Mérföldkő a hungarikumtörvény elfogadása
A magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló törvény megszavazásával, amellyel gondoskodni kíván az értékek védelméről, mérföldkőhöz érkezett a magyar jogalkotás - hangsúlyozza a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) annak kapcsán, hogy az Országgyűlés hétfőn négypárti egyetértéssel - 304 igen, 5 LMP-s tartózkodó szavazat mellett, ellenszavazat nélkül - megszavazta a hungarikumtörvényt.
A szaktárcat közleményében emlékeztet arra, hogy a törvényt széleskörű egyeztetés mellett dolgozták ki. A társadalmi szervezetektől, a civilektől, a tudományos és a néprajzos műhelyektől érkezett több száz észrevétel közül a törvényjavaslatot előkészítő vidékfejlesztési tárca számosat beépített a javaslat szövegébe. A közlemény ismerteti: jogszabály meghatározása szerint a hungarikum olyan kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye. A hungarikumokat a jövőben védjegy jelöli. Nemzeti értékeinket a Hungarikum Bizottság által működtetett Nemzeti Értéktár tartja nyilván. A magyar nemzeti értékek körébe sorolhatók a magyarsághoz kapcsolódó tárgyak, a szellemi és kulturális javak, a szokások, a jelképek, a nemzettudatot megtestesítő alkotások. Az alulról felfelé épülő rendszer, az úgynevezett "Magyar Nemzeti Örökség Piramis" alapján gyűjtik és választják majd ki az arra hivatott bizottságok nemzeti értékeket és a hungarikumokat.
A Hungarikum Bizottság feladata lesz a helyi és ágazati értéktárak összesítésével a Magyar Értéktár működtetése. A grémiumban elismert közéleti szereplők döntenek a Magyar Értéktárban nyilvántartandó nemzeti értékekről és a hungarikumokká nyilvánításról. A Magyar Értéktár legjavából választják ki azokat a jellegzetes magyar értékeket, amelyek hungarikum-tanúsító védjegyet kaphatnak.
A magyarságtudat erősítése, a határon belüli és a külhoni magyar közösségek összefogása érdekében, valamint a szellemi, tudományos, kulturális és művészeti értékek számbavételének törvényi szabályozásával régi adósságát törlesztette a törvényhozás - jegyzi meg a közlemény.
MTI
Horn, Medgyessy, Gyurcsány a negatív példa
Példa nélküli a rendszerváltás óta, ami hétfőn a parlamentben történt – mondta a 180 percben Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezető-helyettese arról, hogy Schmitt Pál lemondott köztársasági elnöki posztjáról. A kormánypárti országgyűlési képviselő szerint eddig nem fordult elő, hogy az a politikus akinek arra nem volt jogi kötelezettsége, megváljon tisztségétől. Hangsúlyozta: az államfő morális és nem jogi kényszer alapján döntött.
„Semmifajta alkotmányos, alaptörvényi vagy a köztársasági elnök jogállásáról szóló törvényben lefektetett kötelezettsége ugyan nem volt a lemondásra, mégis úgy gondolta, hogy ebben a helyzetben politikai és morális okokból a lemondást választja. Ezt tehette volna sok mindenki sokkal súlyosabb, élesebb, egyértelműbb ügyek kapcsán az elmúlt húsz évben” – mondta Rétvári Bence. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára Horn Gyula, Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc volt MSZP-s kormányfők eseteit hozta fel negatív példaként, akikről szerinte sokkal jelentősebb dolgok derültek ki annak idején. Horn Gyula az 1956-os forradalom után karhatalmista volt, Medgyessy Péterről 2002-ben, hivatalba lépése után néhány héttel derült ki, hogy a rendszerváltás előtt szigorúan titkos tisztként, ügynökként is dolgozott, Gyurcsány Ferenc pedig az őszödi beszéd kapcsán került a támadások kereszttüzébe.
Rétvári Bence hangsúlyozta, Schmitt Pál esete abban is különbözik a szocialista miniszterelnökökétől, hogy az ő ügye még folyamatban van. A plagizálással vádolt lemondott államfő jogorvoslattal él 1992-ben megszerzett kisdoktori címe visszavonása miatt, hogy bebizonyíthassa az igazát. „Mi úgy gondoljuk, hogy valószínűleg a bíróság is neki fog igazat adni” – tette hozzá államtitkár.
A KDNP-s politikus hozzátette, Schmitt Pál lemondása után reményei szerint a politika erkölcsi szintje magasabb szintre emelkedett. „Azt amit sokszor mondtunk Magyarországra, hogy következmények nélküli ország vagy Abszurdisztán, Schmitt Pál megdöntötte.”
Arra a riporteri kérdésre, hogy a kormányzatnak, illetve Rétvári Bencének az igazságügyi tárca államtitkáraként van-e szándéka a vonatkozó időszak doktori címeinek felülvizsgálatára, a politikus azt mondta, a tudomány képviselőinek kell eldönteniük, hogy mit és hogyan akarnak tisztázni. „Ezt úgy kell előkészíteni, hogy a tudományos élet szereplőit is belevonjuk. …Ezt nem máról holnapra kell hogy eldöntsük, ez egy sokkal összetettebb, hosszabb távú kérdés” – tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy a kormánypártoknak van-e már jelöltjük az államfői posztra, Rétvári Bence a 180 percben azt válaszolta, az ügyben április 16-án döntenek, álláspontjukat akkor közlik a nyilvánossággal.
hirado.hu
Skrabski Fruzsina: Ahányan így együtt vagyunk, mind elmegyünk
Szégyellem, hogy írok, mert senkire nem tartozik a fájdalom, de mégis úgy érzem, hogy ez segít, mert anyukám, Kopp Mária ennek a közösségnek fontos tüneménye volt; és tartozom neki annyival, hogy én írjam meg az első nekrológját.
Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,
a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.
/Weöres Sándor: Bolero/
Ezt a verset a szüleim kiírták a konyhában a falra. Ezt néztem óvodás koromtól, és ezzel éltem, hogy mind elmegyünk. Otthon sohase volt tabu a halál, számtalanszor beszéltünk róla és mondták, mind a ketten mondták, anyukám és apukám is, hogy meg fognak halni. Meghaltak.
Szégyellem, hogy írok, mert senkire nem tartozik a fájdalom, de mégis úgy érzem, hogy ez segít, mert anyukám, Kopp Mária ennek a közösségnek fontos tüneménye volt; és tartozom neki annyival, hogy én írjam meg az első nekrológját.
Anyukám Kopp Jenő művészettörténész, a Fővárosi Képtár igazgatója és Waigand Ilona művészettörténész első lánya volt. Ő volt az első gyermek, még hét testvére született. Ő volt a legidősebb, az első, és ezzel megkapta azt a felelősséget is, hogy példát kell mutatnia. Azt mondják, hogy már kiskorában tudósos volt: nagyon okos.
Az ötvenes években édesapja nem írta alá az egyházi iskolák bezárását követelő nyilatkozatot, ezért kirúgták az állásából. Majd egy ismerősük szólt, hogy rajta vannak a kitelepítési listán, ezért elmenekültek Surányba, az egyszobás nyaralójukba. Anyukám itt nőtt fel, a Duna mellett, kecskéket legeltetett, verseket írt, matematikaversenyeket nyert. Közben édesanyja franciára és művészettörténetre tanította, ahogy az összes többi gyerekét is.
Édesapja belerokkant abba, hogy elveszítette a munkahelyét, hiszen egy ostyakészítő anyuka fiaként nagyon nagy szó volt, hogy művészettörténeti diplomát szerzett, aztán Rómában ösztöndíjat kapott. Amikor pedig kinevezték a Fővárosi Képtár igazgatójának, elérte mindazt, amiről álmodott. Ekkor nézte ki magának a bálkirálynő – Budapest legszebb lánya – nagymamámat, aki 18 évvel fiatalabb volt ugyan, de mégis sikerült meghódítani a szívét. A nagypapa nem bírta elviselni a surányi száműzetést, depressziós lett és megvakult. Anyukám ekkor határozta el, hogy pszichiáter lesz: eldöntötte, hogy kikutatja, hogyan alakulhat ki lelki okokból testi megbetegedés. Nem ismertem a nagyszüleimet, mert még akkor meghaltak, amikor kicsi voltam, de annyit mesélt róluk anyukám, hogy olyan, mintha ismertem volna őket. Meséléssel életre lehet kelteni valakit. Remélem.
Anyukám egyébként a világ legcsodálatosabb anyukája volt. Mindenki azt hiszi, hogy a munka mellett nem jutott ideje ránk, de ez nem igaz. Mindig ott volt mellettem, ha szükségem volt rá. Nagyon okosan tudott szeretni, igaziból. Amikor kicsi voltam, esténként olvasott, és én odabújtam hozzá. Ha rossz jegyeket hoztam, mindig biztatott, hogy nem ez számít, nagyapám is rossz volt matekból. Ha hazacipeltem a legfurcsább barátaimat, ő mindenkit komolyan vett. És dicsért, dicsért, dicsért. Apukámat, nővéremet, engem.
Nagy tudós volt az anyukám, csodálták őt itthon és külföldön. Szerteágazó kutatásai voltak: a boldogsághormonról írt tudományos dolgozatot, kidolgozott egy légzésterápiát a szorongás csökkentésére és felmérte az ország lelkiállapotát apukámmal közösen, és ez alapján javaslatokat tettek az ország testi-lelki egészségének javítására. Együtt alapították újra a rendszerváltás után a lakásunkon a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. Együtt indították a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat a kívánt gyermekek megszületése érdekében. Nem tudom leírni, hogy mennyi mindent szervezett és dolgozott. Lehetetlen. Mostanában azt kutatta, hogy mitől lehetünk boldogok, boldog házasok. Ő nagyon boldog házasságban élt, bár azt mondta, hogy a szerelem betegség és ő barátságból ment hozzá apukámhoz, de az ő kapcsolatuknál szenvedélyesebbet nehezen lehet elképzelni. Nő volt. Titok. Megfejthetetlen. Bár sokat szerepelt, de nagyon zárkózott volt. Apukám örökké meg akarta hódítani, de kicsit mindig meghódíthatatlan maradt. Fájdalmairól, kétségeiről csak nekünk beszélt. Volt egy titkos énje, a mi titkos anyukánk volt.
Fruzsikám! – mondta. Felszólító módban, mert mindig volt arra ötlete, hogy mit kellene csinálni. Most nem mondja és nem tudom. Agyondolgozta magát, mert adni akart és örült, hogy még az utcában dolgozó munkások is megköszönték neki, hogy mennyit segít.
Hétfőn este még beszéltünk, teljesen jól volt, aztán tegnap holtan találtam otthon. Itt lakunk egy házban, itt voltam felette, de nem tudtam, hogy baj van. Délután még a nővérem kislányával sétáltunk és róla beszélgettünk, hogy milyen okos. Anyukám úgy szervezte, hogy mi mind együtt lakunk, ők, a nővéremék és mi. Egy csoda így együtt élni, együtt ebédelni, átfutni egymáshoz tejfölért. Itt maradtunk egymásnak, nélküle.
Januárban lett 70 éves. Születésnapi ajándékból elutaztunk együtt a Szentföldre. Végigmentünk a keresztúton. Boldog volt és nagyon bánatos. Nem tudott apukám nélkül élni. Meg akart halni, mert vágyott apám után. Most együtt lehetnek. Mi meg együtt itt lent.
Ha végiggondolom, hogy mit várna tőlünk, lányaitól, akkor azt, hogy bizonyítsuk be, hogy elég erős a hitünk ahhoz, hogy elviseljük a halálát és, hogy mindig legyünk bátrak és tegyünk apukám, anyukám dicsőségére!
Skrabski Fruzsina
mandiner.hu
Wittner: "Undorított az a hajsza, ami Schmitt Pál ellen folyt"
Wittner Mária a Fidesz országgyűlési képviselője nem fogadta el az államfő lemondását, mert, mint az m1 Ma reggel című műsorában mondta: "Nem vagyok hajlandó beállni az üvöltő falkába. Kijelentette: a fiatal ellenzéki képviselők cinikus megjegyzéseit felháborítónak tartja. Egyetértett Kövér László kemény hangú rendreutasításával, mert, mint mondta, az ellenzék viselkedése nem summa cum laude volt, hanem bukás.
Nem beszéltük meg, hogy miként szavazunk, engem nem lehet rákényszeríteni semmire, én emberként nagyon tiszteltem Schmitt Pált, az emberi közelsége, emberségessége mindennél fontosabb számomra - jelentette ki Wittner Mária. Hangsúlyozta: tegnap már nem a disszertációról volt szó, az ellenzék emberi viszonyulása volt nagyon rossz. "Undorított az a hajsza, ami Schmitt Pál ellen folyt, ismerem ezt a módszert, hogy beledöngölik az embert a földbe, és a becsületébe gázolnak, ezért nem vagyok hajlandó beállni a falkába és velük üvölteni" - adott hangot nézetének.
"Sokkal többet tett le Schmitt Pál a nemzet asztalára, mint a disszertációja. Neki kétszer játszották el a Himnuszt, ez az ország dicsőségét jelzi" - szögezte le Wittner Mária.
(hirado.hu)
Kövér: Mire esküdjön? A Harry Potter harmadik kötetére?
Botrányosnak tartja Kövér László, hogy a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) folytatandó hiteltárgyalásokat politikai követelésekkel kötik össze. „Ha az IMF tud kölcsönt adni Nigériának vagy Csádnak, Magyarországnak is hitelt kell nyújtania” – mondta Kövér még az Országgyűlés elnökeként a Le Monde című vezető liberális francia napilapnak adott, kedden közölt nyilatkozatában. Kijelentette, „az igazságügyi kérdések nem érintik közvetlenül a gazdaságot”.
Joelle Stolz, az újság tudósítója emlékeztetett: a Valutaalap hivatalosan csak egy előfeltételt szab a tárgyalások megkezdéséhez, mégpedig a jegybank függetlenségét, amelyet illetően Magyarország most késznek mutatkozik lényegi engedményeket tenni. Az előzetes tárgyalások azonban még nem kezdődtek meg, s mindkét fél a másikat gyanúsítja időhúzással – tette hozzá Stolz.
„Nem mi vagyunk azok, akik időhúzásra játszanak. Más játszik velünk, egyrészt azért, hogy megalázzon, és talán azért, mert egy újabb mély pénzügyi válságra számítanak, amely rugalmasabbá tenné a magyar kormányt” – mondta Kövér László.
A házelnök csodálkozott azokon, akiket felháborít, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnökének esküt kell tennie az új magyar alkotmányra – amely Stolz megfogalmazása szerint „nacionalista ideológiával van átitatva”. „Mit akarnak, mire tegye le az esküt, a Harry Potter harmadik kötetére?” – kérdezett vissza.
A házelnök szerint Magyarország számára a legközvetlenebb veszélyt nem a szegények helyzetének romlása jelenti, hanem a középosztály alsó rétegének lecsúszása. „Ez élet vagy halál kérdése” – fogalmazott Kövér László.
polusonline.blogspot.com
Osztie Zoltán helyzetértékelése a Schmitt-ügyről
A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) elnökeként fölszólalok az égbekiáltó igazságtalanságok, valamint gyűlöletkeltő manipuláció láttán, amely napjainkra kicsúcsosodott.
Minden gondolkodó honfitársam előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az elmúlt napok történései nem a köztársasági elnök úr disszertációjáról szólnak. Bántó − az értelmiség állapotát is jellemzi −, hogy a megszólalók is csak a következményekről beszélnek, de az okokról nem. A doktori értekezés csak előrángatott ürügy, amellyel jól ismert körök folytatják Magyarország és nemzetünk elleni hajtóvadászatukat.
Kikből állnak ezek a körök? Azokból, akiket reprezentálnak például az Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért Mozgalom aktivistái, akiket külföldről pénzelnek, hogy anarchista akcióikkal belülről bomlasszák országunkat. Minősítésüket a saját maguk által választott jelképes alak (Dopeman) meghatározza.
Politikai indíttatású anarchista csoport irányítja a SOTE doktorok szenátusa és az egyetem rektora viselkedését, döntését. Valóban válságba jutott a magyar tudományosság? Szó sincs róla! Kik azok, akiknek érdekében áll, hogy ilyen túldimenzionált ügyet csináljanak a kérdésből? Ki az, aki ezt a doktori értekezést előszedte és megtámadta?
Vajon kiknek állt érdekében, hogy ahelyett, hogy államférfiaink mellett a külső támadások pergőtüzében kiálljanak, újabb dühödt, összehangolt támadásokat intézzenek ellenük. Milyen jogon mernek még megszólalni azok a közszereplők, akik kirabolták egyéni haszonszerzés és külső megbízás érdekében az országot, emberek élete szárad a lelkükön, családok sokasága ment tönkre miattuk? Ezen tetteik elfedése érdekében erkölcsi relativizmust támasztanak. Hiteltelen minden szavuk, ki kellene tiltani őket minden közszereplésből! Ha valami szégyennel kell, hogy eltöltsön bennünket az éppen az, hogy még mindig részt vehetnek a politikai életben.
Elég volt az idegenszívű hazaárulókból, akik gátlástalanul folytatják − egy erőszakos kisebbség tagjaiként − gyűlöletkeltő kampányukat. A gyűlöletbeszéd törvényét éppen ők hozták, amely ellen ők vétenek a leggátlástalanabbul. Mindezekből felismerhetjük őket és szándékukat.
Felhívom elsősorban a magyar értelmiséget, a nemzet sorsáért felelős közszereplőket, hogy értékeljék a folyamatok mögötti összefüggéseket!
Budapest, 2012. április 2.
Dr. Osztie Zoltán
KÉSZ elnöke
Egy szakértői vélemény - Csókay András Ph.D idegsebésztől
Mai napig a PH. D.-k nak nem kötelező új eredeti gondolattal előállni. A 92-es kisdoktori bőven alatta van a mai Ph. D. –nak de az akkori kandidátusi értekezések követelményrendszerének is. Jómagam is Ph. D. témavezető vagyok az egyik SOTE Ph. D. iskolában. A jelöltnek azt kell bizonyítania, hogy alkalmas önálló tudományos munka végzésére - írja a szabályzat.
Több akadémiai nagydoktorral is beszéltem. Még a megjelent tankönyvet is, nemhogy megjelent cikket is idézhetek, ha megjelölöm az eredetét a mű végén. A magyar tudományos életben, aki újat mond, annak valóságos Canossát kell járnia (ez személyes megtapasztalás is) ezért a tudományos művek 90-98%-ban semmiféle új tudományos ötlet, felfedezés nincs.
Ezek un. összegző művek, melynek igenis van tudományos értéke, a társadalom számára közreadja az addigi eredményeket, ahogy az Elnök úr is megfogalmazta, helyesen. Meg is bolondulna a tudományos világ, ha annyi felfedezés lenne ahány kisdoktori, Ph. D. vagy éppen nagy doktori. Tehát a plágium vád abban a pillanatban nem áll meg, ha van bármiféle utalás arra, hogy honnan vannak az idézetek. Ez pedig fellelhető a Köztársasági Elnök úr munkájában, úgy tudom a dolgozata végén. Hogy mennyi az a szöveg mennyiség, amit idézni lehet, arra nincsen szabály. Azt nyugodtan állíthatjuk, hogy a teljes szövegek is lehetnek, akár különböző cikkekből, ill. tankönyvekből, ha azt feltüntetjük a dolgozat végén egy rövid összefoglaló értékeléssel, ami jelen esetben is megtörtént.
Mindezek figyelembe vételével érthetetlenek az elítélő reakciók a balliberális, illetve a jobb oldali ellenzék részéről. A SOTE szenátusának valamiféle „kihagyása” lehetett, ami azzal magyarázható, hogy ott csupa akadémiai nagy doktor ül így nem tudtak elvonatkoztatni attól, hogy a nagydoktorihoz valóban kell újszerű elem beépítése. Ezt lehet korrigálni, kell a Rektor úrnak ezért nem kell lemondania.
Dr. Csókay András Ph. D. idegsebész
oszt. vez. főo. Miskolc.
Orbán Viktor a Kúria ünnepi ülésén
A kormány elkötelezett abban, hogy a Kúria a régi fényében ragyoghasson, ezért készen áll megtalálni annak módját, hogy a Kúria minél hamarabb ismét a régi épületét használhassa- monda Orbán Viktor az ünnepi ülésen. Ha a Kúria visszaköltözik régi épületébe, a Kossuth Lajos téri Igazságügyi Palotába - amely jelenleg a Néprajzi Múzeumnak ad otthont -, helyreállhat a Kossuth téren az az alkotmányos háromszög, amelyet a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom alkot.
A bírák nyugdíjazásának új szabályaival kapcsolatban tisztában vagyunk a változás okozta sérelmekkel, de a parlament és a kormány a módosítást nem az igazságszolgáltatási reform, hanem az új általános nyugdíjrendszer részének tekinti. Ugyanakkor minden érintett bíró esetében méltányos elbánásra törekedünk, és tisztelettel tekintünk a munkájukra.
A kétharmados szabályok fenntartása egy folyamatos konszenzuskényszert épít a rendszerbe, amelynek a jövőben az igazságszolgáltatás az előnyét fogja érezni. Az igazságszolgáltatás átalakításának határozott és megalapozott értékeléséhez hosszabb időre lesz szükség, ugyanakkor a mostani változtatásokhoz új pénzügyi lehetőségeket is kötöttünk, hogy a sok esetben valóban méltatlan körülmények közül az igazságszolgáltatást ki tudjuk szabadítani.
A parlament megalakulásakor választ kellett adnunk arra a kérdésre, hogy parlamentáris vagy prezidenciális rendszerre van-e szükség. Végül történeti és jogtiszteleti okokból amellett döntöttünk - bár több érv is szólt a prezidenciális rendszer felé való elmozdulás mellett -, hogy a magyar közjogi rendszer továbbra is a parlamentarizmus keretei között működjön. Ehhez értünk, ezt ismerjük.
Az ügyészséget nem rendeltük a kormány alá, hanem továbbra is a parlament alatt marad, sőt az igazságszolgáltatás általános reformját sem úgy képzeltük, hogy a kormány felé állapítjuk meg az igazságszolgáltatás felelősségét, hanem azt is inkább a parlament kezében hagytuk.
Az igazságszolgáltatási reform, a hamarosan elfogadandó új polgári és büntető törvénykönyv, valamint az új közigazgatási rendszer elismerésre méltó munka.
Bár az igazságszolgáltatás alapvetően demokráciakérdés, de van egy másik fontos nézőpont is, mégpedig az, hogy a jogát kereső polgár bízhat-e abban, hogy az igazságszolgáltatás pártatlanul, igazságosan és gyorsan ítélkezik az ügyében. Az igazság csak azt védi meg, aki elég erős ahhoz, hogy megvédje az igazságot.
Egy ellenzéki értelmiségi a magyar demokrácia állapotáról
Kéri László nem szereti a balliberális média sipítását, amikor túl könnyen diktatúrát kiabál. Diktatúra ott van, ahol attól kell félned, hogy éjjel elvisznek, ahol munkatáborok vannak. A demokrácia nagyon fontos intézményei igenis működnek még. Működik a parlamentizmus, 2014-ben is működni fog a választás és a választhatóság rendszere, szólásszabadság van. Kéri szerint a Fidesz-hatalom lehetséges konszolidációjának hajtóereje nem a párton belül van. Olyan folyamatos nyomás alatt tartják majd a külföldi befektetők, a nyugati média, a politikusok, integrációs intézmények, hogy kénytelen lesz belátni: így nem megy tovább. Nem a fideszes választók, nem a hazai média és végképp nem a szétesett itthoni ellenzék fogja rákényszeríteni a kormányzó elitet a váltásra. Ha a Fidesz mégis képtelennek bizonyul a konszolidációra, akkor lehetséges, hogy a mai széttagolt ellenzék megalkot egy olyan szervezeti egyeztetési szintet, amely alternatívát kínálhat. Mégis úgy gondolja, hogy a korrekciós kényszer előtt Orbán és környezete meghajol majd, s 2014-ben jöhet egy újabb Fidesz kormány.
168 óra
Markovits Rodion: Aranyvonat – Könyvbemutató Budapesten
Markovits Rodion író, újságíró, Kisgércén született 1884. július 15-én Markovits Jakab néven, meghalt 1948. augusztus 27-én, Temesváron. A Rodion nevet Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regénye főhősének neve nyomán vette fel.
Marosvásárhelyen és Budapesten jogot tanult. Az I. világháborúban orosz hadifogságba került. Belépett a Vörös Hadseregbe, és harcolt az orosz polgárháborúban.
Egy másik világhírű íróval, Jaroslav Hasekkal [1] együtt az I. Nemzetközi Brigád tagjaként rajta volt az úgynevezett „aranyvonat”-on, ami a cári kincseket szállította el bolsevik utasításra. A két utas nem ismerte egymást, de mindkettő megírta világháborús nagyregényét: Hasek a Svejket, Markovits a Szibériai garnizont, (1928). A regény – Hatvany Lajosnak köszönhetően is – világsikert aratott.
Kolozsváron 1929-től egy évig a Keleti Újság munkatársa volt. Itteni hirdetményére több száz volt hadifogoly jelentkezett, akik megosztották vele orosz láger-élményeiket. Ezeket is felhasználva született meg a Szibériai garnizon, és a könyvet ezért nevezte „kollektív riportregénynek”.
Jelentős műve még: az Aranyvonat, (1929), a Sánta farsang, (1933); s még novellái.
Az Aranyvonat című kötet már megjelenésének pillanatában vihart kavart, támadták és védték egyszerre, sőt, önmaga másolásával vádolták, pedig a kötet fogságtematikájában azonos a Szibériai garnizonnal. A könyv aztán évtizedekig az ideológia fogságába rekedt, ám most a Romániai Magyar Írók sorozat szerkesztői az elfeledett és újraértelmezett szerzők sorába emelték Markovitsot.
Wikipédia / Kossuth Rádió