Házasság? Szerződés?
A házasság szentségének polgári jogi szerződéssé való degradálása hosszú, nagyon hosszú, ám annál egyenesebb úton vezetett el egy gyermek meggyilkolásáig. Lehet, hogy nem akarjuk tudomásul venni, de ő a család állami eszközökkel való szétbontásának, a társadalom züllésének az áldozata.
Azon társadaloménak, amely első lépésben megfosztja szentségétől a házasságot, majd pusztán két ember szerződésének hazudja, utóbb pedig vonakodik legalább szerződéses kötelezettségeit betartani, s igényt formál rá, hogy szerződésszegése következmények nélkül maradjon.
A liberális, individuális szemlélet halálos áldozata, akinek – a hírek szerint – azért „kellett” meghalnia, hogy ne legyen útjában egy individuumnak, akinek pedig „járt a boldogság”. A logika, ami állítólag a gyilkos tett mögött áll, kísértetiesen azonos a házasság felbonthatóságát hirdető – a felvilágosodás korában gyökerező liberális, állami – ideológiával.
Eszerint, mivel az embernek mint egyénnek joga van a boldogsághoz, egy korábbi rossz döntésének következményeit nem köteles holtáig viselni.
... A társadalom szerves, szakrális felfogása helyére társadalmi szerződéses ideológiák léptek, az értékekben való gondolkodás helyét az érdekek rendszeréről való spekuláció vette át, s mindez szükségképpen érte utol a házasságról és a családról való gondolkodást.
Csakhogy a tekintélyek által egykor ránk rótt kötelezettségek elutasítása után immár a szerződéseinket, a magunk vállalta kötelezettségeket is vonakodunk betartani, és pusztán érdekeinkre, „boldogsághoz való jogunkra” hivatkozunk. A gyilkos is ekként vélekedett.
Szmodis Jenő
Magyar Hírlap
Meddig lehet más az LMP?
A politikai racionalitást figyelembe véve kevés esély van arra, hogy a legjobb esetben is 7-8 százalékos támogatottsággal rendelkező LMP képes lenne elérni, hogy az úgynevezett alkotmányos bal- és jobboldal esetleges közös miniszterelnök-jelöltje ne Bajnai Gordon legyen, aki egyértelműen Orbán Viktor kihívójaként tért vissza, jelentős gazdasági-pénzügyi körök támogatásával.
Nem életszerű az a felvetés, hogy az LMP kedvéért majd hátrébb lép néhány sorral. És a személyi kérdésen túl még egyezségre kellene jutniuk a közös alapelvekről, legfontosabb programpontokról is a választási együttműködés érdekében, ami szintén nem lenne egyszerű, ha az LMP komolyan veszi 2010-es választási téziseit.
Két lehetőség áll a párt előtt: meghajol a balliberális sajtóorgánumokban is érzékelhető nyomás alatt, és csatlakozik Bajnaiékhoz, vagy kitart eredeti elvei mellett, és önállóan méreti meg magát a 2014-es választásokon.
Mindkét esetben valószínűsíthető a pártszakadás, ami akár az önálló parlamenti létük végét is elhozhatja. Az viszont biztosan kiderül, hogy mit jelent éles helyzetben az LMP politikai mássága.
Kis Ferenc
Magyar Nemzet
Két Magyarország
Nagy nehezen „észre vétetik” a balliberális szerzőknél, hogy nem úgy van az – mint hitték ez idáig –, hogy az a normális állapot, ha baloldali-balliberális, kozmopolita-internacionalista kormányzás és kánon uralkodik az országban, s ha mégis egy jobboldali korszak jönne, akkor az csupán történelmi „kisiklás”, amit gyorsan orvosolni kell, és orvosolni is fognak.
Lassan talán megértik, hogy ennek az országnak minimum a fele, de a felmérések alapján annál sokkal nagyobb része számára nem a liberális jelszavak a fontosak, hanem a hagyományok, a nemzet, a kereszténység, a család megtartó ereje, a határon túli magyarok sorsa, a tekintély, a jó erkölcs és még sorolhatnám.
Fricz Tamás , Patrióta Európa Mozgalom
Magyar Hírlap
"Veszélyes hulladékkal" eteti az emberek millióit a globális nagytőke
Bogár László szerint a globális élelmiszeripar számára a legnagyobb profitot az élelmiszernek látszó „veszélyes hulladékok” hozzák, amelyekben a legkülönbözőbb adalékokkal érik el, hogy ízük, állaguk a vonzó legyen. A globális média sok ezermilliárd dolláros reklámmasinériája pedig érti a módját annak, hogy mindezt hogyan kell olyan mennyei élvezetként eladni, amely a függővé válást már gyermekkorban rögzíti.
Magyar Hírlap
Nem Jeszenszky Gézát kellene megbélyegezniük az eszement liberális kritikusoknak, hanem tudományos alapokon nyugvó állításait cáfolniuk
Löffler Tibor szerint kérdés, hova fajulna a tudomány szabadsága, ha minden pontatlanságot az emberi gonoszságnak (rasszizmusnak) tulajdonítanánk? A rasszistázó kritikából nem derül ki, hogy Jeszenszky Géza állításában mi a valótlan, a tudománytalan, illetve a faji előítélet. A nyíltan rasszistázó kritikusok mindeddig nem reflektáltak a kibontakozott vitában elhangzott ellenérvekre és a Jeszenszky állítását alátámasztó bizonyítékokra.
Az Eötvös University Press (az ELTE kiadója) által 2000-ben megjelentetett Human Population Genetics in Europe című kötet (Vérrokonházasság és annak következményei az európai népek körében) című tanulmányában arról olvashatunk, hogy a nagy arányban beltenyészetű (endogám) cigány csoportok jelentős számú nyugatra települése helyi és regionális szinten markáns hatással volt a genetikai rendellenességek megfigyelt mintáira és elterjedtségére.
A Jeszenszkyt rasszistázó kritikák paradox módon elleplezik, hogy emberi jogi síkon, a roma nőket ért sérelmeket illetően igenis nyíltan beszélnek a vérfertőzésről mint kulturális problémáról! A Refugee Women’s Resource Project által 2002-ben kiadott Roma nők Kelet-és Közép Európából: egy „negyedik világ”, avagy a többszörös diszkrimináció tapasztalata című jelentés külön részben foglalkozik a roma nők ellen családon belül elkövetett erőszakkal, azon belül pedig a vérfertőzéssel (incest).
Zorica Mrsevic szerb helyettes ombudsman szerint úgy tűnik, a sértett boszniai roma nő közösségében annyira megszokott a vérfertőző aktus, hogy azt nem találta abnormálisnak az áldozat sem. A fiúktól elvárják a házasság előtti szexuális tapasztalatot, amit nincs honnan megszerezniük, ezért a lánytestvérek a probléma megoldásai…
Havas Henrik is azzal védte meg Jeszenszky Gézát, hogy Könyörtelenek című könyvének anyaggyűjtése során vérfertőző kapcsolatokról számoltak be neki a roma riportalanyok.
Magyar Nemzet
Nem is olyan egyértelmű, hogy kié, vagy kiké is a felelősség a holokausztért
Önkritikus történelmi visszatekintést sugárzott a BBC Radio 4-es adása. Mike Thomson a kutatások és interjúk alapján arra a következtetésre jutott, hogy a BBC magyar adása figyelmeztethette volna a magyarországi zsidókat a német megszállás által jelentett veszélyekre. Az általános és katonai hírek közvetítése során soha nem esett szó az európai zsidók sorsáról, a koncentrációs táborokról. Carlile Macartney a brit külügyminisztérium magyar szakértője azon a véleményen volt, hogy ha a BBC kiállna a zsidók mellett, elidegenítené a magyar lakosság antiszemita többségét.
Népszabadság
"Mondj el mindent!"
Döntő fontosságú kérdés tehát, hogy a lassan kibontakozó, hosszú választási kampány során sikerül-e a viszonyokat úgy átalakítani, hogy a többség számára mégis elbeszélhető legyen a lényeg. A Bajnai nevével fémjelezhető törekvés lényege viszont éppen az, hogy ezt megakadályozza. Az Együtt 2014 egy szociológiai-politológiai értelemben kétségtelenül érdekes kísérlet arra, hogy a kollaboránsok elérjék: a kifosztott többség ismét attól a struktúrától várja helyzetének megoldását, amely az eddigi kifosztást előidézte. Vagyis hogy „a szembekötve vakon vezetés” továbbra is meghatározó maradjon a magyar társadalomban.
Bogár László
Magyar Hírlap
Az LMP, akár a Fidesz (annak idején)
Markáns különbség van persze az akkori és a mostani végkifejlet között, amennyiben 1994-ben sem Grósz Károly, sem Németh Miklós nem akart visszatérni a hatalomba. Tudták, hogy a múltjukkal nem lennének képesek hitelesíteni a jelen üzeneteit. Ellenben most itt van nekünk Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon (a háttérben Kuncze Gáborral, Magyar Bálinttal és Kóka Jánossal), hogy szolgálatba helyezze önmagát, és óvó szárnya alá vonja Magyarországot.
Amit kacagás nélkül kellene kibírnunk. Az LMP-nek pedig hozzájuk kellene jó arcot vágnia. És Bajnaiék fenemód csodálkoznak, hogy az a politikai közösség, amely nem is olyan régen leginkább az ő hatalomgyakorlásukkal szemben fogalmazta meg önmagát, ódzkodik összesimulni velük, tartózkodik felvállalni múltjukat.
A Lehet Más a Politika most nem dönthetett másként, ha valamit is meg akart őrizni eredeti céljaiból, ha nem akarta felszámolni önmagát mások oltárán.
Borókai Gábor
Heti Válasz, Patrióta Európa Mozgalom
Fricz Tamás: Két Magyarország - (teljes cikk)
Egy ismert balliberális hetilapban Bruck András író érzelmektől sem mentes, szinte fájdalmas, kétségbeesett írásban (Viktor nem fog elmenni. Élet és Irodalom, 2012. november 9.) számolt be arról, hogy a számára másik politikai oldallal gyakorlatilag minden összekötő híd lerombolódott, a két tábor között immár nincs semmilyen átjárás. A balliberális szempontból egyébként hatásos írás azzal a konklúzióval zárul, hogy két, teljesen más világ áll egymással szemben, s ezért immár nem maradt más megoldás, mint az, hogy békében váljon el egymástól a két oldal.
Nem áll szándékomban Bruck cikkét különösebben népszerűsíteni, de kétségtelen, hogy fontos írás, amely vélhetően hitelesen tájékoztat bennünket a balliberális táboron belüli, különösen radikális, ultraliberális értelmiségi holdudvar aktuális és súlyos hangulatváltásáról.
Márpedig ez az ultaliberális értelmiségi kör hangulatában, életérzésében odáig jutott – amit ez az írás plasztikusan tükröz vissza –, hogy Magyarország kettészakadt, és innen nincs visszaút. Ezek szerint határkőhöz érkeztünk, eddig ugyanis a baloldali-balliberális tábor éles és kíméletlen, gyűlölködő támadásban élte ki magát az Orbán-kormánnyal és a nemzeti oldallal szemben, hol itthon, hol külföldön, hol az Európai Unió és Európai Parlament színpadain, s az a remény éltette, hogy „legyőzheti” egy kíméletlen küzdelemben az ellenséget, rövid időn belül visszaveheti a hatalmat akár előre hozott választások, akár forradalom által, akár bármi áron, de legeslegkésőbb a következő választásokon.
Háborút folytattak-folytatnak tehát a jobboldallal szemben, s hittek-hisznek abban, hogy a háború megnyerése után „helyreáll” a rend Magyarországon. A „fasiszta” és „náci”, valamint „antiszemita” és „rasszista” – a többi szokásos és unalmas jelzőt hely hiányában mellőzöm, úgyis ismerik a kedves olvasók – jobboldal perifériára szorítható lesz, marginalizálható, s akkor végre újra felzárkózunk a „modernitáshoz” és a „normalitáshoz”, no meg persze Európához és a Nyugathoz a „mucsa” után, s mindenki boldog lesz e 93 ezer négyzetkilométeren.
És most lám: Bruck András elsőként azt fogalmazza meg, hogy ezek a szép balliberális álmok illúziók, Viktor nem fog elmenni. Mit jelenhet ez?
Megítélésem szerint annak a nem teljesen nyílt belátását a baloldal részéről, hogy ebben az országban a nemzeti-konzervatív gondolkodás megerősödött, és gyökeret eresztett. Nagy nehezen „észre vétetik” a balliberális szerzőknél, hogy nem úgy van az – mint hitték ez idáig –, hogy az a normális állapot, ha baloldali-balliberális, kozmopolita-internacionalista kormányzás és kánon uralkodik az országban, s ha mégis egy jobboldali korszak jönne, akkor az csupán történelmi „kisiklás”, amit gyorsan orvosolni kell, és orvosolni is fognak.
Lassan talán megértik, hogy ennek az országnak minimum a fele, de a felmérések alapján annál sokkal nagyobb része számára nem a liberális jelszavak a fontosak, hanem a hagyományok, a nemzet, a kereszténység, a család megtartó ereje, a határon túli magyarok sorsa, a tekintély, a jó erkölcs és még sorolhatnám.
És ettől a felismeréstől mélységesen csalódottá és elkeseredetté válnak, ami pontosan érződik Bruck András írásán. (Dániel Péter Izraelbe való „menekülésének” szándéka is ezen érzület szélsőséges megnyilvánulása.) Rájönnek, hogy ezt az országot nem tekinthetik a sajátjuknak, és nem alakíthatják-formálhatják a tetszésük szerint, mint tették azt sok-sok évtizeden át. Rájönnek, hogy immár egyértelmű: a jobboldal vagy nemzeti oldal a továbbiakban nem hódol be, és nem enged. Hosszú távú együttélésre kellene tehát berendezkedni a jobboldali táborral.
Ám, ha jól értem Bruck András elkeseredett mondatait, akkor a patthelyzet beismerése nem a kényszeredett együttélésre való berendezkedés stratégiáit készíti elő. Nem a polgárháború befejezését, a frontvonalakon a „fraternizáció” megkezdését, a „tapogatózó” tárgyalásokat, egy jó békekötés – szerencsés esetben az „örök béke” (Kant) – feltételeinek megteremtését.
Ellenkezőleg: a nemzeti oldal tartós megerősödése, a nemzeti civil társadalom látványos kiépülése (lásd: Civil Összefogás Fórum, Civil Együttműködési Tanácskozás stb.) arra a következtetésre juttat egyes balliberális gurukat, hogy a „végső harc” megvívása esélytelen, a győzelem lehetősége elveszett.
A megbékélés lehetősége viszont, úgy látom, fel sem merül az említett körben. Marad tehát a brutális következtetés: csendben váljunk el egymástól, balliberális-posztszocialista-globalista tábor, illetve nemzeti-konzervatív tábor. Nincs több dolgunk egymással. E ponton – lásd Bruck írását – megszűnnek az indulatok.
Nincs többé harag. Nincs többé közös pont. Kész, vége. Hiszen a párkapcsolatokban is így van: amíg haragszunk a másikra, amíg dühösek vagyunk, addig közünk van a másikhoz. Ha már csak csendesen és ernyedten nézünk a másikra, s már nincs bennünk semmi indulat, akkor ott van vége a kapcsolatnak.
A kérdés csak az: hogyan gondolják a balliberális körök a „váljunk el csendben egymástól” kivitelezését? Az országon belül maradva húzódnak vissza saját köreikbe, megszakítva minden párbeszédet? Vagy – mint Dániel Péter – az ország elhagyása az alternatíva?
Fontos kérdés, amelyre válaszolniuk kell. A nemzeti és konzervatív tábor, amelyik egészen biztosan itt marad ezen a földön, kíváncsi erre, mert ez egyáltalán nem mindegy a jövőt illetően.
Fricz Tamás
Magyar Hírlap
Mindenben megújulni
Először is erős nemzetstratégiai célokat kell kitűznünk. Tíz éven belül érjük el, hogy: az államadósság 50 százalék alatt legyen, deficit helyett többletet mutasson a költségvetés, tartósan dinamikus növekedés legyen (4- 5 százalékos stabil és 5-7 százalékos kiugró mértékkel), teljes foglalkoztatás legyen, bővüljön a népesség, és a globális versenyképességben az első húsz között legyünk. Ehhez folytatni kell a megújulást.
Matolcsy György
Heti Válasz