Elkerülhetetlen a lisszaboni egyezmény felülvizsgálata - rövid lapszemle

 

Szerinte a baloldal nem érti meg azt, hogy ha nyitva vannak a határok, nem lehet biztosítani a szélesebb társadalmi rétegek kielégítő életszínvonalát, mert a bevándorlás lenyomja a munkabéreket. Ugyanakkor a szabad bevándorlás lehetősége azon országok felé is igazságtalan, amelyekből a legjobb képességű emberek elvándorolnak. De nem csak a bevándorlás, hanem a tőke beáramlás és a kereskedelem bizonyos fokú korlátjára is szükség van, annak érdekében, hogy helyben munkahelyeket, megfelelő jövedelmeket és ezáltal létbiztonságot lehessen teremteni. A jelenlegi helyzetben – mivel az unió nem tud az egyes országok problémáira megoldást találni – a szeparálódás, a nemzeti hatáskörök visszaszerzésére irányuló igény egyre nagyobb lesz, és valóban kikényszerítheti a lisszaboni egyezmény felülvizsgálatát, az európai alapok újragondolását, beleértve az egyezmények elején meghirdetett négy szabadság, a javak, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlásának felülvizsgálatát is. Magyar Nemzet  

Németországot nem szabadna követendő példának állítani az eurózóna többi országa számára - rövid lapszemle

                        Philippe Legrain, a London School of Economics vendégoktatója szerint gazdasági szempontból veszélyes, hogy Angela Merkel Európa gazdaságait a német mintára kívánja átformálni. A német gazdaság távolról sem tekinthető Európa legsikeresebb gazdaságának. Bár Németországnak megvannak a maga erősségei: világhíres cégek, alacsony munkanélküliség és kiváló hitelminősítői besorolás, de egyben stagnáló bérek, csődbe ment bankok, nem megfelelő beruházások, alacsony termelékenység növekedés, lehangoló demográfiai adatok és erőtlen GDP-növekedés is jellemzi. A beruházási ráta a 2000-ben mért 22,3 százalékról 2013-ra 17 százalékra esett vissza. A partnergazdaságok kárából profitáló gazdasági modellt – alacsonyan tartják a béreket az export szubvencionálása érdekében – nem szabadna követendő példának állítani az eurózóna többi országa számára. A stagnálás terheinek oroszlánrészét a német munkavállalók viselik. Bár a termelékenységük az elmúlt 15 évben 17,8 százalékkal nőtt, reálértékben kevesebbet keresnek, mint 1999-ben. Németország valójában az instabilitást terjeszti. Bankjainak hitelezési politikája eszközár-buborékokat gerjesztett a pénzügyi válság bekövetkezte előtti időszakban, azóta pedig adósságdeflációt eredményezett. Azt látva, hogy milyen mértékben ártottak Németországnak az alacsony bérek, a bércsökkentésnek az eurózóna többi részére történő ráerőltetése katasztrofális hatással járna. Világ Gazdaság

"A pluralizmus és a szabad verseny mellett kiálló nyugati vezetők a gyakorlatban arcátlanul megsértik ezeket az elveket” - rövid lapszemle

                              Alekszandr Tolkacs távozó orosz nagykövet szerint nagyra értékelik az Oroszországgal a kapcsolataikat a jelenlegi hangulat ellenére is pragmatikusan, a kölcsönös előnyökre alapozva építő országokat. „A bajban ismerszik meg az igazi barát, és mi a barátokat nem hagyjuk cserben. Aki nehéz pillanatokban a kezét nyújtotta felénk, az adott esetben számíthat a támogatásra”. „Ami pedig a partnereinkre kétségkívül nehezedő nyomást illeti, csak sajnálni tudom, hogy a demokratikus értékek, a pluralizmus és a szabad verseny mellett kiálló nyugati vezetők a gyakorlatban arcátlanul megsértik ezeket az elveket”. A kereskedelmi kapcsolatok korlátozásának a politikája nem vezet sehova. Ez a felismerés könnyebb lesz, ha Európa végre a saját fejével kezd gondolkodni, a saját érdekeit követi, nem pedig kívülről jövő utasításokat követ. Nem véletlen, hogy a „szankciós hisztéria” egybeesik a transzatlanti szabad kereskedelemről szóló tárgyalásokkal. Az Oroszországgal folytatott kereskedelem korlátozása az alternatívától fosztja meg Európát, amelynek így ezen az egyeztetéseken jelentősen csökken a mozgástere. Tolkacs nem gondolja, hogy le kellene mondanunk a Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedő Európa tervéről. Készek a párbeszéd felújítására, amennyiben az EU változtat kioktató hangnemén. Fontosnak tartják azt is, hogy Európa önállóan és ne lakáj módjára Washington felé pillantgatva döntsön. „Minden elismerésem az önök miniszterelnökéé, aki az európai értékek általános devalválódása közepette ráérzett a magyar társadalom többségének igényére, és nem fél belefogni a hagyományos értékekre alapozott átalakításba. Őszintén kívánom, hogy törekvést siker koronázza!” A Gazprom nem rúgta fel soha a szerződéseket, és a gázellátást nem használta nyomásgyakorlásra. Európa gázellátását mindkétszer Kijev veszélyeztette, s ahogy Ukrajnát ismerjük, erre a jövőben is számíthatunk. 2009-ben Ukrajna lopta a gázt, és most sincs pénze, így hozzá fog nyúlni az Európának szánt gázhoz. Magyar Nemzet

Híres tudósunk örök érvényű gondolata - és a róla elnevezett hágó a Magas-Tátrában - Felvidék

                              "Történettudás nélkül ki foghatja fel tisztán a jelent? S kinek nincs múltja, hová ülteti a jövendőt? Mely mélyebb földet kíván, mint a jelennek arasznyira ható kérge!" Hunfalvy Pál (1810-1991) -  jogász, etnológus, történetíró, az 1848-1849-es forradalom idején parlamenti képviselő, az MTA tagja

Kárpát-medence gyógynövényei - Cserszömörce

                        Délvidéken, Erdélyben, a Déli-Vértesben, a Bükk, a Mecsek és a Bakony hegyeiben, valamint a Balaton-felvidéken található, de kertekben is előszeretettel telepített fás szárú, cserje vagy fa. A meleg, száraz, meszes helyeken terjedt el. A cserszömörce a molyhos tölgy bokorerdő jellegzetes növénye. 3-5 méteres, terebélyes bokor. Fiatal hajtásai és levelei megdörzsölve jellegzetes kesernyés terpentin illatúak. Lombja ősszel mély bíborvörösre színeződik. Júniusban nyíló virágbugái érdekes díszét a rengeteg meddő virág tollas-szőrös virágkocsányai adják. Színük liláspiros, rózsaszínes vagy sárgászöld, és az elvirágzás után még sokáig - néha augusztus végéig is - megmarad. Levele gyulladáscsökkentő, fertőtlenítőszert készítenek belőle (fogíny-, torokgyulladás, aranyeres bántalmak, bélhurut, gyomor- és bélvérzés ellen).  A növényből ipari bőrcserző-anyagot és sárga festékanyagot is nyernek ki. A kézműiparban kelmefestőszer volt, a népművészek ma is hasznosítják ilyen célra. A cserszömörce latin nevéből ered a Cotinus szájvíz neve is. Mérgező hatása miatt használatát orvossal javasolt megbeszélni!

A haza mindenek előtt

                                    "A haza mindenek előtt." Deák Ferenc (1803-1876) - politikus, jogász, táblabíró, államférfi, országgyűlési képviselő, igazságügy-miniszter  

A vár, csodálatos vidék, és az egykori Millenniumi emlékmű – 1896 – Dévény – Ausztria és a Magyar Királyság közötti történelmi határnál, a Duna és a Morva összefolyásánál - Felvidék - Őrvidék

                                      A történelmi Magyarország hét millenniumi emlékművének egyike volt a dévényi, a Felvidéken. Az 1896-ban átadott emlékmű avatóünnepségén báró Jósika Sámuel, a császár és a király személye melletti miniszter mondott ünnepi beszédet.   A dévényi vár fokán állt, 21 méter magas, haraszti mészkőből készült emlékművet Berczik Gyula tervei alapján építették. Az oszlopfőn elhelyezett honfoglalás-kori vitézt ábrázolt szoboralakzat volt, amely jobbjában leeresztett karddal, bal kezében országcímerrel díszített pajzzsal jelképesen az ország északnyugati kapuját őrizte - Jankovics Gyula szobrászművész alkotása volt. Az emlékművet 1920-ban a csehszlovák hadsereg lerombolta.

Magyar közmondások, szólások

                    "Serény asszonynak rest a leánya, rest asszonynak serény a lánya" Magyarázat: a szorgalmas anyának gyakran ellustul a lánya, de rest asszony - minthogy maga nem szeret dolgozni - korán munkához szoktatja a lányát.  

Hungarikumok – Magyar rajzfilmek – Magyar népmesék - A szorgalmas és a rest leány – rövid VIDEÓ!

                          kattints a rövid VIDEÓRA! http://www.youtube.com/watch?v=tADkcAzu_-Q

Lovas István: A média rabszolgasága - Miként irányítják a politikusok, a titkosszolgálatok és a nagytőke a német tömegmédiát

                    Udo Ulfkotte tizenhét éven át a vezető német konzervatív napilap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) külpolitikai szerkesztője, illetve haditudósítója volt. Kötete szeptember 11-én látott napvilágot a német könyvpiacon Megvásárolt újságírók – Miként irányítják a politikusok, a titkosszolgálatok és a nagytőke a német tömegmédiát címmel. Annak ellenére, hogy a legnagyobb német internetes könyvterjesztő, az Amazon.de csak szeptember 22-én kezdte árulni, néhány nap alatt sikerlistájának a csúcsára hágott. Vagyis Németország legnagyobb példányszámban vásárolt könyve lett. Miközben erről a megasikerről a német sajtó egyetlen szót sem ejtett. A kínos hallgatás oka a könyv tartalma és szerzője. A 336 oldal terjedelmű, mintegy hatszáz lábjegyzettel ellátott művet nem lehet a szokásos „összeesküvés-elmélet” felkiáltással elhessegetni, hiszen a szerző több mint másfél évtizeden át Németország legtekintélyesebb napilapjának szerkesztője volt. Ezért könyvében több helyen bocsánatot kér, és kijelenti, szégyelli, amit tett. Vagyis azt, hogy pénzért, luxusutazások és egyéb juttatások fejében azt írta, amit megrendeltek tőle. Ulfkotte táblázatokban mutatja be, hogy Németország legnagyobb médiumainak vezetői és elit újságírói név szerint mely lobbiszervezet(ek) tagjai, hová vannak „bekötve”. Néven nevezi azokat is, akik a kulisszák mögött egyetlen irányba befolyásolják a médiát. Ilyenkor csak a hallgatás a kivezető út. Mert az sem jön be, ha az érintettek összeesküvés-elméletek felemlegetésével akarják hitelteleníteni a mondanivalót. Vagy mint nálunk szokták a főleg Soros-támogatású portálok, amelyek vicsorító kínjukban holdfénynél hódbőrbe varrt iratokról, paksi csőszkunyhóba tévedt jugoszláv búvárokról „konteóznak”. Márpedig a kötetben igen egzakt módon bontakozik ki az, ahogyan például a David Rockefeller által alapított Trilaterális Bizottság, a Bilderberg-csoport és más transzatlanti intézmények hogyan szabnak irányt a médiának. A könyvben bőségesen adatolt valóság a legvadabb „konteós” képzeleten is túltesz. Hiszen arra is fény derül, hogy a német szerkesztőségekben (!) dolgozó titkosszolgálati ügynökök olykor azt is megszabják, hogy ismert újságírók közül kinek a neve alatt jelenjék meg egy-egy előre megírt cikk. Amiért persze az illető busás pénzjutalomban részesül. A FAZ korábbi munkatársa leszögezi: teljesen mindegy, hogy melyik német lapot vesszük meg, mely német tévéadót nézzük: egyforma és manipulált üzenetet kapunk. Amire a németek egyre inkább ráébrednek. Ezért esnek drámai gyorsasággal a nyomtatott lapok példányszámai. Könyve végén Ulfkotte egyenesen lázadásra szólítja fel honfitársait: még kevesebb lapot vásároljanak, hogy még több hazug, megvásárolt újságíró maradjon munka nélkül. Azok, akik hatalmas kenőpénzért teljesítik irányítóik utasításait, s arra biztatja olvasóit, hogy egyes, eddig nem manipulált internetes forrásokat olvassanak, amelyek közül fel is sorol néhányat. A szerző pontosan bemutatja azt is, mely adó vagy mely lap melyik politikai párthoz tartozik. A „független” közszolgálati ZDF televízióban például csaknem minden szerkesztőnek párttagkönyve van. A német médiában a „nézetek sokszínűségét” pedig csak tettetik. A valóság az egyenhazugság, legyen szó az amerikai külpolitikáról, az Egyesült Államok elnökéről vagy az euró hasznosságáról. Néhány éve már kiszivárgott annak a szerződésnek a szövege – és a Wikipédiára is felkerült –, amelyet minden olyan újságíróval aláíratnak, aki az Axel Springer óriás­kiadó valamelyik lapjához szegődik el, mint a vezető német bulvárlaphoz, a Bildhez vagy a hazai balliberálisaink által szintén oly kéjjel „német jobboldali konzervatívnak” nevezett Die Welthez. E szerződés öt pontja közül az egyik a transzatlanti kapcsolatok támogatása, a másik Izrael állam lényegi jogainak és a zsidó-német megbékélésnek az előmozdítása. Ulfkotte maga is titkosszolgálati szakértő, és tagja volt az amerikai Marshall Memorial Fund nevű, szintén a „transzatlanti baráti kapcsolatok elmélyítésén” dolgozó szervezetnek, amely egyike a német médiát irányító intézményeknek. A szerző már könyve elején leszögezi, hogy a német hírekre a legnagyobb befolyást az Egyesült Államok és Izrael gyakorolja. Olyan kézikönyveket is említ, amelyek rögzítik, mely minőségi médiumokra kell hatást gyakorolni. Ezek merő véletlenségből ugyanazok, amelyekben hazánkról a legvehemensebb támadások jelennek meg. Az amerikai hadügyminisztérium hosszú évek óta dollármilliárdokat költ arra, hogy világszerte a neki megfelelő propaganda jelenjék meg a médiában. E minisztérium egyik ilyen törekvése, hogy Amerikát kedvező színben tüntesse fel, míg Oroszországot a gonosz országának. A Lengyelországból a második világháború idején menekült család gyermekeként Németországban felnőtt Josef Jofféről, a balliberális Die Zeit című hetilap kiadó-főszerkesztőjéről sok szó esik a könyvben. Ő egy CIA-hez közeli agytrösztnek, a The Aspen Institute-nak is a tagja. Joffe médián túli szerepéből Ulfkotte majd’ húszat sorol fel, beleértve az olyan igazgatótanácsi tagságot, mint a New York-i Goldman Sachs alapítvány, az izraeli Ben Gurion Egyetem vagy a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete. A Die Zeit a mindenkori jobboldali kormányok idején a Magyarországot támadó német média frontvonalába tartozik. A szerző részletesen ismerteti nem csak a megvásárolt újságírók által leírt hazugságokat, de azt is, hogy milyen esetekben kell hallgatniuk. Mint amikor haditudósítóként szemtanúja volt, hogy az 1980-tól nyolc éven át tartó Irán elleni háborúban Irak német gyártmányú mérges gázt vetett be. Erről egyetlen sort sem írhatott, és az elgázosított iráni holttestekről készült fotóit se helyezhette el lapjában. Ismerteti azt is, hogy kik állnak egyes nemzetközi újságíró-szervezetek mögött. A „sajtószabadságot védő” és az egyes országokban meglévő sajtószabadságot osztályozó Riporterek Határok Nélkül nevű szervezetről például azt írja, a mögött korábban az amerikai külügyminisztérium és George Soros – ne hamisítsuk meg hivatalos nevét – állt. Ulfkotte kitér az újságírókat irányító szervezetek funkciójának bemutatására is. A Trilaterális Bizottságról azt írja, hogy számára a „globális kormányzás kormányok nélküli kormányzást, kormányok nélküli világuralmat jelent”. Hozzáteszi: e bizottság „világszerte szét kívánja rombolni az állami funkciókat, és úgynevezett nem kormányzati (civil)szervezeteket használ fel arra, hogy a meglévő kormányok feje fölött a népek sorsát irányítsa”. Ó, ártatlan Norvég Alap! – kiálthatnánk fel. Ami Sorost illeti, róla a szerző idézi a baloldali brit New Statesman nevű hetilap egyik, 2003-ból megjelenő írását is, mely szerint „George Soros talán nem nevezhető közvetlenül fizetett CIA-ügynöknek, mint azt néhányan megtették. De az kétségtelen, hogy cégei és civilszervezetei szorosan együttműködnek az amerikai terjeszkedéssel. Soros, Rockefeller és a transzatlanti agytrösztök „mindenekelőtt hatalomstratégiai és gazdasági megfontolásokból a korábbi keleti tömb országaiban, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában kormányok megdöntésében vettek részt”. Ulfkotte a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványt az ilyen, „népi” puccsok szervezésében elsőrendű szereplőként mutatja be. A német média pedig mindebben tevőlegesen segíti őt, írja később. A kötet szerzője a kádári időkben is külföldön utazgató, szabad demokrata ellenzéket agyonszerető Joachim Gauck német államelnököt sem kíméli. Leírja róla, hogy tagja az igen befolyásos elit transzatlanti társaságnak, a berlini székhelyű Atlantik-Brücke (Atlanti Híd) szervezetnek. Könyve legvégén a Frankfurter Allgemeine Zeitung volt munkatársa „megfenyegeti” a német médiát azzal, hogy kötete csupán az első része egy trilógiának. Tanács politikusainknak: ha német újságíró közelít feléjük előre megrendelt cikkéhez jobboldali mondatfecniket „gyűjtve”, azzal üdvözöljék, hogy rákérdeznek, élvezték-e Ulfkotte könyvét. Magyar Hírlap