Szent István király és felesége Boldog Gizella szobra - Nőtincs - Északi-középhegység

                          A nőtincsi horgásztó mellett 2014-ben adták át egy erdélyi fafaragó-művész alkotásait, mely Szent István királyunkat és feleségét Boldog Gizellát ábrázolják. Az emlékmű két helyi orvos: Dr. Havasi István és Dr. Tóth Gizella ajándéka a falu részére.

Orbán Viktor üzenete a világ magyarságának március 15-e alkalmából

                                  Március 15-én ünnepeljük szerte a Kárpát-medencében és az egész világon az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 167. évfordulóját. Mint minden évben, Magyarország miniszterelnöke ezen a napon a határon túli magyarsághoz is szól. Orbán Viktor idén ezt üzeni a a világ magyarságának: Tisztelt Honfitársaim! Köszöntöm Önöket az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ünnepén! Március idusán szerte a világon sokféle eseményre emlékeznek. Nekünk, magyaroknak azonban mindenkinél több okunk van arra, hogy kivételesnek érezzük ezt a napot, hiszen hosszú évszázadok elnyomása után 1848. március 15-e mutatta meg, milyen életerős és bátor nemzet a miénk. A népek tavaszán Európa számos városát érte el a forradalom vihara, de csak egyetlen ország volt, ahol nem hunyt ki pillanatok alatt a szabadság őrtüze. Nem hunyt ki, mert egy egész nemzet gyűlt a tűz köré, hogy élessze és táplálja. Amikor ez a tűz lobogott, őszinte örömmel lelkesedtünk érte, és amikor pislákolni kezdett, mi magyarok Felvidéktől Erdélyen át a Délvidékig, az Alpok lábaitól a Kárpátok hegykoszorújáig egy emberként hordtuk rá a fahasábokat, hogy ismét lángra kapjon. A magyar szabadság üzenete Pestről, a Nemzeti Múzeum lépcsőiről indult el, de az egész hazában visszhangra talált – Kossuth Lajos sikeres alföldi toborzó körútjain éppúgy, mint Gábor Áron erdélyi ágyúöntő műhelyében. Az azóta eltelt 167 év sok változást hozott, de az akkori igazságok máig örökérvényűek. Ma is úgy gondoljuk, hogy a magyarok szabadságát csak a magyarok vívhatják ki: összefogással, munkával és egyetértéssel. 2015-ben sem kívánhat mást a magyar nemzet, minthogy „legyen béke, szabadság és egyetértés!” Budapest, 2015. március 15. Orbán Viktor

Árpád-kori templomaik - Szent Miklós-templom - Gyöngyössolymos - Északi-középhegység

                                      A Szent Miklós-templom a község legfőbb nevezetessége a település központjában álló plébániatemplom. A toronyaljban kegyúri címeres sírkőtöredék látható az Aba nembeli Solymosi család címerével, 1411-es évszámmal. Az toronyban ugyancsak a Solymosi család zárókő formájú címere van másodlagosan beépítve. A templom egyhajós, gazdagon díszített barokk belsővel. Az Árpád-kori tornyot a törökök őrhelynek használták az eredeti templom többi részét lerombolták. A szentély zárófalán a nagyméretű oltárképen Szent Miklós püspök, a templom védőszentje látható papi kísérettel, gyermekek körében. Búcsúja december 6-án van.

Egy hamisított kép, amely eredeti festője okán értékesebb, mint amire hamisították - Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) - Teniszező társaság

                            A festményről mindössze 1936-ban történik említés Lehel Ferenc egy írásában. E szerint a mű 1919 után Magyarországon volt, de mivel nem akadt rá vevő, visszakerült Losoncra az akkori Csehszlovákiába, ahol a festő azt annak idején megalkotta. A kép ezt követően jó hat évtizedre eltűnt a kutatók szeme elől. 1999 júliusában, a Magyar Nemzeti Galériában működő Műtárgy Adatszolgálat nyári szünet előtti egyik utolsó munkanapján egy ügyfél mutatta be a jelzés nélküli festményt, melyet F 1550 számon adatszolgálatra átvettek. A beadó nem tudta, ki lehet a kép szerzője. A kép bizony nagyon is Csontváry alkotásaira emlékeztette a szakértőket. Jöttek a nyaralások, mindnyájan szabadságra mentek, ügyfél pedig időközben meg sem várva kutatások eredményét, hirtelen visszavitte a festményt. Az ezt követő,  feltehetően többszöri tulajdonosváltásokkor került rá a képre Gulácsy Lajos szignója, s bizonyos, hogy a legutolsó tulajdonosát már rossz-szándékú kereskedők csapták be, mikor Gulácsyként adták el neki az ismeretlen festményt, valamikor a 2000-es évek elején. Igaz százmillióért kelt el az "ál-Gulácsy" kép, de ez az ár töredéke egy ilyen ritkaság számba menő Csontváry alkotásnak. A kép piszkos állapotban, de lényegében sérülésektől mentesen került elő. Olyan kompozíciót látunk, melyben a nagy Csontváry-művek számos jellemző megoldása már csírájában jelen van.      

...sokszor a szavak hibásak csak

                              "...sokszor a szavak hibásak csak. Az ember akar valami jót, s a szavak másképpen jönnek valamiképpen, és egészen más lesz belőle, mint amit az ember akart. A szavak csak úgy jönnek, az ember nem is gondol oda, csak kimondja őket. És készen van a baj." Wass Albert (1908-1998) - író, költő

Új könyv a piacon! - Megjelent a "Szlovákia története" - bővített kiadása

                            Új könyv a piacon! Magyarország mai északi szomszédja, Szlovákia egyéb híján, a magyargyűlöletben találta meg (próbálja megtalálni) “identitását”. Az egyébként – a ruszinok mellet – minden tekintetben a magyarsághoz legközelebb álló nemzetiségből, a ” tót atyafiakból” próbál a szlovák hivatalos politika antidemokratikus, nacionalista eszközökkel, módszerekkel magyargyűlölő társadalmat létre hozni – rövid távon nem kevés “sikerrel”. Ez a kreált önigazolás - Szlovákia létének történelmi hagyományait helyettesíteni kívánó, hazugságokra, tények hamisítására építő, és a valóságot meghamisító ”stratégia” nem egyéb, mint önámítás, ezért tartósan nem is lehet eredményes. Az identitás ugyanis pozitív tartalmú fogalom, melynek alapja nem lehet egy olyan negatív érzés, mint a gyűlölet, mert gyűlölet-téglákból nem lehet szilárd várat építeni. Arról nem is beszélve, hogy két évtized alatt meg egyébként sem lehetne, még pozitív eszközökkel sem pótolni évezrednyi államiságot. Még akkor sem, ha a napokban megjelent a “Szlovákia története” című könyvecske – bővített kiadása. :D

Kokas Ignác (1926-2009) festőművész képeiből

                          1952-ben szerzett diplomát a képzőművészeti főiskolán, Bernáth Aurél tanítványaként. Kokas Ignác festményei ablakok egy sehol sincs univerzumba. Végtelen tereket nyitnak meg a szem számára a színek kavalkádjából kirajzolódó alakzatok, amelyek úgy sejlenek föl a képeken, mint a valóság darabjai képzeletünk szövetében. A tájnak, az égnek, élőlényeknek és szobáknak csak maradványait hordozzák, azt amit a művész kiemel a valódiból, a természetből. Külső és belső világok csapnak össze, viszonyuk egyszerre teljes ellentétesség és tökéletes harmónia. Kokas érzeteket, látomásokat fest, amelyekből a természet rajzolódik, az a természet, ami körülvesz minket, és az, ami bennünk van. A kettő elválaszthatatlanságáról tesz tanúbizonyságot minden festménye. Igazi tájak keverednek igazi képzetekkel, és válnak ember és természet közötti kapcsolat örökkévaló sűrítményévé. Ami ezeken a képeken van, az nincs soha, mindig fennáll, és megrendítően pillanatnyi.

Vaskapu-szoros vidéke - Al-Duna - Délvidék - Bánság

                          Az önálló és mindinkább fejlődő magyar hajózás és hajóépítő-ipar mellett jelentőségteljesek azok a munkák, amelyeket hazánk a Duna hajózhatóvá tétele és szabályozása érdekében tett. Itt elsősorban is a zuhatagi szakasz szabályozására kell gondolni, hisz annak hajózási akadályai a lehető legnagyobb mértékben megnehezítették hazánknak és más államoknak a tenger felé irányuló forgalmát. A Duna szabályozásának problémája már a reformkorban napirendre került. Az akkori kisebb robbantásoktól és szabályozásoktól eltekintve a legnagyobb jelentőségű az a felmerés, amelyet Vásárhelyi Pál végzett, s amely alapja volt a később megindítandó munkáknak. A szabadságharc bukása, majd az azt követő Habsburg önkényuralom hosszú ideig levette a napirendről a zuhatagi szakasz rendezésének ügyét és úgy látszott, hogy arra még hosszú időn keresztül nem kerül sor. Az 1878 évi berlini szerződés Ausztria-Magyarországra bízta a munkálatok elvégzését. De végső fokon az aldunai szakaszon a magyar kormány viselte a szabályozási munkálatok teljes költségét. A munka gyors elvégzése érdekében kerülték a hosszadalmasabb zsilipes csatornák létesítését és ehelyett fenékcsatornákkal, valamint a Vaskapunál gátak közé szorított nyílt csatornával igyekeztek a hajózási viszonyokon javítani. A nagy vízsebességgel szemben továbbra is kötélvontatás segítette volna át a hajókat a nehéz szakaszon - ahogyan ez a Vaskapu-csatornában mozdony előfogat alkalmazásával még ma is történik. forrás: Székely György - Vándor székely hazatalál oldal  

Nincs falábú, csak türelmetlen ember: aki el tudja fogadni, hogy a hibázás része a tanulásnak, az meg tud tanulni táncolni. És aztán ha a sikerélmény sodorja tovább, ha már a lépéseket nemcsak egyenként sajátította el, hanem össze is tudja fűz­ni azokat, akkor egészen biztos, hogy jól fogja érezni magát a táncparketten – ennyi röviden a Kék Hold Táncklub filozófiája. Azé a Kék Hold Táncklubé, mely tizenkét esztendeje kezdte a táncoktatást Sepsiszentgyörgyön, idéntől már Kézdivásárhelyen is csoportot indított, és február 21-én megszervezi a második Szőllősy bált Árkoson a Szentkereszty-kastélyban.   A Kék Hold Táncklub – akár a legtöbb beteljesült álom – egy szerelmi történettel kezdődött: a két, akkor még ifjú egyetemista, azóta háromgyerekes házastárs, Marton Enikő és Imreh István beleszeretett a táncba. Kolozsvári éveik alatt tanultak intézményes keretek közt társastáncot, és még akkor eldöntötték, hazajőve maguk is táncoktatásra adják fejüket. De – és ez nagyon fontos része volt elhatározásuknak – már a kezdet kezdetén kikötötték, csak „mellékesként” csinálják, nem a megélhetésért, hiszen akkor más szempontok jönnek be. Innen visszanézve helyesnek tartják, hogy kitartottak elveik mellett: így maradhatott meg szívügyükként közös szerelmük, a tánc.   Tizenkét éve egy hat párból álló diákcsoporttal kezdték, aztán egyszer csak megjelentek szüleik is, két év múlva már felnőtt csoportot is kellett indítaniuk. Persze, reklámozták is magukat, hirdetéseket adtak fel, még plakátot is készítettek – ezek java része még mai napig is porosodik valahol: nincs szükség rájuk, hiszen szájról szájra jár a Kék Hold Táncklub híre. Hogy mi a titka e sikernek? Imreh István szerint elsősorban az, hogy a klubba jelentkezők csupán táncolni indulnak, de észrevétlen közösséggé alakulnak, mely nemcsak a heti egy alkalommal tartott táncórákon jön össze, esetleg az azokat követő alkalmankénti sörözésen-borozáson, hanem hétvégeken is találkoznak, a táncolás „leple alatt” baráti társaságok alakulnak ki. És persze, mindenekelőtt a tánc varázsa az, ami mindig visszacsalja a régi párokat, odavonzza az újakat. Tavaly, amikor tízévessé vált a felnőtt táncoktatás, megkérték a „tanítványokat”, fogalmaznák meg, miért jó a Kék Hold Táncklubba járni.   „Ez a mi ünnepnapunk, amikor csak egymásra figyelünk a párommal a táncóra alatt és után, amikor borozással és beszélgetéssel folytatjuk a gyermekmentes estét.” „Jó a párommal valami közöset tenni hetente másfél órát intenzíven, rendszeresen. A közös mozgás építi a közös mivoltunkat. Ez alatt az idő alatt megszűnik minden más, jó kikapcsolódni, mozogni, megtanít koncentrálni, egymásra figyelni, lazítani.” A sok véleményből kiragadott két válasz egy másik dologra is rávilágít: a tánc révén a házastársak újra felfedezhetik egymást, megtanulnak jobban ráérezni egymás rezdüléseire, nemcsak a társastánc megkövetelte mozgás-összehangolás szintjén, de gondolati síkon is.   Hogy milyen táncokat oktatnak a Kék Hold Táncklubban? A társastáncok mindenikét, kezdve a standard vagy báli táncoktól a latin-amerikai táncokon át a divattáncokig. A cél nem az, hogy versenytáncosokat neveljenek, hanem hogy a tanévvel párhuzamosan futó egy év alatt a tanítványok hét-nyolc táncba belekóstoljanak, egy-egy tánc pár figuráját magabiztosan használják.   Apropó, versenytánc. Imreh István tudomása szerint az országban csak Szilágy megyében és Háromszéken nincs versenytáncklub, és hogy miért? Mert az teljesen más jellegű kihívás, a heti egy gyakorlás édeskevés, azonkívül, bár van mérhető része, a versenytánc elbírálása mégis szubjektív (ezért is nem vált olimpiai sportággá), gyomor kell hozzá és könyöklés – fogalmazta meg Imreh István.   Érdekes jelenség a nyitótáncot tanulni óhajtó lagzis párok feltűnése. Olykor a táncoktatókat is megizzasztják, mert az még hagyján, amikor az összekelni szándékozó ifjak csak egy sima keringővel óhajtják megnyitni a lagzin a táncot, az sem gond, ha arra a zenére szeretnének táncolni, amely összehozta őket, a fejtörés akkor kezdődik, mikor poénos tánccal akarnak fellépni: több műfaj gyors váltására kell ilyenkor kidolgozni mindig sajátos koreográfiát, aminek a betanítása sem egyszerű. De akinek szerelme a tánc, ez az igazi kihívás.   Egy év kihagyás után másodjára lesz Szőllősy-bál szombaton. Érdekes figurája Szőllősy Szabó Lajos a táncművészetnek, aki életét a magyar nemzeti tánc elismertetésének és népszerűsítésének szentelte. Kézdi­szentléleken született, Kézdivásárhelyen tanult, vándorszínésznek állt be, többnyire táncbetétekben, felvonásközökben, táncjátékokban lépett fel a maga szerkesztette táncaival. Az „első magyar társastáncz”, a körmagyar megalkotásával, bécsi, párizsi bálokba való eljuttatásával többet tett a magyarság megismertetéséért, mint az akkori teljes magyar diplomácia. Sorsa tragikusan zárult: a budapesti Erzsébet szegényházban halt meg, elfeledve.   Olyannyira elfeledve, hogy szülőföldjén is csak 2013-ban fedezték fel, s bár az évben Szentléleken emléktáblát is avattak tiszteletére, neve újra feledésbe merülne, ha a Kék Hold Táncklub el nem határozza, évente az ő nevével szólítja olyan bálba a közönséget, melynek célja a minőségi szórakozás lehetőségének megteremtése mellett a reformkori táncok – körmagyar, palotás, francia négyes, polka, keringők, verbunk stb. – népszerűsítése. Hagyományteremtésnek elsőrangú ötlet.  

Két műtárgy az egykori budai irályi palotából - Budapest

                        Nem sok minden maradt meg az egykori budavári Királyi Palota berendezéséből, anno széthordták, elégették, lebontották...