Aki bújt, aki nem
A görögök is mindössze azért érdeklik Brüsszelt, hogy a gazdagabb északi államok azon bankjait megmentsék, amelyek spekulációs szándékkal vásároltak a görög államkötvényekből. Könnyen kiszámítható, hogy az évi 15-30 százalékos (!) kötvénykamatokkal milyen hamar térül meg a pénzintézetek befektetése, főleg, ha az ország kínszenvedését még tíz évig elnyújtják, mint ahogy azt az EU most kéri.
Utána pedig egy nagylelkű gesztussal felajánlható egy részleges adósságelengedés – tekintettel az uniós eszmékre. Már ha addig Athén kihúzza államcsőd nélkül. Az unióban nem a gazdasági, hanem a lobbimodell működik olajozottan. A kettőt még véletlenül sem szabad összekeverni. Az Európai Bizottság döntései, előrejelzései és a válságkezelést érintő diktátumai miatt egyre több tagország vezetője fejezi ki elégedetlenségét, és sürget modellváltást. Erről beszélt Orbán Viktor is néhány napja a Daimlerrel kötött megállapodás aláírásakor.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: Jakobinusok - Álláspont - (teljes cikk)
Nézem a tegnapi közvélemény-kutatási adatokat, most éppen az Ipsos tette közzé november első felében készült kutatásának eredményeit. Eszerint a biztos pártválasztók körében a Fidesz 40, az MSZP 31, a Jobbik 17, az LMP 7, a DK 3 százalékon áll. Bajnai alakulatát még nem mérték a pártok között, de a Népszabadság megjegyzi, hogy nagyjából 4 százalékot szerezhetne egy mostani választáson.
Nincsenek emlékeim arról, hogy a ciklus félidején túl a kormányzó párt(ok) vezették volna a népszerűségi listákat. Most vezetik. S ez akkor is igaz, ha természetesen sok-sok szavazót veszítettek az elmúlt két év során. Mégis az a helyzet, hogy amennyiben sikerülne mindenkinek mindenkivel összeállnia, és létrejönne a Dopemantől Gyurcsányon át Bajnai Gordonig terjedő nagykoalíció Orbánnal szemben, akkor a jelen állás szerint a Fidesz 40 százalékával szemben ez a konglomerátum 45 százalékot tudna összehozni.
A Jobbikot most nem elemezném, ugyanis azt nehezen tudom elképzelni, hogy a Jobbik, bekerülvén a következő parlamentbe, összeállna a baloldallal a Fidesz ellenében. Persze ne hagyjuk figyelmen kívül azt a szintén napokban megjelent felmérést, amely szerint a Jobbik és a Fidesz szavazói között nincs átjárás – ezt mi eddig is tudtuk, csak szegény Bajnai Gordon vizionál marhaságokat erről a kérdésről, no meg a pakisztáni–afganisztáni határ mentén vándorló törzsekről.
Nincs átjárás, a Fidesz és a Jobbik szavazóit ugyanaz a világ választja el egymástól, mint a Fidesz és az MSZP szavazóit. Ugyanis ugyanez a felmérés azt is kimutatja, hogy a Jobbik szimpatizánsai számára Orbán lényegesen elutasítottabb politikus, mint Bajnai. Ebben pedig szintúgy nincs semmi meglepő, ugyanis a Jobbik szavazótáborának zöme az MSZP-t hagyta ott egy kis „radikális” cigányozás-zsidózás combó kedvéért.
S pusztán politikai megfontolások miatt ezért érdeke a Fidesznek, hogy 2014-ig lehetőleg ne essen szét a Jobbik - bár kétségtelen tény, hogy Zagyva György Gyulát és Balczó Zoltánt egy pártban tartani nagyjából akkora intellektuális bűvészmutatvány, mint mondjuk Dopemant és Gyurcsány Ferencet. (Belegondoltam: ez utóbbi azért könnyebb…)
A lényeg tehát, hogy ezen számadatok tükrében minimum nevetséges az a nekibuzdulás, amellyel a jelenlegi ellenzék lefutott meccsnek igyekszik beállítani a 2014-es választások végeredményét. Illetve, kicsit távolabbról nézve a Mesterházy- , Juhász Péter- s immáron Bajnai-féle győzelmi jelentéseket, hamar rájöhet bárki, hogy itt az erdőben félő s ezért vidáman fütyörésző ember jelenségével állunk szemben. Ismétlem, ez megmosolyogtató. Ellenben egyáltalán nem megmosolyogtató, amit az ellenzékhez tartozó s önmagát mainstream értelmiségnek valló és gondoló megmondóemberek és főideológusok serege művel az utóbbi nagyjából fél évben.
Ez az egyre nehezebben elviselhető réteg mostanában azzal tölti az idejét, hogy ideológiailag megalapozza és alátámassza mindazt a súlyos jogsértést, amit a baloldal készül elkövetni. Készül elkövetni, ha mégis hatalomra vergődnék valahogyan. Arról van szó, hogy ez a baloldal tökéletesen tisztában van azzal, hogyha egyáltalán, valami ördögi csoda folytán megnyerné a választásokat, akkor is béna kacsaként totyogna a közéletben a néhány fős parlamenti többségével.
Ehhez képest az ezt a baloldalt bármi áron hatalomra segíteni szándékozó értelmiség hónapok óta arról értekezik, hogy a majdani béna kacsa hogyan tudja majd mégis hatályon kívül helyezni az alkotmányt és új (régi) alkotmányt készíteni. Arról folyik a diskurzus odaát, hogy miképpen lehet majd elkövetni az összes jogsértést, antidemokratikus vaddisznóságot és bűnt, amellyel 2010 óta a Fideszt és személyesen Orbánt vádolják.
Előbújtak a csatornák mélyéről a jakobinusok, és készülődnek vissza a hatalomba. Hogy ez jelenleg nem tűnik valószínű forgatókönyvnek, kicsit sem zavarja őket. A nyaktilót azért fényesítgetik. Ideje tehát felkészülni erre is. Jöhet még idő, amikor rájuk kell lépni határozottan, úgy, ahogy 1989 környékén kellett volna.
(U. i.: Hogy világos legyen, kik álmodják most magukat az eljövendő „negyedik köztársaság” élére: Horváth Csaba, az MSZP alelnöke csütörtökön Budapesten tartott sajtótájékoztatóján azt mondta, „Pénteken lesz 94 éve annak, hogy az első köztársaságot kikiáltották, és azóta három olyan személy volt a történelemben, aki a demokrácia ellensége volt: Horthy Miklós, Tisza István és Orbán Viktor.
Ők olyan politikát folytattak, amely a kirekesztésre, visszafordulásra, a demokrácia intézményeinek felszámolására, a sajtószabadság korlátozására, a bírói döntés befolyásolására törekedett” - mondta.
Na, hát ők akarnak visszajönni. S hagyjuk most ennek a szerencsétlen idiótának az ostobaságát. Pintér Bence kolléga a Mandineren remekül összefoglalta, miért teljesen hülye Horváth Csaba, aki a ’70-es években készült német pornófilmek főszereplőjeként lenne jó helyen intellektuálisan, ott mondhatná teljes átéléssel, hogy „ich komme, ich komme”.
A kérdés immáron csak annyi, vajon miért ilyen ezeknek a lelkük? Miért imádják még mindig Kun Bélát, Rákosit meg Kádárt? És vajon tényleg muszáj ezt elviselnünk?)
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Pál István Szalonna (Kárpátalja) és zenekara, Herczku Ágnessel - Szentendre, 2008 - VIDEÓ!
Kattints a VIDEÓRA!
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=RK5RO0dJqq8#!
Pál István Szalonna és Zenekara: Kalotaszegi muzsika - VIDEÓ!
Kattints a videóra!
http://www.youtube.com/watch?v=OOYk9F_6Ufk
Bíró Gergő - Csillagok, csillagok - Magyar népdal - VIDEÓ!
Kattints a videóra:
http://www.youtube.com/watch?v=wDJ3zyKYhO0
Széljegyzetek egy intoleráns zsidó szerző "történelminek" szánt könyvéről
Révész Sándor szerint amilyen természetesen utasítja el Komoróczy Géza A zsidók története Magyarországon című könyvében a magyar nemzetállami szemléletet, ugyanolyan természetesen fogadja el a zsidó nemzetállamot, mint sikert és célt. Az izraeli politika bírálatát pedig a zsidóellenességgel azonosítja.
Aki használja a „gyűlölködő magyarok” kifejezést, az a „gyűlölködő zsidók” kifejezés használatát legitimálja. Ahogy közeledünk a jelenhez, egyre erősebben érvényesülnek a szerző elfogultságai. A könyv utolsó fejezetei már majdhogynem aktuálpolitikai publicisztikává szűkülnek.
Komoróczy professzor mélyen alul dramatizálja Trianont. Tele volt ez a század fontos pozitívumokat és negatívumokat egyszerre hordozó, változékony életekkel, s Komoróczy professzor mintha azzal az elszánt egyoldalúsággal tárgyalná ezeket az életeket, mint a „jobboldali” konjunktúra a „másik oldalon”.
Így kapunk ellentorzított képet népi írókról, egyházi vezetőkről, Horthyról és horthysta politikusokról, id. és ifj. Antall Józsefről. A legtorzabb képet Mindszentyről kapjuk, kinek a Hűség mozgalomban való részvételéről szó sem esik, viszont mindenféle forráskritika nélkül vádoltatik meg a legkevésbé sem bizonyító erejű források alapján zsidóellenes „rémtörténetekkel.”
Számos forrásból közismertek azok az arányszámok, melyek a zsidóság nagyon jellegzetes elhelyezkedését mutatják a két világháború között a társadalmi munkamegosztásban. Képtelenség, hogy egy ilyen és ekkora monográfiában ezek a számok ne jelenjenek meg.
A Landeszmann-ügyet a szerző úgy bagatellizálja el, hogy az azt kirobbantó hírhedt mondatot nem is tárja az olvasó elé. A rendszerváltás utáni rész szinte már csak sérelmek inventáriuma. A zsidó identitás fölélénküléséről, a zsidó kulturális élet fölpezsdüléséről, fölszabadulásáról szinte csak érintőlegesen esik szó.
A zsidó származású, de nem zsidó identitású történelmi személyiségeket nem tekinthetjük zsidónak, bármennyire annak tekintette őket a többség – figyelmeztet a szerző, nagyon helyesen. Ám csak ott figyelmeztet erre, ahol a 1919-es népbiztosokról vagy Rákosiról és társairól van szó, viszont a jelenkor zsidó származású szabad demokrata vezetők súlyosan elítéltetnek.
Ha róluk van szó, akkor a szabad identitásválasztás már nem elidegeníthetetlen emberi jog, hanem gyáva árulás. Révész szerint a zsidóság (vagy bármiség) vállalása mint erkölcsi posztulátum egy szabad és szekuláris államban elfogadhatatlan. „Én például szívesen vagyok zsidó bárkinek, főleg az antiszemitáknak, de akik a kötelességemmé akarják tenni, azoknak nem”.
Népszabadság
Törzsi beszéd
Az egyedfejlődés csodákra képes. Bajnai Gordon, aki október huszonharmadikán még azon erőlködött a pulpituson, hogy kikászálódjon egy-egy veretesebbre sikerült körmondatából, mára ott tart, hogy fordulatokat, sőt szimbólumokat is beépít a nyilatkozataiba. "Látok bizonyos mozgást a Fidesz és a Jobbik szavazói között oda és vissza" - közölte legutóbbi helyzetértékelőjében. - "Kicsit olyan ez, mint az afgán és a pakisztáni határokon élő törzsek, nem tudni, melyik országhoz tartoznak." Frenetikus szöveg (talán Kónya bohócforradalmár kollégája írhatta, ő ilyen jópofa).
Pilhál György
Magyar Nemzet
Szédítő távlatok
Az egész olyan, mint egy La Fontaine-mese a szorgalmas hangyával és a hedonista életet élő tücsökkel. Csak épp fordított következményekkel. Itt a hangyák húzzák a rövidebbet. Meglehetősen szimpla okból. Mert míg az MSZP-t - akár megfeszül, akár nem - mindenki el tudja helyezni a kormányzati teljesítményeket is számon tartó politikai térképen, addig az Együtt 2014 szerveződést még csak kevesen. Bajnairól most készül a "Nagy válságkezelő" című pannó. Hogy rá se ismerjünk a múltra.
Borókai Gábor
Heti Válasz
Simor, a dilettáns - (vagy valami egészen más?)
Októberben a vártnál nagyobb mértékben csökkent a pénzromlás mértéke.Túl vagyunk a kilengéseken, és az alacsony kereslet miatt a nagy élelmiszerár-robbanás is elmaradt. A fordulatot jelzi, hogy most már szinte mindegyik elemző lassan süllyedő árindexekről beszél és arról: nincs miért megállítani az MNB-nél a kamatcsökkentést.
Már nem hallani Orbán-bérencekről, a valóságot figyelmen kívül hagyó monetáris tanácsi tagokról. Elcsendesült a kórus, mert lassan a kamatvágók előrejelzéseiből lesz a valóság. S maga Simor András a bűvös hétszázalékos jegybanki alapkamatával lassan, de biztosan távolodik a magyar gazdaság realitásaitól. Kezd olyanná válni, mint az a japán katona, akit ott felejtettek egy sziget mélyén, ahol magányos háborúját vívja a kapituláció után.
Nánási Tamás
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Kézifék - (A baloldal a családok ellen harcol)
Amit a baloldal művel, az voltaképpen harc a család ellen. Egy összetartó, gyökereit tekintve ősi, és sok próbát - még inkább megpróbáltatást – kiállt közösség ellen, amely nem mellesleg a nemzet legkisebb, egyben legfontosabb építőeleme is. Azt, hogy miként kell egy nemzet adta kereteken belül érezni, cselekedni, viselkedni, hogy milyen reflexeket enged kibontakozni és működni magában az ember, s melyeket fojt el, ezt a család neveli belénk, a család adja nekünk útravalóul.
Sinkovics Ferenc
Magyar Hírlap