Jezsuita Kollégium - Pozsony - Felvidék
A Jezsuita Kollégiumot 1626-ban Pázmány Péter esztergomi bíboros érsek alapította.
A kollégium nagyszerű példája a 17. század második felében alkalmazott késő reneszánsz stílusnak. Miután II. József 1782-ben megszüntette a jezsuita rendet, az épületben a Császári és Királyi Jogakadémia működött. 1915-ben hozzácsatolták az újonnan létesített Magyar Királyi Szent Erzsébet Tudományegyetem jogi karához.
Bayer Zsolt: Nyílt levél John McCainnek - Ön az igazi becsületes (ebben nincs cinizmus!), együgyű, háborús plakátra való, kőbunkó amerikai
Szenátor Úr!
Ön neofasiszta diktátornak nevezte Magyarország miniszterelnökét. Magyarország a hazám. A neofasisztának nevezett miniszterelnök a barátom, még ha nem is a szó klasszikus értelmében. Évente körülbelül háromszor beszélünk egymással, de ő azon kevés emberek egyike, akivel elmennék a háborúba, ha érti, mit jelent ez.
Az ön szavaira egyetlen mentség van: önnek fogalma sincs arról, mit beszél. És ezzel nincs egyedül. Európai bulvárértelmiségiek hada, kommunizmusból jött „entellektüelek”, mértéket és eszet vesztett amerikai republikánus szenátorok fasisztázzák ellenfeleiket. Ahogy Ernst Nolte írta: „A nyugati világ számos szerzőjénél találkozunk a fogalom – többnyire implicit – használatával, annak ellenére is, hogy a kommunisták előszeretettel használják azt támadó fegyverként összes ellenfelükkel szemben.”
Ön szakított az eddigi implicit használat szemérmes sunyiságával. Viszont csak alátámasztani tudja Nietzschét, akinek zseniális tévedéseiben is félelmetes igazságok lapulnak, és aki szerint a zsidó-keresztény ressentiment elszegényíti a világot.
Ön az elszegényített világ cégére és cégérese.
Persze vannak a fasizmus tárgyában hozott és természetesen megfellebbezhetetlennek mondott ítéletek között olyanok is, amelyek mögött legalább van némi intellektuális teljesítmény, még akkor is, ha semmi sem igaz belőlük. Thomas Mann például Hitler bukása után azt írta az Ez a béke című munkájában, hogy a fasizmus a tömegek diktálta kortendencia, amely teljes győzelmet aratott.
A győzelem pedig „Európának a politikai, morális, intellektuális területen jelentkező fasiszta beszivárgás iránti pszichológiai fogékonyságának” köszönhető. E tárgykörben szintén Nolte jegyzi meg, hogy Mann a Bruder Hitler című esszéjében „döbbent csodálkozással fedezi fel Hitler sajátos egzisztenciája és a művészlétről alkotott saját alapelgondolása közötti mély rokonságot”.
Lám, egy Thomas Mann szintű elme paranoiájában önmagában is felfedezi a fasizmus (sőt, a nemzetiszocializmus!) magvait. Ez a veszély az ön esetében természetesen nem fenyeget. Ön ugyanis képtelen bármit is felfedezni. Ön az igazi becsületes (ebben semmi cinizmus nincs!), együgyű, háborús plakátokra való, kőbunkó amerikai prototípusa. Aki megtanulta egyszer a fasiszta kifejezést, és azóta bárkire ráhúzza, aki éppen nem tetszik valamiért.
Amúgy Thomas Mann a már idézett művében azt írja, hogy a fasizmus „olyan korbetegség, amely mindenütt otthon van, amelytől egyetlen ország sem mentes”. Az ön hazája sem, szenátor úr! Bizony, ilyen bonyolult és összetett a világ. Egy önhöz hasonló idióta, egy bizonyos Dorothy Thompson nevű egykori újságíró és rádióriporter fedezte fel Amerikában a fasizmust annak idején, éppen úgy, mint most ön Magyarországon.
Nolte írja: „Még Roosevelt Amerikája sem kerülhette el a hasonló szemrehányásokat. Dorothy Thompson a New Dealben igyekezett fasiszta tendenciákat felfedezni, Rooseveltet 1934-ben már Mussolinivel hasonlították össze, és még 1940-ben is számos amerikai szállt szembe szenvedélyesen az elnök »cezarizmusával« és »vezér-elvével«.”
Miért is történt ez? Mert a világgazdasági válság hatására egyre többen elkezdtek azon gondolkodni, fenntartható-e a kapitalizmus addigi formájában. És sorra születtek a nemleges válaszok. A sort a 19. század végén XIII. Leó pápa nyitotta meg Rerum Novarum enciklikájával. A keresztényszocialista áramlatok keresték a megoldást a proletariátus tarthatatlan helyzetére.
A pápai enciklika – miután elveti a marxizmus megoldási javaslatait – hitet tesz a kizsákmányolás megszüntetése és a munkásság jogainak biztosítása mellett. Hangsúlyozza a család primátusát és a korporativizmus fontosságát. És bizony, szenátor úr, éppen ezért lett például a kommunisták szemében a Rerum Novarum is a reakciós fasizmus dokumentuma. S talán nem véletlen, hogy az osztályharcot elvető olasz fasizmus is éppen a korporáció miatt lett a kommunisták első számú ellensége, és a baloldali meghatározásokból soha sem hiányozhat annak hangsúlyozása, hogy a fasizmus és a korporativizmus kéz a kézben jár.
A Rerum Novarum: fasiszta enciklika.
Aztán folytathatjuk a sort Keynesszel. Úgy is, mint a New Deal ideológiai megalapozójával. Ő volt az, aki A laissez-faire vége című tanulmányában először bírálni merte a liberális gazdaságpolitikát, amennyiben is az teljes mértékben elveti az állami beavatkozást a gazdaságba. Az általános elmélet című fő művében pedig olyan „istentelenségeket” állít, miszerint olykor érdemes a pénzt a bankok helyett magunknál tartani. S hogy válságok idején igenis az államnak kell beavatkoznia a folyamatokba, mégpedig úgy, hogy például beruházások finanszírozásával fenntartja a keresletet és csökkenti a munkanélküliséget. Megengedhetőnek tartja a fedezet nélküli pénzkibocsátást, még a költségvetési hiány növelése árán is. Keynes kimondta, hogy a piac önmagában nem tudja fenntartani a gazdasági egyensúlyt.
Tehát Keynes is fasiszta volt.
Miképpen Roosevelt, aki Keynes elvei alapján dolgozta ki a New Deal rendszerét, amelyben szakított a szabad piac dogmájával és az állam minden addiginál erőteljesebben avatkozott be a gazdasági folyamatokba, és aki hatalmas közmunkaprogramokat hirdetett.
Fasiszta volt, mint Orbán. Vagy mint ön, szenátor úr. Emlékszik, mit írt önről a Libertarian Today nemrég? Ezt: „Neo-fascist McCain says constitutional, due process protections for American citizens should be suspended because terrorism exists.”
Nem várom el öntől, hogy bármit is megértsen mindebből. Nem kell értse, hogy a Dreyfus-ügy nélkül nincs Action Francaise, Action Francaise nélkül nincs olasz fasizmus. Azt sem kell megértenie, hogy az ön hazájának nyomorult gazemberei által okozott legutóbbi világgazdasági válság ismételten újféle megoldásokat követel. Olyasmiket, mint a New Deal volt annak idején. Csak ameddig a Fed szabadon nyomhatja a pénzt rogyásig, és ameddig bármekkora lehet az amerikai államadósság, addig ez itt nekünk, a gyarmatokon tiltva van. És ha valaki mégis tenni akar valamit, azt lefasisztázzák.
Nolte igazságát pedig végképp nem kell megértenie: „Az úgynevezett imperializmus 1914 előtt mindenütt a nemzetállamok banális egoizmusa, illetve a liberális és szocialista tradíció kifinomultabb igényei között kötött kompromisszumnak mutatkozott. Sem Cecil Rhodes, sem Theodore Roosevelt, sem pedig Friedrich Naumann nem akart mást, mint a mindenkori kultúreszmét minden érintett nép előnyére és üdvére kitágítani. De nem volt-e kézenfekvő az is, hogy ez az imperializmus alaptermészeténél fogva önmagára tanult meg fenntartás nélkül igent mondani?”
(Ui.: A ki takarodjon hamarabb az anyja keservébe verseny tegnapi és mai fordulóját összetettben az ön szavait hozsannázva üdvözlő magyarországi hazaáruló sajtómunkások nyerték. De egyéniben öné az aranyérem! Gratulálunk hozzá!)
Magyar Hírlap
Vida Ildikó, a NAV elnöke: Nem lehet következmények nélkül rágalmazni valakit
Nyílt levélben követel magyarázatot André Goodfriendtől Vida Ildikó, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke az ideiglenes ügyvivőnek a Heti Válaszban megjelent interjújában megfogalmazottakra.
A NAV elnöke az MTI-hez is eljuttatott, André Goodfriendnek címzett nyílt levelében azt írta: az ügyvivő minden eddiginél súlyosabb kijelentést tett, és ezzel egyértelműen arra utalt, hogy ő bűncselekményt követett el. André Goodfriend az Amerikai Egyesült Államok képviseletében magyar kormánytisztviselőkről ország-világ előtt állította, „úgy hisszük, vannak olyan magyar kormányalkalmazottak, akik korrupt cselekményekben vesznek részt” – írta Vida Ildikó.
Hozzátette: mivel kitiltása tényét ő hozta nyilvánosságra, nem kérdés, hogy André Goodfriend kijelentése, az eddig meg nem nevezettek mellett, konkrétan rá vonatkozik. Vida Ildikó kitért arra is, hogy személyes találkozásukkor az amerikai ügyvivő nem fedte fel, milyen indokok alapozták meg az ellene hozott intézkedést.
A NAV vezetője közölte, hogy André Goodfriend most „minden eddiginél súlyosabb vádakkal” illette őt a magyar sajtóban, ezért magyarázattal tartozik a diplomata „a magyar állampolgároknak, nekem és az általam vezetett Nemzeti Adó- és Vámhivatal 23 ezer munkatársának, akik alázattal végzik munkájukat, miközben kénytelenek eltűrni az etikátlan, ízléstelen és mindenekelőtt méltánytalan támadásokat – fogalmazott Vida Ildikó. – Valakinek a becsületébe gázolni, valakit rágalmazni nem lehet következmények nélkül.”
Az Egyesült Államoknak tudomása van a magyar adóhatóságon belüli csalásokról, és információi szerint ezekben az ügyekben nem indult nyomozás – mondta a budapesti amerikai nagykövetség ügyvivője a Heti Válasznak. Az, hogy egyeseket nem engednek be az Egyesült Államokba, annyit jelent, „úgy hisszük, vannak olyan kormányalkalmazottak, akik korrupt cselekményekben vesznek részt” – mondta.
Hozzátette: az információ, amelyre a beutazási tilalmat alapozták, nem pusztán arra vonatkozik, hogy az érintettek keveset tettek a csalások ellen. Az, ha valaki jó szándékú, de nem tesz eleget a csalás megakadályozásáért, természetesen nem minősül korrupt cselekménynek – jegyezte meg.
MTI, mno
Körmendy Zsuzsanna: Túl a tűréshatáron
Nem akartam hinni a szememnek, ezért megkerestem az angol változatot is. Semmi kétség, John McCain arizonai szenátor szavai szerint egy Putyinnal ágyba bújó újfasiszta diktátort („a neo-fascist dictator getting in bed with Vladimir Putin”) választottunk meg demokratikusan, szabadon, elsöprő kétharmaddal.
McCain szavai
John McCain arizonai republikánus szenátor az új amerikai nagykövet, Colleen Bell kinevezéséről tartott szenátusi szavazás alkalmával a következőket mondta Magyarországról: „egy nemzet annak a határára került, hogy feladja a szuverenitását egy újfasiszta diktátornak, aki ágyba bújik Vlagyimir Putyinnal”
(A magyar kormány elfogadhatatlannak tartja és határozottan visszautasította McCain szavait – többek között ezt hangsúlyozta a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkára szerdán a berendelt ideiglenes amerikai ügyvivővel folytatott megbeszélésén.)
Azt hittük, az a legrosszabb, ha nagyhatalmak politikusai ideológiai okokból országokat bélyegeznek meg, ahogy azt a Szovjetunió tette a Nyugat összes államával. De a republikánus szenátor indulatos kifakadása a magyar kormány ellen azt bizonyítja, van rosszabb is: amikor gazdasági okokból ideológiai bélyeget sütnek arra az országra, amelynek gazdasági válságkezelése és kiútkeresése eltér a szokványostól.
Nehéz higgadtan írni erről az amerikai szenátusban elhangzott hozzászólásról. Colleen Bell kinevezését megakadályozandó McCain olyan érvelésben tört ki, amellyel többet ártott hazánknak, mint az utóbbi években bármely más politikus. Miközben Magyarországot nagyon fontos országnak nevezte. Ahol szerinte „rossz dolgok történnek”. Európa közepéről uniós tagországként a Nyugat minden tisztelete mellett gazdaságilag Kelet felé tapogatózni nyilván „rossz dolog”. Miért is lóg ki Magyarország a sorból, amikor küszöbönáll a Nagy Alku, a szabad kereskedelmi megállapodás Amerika és az EU között?
A renitensek sosem önmagukban veszélyesek, hanem mert a példájukat mások is követhetik. Márpedig Amerika éppen most lendült bele a palagáz-kitermelésbe, amelyből kolosszális biznisz csak akkor lehet, ha van rá kereslet Európában is. Akármilyen kis ország vagyunk, felvevőpiacként mégis csak fontosak vagyunk a közép-európai térséggel együtt. Mert Amerika palagázbiznisze és a zuhanó kőolajár, ami miatt Oroszország a vártnál is nehezebb helyzetbe került (egyetlen dollár áresés az oroszoknak 70 milliárd rubel kárt okoz), összefüggenek azzal, hogy Magyarország, ahol „rossz dolgok történnek”, „fontos lett”.
Pontosabban fontos lett az ország bemocskolása. 2008 szeptemberében, amikor az amerikai elnökjelöltek vitája folyt, McCain szenátor Obama riválisaként egyik fontos programpontjául ugyanúgy az adócsökkentést jelölte meg, mint két évvel később Orbán Viktor. Hátborzongató belegondolni, hogy ha nem Obamát, hanem McCaint választják elnökké, konzervatív programjával esetleg ő is a fasizálódás útjára vezette volna az Egyesült Államokat...? Vagy aki egy világhatalom tetején csücsül, az eleve nem lehet újfasiszta diktátor?
McCainnek az amerikai szenátusban elmondott korbácsos mondatai erőszakosan elválasztották a nemzetet a kormányfőtől: „egy nemzet annak a határára került, hogy feladja a szuverenitását egy újfasiszta diktátornak, aki ágyba bújik Vlagyimir Putyinnal és mi a Gazdagok és szépek (szappanopera) producerét küldjük nagykövetnek”.
Tényleg feladtuk volna szuverenitásunkat az április országgyűlési választáson? Mi azt hittük, éltünk demokratikus jogainkkal. Hogyan feledkezhet meg egy szenátor a „demokrácia hazájában” arról, hogy Orbán Viktor szabad választásokon került az ország élére? Pártja másfél hónappal később ismét fényes győzelmet aratott az EP-választásokon, majd ősszel az önkormányzati választásokon. Vagy mindazok, akik rá szavaztak, egytől egyig újfasiszták lennének?
De ha itt többségben újfasiszták vagyunk, akkor hogyan tudjuk föladni a szuverenitásunkat, ami nincs is? A hazai balliberális médiában érződik némi zavarodottság. Mintha még ők is meglepődtek volna, s azon morfondíroznának: ennyire azért nem kellene a kezünk alá dolgoznia McCain szenátornak, mert honfitársaink úgy megutálnak minket idehaza, hogy fuccs a tüntetéseinknek, amelyeket, hála a kormánypártok szaporodó melléfogásainak, hetente szervezhetünk amerikai támogatóink segítségével.
Ha nekem fontos egy ember, akkor meg akarom ismerni. Ha egy magas rangú politikusnak fontos egy ország, akkor meg kellene ismernie. McCain járt Magyarországon, nem is régen. Egy fasiszta országban ezer jelből megállapítható, hogy ott a szabadságot elhantolták. Sztálin Szovjetuniójában, Hitler Németországában a totalitarizmus levegője fullasztóan árulkodott az állami erőszakról. Az ilyen országokban nemhogy tüntetni, de még viccet mesélni sem lehet.
A külügy már kiadta a tiltakozásról szóló közleményt, de az édeskevés. Kormányszintű, nagyon erőteljes és nagyon profi külügyi-kulturális szervezésben Magyarország valódi arcát, valódi karakterét kellene hivatásszerűen és szinte sulykolva megmutatni a világnak ahhoz, hogy a rólunk szóló hazugságok ne fonjanak be minket folyondárként. Megtérülne.
McCain szenátor észrevételével, miszerint jobb lenne, ha Amerika tapasztalt diplomatát küldene Magyarországra, még egyet is érthetünk. Mi sem bántuk volna, ha André Goodfriend helyébe, valamint a szappanopera-producer Colleen Bell helyett egy tapasztalt, az országot és diplomáciai protokollt jól ismerő nagykövet érkezett volna a tengerentúlról hazánkba. Aki nyitott szemmel, nyitott szívvel, s a lehetőségekhez képest elfogulatlanul ítél rólunk, és hajlandó híven tájékoztatni az amerikai politikusokat arról, mi történik Magyarországon.
McCain valóságtól elrugaszkodott érvelése felesleges volt: Colleen Bradley Bellbõl amerikai nagykövet lesz, a szenátus megszavazta. S nem árt, ha tudjuk: a hölgy kinevezése valójában Goodfriend pozíciójának megerősítését jelenti. Goodfriend a rábízott fellazítási feladatot végrehajtotta, jutalmul a nagy politikai álarcosbálon most már egy szőke hölgy maszkját tarthatja a saját arca elé.
mno
Böjte Csaba
" A megfékezhetetlen birtoklásvágy, mint pusztító drog, függővé tesz, kiéget, elszigetel mindenkitől, és a kárhozatban maga alá temet."
Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
Angela Merkel: Orbán Viktor a fő akadálya az Oroszország elleni szankciók kiterjesztésének - egy mérsékelt nyugati elemző így látja Orbán Viktor politikáját
Angela Merkel látogatást tervez Budapestre, az általa Putyin kistestvérének tartott magyar miniszterelnökhöz, Orbán Viktorhoz.
Bár Magyarország miniszterelnöke továbbra is elhatárolja magát a Nyugattól, ezért Angela Merkel februárban meg akarja látogatni őt.
A kancellár nagyra értékeli Orbán Viktor miniszterelnököt, de a látogatásnak fajsúlyos oka van.
Angela Merkel német kancellár (CDU) és Orbán Viktor miniszterelnök két évvel ezelőtt a német kancellárián összecsaptak. Az elmúlt két év viszont nyugalmasan telt.
A magyar miniszterelnök, mint a fő akadálya az EU szankciók kiterjesztésének Oroszország ellen. Orbán Viktor nyáron kategorikusan kijelentette, hogy ő nem megy a magyar érdekekkel szembe csak azért, mert Ukrajna veszélyeztetett.
A Krím-félsziget Oroszországhoz csatolása után határozott az EU a szankciók létrehozásáról. A szankciók hosszabbításának egyik legfontosabb mozgatója, Barack Obama amerikai elnök és Angela Merkel német kancellár oroszellenes politikája. Orbán Viktor józanul gondolkodó vezető és nem akasztja össze a horgot Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
Orbán Viktor kelet felé nyit, mely sikeresen működik magyar és orosz szempontból. És ennek oka van. A magyar kormány politikájával kelet felé nyit, amelynek célja a nyugati függőségről leválni, és új kapcsolatot építeni Moszkvával. Már 2010-ben kivezette Orbán Viktor a Nemzetközi Valutaalapból (IMF) az országát, és kivetette a külföldi vállalatokra és a bankokra a különadót.
Míg Európa márciusban langyos tervezés után kezdeményezte krími annexió elleni lépéseket, és hogy csökkentse a földgáz függőséget Oroszországtól, Orbán Viktor májusában elfogadta a “Kreml-vezérelt” Gazprom ajánlatát, a Déli Áramlat gyorsított építését. Az EU törvény tiltja a gázvezeték megépítését, illetve annak működtetését, amely projektet ennek ellenére a magyar parlament szembe menve az uniós joggal, jóváhagyott.
Ugyanakkor Orbán Viktor miniszterelnök kijelentette, hogy a magyar állam elutasítja a liberális “értékeket”.
Júliusban Orbán Viktor azt mondta egy vitaindító beszédében: A liberális demokráciához Magyarországnak nincs köze, és nem fogadja el az értékeit. Ehelyett szükséges tanulni Kínától, Szingapúrtól, Törökországtól és Oroszországtól.
Orbán Viktor most szembemegy a nyugati szankciókkal, az új nagy testvér oldalán? A válasz megtalálható Berlinben.
Angela Merkel kancellárék felmérték Orbán Viktort. A Welt am Sonntag információi szerint februárban Budapestre akarnak utazni, hogy megfeleljen a kérdéseikre maga Orbán Viktor.
Az utazás nem véletlen. Márciusban meg akarják hosszabbítani az Oroszország elleni szankciókat. A német kancellári hivatal és a külügyminisztérium azonban tagadta az utazás okait. November hónapban, a berlini Magyar Nagykövetséget már próbálta meglátogatni Merkelt, persze sikertelenül.
A magyar parlament – az Orbán Viktor által irányított kétharmados többséggel működik, mely módosította az alkotmányt is- Merkelnek ez nagyon nem tetszik. Szerinte Orbán Viktor megnyirbálta az Alkotmánybírósága hatáskörét és kiterjesztette befolyását a kormány a bírói karra és az egyetemekre. Eltörölték a központi bank függetlenségét és elfogadták a nemzetközileg bírált médiatörvényt.
Tavaly Angela Merkel és Orbán Viktor végül is személyesen is összecsaptak. A vitát az SPD kancellár jelölt Peer Steinbrück provokálta ki, aki Merkelt azzal vádolta, hogy túlságosan megengedő Orbán Viktorral szemben.
Merkel erre azt mondta: Mi megteszünk mindent azért, hogy Magyarország a helyes irányba haladjon, de ők nehézlovasságot küldenek ellenünk.
Orbán frontálisan megtámadta Merkelt: A múltban a németek nem lovasságot küldtek Magyarországra, hanem tankokat. Kérjük, hogy ne ismételjék meg még egyszer. Már akkor sem volt jó ötlet …
Az új nagykoalíció csökkentette az ellentéteket, de szerintük Budapest fölényben érzi magát. Nos, úgy néz ki, hogy első alkalommal, mintha Merkel átengedte volna a helyét.
Robin Alexander politikai szerkesztő, Welt am Sontag
magyartudat.com
Bayer Zsolt: A dolgok állása - 2. rész - Oroszországot soha nem sikerült legyőzni semmivel, ezt az egyet megtanulhatták volna a történelemből az amerikaiak, mondjuk Napóleon és Hitler példáján
Ideje megtanulnunk egy új szereplő nevét a világpolitikában. Őfelsége, a palagáz.
A palagáz miatt változik meg erőteljesen a geopolitikai helyzet a világban. Egy George Mitchell nevű texasi mérnök kidolgozta a technológiát, amellyel a nagy mélységben, a morzsalékos palakőzetben rejtőző gáz gazdaságosan kitermelhető. És az Amerikai Egyesült Államok tele van palagázzal.
A kizárólag a tengerentúliak érdekeit képviselő és szolgáló magyarországi hírportálok egyike, a 444.hu például már tavaly leírta azt a találó címet, hogy „Szaúd-Amerika”. A palagáz miatt az amerikai piacon hirtelen túlkínálat mutatkozott, amely alaposan lenyomta az árakat. Így jutottunk el oda, hogy a világ évtizedeken át legnagyobb gázimportőre hirtelen gázexportőrként lép fel a világpiacon. S mint ilyen, természetesen nagyon szeretné meghódítani az európai piacokat is.
Persze akad azért néhány probléma.
Mindenekelőtt a gázár. A sorokkoztt.tumbir.com-on a Nagy gázháború című írásban olvashatjuk a következőket: „Ezzel el is jutottunk az amerikai gázexport legnagyobb problémájáig, az árig: amennyiben a Henry Hubon – ez számít benchmarknak az amerikai gázár esetében – kereskedett gáz ára tartósan 250 dollár fölé emelkedik ezer köbméterenként, egyszerűen nem éri meg megvenni, cseppfolyósítani, elszállítani, újragázosítani, majd betáplálni az európai piacra az amerikai gázt.”
Ennek tudatában érdemes eltöprengeni azon, vajon kinek az érdeke mesterségesen alacsonyan tartani éppen most a kőolaj és a földgáz árát, miközben a válság alatt azt hallgattuk, hogy az alacsony kőolaj- és földgázárak éppen a válság jelei és mutatói, és nagyon rosszat tesznek a világgazdaságnak. Most állítólag elmúlt a válság – különösen az Egyesült Államokban –, de az energiahordozók árai valamiért mégis soha nem látott mélységbe zuhantak.
S talán mindennek a figyelembevételével érdemes elgondolkodni azon is, hogy a nyilvánvaló katonai érdekeken túl miért akarja az Egyesült Államok mindenáron kézben tartani Ukrajnát. Hát ezért: mert így piacot teremthet a palagázának, mert ha ellenőrzi az Oroszországból Ukrajnán áthaladó csövet, akkor ő ellenőriz mindent; mert így hatalmas bevételektől foszthatja meg Oroszországot.
És láss csodát! Még ott állt a Majdanon, a színpadon, nehézsúlyú, fekete öves nácik kezét szorongatva az egész amerikai establishment, és hátul, a függöny mögött Joe Biden amerikai alelnök fia és John Kerry külügyminiszter fiának legjobb barátja máris tagja lett a Burisma Holdings ukrán gázipari cég igazgatótanácsának. Nagyon szeretném, ha az ellenzéki megmondóemberek és a korrupcióellenes keresztes lovagok erre az egyetlen tényre reagálnának érdemben valamit.
Hogy tudniillik mit keres az Egyesült Államok alelnökének és külügyminiszterének fia, illetve közeli barátja egy ukrán gázcég igazgatótanácsában, és ez a tény vajon milyen korrupciós gyanúkat vet fel. Vajon mennyiben vezérlik ettől kezdve a lehető legnyersebb gazdasági és pénzügyi érdekek az Egyesült Államok kelet-európai politikáját? Vajon van-e közük az eddig leírtaknak ahhoz, hogy az Egyesült Államok idegrohamot kap a Déli Áramlat nevének hallatán, és bármit hajlandó megtenni azért, hogy ez az Ukrajnát megkerülő vezeték soha ne épüljön meg?
Hiszen a Déli Áramlat többek között kikapcsolná Ukrajnát a rendszerből, így biztosítaná Európa zavartalan gázellátását. Továbbá a Déli Áramlaton keresztül például még olcsóbb azeri gáz is jöhetne, tovább csökkentve az árakat, így közelítve az európai gazdaság versenyképességét az amerikaihoz. Ezek ismeretében talán nem meglepő, hogy amerikai szenátorok már tavaly felkeresték Bulgáriát, letérdeltették a teljes bolgár kormányt, és közölték velük, hogy azonnal fejezzék be a Déli Áramlat építését.
Majd hazautaztak, és hozzáláttak megdolgozni az Európai Uniót, hogy haladéktalanul sújtsa szankciókkal Oroszországot. S lőn: az Európai Unió amerikai nyomásra hirtelen megtiltotta, hogy almát meg répát szállítsunk az oroszoknak. Sikerült is ezzel a nagyszerű lépéssel tönkretenni egy csomó lengyel és néhány magyar gazdát. De valamiért arról például nem hallani, hogy az Európai Unió megtiltaná az Audik, a BMW-k és a Volkswagenek kivitelét Oroszországba.
Nem, mert akkor a német autógyártás kerülne padlóra. És amerikai nyomásra nagyon bátor tud lenni az unió, de azért nem vakmerő. És mindennek van határa. Ez a határ pedig többnyire a német érdekek mentén húzódik. (Magyarország nagy szerencséjére.) Persze érdemes azon is eltöprengeni, vajon le lehet-e győzni Oroszországot ezekkel a módszerekkel.
Nem. Nem lehet. Oroszországot soha nem sikerült legyőzni semmivel, ha mást nem, legalább ezt az egyet megtanulhatták volna a történelemből az amerikaiak, mondjuk Napóleon és Hitler példáján. De most ráadásul figyelembe veendő még néhány „apróság”.
„Aláírták az orosz–kínai földgázszállítási kormányközi egyezményt, amely azonnal hatályba lépett - közölte Alekszej Miller, a Gazprom orosz állami energetikai cég vérigazgatója. A megállapodást az úgynevezett keleti útvonalon, a Szibéria Ereje nevű vezetéken keresztül Kínába menő orosz gázról kötötte a két ország. Az aláírást Li Ko-csiang kínai kormányfő moszkvai látogatására időzítették.
A Gazprom május 21-én egyezett meg a China National Petroleum Corp (CNPC) nevű állami energetikai céggel, hogy 2019-től évi harmincnyolcmilliárd köbméter gázt szállít Kínába. A szerződés harminc évre szól. Az üzlet több mint négyszázmilliárd dollár (mintegy kilencvenhatezermilliárd forint) értékű, de azt nem árulták el, hogy ezer köbméterenként mennyibe fog kerülni Kínának az orosz gáz.”
Ez az a hír, amely miatt eleve kudarcra ítélt minden, az oroszok elleni szankció. S bár az amerikai szócsőként üzemelő 444.hu öles címekkel harsogja, hogy „Putyin Oroszországa sokkal gyengébb, mint aminek eddig látszott”, erre csak ennyit mondhatunk: Szegény ember kincse az álom…
A dolgok állása tehát a következő: az orosz gázipari óriás, a Gazprom igazgatótanácsában ott ül Schröder volt német kancellár. Az ukrán gázipari óriás, a Burisma Holdings igazgatótanácsában ott ül az amerikai alelnök fia és az amerikai külügyminiszter családi barátja. A németek már megépítették maguknak az északi csővezetéket Ukrajna és Lengyelország kikerülésével, így biztosítva országuknak a zavartalan gázellátást.
Az amerikaiak most fognak hozzá, hogy megszerezzék maguknak és palagázuknak az ukrán piacot, ezen keresztül az európai piacot, hogy ellenőrizzék az oroszok gázszállítását, hogy befolyásolják mindezzel az európai gázárakat, hogy megakadályozzák az azeri gáz Európába jutását.
Magyarország pedig áll középen, és úgy döntött, hogy megpróbálja a maga útját járni. Fölöttébb kockázatos kísérlet. S látjuk, hogy micsoda érdekeket sértünk ezzel. S látjuk mindennek a következményeit is.
De mindez nem ment fel bennünket semmi alól. Leginkább saját hibáink és bűneink alól nem.
folytatjuk
Magyar Hírlap
Hungarikumok – Magyar rajzfilmek – Magyar népmesék – A kőleves – rövid VIDEÓ!
kattints a rövid VIDEÓRA - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=Al4DpKBL8o4
Dollármilliókkal dotált CIA-forradalmak - azaz amerikai gazdasági érdekek érvényesítése a demokrácia védelme nevében
Az Egyesült Államok a világ számos pontján vetette be titkosszolgálatát kormányok megbuktatása céljából. Az esetek többségében a demokrácia és a jogállam védelmezőiként léptek fel, miközben akcióikkal pusztán az amerikai gazdasági érdekeket érvényesítették – közölték katonai hírszerzéshez köthető forrásaink. Szerintük kísértetiesen hasonló forgatókönyv íródik Magyarországon, amióta kiderült, hogy az Orbán-kormány a Déli Áramlat gázvezeték támogatója, és ellenzi az Oroszország elleni gazdasági szankciókat. Mielőtt bárki is összeesküvés-elméletet kiált, lássuk a szikár tényeket: cikkünkben összefoglaltuk a CIA legkirívóbb kormánybuktató akcióit.
Vajon mi lehet a közös Szíriában, Iránban, Guatemalában, Dél-Vietnamban, Brazíliában, Chilében, Afganisztánban, Lengyelországban, Nicaraguában, Szerbiában, Grúziában, Kirgizisztánban, Szlovákiában, Csehországban, Bulgáriában és Ukrajnában? Sokáig kell törnie a fejét annak, aki nem ismeri az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) nemzetközi kormánybuktató akcióinak történetét. Az Egyesült Államok hírszerzőinek segítségével ezekben az országokban sikerült kormányokat megbuktatni, miközben az ehhez alkalmazott módszerek gyakorlatilag az ötvenes évek óta szinte nem változtak semmit.
A bevett technikák egy-két elemmel persze kiegészültek a politikai változásoknak köszönhetően. Katonai hírszerző szakemberek szerint alapvetően tizenkét módszert alkalmaz az Egyesült Államok, ha gazdasági érdekeinek nem megfelelő kormányokat kíván megbuktatni, általában sikerrel. Olyan diplomatákat küld például a bukásra kiszemelt kormányok által vezetett országokba, akik támogatói, sőt, bizonyos esetekben szervezői lesznek a helyi felkeléseknek. Sokszor konkrét kapcsolatokat is épít a puccsisták képviselőivel. Általában pénzbeli támogatást nyújt az ellenzéknek, illetve a tüntetések szervezőinek. Előfordul, hogy felszerelést, fegyvereket is biztosít a hatalomátvételhez. A támogatások eljuttatásához ilyenkor köztes államokat vesz igénybe.
Amerika kedvelt módszere ugyanakkor a „pszichológiai hadviselés”: a hírek manipulálásával, az ellenzéki média lefizetésével éri el, hogy a megbuktatni kívánt kormányról negatív álhírek keringjenek a világban. Gyakori, hogy ezzel párhuzamosan korrupciós vádak jelennek meg közvetve vagy közvetlenül az Egyesült Államok részéről az adott országban. Szinte minden esetben ezt kíséri valamilyen gazdasági nyomásgyakorlás is, többször válsághelyzeteket idézve elő.
A kétezres évektől kezdve a módszerek közé került bizonyos civil szervezetek külső, alapítványi támogatása, illetve részben ezek közreműködésével diáktüntetések, sztrájkok szervezése is. Fontos módszer még az úgynevezett erőszakmentes ellenállás és a párhuzamos szavazatszámlálás szervezése, amelyről a későbbiekben konkrét példák kapcsán ejtünk szót.
Ifjú „Ellenállás” Szerbiában
Talán néhányan emlékeznek még arra a szervezetre, amely szerb fiatalokból verbuválódott 1998-ban a Milosevics-rezsim ellen. Jelképük az ökölbe szorított kéz volt, nevük pedig nemes egyszerűséggel csak az volt: Ellenállás! (Otpor!) Magyarországról is sokan izgalommal vegyes nosztalgiával néztük a híradásokban, hogy egy ifjúsági mozgalom milyen erőre képes, hogyan járul hozzá egy rettegett rendszer megbuktatásához, „minden segítség nélkül”.
Aztán a forradalmárlelkű embereknek nagy csalódást okozott, amikor kiderült az igazság erről a szervezetről. A The New York Times írta meg, hogy az Otpor! nem működhetett volna az Egyesült Államok pénzügyi támogatása nélkül. Hihettük volna, hogy Amerika – jó szokásához híven – csak megpróbál ráülni a népszerűség hullámaira, de a pénzügyi támogatást az Otpor! vezetői is elismerték. A szervezetet ráadásul több helyről is pénzelték. Daniel Karingart, a Nemzetközi Republikánus Intézet munkatársa szerint az intézetük 1,8 millió dollárt adott az Otpor!-nak, miközben Horvátországban és Magyarországon találkozókat is szerveztek az ifjakkal.
Az ifjú szerb forradalmárokról kialakult képet még csúnyábban átrajzolta a WikiLeaks-iratok nyilvánosságra kerülése, amelyek szerint az Otpor! finanszírozói között találhatunk még számos civil szervezetet, például a Freedom House-t, Soros György egyik alapítványát, valamint a USAidet és az American Institute for Peace-t is. Szerbiában Milosevics bukása után az Otpor! lassan elhalt, párttá alakult, de korrupcióellenes jelszavakat hajtogatva sem ért el a választáson még két százalékot sem. Aktivistáik azonban létrehoztak egy újabb civil szervezetet (CANCAS), amely a WikiLeaks szerint számos helyen vesz részt az Egyesült Államoknak nem tetsző rendszerek elleni mozgalmakban
„Elég” tüntető Grúziában
Az Otpor! volt a mintája azoknak a fiatal jogászoknak is, akik szintén amerikai forrásokból erősödtek meg Grúziában. Eduard Sevardnadze elnök hatalma fokozatosan gyengült 2001-től fogva, a pártjából kilépő Miheil Szaakasvili létrehozta az ellenzéki Nemzeti Mozgalmat. Ez természetesen mobilizálta az amerikaiak által fizetett civil szervezeteket, például a Grúz Fiatal Jogászok Egyesületét vagy a Szabadság Intézetet, amelyek a Nemzeti Mozgalom mellé álltak. Ezzel párhuzamosan megindult egy igen erőteljes gazdasági nyomásgyakorlás is, az IMF nem újította meg a Grúziának nyújtott támogatását, miközben az Egyesült Államok is csökkentette pénzügyi segítségét, a csőd szélére küldve az országot. Elindult a választások nemzetközi megfigyelésének pénzelése is, az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége 1,5 millió dollárt fizetett ki erre a célra.
Viszonylag olcsón megúszta Amerika a média befolyásolását is, Grúzia egyetlen televíziója ugyanis szintén amerikai pénzből működhetett. Az országban forradalom tört ki 2003 őszén annak hatására, hogy az EBESZ megállapította: a hatalom megsértette a parlamenti választások nemzetközi előírásait. A szerb Otpor! mintájára működő Elég! (Kmara) mozgalom hatalmas tüntetéseket szervezett, amelyekhez végül csatlakozott a katonaság is, és az elnöknek távoznia kellett. Sajtóinformációk szerint az Egyesült Államok csak a forradalom kirobbantásáig tartó néhány hónapos időszakban 42 millió dollárt költött el a kormánybuktatásra.
„Kelj fel és indulj” Kirgizisztánba!
Az Otpor! helyi megfelelőjét az amerikaiak segítségével hozták létre 2005-ben Kirgizisztánban is. A katonai hírszerzőknek valamit lépniük kellett, hiszen az afganisztáni háború egyik fő felvonulási területének számító országban fontos volt egy „baráti” kormány hatalomra juttatása. Askar Akayev elnök azonban egyre jobban húzott Oroszországhoz, 2003-tól Kirgizisztánban orosz katonai támaszpontot is létrehoztak.
A szervezkedés itt egy diplomata, Roza Otunbajeva közreműködésével indult el, aki korábban Washingtonban és Grúziában is dolgozott. Nem véletlen, hogy Grúziához hasonlóan itt is megjelent Soros György pénze, ebből megígérték a közszolgák bérének megemelését havi 1200 dollárra, az ellenzéki sajtót a Freedom House-on keresztül támogatták, létrehozták a Kelj fel és indulj! (KelKel) nevű szervezetet, és Akayevet tüntetésekkel váltották le. A hatalomváltásra német sajtóforrások szerint egy év alatt 12 millió dollárt költöttek el az amerikaiak.
„Gorillák” és lehallgatások Szlovákiában
Egy pozsonyi konspirációs lakásban 2005 és 2009 között rendszeresen találkozgatott a szlovák politikai elit Szlovákia legnagyobb cégbirodalmának képviselőivel – közölte az Aktuálne.sk nevű hírportál 2011-ben, a szlovákiai parlamenti választások előtti advent idején. A hír akkor robbant igazán nagyot, amikor egy kanadai származású szlovákiai újságíró közvetítésével előkerült egy állítólagos titkosszolgálati akta is az állami korrupcióról, amely a hivatalosan sohasem igazolt információk szerint a Szlovák Információs Szolgálat (SIS) lehallgatásait tartalmazza Gorilla és Gorilla 1. fedőnéven.
A „kanadai szlovák” publicista, Tom Nicholson állította azt is, hogy az iratok már 2010-ben eljutottak a szlovák liberálisokhoz (SaS). Ez az újságíró pedig nem volt más, mint a The Slovak Spectator című angol nyelvű lap főszerkesztője és a SME napilap munkatársa, amelyben tulajdonrésze volt a Soros György által alapított Media Development Investment Fundnak is. (Ez a cég hazánkban sem ismeretlen a sajtópiacon, a 444.hu internetes portálban húszszázalékos tulajdon részszel rendelkezik.)
Soros György egyéb módon is támogatta Tom Nicholsont. Pénzelte például a kanadai származású újságíró civil szervezetét, amely fiatal újságírók képzésére jött létre, hogy megtanítsák nekik az „oknyomozó újságírást”. A Gorilla-akta hitelességét ugyan csak azzal támasztották alá, hogy a pozsonyi kerületi bíróság közölte: a SIS engedélyt kapott a lehallgatások megkezdésére. Erre hivatkozva azonban a 2013-as választási kampányban sorozatban rendeztek korrupcióellenes tüntetéseket civil csoportok.
Ezek során banánnal dobálták meg a köztársasági elnöki palotát, vasrudakkal támadtak rendőrökre. A Gorilla-aktában szerepelt ugyan Robert Fico neve is, pártját, a Smert azonban nem viselte meg a botrány, a jobboldali pártok viszont súlyos vereséget szenvedtek, miközben a SaS-képviselők által létrehozott Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OL) nevű párt a harmadik legnagyobb politikai erő lett Szlovákiában.
Cseh atom
A csehországi Temelínben működő atomerőmű bővítéséért komoly háttérharc indult meg néhány évvel ezelőtt az oroszok és az amerikai Westinghouse között. Sok szakértő – köztük Petr Hájek, Václav Klaus korábbi cseh államfő kommunikációs igazgatója – szerint ennek tulajdonítható, hogy 2013 júniusában egy korrupciós botrány kirobbantása után szinte azonnal megbukott az egész Necas-kormány. Hájek szerint az amerikaiak adtak utasítást az Egyesült Államokban végzett ügyészségi és korrupcióellenes vezetőknek több kormányközeli személy letartóztatására. A korrupciós vizsgálatoknak egyébként azóta sincs eredményük, nem született ítélet, de azt sikerült elérni, hogy a temelíni bővítés leállt.
Amerikai asszisztenciával sikerült leállítani a Déli Áramlat gázvezeték építésének folytatását is Bulgária kormányának megbuktatásával. Bulgária geopolitikai helyzetéből adódóan is erősen függ Oroszországtól, gázellátásának 90 százaléka innen származik. Többek között ennek köszönhetően nagy az orosz befolyás a bolgár bankszektorban, és egyes hírek szerint a pártok finanszírozásában is. Bulgáriában elég volt a fenyegetés a különböző gazdasági szankciókkal.
Először Marcie Ries nagykövet szorongatta meg a Déli Áramlat projektben részt vevő bolgár vállalatokat, majd John McCain szenátor tett személyes látogatást a bolgár kormányfőnél. A vizitet követően Plamen Oresarszki miniszterelnök bejelentette, hogy az uniós szervezetekkel való egyeztetésig felfüggesztik a gázvezeték építését. Az Európai Unió eközben felfüggesztette a regionális támogatások folyósítását, szétzilálva a kormánykoalíciót.
A narancsos forradalomtól a Majdanig
Sajátos helyzetben van az Európai Unió és Oroszország közötti határállam, Ukrajna, ahol 2004 óta kimutatható az amerikaiak nyomásgyakorlása, amely mára a hidegháború kiújulását eredményezheti. A 2004-es narancsos forradalmat kirobbantó Pora-mozgalom tagjait a már említett, amerikai támogatással működő szerb Otpor! vezetői készítették fel a tüntetésekre, de a szervezést támogatták a két nagy amerikai párt szervezetei, valamint a Freedom House, a USAid és Soros György intézményei is.
Ukrajnában is a grúz modellt kívánták alkalmazni a párhuzamos szavazatszámlálás és az erőszakmentes ellenállás megszervezésével, de itt a számításokat keresztbe húzta Vlagyimir Putyin orosz elnök, aki kiállt Viktor Janukovics ukrán elnök mellett. Az Egyesült Államok azonban nem törődött bele a kudarcba, egy 2014. február 7-én nyilvánosságra került lehallgatott telefonbeszélgetés szerint Victoria Nuland, az Egyesült Államok helyettes külügyi államtitkára és Geoffrey Pyatt kijevi amerikai nagykövet az ukrán ellenzék vezetői között szerepmegosztásról beszélgettek, és azt tervezgették, milyen legyen egy új ukrán kormány összetétele.
Soros György pedig a CNN egyik műsorában ismerte el a kijevi Majdanon történt események kirobbantásában játszott szerepét. A következmények ismertek: Ukrajnában véráldozatokkal járó tüntetések indultak, és háborús konfliktus alakult ki az oroszok beavatkozásával.
mno
Nyírő József
"Ha testemet nem is, de legalább lelkemet vidd haza a házsongárdi vagy az udvarhelyi temetőbe, vagy terítsd le az áldott földön, hogy attól is nőjön a fű, szebbüljön a világ."
Nyírő József (1889-1953) - író, politikus, újságíró.