Intelmek
Elmondhatjuk neked, Urunk, hogy mi mégis magyar módra akarunk élni, és csak azért is tisztelni akarjuk atyáinkat. És ez a legnagyobb győzelmed, Urunk Királyunk. Hogy ezen a napon terád emlékezünk, és te itt jársz közöttünk, annak jele, hogy ezer esztendeje atyáink nyomában járunk. S bár olykor tékozló fiak vagyunk, olykor elszédítenek bennünket hamis álutak, de végül valahogyan mindig visszatalálunk a helyes ösvényre. Az atyák ösvényére, a te ösvényedre, Nagy Király. Bayer Zsolt - Magyar Hírlap
Reklám a király
Kíváncsian kapcsoltam be a tévét augusztus huszadikán este, hogy megnézzem, mire jutott Szörényi–Bródy István, a király című rockoperájának átfogalmazásával Alföldi Róbert. A szegedi előadást az amúgy kultúrára kevéssé fogékony kereskedelmi televízió, az RTL Klub is közvetítette.
A Nemzeti Színház ellentmondásos megítélésű obsitos kapitánya, aki nagyszerűen ért a műfaji határok feszegetéséhez – lásd legnagyobb hatású rendezését, melynek során egy hivatalosan lejáró szerződés dagadt értelmiségi sorstragédiává –, mostanában könnyedén eléri, hogy munkáit a szokásosnál nagyobb figyelem kövesse. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy a szegedi előadást az amúgy kultúrára kevéssé fogékony kereskedelmi televízió, az RTL Klub is közvetítette.
Nem magától értetődő lépés, hiszen az említett csatorna révén gazdagítja a magyar kultúrát a permanens adófizetési gondokkal küzdő, ám nagylányát Los Angelesben és a francia Riviérán fogyasztó Győzike, a házasodó gazdák és párkereső Delhusa Gjoni, hogy csak a legjelentősebbeket említsem.
Tehát kezdetét vette a nagy kísérlet. Épp csak elkezdtem töprengeni azon, mit is gondoljak a koronát és börtönt egyidejűleg idéző díszletről és a gonosz fényben izzó keresztekről. Elcsodálkoztam a kelleténél fél számmal kisebb plüssöltönyben megjelenő Istvánon, aki látványvilágát tekintve leginkább egy intenzív fogyókúra hajrájában lévő Schmuck Andort idézett.
Hallgattam a darab első dalát, ami még az Illés zenekar fénykorában született, és arról szól, vajon mikor, mit választanánk, amikor is minden előzetes figyelmeztetés nélkül az arcomba robbant a kereskedelmi valóság.
Néhány másodpercig döbbenten keresgéltem, hol is vagyok, ám amikor a képernyőn biztatni kezdtek, hogy vegyek fel hitelt, mert a bankkölcsön a legjobb választás, hangos üvöltéssel szakadt ki belőlem négy szó: ez nem lehet igaz!
Jött egy negyedik is, de az nagyon csúnya. Ötperces reklámblokk egy színházi közvetítés, egy zenés előadás harmadik percében? Ettől kezdve szorongva vártam, vajon mikor jön a következő termékajánló. Nem tudtam arra koncentrálni, miért is vannak bocskaiban a piros-fehér-zöld gallért viselő korrupt urak, István német menyasszonya tényleg erőszakos befektető-e, továbbá nem zavarta-e össze a rendezői koncepciót Tompos Kátya muzikalitása és kiváló hangja.
A második csapás meglehetősen sokáig váratott magára, már-már azt hittem, hogy talán már meg is ússzuk, de fél tizenegy tájt megkaptuk a fogyasztói társadalom újabb üzeneteit. A pogánylázadás szünetelt, helyette jöttek a forró bögrék, teljes lefedettségek, szövetségben vásároló márkahű háziasszonyok. Csak miután szó esett a székrekedésről is, bukkanhatott fel újra Novák Péter különös színű műszőr bundájában, hogy a húrokba csapva lelkesítse a pogányokat.
Stohl András fancsali arckifejezéséről, amivel három gyönyörű asszonya enyelgésére válaszolt, már nekem is egy potencianövelő-hirdetés jutott eszembe, bár később, amikor kapott tőlük egy csúnya trikót, inkább a védekezésre asszociáltam. A tragikus végkifejlethez a darabot lezáró Himnusz után érkeztünk el.
Az utolsó hangok még el sem ültek, még ott rezgett bennem „a megbűnhődte már e nép… ”, de követhetetlen sebességgel felrántott stáblista után egy optimista hang kérlelhetetlenül elújságolta, hogy van biztonságos hitel, olcsó a jégkrém, és menstruáció esetén nélkülözhetetlen a csavart borda.
Kikapcsoltam a tévét és szégyelltem magam. Helyettük is.
Vig György
mno.hu
Bayer Zsolt: Intelmek
István királyunk köszöntésére gyűltünk össze. Akire emlékeznek, nem hal meg. Ezért kell úgy élnünk, hogy legyen majd, aki jó szívvel emlékezik mireánk. Akire pedig egy egész nép emlékezik, az biztosan örök életű. Ezért szent királyunk most itt van miközöttünk. Ha a király közöttünk jár, illik szólni őhozzá. Fejet hajtva, alázattal – de őszinte, nyílt szívvel kell számot adjunk, mit végeztünk ezer esztendő alatt.
Megőriztük a hazát. Ez legelső jelenteni valónk. Csonkán, darabokban, megtépázva, de megőriztük. S ha számba vesszük, mennyien fenekedtek ellenünk ezer esztendő alatt, mennyien nem akarták, hogy legyen hazánk itt, Európa közepén, akkor elmondhatjuk, ez igazi siker, igazi győzelem.
Nehéz sorsú népnek ennyi a győzelem: a megmaradás. A mégis megmaradás…
S elmondhatjuk neked, Urunk Királyunk, hogy a hitet is megtartottuk. Állnak szerte az országban a kereszténység templomai. A nyáj megfogyatkozott, itt-ott szétszéledt, van, ahol már csak az öregek reszkető keze forgatja vasárnaponként a Bibliát, de a hit azért parázslik. S ha számba vesszük, micsoda erők fenekedtek mifelénk a kereszténység ellen ebben az utolsó száz esztendőben, akkor elmondhatjuk, a hit megtartása igazi győzelem.
Elmondhatjuk neked, Urunk Királyunk, hogy Imre herceghez írt intelmeidből csak egy passzust idéztek minekünk az utolsó hatvan esztendőben. Ezt: „(…) az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak. Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szét szórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák.”
Jelentjük neked, jó urunk, hogy az idegeneket befogadtuk és gyámolítottuk. Amennyire csak erőnkből tellett. S az idegenek java befogadotthoz és gyámolítotthoz méltó módon hozzánk idomult, s valóban javára vált országunknak és nemzetünknek.
Az idegenek egy másik része pedig ellenségünk maradt, és vesztünkre tört – és ez így van a mai napig. A türelmünk fogyóban van, Urunk Királyunk, és nem gondoljuk, hogy őket továbbra is gyámolítanunk kellene. Mert a kegyesség és az irgalmasság parancsa soha nem lehet azonos az önfeladással és az önpusztítással.
Jelentjük neked, Nagy Király, hogy Intelmeid egy másik passzusát soha nem idézik minekünk. Ez a passzus így hangzik:
„Őseink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a királyelődök után járni, a szülőket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll. Mert minden engedetlen Istennel áll szemben.
És az engedetlenség szelletje a korona virágait szórja szerte. Az engedetlenség valójában pestis az egész királyságban. Ezért, kedves fiam, apád rendeletei, vagyis az én rendeleteim, mindig legyenek szemed előtt, hogy szerencsédet mindenütt királyi gyeplő igazgassa. Az én szokásaimat pedig, melyekről látod, hogy a királyi méltósággal összeférnek, a kétkedés minden béklyója nélkül kövessed.
Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásban nem utánzod a korábban uralkodó királyokat. Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra? Semelyik. Ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel.”
Ettől az intelmedtől óvtak bennünket, Jó Király. Nem akarták, hogy atyáink szokásait követve megőrizzük a hagyományt, nem akarták, hogy a magyar magyar mód éljen, magyar maradjon.
Elmondhatjuk neked, Urunk, hogy mi mégis magyar módra akarunk élni, és csak azért is tisztelni akarjuk atyáinkat. És ez a legnagyobb győzelmed, Urunk Királyunk. Hogy ezen a napon terád emlékezünk, és te itt jársz közöttünk, annak jele, hogy ezer esztendeje atyáink nyomában járunk. S bár olykor tékozló fiak vagyunk, olykor elszédítenek bennünket hamis álutak, de végül valahogyan mindig visszatalálunk a helyes ösvényre. Az atyák ösvényére, a te ösvényedre, Nagy Király.
Így teszünk hát fogadalmat néked, Szent István királyunk. Fogadjuk, hogy megőrizzük a hazát, megőrizzük a hitet, megőrizzük az atyák törvényeit a következő ezer esztendőre is.
Isten minket úgy segéljen – ámen…
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Koraszülöttek
Rémes, ami a miskolci kórház koraszülöttosztályán történt. Meghalt kilenc koraszülött csecsemő. A kilencedik akkor, amikor már országos volt a botrány. Rémes. Mint minden halál.
A miskolci kórház koraszülöttosztályán történt kilenc halálesettel egy időben, ugyanakkora időintervallumban, az ország másik felén lévő város kórházának koraszülöttosztályán tíz csecsemő halt meg. Más kórházakban kicsit kevesebb – de a koraszülöttek halnak. Mert gyakorlatilag életképtelenül jönnek a világra.
Az ország egyes régióiban persze több a koraszülés. Borsod ilyen régió. S itt nem megkerülhető az anyák felelőssége. Akik végigbagózzák és piálják a terhességüket, nagy valószínűséggel idő előtt fognak szülni. Ez tény. S ha az orvos és a védőnő nem mer kimenni közéjük, mert fél, hogy megverik, az is érdekes kérdéseket vet fel. Mindenekelőtt a felelősség kérdését, amely felelősséget egyesek kizárólag a többségi társadalom nyakába akarják varrni.
Ma ezeket az életképtelenül világra jött magzatokat életben tudják tartani. Ideig-óráig. Néhányat pedig vissza tudnak segíteni az életbe, és megéri a felnőttkorát. Ez az értelme a mindennapi heroikus küzdelemnek.
Ebben a harcban vannak frontvonalak, ahol gyakoribbak a bukások, a veszteségek. Ilyenek a koraszülöttosztályok.
A miskolci kórház koraszülöttosztályán meghalt kilencedik csecsemő hónapok óta feküdt az intézményben. Hét(!) hasi műtétet hajtottak végre rajta. Egy egészséges felnőtt is nehezen bírna ki hét ilyen műtétet. Ő pedig csecsemő volt. Újszülött. Elment. Visszatért az angyalok közé.
A többi nyolc koraszülött – ott Miskolcon – szintúgy nem volt életképes. Egyiküknek a szíve nem fejlődött ki, másikuknak nem volt működőképes tüdeje. Nem voltak életben tarthatók. Ez a koraszülöttosztályok mindennapos tragédiája. Miskolcon, Szegeden, Budapesten – mindenütt.
Aki ebből botrányt kavar, az akar valamit.
Esetünkben politikai előnyt akarnak szerezni valakik. Más nincs a történtek hátterében. A miskolci kórház mindössze annyit „hibázott”, hogy becsületesen jelentette az ÁNTSZ-nek a haláleseteket. És valaki hirtelen úgy érezte, ez nem normális. Ez a sok halál. És megtette az első lépést – talán még jó szándékúan. S eljutott a hír a miniszterelnök fülébe, aki szintúgy laikus, s mint minden laikus, felkapta a fejét a hírre, és elrendelte a vizsgálatot.
Ezen a ponton léptek színre a magyar nyilvánosság hiénái és sakáljai, és körülvették mérgező nyállal az egészet. Előbb a miniszterelnökön gúnyolódtak, őt gyalázták, mondván, „miért kell neki ebbe beleavatkoznia”. (Ha Orbán nem rendel el vizsgálatot, azonnal nekiestek volna, hogy mennyire érzéketlen, s hogy csak a foci érdekli, a csecsemők halála nem.)
Orbán gyalázása után hamar rátaláltak a cigány-szálra. Merthogy Borsod az ország legszegényebb vidéke, a koraszülöttosztályon meg nyilván cigányok utódai fekszenek, és innen már ki lehet kerekíteni egy egész kis világot, hogy megszülessen a cigányságot rettenetes nyomorban tartó kormányzat rémképe. S hogy e nyomor következtében szülnek a cigány asszonyok koraszülötteket, a kórházban pedig nem foglalkoznak ezekkel a koraszülöttekkel, mert hát „csak” cigányok, vagyis tulajdonképpen itt cigányokat ölnek.
Ez lett volna a logikai sor, és ezen a ponton természetesen bekapcsolódtak volna a külföldi média hiénái és sakáljai is Ausztriától Angliáig és vissza. Éppen úgy, ahogy sikerült nemzetközivé tupírozni a cigányokat szomjan veszejtő kegyetlen ózdi önkormányzat hazugságát is. Olvassák el a friss Demokratában megjelent helyszíni riportot Ózdról. Semmi sem igaz abból, amivel két hétig etették a nyilvánosságot egész Európában ezek a nyomorultak.
És ugyanezzel etették volna a miskolci koraszülöttosztály ürügyén is.
Csak hát kiderült, a halott apróságok közül mindössze kettő cigány. És ezen a ponton megbicsaklott a terv, odalett a prekoncepció. De ha már egyszer a szellem kiszabadult a palackból, akkor történnie kell valaminek. Akkor azért akad két szülő, aki feljelentést tesz – de az ő elkeseredett lépésüket legalább megérthetjük, hiszen azt nyilván a fájdalom szülte.
Ellenben azt már nehezebb megérteni, hogy miért fog a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozásba, és miért foglal le iratokat a kórházban. Energia, pénz, munka megy így a semmibe. És mondom még egyszer: ezzel az erővel mehet a Nemzeti Nyomozó Iroda az ország összes kórházának koraszülöttosztályára nyomozni…
Egy biztos: e mesterséges, kreált botrány örvén a sakálok és a hiénák ismét élvezkedhetnek kicsit. Leírhatnak olyan mondatokat, hogy a „magyar egészségügy itt tart”, tönkre lehet tenni a miskolci kórház igazgatóját, az osztály vezetőjét, és egy rakás pénzt bele lehet tömködni a feljelentést tevő szülők képviseletét ellátó ügyvéd zsebeibe. (Meg tudnám tippelni, ki ő…)
De ez az egész nem éri meg. Ez az egész csak ocsmány. És remélem, meglakolnak érte, akik kitervelték.
Bayer Zsolt - Magyar Hírlap
A cél is közös: balhé mindenáron
A tavaszi-nyári hónapokat szervezkedéssel, partnerek keresésével töltötte a HaHa - közben jött a felismerés: miért ne borulhatnának össze a Koppány csoporttal? Hogy őket a túloldal, a Jobbik támogatja? Hát aztán? Számít az már? Egységbe kell forrni! Sok szélhámos kis helyen is elfér. Meg aztán a cél is közös: balhé mindenáron.
Pilhál György - Magyar Nemzet
Ez gyűlöletkampány
Kocsis Máté: A már jól ismert, Ron Werber-féle gyűlöletkampányra készül az MSZP a választások közeledtével. Erre utal az is, hogy egyes kormánypárti politikusok ellen szisztematikus és aljas, minden alapot nélkülöző lejárató sajtóhadjáratot folytatnak. De a leggyakrabban nem az illető munkáját, hanem kifejezetten a személyét támadják.
Magyar Hírlap
A felvett hiteleket értelmetlenül és pillanatok alatt elköltötték
A Gyurcsány-Bajnai-Mesterházy nevével fémjelzett érdekszövetség gyakorlatilag lenullázta az országot. A visszafizetendő hiteleken túl kezeletlen társadalmi problémák özönét hagyta maga után. A felvett hiteleket értelmetlenül és pillanatok alatt elköltötték, a magyar államot és devizahiteles polgárait a hitelezők karmai közé lökték.
Magyar Nemzet - Csizmadia László, a Patrióta Európa Mozgalom egyik alapítója
Bankársiralmak
Az álbaloldali sajtóorgánumok előszeretettel adnak hangot a bankársiralmaknak, ebből is látszik, mennyire szívükön viselik a valódi baloldali értékeket.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: Fizetési lista
Mesterházy Attila nyilatkozatot adott ki, amelyben kifejti: jövő nyáron már nem a Fidesz–KDNP kormánykoalíció kormányozza Magyarországot, hanem ők, vagyis a magyar szocialisták, de senki ne aggódjon, mert ők, mármint a magyar szocialisták nem haragszanak ám a Fidesz szavazóira, és a Fidesz szavazóinak nem is lesz semmi bántódásuk, csak az Orbánnak meg a sleppjének lesz, mármint bántódása, de nekik viszont haddelhadd.
Szeretek ilyen nyilatkozatokat olvasni.
Amikor ilyen nyilatkozatokat olvasok, végtelen béke költözik belém. Ápolt kastélykertek rémlenek fel, ahol a gyönyörű gyepszőnyegen fehér nyugágyakon fekszenek a bentlakók. Fürdőznek a bágyadt délutáni napsütésben, az ápolók frissítőket szolgálnak fel az esti gyógyszerek mellé, és mindenki nagyon messzire néz, az időn túlra.
És látom, ahogy hozzák már Attilát…
Attilát amúgy biztosan mi fizetjük. Mármint a Fidesz. Ezt egy NEME elhallgatását kérő szocialista forrásunktól tudom. Mi fizetjük Attilát, mert másképpen nem lehet. Egy-egy ilyen nyilatkozat ugyanis megszámlálhatatlan szavazót aktivizál a mi oldalunkon, s egy ilyen aktivizáláshoz amúgy tíz- és százmilliók kellenének. Attila nem ennyire drága fiú. Ő megelégszik lényegesen kevesebbel is – és nagyon fog örülni, ha vállaljuk majd az ápolási költségeit.
Gyurcsányt is mi fizetjük.
A Nagy Imre háza előtt elmondott beszéde a Fidesz-kampány vezető anyaga lesz. Cserébe – egy LELKE elhallgatását kérő szocialista forrásunk szerint – megígértük neki, hogy nem mondjuk el, mit tett tavaly nyáron. Pedig tudjuk…
Természetesen Bajnait is mi fizetjük, és Karácsony Gergelyt meg pláne mi fizetjük.
Egy ZSEBE elhallgatását kérő szocialista forrásunk szerint a legeslegtöbbet Szanyi kapitánynak fizetjük, annak ellenére, hogy ő ingyen is teljesen hülye; egy neve elhallgatását kérő fideszes forrásunk szerint emiatt éles ellentét alakult ki a párton belül, és többen felvetették a Szanyinak nyújtott támogatás azonnali felfüggesztését.
Hasonló vita alakult ki Török Zsolt szocialista szóvivő Fidesz általi javadalmazása körül is, ugyanis Török Zsolt aztán tényleg annyira jellegzetes prototípusa a végtelenül és lehangolóan és rémületesen ostoba lumpenprolinak, hogy semmi szükség javadalmazni. Egy FEJTETVE elhallgatását kérő szocialista forrásunk szerint amúgy Török Zsolt az egyetlen a párton belül, aki teljes mértékig és maradéktalanul elhiszi, amit mond, ugyanis nem ért soha semmit.
A legújabb hírek szerint felkerült a Fidesz kampánystábjának listájára a HétköznaPI CSAlódások nevezetű punkzenekar is. Nevezett „zenekar” azt a remek és rendkívül árnyalt, szellemes viccet találta ki úgy húsz évvel ezelőtt, hogy ha egy „pi”-re végződő és egy „csa”-val kezdődő szót egymás mellé raknak, akkor ebből PICSA lesz, és ez roppant mókás.
A zenekar tagjai ugyanis soha nem értették szomorú és ingerszegény gyerekkorukban, miért kérik meg őket az osztálytársaik, mondogassák sokszor egymás után, hogy NAGY ÁRPI. Mire pedig megértették, addigra odalett az ifjúságuk, amelyben nem volt soha semmi, csak megaláztatás.
Elvették a hengeres uzsitasijukat, havat gyömöszöltek a nyakukba, nem voltak hivatalosak soha egyetlen buliba sem, és nem kaptak életükben szerelemből csókot. Maradt nekik a PICSA mint soha be nem teljesülő vágy, ahová őket mindig csak küldték, egész életükben, de ahová nem érkezhettek meg soha.
Nos, ez a „zenekar” már március óta „koncertezik”, és „koncertkörútjuk” neve a szintúgy nagyon vicces „Kapdbe Viktour”. Március óta fellépnek ezek a szerencsétlen kretének a szerencsétlen kretén közönségük előtt, felléptek fideszes irányítású városokban, mert másmilyen irányítású várost nehéz is találni Magyarországon, szerencsére.
Ám Kiskunhalason – úgymond – betiltották a fellépésüket. Nosza, be is járta a hír a hazai sajtó pöcegödreit. A hazai nyilvánosság emésztőgödrének legnagyobb darabja, a HVG kezdte, miszerint Orbánék betiltották a koncertet, vagyis megérkeztünk a Kádár-korba. És jöttek sorba a bloggerek, akik – tisztelet a ritka kivételnek – korunk legocsmányabb szarjankói, és sorra kifejtették ebbéli nézeteiket.
Csak azt az apróságot felejtette elmesélni mind, hogy bár nagyon kevés szocialista irányítású település van az országban, néhány azért akad. Az egyik például Kiskunhalas. Pedig így elsőre elég releváns információnak tűnik ez, ha már egyszer betiltunk, meg Kádár-rendszerezünk.
Igen ám, talán fontos információ ez, de nem ezeknek.
Szerintem ezeket is mind mi fizetjük. Ami elég nagy baj. Ugyanis sokkal jobb lenne, ha megfognák egymás kezét, és libasorban, fegyelmezetten eltakarodnának végre a HétköznaPI CSAlódásokBA. Mindannyian és örökre. Amíg lehet.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Védjük meg ezt a kincset!
Meghökkentően kevés szó esik arról manapság, hogy az Erzsébet-program meghatározó részét – a gyermekek táboroztatása mellett – a nagycsaládosok, nyugdíjasok, fogyatékkal élők üdültetése teszi ki. Csak az idén több tízezer család tölthetett el néhány gondtalan napot szerettei társaságában. Nagy szó ez, hiszen ahogy a statisztikák is mutatják, évről évre egyre kevesebben és egyre rövidebb időre megyünk nyaralni. Az Erzsébet-szállodák azonban májustól októberig telt házzal működnek, a családok pedig „királyi” ellátásban részesülnek.
Magyar Hírlap - Köpönczei Csilla