Jancsi, a minta
Bajnai a minap viccelődött a Hajdú-Bét Rt. károsultjain, azokból a gazdákból űzött csúfot, akiket kisemmiztek és földönfutóvá tettek.
Az egykori miniszterelnök, az Együtt 2014–Párbeszéd Magyarországért választási szövetség vezetője országjárásának vásárosnaményi állomásán újságírók előtt viccelődve jelentette be, talán az ő törekvéseinek és évtizeddel ezelőtti munkájának az eredménye lehet az, hogy a jelenlegi kormány kártalanítja és megsegíti a hajdú-bétes gazdákat. Na, ezért vastag a bőr Bajnai Gordon arcán.
A károsult gazdák és családjaik nevében ki kell kérni magunknak Bajnai szemtelenségét, arcátlanságát, képmutatását és cinizmusát.
Felháborító, hogy Bajnai Gordon azon tönkretett félezer emberből űz tréfát, akiknek semmijük sem maradt, és akik közül sokan az öngyilkosságba menekültek a kilátástalanság elől. Nincs morbidabb és aljasabb eljárás, mint emberi tragédiákon viccelődni.
Zuschlag János legalább bocsánatot kért, amiért a holokauszt áldozataival viccelődött, elmondta, ha úgy adódna, társadalmi munkában szívesen dolgozna a Holokauszt Múzeumban, mindezt megfejelve pedig lemondott képviselői mandátumáról.
Bajnai Gordonnak nincs olyan jó pillanata, amikor megfordulna a fejében a bocsánatkérés, a károsultak megkövetése, vezetői tisztségének visszaadása. Ő köszöni szépen, remekül alszik, és a tükörbe is bátran bele tud nézni.
Szarvas Szilveszter
Magyar Hírlap
Hideget, meleget
Különös, mekkora kétségbeeséssel képesek hírül adni a baloldali és liberális lapok, internetes portálok, hogy a lakásfenntartással kapcsolatos költségek milyen hatalmas, a jövedelemhez képest aránytalan kiadást jelentenek Magyarországon!
Hogy az elmúlt évtizedben folyamatosan nőtt e kiadások aránya, s ma már a háztartások kiadásainak több mint egyharmadát jelenti. Csak az nem érthető, hogy ha ez így van, akkor ugyanazon lapok, portálok, amelyek a tragikus adatokat vészjósló kérdőjelekkel és felkiáltójelekkel ismertetik, három cikkel odébb miért támadják azt a kormányt, amely a rezsicsökkentést tűzte ki célul, hogy ez a beteg adat kicsit javuljon?
Hol itt a logika?
Körmendy Zsuzsanna
Magyar Nemzet
Nem szégyelljük magunkat!
Ha elnézzük, hogy mely tagállamok mikor kerültek erre az úgynevezett szégyenpadra, láthatjuk, hogy az egész eljárási cirkusznak nem sok köze van a valós számokhoz. Mert hogyan lehetséges, hogy évekig csak Magyarországot térdepeltették kukoricán, miközben mások sem a háromszázalékos hiányt, sem az államadósságra vonatkozó 60 százalékot nem tartották?
Nem akarjuk az olaszokat bántani, de hát mégiscsak a kért szint dupláját hozták össze adósságból, mégsem hederített rájuk senki. Sőt, a görögök eszeveszett túlköltekezését és 130 százalékos eladósodottságát is 2009-ig (!) nézte tétlenül Brüsszel.
Hogy is van akkor ezekkel a századszázaléknyi különbségekkel, amit rajtunk oly szigorúan számon kérnek?
És milyen erkölcsi alapon eszkábálhat össze egy „szégyenpadot” az a bizottság, amely nemrég – alapjogok ide, alapértékek oda – elvette a ciprusiak bankokban tartott megtakarításait?
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Fricz Tamás: Az egykori demokratikus ellenzék unalmas megnyilvánulása
A régi, SZDSZ-hez kötődő 12 közéleti szereplő ismét megszólalt, a Népszabadság szombati számában jelentettek meg újra egy közös nyilatkozatot Mi és ők – beleszóljon-e Európa a dolgainkba? címmel. Bevallom Önöknek, fárasztó, érdektelen és tartalmatlan megnyilvánulás ez. Fölösleges volt az erőlködés.
A nyilatkozat szerintem három megállapítást tartalmaz, irányítsuk figyelmünket ezekre.
1. Megítélésük szerint Európának, pontosabban az Európai Uniónak föderális szerkezetűvé kell válnia. Vagyis az unió tagállamainak le kell mondaniuk jó néhány fontos jogukról, azokat át kell adni uniós hatáskörbe. Ez mindenképpen a nemzeti szuverenitás csorbításával jár együtt.
Kérdésem: vajon mindenki egyetért ezzel az unió tagállamai közül? A válasz egyértelmű: van ország, amelyik igen, van, amelyik nem. A föderális szerkezet kialakításáról nagy vita folyik napjainkban is, a kérdés nincs eldöntve, tehát itt egyfajta „szentenciát” megfogalmazni teljességgel értelmetlen.
Nagyon szerényen szeretnék utalni Nagy-Britannia álláspontjára – akik még a kilépéstől sem állnak túl távol –, de ha megkérdezzük Franciaországot, Csehországot, akár Írországot vagy Görögországot, hogy Magyarország állampolgárairól már ne is beszéljünk, akkor világos, hogy a föderális Európa legfeljebb egy elképzelés, de nem konszenzusos álláspont.
Talán a holland és francia népszavazás egyértelmű végeredménye a föderális uniós alkotmánytervezet elutasításáról szintén világos állásfoglalás az állampolgárok álláspontjáról.
Ebből fakadóan a volt szabad demokrata guruk kiindulópontja maximum vitatéma s nem pedig egy létező „természeties” felfogás, mely minden vitán felül áll. Ellenkezőleg.
2. Vélhetően a fenti kiindulópontból következik az a világos álláspontjuk is, hogy minden, a nemzeti érdekeket védő politika nem más, mint nemzeti populizmus. A fogalom, a populizmus többször is előjön a nyilatkozatukban, mindig abban az összefüggésben, hogy a nemzeti szuverenitás védelme csak ezzel a szóval azonosítható.
Ez az álláspontjuk tarthatatlan (miként a többi is). Demszky, Haraszti, Konrád, Mécs, Radnóti és a többiek lényegében azt állítják, hogy ha a magyar kormány védi a magyar érdekeket, az populizmus.
A populizmus fogalma egyébként rendkívül áttetsző, valójában a politológiában is állandó vitatéma, de Demszkyéknél világosan látszik számukra a valódi értelme. Ez pedig nem más, mint ami már a rendszerváltás idején is volt: mucsaizmus. (Talán Tamás Gáspár Miklós is emlékszik erre a kifejezésre a régi „szép” időkből.) Már a kilencvenes évek elején is pontosan lehetett tudni például Magyar Bálintról, hogy a nemzetet mint olyant egy elavult, a történelem szemétdombjára való dolognak gondolta, s ennek a nézetének már akkoriban is hangot adott előadásaiban.
Ez a hozzáállás semmit sem változott a 12 aláíró személy mentalitásában az elmúlt 23 évben, valószínűleg inkább tovább erősödött. Vagyis az SZDSZ főgurujai számára a nemzet és a nemzeti szuverenitás nem más, mint szitokszó, populizmus, elavultság, provincialitás és mucsa.
Szeretném szelíden jelezni a hölgynek és az uraknak, hogy ez a szemléletmódjuk ostoba és főleg buta.
3. Rendkívül aranyos a guruk szocialistákkal szembeni támadása a nyilatkozatban, de következik a fentiekből.
Azzal vádolják a szocikat, hogy hibásan nem fogadják el a május 8-ai Tavares-féle jelentést, mert a szocialista párt így önkéntelenül is kiszolgál egy „populista indulati igényt” (értsd magyarul: a szocialisták a saját hazájuk védelmében lépnek fel kivételesen).
Az a gondjuk, hogy a szocik azzal érvelnek, hogy bár a Tavares-féle – egyébként bántóan elfogult és megalapozatlan – jelentés számukra érvényes lehet, mégis tiltakoznak az ellen, hogy a magyar állampolgárokat érje hátrány az Orbán-kormány vélelmezett jogállamellenes lépései miatt.
Vagyis: Radnótiéknak az a gondjuk, hogy a szocialisták egy rövid pillanatra mertek a hazájuk embereire is gondolni, nem csak saját érdekeikre.
Nekem meg az a gondom, hogy az ilyen emberek, mint Demszky meg a többiek, hogyan képzelhetik magukról még mindig, hogy bármilyen magyar ügyben is megszólalhatnak ennyire magyarellenes mentalitással.
Fricz Tamás
mno.hu
„A demokrácia kisajátítása zajlik” - L. Simon László szerint a Schiff-féle petíció abszurdum, egyben otrombaság
A demokrácia kisajátításaként értékeli L. Simon László, a kulturális bizottság fideszes elnöke, hogy Schiff András és több neves művésztársa nyílt levélben az Orbán-kormányt a Magyar Művészeti Akadémia törvényi szabályozásának visszavonására szólította fel. Miközben – tette hozzá – a törvényesen megválasztott parlament által megszavazott intézkedésről van szó. L. Simon döbbenetesnek tartja a Ludwig Múzeum vezetőváltása körüli felhajtást is.
Schiff András, továbbá tizenöt hazai és külföldi művész a minap petícióban szólította fel az Országgyűlést a Magyar Művészeti Akadémiát (MMA) érintő törvény megváltoztatására.
Legitim politikai testületek demokratikus körülmények között meghozott döntéseit, még ha azok akár nem is tökéletesek, önkényesnek beállítani, na ez az antidemokratikus hozzáállás – véli L. Simon László, az Országgyűlés kulturális bizottságának elnöke, a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke. Elmondta, elkészült, s már a szakmai szervezeteknél van az a jogszabálytervezet, amely szerint nem lenne kötelező az intézményvezetőket pályázat útján kiválasztani.
A nyílt levél szerint az említett szabályokat „valamennyi demokratikus erő tiltakozása ellenére fogadták el”, ezért az aláírók követelik, vonják azokat vissza, „vessenek véget a művészet ideológiai erénycsőszei különleges felhatalmazásának”. Függetlenül attól, mi a véleményünk az MMA-ról, vagy annak elnökéről, itt újfent a demokrácia kisajátítása történik, akárcsak a rendszerváltozás után, amikor akcióba lépett a Demokratikus Charta. - mondja L. Simon
Vagyis az egyik politikai oldal most is a demokrácia letéteményesének állítja be magát, míg a másik felet a demokrácia és annak értékei felszámolójának. Ez abszurdum, egyben otrombaság. Tény, hogy a jelenlegi kormánynak, illetve az azt támogató pártszövetségnek kétharmados többsége van az Országgyűlésben. Csakhogy a 2010-es választójogi keretek valamennyi politikai erőnek ugyanazt a lehetőséget adták meg, a választók pedig így döntöttek. Azt mondani, hogy éppen a demokrácia sérül, mert a parlamenti többség elfogadott egy jogszabályt, teljes képtelenség, sőt hazugság.
– Ugyanezt mondta a napokban egy konferencián az MSZP-s Hiller István. A volt miniszter azt állította, a kultúra állami támogatásának nagyobb része felett az MMA diszponálhat. Ez tételesen nem igaz. Az idén a központi költségvetés erre a területre több mint száztízmilliárd forintot fordít, ebből kevesebb, mint két és fél milliárd a művészeti akadémia forrása. Az állam függetlenül működő mecénás szerveire, mint például a Nemzeti Kulturális Alapra vagy a filmalapra, nyilvánvalóan nincs befolyása az MMA-nak. De ami különösen irritál: megint egymásra csúszik a szakmai bírálat és a politikai ítéletalkotás. Arról lehetne érdemben vitatkozni, milyen művészeti irányzatokat, trendeket preferáljon egy kormány, ha egyáltalán kell ilyet tennie, ám legitim politikai testületek demokratikus körülmények között meghozott döntéseit, még ha azok akár nem is tökéletesek, önkényesnek beállítani, na ez az antidemokratikus hozzáállás. És nem árt tisztázni: az államfő vagy az Alkotmánybíróság meglátásai révén ez a kormány és a konzervatív többség már számos jogszabályt kijavított. A korrekció lehetősége mindig adott.
A petíció egyik aláírója nem más, mint a bécsi Burgtheater igazgatója.
Matthias Hartmann állami intézményt vezet. Nem tudom, mit szólnának a „sógorok”, ha mondjuk a magyar Nemzeti Színház vezetője írna alá osztrák állampolgárokkal közösen egy, az ottani kultúrpolitikát keményen kritizáló petíciót. Vagyis ez az ügy diplomáciailag is aggályos. Kőkemény politizálásról van szó, ráadásul egy másik ország belügyeibe való beavatkozás szándékával. Az is érdekes kérdés lehet például, hogy mondjuk az osztrák kulturális miniszter egyetért-e azzal, amit az intézmény vezetője állít rólunk - folytatta
Mh.hu
Hiteltelen kritikák özöne Ausztriából
A jogászvégzettségű Andreas Unterberger, a Die Presse volt főszerkesztője védelmébe vette a magyar alkotmánymódosítást, szerinte nevetségesek és jogilag is megalapozatlanok a vádak Magyarországgal szemben, hiszen más országok annyira sem tartják tiszteletben az uniós jogot, mint a magyarok.
Magyar Nemzet
Bajnai a gyurcsányi köpönyegből előbújt "politikus"
Én nem tudom, egyes politikusok miért próbálják belénk szuggerálni, hogy ők nem tekinthetők politikusnak, s főleg nem ácsingóznak a hatalom után. Vegyünk például közelebbről szemügyre egy jelenleg felettébb aktív urat, Bajnai Gordont, aki úgy lett Magyarország miniszterelnöke, hogy saját szavai szerint sohasem akarta megszerezni, sem megtartani a hatalmat. Tény, hogy annak idején nem kellett fogcsikorgatva küzdenie sem ezért, sem azért. Erőfeszítés nélkül bújt elő Gyurcsány köpönyegéből, egy év múlva pedig esélye sem volt arra, hogy a hatalomban maradjon.
Kristóf Attila
Magyar Nemzet
Összhangban az európai gyakorlattal
Külföldi alkotmányjogászok szakvéleménye szerint a magyar alaptörvény negyedik módosítása összhangban van az európai alkotmányjogi sztenderdekkel, és túlzóak voltak azok az állítások, amelyek a demokrácia és hatalommegosztás végéről beszéltek Magyarországon - mutat rá összefoglalójában a Századvég Alapítvány.
Baranya Róbert
Magyar Hírlap
Az EU és az angol nép
De Nagy-Britannia kilépésének fölvetését Schulz (az EU Parlamentjének érettségi nélküli szocialista elnöke) érezhetően nem tudja megemészteni.
A britek! Egy ilyen nagy nemzet! Mert Ciprus Schulz szerint nem gond, „Ciprus önmagában nem fenyegeti létében az eurózóna gazdaságát, mivel viszonylag kis államról van szó”.
Az azért megemlítendő, hogy ez a kis állam Európa és Oroszország számára adóparadicsom volt. Az unió által (is) állig védelembe burkolt Simor András volt jegybankelnök is oda hordta a pénzét, míg rá nem pirítottak az Országgyűlésben, hogy azért ez a Magyar Nemzeti Bank elnökétől mégiscsak túlzás.
Körmendy Zsuzsanna
Magyar Nemzet
Elég a kioktatásból!
Szégyenteljes, ha úgy működnek a brüsszeli és strasbourgi grémiumok, ahogy azt az Európa Tanács monitoringbizottságában nemrég láthattuk. Képviselők, akik nem veszik a fáradságot arra, hogy megjelenjenek az üléseken. Fordítás hiányában olyan indítványokról folynak szavazások, amelyeket a megjelentek zöme nem is ért.
Pártkötődés alapján születnek döntések, és erős a gyanú, hogy manipulálják a voksolást. Ha valóban tiszteletben tartanák a sokszor emlegetett és rajtunk számon kért uniós alapértékeket, akkor Magyarországnak is kijárna a törvény előtti egyenlőség és az elfogulatlan eljárás.
Jogos elvárásunk, hogy ne előre megírt forgatókönyvek alapján, illetve a magyar balliberálisok sugallatára és bujtogatására ítélkezzenek felettünk.
Szabó Anna
Magyar Nemzet