Íme, a rabszolgák felszabadításának „dicsőséges” sztorija - rövid lapszemle
Százötven évvel ezelőtt lett merénylet áldozata Abraham Lincoln. Bogár László szerint Abraham Lincoln mindent igyekezett megtenni a háborús konfliktus elkerüléséért, ám az ipari lobbi nyomása egyre határozottabban követelte a végső megoldást. Észak nagyipari oligarchiája a tömeges vasútépítések nyomán azonban olyan hatalmi pozíciókat szerzett, hogy a század közepére világossá vált: elkerülhetetlen a végső leszámolás.
Dél a szabad kereskedelemben volt érdekelt, mert mezőgazdasági áruinak döntő többségét exportálta, míg Észak a külső, főként brit konkurenciát távol tartó, protekcionista gazdaságstratégiát akart. Kellett a felszabadított rabszolgákból lett „szabad” bérrabszolgák olcsó, tömeges munkaereje, valamint a déli oligarchikus nagybirtokos osztály vagyona, mint az északi ipari felhalmozás alapja.
Nem nagyon lehetett kétséges, hogy Észak társadalom- és gazdaságszerveződési modellje győz. Az ár iszonyatosan nagyra sikeredett. Az iszonyú pusztulás egyúttal az Észak gigantikus nagyipari komplexumainak megszületését segítette.
A megszületőben lévő gépi nagyipar expanziójának semmihez sem hasonlítható lökést adott a háború, és mivel a szövetségi állam csak horribilis adósságok árán tudta finanszírozni a háborút, mindez egyúttal az Észak pénzhatalmi oligarchiájának megszületését is jelentette.
Ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a felszabadított rabszolgákból lett „szabad” bérrabszolgák reálbéreinek értéke elérje azt a szintet, amelyet annak idején rabszolgaellátmányként kaptak. Mindez akkor – 1916 körül – is csak azért következett be, mert az első világháború hadi konjunktúrája közepette jelentős reálbér-emelkedés ment végbe.
Arról már nem is beszélve, hogy a fekete bőrűeket Északon még annál is nagyobb megvetés és elutasítás övezte, mint Délen. Íme, a rabszolgák felszabadításának „dicsőséges” sztorija, ami egyben az amerikai birodalom születésének közvetlen előtörténete.
Magyar Hírlap
A legnagyobb székely - Orbán Balázs 125 éve halt meg
A legnagyobb székelyre - Orbán Balázsra emlékeztek szülőfalujában - Székelylengyelfalva - Székelyföld - Erdély
fotó Csedő Attila
Jaj annak, aki becsülni nem tudja azt, akit szeret
"Jaj annak, aki becsülni nem tudja azt, akit szeret."
Jókai Mór (1825-1904) - író
Ma a tányérjainkba több ételt teszünk
"Meggyőződésem, hogy túl van terhelve a mai ember,. A Kommunista időben volt egyfajta becsületes éhség mindenkiben, kevesebb holmink vol, kisebb volt a választék.
Ma a tányérjainkba több ételt teszünk, mint kellene. Mindenki nagyon-nagyon megterheli a hátizsákját szép, finom holmikkal, amikre nem erőst van szüksége, vagy vígan élne nélküle."
Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
Karádi Katalin dalát énekli Szalóki Ági - Hamvadó cigarettavég - Rövid HANGFELVÉTEL!
kattints a HANGFELVÉTELRE - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=F2OGSHwTp9I
Önök gyáva emberek – nyílt levél a burgtheatereseknek
A bécsi Burgtheater vasárnapi esti előadása után a magyarországi demokráciáért aggódó levelet olvastak fel a Nemzeti Színházban, a darab rendezője pedig el sem ment a tervezett közönségtalálkozóra. A közönség egy része tapsolt, a másik része fütyült.
Blaskó Péter nyílt levele Karin Bergmann Burgtheater-intendánsnak és Jan Bosse rendezőnek:
„Tisztelt Karin Bergmann! Tisztelt Jan Bosse!
Önök ketten gyáva emberek. Ide küldenek Budapestre egy társulatot, a társulatukat, hogy lejárassák Ausztriát. Sunyin lapulnak otthon és szegény Martin Reinkét bízzák meg azzal, hogy az Önök közéleti alkalmatlanságát bizonyítsa. Egyébként milyen alapon avatkoznak bele egy másik ország belpolitikájába? Milyen jogon használják fel vendégszereplő előadásukat politikai üzenet közvetítésére?
Ez minden vendégjogot sárba tapos.
A színpad nem arra való, hogy politikai brosúrákat olvassunk fel. Éppen ettől kellene távol tartani magunkat nekünk, színházművészeknek. Mit szólt volna a bécsi közönség, ha a Katona József Színház nagy sikerű bécsi vendégjátéka után én, mint a darab főszereplője elkezdtem volna Jörg Haiderezni és a színpadról félteni az osztrák demokráciát? Ez nem az Önök és nem a színházművészet dolga. Szereptévesztésük bocsánatkérést sürget. Ha nem teszik meg, ne hivatkozzanak összetartozásunkra.
Otromba gorombaságot csak bocsánatkérés követhet.
A fentieket elvárva, üdvözlettel:
Blaskó Péter, a Nemzeti Színház színésze, aki tanúja volt az értelmetlen provokációnak.”
Szijjártó Péter tiltakozott az FBI-igazgató holokausztról szóló beszéde miatt - hazánk jegyzéket adott át
James B. Comey, az FBI igazgatója egy múlt heti beszédével (mely nyomtatásban is megjelent a Washington Postban) magára haragította a teljes lengyel politikai elitet. Comey azt próbálta elmagyarázni, miért várja el az FBI-ügynököktől, hogy látogassák meg az amerikai holokausztmúzeumot, pár mondatával azonban bírálói szerint Lengyelországot is egyenlő mértékben felelőssé tette a népirtásért.
A vitatott mondatok a következők voltak:
"A gyilkosok és cinkosaik Németországban, Lengyelországban, Magyarországon, valamint még számos helyen azt gondolták, nem tettek semmi gonoszat. Meggyőzték magukat arról, hogy helyesen cselekedtek, azt tették, amit tenniük kellett."
Comey szavai miatt tiltakozott a lengyel nagykövet, a Szejm elnöke és maga a lengyel elnök is, a varsói amerikai nagykövet pedig nyilvánosan kért bocsánatot. A fejleményeket alaposan összefoglalta Anne Applebaum újságíró, Radek Sikorski volt külügyminiszter, jelenlegi házelnök felesége.
A lengyel politikusok érvelése szerint Lengyelország megszállt ország és a második világháború tragédiáinak, így a holokausztnak elszenvedője, nem pedig aktív cselekvője volt. 2012-ben egyébként maga Barack Obama kényszerült bocsánatkérésre, amikor egy beszédében a "lengyel haláltábor" kifejezést használta a náci haláltábor miatt.
A magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium is beolvasott az FBI-igazgatónak
A minisztérium az elmúlt napokban egy hivatalos levélben tette helyre az FBI igazgatóját. A minisztérium sajtóosztálya a levélre vonatkozó kérdésekre nem válaszolt, viszont megtudtuk, hogy hétfő reggel tiltakozó jegyzéket adtak át az amerikai nagykövetségnek, mellesleg pedig alaposan beolvastak Comeynak.
Szijjártó Péter minisztériuma a következőt mondta:
"Az FBI-igazgató szavai elképesztő érzéketlenségről és megengedhetetlen felületességről tesznek tanúbizonyságot. Senkitől sem fogadjuk el, hogy Magyarországgal, a magyar emberekkel szemben ilyen általánosítást és rágalmazást fogalmazzon meg. Hétfőn reggel a Külgazdasági és Külügyminisztérium tiltakozó jegyzéket adott át az Egyesült Államok Budapesti Nagykövetségének."
Index, MTI
Az USA Népirtást okoz, hogy "megvédje" magát a terrortól - rövidke lapszemle
Legalább 1,3 millió ember vesztette életét a Washington vezetésével indított "terrorellenes" háborúban - derül ki három orvosi csoport által az iraki invázió tizenkettedik évfordulója alkalmából készített jelentésből.
Miközben az Egyesült Államok szorosan figyelemmel kíséri saját veszteségeit – Irakban 4804-en, Afganisztánban 3485-en haltak meg -, a koalíciós erők által megölt civilek és ellenállók számát hivatalosan figyelmen kívül hagyják. Irakban 2003 óta a terrorellenes háborúban közvetve vagy közvetlenül legalább egymillió embert öltek meg.
A terrorellenes háború miatt hárommillióan kényszerültek otthonuk elhagyására. 220 ezren haltak meg Afganisztánban és 80 ezren Pakisztánban a háború több mint tíz éve alatt.
Neil Clark, akit 2007-ben a legjobb brit blogger címmel tüntették ki, a "Népirtást okoznak, hogy megvédjenek bennünket a terrortól" címmel írt cikkét azzal kezdi, hogy olyan jelentésről van szó, amelynek világszerte újságok címoldalán kellene szerepelnie.
A hírnek azonban nyomát is alig lelni még internetes keresőkkel is. Lovas István vezető publicista szerint a kettős mérce gyakorlata és alkalmazása szinte minden területen kötelezővé vált a nyugati világban. Sőt a nyugati világ mindennapi működésének fundamentumává tették.
Magyar Hírlap
Az RMDSZ egy román tömeggyilkos szobrának a felállítását támogatja Kovásznán - „Mintha a zsidók Hitler-szobor állítását támogatnák” - rövid lapszemle
Pilhál Tamás jegyzetében emlékeztet rá, hogy 1848-ban császári segédlettel az erdélyi románok fölfegyverzett alakulatai megrohanták a védelem nélkül maradt falvakat, és ott brutális kegyetlenséggel lemészárolták a fegyvertelen magyar lakosságot.
E vérgőzös horda vezetője volt Avram Iancu. Ez az alak ma Románia egyik ünnepelt történelmi hőse. Példakép. A magyar vezetésű Kovászna önkormányzata 19 ezer lejes (csaknem másfél millió forint) támogatást ítélt meg a vajnafalvi Avram Iacu Gimnáziumnak, hogy névadójának szobrot állítson.
A javaslatot több magyar képviselő támogatta. Csak ketten ellenezték. Thiesz János (RMDSZ) polgármester azzal próbálta leszerelni a tiltakozókat, hogy nem kellene etnikai ellentétet szítani. Tényleg nem! Éppen ezért nem kellene egy tömeggyilkosnak szobrot emelni. Se, Erdélyben, sem máshol.
Margittai Gábor szerint az ortodox templomok hagymakupolái éppolyan megfékezhetetlenül szaporodnak, mint az egyik legbarbárabb etnikai tisztogatásért felelős Avram Iancu szobrai a városok főterén.
A napokban Kovászna önkormányzatának RMDSZ-es tagjai is – két kivétellel –megszavazták a pénzügyi támogatást egy Iancu-szobornak. „Mintha a zsidók Hitler-szobor állítását támogatnák” – vélekednek a döntésről egyesek, hozzátéve, hogy Iancu magyar áldozatainak a legtöbb helyen a mai napig nincs emlékhelyük.
Meg kell hát becsülni azokat a román szakembereket, akik a történelemről inkább a szikár tények, semmint a vágyak alapján írnak. Lucian Boia bukaresti történész egyike a kevés román mítoszkritikusnak. Boia kijelenti, hogy Erdély soha nem tartozott román állami keretekhez, és bár a románok hivatkozhatnak etnikai érvekre, történelmi jogra nem.
Boia kételkedik abban, hogy az „erdélyi testvérek” valóban szerettek volna „felszabadulni” és Romániához csatlakozni, hiszen miközben a Regátban magas volt az analfabetizmus, Erdélyben sűrű iskolahálózatot tarthattak fenn, egyházaik kitűnően szervezettek voltak, változatos és kemény hangú sajtó adhatott hangot követeléseiknek, szoros kapcsolatot ápolhattak Romániával.
„Minden jogos kritika ellenére Magyarország jogállam volt, alkotmányos és parlamentáris” – ismeri el a történész, rendíthetetlenül szembemenetelve a mai napig eleven román alapelvvel, amely szerint Erdély román történelme a rabszolgaság és a hun rombolás históriája.
Magyar hírlap
A cigányok a mezőgazdasági termelésben való részt vétele jelenthetné a felemelkedésük zálogát - rövid lapszemle
Forgács István cigány származású szakértő megérti azokat, akik ma úgy látják, hogy a cigányoknak, akiknek nyolcvan százalékuk vidéken él, a természet, a termőföld elvétve jelent előbbre lépést. Pedig elemi érdekük lenne, hogy ebbe a kincsbe, lehetőségbe belekapaszkodjanak. A helyi közösségek csakis akkor lehetnek erősek, ha saját erőforrásaikra egyre nagyobb mértékben támaszkodnak. Miért kellene bárkinek is éheznie egy olyan országban, amely alapjában véve mezőgazdasági termelésre alkalmas? Jelen pillanatban az egyetlen kitörési lehetőség, sőt egyfajta utolsó megoldás az lehet a cigányok számára, hogy érdemi módon megjelenik a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés a hétköznapjaikban.
Forgács már annak is örülne, ha egy falu szélén lenne néhány cigány család, amelyekkel meg lehet értetni, hogy a földben érték, étel és élet rejlik, és megtanulható, hogy az hogyan legyen az övék is. Kell valaki, aki megtanítja, hogy ez hogyan lehet az övék, és kell rengeteg bizalom a helyi többségi társadalomtól, helyi döntéshozóktól, támogatás a kormánytól, gyakorlatilag bármi, ami hozzátehet ahhoz, hogy ők maguk, a legszegényebbek eljussanak idáig.
Az illetékes minisztériumoknak és államtitkárságoknak a társadalmi felzárkózás folyamatán belül a lehető legtöbb teret és erőforrást kellene kínálniuk arra, hogy a cigányok számára a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés legyen a jövő útja.
Össze kell hangolni a közmunkaprogramokat helyi szinten az önkormányzatok által felkínálható földek megművelésével vagy a helyi állattartással. A szociális szövetkezetek többségének arra lenne érdemes koncentrálnia, hogyan lehetne a helyi közösségekben a legrászorulóbbak számára az éhezést megszüntetni.
A Szent István Egyetem külön szakmai csoport felállításán dolgozik, így kínálva segítséget a helyi közösségeknek és településeknek, amelyek hisznek abban, hogy ilyenformán is tehetnek valamit még önmagukért.
Magyar Hírlap