Kondérra fel!
Az ellenzéki kerekasztal kondérlovagjait tanulmányozva ne felejtsünk el még egy dolgot: nem új emberekről van szó. A meghatározó figurák ugyanazok, akik 2002 és 2010 között a vérkorrupt MSZP–SZDSZ-rezsimet irányították, közreműködtek a lopásban, vagy belőle éltek. Ez nem új erő, nem új politika, nem új érdek – ez a régi tolvajbuli újbóli megidézése.
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
Öreg bárány
Ha jól érzem az üzenetet, akkor megkezdődött a nem ma született bárányok rehabilitációja. Előhúzzák a kalapból az egykori Szabad Demokraták Szövetségének most éppen pihenő emblematikus arcait, de ott lesznek az egykori MSZMP ifjú titánjaiból a rendszerváltás után az MSZP bölényeivé vált figurák, és ha nem figyelünk, a nagy összeborulás jegyében talán még Dávid Ibolya is előkerül mint szalonképes konzervatív.
Lukács Csaba
Magyar Nemzet
Szentmihályi Szabó Péter: Sarkosan fogalmazva - (teljes cikk)
Nem szeretnék még gondolatbűnt sem elkövetni, ezért óvatosan fogalmazok: a normális emberek végre olyan rendet szeretnének a társadalomban, az emberi együttélés minden területén, amely közmegegyezésből fakad, természetes, és minden embertől megkövetelhető. Persze máris bűnt követtem el, mert a „normális” jelzőt használtam, pedig, mint jól megtanultuk, a nem normális is normális, csak egy kicsit más, meg kell érteni, fel kell karolni, szolidárisnak kell lenni vele, és segíteni, hogy a normálisokkal együtt építse a közös hazát.
Norma amúgy sincs, mert minden viszonylagos, amúgy pedig egyformák vagyunk, bármilyen ellenvélemény merő előítélet és kirekesztés. A kezdő mondatban még egy nagy bűnt követtem el, máris sajnálom, és bocsánatot is kérek, hiszen a „rend” emlegetése bármilyen összefüggésben a diktatúra melegágya, hiszen ki méltó arra, hogy megmondja, mi a rend, ki őrzi az őrzőket, a rendpártiság antidemokratikus és félelemkeltő.
A gondolatbűnt a jelenlegi, kissé elmaradott technika még nem tudja büntetni, de a rossz gondolatokat nyilvánosságra hozni még súlyosabb bűn, mert ilyesmit csak az interneten szabad, lehetőleg és szinte kizárólag névtelenül vagy mentelmi jog birtokában. Ha a nyilvánosság elé tárt gondolat sértő a nem normálisak számára, akkor a sajtószabadság nem érvényes, sőt a diktatúrát erősíti, mert a többség rá akarja kényszeríteni véleményét a kisebbségre, holott nem is biztos, hogy a többség így gondolkodik, vagy ha igen, a magukat normálisnak nevezők propagandájának áldozata.
A gyilkosok, rablók, tolvajok, sikkasztók, uzsorások, orgazdák, hűtlen kezelők, adócsalók társadalmunk szerves és pótolhatatlan részét képezik, nélkülük szegényebb lenne multikultúránk és európaiságunk. Ezt figyelmeztetésnek szánom, mielőtt a NATO bombatámadást hajtana végre, hogy mielőbb adjuk ki Bayer Zsoltot Viviane Reding EU-biztosnak, hogy Brüsszelben nyilvánosan megégethessék, kifejezetten a tolerancia jegyében, mert (ceterum censeo) Orbánnak mennie, a Klubrádiónak szólnia kell.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Az amerikaiak felső egy százaléka a vagyon több mint harminc százalékát birtokolja, és fosztja ki a világot
Blahó Miklós szerint John Maynard Keynes 1928-ban abból a feltevésből indult ki, hogy ahogy az ember egyre hatékonyabban elégíti ki a vágyait, nyilvánvalóan mind kevesebbet fog dolgozni, hogy a szó filozófiai értelmében is jó élete lehessen. Tévedett. A hatalmi viszonyok és az emberi telhetetlenség ugyanis megakadályozza e prófécia valóra válását.
Robert és Baron Skidelsky Mennyi az elég? című könyvükben kifejtik: a szerzésvágy etikája „folyamatos és céltalan vagyonteremtésre kényszerít, olyasmire, ami korábban nem létezett, s ami alighanem a kapitalizmus különös jellegzetessége”.
A kötetben és a megjelenése óta adott interjúkban Skidelsky makacsul ismételgeti, hogy ami velünk és körülöttünk történik, annak nincs értelme. A kapitalista rendszer világunknak ezen a részén a korcsosuló szakaszába lépett, aminek legfőbb bizonyítéka, hogy a pénzügyi szolgáltatások iparága uralkodóvá vált.
„Az angol-amerikai típusú individualista kapitalizmus a ragadozó szellemű plutokráciának kedvez, amely lefölöz minden hasznot, a szabadság és a globalizáció retorikájával igazolva ténykedését”. E krízis hatására mégis újra fel kéne vetni azt, amit Keynes, hogy tudniillik mire való a vagyon. Képzeljük el azt a világot, nógat Skidelsky, amelyben hetente csak tizenöt órát dolgozunk, mert a technológiai változásoknak köszönhetően ennyi is elegendő, de nem keresünk kevesebbet, mint ma, mert munkánk gyümölcsét egyenlőbben osztják el.
A jövedelem újraelosztásának átgondolását sürgeti Larry Summers harvardi professzor, volt pénzügyminiszter is, aki szerint a múlt század nagy válsága óta most először ez fontosabb teendő, mint a növekedés ösztönzése, mert a mostani krízis előtti nagy fellendülés hasznából a középosztálynak vajmi kevés jutott.
Skidelsky úgy látja, hogy nem a növekedéspárti gazdaságpolitika hozta magával a borzasztó fordulatot, hanem a szabadpiaci növekedéspárti doktrína, amely abból táplálkozott, hogy tarthatatlannak ítélte az állami beavatkozás keynesi teóriáját a növekvő munkanélküliség és infláció láttán, túlzottnak a szakszervezetek hatalmát a bérek alakításában, az adózást pedig büntető jellegűnek nyilvánította.
Az amerikaiak felső egy százaléka ugyanis 1970-ben a vagyon csupán tíz százalékával rendelkezett (az 1940-es 16 százalékkal szemben), mára viszont több mint harminc százalékát kaparintotta meg.
Népszabadság
Nem lehet legitimálni egy olyan uniós politikát, amelyet a széles európai közvélemény nem hagyott jóvá!
Lóránt Károly szerint kevés reményre ad okot az is, ha a jelenlegi válságot összehasonlítjuk az 1929-33-as gazdasági válsággal, amikor is a krízis kitörését követő negyedik évben (ami a jelenlegi válság időskáláján 2012-nek felel meg) a gazdaság mind Európában, mind Amerikában tartósan fellendült. Ám akkor a fellendülést a gazdaságpolitika gyökeres megváltozása előzte meg, a „majd a piac megoldja” gazdasági liberalizmust az állam aktív szerepvállalására épülő gazdaságpolitika váltotta fel.
A fellendülést hatalmas állami infrastrukturális beruházásokkal indították be. Az Egyesült Államokban a New Deal keretében gyors pénzügyi segítséget nyújtottak a legszegényebbeknek, közmunkaprogramokat szerveztek főleg a fiatal munkanélkülieknek, nagy megrendeléseket adtak a magániparnak utak és közművek építésére, munkásvédelmi törvényeket hoztak, jelentősen leértékelték a dollárt és megrendszabályozták a bankokat, amelyek felett az elnök felügyeletet gyakorolhatott.
Az akkor hozott törvények egészen az 1990-es évek nagy pénzügyi liberalizációs hullámáig fennmaradt. Jelenleg azonban Európában az unió vezetői a régit, az Európát már csődbe vitt politikát igyekszenek tovább erősíteni.
Az Angela Merkel által erőltetett költségvetési megszorítások már eddig is megakadályozták a gazdasági fellendülést.
Az Európai Külügyi Tanács tanulmánya szerint az Európáról alkotott német elképzelés nem fog működni. Lóránt szerint nem lehet a döntéshozatalt úgy tovább központosítani, hogy közben az eszköz nélkül maradt nemzeti kormányok problémáit a beavatkozási eszközükkel rendelkező ne vállalja magára.
Nem lehet legitimálni egy olyan uniós politikát, amelyet a széles európai közvélemény nem hagyott jóvá. A tanács tagjai Európa vezető politikusai, s bár a tanulmány csak a szerzők nézeteit fejezi ki, mégis jelzi, hogy az európai elit elérkezettnek látja az időt a realitásokkal való szembenézésre.
Magyar Nemzet
Magyar cégek legyenek a gazdasági élet főszereplői
A Fidesz kiemelt célja, hogy a vezető szerep a gazdaságban a magyar kis- és közepes vállalkozásoké legyen – jelentette ki Selmeczi Gabriella, Puskás Imrével közösen tartott sajtótájékoztatóján. Ugyanitt az Országgyűlés költségvetési és számvevőszéki bizottságának alelnöke hangsúlyozta: a tételes és a kisvállalati adó egyértelműen a cégek talpon maradását segíti.
A Fidesz szóvivője további célként jelölte meg: "hogy a megtermelt profit maradjon magyar kézben, és az hogy magyar cégek legyenek a gazdasági élet főszereplői Magyarországon” – szögezte le Selmeczi Gabriella.
Puskás Imre az egyéni vállalkozók és kisvállalkozások helyzetét értékelve emlékeztetett, hogy 2010-ben – a kormányváltás idején -, igen rossz gazdasági és költségvetési helyzeten volt az ország. Hozzátette, hogy igyekeznek olyan lehetőségeket teremteni a vállalkozások számára, melyekkel ellensúlyozhatók a kedvezőtlen gazdasági környezet hatásai.
Azzal kapcsolatban, hogy kik választhatják a tételes adót a fideszes képviselő elmondta: „ezek az emberek ott vannak a legkisebb településeken is a fodrásztól az ügyvédig”. Ezzel összefüggésben kifejtette: azokról az emberekről beszélünk, akik nem túl nagy bevétellel bírnak. Mint ismert: a tételes adózást azok az egyéni vállalkozók választhatják, akiknek éves bevétele hatmillió forint alatt van.
Puskás Imre kiemelte, hogy a tételes adózás bevezetésével hazánkban soha nem tapasztalt egyszerűségű adózási nemet választhatnak a vállalkozók. Hozzáfűzte, hogy a havi 50 ezer forint megfizetésével a vállalkozók minden egyes kötelezettségüket teljesítik a társasági adótól a szakképzési hozzájárulásig.
A fideszes képviselő ennek kapcsán annak a reményének adott hangot, hogy az érintettek közül egyre többen fogják ezt a lehetőséget választani. Ugyanakkor azt is közölte, hogy eddig körülbelül 15 ezren választották ezt az adónemet, de a NAV honlapja szerint ez a szám napról napra növekszik. Puskás Imre mindezek kapcsán kiemelte, hogy a tételes adózásra bármikor áttérhetnek azok, akik teljesítik a feltételeket.
Puskás Imre ezzel összefüggésben kiemelte: e vállalkozások a magyar gazdasági életben meghatározó szerepet töltenek be. Hozzátette: e gazdasági társaságok szinte kizárólagosan magyar tulajdonban vannak, e társaságok érzékelhetően részt vesznek a helyi közösségek életében. Megjegyezte: ezek a vállalkozások nagyon sok embert foglalkoztatnak, ezért kiemelkedően fontos lehetőségeik bővítése.
fidesz.hu, Patrióta Európa Mozgalom
A fideszes képviselő ugyanakkor emlékeztetett, hogy 2008-2010 között nagyon sok cég szűnt meg, amit többek közt a fentebb sorolt intézkedésekkel is szeretnének elkerülni. Közlése szerint e vállalkozások a 16 százalékos adókulcs megfizetésével valamennyi adózási kötelezettségüket teljesítik. Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogyha egy vállalkozás árbevételéhez képest sok embert foglalkoztat, akkor mindenképp megéri áttérnie a kisvállalati adózásra, hiszen ezzel a munkáltatói terheket is kiváltja.
Ezzel összefüggésben arról is tájékoztatott, hogy a nemzetgazdasági tárca honlapján rendelkezésre áll egy kalkulátor, amellyel leellenőrizhető, hogy érdemes-e áttérni erre az adózási formára. Puskás Imre tájékoztatása szerint a kisvállalati adó választhatóságának határideje 2013. január 15.
A fideszes képviselő összegzésében annak a reményének adott hangot, hogy az említett két adónem lehetőséget teremt arra, hogy megtartsák munkavállalóikat a vállalkozások, valamint a beruházások adóleíráson keresztüli támogatásával fejleszthessenek. Hozzátette: ezek az adózási nemek egyértelműen a cégek talpon maradását segítik.
Bajnaiék ismét nyakig eladósítanák az országot
Kérdésre válaszolva Selmeczi Gabriella elmondta: a Fidesz társadalmi szerződést kötött a nyugdíjasokkal arról, hogy bárhogyan alakul is a gazdaság helyzete, a kormánytöbbség megvédi a nyugdíjak vásárlóértékét. "Minden más olyan javaslatot, amely ennél jobb, természetesen a Fidesz-frakció támogatni fog" - tette hozzá, megjegyezve: várják, lesz-e a kormánynak ilyen típusú javaslata.
Az Együtt 2014 választói mozgalom alkotmánytervezetét érintő felvetésre reagálva a Fidesz szóvivője hangsúlyozta: életveszélyes az említett alkotmánytervezet. Selmeczi Gabriella a tervezet kapcsán elmondta azt is, hogy az Együtt 2014 felpuhítaná az államadósság mértékére vonatkozó szabályozást, ami újra lehetőséget adna arra, hogy „az országot a nyakáig eladósítsák ismét”. Megjegyezte: a tervezetet a Fidesz a legradikálisabban elutasítja.
Mindenki hat mindenkire
Az ortodox gazdasági gondolkodás szerint ésszerűnek tűnt alacsony kamatra svájci frankban és euróban hitelt felvenni, az államadósság zömét külföld felé felhalmozni, bőséges hitel idején eladósítani mindenkit, az uniós forrásokat nem a vállalatoknak adni, mert azok vegyenek fel olcsó hitelt, erősen tartani a forintot, mert az fékezi az inflációt, 3 százalék feletti költségvetési deficitet megengedni. Ezek a döntések katasztrófálisnak bizonyultak a válság utáni új korban, amikor megszűnt az olcsó és bőséges hitel, büntetik a magas államadósságot és államháztartási deficitet, majd az unió számon kéri a korábbi évek tékozló politikáját. Tényleg csak utólag lehetett tudni, hogy hibás a gazdaságpolitika?
Matolcsy György
Heti Válasz
Bayer Zsolt védelmében - (teljes cikk)
Elgondolkodtató, hogy a rendszerváltozás utáni több, mint két évtized legtöbb embert megmozdító eseménye egy (majd még egy) az általános szeretet nevében életre hívott békemenet volt Magyarországon. Az Őszödi beszéd aljassága, majd az azt követő zavargások, a rendőrterror tizedannyi embert sem vitt ki az utcára. Úgy tetszik, a magyarságból kiveszett az agresszivitás. Tömegeket mozgósítani nálunk csak a szeretet és az összefogás felhívásával lehet. Pedig az agresszivitás egy normális határig fontos és szükséges képesség.
Ha például idegenek törnek be a lakásomba és már nincs hová hátrálnom előlük, az utolsó lehetőségem a védekezésre a támadás; még a sarokba szorított nyúl is ezt teszi. Mi, magyarok azonban képtelenek vagyunk a védekezésre, és ha véletlenül valamelyikünk feljajdul hangosan, mert elviselhetetlennek érzi már a beszorítottságot, összerezzenünk és rémülten kérdezgetjük egymástól: „Nem kiáltott ez túl veszélyes dolgokat? Szabad ilyen szélsőségesen jajgatni? Szabad jajgatni egyáltalán?”
Pedig fél évszázada még bátrak voltunk. Mi voltunk Európa legbátrabb, legigazabb nemzete. S talán ez volt a baj. Az 1956-os hősies áldozatot a világ semmire sem értékelte. Nem köszönte és nem is becsülte meg. Úgy tett, talán a lelkiismerete megnyugtatására, mintha észre vette volna, de valójában nem vette észre, vagyis nem akarta észrevenni. Akkor más forgatókönyv volt aktuális, és abban a forgatókönyvben bennünket éppen rabszolgának adtak el...
Talán ez törte meg a lelkünket, hogy elhittük, az igazság elbukott, Isten halott, nincs remény és nincsen jövő. Sérült nemzedékek nőttek így fel, akikből egy-egy csak „szem volt a láncban”, az elnyomás rabszolgaláncában, s akik nemhogy nem mertek, de nem is tudtak hinni a szabadságban, még akkor sem, amikor felsőbb utasításra valakik hirtelen, egyik napról a másikra könnyed mozdulattal leoldották lábukról a láncot, mintha sosem lett volna, s intettek: „Mehettek, Ausztriába, vásárolni...”
A belső pribékek, a kápók azonban velünk maradtak, mert nekik az volt a dolguk, hogy kontroll alatt tartsanak minket, nehogy eszünkbe jusson hősnek lenni, nehogy felébredjen bennünk a természetes agresszivitás, az életösztön egyik legfontosabb összetevője. Sok eszközt találtak erre. Először nácikra vadásztak közöttünk. Náci az volt, aki szerette volna egy kicsit szebbnek, otthonosabbnak érezni az otthonát. Azt rögtön megvádolták azzal, hogy náci.
S hogy a vádnak súlya legyen, valahonnan valamelyik vándortársulatból előrántottak egy dísznácit, aki hol fogaskerekes karszalaggal, hol karlendítéssel pózolt a fotósok hada előtt, bizonyítván a közöttünk osonó kápók és pribékek vádjait: „íme, a magyarok között nácik vannak”... De aztán elkopott ez az eszköz, mert már olyan sok lett a náci, hogy a világ megúnta.
És akkor jöttek a cigányok. Európa legnyomorultabb, legjobban megalázott, legmélyebbre taszított, mindenhonnan kirekesztett, megvetett, öntudatát elveszített, magának hamis tudatok szilánkjaiból mítoszt gyártani próbáló nemzete. És a kápók és pribékek pénzt osztottak szét közöttük; nem sokat, csak annyit, amennyi borra, pálinkára, egy fél vekni kenyérre elég, és azt mondták nekik, „a fasiszta magyarok elnyomnak benneteket, de ti csak kiáltsatok, történjen bármi, legyen hibás bárki, csak kiáltsatok, és mi máris jövünk, megvédünk titeket, és hozzuk a svéd televíziót meg a világsajtót.”
A kápók és a pribékek pontosan tudták, hogy a cigánygyerekek nagy hányada a szeretet teljes hiányában nő fel: aki nagyobb, félrerúgja őket, aki hangosabb, felordítja álmukból, ezért úgy cseperednek fel, mint a vadállatok; ha rúgnak feléjük, elugranak, ha nem figyelnek rájuk, viszik, ami vihető, mert csak egyszeri a pillanat, és nincs sem igazság, sem jóvátétel.
Felnőve vadállatok lesznek belőlük, akik nem ismerik a megértést, a feltétel nélküli szeretetet, akikbe annyiszor mart bele a valóság, ahányszor kiléptek a putri ajtaján, ezért aztán a legerősebbek hordába verődnek, mint az ősemberek az idők hajnalán, mert a folyamatos veszély ellen a hordalét az első hatásos védekezés.
A többit tudjuk. A kápók és pribékek jó munkát végeztek. Amikor a zámolyi cigányok hordája agyonvert egy magyar fiút, a gyilkosok a kápók és pribékek közvetítésével Franciaországba menekültek és ott menedékjogot is kaptak, mert Franciaország elhitte, hogy a magyarok nácik és kirekesztők. Amikor Bándy Katát bestiálisan megkínozta és megölte egy cigány, a svéd televízió otthon maradt, nem jött el Olaszliszkára sem, de itt volt, amikor a cigányokra lövöldöző magyarokat elkapta a rendőrség. Marian Cozma meghalt. Sávoly Gergő túlélte a késelést... A katasztrófa árnyéka egyre sötétebb, mert egy rettenetes népesség rettenetes életet él, s abból a rettenetből, mint Mordorból a gonoszság, újabb és újabb borzalmak támadnak, ha nem teszünk ellene valamit.
Most egy közülünk, Bayer Zsolt egy hatalmasat ordított: „A kurva életbe, elég volt!” Nem szép dolog ordítani. De ne ezen háborogjunk, mert olyan volt ez az ordítás, mint a félrevert harang: akinek a füle mellett kondítják meg, az majd’ belesüketül, de nem ez számít, hanem az ok, amiért a vészharangnak meg kellett szólalnia. Ha nem történik semmi, és minden megy tovább, akkor itt előbb-utóbb háború lesz. Cigányok gyilkolnak majd egyre több magyart és magyarok ölnek majd cigányokat, mert idővel azért egyre több olyan magyar lesz, aki a sarokból kitámad.
Most és itt azonban nem félkatonai osztagokra, de nem is széplelkű idiótákra van szükség, hanem a valóság könyörtelenül higgadt feltárására, annak tudományos megismerésére, hogy miért vannak falvak Magyarországon, ahová magyar ember már nem meri a lábát betenni, hogy miért vannak települések, ahol az autós – Olaszliszka óta – lelassít és nagyon óvatosan vezet, egyúttal azonban fohászkodik istenéhez, hogy el ne romoljon a motor, mert ha meg kell állnia véletlenül, akkor jaj neki... hogy miért van az, hogy ha öt cigány felszáll a buszra, a villamosra, vagy a vonatra, akkor az emberek összehúzódnak és rettegve várják az elkerülhetetlenül bekövetkező támadást.
Másfelől pedig, hogy miképpen lehetne a most született cigánygyerekeket kimenekíteni e borzalmas végzet súlya alól. Hogy választ kapjunk végre a legfontosabb, a sorsunkat eldöntő kérdésre: a magyar és cigány értelmiségiek erőfeszítéseinek hatására csökken-e már végre, avagy szaporodik az együttélésre képtelen, vadállati szinten élő emberi lények száma. Ha csökken, akkor van remény, ha szaporodik, akkor előbb-utóbb elnyeli országunkat és népünket, magyarostul és cigányostul Mordor sötétje.
Mától új korszak kezdődik.
Bencsik András
Demokrata
Egy focis hasonlat, az ellenzék "válogatottjával" kapcsolatosan
Bár a "demokratáknak" még a tartalékjátékos-állományuk is színes, adódik a kérdés: lesz-e elegendő szurkolójuk? Kíváncsi-e még valaki az unalomig ismert cselekre, a sunyi buktatásokra, a gátlástalan bundákra?
Pilhál György
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
IMF-szakértők az IMF politikája elllen
A világgazdaság helyzetét leggyorsabban a munkanélküliség csökkenése és a társadalom szétszakadásának mérséklődése javítaná. Érdemes ezzel kapcsolatban felidézni a neves közgazdász, Keynes gondolatát a nagy világgazdasági válság (30-as évek) idejéből. Így figyelmeztetett: "Foglalkozz a munkanélküliséggel, és a költségvetés magától rendbe jön".
Csath Magdolna
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Nagyon áldozat, felesleges emberi nyomorúság után végre kezdenek rájönni a téves EU-s és IMF-es gazdaságpolitika kiötlői, hogy tévedtek. És most ennyivel elintézettnek vegyük a dolgot? (megjegyzés: szerkesztő)