VII. parancsolat: Ne lopj!
"Boldog az az ember, aki más tulajdonát tiszteletben tartja, aki a rábízott anyagi javaknak nem szolgája, hanem bölcs őrzője, gyarapítója és továbbajándékozója."
Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
Irodalmi díjat alapít a Kossuth-nagydíjjal járó pénzjutalom egy részéből Jókai Anna író – közölte honlapján a Magyar Művészeti Akadémia. Az elismerést olyan „országépítő, magyarságépítő" alkotók kaphatják majd meg, akik folytatják a magyar irodalom spirituális, Hamvas Béla, Kodolányi János, Török Sándor, Pilinszky János, Weöres Sándor, Várkonyi Nándor nevével fémjelezhető hagyományait.
Jókai Anna írónő mindezt a Magyar Művészeti Akadémia honlapján megjelent beszélgetésben árulta el. Azt is hozzátette: régi terve volt a díjalapítás. Jókai Anna első Kossuth-díját 1994-ben kapta.
Gál Kinga fideszes politikust az Európai Parlament Magazin idei versenye során szabadságjogi kategóriában az „Év Képviselőjévé” választották. A díj Gál Kinga fideszes képviselő elmúlt öt éves szakmai munkájának és hitelességének elismerése.
A Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportja gratulált Gál Kingának kiemelkedő munkájáért, a díj megnyeréséért és Magyarország hírnevének és elismertségének öregbítéséért.
Micsoda bonyolult és szövevényes is a világpolitika - ami nem más egyébként, mint a birodalmak egymás elleni permanens háborúja, ahol nem az egyiknek, vagy a másiknak van igaza.
Putyin: A Krím úgy egyesült Oroszországgal, ahogy az NSZK visszacsatolta az NDK-t
Patrióta Európa Mozgalom
"A magyarok tulajdonképpen nem is földi lények, hanem egy szuper-intelligens földönkívüli faj, amelynek sikerült egybeolvadnia az emberiséggel, s csak műveik zsenialitása és nyelvük teljes érthetetlensége árulja el őket."
Lezard Nicholas - az angol The Guardian irodalom kritikusaként Szerb Antal Utas és Holdvilág című regényéről írt a lapban (2004)
Az utóbbi évek legméltatlanabb, legtöbb félreértésről tanúskodó álvitája bontakozott ki a médiában és a parlamentben is a felállítandó emlékmű nyomán a német megszállásról. A kormányt ostorozó liberális és baloldali megszállottak nem arra törekedtek, hogy árnyaltabb képünk legyen a történelemről, hanem hogy demonstrálják, a politikailag korrekt oldalon vannak – pedig lehetnének az igazság oldalán is.
A történelmet a politikától elvonatkoztatni nagyon nehéz, s csak a legnagyobb történetíróknak sikerült. A történelmet a tényektől elvonatkoztatni a lehető legkínosabb vállalkozás, amelyre leginkább diktatúrák megbízott történészei tesznek komoly erőfeszítéseket.
Azoknak a kurzustörténészeknek, akik megvádolták a magyar kormányt azzal, hogy a német megszállásnak afféle dicsőítő emlékművet akar állítani, nemcsak az Orbán-kormány céljairól, hanem a polgári történetírás által sokszor értékelt német megszállás nyomasztó emlékéről sincsenek fogalmaik.
A magyar nemzettudatban – írók, költők, polgári politikusok, nem németbarát katonatisztek visszaemlékezéseinek garmada tanúskodik erről – a német megszállás képei komorak, letargikusak, elkeserítők. Az Orbán-kormány tehát egyenesen sárba tiporná a magyar nemzettudatot, ha igaz lenne az, hogy a német megszállásnak akar dicsőítő emlékművet állítani.
Hitler már 1943-ban meg akarta szállni Magyarországot, szeptemberben dolgoztatta ki a Margaréta-tervet. Három hadműveleti területre osztották föl hazánkat: Nyugat-Magyarországra, amely Budapestet is magában foglalta, a Tiszántúlra, amelynek megszállásánál a román haderőt is bekalkulálták, és a Tiszától északra eső területekre, ahol a szlovák és a német erők közreműködésével történt volna a megszállás.
Margaréta-tervnek új és új aktualizált változatai születtek egészen 1944 februárjáig, alkalmazkodva a változó helyzethez. Czettler Antal történész, kortanú Kállayról írt könyvében olvashatjuk: „a magyarországi bevonulás nem volt »virágháború«, mint az osztrák anschluss 1938-ban, ahol mind a vidék, mind Bécs lakossága őrjöngő lelkesedéssel fogadta Hitlert és csapatait.” Március 19-én hajnalban Gestapo-ügynökök már kész listával járták a fővárost, németellenes közéleti személyiségek lefogásának szándékával.
Letartóztattak 9 felsőházi tagot, 13 képviselőt, 45 ismert személyiséget. Bajcsy-Zsilinszky Endrét megsebesítették, elhurcolták, később a nyilasok kivégezték.
A nemzet viszonyát a német megszálláshoz jól tükrözi az alaptörvény preambulumának sokat idézett mondata, amellyel az egész ország egyetért, kivéve a balliberális szellemi kommandót, amely legszívesebben azt bizonyítaná be, hogy mi magunk szálltuk meg önmagunkat, a németek pedig – akik a Margaréta-tervről talán nem is hallottak – csak sajnálkoztak a határnál, hogy miket művelünk mi idehaza saját magunkkal.
A preambulum legyalázott mondata: „Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk.”
A liberálisok ezt a mondatot támadják, mivel erőnek erejével azt akarják bebizonyítani, hogy a magyar alkotmány hazudik, itt nem is volt német megszállás, mi is holmi „virágháborúval” üdvözöltük a német csapatokat, önként és dalolva vetettük magunkat Hitler karjaiba.
Ki lehet válni a csahos falkából. Le lehet szögezni, ha ez egyeseknek nem jön is jól: azokban az években két megszállásban is részünk volt; az egyiket 40 évig felszabadulásnak kellett hívni, a másik maradhatott megszállás.
A mai rákosisták most a másik megszállást szeretnék átnevezni a magyar fasiszták örömünnepének. Egy nemzet tudatát kellene ehhez manipulálniuk. Nem fogjuk hagyni.
Körmendy Zsuzsanna
mno
"Gazdagságuk pazar és szembetűnő. Hatalmas sereget tudnak kiállítani! Kürtszóra indul fordul egész serege. Napokig lovagolnak váltó lovaikon. Ha megindulnak megmozdul ég és föld alattuk. Harciasságuk és bátorságuk egyedülálló. Nem félnek a haláltól! Mosolyogva halnak meg! Legyőzhetetlenek."
Friuli Berengár (kb. 845 – 924) - itáliai király, utolsó szent római császár - lombardiai követe
"Az az ember sorsa, hogy ne azt csinálja, amit szeretne, hanem amit lehet."
Móra Ferenc (1879-1934) – író, újságíró, muzeológus
IV. parancsolat: Atyádat és anyádat tiszteld!
"Boldog az az ember, aki szereti és tiszteli apját és anyját, mint ahogy a bimbó szereti a megtartó, tápláló gyökeret, mint ahogy a folyó szereti a forrást, mint ahogy a madár szereti a fészket, mert hatalmas nyugalom, béke, öröm és fény születik meg benne."
Böjte Csaba
Nagyon nehéz húsz nap áll előttünk. S aztán egy sorsdöntő választás. Mindig azt mondjuk kampányok idején, hogy sorsdöntő választás előtt állunk. Jól hangzik ez, és egyáltalán nem kell belegondolni. De most tényleg sorsdöntő lesz a szavazás, mert most legalább harminc évre eldől az ország sorsa.
Ezzel a felelősséggel kell készülnünk április 6-ra.
S ezért lesz annyira nehéz ez a húsz nap.
Mert megint két világ áll egymással szemben. S ez a két világ önmagába zárt egység. Nincs átjárás, nincsen párbeszéd. Rengeteg történelmi oka van annak, hogy Magyarország ennyire véglegesen és végzetesen megosztott, de a ténnyel muszáj megbarátkoznunk. Igen, ennyire megosztottak vagyunk. S e két világ utoljára csap össze jelenlegi formájában és állapotában.
Ha az összeállt baloldal elbukik április 6-án, akkor azonnal megindul majd a végső erózió az ő világukban. Egy rövid hónap alatt lejátsszák majd a „ki miatt vesztettünk a választáson” nevű véres és önpusztító társasjátékot, amelynek végén kizárólag politikai hullák maradnak majd a porondon.
Tartós és nem múló pletyka szerint Mesterházy végül azért vette be az összefogásba Gyurcsányt, hogy április 6-án éjféltájt elmondhassa ezt a mondatot: „Gyurcsány Ferenc miatt vesztettük el a választásokat.”
Egy másik tartós és nem múló pletyka szerint Mesterházyt egyszerűen megzsarolta a baloldali értelmiség Gyurcsányhoz hű maradék falkája. Ők azok, akik nélkül – Kornis Mihály szerint – „nem lehet politikát csinálni ebben az országban”.
Majdnem mindegy, melyik pletykában lakik az igazság. Lakhat amúgy mindkettőben. A lényeg a bukás utáni leszámolásban van, és az elkerülhetetlenül be fog következni. S ez a tény egyszersmind magában rejti annak lehetőségét, hogy az LMP alapjain létrejöjjön egy Gyurcsány-, Mesterházy-, Bajnai-, Fodor-, Kuncze-mentes baloldal.
Ha a jelenlegi hatalom veszítene április 6-án, úgy a baloldali összeomláshoz hasonló apokalipszis nem következne be a Fidesz–KDNP háza táján.
Bekövetkezne ismét egy elnöki casting, bejelentkeznének alternatív jelöltek és önjelöltek, lenne csak belül hangos és érzékelhető csetepaté – aztán felállna újra a csapat. S mivel elméleti lehetősége csak arra van a baloldalnak, hogy egy-két százalékkal nyerjen, elindulna Magyarországon egy nagyon-nagyon furcsa kormányzás.
Ami nagyjából az első költségvetés elfogadásáig tartana. Illetve el nem fogadásáig. Ugyanis alig-alig esett szó eddig erről, de jó, ha tudjuk: az összefogásnak több szavazatot kell kapnia, mint a Fidesz–KDNP-nek és a Jobbiknak összesen. Ellenkező esetben hiába kapna megbízást a kormányalakításra, a parlamentben mindenképpen kisebbségben maradna.
S nem azért, mert a Fidesz–KDNP hajlandó lenne összeállni a Jobbikkal – nem, erről szó sincsen! De az sem képzelhető el, hogy az esetleges baloldali kormányzat ellenzéke megszavazza a költségvetésüket. (Legalábbis egyelőre nem tudom elképzelni, hogy a Jobbik ezt megtenné…)
Tehát hamar eldőlne a dolog, viszont Magyarország megint úgy érezné, hogy felesleges volt minden erőfeszítés, áldozat, hit és akarat, s megint visszamentünk harminc évet az időben.
Ezért lesz nagyon nehéz ez a maradék húsz nap.
Mivel ez a jelenlegi baloldal legutolsó esélye és egyszersmind hattyúdala, az égvilágon semmitől sem fognak visszariadni.
De mi sem riadhatunk vissza az ő gátlástalanságuktól.
Utoljára birkózik meg egymással ez a két világ. S a fentiekből következő felelősségtudattal kell végiggondolnunk és végigdolgoznunk ezt a maradék időt. És senki ne merészelje azt gondolni, hogy ez a választás már eldőlt. Mert akkor sem dőlt el, ha úgy tűnik, ha mindenki ezt mondja, ha minden közvélemény-kutató ezt méri.
Ne törődjenek ezzel. Csak arra gondoljanak, hogy ők, a másik világ, mind elmegy szavazni. És ne felejtsék el 2002-t. Ők akkor is elmentek. De mi nem. Mert akkor is azt hittük, hogy lefutott a meccs. Akkor negyvenezer szavazaton múlt minden. Gondoljanak csak bele! Tizenháromezer szavazókör van az országban. Tehát 2002-ben szavazókörönként három szavazaton múlt az életünk!
Bölcs nép vagyunk mi, sok bölcs mondással. Az egyik így hangzik: Akit egyszer megmart a kígyó, az a gyíktól is fél.
Bennünket 2002-ben megmart a kígyó. Most akármerre nézünk szét ellenségünk háza táján, gyíkok mindenütt. Csak gyíkok. De jól tesszük, ha tartunk tőlük is. Jól tesszük, ha eszünkbe sem jut még húsz napig, hogy győztünk.
Arra ráérünk április 7-én!
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap