Lovas István: Levél Nigéria népének
Tárgy: Magyarország kerülendő diktatúra!
Kedves Nigériai Polgárok!
Egyre többen vannak önök közül, akik nyakukba veszik a fél világot és akár 5 ezer kilométert is gyalogolnak, hogy elérjék például a bicskei menekülttábort. Itt azt mondják, életüket a Boko Haram dzsihadista csoport fenyegeti.
De amikor elbeszélgetek önökkel például a menekülttábortól pár száz méterre lévő Tesco előterében, ahol wifiznek, okostelefonjaikon csevegnek, dollárt váltanak át euróra vagy forintra, egészen más okokat említenek menekülésükre.
Liberális jogvédőink erre nyilván azt mondanák, hogy hazudni emberi jog. Nem egyszer javasoltam ide zarándokolt honfitársaiknak, hogy készítsünk rögzített beszélgetést vándorlásuk igazi okairól, de ezt nem akarták, mert – mint mondták – az veszélyeztetné menekültstátuszukat.
Én sok mindent megértek azokból az okokból, amelyeket Nigéria elhagyásáról ide került polgártársaik nem hivatalosan nekem mondanak.
Csak a hivatalos helyeken előadott okokban kételkedem és abban, hogy fél Afrikán, veszélyes országokon kell átkelniük, hatalmas pénzeket embercsempészeknek fizetniük csak azért, hogy biztonságban tudhassák magukat, illetve családjukat.
Ami a nem hivatalos magyarázatot illeti, azzal semmi bajom: ki ne értené meg, hogy szívesebben telepednének le valamelyik nyugat-európai országban, ahol úgy érzik, nagy a jólét és abból részesülhetnek.
De itt most maradjunk a hivatalos indokoknál, ugyanis a nemzetközi közösség és benne az Európai Unió erre építi valamennyi intézkedését és építi ki a menekültek fogadásának rendszerét, illetőleg ellátásuk infrastruktúráját. Azaz fogadjuk el, hogy életük féltése miatt biztonságos országot keresnek, ahol menekültként jelentkeznek.
Csakhogy Magyarország az önök számára nem biztonságos, és ezt kizárólag nyugati megítélések alapján kívánom önöknek bizonyítani. Mint nyilván tudják, ezek a nyugati ítéletek megfellebbezhetetlenek. Kérdezzék meg bármelyik magyarországi emberjogi szervezetet, balliberális politikust vagy az e táborba tartozó véleményformálókat.
Magyarország olyannyira alkalmatlan önöknek, hogy forrón ajánlom messze elkerülését. Ugyanis Magyarország diktatúra. Nem véletlen, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Unió legfontosabb vezetője diktátornak nevezi a magyar miniszterelnököt.
A külföldi sajtó váltakozva hasonlítja őt Putyinhoz, Nurszultán Nazarbajevhez, Mussolinihez, Sztálinhoz, Kádárhoz, Rákosihoz, hogy csak néhányat soroljak fel bizonyítékként arra nézve, hogy mire számíthatnak nálunk.
Itt, ahol egyetlen területen sincs szabadság, holott az önök szíve-vágya – mint a bennünket lediktátorozó, bírálhatatlan forrásokból tudjuk – egy szabad országban megállni a hosszú, fáradságos és életveszélyes út után.
Mi nem vagyunk szabadok. Cenzúrázzák a médiát (leírhatnám én szabadon, hogy hová kívánom önöket?). A kormány olyan nyomás alatt tartja a bíróságot, hogy az a tömeggyilkosságra parancsot adó veteránokat is egymás után menti fel. Nincs alkotmányunk csak – német mintára – „alaptörvényünk”, amely a nemzeti himnusz önöket etnikai alapon kirekesztő kezdő sorával indul. A választási rendszert az uralmon lévők a saját testükre szabták, hogy csak a legfontosabb szörnyűségeket említsem.
De ez még semmi.
Június 24-én jelent meg sajtónkban, hogy a New York-i Freedom House szerint – és ki meri megkérdőjelezni a globális rangsoroló intézmény ítéletét? – hivatalosan sem vagyunk egészen demokráciák, csupán „félig konszolidáltak”.
„Kiraktak az elit klubból”, adta a térségünk változásban lévő demokráciáiról készült amerikai ítéletről szóló írása címéül a Népszabadság nevű napilap. Amely még történeti léptékben is bemutatta romlásunkat a Freedom House tükrében. Romlásunk a 2010-es jobboldali kormányváltás után indult meg rohamléptekkel. Akkor és előtte még minden téren rendben és demokratikusan álltunk.
És ha már távlatokban beszélünk, rettegjenek, hogy egy ilyen romlás mit jelenthet önökre nézve ma a konkrét valóságban: ha 2006 őszén, amikor a Freedom House szerint fényes demokráciában éltünk, a rendőrség kilőhette volna fél szemüket, ha rossz helyen sétálgatnak, elképzelhetik, hogy ma mindkét szemüket kilőnék. Sőt – egy Nazarbajev országában semmi nincs kizárva – a parlament előtt nyárson megsüthetik önöket.
Holott lenne önöknek egy igen egyszerű megoldás céljuk elérésére, amire még sem önök, sem az önök fogadásával és „beintegrálásával” foglalkozó, és ezekre milliárdos összegeket költő intézmények sem gondoltak.
Tegyük fel, hogy a nigériai-benini határtól nem messze fekvő 5 és fél milliós nagyvárosból, Lagoszból indulnak el szabad földre. Semmiképp ne vegyék útjukat észak felé! Elkaphatja és megölheti önöket a Boko Haram.
Vagy rablók, banditák és egyéb bűnözők. Nem beszélve arról, hogy saját országuk után át kellene kelniük a hasonlóan hatalmas és veszélyes Nigeren, majd a szintén életveszélyes Líbiában kellene rengeteget gyalogolniuk, hogy a tengerpartra érhessenek.
Ne tegyék! Vegyék az irányt azonnal keleti irányba. És csak 118 kilométert kell gyalogolniuk, hogy a másfél milliós, szintén a tengerparton fekvő benini Cotonou városba érjenek.
A Freedom House globális rangsorolása szerint Benin ugyanis a szabad országok kategóriájában van, a polgári és politikai jogok együttesére adott 2,0 pontos osztályzattal. Pontosan annyi, mint amennyit nemrégiben mi is kiérdemeltünk.
Tehát Beninben önöket már nem fenyegeti semmi. De ez még nem feltétlenül a végállomás. Ha ugyanis egy picit tovább gyalogolnak, a Beninhez hasonlóan keskeny Togót átszelve, 200 kilométert bandukolva elérkeznek Ghánába, pontosabban annak védett lagúnás vidékének szívébe, Ketába. Ahol még Beninnél is nagyobb mértékű demokráciát élvezhetnek: hiszen Ghána demokráciaosztályzata a Freedom House értékelésében fél ponttal jobb Beninnél és a mi volt 2.0 pontunknál. Akkor, amikor még Beninnel együtt az „elitklubban” voltunk.
És mindehhez semmit nem kellene fizetniük lelkiismeretlen embercsempészeknek, akik önöket el is veszejthetik a tengeren, vagy képesek egy görög kikötőbe szállítani. Holott Görögország – kérem, ne nevessenek – hivatalosan (Európa szerint) „nem biztonságos ország”.
Ha hozzánk akarnak jönni, útjukat nemsokára még drótkerítés is akadályozni fogja. Nem beszélve arról, hogy a jövőben önöket a korábbinál nagyobb rendszerességgel fogom megkérni arra, hogy amikor a Tesco padjain ülnek, strandpapucsos lábukat ne a pad ülőkéjére tegyék. Ami miatt sem Beninben, sem Ghánában senki nem szólna önökre.
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Zsákutca - "Mi vezetett idáig? ....A globális tőkés világgazdaság mohósága vezetett idáig. A nyugati politika farizeussága, aljassága, gazembersége. Az Egyesült Államok semmivel sem törődő, elviselhetetlen, önérdek-érvényesítő erőpolitikája és mérhetetlen ostobasága vezetett idáig.
Nem tudok szabadulni egy képsortól.
A közszolgálati tévé híradójában láttam. A felvétel valahol Olaszországban készült. A napfényes Itáliában, ahol „a gyerekek úgy hajigálóznak a kétezer éves cserepekkel, mint máshol a papsajttal”. A drága Szerb Antal még így látta őket.
De a most készült filmfelvétel mást sugall.
A képsoron egy utcarészletet látunk. Valami téglafal, a fal mellett sötét bőrű bevándorlók ácsorognak. És mellettük elmegy egy középkorú olasz nő.
A nő siet. Szemében iszonyodás, rémület, értetlenség. Szája és orra elé szorítja fehér sálját. Nyilván az elviselhetetlen bűz miatt, de nem csak azért. Azért is, mert kétségbeesésében ezzel a gesztussal akar valahogy kívül maradni az egész helyzeten. Mint a kisgyerek, aki félelmében eltakarja arcát.
Ebben a képsorban sok minden benne van. Nagyjából benne van minden. Benne van Európa mostani ábrázata.
Ezen az ábrázaton nyomot hagyott az utóbbi harminc-negyven év. Legközelebbi múltunk azon évtizedei, amelyek alatt a Nyugat eljutott a jóléti társadalomból idáig. A félelemig, a reszketésig, a válságokig, a megoldhatatlannak tűnő problémahalmazokig.
Elkerülhetetlen volt mindez?
Elkerülhetetlen volt ez az út, ez a folyamat?
Elkerülhetetlen volt a szája és orra elé fehér sálját szorító olasz nő iszonyata? Az európai polgárok néma értetlensége, elfojtott indulata és kitörni készülő dühe?
Elkerülhetetlen a látvány, ahogy az Anglia felé araszoló kamionokat feltörik az immáron semmivel sem törődő és semmitől, csak a visszatoloncolástól rettegő bevándorlók?
Meg kell szoknunk az európai városokat, parkokat, pályaudvarokat ellepő idegenek látványát? Meg kell szoknunk a félelmet?
Igen. Meg. És azt is tudjuk, mi vezetett idáig. A globális tőkés világgazdaság mohósága vezetett idáig. A nyugati politika farizeussága, aljassága, gazembersége.
Az Egyesült Államok semmivel sem törődő, elviselhetetlen, önérdek-érvényesítő erőpolitikája és mérhetetlen ostobasága vezetett idáig.
A nyugati ember mértékvesztése vezetett idáig. Az istentelenség, a jövőtlenség, a fogyasztás primátusa, a lassú, ám feltartóztathatatlan elhülyülés vezetett idáig. Disznóvá változtatva zabálunk Kirké szigetén, és várjuk Hermészt, az istenek hírnökét, hogy hozza el nekünk a megváltó gyógyfüvet.
Talán már elhozta. Talán a ránk özönlő bevándorlók lesznek a gyógyszereink. Tőlük fogunk kijózanodni, és disznóból visszaváltozni emberré. Talán miattuk tanulunk majd újra mértéket, megtanuljuk újra megbecsülni a világunkat, egymást, a civilizációnkat, az Istenünket, a múltunkat és a jövőnket, az időt, a kultúrát, a porillatú, félhomályos könyvtárakat, a lassú délutánokat, a maradék erdőket, a vizet, a csöndet, a kenyeret, a hagyományokat, nagyszüleink elfelejtett összes bölcsességét.
Vagy elpusztulunk.
S abban ez is benne lesz: „A jogvédők számára nem elvi, pusztán mennyiségi kérdés, hogy adott esetben száz vagy százezer bevándorlóról van szó, s hogy azok egyetlen év vagy egy évszázad leforgása alatt érkeztek, mindez nem érinti az általuk védelmezett jogelv univerzális érvényességét. Akkor sem, ha az emberiség történetében ismert legnagyobb arányú népvándorlás, amely történetesen épp napjainkban zajlik, rövid idő alatt eltünteti a föld színéről az európai kontinensen kialakult jellegzetes civilizációt, vívmányaival együtt, amelyek közé az egyén önrendelkezésével és az emberi jogok egyetemességével kapcsolatos meggyőződés is tartozik.
A liberálisok minden esetben tiltakoznak a külföldiek bevándorlását és letelepedését korlátozó intézkedések ellen, mondván, mindenkinek joga van eldönteni, hol akar élni, s ebben nem akadályozhatják meg a választott területen már ott élő közösség tagjai.
Miért is nem? Azért, mert a politikai közösséghez (nemzethez) tartozás nem jelent többet szabadon létesíthető és megszüntethető jogviszonynál, tehát nem korlátozhatja egy olyan alapvető egyéni jog érvényesülését, mint a lakóhely szabad megválasztása.
Akik így gondolkoznak, tagadják, hogy egy nemzet több volna az állampolgárok pillanatnyi összességénél, hogy azonosulást követelhet a közös vállalkozás céljaival, ahogyan még a 19. századi liberálisok vallották, és erre hivatkozva, sajátos érdekek szerint mérlegelheti új jövevények befogadását vagy elutasítását.
Mondanom sem kell, hogy ez ma Európában lét és nemlét kérdése mindazok számára, akik ragaszkodnak az identitásukat meghatározó közösség megszokott életformájához, és úgy találják, hogy a gyors ütemű és tömeges bevándorlás azt gyökeresen felforgatja, lehetetlenné teszi.” (Lányi András, író, filozófus, filmrendező : Eltorzult liberális alkat, zsákutcás rendszerváltozás)
Lányi András tökéletesen összefoglalta a lényeget. Csak legyen képességünk felfogni…
Bojkottáljuk a Simicska -médiumokat: nem nézünk Hír TV-t, nem olvassuk a Magyar Nemzetet és az mno.hu-t, nem hallgatjuk a Lánchíd Rádiót - Bayer Zsolt: A kérdések kérdése
Fantasztikus teljesítményt láthattunk a Hír TV-től. Íme, a független, minőségi újságírás újabb csúcsa, ahogy Simicska Geci Lajos hatalmas valagából látszik:
A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület sétát szervezett az üldözött keresztényekért. E szervezet elnöke Balog Zoltán miniszter.
A séta alatt a Hír TV „újságírója” odapofátlankodott Balog Zoltánhoz, és a következő felől érdeklődött:
Szerinte hogyan egyeztethető össze a séta szellemisége a kormány bevándorlás politikájával, amelyben a miniszter is részes?
Akkor lássuk előbb a kérdésnek álcázott politikai állítást:
A Hír TV nem kevesebbet állít, mint azt, hogy aki szolidaritást vállal az üldözött keresztényekkel, az nem lehet részese a kormány bevándorlás politikájának, mert…
Ennél a mertnél aztán el is akadok.
Ugyanis a két dolognak olyan mértékben nincsen köze egymáshoz, mint Simicska Lajosnak a tisztességhez.
Tudjuk: ma a világ legüldözöttebb vallási csoportja a keresztények csoportja. Az iszlám világ bizonyos –sajnos egyre nagyobb- területein, Afrikában és a Közel- valamint Távol-Keleten naponta gyilkolnak meg embereket pusztán azért, mert keresztények. S ez innen, Európából, a nyugati demokráciákból talán nem feltűnő, de ne felejtsük el, hogy a keresztények alig negyede él nyugati típusú demokráciában!
Az egyik oldalán tehát ott vannak a világban vallásuk miatt naponta meggyilkolt, megalázott, másod-harmadrendűnek tekintett keresztények.
A másik oldalon pedig itt annak az Európára zúduló menekültek.
Nem állok most neki ezredszer is leírni a dolgok lényegét, még a Hír TV kretén tudósítójának kedvéért sem. Elég annyit tudnunk, hogy Európa megtelt. És a nyugati kormányok –miközben persze farizeus módon bármikor bármit számon kérnek például rajtunk- a magyar kormánynál ezerszer szigorúbban állnak a bevándorlás kérdéséhez. Ami természetes.
Ma a német és a francia elnök közös nyilatkozatban jelenti ki, hogy egyetlen gazdasági menekült sem maradhat Európában. Ma a franciák, svájciak és osztrákok de facto lezárják Olaszországgal közös határaikat, hogy onnan egy bevándorló se mehessen tovább hozzájuk. Ebből következően az olaszok B terv bevezetéséve fenyegetőznek – szintén teljesen érthetően. A bajor belügyminiszter nyíltan felveti, hogy Németországnak ki kell lépnie a schengeni övezetből és vissza kell állítania a szigorú határőrizetet.
Ehhez képest a magyar kormány minden lépése és tette vajpuhának minősül.
Ehhez képest Magyarország áll a szőnyeg szélén Brüsszelben, minket ítélnek el, és a magyar minisztertől kérdezi meg a Hír Tv baromállat tudósítója, hogy miképpen egyezteti össze magában a keresztényekkel aló szolidaritást és a kormány menekültpolitikáját.
Aztán az esetről persze beszámol a Magyar Nemzet is. Az a Magyar Nemzet, amelyben a szebb napokat látott Lukács Csaba vezércikkben megírja, hogy a gyurcsány-féle határon túli magyarok elleni kampány meg a 23 millió románozás ugyanaz, mint a mostani plakátkampány, miszerint ha egy bevándorló hozzánk jön, akkor be kell tartania a törvényeinket.
Tényleg elment mindenkinek az esze?
Tényleg…
Simicska Geci Lajos hatalmas valaga elhomályosította arrafelé az eget. Az egész horizontot. Zavarja a tisztánlátást. És sajnos nem nagyon látszik, hogyan fog ez kitisztulni.
Bayer Zsolt: Európaplakát - Nagyon fontos, hogy jó hangosan kimondjuk ismét: aljas, rohadt gazemberek vagytok!
„Magyarország kiiratkozott Európából, Magyarország kiiratkozott a civilizált világból.” Ezt hallgatjuk ismét.
Ezt ismételgeti a honi liberális-baloldali ellenzék (Ellenzék? Ugyan már…), no és persze az unió. Az unió, ahol éppen most ítéltek el bennünket újfent, méghozzá a bevándorlásügyi konzultáció és a plakátok miatt.
Végül is nincs min csodálkozni. A hazai liberális-baloldali pép semmi másból nem áll, mint Jászi Oszkár, Linder Béla, Kun Béla, Szamuely Tibor és Cserny József reinkarnációiból. És igazából az unión sincs mit csodálkozni. Részben ugyanezért, részben azért, amit Ulfkotte megírt. Apropó! Itt van még ez is, friss, ropogós:
„A német és a nemzetközi sajtóban Magyarországról szóló tudósítások számos sajtóorgánum esetében részben hiányosak, egyoldalúak, és olykor tartalmilag is hibásnak minősíthetők, ennek következtében pedig torz kép alakul ki az olvasókban Magyarországról” - állapította meg a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) csütörtökön Berlinben bemutatott elemzésében.
A tekintélyes kutatóintézet Magyarország a médiában 2010–2014 - Kritikai észrevételek a sajtótudósítások kapcsán címmel folytatott kutatási programot. A projekt zárójelentése szerint a tudósításokból kibontakozó „torz képet” a német politikai közélet „egyre inkább magáévá teszi”, holott „Magyarország továbbra is szabad és demokratikus jogállam, amelyben a sajtó nem szenved cenzúrától, az igazságszolgáltatás intézményi függetlensége adott, az Orbán-kormány pedig nem támogatja az antiszemitizmust”.
Ezt olyan személyiségek hitelesítik, mint Klaus von Dohnanyi egykori német szövetségi oktatási és tudományos miniszter, volt hamburgi főpolgármester, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) politikusa, vagy Boris Kálnoky, a Die Welt magyarországi tudósítója. Már csak az nem világos egészen pontosan, hogy a Magyarországról összehordott rengeteg mocskot a megfelelő titkosszolgálatok útmutatásai alapján és pénzért állították elő ezek az aljas, becstelen gazemberek, vagy csak úgy, alanyi jogon, mert képességtelen, szemét bunkók. Szerintem is-is…
Mindenesetre attól teljesen függetlenül, hogy nem csodálkozunk, muszáj újra és újra rámutatnunk ezen virtuális világ működésére és égbekiáltó hazugságaira. Ezért most bemutatunk önöknek néhány bevándorlásügyi európai plakátot. (Megtekinthetők lapunk 4. oldalán - a szerk.)
A brit KORMÁNY plakátjának felirata így hangzik:
„Illegálisan vagy az Egyesült Királyságban? Menj haza, vagy nézz szembe a letartóztatással!”
Az osztrák KORMÁNY tavasszal így üzent egész oldalas újsághirdetésben a koszovóiaknak:
„A csempészek hazudnak! Gazdasági okokból nem jár menedékjog Ausztriában!”
A spanyol kormányzó Néppárt a következő szövegű óriásplakátokat helyezte ki a bevándorlástól leginkább sújtott tartományaiban:
„Megtisztítjuk Badalonát! A Raval nem válhat iszlám gettóvá!”
Az osztrák Szabadságpárt (FPÖ) pedig így üzent, szintén óriásplakátokon:
„Vége a hamis toleranciának! A német kötelező! Nincs török tolmács! Nincs minaret!”
A svájci SVP óriásplakátja így üzen:
„Állítsuk meg a tömeges bevándorlást!”
A dán szociáldemokratáké pedig így:
„Ha Dániába jössz, dolgoznod kell!”
És végül hagyjuk el a beteg Európát, és látogassunk el Ausztráliába. Ott a KORMÁNY a következő szövegű óriásplakátokkal várja a bevándorlókat:
„Esélytelen, hogy Ausztrália legyen az otthonod!”
Fontos tudnivaló továbbá, hogy minden plakát – kivéve az osztrákot – az adott ország anyanyelvén készült. Németül, angolul, dánul, spanyolul. Sehol egy török, arab vagy filippinó nyelven írt üzenet.
Elmondhatjuk hát, hogy az angolok, osztrákok, spanyolok, svájciak és dánok kiiratkoztak Európából és a civilizált világból, az ausztrálok jobban állnak, ők csak a civilizált világból iratkoztak ki.
A civilizált világ és Európa lassan kizárólag Ujhelyi Pistikéből meg Ulrike Lunacekből áll. No és persze bevándorlókból. Úgy is néz ki.
Viszont Strasbourgban csak és kizárólag Magyarország volt ismét a téma. Megint csak minket sikerült elítélni.
Nagyon fontos, hogy jó hangosan kimondjuk ismét: aljas, rohadt gazemberek vagytok! Ott, Nyugaton is, meg idehaza is. És mindig lebuktok az ócska, szemét, politikai motivációk vezérelte manipulációitok között. Viszont van egy szociálpszichológiai tény. Az ember (és társadalom) legősibb, zsigeri érdekei és ösztönei ellenében soha nem lehet politikát csinálni. Ezért jöttök megint házhoz a pofonért. És ezért fogtok eltakarodni megint. Na, puszi!
Magyar Hírlap
Csúri Ákos: A felelősségteli döntés képessége – avagy az Orbán-kormányok öt esztendeje - most 70 (!) százalékkal nagyobbak lennének a devizahitelesek törlesztő részletei - A magyar nemzetnek ki kell állnia önmagáért
Az utóbbi hetek külföldi gyomrozásai (a strasbourgi „vitanap” és annak interpretálása) és a sültmarha Juncker rigai magánszáma után a Polgári Magyarországért Alapítvány rendezvényén Orbán Viktor számot adott 2010 óta tartó kormányzásáról.
Össztűz után, alatt és előtt.
Mert ugyan a Jóbarát már máshol csenget (hogy kedvezzünk egy kicsit a „másságnak”), meg elültek a „Nagy Kormánybuktató Tüntetések” is (a forradalom megint felfalta gyermekeit néhol egészen viccesen lemondató ultimátum után pillanatokkal). Ezek komolytalan dolgok, vannak komolyabbak is – csak éppen elhallgatják.
Valami ilyesmiről beszélt Orbán, s ideje annak, hogy szavaival foglalkozzunk.
Mert az azért egészen vicces, hogy az ország szempontjából teljesen lényegtelen dolgokról pörög a net és a közbeszéd, miközben olyan „apróságok” sikkadnak el, mint a jövő évi adócsökkentések, a gyed extra kibővítése.
Talán nem véletlenül.
Orbán előtt Matolcsy György arról beszélt, hogy mennyire bátor döntés volt a forintosítás időpontválasztása, mert ha a B-verzió (azaz 2015 tavasza) győzedelmeskedett volna a kabineten belül, akkor a keresztszámítások miatt most 70 (!) százalékkal nagyobbak lennének a devizahitelesek törlesztő részletei.
Miközben most arról folyik a szó, hogy mennyit kapnak VISSZA. Gondoljuk csak el, mi lenne (lenne-e 3. Orbán kormány?), ha a miniszterelnök nem hozza meg felelősségteljes döntését. Meghozta. És mégsem erről szól a közbeszéd.
S arról sem, amit Balog Zoltán mondott: az elmúlt esztendőkben 150 ezer 25 év alatti fiatal pályakezdését segítette a munkahelyvédelmi program.
Mindennek alapja – Schmidt Máriától kölcsönvéve a kifejezést – az innovatív kormányzás. Matolcsy megállapítása szerint az új merkantilizmus sikerének forrása az új adórendszer. Amit meg kell védeni, mert ha ezen változtatnak, akkor már nem lesznek javak a családoknál, kvázi vége mindennek.
S hogy mindezek miért tűnnek nóvumnak? Talán azért, mert Orbán – kétszeri kétharmad ide-oda – kommunikációs ellenszélben kormányoz. Ezért aztán az elmúlt öt esztendejét időnként kommunikációs zavarok is jellemezték. Ez kétségtelen. Mint ahogy az is, hogy talán az intézkedéseket nem feltétlenül CSAK a kommunikáció alapján kell megítélni.
És az sem hátrány, hogy ha az is kellő hangot kap, ha valaki – jelen esetben a kormány – belátja hibáit és megváltoztatja döntéseit (például a távközlési adó kiterjesztése). És persze az sem kap kellő figyelmet, ami ennek a kabinetnek a krédója is lehetne: az állam nem elveszi a családoktól a pénzt és újraosztja, mint elődei, hanem a családoknál hagyja.
Nagyon nem mindegy. Mint ahogy az sem, hogy erő mutatását (amely nélkül valóban a multik gyarmatává vált volna hazánk) immáron a koncentrált figyelem váltja fel.
Figyelem minden magyar polgár irányába. Figyelem, hogy az elvégzett munkának értéke, megbecsülése és gyümölcse legyen.
Ezt kell elősegíteni az elkövetkezendő években és persze megvédeni. És a megvédés legalapvetőbb feltevése az, hogy „Magyarország szuverenitása nem lehet alku tárgya”. A magyar nemzetnek ki kell állnia önmagáért.
És a megvédés része az adócsökkentés is. Kevesebb adó, több munkahely. Ma még talán illuzórikusnak hat Orbán álma a teljes foglalkoztatottságról, de nem teljesen elképzelhetetlen, ha a rendszerváltás bekövetkeztét abban látja, hogy a Jászságban cigányok nem segélyért, hanem MUNKÁÉRT tüntettek.
És igen, fontos a jó kommunikáció, de a felelősségteljes döntés képessége még fontosabb. Mert azt már lehet kommunikálni. A kommunikáció időnkénti botladozása azért tűnik fel, mert a jó és mindenki számára hasznos döntéseket nem sikerül elmagyarázni. De a lényeg, hogy ilyen döntések vannak. A kommunikációt meg gyorsan lehet javítani.
Időszakos ellenszélben is.
Bencze Izabella: Szürreális vita Strasbourgban Magyarországról - Jelentsük ki: Európához tartozunk, de egy megújult, tisztességes unióra van szükségünk!
Valljuk be, meglehetősen szürreálisra sikeredett az a vita, amely a napokban zajlott Strasbourgban a „magyarországi helyzetről”. Szürreális volt, mert úgy tűnt, hogy vagy nem ismerem a hazámat, vagy nem is Magyarországon élek. Azon túl, hogy megtudhattuk, hogy országunkban megint „helyzet van”, még arra is rájöhettünk, hogy a „nemzetközi helyzet fokozódik”.
Hogyne fokozódna, amikor az EU néhány képviselőjétől megtudhattuk, hogy a terrorizmust azonosítjuk a bevándorlással. Elfuserált kormányzati intézményrendszerünk van, amelyben nincs értékközösség. Sokkoló nemzeti konzultációs kérdőíveket töltünk ki a halálbüntetésről, és fenyegetjük az EU-t. Egy képviselő asszony tájékoztatott arról, hogy a bevándorlásról szóló kérdőívünk nyelvezete heccelés Brüsszel ellen, egyben előítéletes manipuláció. Az is elhangzott, hogy az unióban nem lehet engedni a nemzeti áramlatok elterjedését, mert az az EU végét jelenti.
Az viszont megható, hogy az uniós külföldi képviselők közül milyen sokan olvasnak Márait, illetve magyar nyelven íródott nemzeti konzultációs kérdéseket. Bőven idéztek ugyanis ezekből. Annak pedig végképp van diszkrét bája, amikor azt kérdezik nyugat-európai illetőségű képviselők: miért hagyják el országunkat több százezren?
Tudjuk az igazat: nagyobb bérek, jobb életkörülmények biztosítása érdekében. De miért nincsenek nálunk olyan lehetőségek, mint tőlünk nyugatra? Bár szívesen visszanyúlnék Trianonig, amikor országunk földrajzilag és gazdaságilag is, előre megfontolt antantpolitikai szándékból darabjaira hullott, de nem teszem.
Sommásan legyen elég a tény, hogy nálunk 45 évig szocializmus volt. A legelnyomóbb, legembertelenebb társadalmi berendezkedések egyike, amelynek gazdasági és lelki következményei máig pusztítanak. Majd jött a rendszerváltás, annak minden, a régi elittől származó gazdasági visszaélésével együtt. Értsük ide a gazdasági hatalom átmentését. A visszaélések csúcsán pedig ott volt a privatizáció. Mindegy, hogy spontán vagy államilag szervezett.
A magyar gazdaság túlnyomó része nyugati tanácsadók közreműködésével nyugati befektetők kezébe került. Termelési szerkezetünk szétesett, iparágaink megsemmisültek, és két-hárommillió munkanélküli került az utcára, mert a nyugati befektetők szélnek eresztették őket.
Az IMF fojtogatott, jelentős megszorításokat kért a hiteleiért. A nyugati országok befektetőinek többsége ma is minimálbérért foglalkoztatja hazánkfiait, s támadja azokat a törekvéseket, amelyek olcsóbb energiát biztosítanának az ország lakosainak vagy amelyek tisztességes banki magatartást követelnek. Ebből a mélységes kátyúból az országot kivezetni látszó és kézzelfogható eredményeket elérő kormányt és vezetőjét pedig ócska hazugságoktól megvezetve vagy a valóságot szándékosan eltorzítva támadják nemcsak az EU-ban, hanem a tengerentúlon is azok, akiknek ez érdekükben áll.
Mert ebben a szürreális vitában egyértelműen kimondatott: az illetékes képviselőknek személy szerint a kormányfővel van bajuk. Miért is? Óhatatlanul eszembe jut ismét Trianon.
John Lukacs írta, hogy Trianon „Lényegét összefoglalva: sajnálatosan döntő fontosságú volt nem csupán a magyarellenes propagandák sikere és a magyar nemzetmentő politika erőtlensége, hanem az is, hogy a […] párizsi békekonferenciák tagjai fáradtak és fásultak voltak”. Úgy tűnik, a harc azóta sem állt meg, csak átalakult.
A magyarellenes propagandák manapság reneszánszukat élik. Azért arra kíváncsi lennék, hogy a 30 ezüst júdáspénzt milyen árfolyamon váltják manapság euróra vagy dollárra? A nemzetmentő politika – a kormányfő jóvoltából – azonban erősebb, mint bármikor is volt. Ismételjük csak meg az egyik zöld EU-s honatya felvetését! Az unióban nem lehet engedni a nemzeti áramlatok elterjedését. Hát itt lehet a kutya elásva.
Van egy kis ország az EU-ban, amelynek gazdasági és humán erőforrásait remekül ki lehetett használni. Manapság is jó megélhetési bázis lenne, amennyiben nem jött volna ez az Orbán a maga kétharmados felhatalmazásával. Elkezdte rendbe hozni a gazdaságot, kifizette idő előtt az IMF-hitelt, csökken a munkanélküliség. Nagyberuházások jönnek létre, és ahelyett, hogy továbbra is a nyugati pénzvilágot szolgálná ki az ország, kelet felé nyit.
A kormányfő „beszól” az EU-nak, ha az országa érdeke úgy kívánja. Arról beszél, amit fontosnak tart, és nem kér hozzá engedélyt. Olyan szavakat ejt ki, mint például illiberális társadalom, és kritizálja az ortodox gazdaságpolitikát. Aljas gyilkosságot követően nem átallja kiejteni a száján a halálbüntetés szót, és őrültségnek nevezi az EU valóban őrült ötletének tűnő kvótarendszert. Azt a rendszert, amely a bevándorlókat – persze az emberi méltóság legnagyobb tiszteletben tartásával, de azért akaratuk ellenére – egy-egy országba kvótaként szétosztaná.
Hát mire jó egy ilyen kormányfő az alapító atyák elképzeléseitől már eltérő, Janus-arcú, jó megélhetést nyújtó unióban? Még a végén módosítani kell az alapokmány néhány szakaszát! Ne adj Isten, törődni kell majd a nemzeti kisebbségek helyzetével, a nyelvhasználati és kettős állampolgársági szenzitív ügyekkel.
Pedig mennyire jó így, hogy csak az uborka méretéről és a sertések moslékjának összetételéről kell dönteni! Lehet, túlzok. És tudom, hogy vannak nálunk is problémák. Vannak nem tetsző tények, kommunikációs stílusok, összeveszések, sőt engedjük meg: fura támogatások is. De akkor se feledjük, ha nincs egy karakán, a nemzetéért kiálló, az ebből eredő összeütközéseket keményen felvállaló kormányfőnk az utóbbi öt évben, már rég a történelem szemétdombján lennénk.
Ott, ahova gazdaságilag már teljesen beszippantott volna a pénzes Nyugat, és ahol egy erodált nemzetből kihullóan, gyökerek nélkül vergődnénk a kihasználásból magasan képzett nyugati befektetők és bankok hálójában.
Volt rá példa, hogyan csinálják. Megtapasztalhattuk.
Ne feledjük John Lukacs érvei közül azt, amely szerint történelmi tragédiánk egyik okozója a nyugati politikai elit fáradtsága. Ma viszont – úgy tűnik – nem fáradtak. Nehogy ez legyen egy új ok az éppen csak a gödörből kilábalni igyekvő országunk ismételt visszataszítására.
Jelentsük ki a legnagyobb tisztelettel: Európához tartozunk, de egy megújult, tisztességes unióra van szükségünk. Olyanra, ahol nem raportra rendelt megbélyegzettek vagyunk, hanem egyenrangú partnerek.
Ennek eléréséhez azonban tenni kell mindnyájunknak! Ki kell mondanunk gondolatokat, szembe kell néznünk azok következményeivel, új megoldásokat kell javasolnunk, és merni kell kritizálni is a magukat törvény felettinek, mindenhatónak gondoló döntéshozókat is. Mint ahogy ezt a magyar kormányfő teszi.
Napi Gazdaság Online
Egyre több román újságíró és történész mondja ki az eddig számukra kimondhatatlant: Romániának semmi joga nincs Erdélyhez
Egyre több román újságíró és történész mondja ki az eddig számukra kimondhatatlant.
Talán-talán a háttérben így készítik fel a románokat, hogy ne csodálkozzanak túlságosan ha Erdély leválik Bukarestről?
Egy román történész szerint Erdélyre nem volt történelmi joga Romániának.
Fontos kötet jelent meg nemrégiben Magyarországon. Lucian Boia bukaresti professzor hazája soviniszta történelemszemléletét haladja meg, s még a román nemzeti ünnephez, az 1918-as erdélyi „egyesítési” népgyűléshez is némileg kritikusan viszonyul. Szerinte Erdélyre nem volt történelmi joga Romániának.
A bukaresti professzor Vesztesek és győztesek - Az első világháború újraértelmezése című esszéje abba a sorozatba tartozik, amelyben a 71 éves történész hazája történelmi mítoszaival birkózik.
Boia nem ismeretlen nálunk sem: Miért más Románia? és A Nyugat hanyatlása című kötetei magyarul is olvashatók. Mostani, a Cser Kiadónál megjelent művéből nekünk, magyaroknak több gondolat is rendkívül fontos:
1. Kifejezetten Trianonról nem állítja, hogy igazságtalan lenne – legfeljebb, hogy a magyarok „igazságtalanságnak” tartják. A versailles-i békerendszer szerinte „részleges igazságot szolgáltatott Európa nemzeteinek”, de ehhez „gyakran igazságtalanság kapcsolódott”.
2. Elismeri, hogy Erdélyre Romániának nem volt történelmi joga, Besszarábiával és Bukovinával ellentétben – román történész ezt ritkán fogalmazza meg ennyire élesen.
3. Az erdélyi románok jobban örültek volna az autonómiának: Románián belül is (1918 után), de korábban akár egy föderatív Habsburg-monarchiában is. Az első világháború előtt ezt akár jobban is szerethették volna, mint a Kárpátokon túli Romániával, a Regáttal való egyesülést – ezt a gondolatot a magyar szakértő, Zahorán Csaba a kötet előszavában emeli ki, mint román történész részéről ritkán megfogalmazott állítást.
4. A duális monarchián belüli erdélyi autonómiát azonban ellehetetlenítette Magyarország kiválása az Osztrák-Magyar Monarchiából 1918 őszén. Az erdélyi románok Bécs és Bukarest között még hezitáltak volna, de Budapest és Bukarest közül csak az utóbbit választhatták.
5. Erdély 1918 utáni hovatartozását nem kérdőjelezi meg. Etnikailag román többségről ír, legfeljebb a városokban említ magyar és szász erős befolyást, magas részarányt. Szerinte az elmúlt majdnem száz év alatt etnikailag egységesebbé váltak a térség nemzetállamai, így - szerinte - Románia is. (Közben a soknemzetiségű államok – Jugoszlávia és Csehszlovákia – szétestek.)
6. A gyulafehérvári román népgyűlés (az 1918. december elsejei „egyesítés”: Erdély egyesítése a Kárpátokon túli román fejedelemségekkel) nem pótolhatta a népszavazást. Boia szerint a népgyűlésen nem vettek részt a magyarok és a szászok, s a gyűlést a román hadsereg bevonulásakor tartották. Ezzel a legfőbb román nemzeti ünnephez viszonyult kritikusan.
7. A szerencsés Románia: Bukarest az antant mellé állva az első világháborúban Erdély megszerzésére tört. De ezzel lemondott az antanthoz (Oroszországhoz) tartozó Besszarábiáról. Végül az antant úgy nyert a háborúban, hogy a cári Oroszország összeomlott, így Erdély és Besszarábia, sőt Bukovina is Nagy-Románia részévé vált a két világháború között.
Dupla árulás
A korábban a központi hatalmaknak tett ígéreteikkel szemben 1916-ban ugyanis a románok megtámadták Ausztria-Magyarországot: Erdélybe törtek be. Ám gyors vereséget szenvedtek, és Bukarest a központi hatalmak uralma alá jutott. Csak Moldvában tudták tartani a franciák által újjászervezett románok az antant keleti frontjának déli szakaszát. Ott az oroszokkal együtt küzdöttek, míg 1918-ban összeomlott a cár uralma. Ekkor a románok különbékére kényszerültek Berlinnel és Béccsel. 1918-ban így voltaképpen az antantot is elárulták.
Ám a történet tovább bonyolódott: miután Oroszország összeomlott, hamarosan ugyanilyen sorsra jutott a Német Birodalom is. Az Osztrák-Magyar Monarchia pedig szinte pillanatok alatt szétesett. Ez a románok sosem látott szerencséjét hozta meg: nemcsak Erdély, hanem Besszarábia, Dél-Dobrudzsa és Bukovina is az övék lett. Ez azonban nehezen igazolható történelmi érvekkel.
Boia itt teszi a bevezetőben ismertetett fontos megjegyzését: Romániának nem volt történelmi joga Erdélyre, hiszen Besszarábia valóban 1812-ig román fennhatóság alatt állt, Erdély viszont sosem képezte a román fejedelemségek részét.
Meg kell azért jegyeznünk, hogy Besszarábiát a cári Oroszország összeomlása miatt Románia már 1918 elején megszerezte a Német Birodalommal és Ausztria-Magyarországgal kötött különbékében – erről Szász Zoltán ír az Erdély története című sorozatban.
Bayer Zsolt: Tűzparancs - Meddig tartható fenn még ez a penetráns, ócska hazudozás? Ez az égbekiáltó igazságtalanság és kettős mérce?
Felelőtlen, ostoba, ön- és közveszélyes kretén. Ez az Egyesült Államok.
No, akkor a teljesen hülyék kedvéért még egyszer: az Economist nemrég egy tanulmányra hivatkozva a következőket írta: „Az eljövendő hetven évben Afrika népessége közel négyszeresére, a jelenlegi 1,2 milliárdról 4 milliárdra fog nőni. Egy konkrét ország, Nigéria esetében ez így néz ki: jelenleg 180 millió ember lakja Nigériát, hetven év múlva 980 millióan lesznek, vagyis csak Nigéria lakossága megközelíti majd az egymilliárdot.
Ennek a népességnek minimum a fele, vagyis kétmilliárd ember fog elindulni Afrikából Európa, Ázsia, Amerika vagy Grönland felé, vagyis mindegy, merre, mert egyszerűen nem lesz mit egyen és igyon.”
Ha az embernek nincs mit enni és inni, elindul. És nem érdekli semmi sem.
Akkor jön el majd a Mad Max világa.
Majd akkor kell eltöprengeni az illiberális világon, kedves liberális elmebetegek. Majd akkor lesz napi élmény az Európa partjainál cirkáló hadihajók látványa, amelyek zárótűz alatt tartják a menekülők ladikjait.
Hetven év. Az unokáink akkoriban középkorú férfiak és asszonyok lesznek. Vagyis ez nem a ködös jövő, hanem a holnap. Történelmi léptékkel mérve egy pillanat.
Csak hát, manapság a napi kommunikációs csatát kell megnyerni, úgyhogy senki nem ér rá gondolkodni.
Pedig manapság már minden látható és tudható a jövőből. Manapság apokaliptikus jelenetek színtere a Földközi-tenger, mert például Afrika már most elindult Európa felé. De az Egyesült Államok és Európa közös erővel szétbombázta Kadhafi rendszerét, mert…
Itt most sok mindent lehetne írni, de teljesen mindegy az a sok minden. Azért, mert az Egyesült Államok és Európa nem normális, önsorsrontó, ön- és közveszélyes elmebeteg. Hát azért. Így aztán most nincsen Líbia. Nincs ott állam. Eddig Kadhafi állama felfogta a menekültáradatot, most már nem fogja fel, hanem a líbiaiak is csatlakoznak a menekülőkhöz, és özönlenek Európába.
Kéretik a Lampedusa szigetén élőket megkérdezni a liberális demokráciáról meg a menekültek befogadásának liberális értelmezéséről. És perceken belül egész Európa Lampedusa szigete lesz.
A Közel- s Távol-Keletről szintén özönlik a menekültek tömege. Mert az Egyesült Államok úgy döntött, Szíriába is elviszi a „demokráciát”. Gyorsan kinevezte hát Aszadot főgonosznak, és szétszedte az országát. Többek között felfegyverezte a jelenleg fejeket levágó és embereket elevenen elégető Iszlám Állam tagjait, éppen Aszad ellen. Aztán amikor látta, mit tett, hamar elkezdett tárgyalni Aszaddal, hogy segítsen lefegyverezni és kiirtani az Iszlám Államot. Ugyanezt csinálta Amerika Irakban és Irakkal, ugyanezt Szaddám Huszeinnel. Ugyanezt Afganisztánban – ugyanezt mindenhol.
Amerika olyan, mint a Népszabadság főszerkesztője. Átgázol mindenen, öl, de nem veszi észre. Vagy úgy tesz, mintha nem venné észre. Csak amikor hazamegy, akkor tűnik fel neki egy hosszú karcolás. A világon. Akkor visszamegy a tett helyszínére, és megpróbálja elsikálni a dolgot.
Felelőtlen, ostoba, ön- és közveszélyes kretén. Ez az Egyesült Államok. És ez sajnos nem megátalkodott vendéglői politizálás, hanem a legszomorúbb tény. És egész működésének egyetlen kézzelfogható eredménye az, hogy immáron Közel- és Távol-Keletről is özönlenek a menekülők Európába. Mert Amerika oda is elvitte a demokráciát.
Közben persze Amerika üzen Európának. Hogy legyünk befogadóak és liberálisok, tartsuk tiszteletben az emberi jogokat. Az ENSZ külön üzen most nekünk, magyaroknak is. Ugyanezt a bullshitet. És ők? Lássuk csak:
„A munkálatok szükségessége világos: a határövezet a tengerig sűrűn lakott, és a múltban rengeteg ember könnyen talált magának utat a tijuanai tengerparton át az Imperial Beachre (a legközelebbi amerikai tengerpartra). Akadályok nélkül az illegális bevándorlás feltartóztathatatlan lenne, és ezért szükségünk van fizikai infrastruktúrára is” – indokolta meg az építkezést Michael Hance, a határőrség munkálatokat felügyelő tisztje.
Ők pedig így.
Ezer kilométer falat épített az Egyesült Államok a Mexikóval közös határára, ahol ráadásul tűzparancs van érvényben. Eddig közel hatezer ember halt meg illegális határátlépés közben – ott. Tényleg megáll az ember esze. Hangosan elítéljük (teljes joggal!) a berlini falnál egykoron érvényben lévő kommunista tűzparancsot, és illedelmesen kussolunk az amerikaiak tűzparancsáról. Nyilván azért, mert az övék egy demokratikus, az emberi jogokat tiszteletben tartó tűzparancs.
Meddig tartható fenn még ez a penetráns, ócska hazudozás? Ez az égbekiáltó igazságtalanság és kettős mérce?
És meddig viselkedik még Európa nyálfolyató hülyeként?
Na, ezek a lényeges kérdések. És ameddig feltesszük őket, válasz nélkül, a menekültek áradata egyre csak nő. Most, ebben a pillanatban is…
(P. S.: Természetesen a gyarmatosítás legalább olyan mértékben felelős a kialakult helyzetért, mint a felelőtlen és ostoba amerikai és európai politika. Ezért ebből a szempontból valóban igazságos a kvótarendszer. Mégpedig úgy, hogy az egykori gyarmattartó birodalmak gyarmataik nagysága szerint legyenek kötelesek befogadni a menekülteket. Az Osztrák–Magyar Monarchia gyarmata a Ferenc József-föld volt. Kötelesek vagyunk tehát haladéktalanul befogadni 307 rozmárt. Támogatom.)
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Cugszfürer úr - Az ember nem lesz áruló, sem ötvenmilliárdért, sem harminc ezüstért. Legfeljebb a Lajos
Nagy Lajos óta tudjuk, hogy „a víziló igen szép állat. Sudár termete, őzlába, karcsú dereka, remek barna színe és sikkes járása egyaránt elbájolók; az ajkai csókra termettek, karószerű fogai miatt a fogorvosok kedvence, apró kidülledő szemei igazi tükrei a víziló szelíd és tiszta lelkének”.
Ha S. Lajos elkövető járt a fejemben, hát ez járt a fejemben, s ebből a megszokásból zökkentett ki a Heti Válasz Csintalan Sándor-interjúja, mert ahogy elolvastam, megint ez jutott eszembe, de most Csintalan kapcsán.
Persze az is lehet, hogy ennek az imprinting az oka. Vagyis a bevésődés jelensége, amikor például a tojásból kikelő kiskacsa azonnal követni kezdi a hozzá legközelebb eső mozgó lényt, amely szerencsés esetben az anyja, kevésbé szerencsés esetben egy elefánt. Na mármost, az emberek között ismert a felnőttkori imprinting jelensége, amikor az egyed már kifejlett példánynak számít (Csintalan), de valamilyen ösztönző hatására (kukorica, zabkása, moslék, marinírozott halszeletek à la Turbigo, kétfelé vágott tojással, vagy csak egyszerűen zsé) követni kezd egy másik lényt (Simicska), és követés közben hasonul hozzá.
Ez történhetett mostan.
És ez Nagy Lajos pontos beszámolóján kívül onnan tudható, hogy S. Lajos elkövető érdekeltségeiben, például a Heti Válaszban, továbbá azon érdekeltségeiben, amelyekről nem szabad tudni, hogy az ő érdekeltségei, például a Népszavában, ugyanazok a gondolatmenetek látnak napvilágot. Fonálféregszerű gondolatok ezek, amelyek közös eredője S. Lajos elkövető szelíd és tiszta lelke, csak a tolmács más és más.
Csintalan például kifejti, hogy a Magyar Hírlap és az Echo Tv szélsőjobboldali orgánumok, amelyektől „jobbra már nincs tér”, és szerinte „vannak ott olyan műsorvezetők, akiktől jobbra már csak szakadék van”.
Értem én a finom, cizellált, burkolt és elegáns célzást, csak azt nem értem, hogy az elmúlt nyolc évben miért nem említette ezt nekem soha a Csintalan. Miként azt sem értem, hogy a sikeres Békemenetek után miért voltam állandó vendége a Hír Tv P8 című egykori műsorának. Hogyan engedhettek be oda egy ilyen magamfajta szélsőséges műsorvezetőt?
Vagy esetleg arról lenne szó, hogy bárki leszélsőségesezése egyszerű politikai furkósbot, amelyet aktuális érdekeink szerint forgatunk? Ki tudja…
Aztán Csintalan elmeséli, hogy ő bizony beszélt velem S. Lajos elkövető ámokfutása után, és nekem szegezte a kérdést, miszerint el tudom-e képzelni, hogy S. Lajos elkövető Orbán gyerekeinek támadására ad parancsot. Most, hogy mondod, kedves Sándor, el. S ugye azt is nekem szegezted, el tudom-e képzelni, hogy száznyolcvan fokos fordulatot rendel el S. Lajos a tévéjénél meg az újságjánál.
S váltig állítottad, hogy ez baromság, és Csermelyék hazudoznak. Aztán eltelt pár nap, és nyilvánosságra került az a beszélgetés, amelyben a földbunkó, seggrészeg barom osztja a célpontosokat. És láss csodát, ott maga a főnököd mondja el a saját mocskos pofájával, hogy utasította Csermelyéket a fordulatra, s még hozzáteszi kedvesen, hogy a nyakukon volt a kés.
Akkor miről beszélünk még, kedves Sándor? Ja, a pénzről! Hogy S. Lajos elkövetőnek nem tetszett, hogy a földbirtokrendszer átalakításával ötvenmilliárdot kivesznek a zsebéből? Elhiszem. Csak hát az ember nem lesz áruló, sem ötvenmilliárdért, sem harminc ezüstért. Legfeljebb a Lajos.
A Népszava meg így fontoskodik: „Rossz jelnek tekintik egyes fideszesek, hogy Orbán Viktor most már az Echo Tv-t is használja – értesült lapunk.” Majd ezt ragozzák, még úgy tizenhárom sorban.
Németh Péter párttitkár úr lapocskáját S. Lajos elkövető tartja életben, hát Németh Péter párttitkár úr most S. Lajos pofájával hazudozik. Mert ugye, Orbán tavaly tavasszal, a választási kampányban is eljött velem beszélgetni egy órácskát, meg most is eljött. Vagyis eljön évente egyszer, így „használja” az Echót, és ezt aggódva figyelik „egyes fideszesek”.
Aha. Mutassatok egyet, egyetlenegyet azokból az egyes aggódókból, kedves szemétládáim! Mert addig ez nulla. Addig ez S. Lajos tollbamondása, akinek elemi érdeke ez az egész gusztustalan hazugságcunami.
Ennyi volna, kedves Sándor. Illetve végezetül álljon itt egy rövidke idézet Karinthytól, hogy lásd, milyen is nektek ott, S. Lajos után totyogva:
„Mi itten sreibolunk, nem liegenstüccöt csinálunk, azért mondom, mert múltkor, mikor cugszfürer úrnak tetszett megrúgni, és cugszfürer úrnak úgy tetszett csudálkozni, hogy egy zeitungsreiber ne tudjon tisztességesen megcsinálni egy liegenstüccöt, amikor az olyan egyszerű, az ember fél karral az orral elvágva előrekap, aztán egyszerre a hasára esik, hátul két lábbal gyorsan kirúg, aztán két kezéről és két lábáról két méternyire felugrik a levegőbe, úgy, hogy egy vonalba maradjon a földdel, übt, gyors tempóban tízszer – mondom, cugszfürer úrnak tetszett mondani, hogy nem érti, valakinek legyen pofája azt mondani, hogy ő újságíró, és még egy liegenstüccöt se tudjon csinálni, cugszfürer úrnak úgy meg tetszett rúgni hátulról, hogy a levegőben halok meg éhen, mert addig esek fölfelé.”
Így, Sanyikám. Csináljátok a liegenstüccöt annak a földbunkónak.
Magyar Hírlap
(szerk. megjegyzése: S. Lajos elkövető = Simicska Lajos)
Bayer Zsolt: Az angol beteg - az Index egy Cameron–Orbán közös fényképet tett ki, és ezt írták alá: „Tovább bosszantja-e Brüsszelt a brit–magyar szövetség?” Igen, gyerekek, tovább.
…meggyógyult. Legalábbis a gyógyulás útjára lépett. Ugyanis győzött Cameron, és az ő konzervatív pártja.
Ez az egyszerű tény pedig jelentős kérdéseket vet fel az Európai Unióval kapcsolatban is.
Az első és legfontosabb, hogy megmarad-e egyáltalán az unió. Ugyanis Cameron nem teheti meg – és esze ágában sincs megtenni! –, hogy ne teljesítse legfontosabb választási ígéreteit. A legfontosabbak legfontosabbika pedig az, hogy legkésőbb 2017-ig népszavazást fog kiírni az EU-tagságról.
Cameron 2013 óta tartja napirenden ezt a kérdést. Akkor vetette fel először, hogy újraválasztása esetén tárgyalásokat fog kezdeményezni az EU-tagság feltételeiről, majd pedig népszavazást ír ki a tagságról magáról.
Cameron tehát immáron 2013 óta billogot visel. Hiszen elkövette az ősbűnt. Fel mert vetni valamit, ami a mainstream média és a brüsszeli tintanyalók szerint nem felvethető.
S ha ezt a tényt szem előtt tartjuk, akkor választ kapunk még egy kérdésre. Nevezetesen, hogyan és miért kelthette és tarthatta fenn egészen az urnazárásig azt a látszatot az európai mainstream sajtó, hogy Cameron és Ed Miliband fej-fej mellett állnak, hogy kiszámíthatatlan és megjósolhatatlan, vajon a toryk vagy a Munkáspárt győz-e. Sőt!
Ez a sajtó azt sugallta, hogy inkább Miliband áll győzelemre. Még tegnap este is Miliband-fotókat táraztak be, hogy illően köszöntsék majd a győztest.
Ehhez képest Cameron fölényesen, minden előzetes „várakozást”, közvélemény-kutatást és médiajóslást meghaladó mértékben győzött, a Munkáspárt rég nem látott mélységbe zuhant, Skóciában pedig egyszerűen taroltak a nacionalisták.
Az európai média pedig leszerepelt. Egyszerűen azért, mert Cameron 2013-as bejelentése miatt úgy döntött, beszáll kicsit a kampányba, és úgy tesz, mintha Miliband esélyes lenne.
Nem így lett. Másképpen lett. És ez a másképpen azt jelenti, hogy az EU komisszárjai kezdhetnek aggódni. És nem csak a hamarosan elkövetkező brit népszavazás miatt. Ugyanis Cameron egyéb tabukat is le akar dönteni. Mindenekelőtt a bevándorlással kapcsolatos idióta és tarthatatlan tabukat. Lássuk csak, mit is ígért a kampányban az angoloknak a konzervatív kormányfő.
Mindenekelőtt bevándorlási kvótát vezet be, és néhány tízezerben szabná meg a bevándorlók összlétszámát évente. (Ami még mindig túl sok!)
Az EU-n belülről érkező bevándorlók négy évig nem kaphatnak szociális juttatásokat és szociális lakást.
Eltörlik a munkakeresési támogatást és a gyerekek után járó szociális segélyt.
Deportálnák a bevándorló bűnözőket, és megakadályoznák, hogy visszatérhessenek Nagy-Britanniába.
Nos, ezen pontok közül egy is elegendő (lenne) ahhoz, hogy például Orbán Viktort keresztre feszítsék. Cameron esetében egyelőre „csak” odáig merészkedtek, hogy megpróbálták a hamis látszat fenntartásával befolyásolni a választás eredményét.
Nem sikerült. S ha a népszavazást kiírják, a skót Nemzeti Párt újra be fogja nyújtani a függetlenségről szóló népszavazási kezdeményezését. Mindez, és a görög állapotok pedig erősen megkérdőjelezik az Európai Unió jövőjét, legalábbis ebben a ma ismert formájában. S ebben az egyértelmű helyzetben a leszerepelt közvélemény-kutatók és a lebukott sajtó azzal vigasztalja magát, hogy a felmérések szerint csak minimális többségben vannak Angliában az EU-ból kilépést támogatók.
Ja. Persze. Tudjuk.
Amúgy a hazai média, tudjuk, melyik része, is tökéletesen igazodik, igazodott az európai sajtóhoz, s így felsült, azzal együtt. A legszebb teljesítményt ismét az Index nyújtotta, ahová tegnap este már egy Cameron–Orbán közös fényképet tettek ki vezető anyagnak, és ezt írták alá:
„Tovább bosszantja-e Brüsszelt a brit–magyar szövetség?”
Igen, gyerekek. Tovább.
Magyar Hírlap