Szédítő távlatok
Az egész olyan, mint egy La Fontaine-mese a szorgalmas hangyával és a hedonista életet élő tücsökkel. Csak épp fordított következményekkel. Itt a hangyák húzzák a rövidebbet. Meglehetősen szimpla okból. Mert míg az MSZP-t - akár megfeszül, akár nem - mindenki el tudja helyezni a kormányzati teljesítményeket is számon tartó politikai térképen, addig az Együtt 2014 szerveződést még csak kevesen. Bajnairól most készül a "Nagy válságkezelő" című pannó. Hogy rá se ismerjünk a múltra.
Borókai Gábor
Heti Válasz
Simor, a dilettáns - (vagy valami egészen más?)
Októberben a vártnál nagyobb mértékben csökkent a pénzromlás mértéke.Túl vagyunk a kilengéseken, és az alacsony kereslet miatt a nagy élelmiszerár-robbanás is elmaradt. A fordulatot jelzi, hogy most már szinte mindegyik elemző lassan süllyedő árindexekről beszél és arról: nincs miért megállítani az MNB-nél a kamatcsökkentést.
Már nem hallani Orbán-bérencekről, a valóságot figyelmen kívül hagyó monetáris tanácsi tagokról. Elcsendesült a kórus, mert lassan a kamatvágók előrejelzéseiből lesz a valóság. S maga Simor András a bűvös hétszázalékos jegybanki alapkamatával lassan, de biztosan távolodik a magyar gazdaság realitásaitól. Kezd olyanná válni, mint az a japán katona, akit ott felejtettek egy sziget mélyén, ahol magányos háborúját vívja a kapituláció után.
Nánási Tamás
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Kézifék - (A baloldal a családok ellen harcol)
Amit a baloldal művel, az voltaképpen harc a család ellen. Egy összetartó, gyökereit tekintve ősi, és sok próbát - még inkább megpróbáltatást – kiállt közösség ellen, amely nem mellesleg a nemzet legkisebb, egyben legfontosabb építőeleme is. Azt, hogy miként kell egy nemzet adta kereteken belül érezni, cselekedni, viselkedni, hogy milyen reflexeket enged kibontakozni és működni magában az ember, s melyeket fojt el, ezt a család neveli belénk, a család adja nekünk útravalóul.
Sinkovics Ferenc
Magyar Hírlap
Sarkosan fogalmazva - (A közoktatás átalakítása körüli műbalhéról)
Aki ma a közoktatásról bármilyen véleményt nyilvánít, darázsfészekbe nyúl. Mivel harmincegy évig tanítottam, bőséges tapasztalatokat gyűjtöttem, de ezek kifejtésére itt nincs elegendő tér. A liberalizált és decentralizált oktatási rendszer hatalmas káoszt és színvonalsüllyedést okozott, vad ötletek kísérleti terepévé vált.
A „kreativitás” elősegítése érdekében mindenki azt tanított, amit akart, a diákok pedig úgy valósították meg önmagukat, hogy ha volt kedvük, tanultak, ha nem, hát nem. Évről évre alacsonyabb műveltségű, teljesen motiválatlan évfolyamokkal találkoztam az egyetemen, a hallgatókat leginkább az előírt tanegységek begyűjtése érdekelte. Mindenki „autonóm” lett, az önkormányzatok, a tanintézmények, az államtól mindössze azt várták el, hogy a „fejpénzt” fizesse.
Ugyanez a káosz volt tapasztalható a tankönyvpiacon, és hatalmas pénzek folytak el a reformok reformjaira, háttérintézményekre és háttértanulmányokra. Akik most háborognak és átkozódnak az „államosítás” ellen, többnyire kiválóan érezték magukat ebben a számukra jótékonyan zavaros helyzetben, hiszen alig volt mérce vagy norma. A pedagógusok többsége hivatását szerető, lelkiismeretes és áldozatkész ember volt mindig is, nem az ő hibájuk, hogy idáig fajult a közoktatás, fokról fokra, szinte észrevétlenül.
A rendcsinálás hálátlan és veszélyes feladat, minden tiszteletem Hoffmann Rózsáé, akire több támadás zúdul, mint az egész kormányra. A felelősen gondolkodó szakszervezeteknek is illenék tudni, hogy csak az állam képes garantálni a közoktatás fenntartását és fejlesztését, vagyis a központosítás nem merénylet, hanem az egyetlen ésszerű döntés, két évtizedes pénzügyi, jogi és nevelésügyi bizonytalanság után.
A rend és a szervezettség, kiszámíthatóság nem „poroszos” és nem is pártállami szocialista csökevény, az intézményrendszer valójában eddig működött sajátos feudális anarchiában. A kakaóbiztos számítógépek helyett nem térünk vissza a palatáblához, sem a körmöshöz, a hit- és erkölcstan és a testnevelés sem rontja meg a diákokat. De fogalmazhatnék egyszerűbben is: ami Magyar Bálintnak és Hiller Istvánnak nem tetszik, az csak jó lehet.
Bayer Zsolt: Tömeg 2 - Álláspont - (teljes cikk)
Amit most olvasni fog Ön, kedves olvasó, tisztelt felebarátom, az mindenféle értelemben kuriózum. Pontosítsunk: az a kuriózum, hogy Ön ezt egy napilap hasábjain olvashatja. Ugyanis az a helyzet, hogy az internet világában és azokban a bizonyos kommentekben mindez már egyáltalán nem kuriózum. Abban a világban ez általános, abban a világban ez a bátorság, az egyediség, a keménység, a „jófejség”, a rettenthetetlenség megfelelője.
Abban a világban a legretkesebb, legsurmóbb, legiszonyatosabb figurák tobzódnak önfeledten.
S mivel ezek milliószor több „olvasóhoz” jutnak el, mint más, s mivel milliárdszor többhöz, mint bármi, ami szép, ezért nem kerülhető meg a jelenség. Ráadásul most éppen valamiféle „vita” zajlik arról, vajon mit köteles eltűrni egy közszereplő, s hogy vajon büntethető-e a névtelen kommentelő, korunk hőse.
Nos, akkor lássuk az emésztőgödör legfrissebb termését. A Mandiner portálon a Miért csak a kommentelőnek van joga? című Papcsák-interjú alatt olvasható hozzászólások között található ez:
„A kurva anyádért… megfelel? papcsákpatkány… A retkes száj… élősdi hazug ganyétúró k… anyádért aki ilyen nyomorult hitvány fo… tolt a világra … akkor élősködj a k…don világos??? peresítsél megfelel? A k… a…dat az ügyvédeid k… anyját is, meg orbánc… k… anyját is… peresítsél, patkány elég már ennyi vagy meg is b… a k… …dat? papcsákgörény”
Igen, és most azt kérem Öntől, kedves olvasó, hogy ne azon háborodjon fel, amiért mindezt kipontozva, de híven idézzük. És ne is dugja a fejét a homokba. Ugyanis Önt ez a világ veszi körül. Ez lett a nagymamáink vaníliaillatú világából, ez lett, ez maradt. Amit Ön az imént olvasott, abban a világban ez a sajtószabadság kiteljesedése, sőt, a szabadság maga. Ádám, ugye, még elrettenve nézi, miképpen mennek emberek dalolva a máglyára a homousionért s a homoiusionért – nos, Bizánc óta ennyi minden változott.
Ma már halált megvető bátorsággal nem mennek máglyára semmiért, ellenben álnevek mögé bújva k…aanyáznak, és ítélnek élő s holt felett. Úgy, ahogy fentebb olvashatták. Amit fentebb olvashattak, az egy sky.net álnév mögé bújt állat okádta bele az ő saját nyilvános terükbe. És senki ne gondolja, hogy ő egyedül áll abban a sívó, rettenetes térben.
Néhány perccel őelőtte egy rocsa1971 álnév mögött rejtőző másik állat is bejelentkezett a világhálón, s imigyen küzdött meg a maga szabadságáért: „a jó retkes k… …dat b…d sz…ba te pederaszta anyaszomorító alkoholista gennygóc, jelents fel engem is, te csökött agyú f…kalap, hogy rohadj meg a pártoddal együtt, te viktor f… lógó kis p… látens b…i… mit kell még írni hogy engem is feljelents, te a nemzet testén rohadó gennyes kelés.”
Ők a jövő – csak azért mondom, hogy senkinek se legyen kétsége. S aki ezektől irtózik, s netán irtózatának még hangot is ad, az „rághatja szégyenében ökleit”, mert majd jönnek a felkentek, és elmagyarázzák a maguk keresetlen szavaival, hogy ez igenis a szabadság, és aki ezt tagadja, az „félművelt bérzsurnaliszta” meg a „Papcsák kutyája”. Hát persze.
De ezeken a nagyon-nagyon cizellált világmagyarázatokon kívül talán akad még néhány lehetséges érv. Tudom, nem annyira perdöntő, mint a „Papcsák kutyája”, de azért mégis… Itt van például ez: „És valóban, az átlagember lelke ma Európában jóval egészségesebb és erősebb, mint amilyen a múlt században volt, ugyanakkor sokkal egyszerűbb is. Ezért kelti olykor azt a benyomást, hogy tulajdonképpen egy régi civilizáció mélyéről váratlanul felbukkant ősember. Mi mást tehettek az iskolák – pedig a múlt század mennyire büszke volt rájuk –, mint hogy megtanították a tömegeknek a modern technika eljárásait, nevelni azonban már nem tudták őket. Eszközt adtak a kezükbe, hogy eredményesen tudjanak élni, de a történelmi feladatokhoz szükséges fogékonyságra már nem futotta. Sebtében beléjük töltötték a modern eszközök gőgjét és hatalmát, ám szellemüket már nem. Ezért aztán hallani sem akarnak szellemről, s az új nemzedékek úgy készültek birtokba venni a világot, mintha előzmények nélküli, régi gondok-bajok nélküli földi paradicsom volna.”
Igen, ez is Ortega, a múlt század húszas éveiből. S mert megfellebbezhetetlen az igazsága így száz év távolából, hát korunk hősei, az egyáltalán nem művelt és egyáltalán nem bérzsurnaliszták erre mindig annyit mondanak, hogy Ortegát és Bendát mindig és ezerszer félreértik.
Dehogy értik félre. Pontosan értik, akik még érteni akarják. S azt is értik, hogy azóta a földi paradicsomból földi pokol lett, és ebben a pokolban épül a Bábel tornya, világháló néven. Ennyi, amit tudni lehet. S talán még ez: nagyon nem biztos, hogy sky.net és rocsa1971 megérdemli az életet. Sőt…
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
A nap verse: Bakos Kiss Károly - Fecske
Kis éjkabátján megvillan a fény,
Bár súlya van - a súlytalan övé.
Szeretnék, mint e madár könnyedén
Szállni fel, fel a fájdalom fölé.
Forrás: Bakos Kiss Károly: Legyen vers című kötete, Intermix kiadó, Ungvár - Budapest, 2007
Bakos Kiss Károly 1977 május 9-én született Beregújfaluban.
Az Együtt nevű kárpátaljai irodalmi folyóirat neki ítélte oda a 2005-ös év lírai nívó-díját.
Veres Péter - festő, grafikus Csonkapapi, 1943-ban született
1964-68 - Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolát végezte
Kárpátalja.ma
Sepsiszentgyörgyi Népzene- és néptánctalálkozó
Széki hagyományőrzők voltak az idei sepsiszentgyörgyi népzene- és néptánctalálkozó fő meghívottai. Újabb sikeres rendezvényt tudhat magáénak a Háromszék Táncegyüttes és a Lajtha László Alapítvány. November 9-11. között zajlott a XXIV. Népzene- és néptánctalálkozó Sepsiszentgyörgyön, a háromnapos rendezvény tanúskodik arról, hogy a résztvevő fiatalok és idősek hagyományos népi kultúrájukat derűvel és odaadással éltetik és élik meg, legyenek akár egyszerű néptánckedvelők vagy hivatásos néptáncosok, népzenészek.
A találkozó minden évben lehetőséget biztosít egy nem hivatásos formában működő néptáncegyüttesnek is a bemutatkozásra, így a kolozsvári Ördögtérgye Néptáncegyüttes Ki mint veti táncát... című előadása nyitotta meg a rendezvényt. A telt házas előadás nem hagyományos folklórműsort, nem is táncszínházi előadást, hanem egy eredeti „népkézláb fantáziát” láthatott a színpadon.
A hagyomány által átörökített formáknak és tartalmaknak ma is érvényes megfogalmazásával kísérletező előadásban a budapesti Gázsa zenekar muzsikált. A magas szintű hozzáértésről tanúskodó fiatal csapat körül valósággal felforrott a levegő az előadást záró örkői mulatságban, nem hiába suttogták a nézőtéren ülők egymásnak: „Egyszer jó buli van odafenn!”
Azután a Székről érkező hagyományőrzőkkel találkoztak a Háromszék Táncegyüttes táncosai, gyűjtés és közös tánc zajlott a táncegyüttes próbatermében. A találkozó ünnepi gálaműsorára szombat este zsúfolásig megtelt a Tamási Áron Színház nagyterme. A házigazda Háromszék Táncegyüttes vajdaszentiványi és bálványoscsabai koreográfiával, az Ördögtérgye Néptáncegyüttes lánykörtánccal és őrkői cigánytáncokkal, a Százlábú Néptáncegyüttes pedig küküllőmenti táncokkal lépett színpadra. De a táncosok mellett felléptek a széki és magyarpéterlaki hagyományőrző zenekarok, a Heveder zenekar gyergyóit muzsikált, a Gázsa zenekarral együtt pedig küküllőmenti fonódásokat húztak a közönségnek.
A gálaest fénypontjában a háttérben ülő idős széki hagyományőrzők álltak fel táncolni, az eredeti népviseletben fellépő székiek tánca eredetiségével és őszinteségével gyönyörködtette a nézőtéren ülőket. A táncot követően az Erdély néptánc gazdája kitüntetést vehették át a fellépő Szabó István - "Kicsi Józsi Pista" bácsi és felesége Szabó Róza, valamint Csorba János - "Kocsmáros" és felesége Csorba Rózsi, akik már húsz évvel ezelőtt is részt vettek a Népzene- és néptánctalálkozón, Sepsiszentgyörgyön. Az ugyancsak Székről érkező fiatal Szalmakalap néptánccsoport pedig bebizonyította, hogy méltón éltetik apáik, nagyapáik örökségét.
Mindkét estén hajnalig mulatoztak a résztvevők, a színház előcsarnokában tartott táncházban a végsőkig fokozódott a hangulat. Vasárnap végül több száz gyermek kézműveskedett, játszott, énekelt és táncolt a Szabó Kati Sportcsarnokban.
szinpad.ro
Pozsonyi Ádám: Az igazi baloldali
Van egy gondolkodásbeli ficam, félresiklás, ami még ma is rendre visszatér a jobboldali átlagember szóhasználatában. Értem én, hogy fél évszázad alatt beléverték az emberbe, s a következő húszban is deformált gondolkodásúak szónokoltak a képernyőről, a megszokott kliséktől pedig nehéz szabadulni, de talán eljött az ideje, hogy az 1972-ben kiadott lexikonokat meg a ’83-as gimnáziumi történelemkönyvet kidobáljuk végre.
„Az igazi baloldali.” Ezzel példálóznak rendszerint, amikor döbbenten csodálkoznak rá a valóságra, tehát hogy a macska nyávog, télen hideg van, a vaj elolvad a napon és a baloldali ember hazaáruló. S akkor felsóhajtanak, majd miután röviden ostorozták a szóban forgó cselekvéssort, megjegyzik: de bezzeg az „igazi baloldali” az nem ilyen.
Nem, tisztelt hölgyeim és uraim, jó szándékú, ’69-es Gondolat-kiadványokon túlnőni nem tudó, derék nemzeti lelkek, ha eső idején nem állunk eresz alá, bizony megázunk. És hideg ellen sapka és kabát kell, nem elég csak sóhajtozni arról, hogy ej, most megfáztunk, de bezzeg, ha ez a tél „igazi tél” lenne, akkor mezítláb mehetnénk a havas utcákon.
Az 1972-es lexikonokon túlnőni képtelenek valami olyan öncsalásba ringatják magukat, hogy a baloldaliság az alapból helyes dolog, csak „elromlott valahol”.
Meg hogy a baloldaliság az humánus, embereken segítős, szociálisan érzékeny, derék dolog, helye van a nap alatt, csak a kommunisták elrontották. S közben az sem zavarja őket, hogy a baloldal nem gondolkodik úgy, hogy az ellenoldalnak helye van a nap alatt. Nem, azt fel akarja számolni, meg akarja szüntetni, ám a derék jobboldali az rendes, és várja egy életen át az „igazi baloldalit”.
Aki persze nem jön. Nem is jöhet, mert az, amit a derék, egyszerű jobboldali hisz, egyszerűen nem létezik. Próbálom megvilágítani, hogy miért nem.
Az univerzum jobboldali. Az ember is. Tehát van a normális, és ami ettől eltér, az a baloldali. Jobboldali, aki úr létére a hölgyeket szereti, és baloldali, aki ettől eltér. „Más.” Jobboldali, aki termel és félretesz, baloldali, aki ujjaival malmozik, és segélyt vár. Jobboldali, aki gyönyörű képet fest, mert az univerzum csodás, baloldali, aki pacákat halmoz és „másképp” látja a világot.
A jobboldali elfogadja a helyét a teremtés rendjében (tudja, hol a helye), a baloldali ellenben kapálódzik ellene. Sem a teremtést nem ismeri el, sem önnön helyét.
A baloldali nem az, aki sajnálja az éhezőt, és kenyeret ad neki, majd szól a gyárosnak, hogy emelje a szegény éhező fizetését. Nem. A baloldali úgy tesz, mintha az előbbit csinálná, de az éhezőt felhasználva igyekszik tönkretenni a fölötte állót, s elfoglalni a helyét. Az emberi nyomorúság a baloldalinál mindig ugródeszka, hivatkozási alap, hatásvadász szlogen. Mert a baloldali legfőbb jellemvonása az irigység, s mivel tehetségtelen – aki hozzáértő és becsületes, az nem baloldali – gyűlöli azt, aki valamit elért.
A baloldaliság lelki betegség. Magától baloldali ember nincs, hacsak nem uszítják és manipulálják. Alapból az ember úgy indul az életnek, hogy szeret enni, az ellenkező neműeket nézi, a szüleit szereti, nem a vadidegen szüleit, el akar érni valamit az életben, és a példaképei hősök. (Ezért imádta régen minden fiú Mayt, Vernét meg Jókait.)
Ennek ellenkezője csak propagandával és agymosással (média) alakítható ki. Ebben az álvalóságban, ahol az idegent ugyanúgy kell szeretnem, mint a saját véreimet, és ahol a deviancia érték, ebben nem lehet tartósan létezni és boldogulni. Ilyen világ nem is alakul ki magától, csakis háttérerők támogatásával és segítségével tartható fenn. (Nem véletlen, hogy a baloldal bázisa eleinte egy szűk élősködő és deviáns réteg volt, de hát ezeket normális helyeken kiközösítik).
És mihelyt beüt az összeomlás, a krach, pillanatok alatt visszaáll az, hogy a férfi az férfi, a haza az haza, van vezető réteg, és termelni kell. Mert ha nem áll vissza, elpusztul a közösség. (Mint ahogy pusztulás vár a fejlett, haladó szellemű és elképesztően demokratikus nyugati társadalmakra.)
Baloldali az alkoholista, aki nem köszön vissza a nyugdíjas pedagógusnak. A suttyó, aki firkál a liftben, s ha rászólnak, köp. A segélyért sorban álló, aki életében nem dolgozott, de követeli a lapos tévét. Az „akasszuk fel az uraságot” mondatot kiabáló Lenin-fiú. A „Vegyük el, mert neki több van”, a „Dögöljön meg, mert műveltebb”. A „Verjük meg, mert magasabb, szebb, iskolázottabb és tehetségesebb”. Ez a baloldal.
Szamuely Tibor, Korvin Ottó, Marosán György, Aczél Endre, Kádár János, Lukács György, Heller Ágnes, Tóta W. Árpád, Szabó Ervin, Biszku Béla.
Meg a médiasenki, aki felpofozná az aranyéremtől boldogan kiáltozó riporternőt, és ezt élő adásban be is mondja.
Nincs más. Ez az „igazi baloldal”.
Pozsonyi Ádám
Magyar Hírlap
A Zugligeti Szent Család templom üvegablakai - Zsellér Imre (1878-1959)
[gallery] Zsellér Imre Róth Miksa tanítványa volt. A zugligeti Szent Család templom építése 1917-ben fejeződött be. Az üvegablakai - talán a legszebbek, melyek valaha is készültek a Zsellér műhelyben.
Orbán Viktor beszéde Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek kitüntetése alkalmából
A keresztény gyökereiről megfeledkező Európa hasonlatos ahhoz az emberhez, aki alap nélkül homokra építette a házát, majd jött az áradat, beleütközött ebbe az épületbe, amely az összeomlás szélére került.
Ezért ma sok felelősen gondolkodó ember közös célja az, hogy az új Európa ismét a kereszténység sziklaszilárd alapjára épüljön - mondta Orbán Viktor a kitüntetési ünnepségen.
Majd folytatta: Európának a válsággal való sikeres szembenézéshez tisztáznia kell saját keresztény múltjához fűződő viszonyát, és meg kellene szilárdítania identitását.
Európa és Magyarország számára csak akkor lehetséges gazdasági felemelkedés, ha megtörténik a lelkek és a szívek felemelkedése is. Meggyőződésünk, hogy Európának a nemzetek nélkül nincsen szíve, kereszténység nélkül pedig nincsen lelke.
Az új magyar alaptörvény kimondja, hogy a kereszténység nemzetmegtartó erő, és a család, valamint a nemzet képezi a társadalmi együttélés alapját.
Christoph Schönbornra a Magyarország elleni közelmúltbeli támadások idején mindig barátként számíthattunk, ő ugyanis nem azt kereste, mit lehet kifogásolni a magyar alaptörvényben, hanem éppen arra mutatott rá, hogy a szekularizált Európában milyen értékeknek kell újra hangot adni.
Patrióta Európa Mozgalom