Voksos kérdés
Mesterházy pártelnök is a fényes siker lehetőségével tüzeli híveit. Eközben persze Ujhelyi alelnökre is rászóltak, hogy vegyen csak vissza, mit rontja itt a harci szellemet. Mondta is rögtön, hogy ominózus mondatát olyan szövegkörnyezetből ragadták ki ravaszul, amelyben éppen azt fejtegette, hogy minden baloldalinak az urnához kell járulnia.
És miközben az indulni vagy nem indulni polémiája zajlott a demokratizmusra kényesen vigyázó szocialista pártban, a nyilvánosságra került legújabb közvélemény-kutatás szerint a Fidesz változatlanul jelentős előnnyel vezet az MSZP előtt.
Forró Péter
Magyar Hírlap
Kéznyújtás a szomszédoknak
Európa ma megosztott: centrum- és perifériaországokra osztják neves közgazdák. Aki rabszolga akar lenni a szabad görögök közt akkor is, ha már föl is szabadulhatna, aki beéri azzal, hogy az ország, ahol él, Európa közepén is periféria, az nem lesz szövetséges egy közép-európai régió megerősödésének politikájában. A Wekerle-terv kidolgozói nem szűkítik le sem Wekerle-terv Magyarországot, sem a környező országokat a határok által bezárt területre. Ha van európai gondolat, akkor ez sokkal inkább az, mint az erős államoktól való függés rezignált, beletörődő politikája.
Körmendy Zsuzsanna
Magyar Nemzet
Az SZDSZ és amit itt hagyott
A hátrahagyott kár nagyobb része az erkölcsi rombolás; az a gátlástalan és szemérmetlen pusztítás, hazudozás és fertő, aminek felmérésére nincs állami testület, bizottság semmi. Mértékegysége sincs, amit lelkekben, sorsokban, szívekben okozott a hazug különítmény. Az elhazudott vad antikommunizmustól a koronacsúfoláson, drogliberalizálási akaraton át a történelem manipulálásáig ezer módon tapostak földbe mindent, ami magyar: ez volt az SZDSZ "liberalizmusa". És ez az igazi adósság.
Pilhál György
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt - A lista - Álláspont - (teljes cikk)
Amikor januárban végighaladt Budapesten a félmilliós békemenet – nem is hinnék, micsoda jelentősége volt annak a demonstrációnak! –, az ellenzék és sajtója előbb megfutotta a szokásos számháborús köreit – „néhány ezren”, „néhány tízezren” a békemeneten –, majd nekiláttak nevetségessé és hiteltelenné tenni a rendszerváltás utáni legnagyobb megmozdulást. E folyamat visszatérő vezérmotívuma volt a gúnyos kérdésfelvetés: „Ezek azért állnak a kormány mellett, mert háromszáz forint felett van az euró, és egekbe szökött a benzin ára is?”Hogy éppen mennyi az euró árfolyama, szinte kizárólag a spekulánsok aktuális akcióitól függ – ezt mi akkor is tudtuk, azóta más is tudhatja, ha nem dugja homokba a fejét. Azóta az is kiderült, hogy nagy bankok „játszadoztak” törvényellenesen a kamatokkal, s e „játék” a többi között azt is befolyásolta, hogy egy magyar hitelfelvevő mennyit fizet a devizahitele után.
Szégyenteljes, aljas és megmagyarázhatatlan tranzakciók, spekulációk, uzsoraügyletek végtelen sora: ez vezetett a válsághoz, és a válság kirobbanása óta sem változott semmi sem. Mindössze annyi történt, hogy az államok mélyen a zsebükbe nyúltak, és megmentették a „bajba jutott” bankokat.
Az állampolgárok megmentették a bankokat. És közben megadóan fizetjük tovább az uzsorakamatokat. Ez ennek az egész ocsmány színjátéknak a veleje. S az egész történetet csak azért elevenítem fel, mert nyilvánosságra került az IMF „halállistája”.
Nyilvánosságra került, milyen feltételeket támaszt nevezett szervezet azért, hogy kölcsönt adjon Magyarországnak. Nézzük a leghúzósabbakat: nyugdíjak csökkentése. Nyugdíjkorhatár emelése. Családi pótlék csökkentése. További privatizáció. Utazási kedvezmények csökkentése. Általános ingatlanadó. Bankadó eltörlése. A bankszféra további „megsegítése”.
Nos, ezért küzd olyan vehemensen a hazai baloldal? Ezért kell nekünk bármi áron megállapodnunk a valutaalappal? Ennyi hát az ortodoxia tudománya? Tömjük a bankokat, és vegyünk el még az emberektől? Aztán hogy is van ez az egész? Hétfőn kiáll Korózs Lajos az MSZP-től, hogy a kormány csökkenteni akarja a nyugdíjakat (nem akarja), kedden meg Mesterházy Attila tart sajtótájékoztatót az MSZP-től, miszerint állapodjunk már meg végre a valutaalappal (az viszont akarja).
És ha megállapodnánk a IMF-fel, s utána a követeléseknek engedelmeskedve csökkentenénk a nyugdíjakat, vajon az MSZP kiállna a nyilvánosság elé, és elmagyarázná a nyugdíjasoknak, hogy ne legyenek felháborodva, a kormány azt tette, amit tennie kellett? Vagy megint Korózs Lajos állna ki, kicsit „mengelézne”, aztán hisztérikusan üvöltözne, hogy a szemét kormány csökkentette a nyugdíjakat?
Találják ki, melyik a valószínűbb történet.
Végső soron persze az a legvalószínűbb történet, hogy ilyen feltételek mentén egyszerűen nem állapodhat meg a kormány a valutaalappal.
Ez ugyanis a kormány és a mögötte álló pártok létét kérdőjelezné meg.
A magyarországi jobboldal azért van, hogy mindez így ne lehessen többé. A magyarországi baloldal pedig azért, hogy mindez továbbra is folytatódjon.
A dolgok végső logikáját figyelembe véve ilyen végtelenül egyszerű az egész. Minden más csak e két egymást kioltó igazság cifrázása. S e cifrázások közül a legfontosabb a Nyugat létezéséről, jövőjéről és válságáról folytatott vita. Mert bár ez a mai világ, ez a nyugati civilizáció úgy tesz, mintha a pillanaton kívül semmi sem létezne, de azért az IDŐ mégiscsak létezik, múlt és jövő nem kiiktatható.
És a jövendőben nincs helye az ilyen feltételeknek. A jövendőben az IMF-nek és az ily módon működő bankoknak sincs persze helyük, de az egy másik világ már, egy másik vita, egy másik harc. Harc az utódainkért.
S hogy világos legyen minden, álljon itt egy réges-régi történet: Enghien tizedik hercege, Louis Antoine de Bourbon-Condé, a Bourbon-házból való „királyi vér”, derék royalista tisztje volt Condé herceg emigráns hadseregének. S mint ilyen, ellensége az elállatiasuló jakobinusoknak, az egész rettenetes vircsaftnak, amit nagy francia forradalom néven szoktak emlegetni, s amely felszínre dobta, s végül a császári székig repítette magát Bonapartét.
A királyi vérű herceg Bonaparténak is ellensége volt. Méghozzá a tekintélye miatt veszélyes ellenfele. Ezért Talleyrand kitalálta, hogy el kell rabolni és ki kell végezni. És elrabolták és kivégezték. A kivégzés után mondta volt Antoine de Boulay gróf a következő mondatot: „Ez több mint bűn: ez hiba.”
Nos, ez a felvilágosodásban gyökeredző bon mot hatalmas karriert futott be, s lett az akkor elkezdődő s máig tartó erkölcsi züllés és relativizálás jelképe. Ezt mondogatja minden idióta, és 1804 márciusa óta még egyik sem gondolt bele, mit is jelent ez a rettenetes mondat. Mit is jelent, ha a hiba nagyobb „bűn”, mint a bűn.
Mi azért gondoljunk bele. És így mondjuk jó hangosan: megállapodni az IMF-fel ilyen feltételek szerint több mint hiba: bűn!
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Az Óperencián túlról
Egyelőre nem tudni, milyen minőségben közli veretes értékelését Magyarországról Magyarország - eddig egyetlen párt sem jelezte, az ő embere lenne a pislogós exkormányfő -, aki minap kijelentette, elégedetlen az Orbán-kabinettel. Ez azért is érdekes, mert az egykori miniszterelnök jó évig életjelet sem adott magáról. Később hír érkezett, hogy a revánsra készülő ellenzék egyedül Bajnaiban látja a megoldást 2014-re - el lehet képzelni a kínálatot -, merthogy rugalmas, finom ember, a diplomácia a kisujjában, ráadásul gyakorlottan írja alá a hitelkérelmeket. Emellett emberünknek a tengerentúlon is jól áll a szénája, nem véletlen, hogy bizalmat és pénzt helyeztek belé. A jó lakájt megfizetik.
Pilhál György
Magyar Nemzet
Kit lehet még leminősíteni?
Elég elolvasni azt a tegnapi hírt, miszerint José Manuel Barroso örömmel tájékoztatja a nagyvilágot, hogy akár már jövőre elkezdheti működését az egységes európai bankfelügyelet. Nem valami ilyesmit ígértek 2008-ban? Hogy azonnal cselekednek, rend lesz, ráncba szedik a piaci felügyeleteket és véget vetnek a bankárok ámokfutásának. Ehhez képest nem múlik el hét bankbotrány nélkül: nemrég derült ki, hogy Londonban valahol egy tucat bankár összehajol, és dönt a 360 ezer milliárd dolláros globális hitelpiac kamatlábairól.Hogy kik ők, nem tudni, a találkozókról jegyzőkönyv nem készül, de minek, ha annyi is elég, hogy egymás között megbeszélik a klubban, mennyit kérjenek a frankért, a dollárért és az euróért?
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Sarkosan fogalmazva
Azt mondja Horváth Csaba, hogy Tarlós István megbukott, adja vissza Budapestet olyan állapotban, ahogyan átvette. E remek ötletre rímel Mesterházy Attila, aki Hoffmann Rózsa leváltására szólította fel a miniszterelnököt....Képzeljük el, milyen szép lenne minden, ha Horváth Csaba lenne a főpolgármester, és ott folytatná, ahol a boldog emlékezetű Demszky abbahagyta! Aztán képzeljük el Hiller Istvánt az oktatásügy élén, vagy még inkább a feledhetetlen Magyar Bálintot, ők aztán visszaállítanák a teljes tanszabadságot és önkormányzatiságot, kiseprűznék a gonosz államot és a még gonoszabb egyházat mindenhonnan, és évente legalább öt-ötezer jogászt és közgazdászt képeznének, akik európaivá és versenyképessé tennék ismét ezt az erkölcstannal kábított, központilag agymosott magyar ugart.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Rendellenes üzenet
Az Angliában versenyző paralimpikonok nap mint nap bebizonyítják, hogy máshogy is lehet, hogy van élet, mégpedig teljes élet a veszteségeken túl is. Nemet mondva az önsajnálatnak. Igazi sportembereket láthatunk ezekben a napokban, olyan embereket, akik teljesen érthetően rosszul vannak a „mozgássérült”, vagy éppen a „rendellenes” szavaktól. Nap mint nap bebizonyítják, hogy ezek túlzó, értelmetlen kifejezések, még akkor is, ha a riporterek már a kérdéseikkel is megkülönböztetik őket az „épektől”. Mire fel? Döntőjük iramát elnézve, a paralimpikon úszónők nevetve lehagynának minket, épeket a medencében, hiába adnánk bele mindent. Ahogyan asztaliteniszben is kikapnánk a hétfőn aranyérmet nyert Pálos Pétertől.
Talán nem is ártana egy-egy ilyen bemutató versenyt szervezni, legalább a miheztartás végett. Hogy lássuk, mi, átlagpolgárok mire jutnánk a köznyelv által csak „nyomorékoknak” becézett honfitársaink ellen. Gyanítom, hogy nem a mi kezünket emelnék a magasba a bírók. Ez az elképzelt barátságos verseny valami hasonlót üzenne, mint a paralimpia. Azt, hogy a sport, a mozgás kiszakíthat minket a letargiából, egyenlővé tehet, és felemelhet.
Mező Gábor
Magyar Hírlap
Most akkor kivel van az IMF?
Megismerték a kormánypárti képviselők az IMF követeléseit. A kemény feltételek ellenére Orbán Viktor miniszterelnök bízik abban, hogy ősszel megegyezéssel zárulnak az IMF/EU-hiteltárgyalások. Az egyeztetést vezető Varga Mihály úgy nyilatkozott, nem kell félni a lehetőségtől, inkább okosan kell használni.
Tájékoztatást kapott szerda este a Sárváron ülésező Fidesz–KDNP-frakció a kormánytól a Nemzetközi Valutaalap (IMF) feltételeiről – értesült a Magyar Nemzet. Íme, az IMF követeléseinek listája:
- nyugdíjak csökkentése;
- nyugdíjkorhatár-emelés
- családi pótlék csökkentése
-személyi jövedelemadó-emelés
- privatizáció
- utazási kedvezmények csökkentése
- bürokrácialeépítés; általános
- értékalapú ingatlanadó
- önkormányzatok kiadásainak csökkentése
- bankadó eltörlése
- pénzjuttatás a bankszférának
Az előbb ismertetett feltételeken túl a megállapodás akadálya lehet a jegybanki tranzakciós adó, ami az Európai Központi Bank szerint veszélyezteti a magyar jegybank függetlenségét.
A pénzügyi tárgyalások adják a Fidesz–KDNP szerdán kezdődött, az őszi parlamenti ülésszak előtti frakcióülésének az egyik fő témáját.
l, a Fidesz frakcióvezetője a Magyar Nemzet szerdai számában megjelent interjújában elmondta, arra kérte a miniszterelnököt, hogy őszintén beszéljenek a kérdésről, mert a frakcióknak ismerniük kell a részleteket, hogy meg tudják hozni a megfelelő döntést.
Magyar Nemzet
Györgyi Kálmán: barátságosan fogadta a szakma az új büntető kódexet
Barátságos és türelmes az új büntető törvénykönyv (Btk.) szakmai fogadtatása - mondta Györgyi Kálmán volt legfőbb ügyész Budapesten azon a konferencián, melyet a jövő nyáron hatályba lépő kódex alkalmazásának megkönnyítéséért rendezett a Hvg-Orac Kiadó. Györgyi Kálmán kiemelte: a hatályos büntetőjog egy tekintélyes része tovább él változatlan formában, vagy kisebb módosításokkal. Ennek örülni kell, hiszen ez is azt jelzi, hogy a megalkotók nem akarták a jól bevált megoldásokat felforgatni - mondta Györgyi Kálmán, aki megjegyezte azt is: egyetlen magyar kormányprogramban sem szerepelt még ilyen "részletes, lendületes" kriminálpolitika.