Könnyítés négymillió háztartásnak
Elfogadta tegnap a kormány a gáz, a villany és a távhő hatósági árának 10 százalékos csökkentését. Azt, hogy a terheket valóban a szolgáltatók viseljék.
Magyar Nemzet
Fenyegetnek, átkozódnak
Versenyt hergelik egymást bele a mind fenyegetőbb szövegekbe a szélrózsa minden irányába szétforgácsolódó, de együttműködés után sóvárgó liberálbaloldalon. A demokrácia sérelméről papolnak, már most jajonganak, hogy a 2014-es választást el fogják veszíteni a csúnya, új választási eljárási törvény, a regisztráció miatt.
Mintha előre mosakodnának a majdani kudarc miatt, ami minden, csak nem mozgósító saját táboruknak. Közben vészjóslóan sulykolják: ha mi kerülünk hatalomra, lesz nemulass. Hogy ez mennyire szavazatvonzó stratégia, az kérdéses egy olyan országban, ahol az emberek kétharmados többséghez juttatták a választáson a konzervatív erőket.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet
Ünneprontás
Most, hogy közeleg a karácsony, lendületbe jönnek a fúrómesterek. Azok a publicisták, riporterek, véleményférfiak és véleménynők, akik veszik a fáradtságot maguknak, és szívósan ágálnak a karácsony ellen. Valami oknál fogva az utóbbi időkben az a trendi, ha a karácsonyról sikerül minden rosszat elmondani, elsősorban fölöslegességét hangsúlyozni.
Seszták Ágnes
Magyar Nemzet
Mi nem felejtünk! - VIDEÓ!
Néhány dolgot mindenkinek tudnia kell a Gyurcsány-Bajnai kormányzásról:
● 8000 milliárd forint államadósság keletkezett 2004 és 2010 között.
● Kormányzásuk következtében hitelcsapdába kerültek a magyarok: 6 év alatt hatszorosára nőtt a magyar emberek adóssága.
● 2010 és 2014 között Magyarország évente több mint 1000 milliárd forintot költ Gyurcsány és Bajnai adósságának visszafizetésére.
● Elvették a Gyes-t, a Gyed-et, megszüntették a 13. havi nyugdíjat, csökkentették a közalkalmazotti béreket. Ha rajtuk múlik, ma lenne ingatlanadó.
Mi nem felejtünk!
Tudjuk, hogy a Gyurcsány-Bajnai páros együtt tette tönkre Magyarországot. Most újra együtt vannak, és újra meg akarják kaparintani a hatalmat.
Ha nem szeretnéd, hogy visszatérjenek, oszd meg te is ezt a videót!
Kattints a videóra:
http://www.youtube.com/watch?v=xHX-wNBERjM
Bayer Zsolt: Kérdések - Álláspont - (teljes cikk)
Hogyan lehetséges az, hogy ma Magyarországon a felsőoktatási intézményekbe felvételt nyert hallgatók 47 százaléka – vagyis a fele – sohasem végzi el az egyetemet vagy főiskolát? Mennyibe kerül ez a magyar társadalomnak? Mit jelent mindnyájunk számára, hogy a felsőoktatási intézményekbe felvett és ott tanulmányokat folytatók fele élvezi a hallgatói jogviszonyból származó összes előnyt, majd soha nem szerzi meg diplomáját?
Hány millió, hány tízmillió forintjába kerül mindez az államnak diákokként? A most parlament elé vonuló „dühös” diákság fele soha nem lesz diplomás, ellenben éveket fog lógni valamelyik felsőoktatási intézményben. Miféle felelősségérzet hatja át ezeket a tiltakozó fiatalokat? Hogyan lehetséges, hogy ma hét-nyolc-tíz évig járnak diákok felsőoktatási intézményekbe? Hogyan lehetséges, hogy ugrálnak a karok között, hogyan lehetséges, hogy mindeközben végig megmarad hallgatói jogviszonyuk?
Tavaly, a debreceni egyetemi HÖK-vezetőség választása után jelent meg egy írás a helyi lapban, ebben a következők olvashatók: „Felvetődik a kérdés, hogy akkor vajon ki került be, kiknek gyűlt össze a legtöbb szavazat!? Bekerült az, aki már hetedik éve próbálja elvégezni az egyetemet (eddig sikertelenül), és a 7 éve alatt semmilyen hallgatói életben nem vett részt! (vajon ki szavazott rá???)”
Kérdezem: a cikk írója nem Körösparti Péterről, a DEHÖK elnökéről beszél? Arról a Körösparti Péterről, aki most a tiltakozások élén áll?
És egy másik internetes portálon ez olvasható: „Nagy Dávid a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának az elnöke. Ő – elvileg – az első számú diákpolitikus. Nagy Dávid 1984-ben született Sárváron, az első nem fővárosi HÖOK-elnök. 28 éves és még mindig van hallgatói jogviszonya, pedig nem doktorandusz.”
Kérdezem: Mi nem sikerült önnek, Nagy Dávid úr? Lesz ebből valaha diploma? Mert az ország már türelmetlenül várja, hogy legyen még egy politológusa!
Amúgy 2002 és 2010 között a diplomás munkanélküliek száma 8400-ról 30 400-ra, tehát három és félszeresére nőtt. Miért? Miért képzünk államilag finanszírozott helyeken közgazdászokat, jogászokat, kommunikációs szakembereket, politológusokat, miközben tudjuk, hogy elenyésző hányaduk kivételével soha nem lesznek képesek megélni tanult szakmájukból? (Eközben kémiatanárnak egy fő jelentkezett, Jézusom!)
A tiltakozó hallgatókat amúgy nem érinti a változás. Amikor ez a kérdés felmerült, mindjárt előálltak a társadalmi szolidaritással, azzal, hogy ők az utánuk jövőkért aggódnak, értük tiltakoznak, és a megfelelő helyekről mindjárt elő is kerítettek néhány gimnazistát. Rendben van, de akkor kérdezem: hová tűnik ez az óriási szolidaritás, amikor a diploma utáni országelhagyásról van szó?
Csak a jövő nemzedékkel kell hirtelen szolidárisnak lenni? Az országgal, a nemzettel, a szülőkkel nem? Tehát beiratkozunk a felsőoktatásba, ott évekig eltengünk-lengünk, a fele diákság soha nem végez, másik felének a fele bár soha ne végezne, a maradék pedig piacképes tudásával és a belé ölt tízmilliókkal azonnal lelép Nyugatra? Ez a szolidaritás? Tényleg?
Kérdezem végül az oktatókat, a mélyen tisztelt Rektori Konferenciát: Gyurcsány tandíjötletekor miért nem álltak a tiltakozó diákság mellé? Akkor miért kussolt a tisztelt grémium? Talán csak nem azért, mert éppen akkoriban emelték a fizetésüket a csillagokig? És kérdezem továbbá önöktől: megérdemelték azt a csillagászati fizetést?
Helyénvalónak tartották (tartják), hogy egyetemi tanárok három-négy-öt helyen oktatnak – az ennek megfelelő „színvonalon”? Önök szerint rendben van a jelenlegi hallgatók „minősége”?
Önök szerint tényleg az a jövő útja, hogy mindenkit felveszünk a felsőoktatásba? S az sem számít, hogy a mennyiség soha a büdös életben nem csap át minőségbe? Nincs önöknek lelkiismeret-furdalásuk, látván az intézményeikből kikerülők felkészültségét és tudását?
Végezetül pedig: nincs önöknek lelkiismeret-furdalásuk a PPP-konstrukciók miatt? Ennek az agyrémnek a bevezetésekor az akkori ellenzék elmondta, hogy ez az intézményesített rablás tipikus esete.
Csak egy cikk példaként 2009-ből: „A PPP-programmal az intézmények több egyetemi épületet, kollégiumot hoztak létre, illetve újítottak fel magánbefektetők kölcsönéből, amit az iskolák húsz éven keresztül törlesztenek a beruházónak. Ráadásul a törlesztés két évtizede alatt az iskola csak bérli a befektetőtől az épületet. A futamidő lejárta után azonban még mindig nem kerül az egyetemek birtokába az épület, azt meg is kell vásárolniuk a vállalkozótól. Már a forintválság előtt is úgy számoltak, hogy két évtized alatt a beruházási költség háromszorosát fizeti ki az egyetem a befektetőnek, az árfolyam romlása pedig még ennél is sokkal rosszabb helyzetet teremtett.”
Hány tízmilliárd tűnt el a PPP feneketlen bendőjében? Ezért ki a felelős? Ez a pénz nem hiányzik a felsőoktatásból? Ezért fog valaki felelősséget vállalni – vagy majd ez a kormány kifizeti ezt is, mindenki más pedig tüntetni jár és tiltakozik?
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
A déli és keleti perifériák felzárkózásának kérdése már szóba se kerül
Bogár László szerint az egyes nemzetek, például a németek és franciák pusztító ellenségeskedése mögött nemcsak az erőforrások elosztásának kérdései húzódtak meg, hanem kulturális, sőt civilizatórikus jellegű kérdések is. Az egyik döntő fontosságú, máig is elbeszélhetetlen és kibeszélhetetlen probléma, hogy milyen mechanizmusokkal és hogyan kezelhető a „centrum és a periféria” kérdése.
A modernitás olyan munkamegosztási rendszert hozott létre, amellyel a gazdag északi és nyugati centrum folyamatosan erőforrásokat szív el a keleti és déli perifériákból. Egyszerűen azért, mert a technikai evolúciót vezérlő tőke kezdettől fogva meglévő helyzeti előnye állandósult, sőt egyre jelentősebb lett.
Az európai integráció felismerte ugyan ezt az alapkérdést, és próbált is tenni valamit a kezelésére. Európa uralmi körei a hetvenes évekig képesek voltak az Roosevelt-i „New Deal” mintájára új egyezséget kötni a globális tőkével.
E megállapodás lényege, hogy a tőke fizet elég adót és elég bért ahhoz, hogy a centrumtérségek történelmileg megszokott életnívója megtartható legyen, s a déli és keleti perifériák lassú felzárkózását is hajlandó megfinanszírozni.
Ám a kezdeményezés egyre fenyegetőbb kudarcnak látszik, miután a nyolcvanas évektől Európa meghatározó tőkés körei fokozatosan felmondták ezt az alkut. Globális mozgásterük kitágításával olyan profitokhoz jutnak ugyanis az Európán kívüli perifériákról, hogy az európai centrumokban egyre kevésbé hajlandók adót és bért fizetni.
Az állam és polgárai ezért ott is elindultak az egyre veszélyesebb lepusztulási lejtőn. A déli és keleti perifériák felzárkózásának kérdése már szóba se kerül. A 2014 és 2020 közötti időszak költségvetési döntéseinek látványos kudarca azt igazolja, hogy sem a valóságos hatalmat gyakorló tőkés körök, sem a nevükben a „birodalmi adminisztrátorok” nem értik, vagy, ami még rosszabb, nem akarják érteni a helyzetet.
Magyar Hírlap
Rövid lapszemle a "közös tüntetésről"
Kövér László szerint a politika szabályai szerint kötelező volt Rogán Antalnak részt vennie a Kossuth téren, függetlenül attól, hogy a Fidesznek megvan a véleménye azokról, akik minden olyan típusú megnyilatkozásból, mint amilyen elhangzott Gyöngyösi Márton részéről, politikai tőkét szeretnének kovácsolni a Jobbik oldalán vagy éppen a Jobbikkal szemben.
Gulyás Gergely megerősítette: az elfogadhatatlan véleményekkel szemben az a hatékony tiltakozás, ha abban a demokratikus közösség minden szereplője részt vesz. Az egységes politikai válasz a legfontosabb a Gyöngyösi-féle megnyilvánulások után, éppen ezért tartotta jónak Rogán felszólalását, szintén jónak Bajnai Gordon felszólalását és az alkalomhoz méltatlannak Mesterházy Attila beszédét, mert az MSZP elnöke a felszólalásával azt bizonyította, számára a politikai haszonszerzés eszköze volt a tüntetés.
Népszabadság
Most már csak az a kérdés, hogy mitől része a demokratikus a "demokratikus közösségnek" a posztkommunista MSZP? (szerkesztő - Mészáros László megjegyzése)
De ki az a Lengyel László? - Álmodik a nyomor bolsevikéknál - Rövid sajtószemle az ellenzéki oldal erőlködéséről
Lengyel László szerint ha lehetett az elmúlt évtizedben magunkból dzsungelharcosokat csinálni, a véres jelszavak és aljas tettek kultúráját meggyökereztetni, most a béketeremtés, önmagunk és mások lenyugtatásának évtizede kell, hogy jöjjön. Bajnai Gordon az asztalnál ül és türelmesen vár.
„Most jöjjön a megfontolás és a szorgalmas munka ideje” – mondja. Erre még a mellette ülők is ordítoznak. „Nem, mi nem megyünk!” Lengyel Deák Ferencet idézi: "Eljött átalakulásunk legfontosabb időszaka, melyben hideg, komoly megfontolásra s fáradhatatlan munkásságra van szükség; e komoly megfontolás egyik legszükségesebb szövetségese a türelem egymás személye, egymás vélekedése iránt, mely csak úgy létezhet, ha kerüljük a gyanúsítgatás ocsmány vétkét, a legnagyobb vétket, melyet valaki a haza ellen elkövethet. Kerülje azt egy rész úgy, mint a másik: legyünk gyanú nélkül, lakjanak szeretet, bizalom és türelem szíveinkben.”
Mire 48-ig értek, mindenki mindenkit meggyanúsított. Egymásra sértett, nem bízó emberek ültek az első független kormányban. Vajon így kell ennek lennie 2014-ig és 2014-ben?
Népszabadság
Deák forog a sírjában, amikor Lengyel László a szájára veszi, és éppen ilyen figurákkal kapcsolatosan, mint Bajnai és társai. Ráadásul teszi mindezt az a Lengyel László, aki bolsevik előéletéből a "rendszerváltásba" átörökítve hozta magával a génjeiben a gyűlöletet, az ármánykodást, a hazugságot. Az a Lengyel, aki még Antall József miniszterelnöksége idején bevezette az országban a karaktergyilkosság ocsmányságait, technikáit. Deákot veszi a szájára az a Lengyel László, akinek a lelke a rókáé, "tudományos objektivitása" meg a bolsevik MSZP-jé. (szerkesztő, Mészáros László megjegyzése)
Istvánffy András, a 4K! elnöke szükségesnek tartja a megállapodást az ellenzéki erők között. Ugyanakkor ennek alapvetően a köztársaság helyreállítására, új alkotmány és új választási törvény elfogadására kell koncentrálnia. Az ellenzékben nagyon különböző világnézetű erők vannak, abban a minimumban kellene megállapodni, amiben konszenzus van, a köztársaság helyreállításában.
Népszabadság
Schiffer András bizonyos ügyekben továbbra is fontosnak tartja a politikai együttműködést a szocialistákkal, de szakpolitikai programokról csak akkor kezdhetnek el tárgyalni, ha végre megismerik az MSZP állásfoglalását a 2002-2010 között folytatott politikájáról, így az államadósság felhalmozásáról vagy a devizahitelezés elterjesztéséről. Közös jelölt illetve listaállításról szó sem lehet, erről az LMP kongresszusa határozottan döntött.
Schiffer érdekesnek találja, hogy az MSZP Kákosy Csaba személyében egy „Kóka epigonnal” akar baloldali gazdaságpolitikai fordulatot végrehajtani.
Népszava
Rogán Antal szerint az Együtt 2014-ben valójában semmi új nincs. Bajnai Gordon Gyurcsány Ferenc megbukott kormányának minisztere volt.
Programjukban valójában az van, amit Gyurcsány és a szocialisták csináltak 2010 előtt. Bankadó eltörlése, multiadók eltörlése, és ha helyette a pénzt be kell szedni, akkor szja-növelés, vagyonadó. Az út, amit Bajnai Gordon kínál, a múltba vezet vissza.
Népszabadság
Skandallum: a szocialista kormányok idején az egyik maffia vezér közvetlen kapcsolatban állt az állammal
Hanganyagok bizonyítják, hogy Laborcz Sándor a Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgatója kétszer találkozott Portik Tamással, akit a kilencvenes évek közepén történt több alvilági leszámolás magrendelésével gyanúsítanak. A nemzetbiztonsági bizottság ülésén Laborc a bizonyító erejű, bűncselekmények elkövetésnek gyanúját felvető iratok ellenére hamis nyilatkozatokat tett, és megpróbálta megtéveszteni a testületet.
Magyar Nemzet
Alexandr Iszajevics Szolzsenyicin ezt írta a kommunistákról
A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más normális, azaz nem kommunista ember számára.
A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek!
Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista!
Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.
Alexandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918-2008) - Nobel-díjas orosz író, aki maga is megjárta a Gulág poklait
Kedves Barátaink!
Ma van kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen, és hurcolták el a Szovjetunióba, Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát.
A kommunista diktatúráknak világszerte mintegy 140 millió halálos áldozata volt (van). Ez az embertelen, kegyetlen rendszer a magyar nemzetet is súlyos romlásba vitte, családok millióinak szenvedését, sokak halálát okozta – százezreknek pedig hazájukat kellett elhagyniuk.
Nálunk ma az MSZP, a volt állampárt jogi, gazdasági és szellemi örököse – könnyen érthetőek tehát megnyilvánulásaik okai, gyökerei.
Bármelyik bolsevik utódpárt mentalitása ma is éppen olyan, mint amilyen negyven, ötven vagy száz évvel ezelőtti elődjeiké volt.
Legyen az az MSZP, vagy a körülötte szerveződött alakulatocskák bármelyike, amelyek hol kiválnak belőle, hol újra egyesülnek vele – lényegük, szellemiségük azonban változatlan.
Ezek tudatával olvassuk hát az irodalmi Nobel-díjas, mélyen vallásos orosz író, Szolzsenyicin sorait a kommunistákról, aki - nem mellesleg - nyolc évet töltött a sztálini börtönökben és koncentrációs táborokban.
Osszuk meg ezt az anyagot, így emlékezvén a kommunizmus áldozataira, és figyelmeztetve gyermekeinket, utódainkat is: soha többé kommunistákat, soha többé szocialistákat, soha többé bolsevikokat!
Barátsággal: Mészáros László
a Patrióta Európa Mozgalom alapítója