Bayer Zsolt: Vak Csiha furulyája
Móra Ferenc egyik legszebb írása az 1848–49-es forradalom és szabadságharc korába vezet el bennünket. Az írás helyszíne Tápiószele, egy kicsike Pest megyei falu, ahová Bicske felé menet bevonulnak Damjanich János vörös sapkás honvédjei. Élükön maga Damjanich tábornok, a hatalmas termetű, szakállú hős. A templomtéren álltak meg a magyar honvédek. A falubeliek pedig leterítettek a földre egy köpönyeget, és arra hordták minden értéküket. Ékszert, pénzt, élelmet. „A hazának adjuk, fegyverre, katonára!” - mondták.
Végül egy öreg, vak koldus botorkált Damjanich elé. Ő is akart adni valamit a hazának. Előbb a kutyáját ajánlotta fel, mert az volt a legnagyobb kincse. A tábornok szelíden visszautasította. Ezután a szépen faragott botját akarta odaadni a jó öreg, de Damjanich azt sem fogadta el. S amikor a sereg indulóban volt, harmadszor is előkerült a vak koldus, és odaadta a tábornoknak csontnyakú furulyáját. Damjanich köszönte, s dolmánya alá rejtette a hangszert. Mi az eddigiekben az elgondolni való?
Először is az, hogy ma háborúzunk-e a szabadságunkért?
Másodszor az, hogy van-e valami, amiért odaadnánk minden kincsünket?
Harmadszor pedig, hogy ha semmink sincsen, vajon akad-e legalább egy csontnyakú furulyánk?
Az első kérdésre az a válasz, hogy igen, sajnos háborúban állunk. Nem csak mi, mindenki. Világháború van most, csak ezt a háborút nem fegyverekkel vívják egyelőre, hanem pénzzel. S e pénzzel vívott háborúnak tétje a szabadságunk és a jövőnk.
A második kérdésre nem tudom a választ. Nem tudom, van-e ma valami, amiben az egész magyar társadalom egyetért, s amiért képes áldozatot hozni. Csak remélem, hogy talán van ilyen. Azt viszont tudom, hogy a társadalom egyik fele képes áldozatot hozni a szabadságért és a jövőért. S azt is hiszem, hogy a társadalom másik fele is képes erre, csak még nem tudja, még nem hiszi el, hogy ez a tét.
Felebarátaink egy jelentős része azt gondolja, mindössze az a baj, hogy nem a baloldal van hatalmon. S ha a baloldal lenne hatalmon, minden gondunk-bajunk megoldódna egy pillanat alatt. Ne haragudjunk rájuk, ne vessük meg őket ezért. Legyünk türelemmel. Mindig annak kell türelmesebbnek lennie, aki tudja és ismeri az igazságot.
S mert mi tudjuk az igazságot, és tudjuk, hogy mi a tét, ezért van válaszunk a harmadik kérdésre is.
A mi csontnyakú furulyánk, amit odaadhatunk a hazának, ha már semmink sincsen, a hit és a megértés.
Hit abban, hogy a jövő záloga a jelen megnyerése és a kitartás. Hit abban, hogy ezer helyről támadva, gyalázva, kitaszítva és kigúnyolva is mennünk kell tovább a megkezdett úton, mert nincsen más út. Mert minden más út visszafelé vezet, az elmúlt nem nyolc, de hatvan év felé. Hinnünk kell abban, amiben hittek a magyar honvédek: hogy bármekkora is a túlerő, az igazság velünk van. Az igazság és a jövő pedig a szabadság és a béke. Az igazság a Haza.
S meg kell értenünk azt is, miért fenekednek ránk olyan sokan és olyan sok helyről. Azért, mert megsértettük érdekeiket, mert a Hazát előbbre helyeztük, mint az ő anyagi jólétüket, azért, mert elvettük a biztos és eddig soha, senkitől sem fenyegetett pénzüket.
Mások pedig azért fenekednek ellenünk, mert félrevezették és becsapták őket azok, akik a Hazát soha nem féltik, csak azt, amit a Hazából kisajtolhattak mindeddig. Ha ezt megértjük, mindjárt tudjuk harag nélkül szemlélni az ellenünk fenekedő, gyűlölködő arcokat.
Tehát a mi csontnyakú furulyánk a hit és a megértés.
S hogy miért van erre szükség ebben a háborúban? Móra Ferenc ezt is elmeséli:
„A bicskei csatában az ellenség első golyója Damjanich tábornokot találta. A csaták hőse hátra zökkent a nyeregben. A másik percben már kirántott karddal vágtatott előre.
- Nincs baj, fiúk! - nyugtatta meg elsápadt tisztjeit. - Csak megütött az ostoba golyó, de egyéb kárt nem csinálhatott. Megakadt valamiben.
Egy óra múlva vége volt a bicskei csatának. Az osztrák fűbe harapott, vagy elinalt, mint a nyúl. A pirossapkások kergették őket a tábori tüzek világánál egy darabon. Maga Damjanich fáradtan telepedett a tűz mellé. Ahogy ott könyököl, érzi, hogy valami töri az oldalát.
-Ugyan mi lehet az? - gombolta ki nagy kíváncsian a dolmányát. Vak Csiha furulyája volt. Csontnyaka széttörve, benne a megakadt golyó.
Az mentette meg aznap a hadak oroszlánjának életét.”
Hát ezért. A hit fog megmenti bennünket. Mindannyiunkat. Azokat is, akik nem képesek hinni, csak gyűlölni.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Választás két Magyarország között - Lenni vagy nem lenni?
A 2014-es parlamenti választások hosszú évekre eldöntik azt, hogy Magyarország merre indul el vagy tovább a következő évtizedekben. Mi tehát a tétje a jövő évi választásoknak? Mik között választhatunk?
A nemzeti-globális törésvonal mentén két világszemlélet, két értékrend, s mondjuk ki bátran:
...Az egyik világszemlélet abból indul ki, hogy a világ egyre inkább nemzetközivé lesz, a nemzetállamoknak, a nemzeti öntudatnak és szuverenitásnak az ideje lejárt; alkalmazkodnunk kell a globális pénzügyi, gazdasági és politikai erők akaratához, s minél jobban alkalmazkodunk, annál nagyobb esélyünk van a túlélésre.
... Mindezzel szemben a másik világszemlélet és értékrend abból indul ki, hogy a közösségben, hagyományban és a keresztényi erkölcsök szerint élő állampolgárok által alkotott nemzetek olyan értékek, amelyeket minden eszközzel meg kell védeni. Meg kell védeni az embereket a a kiszolgáltatottságtól, az egzisztenciális kifosztottságtól, s feje tetejéről a talpára kell állítani a világot, ahol nem a multicégek és bankok, hanem az emberek jóléte és a közjó a cél.
... A tét tehát óriási: vagy a gyurcsányi, mesterházyi, bajnaii kozmopolitizmus, szervilizmus és önfeladás, vagy az Orbán Viktor által vezetett kormány nemzeti büszkesége, szuverenitása, önbecsülése és civil tudata.
... E két út, e két Magyarország között kell jövőre választanunk.
Fricz Tamás
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
A szavak önkényuralma
Amióta Medgyessy Péter bejelentette az árokbetemetés politikáját, egyre több - olykor teljesen jelentéktelen ügy - osztja meg a társadalmat. Az utóbbi napokat az önkényuralmi jelképek körüli parttalan és mindkét fél számára kilátástalan vita uralta, mintha az elmúlt hetvenegynéhány évben két különböző országban élt volna a helybéli lakosság.
S nemcsak azon megy a huzakodás, hogy az önkényuralmi jelképeket hordják avagy nem, kitűzzék, kiragasszák, kiszögezzék, netán levegyék, bevonják, rejtegessék, hanem azon is, hogy mi tekinthető önkényuralmi jelképnek, szűkítsék-e törvényben meghatározott körét vagy kibővítsék, esetleg mindenki felejtse el az egészet, s keressen jobb elfoglaltságot magának.
Pedig - mint említettem volt - törvényben írták elő, mi számít tiltott szimbólumnak, mégis évek óta perlekednek egymással a polgárok, hogy az Árpád-sávot vagy a haza szolgálatáért plecsnit helyénvaló-e nyilvánosan mutogatni, de akárcsak emlegetni is.
Ezek látványa is súlyos lelki traumát okozhat, nem csak a szvasztika vagy a vörös pentagram, ám ha a tiltásnak a fájdalom-, esetleg a rémületkeltés a kritériuma, akkor nemcsak a vizuális szimbólumokra kell figyelnünk, hanem gondoljunk arra, hogy egy-egy szó használatával, verbálisan is fájdalmat gerjeszthetünk.
Bizony, vannak önkényuralmi kifejezések is.
... A szavak félelmet keltő volta döntően az életkortól függ, kisebb részben a kultúrától és a környezettől.
Ugró Miklós
Magyar Nemzet
Országértékelés - barátok közt - a bolsevik a demokráciában is bolsevik marad
Alig burkolt fenyegetés van az MSZP komisszáros, propagandistás terveiben. (...) Most volt Sztálin halálának hatvanadik évfordulója. De vele halt-e a sztálinizmus? Ha ezeket a gyűlölködő kirohanásokat nézzük, élőbb, mint húsz évvel ezelőtt. A politikai ellenfél ellenségnek tekintése, a vélt fenyegetésekre, a népi demokrácia veszélyeztetésére való hivatkozással forradalmi terror alkalmazása, a sötétben bújkáló reakció elleni mozgósítás mind-mind a marxista-leninista-sztálinista eszmevilág hagyatéka.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet
Vidám szombat elvtársakkal
A kedves elvtársaimmal beköszönő román vendég személyénél álljunk meg egy pillanatra. A magyarul elmondott három szó (Jó napot kívánok!) szép gesztus, de kár, hogy eddig otthon nem sikerült ezzel megtisztelnie másfél milliónyi magyar ajkú állampolgárát. Helyette az általa vezetett kormány hozott sok magyarellenes intézkedést – igaz, vendéglátója, a lánglelkű Mesterházy szerint amit ő tesz Bukarestben, az nem nacionalizmus, hanem hazafiság.
Ez volt az a pont, amikor kinyílt a bicska a zsebemben. Ez hát az MSZP által (az RMDSZ ministrálásával) Kolozsváron nagy garral beharangozott nemzetpolitikai fordulat – a hazai jobboldalt szemrebbenés nélkül lenácizó szocialistáknak a nyilvánvaló magyargyűlölet –, ha a szomszédból jön és a kisebbségben élő nemzettársaink ellen irányul – mindössze dicséretes hazafiság.
Ha valaki viszont itthon emel szót a saját nemzete mellett, az maga a tömény fasizmus.
Lukács Csaba
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Balliberális székházfoglalók
Magyar Nemzet: Mára kiderült, hogy a Fidesz-székház múlt heti elfoglalásában nemcsak néhány, Bajnai Gordonhoz köthető aktivista volt jelen, hanem a résztvevők akár harmada is a volt miniszterelnököt támogató szervezetek tagjai közül került ki.
Ilyen egy igazi "demokrata"
Újra amerikai nyomás nehezedik a kormányra, most éppen az alaptörvény negyedik módosítása ürügyén, amellyel kapcsolatban legutóbb a külügyi szóvivő fejezte ki aggodalmait. A jelenleg Londonban tartózkodó Bajnai Gordon közismerten élvezi Washington, Soros György és Charles Gati támogatását, aki már tavaly kijelentette
Washington újabb és egyre erősebb nyomást gyakorol a magyar kormányra, most éppen az alaptörvény negyedik módosítása miatt, amelynek ürügyén az elmúlt napokban számos utcai megmozdulás, például a Fidesz-székház elfoglalása is történt.: ha demokratikus módon nem, akkor másképpen is el lehet mozdítani az Orbán-kormányt.
A Fidesz szerint a jelenleg Londonban tartózkodó Bajnai Gordon fémjelezte Együtt 2014 állt az akció mögött. Bár az immár párttá vált Együtt 2014 visszautasította ezt, kiderült: annak két alapító szervezete, a Milla és a Szolidaritás a legnagyobb közösségi portálon élőben koordinálta az eseményeket, illetve mozgósította a székházat elfoglaló fiatalokat, akik közül többen az amerikai támogatást élvező Hallgatói Hálózat tagjai voltak.
Közismert, hogy Bajnai Gordon Washington támogatását élvezi, a Hillary Clinton volt amerikai külügyminiszterhez kötődő Center for American Progress (CAP) a kezdetektől támogatja az általa létrehozott Haza és Haladás Alapítványt. A CAP ötletgazdája és egyik támogatója Soros György.
Bajnai Gordon mindemellett maga mögött tudhatja Charles Gati magyar származású politológiaprofesszor támogatását is, aki tavaly a 168 Órának adott interjújában kijelentette: „Igenis vannak lehetőségek arra, hogy a kormányt – ha lehet, demokratikus módon, ha nem lehet, másképpen – elmozdítsák. Nem hiszem, hogy Európa közepén hosszú távon fennmaradhatna egy kézi vezérelt politikai és gazdasági rendszer.”
mno.hu, Patrióta Európa Mozgalom
Az egyenlőség neves bajnokai - "akikből süt a magyarság szeretete"
A bukaresti vendéget egyébként nem szeretném bántani, szakértően hozzáérteni vágyó politológusként még tisztelem is azért, amit pár perc alatt elért Budapesten a Magyar Szocialista Párt nagygyűlésén: így magyar tapsra, magyart régen aláztak.
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap, Patrióta Európa Mozgalom
Fricz Tamás: Ha-Ha-ha!
Az alkotmány nem játék – ez volt a mottója a Fidesz-székházba betörő fiatalok tüntetésének és a szombati Alkotmány utcai folytatásnak is. Ám a demokrácia sem játék.
Viszont a Hallgatói Hálózattól (Ha-Ha), az Együtt 2014-től, a Millától és Párbeszéd Magyarországtól (PM) korántsem független, flashmobnak látszó tüntetés csúnya játékot játszott a demokráciával. Miért? Azért, mert aki az alkotmányos jogállamiságot, a demokráciát kéri számon az aktuális kormányzaton, az minimum fair módon betartja a demokratikus játékszabályokat és kialakult normákat.
Csütörtökön azonban nem ez történt. Ugyanis a fiatalok szimpla birtokháborítást követtek el, amikor bemásztak a kerítésen, majd a bejárati ajtón az épületbe is be akartak jutni. Valamint felmásztak a Fidesz-székház erkélyére. Ezt általában tolvajok és rablók teszik, kedves fiúk és lányok. Tisztában vagytok ezzel?
Akinek problémája van a fennálló hatalommal, s betartja az immáron 23 éve kialakult tüntetési-demonstrációs játékszabályokat, az odamegy a közintézmények elé, és ott tüntet.
Például a Kossuth térre, a rádió és a tévé épülete elé, a Hősök terére, akár az Alkotmánybíróság vagy egyes minisztériumok stb. elé. És csak akkor lép tovább, ha valóban a demokrácia szikrája sem marad meg, tehát ha a rendőrség és más kényszerítő szervezetek jogállamellenesen fellépnek a tüntetéssel-tüntetőkkel szemben, s agresszív módon eltávolítják a demonstrálókat a közterekről. Ha ez megtörténik, megvan a morális-demokratikus alapja annak, hogy tovább lehet lépni: ellen lehet állni, végső és brutális esetekben – forradalmi éllel – meg lehet próbálni közintézmények elfoglalását.
2006 őszén nem volt jogállam Magyarországon. A Gyurcsány Ferenc és kormánya ellen minden erkölcsi és demokratikus alappal rendelkező tüntetőket kordonokkal szorították ki a Kossuth térről, sőt brutális és agresszív módszerekkel meglőtték, megverték, bebörtönözték az embereket az október 23-ai békés demonstrációk alkalmával.
Hol voltak akkor a liberális fiatalok, hol voltak a baloldali fiúk és lányok, egyetemisták és főiskolások? Sehol és sehol! Akkor – mint egyetemi oktató – személyesen is szembesültem a baloldali és liberális fiatalok véleményével, akik éles vitákon bizonygatták nekem, hogy Magyarországon minden rendben van, demokrácia és jogállam van, Gyurcsánnyal nincs semmi baj, a randalírozó csőcseléket pedig a rendőrség teljes joggal verte le, félemlítette meg Budapest utcáin.
Rend kell és nyugalom az országnak – mondták nekem és kollégámnak a nagykönyvek szerint mindig „lázadó” baloldali – ám ott és akkor nagyon is rendpártinak tűnő – fiatalok.
Aki emlékszik véletlenül a 2006 őszén a Miskolci Egyetem főelőadójában zsúfolt terem előtt zajlott vitára, az tudja, miről beszélek. E „lázadó” baloldali egyetemisták azt is elmondták: nekik „jól megy” ebben az országban, egyenes a karrierpályájuk, holmi jobbos, fasiszta csőcselék ne merje ezt megzavarni.
Szóval még egyszer: középületek előtt tüntetni – ez korrekt és szimpatikus. De a más kerítésén átmászni, ajtaját betörni, erkélyére ugrálni – szimpla és nettó parasztság és tahóság. Nem méltó hozzátok.
Ja, és párbeszéd helyett a mások arcába üvöltözni: nem jó. Sőt: rossz. A végén még azt hiszi az ember rólatok, baloldali, balliberális fiúk és lányok, hogy intoleránsak vagytok és párbeszédre, demokráciára képtelenek. Pedig mi hinni szeretnénk abban, hogy Ti nem az SZDSZ elképesztő arroganciáját és pökhendiségét viszitek tovább. Az az ország érdeke, hogy megtanuljátok a demokráciát. Mindig van remény.
És még valami: egy flashmobot bevallottan azért csinálni, hogy később látványos képek jelenjenek meg arról a világmédiában a CNN-től az AP-ig, hogy a rendőrök (birtokháborítás miatt egyébként abszolút törvényesen!!) kihuzigálják egyenként a fiatalokat a Fidesz-székház udvarából, s ezzel „bizonyítani”, hogy Orbán Viktor tényleg rendőrállamot épít – ez bizony unfair és nem méltó hozzátok, fiúk és lányok. Hát ez most nem jött be, lássátok be.
Legközelebb próbáljatok meg tiszta lapokkal játszani, baloldali és balliberális fiúk és lányok, lányok és fiúk.
Mert a demokrácia nem játék!
mno.hu
Türelem
Az emberek többsége számára világos, hogy provokálnak minket, hátha elveszítjük a türelmünket. Nehéz visszafogni magunkat, nehéz nem viszonozni a verbális és fizikai inzultusokat, de muszáj, mert különben felüvöltenek, hogy Magyarország fasizálódik, már nem lehet szabadon tüntetni, véleményt nyilvánítani, rágalmazni és gyalázkodni.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap