Haza és Haladás?
Bajnaiék még mindig a a Haza és Halódás programmal bíbelődnek, s nem igazán tudják, kinek a hazájáról beszélnek, és merre a haladás.
Zsolnay Miklós
Magyar Nemzet
Lábujjhegyen a győzelemig
Az IMF ugyan következetesen mondja a magáét, de egyre kevesebb olyan eszköz van a kezében, amivel kényszeríthetné vagy zsarolhatná a magyar kormányt. Igazán látványos fordulatot a napokban megjelent országjelentések hoztak.
Míg a valutaalap változatlanul gazdaságpolitikai hátraarcot követelt, az Európai Bizottság méltatta az adósságcsökkentés és költségvetés rendberakása körül elért magyar eredményeket, és az IMF-fel szemben azt sem kérdőjelezte meg, hogy nem volna tartható idén az államháztartási hiány.
Miközben a valutaalap továbbra is a multikra kivetett különadók eltörlését követeli, Brüsszelben abbahagyták a kard csörgetését, és egyfajta „atyai jó tanácsként” fogalmazzák meg a kritikai észrevételeket.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke és Orbán Viktor a tudósítások szerint tegnap a nyilvánosság előtt majdhogynem baráti hangnemet ütöttek meg egymással – nyoma sem volt legalábbis a korábbi zord üzeneteknek. Úgy tűnik tehát, az európai hisztéria az új „keleti sztálinista államról” – egyelőre legalábbis – véget ért.
Nánási Tamás
Magyar Nemzet
A gyűlöletkufárok
És nagyon úgy tűnik, hogy a szocialisták részéről nem szakmai érvekre, nem az ész meggyőzésére, hanem másfél év ijesztgetésre, félelem - és gyűlöletkeltésre kell számítanunk.
Nagy Ervin
Magyar Hírlap
Kampányrajt
Csakhogy a kocka már el van vetve. Azzal, hogy az MSZP a magasan jegyzett, internacionalista gyűlöletkeltőbe helyezte a bizalmát, el is árulta, mit várhatunk tőle a kampányban. Mocskolódást, mi mást? Mesterházyék ezt a pályát választották, itt érzik magukat otthon. Nosztalgia ez, vagy valami hasonló.
Pilhál György
Magyar Nemzet
Van cigánybűnözés – Kanadában
Kanada a megélhetési menekültek paradicsoma. Volt. December óta azon dolgozik a kanadai kormány, hogyan toloncolhatják ki azokat a magyarországi romákat, akik a „fokozódó náci veszélyre” hivatkozva az észak-amerikai országban szerettek volna letelepedni. Arra hivatkoztak, hogy itthon félelemben éltek, a roma gyilkosságok hozzátartozói azonban – tudomásunk szerint – nem akarnak innen elmenni.
A bevándorlási statisztikák sokkolták a kanadai hatóságokat – nem alaptalanul. Az elmúlt években csak Magyarországról több bevándorló érkezett, mint a a világ összes többi országából együtt. Nálunk durvább üldöztetés folyik, mint Szíriában, Afganisztánban és Szudánban együttvéve?!
Az ugyanis, hogy valaki szegénységben, illetve mély szegénységben él, még nem elégséges indok, hogy valaki menekültstátuszt kérjen – erről az ENSZ 1951-es Menekültügyi Egyezménye rendelkezik. A megreformált kanadai menekültügyi rendszerben Magyarország már az „elit klub” tagja, azon 27 kijelölt ország egyike a világon, ahol tiszteletben tartják az emberi jogokat és jogbiztonság van – így ugyanis gyorsított eljárásban, a korábbi ezer helyett maximum hatvan nap után hazaküldhetik Magyarországra is a megélhetési menekülteket.
Kanada megelégelte, hogy a magyarországi romák kijátsszák menekültügyi rendszerüket. Tucatszám készültek riportok, beszámolók, miért nem tudnak a szomszédok együtt élni a zajongó roma „betolakodókkal”, hogyan teszik élhetetlenné a külvárosok mindennapjait.
Üzletek biztonsági kameráinak felvételeit felhasználva, a személyiségi jogokat semmibe véve azt is megmutatták, hogyan lopnak a „bő szoknyás cigány asszonyok”.
A hatóságok lekapcsolták Kanada történetének legdurvább embercsempész bandáját is, így a Kolompár vagy a Dömötör család nevét már egész Kanada ismeri. De előszeretettel citálják az egyik torontói tévésztár, Ezra Levant mondatait is, miszerint „a rossz cigányokat vissza kell küldeni Magyarországra, de előtte a légiutas-kísérőket figyelmeztetni kell arra, hogy az út során ne viseljenek ékszert”. Szóval a „gipsy crime” (cigánybűnözés!) kifejezés általánossá vált a sajtóban – erre a Célpont legutóbbi riportja a bizonyíték!
Kanadai kollégáink kivétel nélkül mind rasszisták lennének? Az ombudsman még nem írt nekik levelet, hogy nincs „cigánybűnözés”? Nem fenyegetik őket képernyő-elsötétítéssel? Miért nem háborognak a roma jogvédők? Nekik lehet?
Miért nem „bűnöző életmódot folytató magyar állampolgárokról” írnak – nem ez lenne a politikailag korrekt megfogalmazás? Úgy tűnik, Kanadában ez most nem számít,a cél szentesíti az eszközt. Az ottawai kormány az elmúlt néhány évben 77 milliárd forintnak megfelelő dollárt költött az önjelölt menekültek segélyezésére az adófizetők pénzéből. Megelégelték. Aki még nem került börtönbe, azt kitoloncolják.
Rákóczi Péter
mno.hu
Adósságaink
A legfőbb adósságunk ezért valójában annak a kimondása, hogy külföldi hitelt felvenni kizárólag akkor szabad, ha biztosan tudjuk, a felvett összeg hozadéka tartósan nagyobb lesz, mint a felvett összegért a jövőben fizetendő kamat. Ha erre nincs garancia, és mégis hitelt veszünk fel, akkor rendkívüli veszélynek tesszük ki magunkat. A magyar uralmi elitek, a figyelmeztetések ellenére, éppen ezt tették a hetvenes években. /mai napig ennek isszuk a levét - szerkesztő megjegyzése/
Bogár László
Magyar Hírlap
Ha elfogynak a politikai érvek - egy hazaáruló üzelmei
A Paul Lendvai-féle elkeseredett valósághamisítás fő hazai tanulsága az, hogy gazdasági és "tisztán" politikai érvekkel nem lehet egy országot diszkreditálni. Még képi manipulációval, pártos szerkesztéssel sem. Egyetlen dologgal lehet: ha rábizonyítható, hogy fajgyűlölő. Úgy, ahogy van, kormányostul. A viharvert agitpropos jól tudja ezt, s míg körmére nem koppintanak a csúnyán megvezetett osztrák adófizetők, folytathatja is sanda üzelmeit. Ha elfogynak a politikai érvek, marad a rasszizmuskártya.
Csontos János
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Egy tál lencse
Úgy látszik, az LMP hajójából kiszállóknak már nem is számít, kik adják azt a tál lencsét. Számukra mindegy, hogy a trükkök százait elkövetők, a szemkilövetők, az IMF előtt térdre borulók, az ország javait elkótyavetyélők adják, akiknek a politikájával szemben ők is meg akarták mutatni, hogy másképp is lehetne. Nincs új a nap alatt – tartja a mondás. Láttuk, miként tette tönkre az idejekorán kiélt hatalomvágy a 90-es évek elejétől az SZDSZ-t, mint ahogy azt is láttuk, hogy a véleménykufárok által magasra tolt Fideszt miként nyomták le a mélybe pár hónap alatt a 94-es választások idejére, mert nem rohant az Együtt 1994-nek megfelelő Demokratikus Charta kedvéért az MSZP halálos ölelésébe. A Fidesz akkor kitartott elvei mellett, és idővel kormányképes váltópárttá nőtte ki magát.
Torkos Matild
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: Dehogy lehet - (teljes cikk)
Nem, nem lehet más a politika. Ezt a Lehet Más a Politika nevű formációtól tudjuk. Nevezett politikai formáció azzal az igénnyel lépett fel a politika színpadára, hogy akkor majd ők. Az elmúlt húsz év meg- és kiöregedett, hitelét vesztett, elhülyült, ostoba, korrupt és változásra képtelen politikai „elitje” helyett majd megmutatják, hogy igenis lehet ezt másképp is csinálni. (Ennyiben amúgy a Jobbik nevű formáció ikertestvérei.)
Összeállt tehát a Lehet Más a Politika (LMP), ezzel az igénnyel és céllal. Aztán bekerültek a parlamentbe is, és nekiláttak. Olyan frissen, üdén, fiatalosan, a kívül- és felülállók magabiztosságával.
Legalábbis ez volt az önképük.
És mondtak és tettek mindenfélét. S ennek a mindenfélének az volt a veleje, hogy mást mondjanak, mint a többiek. Ez olykor sikerült, olykor nem. De az igyekezet látszott. S hogy megtalálják olykor a közös nevezőt más pártokkal is, az a Közgép-székház előtti performance-uk idején derült ki teljes egyértelműséggel.
Aztán telt-múlt az idő, és a kormányzó pártok népszerűsége csak nem akart az ellenzéki pártok népszerűsége alá zuhanni. Eltelt immáron több mint két esztendő, és még mindig a Fidesz-KDNP vezeti a népszerűségi listákat, a kiábrándulások és nehézségek okozta veszteségek ellenére is. Ez a tény pedig egyre inkább elkeseríti s egyre inkább feldühíti az ellenzéket.
A szocialisták elhozták woodoo varázslójukat, és mániákusan ismételgetik -ismételtetik velük-, hogy a Fidesz meg fog bukni. Egyelőre tőlük ennyire futja.
A tavaly októberben zászlót bontó Együtt 2014 óriási reménnyel töltötte el az Orbán-fóbiásokat, fantasztikus népszerűségre tettek szert mindjárt az első öt percben indulásuk után (lehet, hogy a közvélemény-kutató volt kissé kreatív?), aztán eltelt három hónap, és elharmadolták önnön népszerűségüket (vagy a közvélemény-kutató már nem meri eljátszani még egyszer ugyanazt). Nem tudjuk. De Bajnaiék megálltak az öt-hat százalék körüli sívó pusztaságban, és még Juhász Péter derékra csúszott karizmája sem képes kilendíteni őket a holtpontról.
A DK-ról nem ejtenék szót, ha nem baj.
S marad az LMP.
Egészen pontosan marad az LMP-n belül az a platform, amelyik most a távozás mellett döntött.
Ez a Jávor Benedek, Karácsony Gergely s társaik által létrehozott platform döntött most úgy, hogy bebizonyítja: nem lehet más a politika. Ez a platform úgy döntött, odaáll Bajnaiék mellé (mögé, alá vagy csak úgy srégen oldalvást).
A párt kongresszusa ez ügyben egyszer már döntött, méghozzá két hónapja, tavaly novemberben. Úgy döntött a párt kongresszusa, hogy nem állnak oda Bajnaiék mellé, de még csak úgy srégen oldalvást sem. Gondolná az ember, a kívülálló, aki nagy-nagy figyelemmel kísérte eddig is, hogy vajon lehet-e más a politika, szóval gondolná az ember, ha egyszer két hónapja így döntött a kongresszusuk, akkor ez a döntés csak kitart egy darabig.
Én például nyilván azért gondoltam ezt, mert elfelejtettem, hogyan is működtek annak idején a Fideszben lévő eszdéeszesek. Úgy működtek, hogy bármit is döntött a kongresszus és akárhányszor, ők mindig megkérdőjelezték ezt a döntést, és amikor látszott, hogy sehogyan sem tudják keresztülverni akaratukat, és nem képesek átvenni a pártot, hát fogták magukat, és kiléptek.
„Nem az idő halad, mi változunk,/Egy század, egy nap szinte egyre megy” – mondja Lucifer a Tragédiában, s lássuk be, Lucifernek a Tragédiában szinte mindig igaza van. De speciel ebben nincs neki igaza. A Lehet Más a Politika most kilépő kis platformja a bizonyíték arra, hogy az idő igenis múlik, de bizonyos szereplők nem változnak az égvilágon semmit se.
Nem tudták Karácsonyék átvenni a pártot, nem sikerült teljesíteni küldetésüket, hát kiléptek, és most megmagyarázzák, hogy ez miért rendben lévő és miért etikus magatartás. Ebben a magyarázkodásban nagy segítségükre lesz a liberális és baloldali sajtó, amely ezzel egyidejűleg nekiáll majd Schifferék ellehetetlenítésének. Már neki is álltak, pillantsanak csak bele a balliberális lapokba.
S közben – hogy a politika egyáltalán ne legyen más- a kilépők megpróbálják úgy intézni a dolgokat, hogy kilépésük ellenére benne maradhassanak a parlamenti frakcióban, ami szintúgy nagyon kedves és erkölcsös ötlet.
Hajrá, fiúk! Még van hátra másfél év! Utána meg még mindig ott lesz az Ungár Klári meg a Kuncze politikai formációja. Hogy múlik az idő, Istenem...
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Közútonállók
Újabb szigorítást vezetett be a kormány a közúti randalírozás örömeibe menekülő fiatalokkal szemben. Az egyik ilyen, hogy nagymotorokra ezentúl huszonnégy éves kortól szerezhető jogosítvány huszonegy helyett. A felmérések ugyanis kimutatták, a fákra, közúti műtárgyakra fölcsavarodott nagymotorosok között sok a pelyhes állú, "ki, ha én nem" fenegyerek - jó néhányukra ma út menti koszorúk emlékeztetnek.
... Különös, de a korlátozást egyelőre nem minősítette az ellenzék. Ez azért érdekes, mert arrafelé sok a régi motoros.
Pilhál György
Magyar Nemzet