Bayer Zsolt: Éhségmenet 2. - (teljes cikk)
A múlt héten már szót ejtettünk egyes éhségmenetelők érdekes kötődéseiről és még érdekesebb éhségeiről. Most folytatjuk megkezdett munkánkat, s további érdekességekkel szolgálunk, még mindig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből.
Szamossályi az egyik „éhségmenetelő” falu, 2010-ben itt is a függetlenség álruhájába bújt erősen baloldali polgármestert választottak Bíróné Dienes Csilla személyében.
Nos, megtudtuk, hogy Szamossályi önkormányzati konyháján, állami pénzből készítették el az éhségmenetelők szendvicskéit, méghozzá rántott húsból. S akkor ezúton szerényen megjegyezzük, hogy nem illik éhségmenetnek álcázott kormányellenes tüntetésre menni úgy, hogy közben az állam pénzén etetjük a tüntetőket.
Nem illendő az ilyesmi, na. Olyan igazi szoci dolog. Amúgy a szamossályi éhségmenetelők között jobbikosok találhatók, egyet meg is tudunk nevezni: Tepfenhart Bélának hívják. Ne feledjük: az egész megmozdulás mögött bevallottan a szocialisták állnak, pénzzel s minden egyéb támogatással, s a Szabolcsból induló menetelőket személyesen nyálazta össze Nyakó István és több helyi szoci potentát. Éppen ezért van egészen pikáns stichje annak, hogy Tepfenhart Béla „jobbikos testvér” is a menettel tart. (Vagy mi sem természetesebb ennél?)
A másik érdekes település Sonkád.
Sonkád olyan nehéz helyzetben van, hogy a Népszava egyenesen gyűjtést rendezett a falunak, mondván, „az állam lemondott a településről”. A nehéz helyzetben lévő falu azért annyira összeszedte magát, hogy az önkormányzat buszával szállítsa Budapestre a kormányellenes tüntetőket. A busz forgalmi rendszáma KSZ-402, ráadásul ez a busz a település 2007-ben elnyert gyermekszállító busza.
Kíváncsi vagyok, hogy tegnap a gyerekeket mivel szállították az iskolába. De van ennél érdekesebb hír is! Például az, hogy a 2011-ben igényelt és megkapott élelmiszersegélyt az önkormányzat a mai napig nem osztotta ki, az élelmiszer az ifjúsági házban áll azóta is.
Viszont 2012-ben Sonkád önkormányzata már egyáltalán nem is igényelt semmiféle segélyt. Tűzifát például azért nem, mert „keveset adnak, és problémás kiosztani”. A Sonkádot körülvevő összes település pályázott viszont mikrobuszra, és kivétel nélkül mindegyik nyert is. Az önkormányzati mikrobuszokkal szállítják az embereket kórházba, gyógyszertárba, ezekkel intézik az emberek ügyes-bajos dolgait.
Sonkád viszont nem pályázott mikrobuszra. Sonkád egy Skoda Octaviát lízingel, és nem fogják elhinni, de ezzel a Skodával a polgármester közlekedik. Hiszen annyira nehéz helyzetben van a település, hogy nincs szüksége mikrobuszra, csak egy Skodára, abba viszont – lássuk be! – tényleg csak a polgármester fér bele.
Amúgy a kormány tizenhétmillió forint adósságát vállalta át Sonkádnak. Ezzel is tanúbizonyságot téve arról, hogy magára hagyta a falut. S még egy apróság: Sonkád még 2008-ban 9 414 000, azaz kilencmillió-négyszáztizennégyezer forint vissza nem térítendő támogatást nyert el a LEKI keretéből az „Idősek hetes napközije szállásnyújtással Sonkád községben” című projektjére.
A projekt befejezési határideje 2009. május 5. volt. Ehhez képest az Észak-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács 206/2011 (X. 21.) ÉARFT számú határozatával kimondta a következőket: „Az Észak-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács (továbbiakban: Tanács) a Leghátrányosabb helyzetű kistérségek felzárkóztatásának támogatása (LEKI) előirányzat 2008. évi keretéből Sonkád Község Önkormányzata (továbbiakban Támogatott) részére, az »IDŐSEK HETES NAPKÖZIJE SZÁLLÁSNYÚJTÁSSAL SONKÁD KÖZSÉGBEN« tárgyú fejlesztés megvalósítására 9.414.000 Ft. összegű vissza nem térítendő támogatást ítélt meg.
A Tanács a felek között 150008609L számon megkötésre került támogatási szerződés 11.8. pontjában foglaltak szerint a támogatást visszavonja, miután a Támogatott a támogatási szerződésben 3.6. pontjában vállalt, fenntartás (kapacitásfenntartás) és szolgáltatás folyamatos biztosítási kötelezettségét nem tartotta be.
A Támogatottnak a részére kifizetésre került 9.414.000 Ft támogatást a jogosulatlan igénybevétel időtartamára járó 2.680.618 Ft kamattal együtt a támogatási szerződés 10.1 pontja szerint 20 munkanapon belül kell visszafizetnie az 10032000-01850633-00000000 számú fizetési számlára. A 85/2009. (IV.10.) Kormányrendelet 20.§ (8) (11) bekezdései alapján a Támogatottnak lehetősége van részletfizetés, illetve türelmi időszak igénylésére, melyről kérelmére a Tanács hoz döntést.”
Hát ennyire szegény település ez a Sonkád. És ennyire nem törődik vele az állam. És most, hogy ez a nemtörődöm állam átvállalta Sonkád tizenhétmilliós adósságát, Bandics Zsigmond polgármester visszavihet 12 094 618 forintot az államnak, csak azért, mert nem teljesítette vállalt kötelezettségeit. Még szerencse, hogy a Skoda Octaviába be fog férni a pénz.
Aztán, ha kifizette, majd tarthatja a markát a nemtörődöm államnak, hogy megint lett 12 milliócska adósság, tessék már szíves lenni kifizetni azt is!
Utána meg indulhat az éhségmenet! Mennyi tisztességes Grál-lovag, a mindenségit neki!
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Orbán Viktor a Vasárnapi Újságban elhangzott interjújából
Ki kell állni saját magunk mellett. Nagy vita volt Magyarországon az elmúlt két évben, hogy helyes-e az a politika, ami ha kell, konfliktust is vállal. Ez korábban nem így volt. Minket is sokan biztattak, hogy húzzuk meg magunkat, lapuljunk a szőnyeg alá, mert egyébként pórul járunk. Ha így tett volna a kormány, Magyarország nagyon sok pénzt bukott volna. Magyarország most azért járt jól, mert végre kiállt magáért, és ezt már a világ is tudja, és meg is szokta.
Januárban több fontos dolog is történt, hiszen több mint öt százalékkal emelkedett a nyugdíj és a minimálbér, megvalósult a rezsicsökkentés, és megindult a munkahelyvédelmi akcióterv. Emellett aktív külpolitikai tárgyalássorozatot tudhatunk a hátunk mögött: stabilizált az ország viszonya az EU-val, az oroszokkal egyenesbe jöttünk, és a törökökkel is kialakított a kabinet egy gazdasági megállapodást.
Patrióta Európa Mozgalom
Sólyom László az egyik fő felelőse a magyarországi rendszerváltoztatás elsikkasztásának
Sólyom László volt köztársasági elnök, 1990–1999 között az Alkotmánybíróság (Ab) elnöke nagyon kiakadt.
Egy a berni egyetemen tartott előadásában, illetve interjúkban kritizálta az Ab jogköreinek korlátozását, az alaptörvény szerinte politikai célú módosításait, s arról beszélt, hogy jogi alkotmányozás helyett politikai alkotmányozásra tért át a kormány, s egyáltalán, nagy hanyatlásnak indult az alkotmányos kultúra és szellemiség Magyarországon az Orbán-kormány időszakában.
Mindez roppant megható, csakhogy Sólyom Lászlónak igen szerény morális alapja van ahhoz, hogy az alkotmányos kultúra hanyatlásáról beszéljen.
Ugyanis végre mondjuk ki: ő az egyik felelőse annak, hogy Magyarországon 1990-ben és utána nem történt meg a történelmi igazságtétel és elszámoltatás a diktatúra bűneivel kapcsolatban.
Másképpen, felelős abban, hogy a rendszerváltás kizárólag a jogállami intézmények létrehozására korlátozódott, és nem történt meg a múlttal való szembenézés, világos cezúra meghúzása diktatúra és demokrácia között, a volt rákosista és kádárista politikai elit leváltása, idegen szóval a lusztráció.
Sólyom László mint a rendszerváltás folyamatában igen fontos szerepet játszó Alkotmánybíróság elnöke abból indult ki, hogy az igazságosságnál fontosabb a jogszerűség; a diktatúra bűneit és bűnöseit nem lehet elítélni, hiszen az akkori, tehát a diktatúra jogrendje szerint a kommunista-szocialista bűnök nem voltak bűnök.
Sólyom tehát döbbenetes módon jogfolytonosságot hirdetett meg a kádári diktatúra és a demokrácia között: nem fogadta el, nem értette meg, hogy csak akkor lehet tiszta lappal létrehozni egy demokráciát, ha erkölcsi, jogi és politikai határvonalat húzunk a két rendszer közé.
Úgy egyébként, ahogyan megtették azt például a csehek, a lengyelek és a kelet-németek/egyesült németek, illetve a balti államok; ezekben az országokban az igazságosság és a természetjog szempontjai érvényesültek a rendszerváltás során, ezért volt történelmi igazságtétel, elszámoltatás, kiszorították a közéletből a posztkommunista politikai vezetőket, ezen túl pedig vagyoni és egyéb kárpótlásra került sor.
Sólyomnak az volt az álláspontja, hogy a Kádár-rendszer már sok mindent megengedett az embereknek, utazhattak, szabadon beszélhettek (szerinte). Ezért 1990 után már nem volt más hátra, mint ezeket az engedélyeket „jogiasítani". (Lásd: Sólyom László: „Hagyni kell történni a sorsot”. Századvég, 2003/4. 133–171. old.)
Döbbenetes álláspont ez. Vajon ma is így gondolja Sólyom? Vajon egy olyan rendszer, amelyben nem lehetett pártot, politikai szervezetet alapítani, ahol egészen 1990 elejéig működtek a titkosszolgálatok, beszerveztek és zsaroltak embereket, megfigyelték az ellenzéki mozgásokat, ahol nem volt valóságos jogvédelem, pártatlan bíráskodás, ahol az emberi jogok nem vagy csak korlátozottan érvényesültek – szóval az már „majdnem demokrácia”?
Tény, hogy Sólyom ezen „szemléletmódjának” volt a következménye, hogy az igazságtételt kidolgozó Zétényi–Takács-féle igazságtételi törvényjavaslatot 1991-ben visszadobta az Ab, illetve sok más, lusztrációval és kárpótlással kapcsolatos egyéb törvényjavaslat vagy elfogadott törvény is erre a sorsra jutott.
Sólyom Lászlót történelmi felelősség terheli az igazságtétel, az elszámoltatás, a posztkommunista elit leváltásának elmaradásáért.
Most pedig Sólyom óva int az alkotmányos szellemiség hanyatlásától. Ez érdekes.
Márpedig ha az alkotmányosságot az Ab diktatúrát felmentő, a rendszerváltást „elkenő” szellemisége képviseli, akkor az jobb, ha igen gyors hanyatlásnak indul. Azért, hogy végre ne posztkádári, hanem rendszerváltó és demokratikus alkotmányos kultúra alakuljon ki.
Már így is elvesztegettünk 23 évet, ami miatt a fiatalok már sokszor nem is értik, mit is kell pótlólagosan megvalósítanunk.
Fricz Tamás
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Az IMF úgy viselkedik, mint egy akarnok nő, amikor nem az történik, amit ő szeretne - rövid lapszemle
Barcza György miután személyesen is találkozott az IMF-küldöttséggel, elmondta az IMF azt fájlalja, hogy nem az ő ajánlásai szerint kezelte a kabinet a válságot, éppen ezért soha nem fogják dicsérni a magyar gazdaságot. A Valutaalap jelentéséből is látszik, hogy hazánkat a lehető legrosszabb színben tüntetik fel, és azokat az eredményeket sem ismerik el, amelyek tényszerűek.
Három százalék alatt van a költségvetés hiánya, miközben sokkal kisebb növekedési áldozattal sikerült az eurózóna válságából adódó krízist kezelni, mint más uniós tagállamokban.
Az IMF-jelentésben minden egyes mondatot arra hegyeztek ki, hogy a 2013 és 2015 közötti években esetleg rosszul alakulhatnak a folyamatok, ugyanakkor sem a tavalyi költségvetést, sem az elvégzett átalakításokat nem ismerik el.
Barcza szerint az, hogy a kormány külső segítség nélkül oldotta meg a költségvetés helyzetét, a piacok és a befektetők nem kudarcnak, hanem sikernek könyvelik el.
Magyar Nemzet
Hogyan likvidáljuk saját állampolgárainkat? - A "szuper demokrácia", bármit megengedhet magának
Hogyan likvidáljuk saját állampolgárainkat? Erre a kérdésre adja meg a választ az a 16 oldalas belső felhasználásra szánt dokumentum, amelyet aláírás nélkül köröztettek az amerikai igazságügyi minisztériumon belül.
Ehhez elég annyi, ha valaki gyaníthatóan az al-Kaida vagy egyéb vele szövetséges csoport tagja. A bírósági tárgyalást mellőző, ennek ellenére jogszerű kilövést ezek alapján egy „jól informált, magas rangú tisztségviselő „is elrendelheti.
A külföldi állampolgárok esetén még ennél is megengedőbb a szabályozás. Az eddig kiszivárgottak alapján Afganisztánban és Pakisztánban gyakorlatilag minden nagykorú férfit lázadónak tekintenek, így akármikor is rájuk küldhetik a távirányítású drónokat.
Magyar Nemzet
Böjte Csaba: Az óvodáinknak, iskoláinknak nem bajnokképző tanfolyamoknak kellene lenniük
Az óvodáinknak, iskoláinknak nem bajnokképző tanfolyamoknak kellene lenniük, nem hiszem, hogy egy iskola versenyistálló kellene legyen, ahol egyetlen dolog számít, az individuális eredmények, a sikerek, hanem az életre felkészítő, az életnek szerves részét alkotó terek, ahol egy reális világba kilépésre készítjük fel a gyermekeinket.
Böjte Csaba
Az amerikai kormány döntő lépése, vagy csupán színjáték - rövid lapszemle az egyik hitelminősítő beperlése kapcsán
Perek tömegét indíthatja el világszere az amerikai kormány bejelentése, miszerint bíróságon követel kártérítést a Standard & Poor’s hitelminősítő téves besorolásai miatt. A gyanú szerint az ügynökség 2007-ben csalárd módon magasra értékelt egyes jelzálog-fedezetű hitelkötvényeket, amelyek később bedőltek, és ezzel hozzájárultak a 2008-as pénzügyi válság kialakulásához.
Washington azután döntött a pereskedés mellett, hogy a céggel zsákutcába jutottak a tárgyalások, amelyek egyfajta jóvátétel megfizetéséről szóltak.
Magyar Nemzet
Szabó Anna szerint kérdés, miért csak az S&P-t büntetnék? Majd ha a Moody’s nagy hatalmú tulajdonosát, Warren Buffet pénzügyi mogult bíróság elé citálják, akkor talán elhihetjük, hogy valóban elindult valami a Wall Street megtisztítása céljából. Lehet, hogy a háttérben a hitelminősítő piac újrafelosztása zajlik, és az egyik rivális pénzügyi lobbi sugallatára állítják most pellengérre az S&P-t.
Mert az sem véletlen, hogy a hitelminősítők monopóliuma az amerikai tőzsdefelügyelet aktív segítségével jött létre: úgy alkották meg a törvényeket, hogy új szereplő be sem tehette a lábát erre a piacra.
Magyar Nemzet
Az orbáni politika az IMF-fel szemben is megvédi az ország szuverenitását - rövid lapszemle
Orbán Viktor szerint Magyarország pénzügyi védőhálót kért, rugalmas hitelt, amelyet Lengyelország és Mexikó is megkapott, de az IMF ezt nem akarta. Az IMF egy dologra koncentrált, hogy a bankadót eltöröljük és az embereket adóztassuk meg.
hvg.hu
A forint annak ellenére tudott erősödni, hogy Orbán Viktor az IMF-fel fenntartott kapcsolat végéről beszélt, közölve, hogy az új MNB-elnököt az utolsó pillanatban fogja csak megnevezni.
Napi Gazdaság
Matolcsy György Wall Sreet Journal-interjúja hatására a forint 294 feletti szintről 292 közelébe erősödött. A miniszter annyit mondott, hogy a Nemzeti Banknak van manőverezési lehetősége a gazdasági növekedés ösztönzésére, de rendkívül óvatosan kell lépnie, tekintve az ország nagy devizaadósságát és a piacok bizonytalan állapotát.
Ez a nyilatkozat már elég volt ahhoz, hogy eloszlassa azokat a kételyeket, amelyek szerint a jövendő új MNB-vezető túlzottan agresszív lépéseket tenne a monetáris enyhítés irányába.
Magyar Nemzet
Aki nem tanul, az nem is érdemel több pénzt
A román és az ukrán határ közelében lévő Rozsály a START munkaprogram éllovasa. A rozsályi minta lényege, hogy egy település az alapvető élelmiszerigényét maga termeli, a fűtéshez szükséges hőt is maga állítja elő úgy, hogy csak helyi vállalkozókat foglalkoztat.
Amikor Rozsályon 1992-ben felbomlott a Rákóczi Mgtsz, a képviselő-testület úgy döntött, nem minden földet ad magánkézbe. Nyolcvanöt hektár föld önkormányzati tulajdonban maradt. Volt olyan év, hogy az önkormányzat 3500 mázsa tűzifát adott kedvezményes áron a rozsályiaknak, így a településen szinte megszűntek az illegális fakivágások.
A polgármester szerint az (előző kormány) „Út a munkához” program(ja) nagyon pazarló volt, mert amit két ember el tudott végezni, arra bejelentettek nyolcat.
Szerencsére most ez változott, és végre az értékteremtő munkára adják a pénzt. A kormány rosszul kommunikálta a közmunkaprogramot, mert nem mondták el, hogy a nagyobb bért mindenki megkaphatja, akinek szakiskolai végzettsége van.
Úgy véli, ha valaki tizennyolc éves koráig nem képes az állam pénzén kitanulni egy szakmát, akkor nem is érdemel több pénzt.
helyipiac.hu
Lovas István: Az ellenérdekeltek már csak a cirkuszra tudnak „játszani”
Egy korszak zárult le elsősorban a magyar médiavitában, amikor Thorbjorn Jagland, a 47 tagot magába foglaló strasbourgi Európa Tanács főtitkára január 29-én egy sajtóreggelin jelentette ki: Magyarország jelentős haladást ért el a sajtószférában, majd ezt mondta a magyar kormányt a témában támadókról: „Voltak bizonyos túlzások, bizonyos vádak, amelyek nem az Európában megszokott normákon alapultak, hanem bizonyos sajátos normákat hoztak létre Magyarországra szabva”. Ezzel Jagland a magyar jobbközép régen hangoztatott, ma már közhelyszámba menő megállapítását fogalmazta meg, amely szerint velünk szemben kettős mércét alkalmaznak az EU-ban. De miért tartott ez ilyen sokáig?
A Brüsszelben dúló háború egyik főszereplőjét, Gál Kinga néppárti európai parlamenti képviselőt, az EP bel- és igazságügyi bizottsága („LIBE”) alelnökét kérdezte erről brüsszeli tudósítónk.
* * *
- Jagland úr meglátta végre a fényt azzal, hogy észrevette: Magyarországot kipécézték és más mércével mérik, mint a többi uniós országot?
Gál Kinga: Itt Brüsszelben 2011 januárja óta, vagyis attól kezdve, hogy „begyűrűzött” ide a médiacirkusz, azt hangoztatjuk, hogy kettős mércét alkalmaznak. Olyan alapon, mint amin Magyarországot támadták, bármely ország médiája darabokra szedhető. Ebből látszik elsősorban, hogy politikai kérdésről van szó.
Senkit nem érdekeltek az érvek. Az Európai Parlament Bel- és Igazságügyi Bizottságában két hete hétfőn folytatódott tovább a vita. Hiába érveltünk - mutattunk rá az Alkotmánybíróság döntésére, arra, hogy módosult a jogszabály, hogy egyezségre jutunk az Európa Tanáccsal, senkit nem érdekeltek ezek a tények. Jagland mondott még egy érdekeset ezen a sajtóreggelin.
Mégpedig azt, hogy a vizsgálódásra José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke kérte fel őket azért, mert az Európai Uniónak nem volt jogköre beavatkozni ezekbe az ügyekbe. Tehát példát akartak statuálni Magyarországgal. És ha nem volt hozzá eszközük azután, hogy a médiatörvényt az Európai Bizottság hatáskörébe tartozó kérdések területén rendeztük, elkezdték a politikai nyomásgyakorlást a strasbourgi Európa Tanácson keresztül.
Ehhez kellett a Velencei Bizottság is, amely az Európa Tanács tanácsadó testülete és erre kellett az a cirkusz, ami itt zajlik az Európai Parlamentben. Ameddig ezt fenntartják, addig elég a vagdalkozás, a konkrétumokról pedig nem kell beszélni. Két éve mondják, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság és a többit. Miközben a kormány számos ponton változtatott is a törvényen. De ez nekik nem elég és nem jó. Folytatják a tamtamozást.
- Amikor az emberi jogokkal foglalkozó, úgynevezett LIBE bizottságban – amelynek Ön alelnöke – a román szocialista Renata Weber, a magyarországi médiajelentés társkészítője legutóbb azt nyilatkozta, hogy nálunk az újságírók esetében a cenzúra napi gyakorlat, Veress Jenő, a Népszava publicistája ezt lapunk kérdésére kereken tagadta azzal, hogy lapjuknál a cenzúra vagy öncenzúra elképzelhetetlen. Ha Ön megkérdezné a webereket, megmondanák, konkrétan melyik magyarországi médiumnál folyik ez a cenzúrázás, mit felelnének?
- Megkérdeztük, de soha nincs konkrét válasz. Az is elhangzott ezen az ülésen, hogy az egész társadalom szenved a korlátozó törvények nyomán létrejött feszült, fojtogató hangulattól és az újságírók nem érzik jól magukat. Ilyen alapon egész Európát, minden tagállamot vizsgálni kellene.
Ez tényleg felháborító kettős mérce. Határtalanul aljas, ami aláássa az Európai Unió hitelességét és tekintélyét. 2012 februárjában – egy éve - született az a döntés az Európai Parlamentben, hogy Magyarország állapotáról jelentés készüljön. Az EP meghozott többségi szavazással egy ilyen határozatot – amelynek csak a néppártiak álltak ellen – és felkérte a Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy járjon el.
Ez normális esetben egy véges folyamat, néhány hónap alatt vagy lekerül a napirendről, vagy lesz egy határozat belőle. Készítenek egy jelentést, amit az adott bizottságban megvitatnak, és vagy elfogadnak vagy elvetnek, és az előbbi esetben elkerül a plenáris ülésre. E helyett mi zajlik? Egy évvel ezelőtt kijelölték a mi bizottságunkat, ahol kitalálták, hogy nem egy határozattervezet készül első lépésben, hanem ki tudja hány munkadokumentum.
Korábban háromról beszélték. Most már négyről. Lényeg: minél több csőből tüzeljenek és ezzel fenntartsák a tűzijátékot. És ezek még csak munkadokumentumok! Akárhányszor jelezzük, hogy most már át kellene térni a végleges jelentésnek legalább a tervezeti formájának lezáráshoz, akkor mindig az a válasz, hogy a jelentéstevő még mindig dolgozik rajta.
Ronda politikai játék folyik itt az Európai Parlamentben. Ráadásul tudja, mit fogalmaztak meg például a sajtóról szóló legutóbbi bizottsági vitán? A jelentéstevő zárszavában azt mondta ki, hogy nem az a kérdés, hogy van-e cenzúra Magyarországon, hanem hogy „lehetne-e”. Majd leszögezte, hogy a feladat e lehetőségnek a megakadályozása. Ezt melyik ország esetében nem lehetne feladatul tűzni?
- Pontosan egy évvel Jagland elnök sajtóreggelije előtt Neelie Kroes, az Európai Bizottság magyar adófizetők által is busásan fizetett alelnöke azt hazudta, hogy a Klubrádió nyolc vidéki frekvenciáját elveszítette. A valóságban a Klubrádió ötre nem fizetett, és most arra a háromra sem akar, amelyekre a Médiatanács - folyamatosan kedvébe járva az általa világhírűvé tett propagandaadónak -, csökkentgeti a frekvencia díjtételeket, miközben a fél világ azzal van tele, hogy az adót elhallgattatták. Kár, hogy például a Telenor nem utánozza ezt a modellt: mennyivel olcsóbb lenne a klienseinek, akik akkor is használhatnák mobiljaikat, ha még a sorozatban csökkentett összeget sem fizetik ki…
Neelie Kroes biztos asszonynak tudnia kellene, hogy a helyzet nem ez volt. Ismét nem a kézzel fogható valóság a lényeg, vagyis az, hogy szól a rádió. Nem. Azon aggódnak, ahogy a bizottsági vitában is elhangzott, hogy ideiglenes frekvenciaengedéllyel sugároz. Egyébként én azt is el tudom képzelni, hogy a digitális politikáért felelős biztos asszonnyal elhitetik, amit mond, majd már nem akarja visszavonni az általa hangoztatottakat. De felteszem a kérdést: vajon melyik más tagállam ügyében csinálnának ekkora felfordulást, ha ott egy kereskedelmi adó éppen hány vidéki frekvencián sugároz vagy sem?
- Beszélgetésünk előtt jött ki a 80 milliós Németország közszolgálati adója, a Deutsche Welle hírportálján az a hosszú cikk, amit elhoztam. Úgy kezdődik, hogy Orbán Viktor Brüsszelt az „új Moszkvának” nevezte, és hogy továbbra is bírálat éri szélsőjobboldali politikáját. A szerző, Keno Verseck cikkének angol fordítását véletlenül megnéztem a honlapjukon. Meghökkentő módon a fordításban a „szélsőjobb” helyett „jobboldali” állt. Itt vagy a fordító lehetett a szerzőnél realistább, vagy lusta volt alapos munkát végezni. A kérdés azonban az: meddig tűrhető ez? 2002-ben a Budapesten akkreditált külföldi tudósítók világra szóló zajt csaptak, amikor ezeknek a szakmai tisztességtelenségükben naponta pancsoló primadonnáknak egy magyar diákcsoport cikkeikről készült felmérése nem tetszett…
- A baj már azzal kezdődik, hogy Orbán Viktor pontosan az ellenkezőjét mondta. Azt, hogy Brüsszel nem Moszkva. Mi azt, amit mondott, itt lefordítottuk angolra és mindenkinek elküldtük, mert itt is az ellenkezőjét terjesztették. A cikk így eleve csúsztatással kezdődik. De mondok egy itteni példát, ami táptalaja az ilyen „ténymegállapításnak”. Bokros Lajos EP-képviselő az ír elnökségről szóló vitában úgy szólt hozzá, hogy a Jobbik problémáját összemosta a Fidesszel. És ezt egy plenáris ülésen mondja be egy teljesen oda nem illő kérdés vitájában. A kérdést felteszem: mi a hasznuk belőle? Egy kormányt akarnak lejáratni és egy egész országot járatnak le vele.
- Mi történne az Ön bizottságában, ha a rendőrség ma megverne néhány, feladatát végző újságírót Pesten?
- Biztos vagyok benne, hogy azonnal lenne kérdés, azonnal előtérbe kerülne a Magyarország-jelentés, és arról folyna a szó, hogy mennyire eltorzult a jogállamiság Magyarországon, mert bármilyen apró dolog…
- De az nem apróság, ha újságírókat vernek meg…
- Természetesen, elfogadhatatlan, egy ilyen típusú jogsértés, én is elítélném, mert ez nem lehet módszer.
- Azért a szocialistáknak igazuk lenne, ha ezt a LIBE elé vinnék, nem?
- Igen, csakhogy ez ugyanolyan hipotetikus kérdés és ugyanott tartunk vele, mint az előbb említettel: mi lenne, ha cenzúráznának…
- Ez beugratós kérdés volt. Az igazi kérdés az, hogy Önök miért nem csaptak zajt, amikor munkájuk végzésekor, illetőleg amiatt újságírókat vertek Budapesten a szocialisták idején?
- Most a 2006-os őszi eseményekről beszél? Mert akkor nagyon is sokat tettünk.
- Most nem arról, hanem más esetekről. Van nyoma annak, hogy ilyenkor kiverték a huppot”? Ugyanis ennek semmiféle nyilvánosságát nem lehetett tapasztalni. Vagyis akár a próbálkozásnak is.
- Én ennek azért mondok ellent, mert minden egyes alkalommal, amikor történt ilyen jogsértés Magyarországon, akkor azt minden esetben elő is hoztuk, és én jómagam, a bel- és igazságügyi bizottságban vívtam meg a harcaimat azért, hogy ezekről szó essen. De az igaz, hogy önmagukban a néppárti képviselők kevesek ahhoz a baloldali liberális többség ellenében, hogy egy-egy ilyen kérdés napirendre kerüljön. Ezért hiába kértük, hogy vegyék napirendre, hiába kezdeményeztünk erről parlamenti vitát annak idején, gyakorlatilag e fázison nem jutottunk túl, hiszen a demokrácia szabálya, hogy ha egy kezdeményezés nem kapja meg a többséget, akkor abból nem lesz semmi. Most pedig összeálltak a szocialisták, a liberálisok, a zöldek és az őket mindig támogató kommunisták, és az a négy erő kiteszi azt a többséget, amivel azt az ügyet pillanatok alatt fel tudják játszani.
- Ha 2014-ben netán az antidemokratikus erők kerülnek hatalomra, tehát azok, akik szemet lőnek ki vagy – mint a Demokratikus Koalíció bejelentette – az Alaptörvényt ki akarják dobni az ablakon kétharmad nélkül is, ugyanúgy fel fogják vetni, ha a Magyar Nemzet vagy a Lánchíd rádió nem kap elég vagy nulla állami hirdetést, mint ahogyan ezt a szocialisták teszik a saját térfelükön lévő médiumok esetében?
- Ami konkrét vagy megalapozott jogsértés, azt fel fogjuk vetni, mint eddig is felvetettük, de az is biztos, hogy van egy határ, amikor a politikai érdek nem mehet szembe az ország érdekével. Tehát a politikai játékokban van egy olyan határvonal, amelyet nem lehet túllépni ahhoz, hogy tisztességesek maradjunk.
Lovas István, Brüsszel
Magyar Nemzet