Stefka István: Szabadon - Álláspont - (teljes cikk)
A vízvezeték- és gázszerelőtől hallottam egy tanulságos történetet. Kollégájával dolgoztak a nyáron Budán, és a munka végeztével százezer forintban egyeztek meg a tulajdonossal. A középkorú hölgy a tízéves gyermekének adta tízezresekben a pénzt – mondván, tanulja az életet –, hogy fizesse ki a munkásokat. A kisfiúnak csillant a szeme, és a feje fölé dobta a pénzt, amely szanaszét szállt a kertben. A szakik csak néztek, néztek egy darabig, és kényszeredetten lehajolva, négykézláb szedték össze a bokrok alól a fizetséget. Ám légy került a levesbe, mert csak nyolcvanezer gyűlt össze.
A hölgy vállat vont, és váltig állította, ő százezret adott. A megalázó helyzetet a vizesek is érezték, s most már ragaszkodtak ahhoz, hogy a hiányzó húszezret a kezükbe számolják le, mert addig el nem mennek. A „jól nevelt” kisfiú még megjegyezte: „Anyu, mikor húznak ezek már el?” A feszültséget most már az asszony is érzékelte, és kézbe számolta le ezresekben a pénzt.
Fordítva is megtörténnek ilyen esetek, amikor előre fizet az építtető, és teljesítés nélkül vagy hanyag munka után lép le a vállalkozó, de ez már népi szokássá vált nálunk. Szabad világ, szabad madár, emberi jogok. Ez dívik most. Végül is emberi viszonylatokról van szó. Magyar emberi viszonylatokról. Töprenghetnénk, hogy milyen ember lesz ebből a srácból. Milyen felnőtt lesz az, aki már gyermekként is ilyen? Erőszakos, törtető, mindenkin átgázoló, emberi alapértékeket semmibe vevő, önző, felfelé nyaló, lefelé rúgó féreg? Hiszen az iskolában a viselkedést nem tanítják, vagy alig, jóformán mindent a szülői házból hozhat a gyerek.
De milyen szülői minták alapján? Ott, ahol a gyermek még a nagyapját sem látta munkába menni, ahol nincs becsülete a fizikai és szellemi tevékenységnek, ahol ismeretlen fogalom az udvariasság, a bocsánatkérés. Az ilyenek tudni fogják, mi az, hogy pardon? Ezek milyen tagjai lesznek a társadalomnak, egy közösségnek? Ezek a szülők, akik gyermekeiket leültetik a buszon és a villamoson az egyetlen szabad helyre, és üveges szemmel néznek előre, vagy önfeledten rágóznak, ha jön egy idősebb nő vagy férfi, mozgássérült, netán állapotos nő. Ők dölyfösen ülve maradnak, hiszen ezt látták elődeiktől. Rájuk miben számíthatunk?
A mi korosztályunk még tanulta – én az apámtól –, ha az utcán sétálva akár a másik oldalon egy ismerős halad el, akkor is köszönni kell. Ha templom előtt megyünk el, a férfiembernek meg kell emelnie a kalapját. Az iskolában még azt tanultuk, hogy a lányokat, a nőket, az idősebbeket az ajtóban előre kell engedni, sőt ha szükséges, fel kell segíteni őket a villamos vagy a busz lépcsőin. Ha üzletbe vagy bármilyen más helyiségbe belép az ember, illik köszönni és levenni a sapkát. Asztalhoz nem ülünk enni fejfedővel. Soroljam? Ezek mind-mind az ember emberhez való viszonylatának íratlan szabályai. Miért nem élnek általánosan ezek? Ki tiltja meg, hogy használjuk őket? Ez a fajta határtalan szabadság kell nekünk? Ezeknek a cselekedeteknek milyen morális tartalmuk van?
Milyen példát látunk nap mint nap? A közlekedésben ordítozó, öklüket rázó, az autó ablakán kiköpő, magukat megvalósítani nem tudó, semmi agyú figurákat. A Parlamentet sem tisztelik. A sajtó egyes munkatársai, sőt az oda betérők farmernadrágban, poros cipőben virítanak az Ország Házában. Bizonyos párt képviselői sem mérik fel azt, hogy milyen célból, kik küldték őket az ülésterembe. Jószerivel elbunkósodott az ország. Érték, mérték, adott szó, mintha sohasem létezett volna.
Valamit tenni kell. Otthon is, magunkban is, az iskolákban is. Talán az új oktatási-nevelési törvény valamiféle irányt, morált szab előbb a fiatalság, majd mindannyiunk számára. Lehet, hogy többet kellene beszélgetnünk egymással. Nem számít, ki milyen rangú, rendű ember, a lényeg, hogy ember legyen. Én beszélgetni szoktam reggel a szemetesekkel. Csak néhány percig, hogy ne raboljam a munkaidejüket, de beszélgetünk.
Ma már sok mindent tudok e kemény munkát végzőkről, akik amint kiürítenek egy kukát, már rohannak, hogy a következőt az érkező kocsihoz kihúzzák az út szélére. S ezt csinálják mindennap, hajnaltól kora délutánig. Dolgoznak, rendes emberek. Beszéltünk arról is, hogy jó lenne, ha sikerülne ennek az országnak kikerülnie a gazdasági válságból.
Országot építeni, országot irányítani csak elkötelezetten, tiszta kézzel lehet. Egyetértettünk, hogy a politikába újfent ne kerüljenek volt drogosok, más vagyonát eltékozló, a magyarságot lejárató politikai bohócok. Egyszóval eszmét cseréltünk, de valahonnan megtudták a szemetesek, hogy mivel foglalkozom.
A múlt hét végén, amikor a járdára kihúztam a kukát, éppen megállt a szemeteskocsi. A sofőr mosolygott kifelé az ablakon, és a kezében meglengetett egy napilapot. A Magyar Hírlapot. Jóleső érzés volt. Ezek szerint nem csak az ingyenújságból és a bulvárból tájékozódnak. Csak úgy szabadon mondom. Fontosak az emberi viszonyok. Többet el lehet velük érni. Érdemes mindig, mindig beszélgetni egymással.
Stefka István
Magyar Hírlap
Pozsonyi Ádám: Lójogok - vagyis a liberalizmus az élet felszámolása - (teljes cikk)
Sosem tulajdonítottam jelentőséget annak, hogy mai legyen egy adott sajtótermék. Mindig úgy gondoltam, hogy ha valami szenzációs esemény történik a világban, úgyis fülébe jut az embernek, ami meg nem bír egy napot várni az elavulással, hát az nem is érdemes arra, hogy az ember koptassa miatta a szemét. Mindezt azért írom le elöljáróban, mert előre is elnézést kérek az olvasótól, amiért nem mai hír mozgatta meg a fantáziámat.
Olvasom a pár hetes újságban, hogy a magyar hagyományőrző huszárok nagy bajba kerültek Svédországban, mert nem akarták elhinni, hogy a nyugati ember teljesen életképtelen. Nem, a hír természetesen nem így jelent meg a különféle nyomtatott és elektronikus portálokon, de a lényege ez volt.
Hogy az avatatlanok is képben legyenek, idézem a pontos forrást: „Magyar huszárokat tartóztattak le állatkínzásért Svédországban, Amal városában – írja a svéd Nyheter24. A helyi rendőrök nem akartak hinni a fülüknek, amikor azzal riasztották őket, hogy három 1600-as évekbeli viseletbe öltözött huszár jelent meg a város határában, riasztóan rossz állapotban lévő lovakkal.
A huszárruha mögött két magyar férfi és egy nő volt, akik a magyar hadsereg PR-akcióját hajtották végre, lovakkal utaztak egészen odáig, a terv pedig az lett volna, hogy Finnországon és a Baltikumon keresztül hazajönnek. A lovak a hosszú úton teljesen lesoványodtak, patáik elkoptak, hólyagosak lettek.
A helyszínre érkező állatorvos szerint legalább két hónapig pihenniük kell. A magyar fél persze kikérte magának, és mivel itt, Közép-Európában még van némi maradéka a normalitásnak, Hende Csaba honvédelmi miniszter röviden így reagált a sajtó érdeklődésére: „Hülyeség az egész, csak nem képzeli, hogy a magyar huszár a saját lovát kínozza?”
Igen. Mi nem képzeljük. Ott, a fejlettség földjén ellenben igen. Ott nem az élet számít, hanem az úgynevezett „jogok”. Amelyek megilletnek bárkit. Bárkit, aki valamilyen szempontból a régi, reakciós, haladásmentes kor szerinti hierarchiában alul van.
Másképp ezt nemigen lehet értelmezni. Tehát a nőnek jogai vannak a férfi rovására, a gyereknek a felnőtt nő rovására, az állatnak az ember rovására. A ló jogai. És az ombudsman hajában a tetűnek vannak-e jogai? – engem ez érdekel elsősorban.Azt is mondja az ombudsman, hogy a ló „soványnak tűnt”. Jó, mucsai szellemben halkan érdeklődnék, és mi lenne, ha az az elnyomott ló szekeret húzna?
Mert abban is le lehet fogyni. Az már állatkínzás? És, gondolom, ostort se lehet alkalmazni, mert az meg nem demokratikus.Majd halkan azt kell mondani: Ló úr, szíveskedjen indulni! Akarom mondani, dehogyis. Az úr, az hímnemet jelöl. S ki tudja, ő minek vallja magát?
Majd ő eldönti, ha felnő. Meg ha majd végre értjük az állatok nyelvét. Addig is feltételezzük az ellenkezőjét annak, ami első ránézésre adja magát, akkor a kirekesztés és a szélsőség kizárt.Megjegyzem, ennek az egész „állati jogok” hisztériának a mozgatórugója holmi végsőkig túlzott és rosszul értelmezett vegetarianizmus.
Extrém buddhizmus valójában, vallás, buddhista tudat nélkül. Bár, ha belegondolunk, voltaképp miért szenvedjen a karalábé?Tehát összegezzük még egyszer, mi is történt jelen esetben: a politikailag korrekt utópiában az embertől elveszik a jogos tulajdonát, vagyontárgyát, és korlátozzák a mozgásában, mert a lónak jogai vannak.
Egy másik hír: „Az USA igazságügyi minisztériuma pert indított egy texasi város rendőrsége ellen, mert az a felvételi teszteken fizikai felméréseket végeztetett a jelentkezőkkel.” Igen kérem, ez nem vicc. Az adott város rendőrsége nem végeztethet állóképességi vagy erőnléti teszteket, hiszen az „a férfiaknak kedvez” a nőkkel szemben, tehát diszkriminatív.
Az igazságügyi minisztérium a helyzet orvoslására azt javasolja, hogy „vegyenek fel utólag nőket a fizikai teszteken megbukottak közül, akik kapjanak visszamenőlegesen fizetést és előléptetéseket”.
Én ellenben úgy érzem, ez még kevés. Egyszersmind kötelezni kell a bűnözőket is, ha nőnemű rendőr üldözi őket – a jogszabály által rögzített arányban –, akkor lassabban meneküljenek. Nőnemű bűnelkövetőket üldöző férfi rendőr esetében ugyanez a helyzet, de itt azonnal felmerül a molesztálás „tényálladéka” is.A liberalizmus nem más, mint az élet felszámolása.
Pozsonyi Ádám
Magyar Hírlap
Ha elkezd működni az állam az emberek védelmében!
A fizetésképtelen adós számára semmiféle megoldás nincs, és ezt a kétségbeesett helyzetet használja ki az a néhány pénzintézet, amely a bajba jutott embereknek ígér hitelt, a valóságban azonban fogyasztói csoportokba tömöríti a szerencsétlen embereket, akik sokszor hónapokat, de akár éveket is várnak arra, hogy készpénzhez jussanak a sorstársaik által befizetett összegekből. Egyik-másik cég már a Gazdasági Versenyhivatal látókörébe került, és jelentős összegű büntetést is kapott.
Vámos György
Magyar Hírlap , Patrióta Európa Mozgalom
Aki bújt, aki nem
A görögök is mindössze azért érdeklik Brüsszelt, hogy a gazdagabb északi államok azon bankjait megmentsék, amelyek spekulációs szándékkal vásároltak a görög államkötvényekből. Könnyen kiszámítható, hogy az évi 15-30 százalékos (!) kötvénykamatokkal milyen hamar térül meg a pénzintézetek befektetése, főleg, ha az ország kínszenvedését még tíz évig elnyújtják, mint ahogy azt az EU most kéri.
Utána pedig egy nagylelkű gesztussal felajánlható egy részleges adósságelengedés – tekintettel az uniós eszmékre. Már ha addig Athén kihúzza államcsőd nélkül. Az unióban nem a gazdasági, hanem a lobbimodell működik olajozottan. A kettőt még véletlenül sem szabad összekeverni. Az Európai Bizottság döntései, előrejelzései és a válságkezelést érintő diktátumai miatt egyre több tagország vezetője fejezi ki elégedetlenségét, és sürget modellváltást. Erről beszélt Orbán Viktor is néhány napja a Daimlerrel kötött megállapodás aláírásakor.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: Jakobinusok - Álláspont - (teljes cikk)
Nézem a tegnapi közvélemény-kutatási adatokat, most éppen az Ipsos tette közzé november első felében készült kutatásának eredményeit. Eszerint a biztos pártválasztók körében a Fidesz 40, az MSZP 31, a Jobbik 17, az LMP 7, a DK 3 százalékon áll. Bajnai alakulatát még nem mérték a pártok között, de a Népszabadság megjegyzi, hogy nagyjából 4 százalékot szerezhetne egy mostani választáson.
Nincsenek emlékeim arról, hogy a ciklus félidején túl a kormányzó párt(ok) vezették volna a népszerűségi listákat. Most vezetik. S ez akkor is igaz, ha természetesen sok-sok szavazót veszítettek az elmúlt két év során. Mégis az a helyzet, hogy amennyiben sikerülne mindenkinek mindenkivel összeállnia, és létrejönne a Dopemantől Gyurcsányon át Bajnai Gordonig terjedő nagykoalíció Orbánnal szemben, akkor a jelen állás szerint a Fidesz 40 százalékával szemben ez a konglomerátum 45 százalékot tudna összehozni.
A Jobbikot most nem elemezném, ugyanis azt nehezen tudom elképzelni, hogy a Jobbik, bekerülvén a következő parlamentbe, összeállna a baloldallal a Fidesz ellenében. Persze ne hagyjuk figyelmen kívül azt a szintén napokban megjelent felmérést, amely szerint a Jobbik és a Fidesz szavazói között nincs átjárás – ezt mi eddig is tudtuk, csak szegény Bajnai Gordon vizionál marhaságokat erről a kérdésről, no meg a pakisztáni–afganisztáni határ mentén vándorló törzsekről.
Nincs átjárás, a Fidesz és a Jobbik szavazóit ugyanaz a világ választja el egymástól, mint a Fidesz és az MSZP szavazóit. Ugyanis ugyanez a felmérés azt is kimutatja, hogy a Jobbik szimpatizánsai számára Orbán lényegesen elutasítottabb politikus, mint Bajnai. Ebben pedig szintúgy nincs semmi meglepő, ugyanis a Jobbik szavazótáborának zöme az MSZP-t hagyta ott egy kis „radikális” cigányozás-zsidózás combó kedvéért.
S pusztán politikai megfontolások miatt ezért érdeke a Fidesznek, hogy 2014-ig lehetőleg ne essen szét a Jobbik - bár kétségtelen tény, hogy Zagyva György Gyulát és Balczó Zoltánt egy pártban tartani nagyjából akkora intellektuális bűvészmutatvány, mint mondjuk Dopemant és Gyurcsány Ferencet. (Belegondoltam: ez utóbbi azért könnyebb…)
A lényeg tehát, hogy ezen számadatok tükrében minimum nevetséges az a nekibuzdulás, amellyel a jelenlegi ellenzék lefutott meccsnek igyekszik beállítani a 2014-es választások végeredményét. Illetve, kicsit távolabbról nézve a Mesterházy- , Juhász Péter- s immáron Bajnai-féle győzelmi jelentéseket, hamar rájöhet bárki, hogy itt az erdőben félő s ezért vidáman fütyörésző ember jelenségével állunk szemben. Ismétlem, ez megmosolyogtató. Ellenben egyáltalán nem megmosolyogtató, amit az ellenzékhez tartozó s önmagát mainstream értelmiségnek valló és gondoló megmondóemberek és főideológusok serege művel az utóbbi nagyjából fél évben.
Ez az egyre nehezebben elviselhető réteg mostanában azzal tölti az idejét, hogy ideológiailag megalapozza és alátámassza mindazt a súlyos jogsértést, amit a baloldal készül elkövetni. Készül elkövetni, ha mégis hatalomra vergődnék valahogyan. Arról van szó, hogy ez a baloldal tökéletesen tisztában van azzal, hogyha egyáltalán, valami ördögi csoda folytán megnyerné a választásokat, akkor is béna kacsaként totyogna a közéletben a néhány fős parlamenti többségével.
Ehhez képest az ezt a baloldalt bármi áron hatalomra segíteni szándékozó értelmiség hónapok óta arról értekezik, hogy a majdani béna kacsa hogyan tudja majd mégis hatályon kívül helyezni az alkotmányt és új (régi) alkotmányt készíteni. Arról folyik a diskurzus odaát, hogy miképpen lehet majd elkövetni az összes jogsértést, antidemokratikus vaddisznóságot és bűnt, amellyel 2010 óta a Fideszt és személyesen Orbánt vádolják.
Előbújtak a csatornák mélyéről a jakobinusok, és készülődnek vissza a hatalomba. Hogy ez jelenleg nem tűnik valószínű forgatókönyvnek, kicsit sem zavarja őket. A nyaktilót azért fényesítgetik. Ideje tehát felkészülni erre is. Jöhet még idő, amikor rájuk kell lépni határozottan, úgy, ahogy 1989 környékén kellett volna.
(U. i.: Hogy világos legyen, kik álmodják most magukat az eljövendő „negyedik köztársaság” élére: Horváth Csaba, az MSZP alelnöke csütörtökön Budapesten tartott sajtótájékoztatóján azt mondta, „Pénteken lesz 94 éve annak, hogy az első köztársaságot kikiáltották, és azóta három olyan személy volt a történelemben, aki a demokrácia ellensége volt: Horthy Miklós, Tisza István és Orbán Viktor.
Ők olyan politikát folytattak, amely a kirekesztésre, visszafordulásra, a demokrácia intézményeinek felszámolására, a sajtószabadság korlátozására, a bírói döntés befolyásolására törekedett” - mondta.
Na, hát ők akarnak visszajönni. S hagyjuk most ennek a szerencsétlen idiótának az ostobaságát. Pintér Bence kolléga a Mandineren remekül összefoglalta, miért teljesen hülye Horváth Csaba, aki a ’70-es években készült német pornófilmek főszereplőjeként lenne jó helyen intellektuálisan, ott mondhatná teljes átéléssel, hogy „ich komme, ich komme”.
A kérdés immáron csak annyi, vajon miért ilyen ezeknek a lelkük? Miért imádják még mindig Kun Bélát, Rákosit meg Kádárt? És vajon tényleg muszáj ezt elviselnünk?)
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Törzsi beszéd
Az egyedfejlődés csodákra képes. Bajnai Gordon, aki október huszonharmadikán még azon erőlködött a pulpituson, hogy kikászálódjon egy-egy veretesebbre sikerült körmondatából, mára ott tart, hogy fordulatokat, sőt szimbólumokat is beépít a nyilatkozataiba. "Látok bizonyos mozgást a Fidesz és a Jobbik szavazói között oda és vissza" - közölte legutóbbi helyzetértékelőjében. - "Kicsit olyan ez, mint az afgán és a pakisztáni határokon élő törzsek, nem tudni, melyik országhoz tartoznak." Frenetikus szöveg (talán Kónya bohócforradalmár kollégája írhatta, ő ilyen jópofa).
Pilhál György
Magyar Nemzet
Szédítő távlatok
Az egész olyan, mint egy La Fontaine-mese a szorgalmas hangyával és a hedonista életet élő tücsökkel. Csak épp fordított következményekkel. Itt a hangyák húzzák a rövidebbet. Meglehetősen szimpla okból. Mert míg az MSZP-t - akár megfeszül, akár nem - mindenki el tudja helyezni a kormányzati teljesítményeket is számon tartó politikai térképen, addig az Együtt 2014 szerveződést még csak kevesen. Bajnairól most készül a "Nagy válságkezelő" című pannó. Hogy rá se ismerjünk a múltra.
Borókai Gábor
Heti Válasz
Simor, a dilettáns - (vagy valami egészen más?)
Októberben a vártnál nagyobb mértékben csökkent a pénzromlás mértéke.Túl vagyunk a kilengéseken, és az alacsony kereslet miatt a nagy élelmiszerár-robbanás is elmaradt. A fordulatot jelzi, hogy most már szinte mindegyik elemző lassan süllyedő árindexekről beszél és arról: nincs miért megállítani az MNB-nél a kamatcsökkentést.
Már nem hallani Orbán-bérencekről, a valóságot figyelmen kívül hagyó monetáris tanácsi tagokról. Elcsendesült a kórus, mert lassan a kamatvágók előrejelzéseiből lesz a valóság. S maga Simor András a bűvös hétszázalékos jegybanki alapkamatával lassan, de biztosan távolodik a magyar gazdaság realitásaitól. Kezd olyanná válni, mint az a japán katona, akit ott felejtettek egy sziget mélyén, ahol magányos háborúját vívja a kapituláció után.
Nánási Tamás
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Kézifék - (A baloldal a családok ellen harcol)
Amit a baloldal művel, az voltaképpen harc a család ellen. Egy összetartó, gyökereit tekintve ősi, és sok próbát - még inkább megpróbáltatást – kiállt közösség ellen, amely nem mellesleg a nemzet legkisebb, egyben legfontosabb építőeleme is. Azt, hogy miként kell egy nemzet adta kereteken belül érezni, cselekedni, viselkedni, hogy milyen reflexeket enged kibontakozni és működni magában az ember, s melyeket fojt el, ezt a család neveli belénk, a család adja nekünk útravalóul.
Sinkovics Ferenc
Magyar Hírlap
Sarkosan fogalmazva - (A közoktatás átalakítása körüli műbalhéról)
Aki ma a közoktatásról bármilyen véleményt nyilvánít, darázsfészekbe nyúl. Mivel harmincegy évig tanítottam, bőséges tapasztalatokat gyűjtöttem, de ezek kifejtésére itt nincs elegendő tér. A liberalizált és decentralizált oktatási rendszer hatalmas káoszt és színvonalsüllyedést okozott, vad ötletek kísérleti terepévé vált.
A „kreativitás” elősegítése érdekében mindenki azt tanított, amit akart, a diákok pedig úgy valósították meg önmagukat, hogy ha volt kedvük, tanultak, ha nem, hát nem. Évről évre alacsonyabb műveltségű, teljesen motiválatlan évfolyamokkal találkoztam az egyetemen, a hallgatókat leginkább az előírt tanegységek begyűjtése érdekelte. Mindenki „autonóm” lett, az önkormányzatok, a tanintézmények, az államtól mindössze azt várták el, hogy a „fejpénzt” fizesse.
Ugyanez a káosz volt tapasztalható a tankönyvpiacon, és hatalmas pénzek folytak el a reformok reformjaira, háttérintézményekre és háttértanulmányokra. Akik most háborognak és átkozódnak az „államosítás” ellen, többnyire kiválóan érezték magukat ebben a számukra jótékonyan zavaros helyzetben, hiszen alig volt mérce vagy norma. A pedagógusok többsége hivatását szerető, lelkiismeretes és áldozatkész ember volt mindig is, nem az ő hibájuk, hogy idáig fajult a közoktatás, fokról fokra, szinte észrevétlenül.
A rendcsinálás hálátlan és veszélyes feladat, minden tiszteletem Hoffmann Rózsáé, akire több támadás zúdul, mint az egész kormányra. A felelősen gondolkodó szakszervezeteknek is illenék tudni, hogy csak az állam képes garantálni a közoktatás fenntartását és fejlesztését, vagyis a központosítás nem merénylet, hanem az egyetlen ésszerű döntés, két évtizedes pénzügyi, jogi és nevelésügyi bizonytalanság után.
A rend és a szervezettség, kiszámíthatóság nem „poroszos” és nem is pártállami szocialista csökevény, az intézményrendszer valójában eddig működött sajátos feudális anarchiában. A kakaóbiztos számítógépek helyett nem térünk vissza a palatáblához, sem a körmöshöz, a hit- és erkölcstan és a testnevelés sem rontja meg a diákokat. De fogalmazhatnék egyszerűbben is: ami Magyar Bálintnak és Hiller Istvánnak nem tetszik, az csak jó lehet.