Lovas István: Az ellenérdekeltek már csak a cirkuszra tudnak „játszani”
Egy korszak zárult le elsősorban a magyar médiavitában, amikor Thorbjorn Jagland, a 47 tagot magába foglaló strasbourgi Európa Tanács főtitkára január 29-én egy sajtóreggelin jelentette ki: Magyarország jelentős haladást ért el a sajtószférában, majd ezt mondta a magyar kormányt a témában támadókról: „Voltak bizonyos túlzások, bizonyos vádak, amelyek nem az Európában megszokott normákon alapultak, hanem bizonyos sajátos normákat hoztak létre Magyarországra szabva”. Ezzel Jagland a magyar jobbközép régen hangoztatott, ma már közhelyszámba menő megállapítását fogalmazta meg, amely szerint velünk szemben kettős mércét alkalmaznak az EU-ban. De miért tartott ez ilyen sokáig?
A Brüsszelben dúló háború egyik főszereplőjét, Gál Kinga néppárti európai parlamenti képviselőt, az EP bel- és igazságügyi bizottsága („LIBE”) alelnökét kérdezte erről brüsszeli tudósítónk.
* * *
- Jagland úr meglátta végre a fényt azzal, hogy észrevette: Magyarországot kipécézték és más mércével mérik, mint a többi uniós országot?
Gál Kinga: Itt Brüsszelben 2011 januárja óta, vagyis attól kezdve, hogy „begyűrűzött” ide a médiacirkusz, azt hangoztatjuk, hogy kettős mércét alkalmaznak. Olyan alapon, mint amin Magyarországot támadták, bármely ország médiája darabokra szedhető. Ebből látszik elsősorban, hogy politikai kérdésről van szó.
Senkit nem érdekeltek az érvek. Az Európai Parlament Bel- és Igazságügyi Bizottságában két hete hétfőn folytatódott tovább a vita. Hiába érveltünk - mutattunk rá az Alkotmánybíróság döntésére, arra, hogy módosult a jogszabály, hogy egyezségre jutunk az Európa Tanáccsal, senkit nem érdekeltek ezek a tények. Jagland mondott még egy érdekeset ezen a sajtóreggelin.
Mégpedig azt, hogy a vizsgálódásra José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke kérte fel őket azért, mert az Európai Uniónak nem volt jogköre beavatkozni ezekbe az ügyekbe. Tehát példát akartak statuálni Magyarországgal. És ha nem volt hozzá eszközük azután, hogy a médiatörvényt az Európai Bizottság hatáskörébe tartozó kérdések területén rendeztük, elkezdték a politikai nyomásgyakorlást a strasbourgi Európa Tanácson keresztül.
Ehhez kellett a Velencei Bizottság is, amely az Európa Tanács tanácsadó testülete és erre kellett az a cirkusz, ami itt zajlik az Európai Parlamentben. Ameddig ezt fenntartják, addig elég a vagdalkozás, a konkrétumokról pedig nem kell beszélni. Két éve mondják, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság és a többit. Miközben a kormány számos ponton változtatott is a törvényen. De ez nekik nem elég és nem jó. Folytatják a tamtamozást.
- Amikor az emberi jogokkal foglalkozó, úgynevezett LIBE bizottságban – amelynek Ön alelnöke – a román szocialista Renata Weber, a magyarországi médiajelentés társkészítője legutóbb azt nyilatkozta, hogy nálunk az újságírók esetében a cenzúra napi gyakorlat, Veress Jenő, a Népszava publicistája ezt lapunk kérdésére kereken tagadta azzal, hogy lapjuknál a cenzúra vagy öncenzúra elképzelhetetlen. Ha Ön megkérdezné a webereket, megmondanák, konkrétan melyik magyarországi médiumnál folyik ez a cenzúrázás, mit felelnének?
- Megkérdeztük, de soha nincs konkrét válasz. Az is elhangzott ezen az ülésen, hogy az egész társadalom szenved a korlátozó törvények nyomán létrejött feszült, fojtogató hangulattól és az újságírók nem érzik jól magukat. Ilyen alapon egész Európát, minden tagállamot vizsgálni kellene.
Ez tényleg felháborító kettős mérce. Határtalanul aljas, ami aláássa az Európai Unió hitelességét és tekintélyét. 2012 februárjában – egy éve - született az a döntés az Európai Parlamentben, hogy Magyarország állapotáról jelentés készüljön. Az EP meghozott többségi szavazással egy ilyen határozatot – amelynek csak a néppártiak álltak ellen – és felkérte a Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy járjon el.
Ez normális esetben egy véges folyamat, néhány hónap alatt vagy lekerül a napirendről, vagy lesz egy határozat belőle. Készítenek egy jelentést, amit az adott bizottságban megvitatnak, és vagy elfogadnak vagy elvetnek, és az előbbi esetben elkerül a plenáris ülésre. E helyett mi zajlik? Egy évvel ezelőtt kijelölték a mi bizottságunkat, ahol kitalálták, hogy nem egy határozattervezet készül első lépésben, hanem ki tudja hány munkadokumentum.
Korábban háromról beszélték. Most már négyről. Lényeg: minél több csőből tüzeljenek és ezzel fenntartsák a tűzijátékot. És ezek még csak munkadokumentumok! Akárhányszor jelezzük, hogy most már át kellene térni a végleges jelentésnek legalább a tervezeti formájának lezáráshoz, akkor mindig az a válasz, hogy a jelentéstevő még mindig dolgozik rajta.
Ronda politikai játék folyik itt az Európai Parlamentben. Ráadásul tudja, mit fogalmaztak meg például a sajtóról szóló legutóbbi bizottsági vitán? A jelentéstevő zárszavában azt mondta ki, hogy nem az a kérdés, hogy van-e cenzúra Magyarországon, hanem hogy „lehetne-e”. Majd leszögezte, hogy a feladat e lehetőségnek a megakadályozása. Ezt melyik ország esetében nem lehetne feladatul tűzni?
- Pontosan egy évvel Jagland elnök sajtóreggelije előtt Neelie Kroes, az Európai Bizottság magyar adófizetők által is busásan fizetett alelnöke azt hazudta, hogy a Klubrádió nyolc vidéki frekvenciáját elveszítette. A valóságban a Klubrádió ötre nem fizetett, és most arra a háromra sem akar, amelyekre a Médiatanács - folyamatosan kedvébe járva az általa világhírűvé tett propagandaadónak -, csökkentgeti a frekvencia díjtételeket, miközben a fél világ azzal van tele, hogy az adót elhallgattatták. Kár, hogy például a Telenor nem utánozza ezt a modellt: mennyivel olcsóbb lenne a klienseinek, akik akkor is használhatnák mobiljaikat, ha még a sorozatban csökkentett összeget sem fizetik ki…
Neelie Kroes biztos asszonynak tudnia kellene, hogy a helyzet nem ez volt. Ismét nem a kézzel fogható valóság a lényeg, vagyis az, hogy szól a rádió. Nem. Azon aggódnak, ahogy a bizottsági vitában is elhangzott, hogy ideiglenes frekvenciaengedéllyel sugároz. Egyébként én azt is el tudom képzelni, hogy a digitális politikáért felelős biztos asszonnyal elhitetik, amit mond, majd már nem akarja visszavonni az általa hangoztatottakat. De felteszem a kérdést: vajon melyik más tagállam ügyében csinálnának ekkora felfordulást, ha ott egy kereskedelmi adó éppen hány vidéki frekvencián sugároz vagy sem?
- Beszélgetésünk előtt jött ki a 80 milliós Németország közszolgálati adója, a Deutsche Welle hírportálján az a hosszú cikk, amit elhoztam. Úgy kezdődik, hogy Orbán Viktor Brüsszelt az „új Moszkvának” nevezte, és hogy továbbra is bírálat éri szélsőjobboldali politikáját. A szerző, Keno Verseck cikkének angol fordítását véletlenül megnéztem a honlapjukon. Meghökkentő módon a fordításban a „szélsőjobb” helyett „jobboldali” állt. Itt vagy a fordító lehetett a szerzőnél realistább, vagy lusta volt alapos munkát végezni. A kérdés azonban az: meddig tűrhető ez? 2002-ben a Budapesten akkreditált külföldi tudósítók világra szóló zajt csaptak, amikor ezeknek a szakmai tisztességtelenségükben naponta pancsoló primadonnáknak egy magyar diákcsoport cikkeikről készült felmérése nem tetszett…
- A baj már azzal kezdődik, hogy Orbán Viktor pontosan az ellenkezőjét mondta. Azt, hogy Brüsszel nem Moszkva. Mi azt, amit mondott, itt lefordítottuk angolra és mindenkinek elküldtük, mert itt is az ellenkezőjét terjesztették. A cikk így eleve csúsztatással kezdődik. De mondok egy itteni példát, ami táptalaja az ilyen „ténymegállapításnak”. Bokros Lajos EP-képviselő az ír elnökségről szóló vitában úgy szólt hozzá, hogy a Jobbik problémáját összemosta a Fidesszel. És ezt egy plenáris ülésen mondja be egy teljesen oda nem illő kérdés vitájában. A kérdést felteszem: mi a hasznuk belőle? Egy kormányt akarnak lejáratni és egy egész országot járatnak le vele.
- Mi történne az Ön bizottságában, ha a rendőrség ma megverne néhány, feladatát végző újságírót Pesten?
- Biztos vagyok benne, hogy azonnal lenne kérdés, azonnal előtérbe kerülne a Magyarország-jelentés, és arról folyna a szó, hogy mennyire eltorzult a jogállamiság Magyarországon, mert bármilyen apró dolog…
- De az nem apróság, ha újságírókat vernek meg…
- Természetesen, elfogadhatatlan, egy ilyen típusú jogsértés, én is elítélném, mert ez nem lehet módszer.
- Azért a szocialistáknak igazuk lenne, ha ezt a LIBE elé vinnék, nem?
- Igen, csakhogy ez ugyanolyan hipotetikus kérdés és ugyanott tartunk vele, mint az előbb említettel: mi lenne, ha cenzúráznának…
- Ez beugratós kérdés volt. Az igazi kérdés az, hogy Önök miért nem csaptak zajt, amikor munkájuk végzésekor, illetőleg amiatt újságírókat vertek Budapesten a szocialisták idején?
- Most a 2006-os őszi eseményekről beszél? Mert akkor nagyon is sokat tettünk.
- Most nem arról, hanem más esetekről. Van nyoma annak, hogy ilyenkor kiverték a huppot”? Ugyanis ennek semmiféle nyilvánosságát nem lehetett tapasztalni. Vagyis akár a próbálkozásnak is.
- Én ennek azért mondok ellent, mert minden egyes alkalommal, amikor történt ilyen jogsértés Magyarországon, akkor azt minden esetben elő is hoztuk, és én jómagam, a bel- és igazságügyi bizottságban vívtam meg a harcaimat azért, hogy ezekről szó essen. De az igaz, hogy önmagukban a néppárti képviselők kevesek ahhoz a baloldali liberális többség ellenében, hogy egy-egy ilyen kérdés napirendre kerüljön. Ezért hiába kértük, hogy vegyék napirendre, hiába kezdeményeztünk erről parlamenti vitát annak idején, gyakorlatilag e fázison nem jutottunk túl, hiszen a demokrácia szabálya, hogy ha egy kezdeményezés nem kapja meg a többséget, akkor abból nem lesz semmi. Most pedig összeálltak a szocialisták, a liberálisok, a zöldek és az őket mindig támogató kommunisták, és az a négy erő kiteszi azt a többséget, amivel azt az ügyet pillanatok alatt fel tudják játszani.
- Ha 2014-ben netán az antidemokratikus erők kerülnek hatalomra, tehát azok, akik szemet lőnek ki vagy – mint a Demokratikus Koalíció bejelentette – az Alaptörvényt ki akarják dobni az ablakon kétharmad nélkül is, ugyanúgy fel fogják vetni, ha a Magyar Nemzet vagy a Lánchíd rádió nem kap elég vagy nulla állami hirdetést, mint ahogyan ezt a szocialisták teszik a saját térfelükön lévő médiumok esetében?
- Ami konkrét vagy megalapozott jogsértés, azt fel fogjuk vetni, mint eddig is felvetettük, de az is biztos, hogy van egy határ, amikor a politikai érdek nem mehet szembe az ország érdekével. Tehát a politikai játékokban van egy olyan határvonal, amelyet nem lehet túllépni ahhoz, hogy tisztességesek maradjunk.
Lovas István, Brüsszel
Magyar Nemzet
Kínos helyzetben a hazai ellenzék
A jelenlegi ellenzék kínos helyzetbe került, mert morogva ugyan, de kénytelen elismerni, hogy – talán 1990 óta először – nem valami elől menekülünk, nem valami elérhetetlen után futunk, hanem józan és takarékos módon építkezünk.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Európai alku
A több csoportba tömörült országok közül a tizenöt tagú Kohézió Barátai csoport, amelybe Magyarországgal együtt a volt szocialista országok többsége, valamint Ciprus, Málta, Görögország és Spanyolország is beletartozik, hatékonyan tudta érvényesíteni akaratát, annak ellenére tudhat sikeres játszmákat maga mögött, hogy eredetileg nem neki osztották a nyerő lapokat.
Pataky István
Magyar Nemzet
A drezdai, hirosimai, nagaszaki bombázások gyalázatos sorába tartoznak a benesi dekrétumok is
A Benes-dekrétumok a baloldal diadalmas világrendezői küzdelmeinek, a drezdai, hirosimai, nagaszaki bombázások elvi azonosságának sorába csoportosulnak, amennyiben a szükségesnek és a helyesnek ítélt intézkedések osztályába tartoznak. Csapó Endre Magyar Hírlap, Patrióta Európa Mozgalom
Elterelő zászlóháború
Ne gondoljuk azt, hogy a balkáni sötétség kizárólag bukaresti sajátosság. A székelyföldi és erdélyi magyarok jó részét legalább ennyire irritálja Szanyi kapitány folyamatos ámokfutása. Az MSZP-s politikus elefántként viselkedik a határon túli magyarok porcelánboltjában – először lebarmozta az ellenük tüntetőket, aztán lerománozta a teljes közösséget az egyik magyar tévécsatornán. Szanyi az őshonos magyarokat az Amerikában bevándorolt ázsiaiakhoz hasonlítva azt mondta: akinek román az állampolgársága, annak a nemzetisége is román. A briliáns logikába azért becsúszott némi döccenő: a Gyulán élő román kisebbséget mégis románnak tartja, akiket „illene anyanyelvükön köszönteni”.
Lukács Csaba
Magyar Nemzet,
Egy szappanopera vége
Az IMF-re várva eltöprenghettünk - volt rá időnk -, hogy Kolumbiát, Mexikót, Lengyelországot és Macedóniát valójában mi köti össze? Csak nem az, hogy egyik országban sem volt bankadó és a multinacionális nagyvállalatokra kivetett különadó akkor, amikor megállapodtak a valutaalappal? Bár ilyen feltétel hivatalosan ugyan nem szerepel sem az EU, sem az IMF alapkövetelményei között, mégis ez lett a legtöbbször említett kifogás ellenünk. Hol vannak már az IMF eredeti céljai? A nemzetközi pénzügyi stabilitás megőrzése, a gazdasági növekedés elősegítése, az árfolyamkilengések megakadályozása és a válság megelőzése. S az EU? Ma mit mondana a szegényebb tagállamok felzárkóztatásáról? És mi mit mondhatnánk az oly sokszor hallott, s a ködbe tovatűnt egyenlő bánásmódról? Szabó Anna Magyar Nemzet
A gyarapodás éve
Hazánk számára szerencsés lehet a 2013-as év, mert meghozhatja a gazdaság növekedési fordulatát, ami anyagi emelkedést jelent. (...) Az ország eddigi megújítása, a munkahelyvédelmi akcióterv, a szabad vállalkozási zónák, a teljessé váló egykulcsos adó többletjövedelme, a csökkenő rezsi, az emelkedő reálminimálbér és nyugdíj együtt teszik lehetővé, hogy 2013 a gyarapodás éve legyen Magyarország számára.
Matolcsy György
Heti Válasz
Turista
Csak remélni lehet, hogy a brüsszeli politikusok pontosan tudják, a minap náluk járt Bajnai Gordon csupán saját ötletétől vezérelve, turista minőségben folytatott velük tárgyalásokat, márcsak azért is, mert egyéb felhatalmazással nem rendelkezett. A magyar nemzet megbízólevelével legkevésbé.
Senki sem küldte tárgyalni, felhatalmazást sehonnan sem kapott. Bevásárló körúton lehetett, vagy csak kirándult, portyázott keveset.
... Ehhez persze nem kellett volna politikusokkal találkoznia - csakhogy akkor nem fedezi fel őt a sajtó, nincs felhajtás, fotó, efféle, vagyis semmi értelme az egész kiutazásnak.
... Ábrázat kell az ilyen tempóhoz. Az a leharcolt politikus, aki a Gyurcsány-kormány minisztereként, majd kormányfőként az egyik legfőbb felelőse Magyarország eladósításának, kiárusításának, most kimegy Brüsszelbe „egyeztetni”, az országért lobbizni?
Pilhál György
Magyar Nemzet
Hős ismeretlenek - a távoli elődeink szeretteikért és utódaikért, a hazáért
...Zrínyi Miklósról és társairól beszélek, akik 1664. február 3-ra maradéktalanul fölégették a Balkán és a hódoltatott magyar vidékek közötti összeköttetést biztosító eszéki "hidat". A nyolc kilométer hosszú hidat életük kockáztatásával elpusztító katonák példátlan – és világra szólóan sikeres – haditette a magyar–horvát–szerb közös történelem legfényesebb fejezete. Javaslom önöknek is, emeljék le régen forgatott, e témát boncolgató könyveiket a polcról, lapozzák föl, és olvassák el a vonatkozó részeket. Megéri. E sztori ugyanis olyan pluszt képes adni a ma emberének, amelyre égetően szüksége van. S azt sem árt felfedni, azok a távoli elődök ott és akkor azért ragadtak kardot-puskát a fogvacogtató hidegben, hogy szeretteiket és utódaikat – még bennünket is – biztonságban tudhassák az ellentől. Lázin Miklós András Magyar Hírlap
AZ IMF nem stabilizál
Nem vigasz, de tény, hogy az IMF más, hazánkhoz hasonló peremországokkal kapcsolatban is inkább politizál, mint hogy a dolgát végezné. A korábbi nemzeti-liberális román kormány pénz híján belekényszerült egy stand by megállapodásba és az ahhoz kapcsolt kemény feltételekbe.
A végrehajtásban azonban megtorpantak, érzékelve a társadalom növekvő elégedetlenségét. Nosza gyorsan sikerült néhány képviselőt átvásárolnia a ballib ellenzéknek és a kormányt a parlamentben bebuktatni.
Megkísérelték még az államelnök-buktatást is. Minő véletlen, hogy a parlamenti vásár után a kormányra lépő Pontáéknak az IMF engedélyezte, hogy lazítsanak a deficitszabályon, a pluszpénzen nyugdíjakat és közszolgálati béreket emeljenek.
Meg is lett a minősített balliberális többség, ma azt csinálnak, amit akarnak, de a választások után azonnal jött a feketeleves is.
Boros Imre
Magyar Hírlap
IMF az a nem politizáló szervet - bank - amelyik politizál: pénzügyi diktátumokkal szolgálja a globális pénz és gazdasági hatalom érdekeit az egyes államokkal szemben.