Magyar népi díszítések - Buzsáki hímzés - Dunántúl

                                  “Utolsó szent örökségünk ez, amit senki tőlünk el nem vehet: népművészetünk ősi titka. Isten adta, tündér ihlette, ember álmodta örökség ez, melynek egyetlen tulajdonosa a Magyar, bárhol éljen is.” Wass Albert (1908-1998) - író, költő Négy somogyi falu: Buzsák, Tótszentpál, Varjaskér és Táska lakosságának ingekre, párnavégekre és lepedőre dolgozott varrásai, három csoportra oszlik: 1. a fehér, 2. a kék-piros pamuthímzésekre és a 3. színes gyapjúhímzésekre. Most ez utóbbit mutatjuk be. vilagbiztonsag.hu

Magyar népi díszítések - Sárközi hímzés - Dunántúl

                              A sárközi hímzés főként a női viselethez kötődött. Öt egymástól teljesen eltérő stílusú hímzés alakult ki. A halottas párnavégek, a főkötők, a bíborvégek, az ingujjak és a kendők öt különböző funkcionális tárgycsoportot képviselnek és mindegyikük díszítőstílusa más és más. A különféle hímzésstílusok a sárközi népviselet különböző ruhadarabjain egymással mégis harmonikus egységet alkottak. Ez jól jellemzi a sárközi népművészeten belül a hímzéskultúra magas színvonalát

Magyar népi díszítések - Debreceni tömött szűrhímzés - Alföld

Turul-szobrok a Kárpát-medencében - I. világháborús emlékmű - Bősárkány - Kisalföld

Magyar emlékek a nagyvilágban - Az 1907. évi bányász szerencsétlenség 116 magyar áldozatára is emlékező emlékmű - Pittsburg - USA

                                  Magyarok mindenütt a Földön megtalálhatók. Korábban komolyabb emigrációról azonban csak a Rákóczi-felkelés bukása, illetve az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után beszélhetünk. A XIX. század második felétől aztán több százezer főt jelentő kivándorlási hullám indult, elsősorban az amerikai kontinensre. A kivándorlók többnyire nyomorúságukon kívántak változtatni, vállalva akár a legnehezebb munkákat, a legembertelenebb körülményeket is, abban a reményben, hogy majd hazatérnek, és itthon jobbra fordul a sorsuk a kint megtakarított pénz segítségével. A Felvidéken például egész falvak néptelenedtek el. József Attila így írt erről az időszakról Hazám című versében:   Sok urunk nem volt rest, se kába, birtokát óvni ellenünk s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk.   Szíve szorult, rezgett a lába, acsargó habon tovatűnt, emlékezően és okádva, mint aki borba fojt be bűnt.   Volt, aki úgy vélte, kolomp szól s társa, ki tudta, ily bolondtól pénzt eztán se lát a család.   Multunk mind össze van torlódva s mint szorongó kivándorlókra, ránk is úgy vár az új világ. Az akkori szájhagyomány szerint minden Amerikába kivándorolt száz honfitársunk közül tíz meggazdagodott, negyven valahogyan megélt, ötven pedig nyomorultul elpusztult. Végeredményben ez utóbbiak közé tartozott az a 116 magyar is, akik a Pittsburgtól délkeletre fekvő Darr bányában 1907-ben sújtólégrobbanásban lelték halálukat, további 123 más nemzetiségű bányásszal együtt. Ez volt az amerikai bányaipar második legnagyobb katasztrófája, egyben a magyar szénbányászat legtöbb áldozatot követelő tragédiája. A közeli Olajág (Olive Branch) temetőben, ahol többségük nyugszik, 1909-ben az ottani magyarság legrégebbi szervezete, a ma is működő Amerikai Magyar Szövetség sírkövet állított, emellett a temető szélén emléktábla is utal a magyar bányászáldozatokra. Az I. világháború végén újabb kivándorlási hullám indult el, a Tanácsköztársaság bukása után többnyire baloldali érzelműek hagyták el az országot. 1919 és 1945 között csaknem 360 ezren vándoroltak ki, a Trianon után szomszédossá vált országok magyarsága is nagy számban választotta ezt az utat. 1945 és 1956 volt az utolsó két nagy hullám kiindulópontja; a forradalom után mintegy kétszázezren futottak szét a világban. A magyar emigránsok általában megállták a helyüket, esetenként fontos szerepet játszva egyes országok fejlődésében. Olykor már-már legendásan híresek voltak tehetségükről, de legalábbis ügyességükről. Amerikai a mondás: “Egy magyar, ha mögötted lép be a forgóajtón, előtted jön ki…”

Turul-szobrok a Kárpát-medencében - II. világháborús emlékmű - Bősárkány - Kisalföld

Magyar emlékek a a nagyvilágban - Guyon Richárd 1848-as tábornok sírja - Isztambul - Törökország - Emléktábla szülőházán - Bath - Anglia

                                            Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hadosztályparancsnoka, Guyon Richárd (1813-1856) a délnyugat-angliai Bath városában, brit katonacsaládban született, ő maga is kemény kiképzésben részesült. Húszéves korában lépett be az osztrák hadseregbe, de miután szembekerült a monarchiával, és a fegyveres erőknél uralkodó állapotokkal sem tudott megbékélni, leszerelt. A forradalom hírére, 1848 nyarán csatlakozott a magyar honvédséghez, és már szeptemberben őrnagyi rangot kapott. Részt vett a Jellasics elleni harcokban. A pákozdi és a schwechati csatákban tanúsított bátorságára Kossuth Lajos is felfigyelt, 1848. november 21-én ezredessé és a fel-dunai hadtest hadosztály-parancsnokává neveztette ki. Legfőbb haditette, hogy kiűzte az addig bevehetetlennek tartott Branyiszkói szorosból az osztrák védőket. Az Isztambul ázsiai részében található angol katonai temetőben nyugszik.

Magyar emlékek a nagyvilágban - Balassi Bálint-emlékek – Krakkó - Lengyelország

                                            A magyar nyelvű költészet első, valóban világirodalmi szintű, nagy formátumú művelője, Balassi Bálint (1554-1594) életének négy évtizedéből nyolc esztendőt töltött Lengyelországban. Élményeit, a szomszéd nép iránti rokonszenvét számos költeménye őrizte meg az utókor olvasóinak. Balassi egyik kedvelt tartózkodási helye az akkori lengyel királyi székváros, Krakkó volt, itt készült 1572-ben első irodalmi értékű munkája, a németből magyarra fordított Beteg lelkeknek való füves kertecske. A költő a XVI. század nyolcvanas éveinek végén gyakran megfordult a Szent Anna utcában, ahol Zarkándy Annáék házában “szívesen fogadott vendég" volt. A ház úrnőjéhez írt verseiben Celiának nevezi szerelmének tárgyát – Wesselényi Ferenc feleségét. Az egykori épület helyén álló Potocki-palota falán ma bronz dombormű örökíti meg a költő emlékét. A művészi alkotást Boleslaw Chromy, a legjelesebb kortárs lengyel szobrász készítette, s 1995-ben avatták fel. Magyarországról érkező hivatalos vendégek és magánszemélyek gyakran emlékeznek meg itt egy-egy virágcsokorral a hányatott sorsú poétáról. magyaremlek.nolblog  

Magyar népi díszítések - Úri hímzés

                              A szakirodalomból már tudhatjuk, hogy a magyar hímzőművészet első ránk maradt emlékei a koronázási palást és a miseruhák, pluviálék voltak. Bár kazuláink (miseruhák) között is rengeteg az igazán szép darab, mégis európai színvonalra a 17-18. századi hímzőművészetünk emelkedett, amikor a királyi udvarokból és hímzőműhelyekből e díszítésmód a nemesi, kisnemesi és később a polgári udvarokra is átterjedt. E korszak hímzőművészetét a 19. századi műszóval úrihímzésnek nevezzük. E hímzések kialakulása a 16. századra esett és - amint a megnevezése is sejteti - úri igényeket elégített ki: az udvari élet ceremóniáit emelő díszabroszként, jegykendőként, a mennyezetes ágyakat takaró szuperlátként, díszes lepedőhímként, párnahajként vagy szószéktakaróként, úrasztali terítőként, az úrvacsora osztásakor használt serleg- és tányértakaróként - tehát úri vagy egyházi funkcióval - használták. E hímzéseket a 16. században még jórészt csak főúri körökben használták, hiszen a színpompás selyemszálakat, az arany- és ezüstszálakat csak távolról jövő, keleti vagy nyugati kereskedőktől lehetett beszerezni. A hímzésminták is távoli tájakról származtak: Palotay Gertrúd komoly tanulmányában kielemzi azt, hogy a főúri udvarokban külön szolgálókat tartottak, akik a divatos török hímzéseket készítették. De nem csak azok a hímzésminták terjedtek, amelyeket a szolgálók ismertek: a török bégek asszonyaitól is bőségesen igényelték úrasszonyaink a megbecsült török hímzésmintákat.

Magyar népi díszítések - Székely varrottas

                              Udvarhely, Háromszék, Csík és Marosszék szálán varrott és szabad rajzú munkái, a székely varrottasok. Párnavégeken, lepedőkön és rúdra valókon találhatók, testi ruhát nem díszítettek vele. Kender és pamut-, nem egyszer egészen vékony pamutvászonra varrták őket pamutfonallal - selyemmel csak kivételesen. A hímzőfonal színe piros és kék, ritkábban a kettő együtt. Az öltéstechnika általában szálánvarrott, csupán kevés keresztszem lazítja. Az igen szép számú hímzés között vannak tisztán mértani mintájúak és mértani formájú növényi minták, virágtövek. A hímzések egészét tekintve szembeötlik az aprólékos kidolgozás (kiváltképp a csíkieken), a levegős, ritkás rajz, a jól áttekinthető szerkezet. Jól tagolt mezőket hímeznek. Zsúfoltságnak nyoma sincs. A  székely hímzéseken a varrók a minta tisztaságára, rajzosságára törekedtek. A székely hímzések egyszerűek, de mintakincsük igen változatos. Általában széles középhímet varrtak, amit két oldalról sima vagy szaggatott vonalsor zár le. A szerény peremdísz - melynek formája mindig független a középhímtől - ehhez tapad közvetlenül.