Indulok én is lábujjhegyen – Dudás Kálmánra emlékeztek Bácsfeketehegyen
A hétvégén immáron 16. alkalommal szervezte meg a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesülete a Dudás Kálmán Nemzeti Vers- ás Prózamondó Versenyt a bácsfeketehegyi Kultúrotthonban. A megnyitó ünnepélyesebbé tételében az Ady Endre Kísérleti Általános Iskola versmondó műhelyének tagjai működtek közre, akik Dudás Kálmán verseit adták elő. Az összeállítás címe: Indulok én is lábujjhegyen volt.
Szatmári Melitta, a VMVE alelnöke köszöntötte a jelenlevőket. Elmondta: Dudás Kálmánnak, a verseny névadójának 100. születési évfordulóját ünnepeljük idén. Mindenkit arra biztatott, folytassák ezt a nem mindennapi tevékenységet: a versmondást. Az irodalom, a költészet összekovácsoló erejéről is szólt.
Négy kategóriában zajlott a megmérettetés: a kisgyermek, gyermek, ifjúsági és felnőtt korosztály külön-külön mérte össze erejét, bizonyította tudását a zsűri előtt, amelynek tagjai Krizsán Szilvia Sterija-díjas színművész, Verbászi Beáta Radnóti-díjas versmondó, Molnár Krekity Olga Radnóti-díjas versfelkészítő tanár, Barta Júlia Magyar Életfa-díjas nyugalmazott óvónő, versfelkészítő, Tóth Péter Radnóti-díjas versmondó és Domány Zoltán Radnóti-díjas versmondó voltak.
A Dudás Kálmán Nemzeti Vers- ás Prózamondó Verseny döntőjére vasárnap került sor. A Dudás-díjat Kőműves Noémi érdemelte ki. Rajta kívül sok-sok díjat ítélt oda a zsűri a tehetséges ifjú nyelv- és irodalomőrzőknek.
VajdaságMa, Patrióta Európa Mozgalom
Stefka István: Szabadon - Álláspont - (teljes cikk)
A vízvezeték- és gázszerelőtől hallottam egy tanulságos történetet. Kollégájával dolgoztak a nyáron Budán, és a munka végeztével százezer forintban egyeztek meg a tulajdonossal. A középkorú hölgy a tízéves gyermekének adta tízezresekben a pénzt – mondván, tanulja az életet –, hogy fizesse ki a munkásokat. A kisfiúnak csillant a szeme, és a feje fölé dobta a pénzt, amely szanaszét szállt a kertben. A szakik csak néztek, néztek egy darabig, és kényszeredetten lehajolva, négykézláb szedték össze a bokrok alól a fizetséget. Ám légy került a levesbe, mert csak nyolcvanezer gyűlt össze.
A hölgy vállat vont, és váltig állította, ő százezret adott. A megalázó helyzetet a vizesek is érezték, s most már ragaszkodtak ahhoz, hogy a hiányzó húszezret a kezükbe számolják le, mert addig el nem mennek. A „jól nevelt” kisfiú még megjegyezte: „Anyu, mikor húznak ezek már el?” A feszültséget most már az asszony is érzékelte, és kézbe számolta le ezresekben a pénzt.
Fordítva is megtörténnek ilyen esetek, amikor előre fizet az építtető, és teljesítés nélkül vagy hanyag munka után lép le a vállalkozó, de ez már népi szokássá vált nálunk. Szabad világ, szabad madár, emberi jogok. Ez dívik most. Végül is emberi viszonylatokról van szó. Magyar emberi viszonylatokról. Töprenghetnénk, hogy milyen ember lesz ebből a srácból. Milyen felnőtt lesz az, aki már gyermekként is ilyen? Erőszakos, törtető, mindenkin átgázoló, emberi alapértékeket semmibe vevő, önző, felfelé nyaló, lefelé rúgó féreg? Hiszen az iskolában a viselkedést nem tanítják, vagy alig, jóformán mindent a szülői házból hozhat a gyerek.
De milyen szülői minták alapján? Ott, ahol a gyermek még a nagyapját sem látta munkába menni, ahol nincs becsülete a fizikai és szellemi tevékenységnek, ahol ismeretlen fogalom az udvariasság, a bocsánatkérés. Az ilyenek tudni fogják, mi az, hogy pardon? Ezek milyen tagjai lesznek a társadalomnak, egy közösségnek? Ezek a szülők, akik gyermekeiket leültetik a buszon és a villamoson az egyetlen szabad helyre, és üveges szemmel néznek előre, vagy önfeledten rágóznak, ha jön egy idősebb nő vagy férfi, mozgássérült, netán állapotos nő. Ők dölyfösen ülve maradnak, hiszen ezt látták elődeiktől. Rájuk miben számíthatunk?
A mi korosztályunk még tanulta – én az apámtól –, ha az utcán sétálva akár a másik oldalon egy ismerős halad el, akkor is köszönni kell. Ha templom előtt megyünk el, a férfiembernek meg kell emelnie a kalapját. Az iskolában még azt tanultuk, hogy a lányokat, a nőket, az idősebbeket az ajtóban előre kell engedni, sőt ha szükséges, fel kell segíteni őket a villamos vagy a busz lépcsőin. Ha üzletbe vagy bármilyen más helyiségbe belép az ember, illik köszönni és levenni a sapkát. Asztalhoz nem ülünk enni fejfedővel. Soroljam? Ezek mind-mind az ember emberhez való viszonylatának íratlan szabályai. Miért nem élnek általánosan ezek? Ki tiltja meg, hogy használjuk őket? Ez a fajta határtalan szabadság kell nekünk? Ezeknek a cselekedeteknek milyen morális tartalmuk van?
Milyen példát látunk nap mint nap? A közlekedésben ordítozó, öklüket rázó, az autó ablakán kiköpő, magukat megvalósítani nem tudó, semmi agyú figurákat. A Parlamentet sem tisztelik. A sajtó egyes munkatársai, sőt az oda betérők farmernadrágban, poros cipőben virítanak az Ország Házában. Bizonyos párt képviselői sem mérik fel azt, hogy milyen célból, kik küldték őket az ülésterembe. Jószerivel elbunkósodott az ország. Érték, mérték, adott szó, mintha sohasem létezett volna.
Valamit tenni kell. Otthon is, magunkban is, az iskolákban is. Talán az új oktatási-nevelési törvény valamiféle irányt, morált szab előbb a fiatalság, majd mindannyiunk számára. Lehet, hogy többet kellene beszélgetnünk egymással. Nem számít, ki milyen rangú, rendű ember, a lényeg, hogy ember legyen. Én beszélgetni szoktam reggel a szemetesekkel. Csak néhány percig, hogy ne raboljam a munkaidejüket, de beszélgetünk.
Ma már sok mindent tudok e kemény munkát végzőkről, akik amint kiürítenek egy kukát, már rohannak, hogy a következőt az érkező kocsihoz kihúzzák az út szélére. S ezt csinálják mindennap, hajnaltól kora délutánig. Dolgoznak, rendes emberek. Beszéltünk arról is, hogy jó lenne, ha sikerülne ennek az országnak kikerülnie a gazdasági válságból.
Országot építeni, országot irányítani csak elkötelezetten, tiszta kézzel lehet. Egyetértettünk, hogy a politikába újfent ne kerüljenek volt drogosok, más vagyonát eltékozló, a magyarságot lejárató politikai bohócok. Egyszóval eszmét cseréltünk, de valahonnan megtudták a szemetesek, hogy mivel foglalkozom.
A múlt hét végén, amikor a járdára kihúztam a kukát, éppen megállt a szemeteskocsi. A sofőr mosolygott kifelé az ablakon, és a kezében meglengetett egy napilapot. A Magyar Hírlapot. Jóleső érzés volt. Ezek szerint nem csak az ingyenújságból és a bulvárból tájékozódnak. Csak úgy szabadon mondom. Fontosak az emberi viszonyok. Többet el lehet velük érni. Érdemes mindig, mindig beszélgetni egymással.
Stefka István
Magyar Hírlap
Ha felbomlik a rend, elenyészik a társadalmi stabilitás
Orbán Viktor szombaton előadást tartott a madridi Szent Pál Egyetemen "Remény és keresztény válasz a válságra" címmel - közölte Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke, szombaton.
A spanyol a magyarhoz hasonló módon szabadságszerető nép, amely büszkén tekint saját történelmére, és nem engedi, hogy azt a munkát, amellyel nagyapái újjáépítették a polgárháború által lerombolt hazájukat, most a bürokraták és a pénzügyi spekulánsok újból kockára tegyék - fogalmazott a magyar miniszterelnök. Hozzátette: a keresztény hagyomány iránt elkötelezett embereket, laikusokat és klerikusokat, katolikusokat és protestánsokat egyaránt összekapcsolja egy közös érzés: az őrálló felelőssége.
Ma Európában az emberi együttélés olyan formái, alakzatai váltak megkérdőjelezhetővé, mint a nemzet és a család - figyelmeztetett a miniszterelnök, hozzátéve: a gazdasági életben hasonló módon vált bizonytalanná a munka és a hitel valódi eredeti értelme. A hitel kérdésével kapcsolatban Orbán Viktor kifejtette: egy keresztény értékrendet képviselő Európa talán nem engedte volna meg, hogy az emberek hitelek felvételével feléljék családjaik jövőjét.
A megszorításokról azt mondta: "Hosszú távon sem az embereknek, sem a kormányoknak, sem pedig a hitelezőknek nem érdeke, mert ha az intézkedések miatt felbomlik a rend, elenyészik a társadalmi stabilitás, bizonytalanná válnak a gazdasági élet keretei, akkor ki fog a minden egyes kölcsönkapott euróért megdolgozni?"
Az új magyar alaptörvényről hallgatóságának kifejtette: a Nemzeti Hitvallás című első fejezet első mondatául nemzeti himnuszunk első sorát választottuk: "Isten áldd meg a magyart!" A mi "bűnünk" - folytatta -, hogy a XXI. században azt mertük alkotmányba foglalni, hogy a vallás, az egyház, a nemzet, a család nem a múlthoz, hanem a jövőnkhöz is tartozik. Mi úgy véljük: a keresztény értékeken alapuló politika a történelem folyamán immár sokadszor fogja megújítani Európát - szögezte le Orbán Viktor.
A magyar miniszterelnök beszédét a helyszínen, kivetítőkön több százan, online közvetítésben pedig mintegy háromezren kísérték figyelemmel. Orbán Viktor beszéde után hosszan válaszolt a közönség kérdéseire is.
MTI/OS , fidesz.hu, Patrióta Európa Mozgalom
Rövid lapszemle a kormány sikeres "Brüsszel-politikájáról" - avagy a hazai ellenzéki lapok is kénytelenek elismerni, hogy sikeres az Orbáni politika
Újvári Miklós szerint elsőre nyers fenyegetésnek tűnt, amikor október végén Orbán Viktor felszólította az Európai Bizottságot, mondja meg pontosan, mekkora megtakarítást várnak még, s azt bankadó-, közművagyonadó- és energiaadó-emelés segítségével elő fogjuk teremteni. De működött.
A budapesti kormányról két év után elhitték, hogy valóban meglépi, amivel fenyeget. Így végül a Bizottság elfogadott olyan tételeket is, amelyeket éppúgy légből kapottnak is nevezhetett volna. Így abban az örvendetes helyzetben vagyunk, hogy bármennyire unortodox is a gazdaságpolitika, most van rá esély, hogy kikerülünk a túlzott deficit-eljárás alól.
Most mindenki jól járt, még azok is, akiknek nem tetszik, hogy egy hitel nélküli, recessziós és kiszámíthatatlan gazdasági környezetben kénytelenek túlélni.
Világ Gazdaság
Gabler Gergely, az Equilor elemzője szerint a túlzottdeficit-eljárás fegyverétől Brüsszel nehezen válik meg. Az ügynek jóval nagyobb a politikai tétje, mint a gazdasági.
Suppan Gergely szerint a brüsszeli dicséret tükrében most újabb kiigazító csomagokra nincs szükség. Az idei 2,7 százalékosra növelt költségvetési hiánycél kényelmesen tartható lesz. Lassan a megállapodás nélkül is megközelítjük azokat a hozamszinteket, amelyen az IMF adná a pénzt.
Népszabadság
A család alapja egy férfi és egy nő házassága - az állam a házasságot támogatja (rövid lapszemle)
A KDNP kihagyná a bejegyzett élettársakra vonatkozó szabályokat az új Polgári törvénykönyv családjogi részéből. A család alapja egy férfi és egy nő házassága, vagy egyenesági rokoni kapcsolat, vagy a családba fogadó gyámság. Az élettársi kapcsolat szerintük nem ebbe a körbe tartozik, ez a döntés ugyan az alkotmányos szabadságjogokon és a magánjogi autonómián alapszik, de aki így dönt, nem kívánja magára nézve érvényesíteni a házasság és a család belső jogi rendjét.
Úgy fogalmaztak: az élettársak között magánjogi jogviszony áll fenn, melynek alapja a felek szerződése, és ebben mindenre kiterjedően rendezhetik kapcsolatukat.
Korábban Rétvári Bence kijelentette: ki-ki úgy él, ahogy akar, de az állam a házasságot támogatja. A társadalmi valóságot nem lehet figyelmen kívül hagyni, az élettársi kapcsolatból született gyermekeket is ugyanúgy támogatni kell. Ám szerinte a párokat ösztönözni kell, hogy a gyermekek érdekében legalább utólag rendezzék a viszonyukat.
Nem számon kérni akarja az embereket, hanem felelősebb, kitartóbb, áldozatvállalóbb életre biztatni.
Népszava
Pozsonyi Ádám: Lójogok - vagyis a liberalizmus az élet felszámolása - (teljes cikk)
Sosem tulajdonítottam jelentőséget annak, hogy mai legyen egy adott sajtótermék. Mindig úgy gondoltam, hogy ha valami szenzációs esemény történik a világban, úgyis fülébe jut az embernek, ami meg nem bír egy napot várni az elavulással, hát az nem is érdemes arra, hogy az ember koptassa miatta a szemét. Mindezt azért írom le elöljáróban, mert előre is elnézést kérek az olvasótól, amiért nem mai hír mozgatta meg a fantáziámat.
Olvasom a pár hetes újságban, hogy a magyar hagyományőrző huszárok nagy bajba kerültek Svédországban, mert nem akarták elhinni, hogy a nyugati ember teljesen életképtelen. Nem, a hír természetesen nem így jelent meg a különféle nyomtatott és elektronikus portálokon, de a lényege ez volt.
Hogy az avatatlanok is képben legyenek, idézem a pontos forrást: „Magyar huszárokat tartóztattak le állatkínzásért Svédországban, Amal városában – írja a svéd Nyheter24. A helyi rendőrök nem akartak hinni a fülüknek, amikor azzal riasztották őket, hogy három 1600-as évekbeli viseletbe öltözött huszár jelent meg a város határában, riasztóan rossz állapotban lévő lovakkal.
A huszárruha mögött két magyar férfi és egy nő volt, akik a magyar hadsereg PR-akcióját hajtották végre, lovakkal utaztak egészen odáig, a terv pedig az lett volna, hogy Finnországon és a Baltikumon keresztül hazajönnek. A lovak a hosszú úton teljesen lesoványodtak, patáik elkoptak, hólyagosak lettek.
A helyszínre érkező állatorvos szerint legalább két hónapig pihenniük kell. A magyar fél persze kikérte magának, és mivel itt, Közép-Európában még van némi maradéka a normalitásnak, Hende Csaba honvédelmi miniszter röviden így reagált a sajtó érdeklődésére: „Hülyeség az egész, csak nem képzeli, hogy a magyar huszár a saját lovát kínozza?”
Igen. Mi nem képzeljük. Ott, a fejlettség földjén ellenben igen. Ott nem az élet számít, hanem az úgynevezett „jogok”. Amelyek megilletnek bárkit. Bárkit, aki valamilyen szempontból a régi, reakciós, haladásmentes kor szerinti hierarchiában alul van.
Másképp ezt nemigen lehet értelmezni. Tehát a nőnek jogai vannak a férfi rovására, a gyereknek a felnőtt nő rovására, az állatnak az ember rovására. A ló jogai. És az ombudsman hajában a tetűnek vannak-e jogai? – engem ez érdekel elsősorban.Azt is mondja az ombudsman, hogy a ló „soványnak tűnt”. Jó, mucsai szellemben halkan érdeklődnék, és mi lenne, ha az az elnyomott ló szekeret húzna?
Mert abban is le lehet fogyni. Az már állatkínzás? És, gondolom, ostort se lehet alkalmazni, mert az meg nem demokratikus.Majd halkan azt kell mondani: Ló úr, szíveskedjen indulni! Akarom mondani, dehogyis. Az úr, az hímnemet jelöl. S ki tudja, ő minek vallja magát?
Majd ő eldönti, ha felnő. Meg ha majd végre értjük az állatok nyelvét. Addig is feltételezzük az ellenkezőjét annak, ami első ránézésre adja magát, akkor a kirekesztés és a szélsőség kizárt.Megjegyzem, ennek az egész „állati jogok” hisztériának a mozgatórugója holmi végsőkig túlzott és rosszul értelmezett vegetarianizmus.
Extrém buddhizmus valójában, vallás, buddhista tudat nélkül. Bár, ha belegondolunk, voltaképp miért szenvedjen a karalábé?Tehát összegezzük még egyszer, mi is történt jelen esetben: a politikailag korrekt utópiában az embertől elveszik a jogos tulajdonát, vagyontárgyát, és korlátozzák a mozgásában, mert a lónak jogai vannak.
Egy másik hír: „Az USA igazságügyi minisztériuma pert indított egy texasi város rendőrsége ellen, mert az a felvételi teszteken fizikai felméréseket végeztetett a jelentkezőkkel.” Igen kérem, ez nem vicc. Az adott város rendőrsége nem végeztethet állóképességi vagy erőnléti teszteket, hiszen az „a férfiaknak kedvez” a nőkkel szemben, tehát diszkriminatív.
Az igazságügyi minisztérium a helyzet orvoslására azt javasolja, hogy „vegyenek fel utólag nőket a fizikai teszteken megbukottak közül, akik kapjanak visszamenőlegesen fizetést és előléptetéseket”.
Én ellenben úgy érzem, ez még kevés. Egyszersmind kötelezni kell a bűnözőket is, ha nőnemű rendőr üldözi őket – a jogszabály által rögzített arányban –, akkor lassabban meneküljenek. Nőnemű bűnelkövetőket üldöző férfi rendőr esetében ugyanez a helyzet, de itt azonnal felmerül a molesztálás „tényálladéka” is.A liberalizmus nem más, mint az élet felszámolása.
Pozsonyi Ádám
Magyar Hírlap
Pro Probitate díjat kapott Tamás Ilonka néni
Tamás Ilonka néni, a szlovák állampolgárságától megfosztott volt tanítónő kapta meg idén a Pro Probitate - Helytállásért díjat.
Az idős asszony szombat délután Rimaszombatban vette át a díjat, amelyet Bauer Edit és Mészáros Alajos, a Magyar Közösség Pártjának európai parlamenti képviselői adtak át.
"Ilonka néni a rá jellemző szerénységgel fogadta a díjat. Azt mondta, bizonyára akadt volna fontosabb ember is, akinek ezt a díjat odaítélhették volna" - tájékoztatta az MTI-t a díjátadást követően Bauer Edit, aki szerint az idős asszony emellett azt is megjegyezte: az utóbbi időszakban a neki ítélt díjak közül a mostanit tartja a legfontosabbnak, mert ezt a sajátjaitól kapta.
A Pro Probitate - Helytállásért díjat 1994-ben alapították a Magyar Koalíció pártjának parlamenti képviselői a mártírhalált halt Esterházy János csehszlovákiai magyar politikus tiszteletére. Minden évben kiosztják ezt a díjat, amellyel a szlovákiai magyarok egy jelentős személyiségének vagy szervezetének magatartását, közösségi helytállását jutalmazzák.
"Amikor Ilonka néninek ítéltük a díjat, úgy gondoltuk, hogy az a vállalás, amit ő tett, az ő korában egy hatalmas vállalás, amiért ő személyesen nagy árat fizetett" - mondta Bauer Edit. Hozzátette: Ilonka néni nem véletlenül vált a szlovák állampolgárságuktól megfosztott felvidéki magyarok szimbólumává, mert rendkívüli az a kitartás, amellyel harcol az alkotmányos jogok érvényesítéséért Szlovákiában, és azért, hogy azok a felvidéki magyarok, akik meg akarják élni kettős identitásukat, ezt megtehessék anélkül, hogy különböző retorziók érjék őket.
Az idén 100 éves tanítónő azután veszítette el a szlovák állampolgárságát, hogy 2010-ben felvette a magyart.
A díjat a rimaszombati Arany Bika szállóban megrendezett ünnepségen adták át. Mintegy 120-an vettek részt a rendezvényen. A Tamás Ilonka néninek jókívánságaikat kifejezők sorában az idős tanítónő családján és barátain kívül ott volt Cimbalmosné Molnár Éva, Magyarország kassai főkonzulja, Erdélyi Géza volt református püspök, az MKP vezetősége, valamint a legnagyobb felvidéki magyar szervezetek képviselői is.
MTI, Patrióta Európa Mozgalom, Demokrata
Cél: családbarát jogrend és közvélemény megteremtése
Farkas Péter szerint az erkölcsi megújulás egyik fontos területe a családi élet tiszteletének az oktatásban való megjelenése. Az egész társadalom összefogására van szükség, hogy családbarát jogrend és közvélemény alakuljon ki, ahol érték az élet, a személy, a házasság és a család.
Magyar Hírlap
Legyen helyes értékrended!
... nekem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem (Lukács 2:49 NKJV)
Tizenkét éves korában Jézus ezt mondta: ... nekem Atyám dolgaiban kell foglalatosnak lennem. Szolgálata idején ezt mondta: Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem..."(János 9:4 Károli). Halála előtt ezt mondta: elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem (János 17:4).
Jézus tudta, hogy mi a célja, ennek megfelelő volt az értékrendje, és eszerint is élt.
A kérdés az, te így élsz-e? Nem kaphatsz meg mindent. Meg kell értened, mi az Istentől rendelt célod, és azt kell folyamatosan szem előtt tartanod. Így tudni fogod, mit kell feláldoznod, és mibe kell beleadnod magad. Csak ha tisztán látod, hogy ki vagy, és merre akarsz menni, akkor tudod tennivalóidat helyes értékrendbe állítani.
Mindenkinek kell döntéseket hoznia. A kérdés az, olyan döntéseket hozol-e, amelyek közelebb visznek a célodhoz, vagy olyanokat, amelyek eltávolítanak tőle?
Ha nem tudod, hogy mi az életed célja, nem leszel képes megfelelő döntéseket hozni. A tiszta látás segít tisztázni az értékrendet. Lelkészekkel beszélgetve mondta Vance Havener: "A lelkészi szolgálatban a legironikusabb, hogy épp az az ember, aki Isten nevében végzi munkáját, gyakran legkevésbé tud időt találni Istenre. Jézus szülei elveszítették gyermeküket a templomban, és nem ők voltak az utolsók, akik ott veszítették el őt."
Ray Ortlund mondta: "Először is teljesen el kell köteleznünk magunkat Krisztusnak, aztán el kell köteleződnünk egymásnak Krisztusban, aztán pedig el kell köteleznünk magunkat Krisztus munkájára a világban."
A helyes értékrend felállításának legjobb módja, ha az imádság és Isten Igéje van az első helyen.
maiige.hu
Áldott hetet mindenkinek!
Töhötöm
Káposztafalvi karszt - Felvidék - VIDEÓ!
Kattints a Videóra:
http://www.youtube.com/watch?v=yNETrwEupAg&feature=plcp