Ion Codru-Dragusanutól
Aki nem hagyja el szülőföldjét, fogalma sincs annak a hazáról; olyan az, mint az erdő közepén álló: nem látja a fáktól az erdőt; bezzeg, aki idegenbe szakad, ó, be megtanulja szeretni!
Ion Codru-Dragusanu
Mérey Katalintól
Mindenkinek megvan a maga Trianonja, Erdélye, lecsatolt, elvett, elvesztett nemzetrésze, de ez sovány vigasz (...). Minden történelmi adat, minden háború, minden békekötés, minden elvesztett és megnyert ügy mögött, és minden centiméter kiigazított határ mellett emberek vannak. Emberek, akik élni szeretnének, és azt akarják, hogy egyszer majd a szülőhazájuk földje fogadja be őket.
Mérey Katalin
Hass, alkoss, gyarapíts...
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!
Kölcsey Ferenc, Huszt
A "Fóti dalból"
"Minden ember legyen ember
És magyar"
Fóti dal - 1842 - részlet
Vörösmarty Mihály (1800-1855) - költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
Petőfi koszorúi
Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad!
Nem drótos fűzérbe görbítve - légy szabad
virág szabad földön!
hogy árván maradva megrablott birtokán
mondhassa a magyar: "Kicsi az én szobám,
kicsi, de nem börtön!"
Babits Mihály, Petőfi koszorúi
Elzúgó márciusok
És a márciusok folytatódtak. Legerőteljesebben 1986-ban, amikor az emlékezetes lánchídi csatával a Kádár-rendszer még utoljára mutatta meg igazi, álszent módon rejtegetett vadállati természetét. Pontosan azt, amely legközelebb jó húsz év múlva, 2006. október 23-án tért vissza a budapesti utcákra. Ám ’86 után alig három évvel, az első szabadnak mondott március 15-én már csapodár kokárdák özöne borítja a várost és az országot, „nemzetiszínre játszik a régi gárda”, ahogyan Döbrentei Kornél írhatta emlékezetes versében.
„Zúg március, záporos fényt ver” – ezt meg 1969-ben Utassy József írta talán legnagyobb költeményében.
Igen: sorra zúgtak el az elmúlt évtizedekben ezek a márciusok. És nagyon nem árt, és nagyon is jó és hasznos most emlékezni rájuk. És főleg velük, általuk azokra, „kik a szolgaságban szabadok valának s hirdeték az igét”. Hogy Petőfi is megszólaljon…
Domokos László
(MH)
Vörösmarty Mihálytól
Legszentebb vallás a haza s emberiség. Vörösmarty Mihály, Pázmán, 1830
A Pál utcai fiúk - avagy a hazaszeretet legszebb ifjúsági regénye - pár mondat a műből Nemecsek halála előtti részből
- Pedig - mondta Nemecsek, és felült a párnájára -, pedig én úgy harcoltam értük is, mint a többiekért, hogy nekik is megmaradjon a grund, pedig én tudom, hogy én magamnak nem harcoltam, mert én már többé úgyis soha nem látom a grundot.
Elhallgatott. Törte kis fejét ezen a rettenetes gondolaton, hogy nem látja többé a grundot. Gyerek volt. Szívesen itt hagyott volna mindent ezen a földön, csak a grundot, a grundot, az "édes grundot" ne kellett volna itt hagynia.
…….
- A grund - kiáltotta - az egy egész birodalom! Ti azt nem tudjátok, mert ti még sohasem harcoltatok a hazáért!
A kis kapitánnyal pedig most már nem lehetett bírni. Erőre kapott, és felállott az ágyban. Hosszú hálóingecskéje a bokájáig ért. Fején kackiásan félre volt csapva a piros-zöld sapka. Szalutált. Most már hörögve beszélt, és a tekintete valahol a semmiben révedezett.
- Jelentem alássan, tábornok úr, földhöz vágtam a vörösinges vezért, kérem az előléptetést! Úgy nézzetek rám, hogy én most már kapitány vagyok! Én harcoltam a hazáért, és én meghaltam a hazáért! Trará! Trará! Fújjad, Kolnay!
Molnár Ferenc (1878-1952) - Pál utcai fiúk című regényéből - részletek