Papp Lajos (1948) - orvos, író karácsony

Karácsony tájékán sokakban felmerült a vágy, hogy ajándékozás kényszere nélkül, a tárgyak árában mért szeretet helyett milyen jó volna szívünk melegét adni.

Papp Lajos (1948) - orvos, író

mém készült

2024. December 24. 00:00

Karácsony

Európa ez!
 
Milyen ünnep a karácsony?
A karácsony  a húsvét után a legnagyobb keresztény ünnep, amellyel Jézus Krisztus születésére emlékezünk. . 
 
Assisi Szent Ferenc az ünnepek ünnepének tartotta. Minden évben december 25-én tartják világszerte.
 
Ekkor van a téli napforduló a Föld északi féltekéjén, illetve a korai keresztények ezen a napon a kötelező Mithrász-ünnep helyett Jézus születését ünnepelték. 
 
Ez a keresztény ünnep az első nikaiai zsinat határozata értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe.
 
Annak ellenére, hogy a tradicionális karácsony a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, sok nem-keresztény ember is ünnepli világszerte az emberi szeretet ünnepeként.
 
A modern és népszerű ünneppel együtt jár az ajándékozás, a karácsonyi zene, üdvözlőlapok küldése, templomi ünneplések, karácsonyi ebéd és ünnepi hangulatú tárgyakkal való díszítés, mint például karácsonyfa állítás, karácsonyi égők, színes üveggömbök, girlandok, szaloncukor, fagyöngyök és krisztustövisek elhelyezése, díszítése.
 
A karácsonyi ünnep szellemiségéhez, és jellegéhez hasonló ünnepek már korábban is léteztek, például a pogányok téli napfordulós ünnepe, a szaturnália ünnepségek. 
 
Az ókori Rómában december 17-25 között tartották a földművelés istenének, Szaturnusznak ezt a nagy ünnepét. Ekkor nagy táncos vigadalmakat tartottak birodalom-szerte. A fény diadalát ünnepelték a halál és a sötétség felett.
 
A feldíszített karácsonyfa a karácsony ünnepének egyik szimbóluma. Karácsonyfa-állításra először a 16. században, a Német-római Birodalomban került sor.
 
A régi pogány ünnep vigasságokkal volt tele, mivel a téli napforduló a régi földművesek körében az újjászületést, a reményt táplálta. A földművesek számára fontos volt a meleg eljövetele, mivel a létük múlott rajta. 
 
A meleg időszak a bőség időszaka volt, míg a hideg időszak a sötétség és a nélkülözés időszaka, ilyenkor az isteneket igyekeztek jókedvre deríteni. 
 
A szolgák megajándékozása is elterjedt volt. A házakat örökzöld borostyánokkal díszítették. A római császárkorban december 25-én a szoláris jellegű Mithrász ünnepét tartották, amelyen kötelező volt részt venni. A keresztények számára az jelentette a kiutat ebből, hogy ezen a napon Mithrász helyett Jézus születésnapját ünnepelték.
 
Miután a kereszténység államvallássá vált, hamarosan hivatalos ünneppé nyilvánították Jézus születését. Ezt az eseményt a 4. századtól kezdték ünnepelni, január 6-án epifánia (Epiphaneia) néven vízkereszt ünnepén. 
 
Karácsony ünnepe 325-ben került át december 25-re, az első nikaiai zsinat döntése alapján. Ezen a zsinaton fogadták el a Symbolum Nicaeno-Constantinopolitanumot, ami a kereszténység legfontosabb hitvallásává vált. I. Constantinus római császár kiadta a milánói ediktumot és ezek a fontos lépések a kereszténység elterjedését és államvallássá válását segítették.
 
fotón: Ferdinand Theodor Hildebrandt- német festőművész (1804-1974) - Gyermekek várják a karácsonyfát

2024. December 24. 00:00

karácsony József Attila: Három Királyok

József Attila: Három Királyok
előadják: Varga Miklós, Vikidál Gyula, Deák Bill Gyula -
 
kattints a videóra:
https://www.youtube.com/watch?v=kCre9ZQawqg
 
fotón: Karácsony Lorenzo Monaco (1370-1425) - Három királyok imádása
C:\Users\user\Képek-Archiv2\Karácsony Lorenzo Monaco (1370-1425) - Három királyok imádása.jpg

2024. December 24. 00:00

Népszokásaink - Luca széke - varázslások - babonák - Luca napja

                          

Népszokásaink – Luca széke – varázslások – babonák – Luca napja
 
A karácsonyi ünnepkör egyik érdekes napja december 13-a, vagyis Luca napja. De mi is ennek a részben keresztény, részben egyedinek tekinthető magyar szokásnak a története?
 
Luca napján egykor számos szokás volt divatban. Mindenekelőtt az úgynevezett Luca-búza keltetése. A falusi asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. Ebből a jövő évi termésre következtettek.
 
Később e szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, egyben Jézust jelképezte.
 
Az ősi hiedelem szerint e napon tilos volt a lányoknak, asszonyoknak dolgozniuk. Ha ezt a parancsot megszegték, súlyosan megbűnhődtek.
Dél-Dunántúlon Luca napjának hajnalán „kotyolni” vagy „palázolni” indultak a kisfiúk, többnyire egy idősebb legény vezetésével. Lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el köszöntőjüket, bő termést, a jószág nagy szaporulatát kívánva. A háziasszony vízzel fröcskölte, kukoricával öntötte le őket, s ezt utána libáival, tyúkjaival itatta, etette fel. „Kity-koty-kity-koty” volt a köszöntő kezdő sora, innen származik a kotyolás kifejezés.
 
A fiatalok ezen az ünnepen, sok helyen alakoskodni is jártak. A Luca-asszonynak öltözött maskara vezette a Lucázást, aminek során a termékenység varázslathoz szükséges rigmusokat adtak elő. Mondóka kíséretében megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jó sok tojást tojjanak.
Szokás volt az is, hogy az emberek e naptól kezdve 12 napon át megfigyelték az időjárást. Úgy vélték ugyanis, hogy amilyen az első nap, olyan lesz az eljövendő év első hónapja, amilyen a második nap, olyan a második hónap és így tovább. Ezt nevezik Luca kalendáriumának.
 
A legnevezetesebb népi szokás az úgynevezett Luca székének faragása. Ennek egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből készült forma volt az alakja, amit állítólag már a kelták varázsló papjai, és a druidák is ismertek.
 
Készítője Luca napjától kezdve, mindennap faragott rajta egy kicsit, s csak Karácsony estjére volt szabad elkészülnie vele. Ezért terjedt el a mondás: „Lassan készül, mint Luca széke!”
 
A hagyomány szerint a széket többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából. Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait…
 
A szellemi kulturális örökség nemzeti listájára is felkerült a bukovinai székelyek betlehemes játéka, a csobánokról, azaz hegyi pásztorokról elnevezett csobánolás.
 
A csobánolás a Krisztus születését megjelenítő dramatikus szokások egyike, a bukovinai székelyeknek a csobánokról – hegyi pásztorokról – elnevezett betlehemes játéka, mely ma is él és virágzik.
 
A csobánolás az egyik legarchaikusabb elemeket őrző, a csíki betlehemessel rokonítható népszokás, melyet a Bukovinában eltöltött másfél évszázad, aztán a rövid bácskai tartózkodás alatt, végül 1945 után Tolna, Baranya, Bács-Kiskun és Pest megye településein is megtartotta a közösség, s mára a csobánolás a népcsoport összetartozásának szimbólumává vált.
 
A betlehemes játék vallásos jellege, adománygyűjtő és szórakoztató szerepe mellett korunkban főként a bukovinai székelységhez való tartozás kifejezése, a hagyományok éltetése a célja. A játékban szereplő Mária és az angyal öltözetében a bukovinai női népviselet jelenik meg, a pásztorok maszkja még kereszténység előtti pogány elemeket idéz.
 
A lányok ezen a napon 12 gombócot főztek. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. Amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött, megmondta ki lesz a férjük.
 
kattints a képekre - érdemes megnézni őket!

2024. December 13. 00:00

Ma megkezdődik az advent időszaka

                       

 

Ma megkezdődik az advent időszaka
 
Advent (ádvent) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt - december 25-ét - megelőző negyedik vasárnaptól - más megfogalmazásban a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnaptól (görög katolikusoknál hatodik vasárnaptól) karácsonyig számított időszak.
 
A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart.
 
Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti. Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát.
 
Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik, míg negyedik, utolsó vasárnapja december 18. és december 24. közé.
 
Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát.
 
Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot. A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila, mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi.
 
Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnapon az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín.
 
Az egész időszakban dísztelen a templomi oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik. Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni.
 
Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek.
 
Advent első vasárnapján gyújtjuk meg az első gyertyát.
 
Áldott adventet kívánunk mindenkinek!
 
Patrióta Európa Mozgalom oldalának munkatársai

2024. November 21. 00:00

Ezt soha ne feledd! Mészáros László

A gyermek – csoda
A kilencvenes években (30 évvel ezelőtt) néhai Fasang Árpád, neves orgonaművész barátunk – akinek kedvtelése volt a demográfiai folyamatok tudományos igényességű elemzése – egyik tanulmányát letette az asztalomra azzal, hogy érdemes lenne figyelembe venni annak adatait, a leírt folyamatokat, mind Magyarországra, mind Európa egészére vonatkozóan, mert a 24. órában vagyunk.
 
A minap a világháló egyik felületén újra megpillantottam az évek óta ott keringő, fel-feltűnő fotómontázst, valahonnan a világból, egy üstben fürdő, csillogó szemű csöppséggel, és eltűnődtem felhőtlen, őszinte boldogságán.
Azután rögtön eszembe villantak a pénzhajhász, hitét vesztett, vallásukat elhagyó, sokszor saját biológiai nemüket is megtagadó, teljes identitásukat vesztett boldogtalan európai emberek, és az ilyen emberek tömegéből álló, ijesztő demográfiai mélypontra süllyedt európai társadalmak, nemzetek jövőkilátásai.
 
Nagyon elszomorodtam, hiszen aki csak egy kicsit is jártas a matematikában, a fizika tudományában, no meg a biológia sem teljesen idegen számára, az tudatában van annak, hogy mi vár az önmagukat reprodukálni képtelen, elsatnyult tudatú nemzetekre. Ne kerteljünk: az elfogyás, a kihalás, a megszűnés! Mégpedig nagyon rövid időn belül.
 
Ahol generációkon keresztül nem születnek meg a populáció létszámát biztosító gyermekek, a természetes folyamatos elhalálozások okán nem lesz képes fenntartani önmagát, mert elöregszik, majd elfogy a nemzet.
 
Ha ezt a tarthatatlan folyamatot mesterségesen akarod meggátolni, és kívülről, más kontinensről, idegen kultúrájú és nagycsaládokban élő embertömegeket engedsz be, mi több, telepítesz be a hazádba, akkor pár évtized elteltével az új honfoglalók többségbe kerülnek az őslakosokhoz képest.
 
Nem csak a fizikában alaptörvény az, hogy ahol légüres tér keletkezik, az tér tartósan nem marad üresen, mert oda be fog nyomulni valahonnan valami, valahogyan. Esetünkben is így áll ez. Az „üres térbe”, a kohézióját teljesen elvesztett társadalomba, országba – ahol pénzre számítanak át mindent, még a boldogságot is – oda óhatatlanul benyomulnak az erős akarattal, vallás-, és küldetéstudattal bíró, élni akaró célokkal rendelkező más kultúrájú népcsoportok, népek.
És hogy mindez mennyire nem csupán csak egy teória, hanem tudományosan megalapozott tény, álljon itt mementóként egy mára már lejátszódott európai esemény, folyamat.
 
A kilencvenes években (30 évvel ezelőtt) néhai Fasang Árpád, neves orgonaművész barátunk – akinek kedvtelése volt a demográfiai folyamatok tudományos igényességű elemzése – egyik tanulmányát letette az asztalomra azzal, hogy érdemes lenne figyelembe venni annak adatait, a leírt folyamatokat, mind Magyarországra, mind Európa egészére vonatkozóan, mert a 24. órában vagyunk.
 
Volt ebben a dolgozatban egy akkor még szinte elképzelhetetlennek tűnő tartalmú fejezet – Szerbiáról szólt. Egyebek mellett táblázatok mutatták Szerbia tartományainak demográfiai kilátásait. Amíg a szerb házaspárok átlagosan egy-két gyermeket neveltek, addig az albánok 7-8 fős családokban éltek. A fejezet végkövetkeztetése így szólt: 20-30 éven belül az albánok óriási többségbe fognak kerülni a körzetekben, ahol élnek, és Koszovó (Rigómező, az ősi szerb föld) el is fog szakadni, kiválik Szerbiából. Ez akkor, huszon-akárhány éve, mellbevágónak hatott, szinte hihetetlen volt. Mára már viszont „történelem”, hogy 2008-ban Koszovó önálló, meghatározó albán többségű állammá vált.
 
Mi ebből a tanulság? A tudományok nem helyettesíthetők ideológiákkal, mert az tragédiákhoz vezet.
Visszatérve a boldog, csillogó szeműre, a fotómontázsunkra.
 
A “modern” európai ember, így a magyarok nagy része is, azt gondolja, hogy akkor tökéletes az élete, ha “anyagilag rendben van”.
Már fiatal korban azért tanulnak, hogy szerezzenek több diplomát, szakmákat, hogy kellőképpen “gazdagok lehessenek” – majd, egyszer.
 
Ennek “érdekében” már eleve csak lazább párkapcsolatokat vállalnak, de ha össze is kötik az életüket valakivel, hosszú időn keresztül “nem vállalnak” gyereket – majd csak akkor, amikor már “mindent meg tudnak adni neki(k)”.
A végzettségeken túl gyűjtik a pénzt is – próbálnak minél többet megszerezni belőle, hogy majd mindjárt az “első nekifutásra” egy “normális” nagy lakást szerezhessenek – s persze vehessenek autót (és nem is akármilyet ám, hanem olyat, ami a saját anyagi körülményeikhez képest túl nagy terhet jelent majd nekik).
 
És akarnak majd szuper babakocsit, vagyonba kerülő “babacuccokat”, rengeteg játékot, valamint “természetesen” biztosítani akarják a majdani “jó életükhöz” szükséges anyagi forrásokat!
 
Értsd: olyan “jó életet” szeretnének, amilyet amúgy csak nagyon kevesen érhetnek el, és amely idilli élet elérése szinte lehetetlen terheket ró rájuk.
 
Ilyen álmokat kergetnek a mai európai emberek, a mai magyarok, köztük, már a fiatal magyarok túlnyomó része is, miközben azért arról sem mondanak le, hogy – addig is, amíg nem “áll be ez az idilli állapotuk” – “éljenek, szórakozzanak, és élvezzék az életet”!
 
Sajnos ez mára szinte általános állapottá, életformává vált. Mire a vágyott javakat, vagy annak egy részét megszerzi a fehér európai, köztük a magyar ember is, addigra megkeseredett, fásult, túlhajtott, a negyedik x felé járó, boldogtalan robottá válik.
 
Gyermektelenül, esetleg egy gyermekkel, többnyire elvált állapotban, köddé vált álmokkal.
Soha ne feledd hát!
Ne kergess a mai hamis világ diktálta hiú álmokat!
Boldognak lenni nem azt jelenti, hogy minden tökéletes!
És ha ezt az egyszerű igazságot nem tartod folyamatosan a szemed előtt, egész életed folyamán boldogtalannak fogod érezni magadat!
Mert nem fogod észre venni a pillanat boldogságának a lehetőségeit, egy vágyott, többnyire elérhetetlen majdani boldogság hajszolása miatt.
Mészáros László
 
C:\Users\user\Pictures\képp Ezt soha ne feledd!.jpg

2024. October 25. 00:00

Rövid az élet

Rövid az élet
Alapszabály: nem kell keresni olyanokkal a társaságot - még a családban sem - akiknél többet nyom a latba, ha együtt vagy velük, hogy jobban idegesítitek egymást, mint az, hogy szeretitek.
kép: férfi a ködben

2024. October 23. 00:00

Az amerikai demokratáknak és európai bábjainak az sem számít, hogy szaros, tehetségtelen és nárcisztikus

 
Az amerikai demokratáknak és európai bábjainak az sem számít, hogy szaros, tehetségtelen és nárcisztikus, csak sikerüljön vele végre megszabadulniuk Orbántól, aki folyamatosan akadályozza Magyarország teljes gyarmatosítását.
Persze megfeledkeznek arról, hogy a magyar a szabadság nemzete, és történelmi hagyományaihoz méltó módon nem hajlandó önként lemondani a szuverenitásunkról tehát a végsőkig ellenállunk!
 
 
ass  Az amerikai demokratáknak és európai bábjainak az sem számít, hogy szaros, tehetségtele, nárcisztikus, csak sikerüljön vele megszabadulniuk Orbántól, aki folyamatosan

2024. October 22. 00:00

Damjanich János - az aradi vértanú - imája, kivégzése előtt

                           


Damjanich János - aradi vértanú - imája, kivégzése előtt:
 
"Mindenség ura! Hozzád fohászkodom!
 
Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki.
 
Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben – Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni – dicsértessék a Te neved mindörökké!
 
Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára!
Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.
 
Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom.
Ámen.
Damjanich
Emíliának vigasztalásul
 
Damjanich János (1804-1849) - honvéd vezérőrnagy

2024. October 06. 00:00

Leiningen-Westerburg Károly (1819-1849) - aradi vértanú

                             


Leiningen-Westerburg Károly (1819-1849) - aradi vértanú
 
A hibátlan jellemű, lovagias tiszt rendkívül érzékeny volt katonai becsületére, a kivégzése előtti percekben is ama rágalmak ellen tiltakozott, melyek szerint Budavár visszavételekor az elfogott osztrák katonákkal kegyetlenkedett volna.
Szavait - Tichy osztrák őrnagy, a kivégzés parancsnokának intésére - a dobok dübörgése némította el.

2024. October 06. 00:00
<< Első< ElőzőKövetkező> Utolsó>>

2. oldal/223