Csak érdeklődnek?
Pilhál György: Lehet más a politika? Talán igen, de azt nem az LMP-nél kell keresni, hiába ők találták ki annak idején a leleményes elnevezést. A párt valódi arculata bizony semmiben sem tér el a hatalomért foggal-körömmel küzdő többiétől. (Legföljebb annyiban, hogy ők több láncot, bilincset, konfettit, pánsípot, miegyebet használnak, mint a többi politikai szervezet.)
Pilhál György
Magyar Nemzet
Kelet felé tekintve
Most, a második Orbán-kormány idején sok szó esik végre a keleti nyitás politikájáról. Már annak magában is van bizonyos eszméltető jelentősége, hogy ez a közbeszéd tárgya lett. Még inkább annak, hogy rendre jönnek a hírek tárgyalásokról, megegyezésekről, aláírásokról elsősorban gazdasági, részben kulturális téren, ami nyilvánvalóan megalapozza a politikai kapcsolatok javulását is
Bíró Zoltán
Magyar Hírlap
A legtöbben nem vesznek el számunkra, ugyanis visszajönnek
A Tárki kutatása szerint 2012 elején minden ötödik magyar felnőtt hosszabb-rövidebb időre külföldre költözne, ami a valaha mért legmagasabb értéket mutatja. A 18-29 év közöttiek közel fele szíve szerint távozna Magyarországról. A befogadó országok statisztikái alapján 1994 és 2006 között legalább háromszázezer magyar hagyta el az országot.
A visszatérők számát nem ismerjük, de a kinn tartózkodást mindenképp hosszabb távra tervezik. Juhász Attila, a Political Capital elemzője szerint a számokban benne van a gazdasági helyzet miatti elkeseredés; jobban jelzi a közhangulatot, mint bármilyen pártreferencia.
Eddig a magyarok voltak a legkevésbé mobilak a térségben, még a szomszéd településre sem szívesen költöztek. Ebben történt most jelentős változás. Felnőtt az a generáció, amelyik tud pár nyelvet, és nincs lelki gátja elhagyni az országot.
Sík Endre, a kutatás vezetője szerint szó sincs tragédiáról, nemzethalálról, a legtöbben nem vesznek el számunkra, ugyanis visszajönnek.
168 óra
Pozsonyi Ádám: Bűnös szavak - (teljes cikk)
Van egy 2000-ben kiadott, Nemzeti Tankönyvkiadó által gondozott kötet, amelyben a szokásos haladás, demokrácia, rasszizmus, elnyomás, kirekesztés stb., tehát a kor szája íze szerinti toleranciatörténeti maszlag taglalása közben felbukkan egy mondat: „A feketék felszabadítása”.
Egyszerű, ártatlan mondat, amiben a legszolgalelkűbb, megfelelési kényszeres világpolgár sem találhat semmi „olyasmit”, ám mégis baj lett belőle a napokban. Egy ismerősöm tanárképzőre jár, és a saját szemével látta, hogy amikor a tanár felírta a táblára ezt a kis mondatot, a fontoskodó diákok egyike felemelte a kezét: „Ezt már így nem lehet mondani!” Mármint a szót. Azt nem lehet. Azt a szót, hogy fekete. Valami mást kell mondani helyette.
Nem is olyan rég létezett egy szervezet, amelyet így hívtak: Országos Cigány Önkormányzat. A napokban rákerestem, és láttam, hogy már nem így hívják. Országos Roma Önkormányzat. Ez most a hivatalos. Hogy a korábbiban mi volt pejoratív, el nem tudom képzelni, annyi lehetett, mint abban, hogy lekváros kenyér, vagy hogy gyerekkád, de hát ki vagyok én, hogy beleszóljak a nagyok dolgába?
Szavak. Ezek a szavak valahogy mindig csak galibát okoznak. Mindenféle gondolatokat ébresztenek az emberben. És igyekeznek kizárni őket a közéletből. Mivel azonban a keletkezett űrt be kell tölteni, kreálnak helyettük más szavakat. Mert az mégsem lehetséges, hogy a beszélgetésben, ha a szóban forgó főnév jön sorra, akkor ott két másodpercnyi csend következzék.
Van például az a kifejezés, ami emberemlékezet óta azt a jelenséget fejezi ki tömören, hogy valaki a saját neméhez vonzódik. A jelenség nem új, amióta írott történelem létezik, tudunk ilyen esetekről. Szóval volt rá egy kifejezés, amelyet még Kármán József, Gyulai Pál vagy Jósika Miklós korában is így használtak, ismerte Ady és Herczeg Ferenc, részegen vihogott rajta Cholnoky Viktor – nem gyűlöletből, csak hát vicces dolog, ha valaki mustárral eszi a lekváros gombócot.
Aztán a szabadság korában megértük, hogy nem szabad úgy mondani, ahogy addig. Mert ha a nagy szabadság eljön, hát rögtön megtilt valamit. A királyság intézménye nem tiltott ilyesmit. De hát nem is állította magáról, hogy szabadság van és egyenlőség.
Szóval, most másképp kell hívni, mert azt mondták, hogy az a szó pejoratív. Az emberek sértésként használják. Gúnyolódnak. Aztán megtudtuk, hogy ezentúl azt kell mondani: meleg. Használjuk is – kivéve, amikor nem látják, mert a kocsmában az emberek akkor is úgy mondják, ahogy a jó Cholnoky korában, s majd ha a szabadság nevében beszerelnek mindenhová kamerákat, esetleg megváltozik a helyzet.
De van egy kínos körülmény: az emberek már a melegen is röhögnek. Meg összekacsintanak cinkosan. Elhúzzák a szájukat, ha valaki használja a szót. Mindez egy kicsit megijeszt. Mi lesz így jövőre? Lecserélik ezt is? Kreálnak egy újat? Majd néhány év múlva – miután az emberek cinkosan kacsintgatnak, ha szóba kerül, s egymás vállát veregetik – jön a következő? Aztán az újabb és a még újabb?
Mert az emberek soha nem a kifejezésen röhögnek, hanem a mögötte lévő tartalmon. Cserélgethetik magát a konkrét főnevet bármire.
Nem kéne már felhagyni a próbálkozásokkal? A természet – az isteni teremtés rendje – úgyis erősebb.
Pozsonyi Ádám
Magyar Hírlap
Rövid lapszemle a kelet-középeurópai privatizációs folyamatok hibás koncepciójának kései felismeréséről
A volt szocialista országokban megvalósult privatizációt 2002-ben már Milton Friedman is bírálta. „Tíz éve még ezzel a három szóval biztattam a rendszerváltó országokat: privatizáljatok, privatizáljatok, privatizáljatok! Ma már tudom, hogy nem volt igazam!Először átlátható, jogszerű, tiszta körülményeket kellett volna teremteni!”
Csath Magdolna szerint tudatos fejlesztési stratégia híján a külföldi cégek beruházási döntései alakították a magyar gazdaság szerkezetét. Ezek a cégek pedig elsősorban az alapanyag- és energiaigényes, gyakran környezetterhelő tevékenységeiket helyezték ki hozzánk, amit a magyar kormányok, a munkahelyteremtés ürügyén, jelentős összegekkel támogattak, amivel folyamatosan növelték a magyar gazdaság külföldtől való függőségét.
Francis Fukuyama arra figyelmeztet „Államépítés” (State-Building) című könyvében, hogy azok a fejlett országok, amelyek még ma is arra biztatják a kevésbé fejletteket, hogy gazdaságuk korszerűsítését bízzák a piacra, elfeledkeznek arról, hogy erős gazdaságuk kiépülése jelentős állami rásegítéssel történt. Ennek egyik formája a hazai piac és ipar védelme, azaz a protekcionizmus volt.
A kevésbé fejlett országok sem várhatják csak a piactól gazdasági lemaradásuk csökkenését. Fukuyama arra figyelmeztet, hogy a kevéssé fejlett országok egyetlen esélye a gazdasági és ennek következtében az életszínvonalbeli felzárkózásra, ha az állam maga aktívan részt vesz a gazdaság építésében és korszerűsítésében. Ez viszont beleütközik a nemzetközi pénzügyi-gazdasági érdekekbe.
Magyar Nemzet
Ki fizeti a cechet?
Azonban ami tény, az tény: az államadósság 2001-ben volt a legalacsonyabb (52 százalék), tehát három év Fidesz-kormányzás után, és amint az MSZP átvette a hatalmat, meredeken fölfelé ívelt: 2010 második negyedévére elérte a GDP 82,9 százalékát. Minden hozzászólásnak erről a két számról kellett volna szólnia az MSZP képviselői részéről. Ehelyett ujjal mutogattak, hazudoztak, mellébeszéltek, rágalmaztak, adatokat hamisítottak, minden megtörtént tehát, csak a felelősség vállalása nem.
Körmendy Zsuzsanna
Magyar Nemzet
Egy nagyvállalkozás
Kilencvenöt éve - 1917 november 7-én - Petrográdban, a mai Szentpéterváron nagyszabású vállalkozást alapított néhány ezer feldúlt férfiember bizonyos Vlagyimir Iljics Lenin cégvezető irányításával.
Az ambiciózus alkalmazottak erős lövöldözés után betörtek a Téli Palotába és ott azonmód mindent magukévá tettek. Később magát Oroszországot is. A nagyvilág előbb érdeklődve, később ijedten figyelte az eseményeket, és abban hamarosan mindenki egyetértett: igazi nagyvállalkozással állnak szemben. Leghelyesebb, ha odahaza ezentúl kettőre zárják az ajtót.
Pilhál György
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Bayer Zsolt: A bejrúti gép - Álláspont - Teljes cikk
1975. szeptember 29-én avatták fel Budapesten a Palesztin Felszabadítási Szervezet képviseletét.
Az avatásra ötvenhárom palesztin érkezett a magyar fővárosba – minden bizonnyal vezető beosztású tisztségviselők és középkáderek. A számot onnan lehet ilyen pontosan tudni, hogy ötvenhárom olyan jegyet váltottak a Malév 240-es bejrúti járatára másnapra, szeptember 30-ra, amely ötvenhárom jegy tulajdonosa soha nem lépett a gép fedélzetére.
Ők voltak a palesztinok, akik minden valószínűség szerint tudták – vagy sejtették –, nem biztonságos azzal a géppel hazarepülniük.
A gépen így hatvan fő utazott (a személyzettel együtt), ők hatvanan lelték halálukat a tengerbe zuhanó repülőn.
Harminchét év telt el azóta.
Az áldozatok egy részét partra vetette a víz – nem hiteles források szerint nagyjából a halottak felét –, a többiek a hullámsírban nyugosznak. Hiteles utaslista nincsen. Ugyanis eltűnt.
Ugyanis minden eltűnt.
Annyit tudunk – sejtünk –, hogy a tízfős személyzeten kívül egy magyar utas volt a fedélzeten.
S azt tudjuk még, hogy a magyar gép tragédiája előtt egy hónappal egy Damaszkuszba tartó csehszlovák repülőgép zuhant le 17 kilométerrel Damaszkusz előtt. Az a gép – micsoda véletlen! – szintúgy egy nappal azután indult a Közel-Keletre, hogy Prágában megnyitották a Palesztin Felszabadítási Szervezet prágai irodáját. És a gépre jegyet váltott Jasszer Arafat helyettese is. Csakhogy az utolsó pillanatban őt autóval Bukarestbe szállították, és onnan vitték tovább Damaszkuszba. Helyette Vujicsics Tihamér zeneszerző és népzenekutató halt meg akkor – 1975. augusztus 19-én.
De visszatérve a Malév 240-es bejrúti járatára.
El tudnak önök képzelni még egy országot a világon, amelyik harminchét évig nem foglalkozik egy lezuhant repülőgépének tragédiájával?
Nincsen még egy ilyen ország a világon.
Ebben is világelsők vagyunk – hogy ne mondjam: világegyetlenek.
A helyzet pedig ez, sajnos. Harminchét éve hallgatunk mindarról, amit tudunk s amit nem tudunk a Malév 240-es bejrúti járatáról. S az akkori hallgatás éppoly érthetetlen, mint a rendszerváltás utáni huszon-egynéhány esztendő csöndje.
Akkor (is) sejteni lehetett, hogy kik is állhatnak a magyar gép tragédiája mögött. S akkor a Párt irányítása alatt álló sajtó valamiért mégis hallgatott. Annak ellenére, hogy a „hatnapos háború” után Magyarország – mint a keleti blokk egésze – megszakította diplomáciai kapcsolatait Izraellel, és az arabok oldalára állt. A pesti újságírók akkor csak mocskolni tudták Izraelt. Ekkoriban írja New Yorkban Karinthy Cini a naplójába: „Fura dolog, amikor odahaza olvasom az arabbarát cikkeket, teljesen a zsidókkal vagyok szolidáris. Itt meg, ahol »hatalmon« vannak, bosszant, idegessé, türelmetlenné tesz az egész.”
A korabeli obligát és oktrojált arabbarátság és Izrael-ellenesség ellenére a bejrúti gép tragédiája egyszerűen eltűnik a nyilvánosságból.
S ugyanez történik a rendszerváltás után – akkor, amikor a pesti újságírók csak magasztalni tudják Izraelt.
De a bejrúti járat mintha nem is lett volna.
Mindössze annyi történik, hogy Szilvásyék szétosztanak négy-négy millió forintot az egykori áldozatok hozzátartozói között, születik valami jelentés, amit titkosítanak – és ennyi.
És a libanoni felségvizeken, úgy ötszáz méter mélyen fekszik egy roncs. Egy magyar repülőgép roncsa. Benne úgy harminc áldozat földi maradványai, a fekete dobozok, és a tragédia hiteles története.
Ami felderíthető lenne, csak el kellene határozni végre. Mindannyiunk érdekében.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Irodalomoktatás másként Gyergyóalfaluban - Erdély
A heti rendszerességgel tartott tevékenységek mellett hétvégén intenzív képzésre, gyakorlatozásra várta az irodalmi kör diákjait a gyergyóalfalvi Antropocentrum Kulturális Egyesület. A kétnapos tábor során a hermeneutika fogalmát, filozófiáját és módszereit járták körül.
Iskolán kívül is fejleszthetik irodalomtudásukat azok a gyergyóalfalvi diákok, akik részt vesznek az Antropocentrum Kulturális Egyesület által idén ősztől indított irodalmi kör tevékenységein. Amint azt Farkas Wellmann Endre körvezető magyartanár portálunknak elmondta, a műhely az irodalommal való igényes foglalkozást kínálja a gyerekeknek, a hetente tartott foglalkozásokon olyan ismereteket szerezhetnek, melyekre az iskolai tananyag által nincs lehetőségük.
Hozzátette: a hangsúlyt a szövegértelmezésre fektetik, a hétvégi táborban a hermeneutika fogalmával, filozófiájával és módszereivel ismerkedtek. „Témaköröket járunk körül olyan kulcsfogalmak szintjén, melyek nemcsak az irodalom megértéséhez, hanem saját életünk megértéséhez egyaránt szükségesek, vagy amelyek szerepet játszanak bármilyen értelmezési folyamatban” – magyarázta. „Az értelmezés az értelmünket szólítja meg, a gondolkodásunkat állítja kihívások elé, és itt mi mindannyian azt szeretnénk, hogy ezen a téren fejlődjünk” – fűzte hozzá.
Bár alig több mint egy hónapja működik a műhely, eredményessége máris megmutatkozott. Amint arról Farkas Wellmann beszámolt, a tevékenységeken kortárs író novelláját vették górcső alá, a kör tagjainak egyéni értelmezései a szerző publicisztikai blogjára is felkerültek, az internetes felületen pedig a diákok munkáira visszajelzések érkeztek. „Pozitív visszaigazolás, hogy a gyerekek néhány szép kommentet is kaptak, ez azt jelenti, hogy értelme van ennek a munkának” – vonta le a következtetést Farkas Wellman.
Az irodalmi kör – bár elsősorban a Sövér Elek Iskolaközpont diákjait célozza meg – nyitott. A szerdánként este 7 órától a Márton Árpád-galériában zajló tevékenységekre a „gondolkodni” vágyó, irodalom iránt elkötelezett érdeklődőket várják.
székelyhon.ro, Patrióta Európa Mozgalom.hu
Itt tök rendben voltak a dolgok, csak aztán jött ez a büdös lábú autokrata
Papp László Tamás szerint a három baloldali parlamenti párt burkolt vagy nyílt idegességgel, ingerültséggel fogadta Bajnai színre lépését, mert tudják, Bajnai kemény vetélytársuk lehet. Hát még milyen idegesek lesznek, amennyiben Bajnai új szervezetet hoz létre. Seres László szerint ha Bajnai csak ráül a létező szervezetekre, akkor nem a vezetőjük lesz, hanem a túszuk marad.
Az igazi változáshoz Orbán bal- és jobboldali szocialista ellenzékét is le kell győzni. PLT szerint így van; egy Bajnai-párt az ellenzékiség koncepcionális reformját is jelenthetné. Jelen pillanatban Magyarországon populista kormánynak van populista ellenzéke.
Nincs olyan parlamenti vagy a bejutásra esélyes parlamenten kívüli párt, amely nyíltan elismerné: valamilyen megszorításra igenis szükség van. Az MSZP és a Gyurcsány-párt úgy szörnyülködik az ország állapotán, mintha nem az ő 2002 és 2009 közötti felelőtlen, tehetetlen kormányzásuk lökte volna a csőd szélére Magyarországot.
Az MSZP és a DK képtelen az önkritikára, nagyjából úgy áll saját múltjához, mint a hatalomból kilakoltatott jelcini oligarchák Putyinhoz. Hogy itt tök rendben voltak a dolgok, csak aztán jött ez a büdös lábú autokrata.
hvg.hu, Patrióta Európa Mozgalom