Márffy Ödön a MIÉNK, a Nyolcak, a KUT tagja. Festői stílusa leginkább a fauve-ok majd a Párizsi iskola látásmódjával rokonítható.
Cézanne tanítványa, a magyar konstruktivizmus egyik mestere, a Nyolcak avantgárd csoport tagja, és nem utolsósorban Boncza Bertának, azaz Boncza Bertának, Csinszkának, Ady Endre özvegyének második férje. Itália szerelmese volt.
Korai művei a posztimpresszionizmus jegyében készültek, majd érdeklődése a fauvizmus felé fordult. 1906-tól a magyar Vadak egyik legmarkánsabb képviselője lett.
A Nyolcak idején - Cézanne hatására - szigorúbb kompozíciós rend jelent meg a képein. A tízes évek végére - leginkább Oskar Kokoschka hatására - az expresszionizmushoz közeledett.
Csinszkával kötött házasságát követően kifejezésmódja sokat szelídült, közérthetőbbé vált. A vibráló színeket oldottabb hangulat váltotta képein, dekoratív stílusa az École de Paris modorával rokonítja művészetét. Legfőbb festői témája ebben a másfél évtizedben a felesége és a családi környezet lett, ezért joggal nevezhető e periódus Csinszka-korszaknak.
A harmincas években laza szállal kötődik a Gresham-körhöz. Mind a táj- mind az alakábrázolásban kiváló volt, keresett portréfestő is volt, nevezetesek például önarcképei, Csinszka képek, s Gulácsy Lajosról festett portréja. Az utóbbi évtizedben kezdik felfedezni, újraértékelni, képei magas árat érnek el az aukciókon.
"A játszi szél a szövetembe kap:
Ma zászló – holnap rongydarab,
Ma lobogok, ma fennen lengek még,
Ki tudja, holnap kinek kellenék?
Ma még talán jelentek valamit,
Hordom a Szent Szűz liliomait:
Egy fegyveráldó Szent Szűz Máriát
Úgy visznek zajló táborokon át."
Zászló a szélben - részlet
Reményik Sándor (1890-1941) költő
A világörökségi faluban máig őrzik az ősi hagyományokat. Hollókő nem csupán szabadtéri múzeum, az idelátogatók úgy tekinthetnek vissza a múltba, hogy a település a mai napig él. A falu mellett a hollókői vár is kihagyhatatlan látnivaló.
"Mindig azt tapasztaltam, hogy ahol az emberek között szeretet van, ahol az emberek szeretettel kapcsolódnak egymáshoz, onnan alkotó lendület, vállalkozási szellem indul ki. A szeretet a közösség összetartója." Teleki Pál - (1879-1941) - geográfus, egyetemi tanár, politikus, miniszterelnök, tiszteletbeli főcserkész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
"Sok földet bejártam, de mégis csak Nógrád tetszik legjobban: hegyeivel, völgyeivel, egyenesre nőtt fáival; itt úgy látom, a füvek zöldebbek, a virágok illata édesebb, mint bárhol másutt a világon. Még a felhő is mintha rózsaszínbe öltözne, amikor átsuhan fölöttünk... Ez az én igaz hazám."
Mikszáth Kálmán (1847-1910) - író
"Mert mikor a haza szólít az ő tiszta hangján s a te erős karodra kívánja bízni sorsát, te nem teheted meg tisztességgel, hogy akaratának ellene szegülj."
Passuth László (1900-1979) - író, műfordító
Csíkszentkirály egyházközséget először 1333-ban említették az írásos dokumentumok. 1566-ban Zent Király formában, 1570-ben Szentkirál, Szentkirálj, 1602-ben Szentkirály, 1695-ben Szent Király néven fordult elő. A falu neve azt igazolja, hogy egykor Szent István király tiszteletére szentelt temploma volt.
Római katolikus temploma Árpád-kori alapokra épült a 15. század második felében. 1759 és 1773 között bővítették, és tornyát magasították. 1790-ben barokk előcsarnokot, 1900-ban oldalkápolnát építettek hozzá.
A 13. században épült Árpád-kori templom emlékét őrzi a torony alatti köríves, egyszerűen hornyolt kő ajtókeret, valamint a déli kapu kőkeretének darabjai. Ugyancsak az Árpád-kori templomból maradt meg a keresztelőmedence.
"Kicsi Pottyond vékony szavú harangja
nem csilingel többet nékem hajnalba.
Harang helyett kürtöt fújnak hajnalba,
akkor ülök fel a kis pej lovamra."
Csíki népdal
Örményország fővárosában 2002-ben avatták fel azt az emlékművet, amely – a világban eléggé szokatlan módon – egyszerre tiszteleg egykori ellenségek előtt. A négyszögletű, zömök oszlop rózsaszín tufából épült – Jereván központjának házaira jellemző ez az építőanyag.
Az Örményországban a II. világháború alatt és után elhunyt magyar hadifoglyok, illetve a Szovjet Hadsereg alakulataiban harcoló, és Magyarországon életüket áldozó örmény katonák emlékét egyszerre őrző obeliszk felállításának gondolatát a magyarországi örmény közösség vezető képviselői fogalmazták meg.
Az emlékmű Jereván egyik központi terén áll, az örmény fővárosba látogató magyarok – hivatalos küldöttségek tagjai és turisták egyaránt – rendre felkeresik a közös emlékoszlopot, ahol virágokkal fejezik ki tiszteletüket az elhunytak iránt.
Míg Budapesten, a Fiumei úti sírkertben mintegy háromszáz örmény katona alussza örök álmát, Örményországban Gümriben, valamint Szevanban, Szpitakban és másutt sok magyar katona és hadifogoly nyugszik. Sírjaikat éppúgy, mint a jereváni obeliszket és közvetlen környezetét a helyi hatóságok óvják és gondozzák.
Jerevánban az avatás előtt magyar föld és víz került a gránittalapzatba, Pestszentlőrincen, az Uzsok téren hasonló, ám a Kaukázusból hozott elemek kaptak helyet az emlékkő alatt, amellyel – a jereváni oszlop avatásával egyidejűleg – az örmény haza tisztelgett magyarországi hősi halottai előtt.
2011 márciusában a magyar és a lengyel államelnök felavatta Varsóban azt a kétnyelvű emléktáblát, amellyel a lengyel nép köszönetét fejezi ki a magyar népnek az 1919-21 közötti években országának nyújtott – lőszer- és fegyverszállítmányban testet öltő – katonai segítségért. Az 1919-21 közötti években a Magyar Királyság közel 100 millió gépfegyverlőszert, óriási mennyiségű tüzérségi lövedéket és más hadifelszerelést juttatott el Lengyelországnak, elősegítve ezzel a lengyel fegyveres erők győzelmét a Vörös Hadsereg felett. Lengyelország 91 év után e bronztáblával fejezte ki köszönetét a baráti gesztusért a magyaroknak.
Az 1919-21-es “lengyel-bolsevik háború” a függetlenségét 123 évi felosztottság után az I. világháború végén, 1918-ban visszaszerző Lengyelország keleti határainak kialakításáért és függetlenségének megőrzéséért folyt.
A lengyelek több mint százezer hadifoglyot ejtettek, s hatalmas területről sikerült kiszorítaniuk a Vörös Hadsereget.