
Lucius Annaeus Seneca (Kr. előtt 4- Kr u. 65) - római sztoikus filozófus, drámaíró
2019. December 30. 00:00
A szeretet gyümölcse a szolgálat
A csend gyümölcse az ima. Az imádság gyümölcs a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a szolgálat" Kalkuttai Boldog Teréz (1910-1997) - Nobel-békedíjas római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója
2019. December 30. 00:00
A nagyhatalmak és kis népek viszonya is éppen ilyen
A nagyhatalmak és kis népek viszonya is éppen ilyen
Lépett már hangyabolyba? A maga számára nem jelent sokat. Csupán egy elhibázott lépés. Mindössze valami puha a lába alatt, amit a következő másodpercben már el is felejt, ahogy halad tovább a maga útján. De a hangyák, azok nem tudják elfelejteni. Az ő számukra egy világ dőlt össze
Wass Albert (1908-1998) - író, költő
2019. December 30. 00:00
Tamási Áron Mint jelképes erő és hatalom, a magyar szó nekünk
Mint jelképes erő és hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye
"A különböző nyelvek melegéből keltek ki a különböző népek, melyeket az atyafiság és az együttes érdek alapján a közös szó szervezett nemzetekké.
Velünk is ez történt. A magyarságot is az atyafiság és az együttes érdek alapján a sors verte egybe; hazát a bátorsággal irányzott életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette.
Mint jelképes erő és hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt."
Tamási Áron (1897-1966) - író
2019. December 05. 00:00
Teleki Pál Azok, akik Magyarországon jártak, vagy akik bennünket megfigyelhettek, tapasztalhatták a m
Teleki professzor - egykori miniszterelnök gondolata ma is nagyon aktuális
"Azok, akik Magyarországon jártak, vagy akik bennünket megfigyelhettek, tapasztalhatták a magyar nemzet erős akaratát, kitartását az alkotmánya mellett, nagy szabadságszeretetét, és a haza védelmére való teljes elszántságát.
Ezek a tulajdonságok politikai téren tiszteletet, súlyt és méltó helyet vívtak ki részünkre az európai nemzetek sorában."
Teleki Pál (1879-1941) - geográfus, egyetemi tanár, politikus, miniszterelnök
2019. December 05. 00:00