Orbán elárulta, hogyan nyerhető meg a következő választás - Állva tapsolták Varsóban a miniszterelnökünket
Számos beszámoló és elemzés követte a lengyel sajtóban Orbán Viktor varsói egyetemi előadását. Több cikk a lengyel jobboldal példaképeként emlegeti a magyar miniszterelnököt, akinek szavait számos alkalommal fogadta ováció a többségében egyetemistákból álló hallgatóság részéről.
A beszélgetést Igor Janke konzervatív újságíró, publicista moderálta, aki nemrég Napastnik (A csatár) címmel portrékötetet szentelt a magyar miniszterelnök személyének. Az eseményről több meghatározó lengyel médium beszámolt, némelyik egészen komoly terjedelemben.
Állva tapsolták Orbánt
A lengyel nyelvű tudósítások többsége kiemelte, milyen fokozott érdeklődés kísérte a találkozót. Az eseményen sokaknak már csak az előtérben és az épület előtt jutott hely, a rendezvény végén pedig állva tapsolták meg.
A csatár
Orbán Viktort kizárólag akkor lehet megérteni, ha megismerjük futballal való kapcsolatát, állítja a magyar kormányfőről írt könyvében Igor Janke.
A beszámolók többsége idézte Orbán helyzetértékelését, miszerint 2010-ben Magyarország a görögöknél is rosszabb helyzetben volt, magas államadóssággal, alacsony foglalkoztatási és versenyképességi mutatókkal. Ezért a méltányos tehermegosztás jegyében bevezették a bankadót és a különadókat, hozzáláttak a középosztály megerősítéséhez, és úgy határoztak: nem elegendőek a strukturális reformok, az ország teljes megújítására van szükség.
Szintén több beszámoló utalt a magyar miniszterelnök azon kijelentésére, hogy Európának továbbra is a kereszténységre és a tradicionális értékekre, a család tiszteletére alapozott politikára kell építenie.
A Nasza Polska című hetilap online kiadása idézte a miniszterelnök szavait: „A haza építése a nemzet építését jelenti Istenre támaszkodva.” A lap kiemelte, hogy Orbán megköszönte a lengyeleknek, amiért a fokozott nemzetközi nyomás közepette is támogatták Magyarországot.
Így kell választást nyerni
A magyar miniszterelnök a beszélgetés folyamán arra is felhívta a figyelmet, hogy Magyarországnak, Lengyelországnak és más, közép-európai országoknak együtt kell ellensúlyt képezniük a térségben a szomszédos Németországgal és Oroszországgal szemben. Több PiS-képviselő is részt vett a találkozón, akik számára a cikk szerint a magyar miniszterelnök alakja egyértelműen követendő példa.
A legnagyobb példányszámú lengyel napilap, a liberális Gazeta Wyborcza cikke egyenesen arról ír: Orbán eligazította a jelen lévő PiS-es képviselőket azzal kapcsolatban, hogyan nyerhetnek a következő választásokon.
Az egyik képviselő, Przemyslaw Wipler úgy méltatta a magyar miniszterelnököt, mint olyan politikust, akit Lengyelországban számosan csodálnak politikai eredményeiért és azért a munkáért, amit a magyar nemzeti identitás építése terén felmutat. Wipler konkrét kérdésére, hogy mi szükséges egy, a Fideszéhez hasonló győzelemhez, a lap beszámolója szerint Orbán úgy válaszolt: mindenekelőtt a saját média kiépítése a legfontosabb, mert a liberális többségű médiumokban nehéz megjeleníteni az övékétől eltérő gondolatokat.
A miniszterelnök szavait hatalmas ováció fogadta akkor is, amikor a szülők fogalmát úgy határozta meg, mint olyan kapcsolatot, ami egy férfi és egy nő között jön létre. Orbán ehhez a hallgatóság derültségére azt is hozzátette: ezt nem ő találta ki, az Úr alakította így.
Orbán és Kaczynski
A Newsweek lengyel kiadása kimondottan terjedelmes írást szentelt Orbán látogatásának. A cikkíró szerint az egész rendezvény egy amerikai politikai show-ra emlékeztetett. Az írás összehasonlítja Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnökének és Orbánnak a karakterét, és arra a következtetésre jut, hogy nem sok egyezést találni a lengyel jobboldali politikus és a magyar miniszterelnök között.
Utóbbi ugyanis inkább emlékeztet a volt brit miniszterelnökre, Tony Blairre, ami a közönséggel való kapcsolatépítést, a könnyedséget és az őszinte megnyilvánulásokat illeti.
A Newsweek Polska elemzése megállapítja, hogy az Orbántól hallott gondolatok és vélemények erősen különböznek azoktól, amiket a párizsi, berlini vagy varsói politikusoktól lehet hallani. De nem hasonlíthatók Kaczynski szólamaihoz sem, aki a magyar miniszterelnökkel ellentétben nem képes úrrá lenni érzelmein, ha a politikai ellenfelei kerülnek szóba, ezzel szemben Orbán a mondanivalóját világosan, érzelmi kitörésektől mentesen fejti ki a lap szerint.
A cikk végül idézte Orbán szavait, amit a politikai eredményesség kapcsán mondott el. E szerint a politikai megoldásoknak időnként radikálisoknak kell lenniük, de a politikának mindig a racionalitáson kell alapulnia.
mno.hu, Patrióta Európa Mozgalom
Világhírű magyar tudósok, feltalálók - Békésy György (1899-1972)
Biofizikus, professzor, akadémikus, a Semmelweis Egyetem díszdoktora, az 1961. évi orvosi, illetve élettani Nobel-díj osztatlan kitüntetettje.
Az emberi hallószerv működésére vonatkozó magyarországi kutatásaiban elért eredményeiért kapta a Nobel-díjat. Az Egyesült Államokban kiszélesítette kutatási területét: a látás és általában minden érzékelés közös tulajdonságait, például az úgynevezett oldalirányú gátlást tanulmányozta.
A nap verse - Füzesi Magda - Uggvár - Kárpátalja: Szerencsefia
Szerencsefia
Jól megfogtam az isten lábát,
mikor e tájra megszülettem!
A gólya, amely itt hagyott,
röhögve suhant el mellettem.
Majd negyven évem elpergettem,
s mikor a sorstól bérem kértem,
az isten, kinek lábát fogtam,
elvágtatott tüzes szekéren.
Igaz, még egyszer rám mosolygott,
mielőtt végleg elhagyott:
jól megfeddte a balga sorsot
s adott egy rozsdás csillagot…
Füzesi Magda: Biztató című kötete - Intermix kiadó - Ungvár-Budapest - 1992
Tavasz virágai - Fehér sáfrány
Ritka növényeink közé tartozik. Csupán a hegyi vagy nedves legelőkön találja meg az életben maradásához szükséges feltételeket, márciustól áprilisig virágzik.
A "nokiás dobozok világát" méltatta Mesterházy
Felháborító arcátlanságként értékelte a Kereszténydemokrata Néppárt Mesterházy Attila MSZP-elnök szombati évértékelőjének konklúzióját közleményében.
A kisebbik kormánypárt kiemelte: Mesterházy Attila azt a Victor Pontát látta vendégül, aki Románia miniszterelnökeként személyesen tett azért, hogy az erdélyi magyarság például az oktatás területén ne élhessen lehetőségeivel, aki Székelyföld közigazgatási feldarabolására készül, és „akinek regnálása alatt keleti szomszédunknál a magyar kisebbségnek egyre hevesebb kirohanásokkal kell szembenéznie”.
A KDNP szerint felháborító arcátlanság az évértékelő konklúzió, miszerint sokkal jobb volt a helyzet az előző MSZP-s kormányok alatt, mint most. A „nokiás dobozok világa”, a békés megemlékezőket brutálisan megtámadó rendőri intézkedések világa és a meggondolatlanul felvett, a bankrendszernek végletekig behódoló gazdaságpolitika világa oda került, ahová való: a süllyesztőbe – sorolták –, s oda küldték mindezt a választópolgárok, amikor soha nem látott támogatottságot adtak a jelenlegi kormánypártoknak a szocialisták ellenében.
„Mesterházy Attila beszéde – primitív jelzők használatával teletűzdelve – is annyit ért csupán, mint a tiltakozások eredményeképpen visszavont és átdolgozandó MSZP-s kampányvideó” – zárul a közlemény.
Mesterházy Attila szerint a 2002 és 2010 közötti kormányok mindegyike jobban teljesített Orbán Viktor kabinetjénél. Az MSZP elnöke pártjának budapesti évértékelőjén a nyolc évig tartó MSZP-kormányzás eredményeit sorolva azt mondta: a tények birtokában büszkén állíthatja, hogy a Medgyessy-, a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány is jobban teljesített a jelenleginél.
Vissza Gyurcsány politikájához?
A fideszes Rogán Antal sajtótájékoztatón reagált a szocialisták rendezvényére. Szerinte üzenetértéke van annak, hogy az MSZP szombati kongresszusának díszvendége Victor Ponta román miniszterelnök, s ez azt jelenti, hogy a szocialisták vissza akarnak térni Gyurcsány Ferenc megbukott politikájához.
MTI, mno.hu, Patrióta Európa Mozgalom
Székelyvarság - Nyirő József, Úz Bence, Tartod vára - VIDEÓ!
kattints a VIDEÓRA:
http://www.youtube.com/watch?v=ix0KAaqwcGY
Ott kell megállni a helyünket, ahová az Isten rendelt
Kürti Tamás írta, Szatmárgörbed – Aranyosmeggyesről - Partium
Csak amint kinek-kinek adta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. (…) Kiki amely hivatásban hívatott el, abban maradjon. (…) Ki-ki amiben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt. 1Kor 7,17a.20.24.
„Nem találom a helyem..” – szoktuk mondani. De vajon miért nem találjuk?
Az ige szerint Isten elhívott mindannyiunkat az Úr Jézus Krisztusban, de elhívott egy adott feladatra. Ezt a feladatot pedig látnunk kell. Pál apostol arról beszél, hogy az élet minden helyzetében megtalálhatjuk helyünket, hiszen Isten éppen ott akar megáldani, ahol vagy.
Abban az élethelyzetben kell gyümölcsöket teremni, amelyben éppen vagyunk. Talán nem kellemesek ezek az élethelyzetek, talán éppen nyomasztóak, de ezekben is lehet Isten szerint járni.
Ki van jelölve a helyed. Csak sajnos mi sokszor ezt nem vesszük észre, vagy csak nem akarjuk észrevenni. És ezért van az, hogy nem találjuk helyünket.
Van, akit az Úr Isten lelkipásztornak hívott el. Van, akit presbiternek, van, aki szerető édesanyának, vagy felelős családapának. Vannak féltő nagyszülők, és játékos unokák. Mindannyiunknak meg van saját személyre szabott helyünk és szerepünk ebben a világban. Nem szabad megfutamodni. Ott kell megállni a helyünket, ahová az Isten rendelt.
„A szomszéd fűje mindig zöldebb.” Az a baj, hogy amíg csak a másét nézzük, nem leszünk megelégedve a magunkéval. Amíg mások élete után sóvárgunk, sosem lesz elég jó a magunké. Nem találjuk a helyünk, mert nem felel meg elvárásainknak. Pál apostol olyan élethelyzeteket említ, amelyben voltak akkor a korinthusiak. De a mi saját élethelyzetünk? Meg vagyunk vele elégedve?
Adjon az Isten megelégedett életet, hogy meglássuk helyünket ebben a világban, szerepünket az életben, személyre szabott feladatunkat. Ne futamodjunk meg előle, hanem örömmel és megelégedéssel vállaljuk, mert Isten adta.
Csak így teljesül a káté mondata: … hogy így mindenki az ő tisztét és hivatását oly örömmel és készséggel töltse be, mint az angyalok a mennyben.
refszatmar.eu
Áldott hetet mindenkinek!
Töhötöm
Türelem
Az emberek többsége számára világos, hogy provokálnak minket, hátha elveszítjük a türelmünket. Nehéz visszafogni magunkat, nehéz nem viszonozni a verbális és fizikai inzultusokat, de muszáj, mert különben felüvöltenek, hogy Magyarország fasizálódik, már nem lehet szabadon tüntetni, véleményt nyilvánítani, rágalmazni és gyalázkodni.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Hatástalanított aknák
Kit kellett eddig megmenteni? Először a végletekig eladósított államot, mert a két szocialista kurzus eredményeként minden egyes magyar lakosra 1,2 millió forinttal több tartozás jutott. Az adósságcsökkentéssel kikerülhetett az ország a kamatcsapdából.
Ezt követte a költségvetés rendbehozatala: az ország bevételeit és kiadásait a bankadóval és a multinacionális nagyvállalatokra kivetett válságadókkal egy-két hónap leforgása alatt kellett egyensúlyba hozni.
Hogy visszatérjen a bizalom és kikerülhessünk a pazarló gazdálkodás miatt ellenünk folyó túlzottdeficit-eljárás alól. Majd következett a felelőtlen devizahitelezés utáni romeltakarítás: a nemzetközi pénzügyi ellenállásba ütköző végtörlesztéssel, az árfolyamgáttal, a bankoktól fogcsikorgatva kialkudott könnyítésekkel és a Nemzeti Eszközkezelő létrehozásával.
A konszolidáció folytatódott a megyéknél. Az ott felhalmozott adósságszolgálat szintén teljesíthetetlen volt: forintbevétel alig jelentkezett, és devizában álltak a lejárt hitelek, eközben a megyei fenntartású kórházak és iskolák számláit is sürgősen rendezni kellett.
Az utolsó állomás a falvak és városok kimenekítése az adósságcsapdából, és remélhetőleg ennek a záróakkordja a főváros tegnapi kistafírozása.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Pozsonyi Ádám: Versenyfutás
Az M2-n van valami ifjúsági hülyítés hétvégenként. Pontosabb, részletesebb meghatározást ne várjanak, mert, éppen úgy, ahogy füvezni se szoktam meg nem szedek mérgeket, tévét sem nézek, lévén majd mindegyik csatorna úgy felháborító és színvonaltalan, ahogy van. Emlékszem, mekkora nekibuzdulás volt a Médiahatósággal annak idején, hogy ment a hiszti körülötte, aztán, tessék, békésebb, mint egy misszionárius a kannibálok gyűrűjében. Engem, ha odaültetnének, két nap alatt százmilliókat szereznék a magyar államnak, annyi bírságolni valót találnék.
Szóval van ott valami bárgyú filmsorozat, amiben egy malacnak jut kiemelt szerep. A történet, a létező országok legszörnyűbbikében, Németországban játszódik, és legutóbb még eme borzalom földjén is a lehető legszörnyűbbet követték el.
Gyilkosság? Nem. Felgyújtották az árvaházat? Fenéket. Porig bombázták Drezdát? Á, dehogy, azt különben is a mai lelkes antifák szerint derék dolog volt megcselekedni, sőt, ha lehet, kérünk ismétlést. (Februárban, Drezdában azt szajkózták az antifasiszta felvonulók, hogy „Bomben Harris do it again!” – utalva a brit Royal Air Force parancsnokára –, Münchenben pedig a „Németország szar”, „Utáljuk Németországot!”, „Szeretjük a nemzethalált!” (”We love Volkstod!”, „We love Vaterlandsverrat!”, „No love for Deutschland!”) mondatok szerepeltek molinóikon. A végső harc kezdete előtt a frontvonalak szétválnak, és a bujkálásnak vége.)
Mivel biztos nem találják ki, elárulom: előítéletesség történt és faji megkülönböztetés. Ezt követték el az ifjúsági filmsorozatban. Vannak a helyi német kisgyerekek (szőkék, heteroszexuálisak, és férfiak, akiket az antifák szerint már csak származási alapon is le kéne bombázni) és van a török bevándorló.
Ő jó. Szeretni kell. Sajnálni. Egyrészt önmagáért, mert idegennek, bevándorlónak, másnak lenni a létezés egy magasabb fokát jelenti, mint őslakos németként rontani a levegőt (lebombázatlanul, és még élve), másrészt meg azért, mert a gonosz, kék szemű, német, heteroszexuális fiúk bezárják valami ólba. (Komolyan mondom, a Timur és csapata egy minőségi propagandafilm volt a mai kor polkorrekt selejtjéhez képest).
Hogy kiszabadította-e később valami kis hős, akarom mondani hősnő, vagy valami idősebb tanító néni, aki minden valószínűség szerint feminista, leszbikus, fajilag kevert, természetesen három diplomával, négy nyelvvizsgával, hatalmas öntudattal és nulla gyerekkel, azt nem tudhatom, mert elmentem Mikszáthot olvasni.
Engem csak az érdekelne, hogy a propagandafilmek készítőit nem zavarja, hogy ha a néző kiteszi a lábát az utcára, ott teljesen mást lát?
Ott a saját szemével tapasztalhatja, hogy a bevándorlókat a kutya nem bántja – nem is meri, mert azon nyomban feljelenti valami egyenlőségpárti –, ellenben a török és arab bevándorlók szabályosan terrorban tartják az őslakosokat.
Mondom, engem a lelki folyamat érdekel, miszerint mennyire tartják reálisnak, hogy egy film képes ellensúlyozni az embernek a saját bőrén tapasztalt valóságot. Igazából versenyfutás van az idővel. Ha nyugaton hamarabb omlik össze minden, mint ahogy a magyarságot is le tudják süllyeszteni arra az önfeladó, életképtelen szintre, akkor győztünk. Megúsztuk. Ha fordítva, akkor velük pusztulunk mi is.
Pozsonyi Ádám
Magyar Hírlap