Elindult Csíksomlyóra a zarándokvonat
Elindult négynapos útjára a budapesti Nyugati pályaudvarról a Boldogasszony zarándokvonat a pünkösdi csíksomlyói búcsúra. A csíksomlyói szombati szentmisét - amelyet a Duna élőben közvetít - Ternyák Csaba egri érsek celebrálja.
Az utazás fővédnöke Kövér László, az Országgyűlés elnöke.
Abszurd bohózat a a túlzottdeficit-eljárás és Magyarország "esete"
Ha már a tagországok beletörődtek abba, hogy önállóságuk egyre nagyobb szeletét engedjék át az uniónak, a nemzetállami költségvetések felülvizsgálatakor Brüsszelnek is biztosítania kell az egyenlő elbánást, és részrehajlásnak még a látszatát sem keltheti.
Magyarország például nem tagja ugyan az eurózónának, vagyis egyelőre nem kell majd egyeztetnie a büdzséjét senkivel, de azért vannak keserű tapasztalatai a bizottsági ügymenettel kapcsolatban. Elég itt csak arra az egyre inkább abszurd bohózatba forduló hercehurcára gondolni, amely a túlzottdeficit-eljárás ügyében történik, ahol a számok helyett egyelőre a vélemények és a feltételezések bizonyulnak erősebbnek.
Erdősi Csaba
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Torzulások
Úgy tűnik, hogy a baloldali politika sem társadalmilag, sem kulturálisan, sem mentálisan, sem stratégiailag nincs felkészülve a késő modern társadalmakon belüli változásokra, nincsenek elfogadható, tömegeket vonzó válaszai a mai társadalmak konfliktusaira és problémáira.
Csapó Endre
Magyar Hírlap
Csak mi, átlagpolgárok érezzük úgy, hogy valami kezdettől fogva nincs rendben
Távol álljon tőlem, hogy a remek szakembert és emberbarátot, Bajnai Gordont bármilyen összefüggésbe hozzam a Hajdú-Bét-üggyel és a károsultak sorsával, hiszen ismerjük nyilatkozatait és a tényállást.
Ha nem így tennék, magamra vehetném Tamás Ervin (Népszabadság) vádját, miszerint „képtelenek leszállni az ügyről”. Inkább csak annyit jegyzek meg, az egész történet jól példázza a magyar cégviszonyok dzsungeltörvényeit.
Tudjuk, hogy a „rendszerváltás” hajnalán a magyar cégtörvényt kiváló balliberális közgazdászok, jogászok, pénzügyi szakemberek készítették a legjobb európai minták figyelembevételével, csak mi, átlagpolgárok érezzük úgy, hogy valami kezdettől fogva nincs rendben.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Egy hét hírei
„Több mint ötvenezer emberen próbáltak ki gyógyszereket nagy nyugati cégek az NDK-ban a keletnémet pártállam közreműködésével, a kísérletekbe többen belehaltak” – jelent meg a hír e hét hétfőjén. Majd így folytatódik az írás: „A hamburgi hírmagazin szerint az NDK a hetvenes és a nyolcvanas években az volt számos nagy nyugati gyógyszergyár számára, mint most Kína, India vagy Oroszország: kísérleti terep, ahol olcsón és hazainál jóval megengedőbb szabályozás mellett lehetett kipróbálni gyógyszereket embereken.”
Ez különösen megdöbbentő bekezdés. Ugyanis ebből az derül ki, hogy napjainkban a nyugat-európai és amerikai gyógyszergyárak zavartalanul folytatják ezt a gyakorlatot, a Távol-Keleten és Oroszországban.
S a megdöbbenés után azonnal nézzünk szembe a ténnyel: az emberi jogokra oly’ kényes és oly’ büszke Nyugat így tekint ránk: kísérleti alanyok vagyunk nekik, akiken minden kipróbálható, akiknek minden eladható, s akiket persze ki lehet oktatni emberi jogokból és modernségből.
S hogy mindez a keletnémet kommunisták tudtával és beleegyezésével történt? Hogy eladták pénzért állampolgáraikat? Hát persze! S ebből mindjárt az is nyilvánvaló, vajon miért van olyan jóban a Nyugat a volt keleti kommunista pártokból kinőtt keleti „szociáldemokrata” pártokkal. Ezért.
Mert az utódpártok, ha hatalmon vannak, éppen úgy adják el állampolgáraikat és hazájukat a Nyugatnak, ahogy eladták akkoriban.
Keddi a következő hír: „Hétfőn Gary Pruitt, az Associated Press (AP) vezető amerikai hírügynökség elnök-vezérigazgatója levélben tiltakozott Eric Holder igazságügyi miniszternél amiatt, hogy a kormány 2012 áprilisában és májusában két hónapon át lehallgatta a cég mintegy húsz munkatársának céges- és magántelefonjait.”
Íme, megérkeztünk az Egyesült Államokba. Íme, itt az új Watergate-botrány. Persze mindez egy cseppet sem fogja megakadályozni az Egyesült Államokat és Budapestre akkreditált nagykövetét, hogy kioktasson bennünket a sajtószabadság mibenlétéről és úgy általában a demokráciáról.
Ebben még az ugyanazon a napon kirobbant másik botrány sem fogja gátolni őket, ugyanis gátlástalanok. Íme, a hír: „Az amerikai adóhivatal (IRS) szándékosan vetett alá célzott és pótlólagos vizsgálatnak konzervatív nonprofit csoportokat, ami »azt a látszatot kelti«, hogy a hatóság »nem elfogulatlan« – áll az amerikai pénzügyminisztérium belső vizsgálatáról nyilvánosságra hozott jelentésében.”
Továbbá: „Amerikai ajtóértesülések szerint a csúcsvezetők is tudtak az amerikai adóhivatal (IRS) célzott vizsgálatairól.” Gratulálunk! Igazán szép, emberi és demokratikus hozzáállás, addig is, ameddig kiderül, ki tudott még a dologról, a biztonság kedvéért majd mi szégyelljük magunkat, itt, az egykori Fal mögött.
És természetesen ezért is a mi arcunkon ég a bőr: „Az orosz titkosszolgálat kémkedés vádjával letartóztatott egy amerikai diplomatát, Ryan C. Fogle-t azzal vádolják, hogy orosz állampolgárokat akart ügynöknek beszervezni. A diplomatánál az FSZB emberei egy csomó kémfilmbe illő felszerelést találtak, volt nála a városi dzsungelben való túléléshez bizonyára nélkülözhetetlen kés és gyufa is. Ezen kívül néhány köteg ötszázeurós bankjegy és persze a követségi azonosító egészítette ki a kompakt kis felszerelést.”
Ez utóbbi hírből is látszik, hogy az amerikai külpolitika nem csak maradéktalanul tiszta és demokratikus, de végtelenül profi is. Ezen a téren is megvan minden erkölcsi és szakmai alapjuk, hogy bárkit bármiről kioktassanak.
S még egy apróság, ami már egyhetes: „Stephan Hawking professzor, az egyik legnagyobb ma élő fizikus úgy döntött, csatlakozik az Izrael elleni tudományos bojkotthoz, és nem jelenik meg egy nemzetközi konferencián, amelyet Simon Peres izraeli államfő rendez Jeruzsálemben. Hawking nyilatkozata szerint Izrael palesztinokkal szembeni viselkedése miatt döntött úgy, hogy nem vesz részt a »Szembenézés a holnappal« konferencián, amire a meghívást korábban már elfogadta.”
Nos, Hawking – joggal – napjaink „sztárolt” tudósa. Döntésének mindenképpen hírértéke van. Túl sok is: a magyar sajtó megoldotta, hogy erről ne értesüljön a magyar közvélemény. Izraelben így kommentálták: „Hawking, a Cambridge-i Egyetem fizika- és matematikaprofesszora súlyos betegsége miatt tolószékéhez van láncolva, amely a legkülönbözőbb technikai eszközökkel segíti mozgását és kommunikációját. A kérdés már csak az, a beszédét közvetítő hanggenerátort is bojkottálni fogja, amelynek lelke egy izraeli fejlesztésű eszköz?” (Amit izraeli kommentelők írtak a tudósról, az egyszerűen idézhetetlen…)
Álljon itt még valami, hogy visszatérjünk Európába és a bennünket ostoba és aljas sajtóján keresztül leginkább bíráló Németországba: „Egyre mélyülő ellentét feszül a betelepülő svábok és az őslakosok között Berlinben, a konfliktus gócpontjában szinte mindennaposak a svábokat gyalázó feliratok a falakon, egy titkos sváb »szeparatista« szervezet pedig saját »gettó« kijelölését követeli, és csak félig ironikusan. Még hogy rasszizmus? Németországban? A svábok ellen? Ugyan kérem! Ez színtiszta hazugság. Rasszizmus csak Magyarországon elképzelhető, és nem a svábok ellenében…
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Az ember úgy dolgozzon, hogy szórakoztassa a jó Istent
"Az ember úgy dolgozzon, hogy szórakoztassa a jó Istent. És az pedig örökkévaló, és fenntartja és kormányozza ezt a világot, ha őt sikerül szórakoztatni, akkor az egész világ kapott valamit."
Makovecz Imre (1935-2011) - Kossuth-díjas építész, a magyar organikus építészet mestere - A Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös tiszteletbeli elnöke
Szanyi Péter (1947) - A Pál utcai fiúk szoborcsoportja
A szoborcsoport Molnár Ferenc, A Pál utcai fiúk című regényének "einstand" jelenetét ábrázolja. Nemecsek, Richter és Weisz golyóznak, a Pásztor fivérek nem messze tőlük, figyelik őket. A szoborcsoport Budapesten a VIII. kerület Práter utcai általános iskola előtt látható.
Szanyi Péter, A Pál utcai fiúk szoborcsoportja című ötalakos bronz kompozícióját a Molnár-regény megjelenésének századik évfordulója alkalmából 2007. szeptember 28-án avatták fel.
Csődöt mondott az európai elit?
Az emberek nem viccből járnak ki az utcákra megveretni magukat, és nem is a gyűlölet vezeti őket. Tervezhető életet akarnak és nem vegetálni, miközben a jó élethez való hozzáférés lehetőségei egyre szűkülnek.
Nagyon nem találják a hangot brüsszeli öltönyösök az európai alattvalókkal, s nem biztos, hogy a népeknek van botfüle. Legalábbis erre lehet következtetni azokból az adatokból, amelyek szerint egyre többen ébrednek föl az európai álomból és értékelik a helyzetet egyre cudarabbnak.
A lazacon „vegetáló” eurokratáknak semmi okuk csodálkozni nemcsak az őket, hanem az egész intézményrendszert érintő kritikákon. Többek között a béke megőrzésében nagy szerepe van az európai integrációnak, meg voltak ott szép vágyak és álmok és víziók is dögivel. És persze nagy hülyeség lenne lebecsülni azokat a tényezőket, amelyek könnyebbé tették az életünket.
Viszont az is biztos, hogy valójában semmi kapcsolat nincsen azok között, akik a mindennapi életre hoznak olykor tökéletesen logikátlan és életszerűtlen szabályokat, illetve az ezeket elszenvedők között.
Az európai polgárok jó része bizonytalanságban él, lassan de biztosan „gyökértelenítik” őket, s szépen csengő szlogeneket és divatos prezentációkat kapnak álláslehetőségek helyett.
Még nem tudatosult benne, de azért már sejti, hogy a korábbi jólétnek annyi, az „évente lecserélem az autóm, mert megtehetem” című előadást levették a műsorról. Grátisznak odáig fajul a helyzete, hogy lassan érdemesebb az összekuporgatott kis pénzeket szalmazsákba tenni; ugyanis ne tévesszen meg senkit, hogy most játszanak az értékhatásokkal.
Az árak általában fölfelé, az értékhatárok meg lefelé mennek. A szociális és az egészségügyi rendszer is érzi a szorítást, kevesebből kellene kihozni többet, miközben súlyos probléma az elszegényedés, és a demográfiai folyamatok is sötét jövőt festenek föl.
Az emberek nem viccből járnak ki az utcákra megveretni magukat, és nem is a gyűlölet vezeti őket.
Tervezhető életet akarnak és nem vegetálni, a jó élethez való hozzáférés lehetőségei meg egyre szűkülnek. A Maslow-piramis legalsó fokát szeretnék elérni, miközben nincsenek munkahelyek, a meglévő állások is bizonytalanok.
Olyan dimenziók is támadás alatt állnak – például a család egysége –, amelyek a „modernek” szájhúzása ellenére is alapvető intézmények. Így úrrá lesz a reménytelenség és az anómia. Úgy általában is az lenne az elit feladta, hogy stabilitást hozzon és megvalósítható víziókat mutasson a társadalomnak.
Az emberek úgy érzik, hogy az európai elit elszakadt tőlük, és párhuzamos valóságban élve ki a fülét, ki a szemét, ki pedig a száját fogja be.
Muki
Magyar Nemzet
Ütőkártya, de nem aduász
A Gyurcsány–Bajnai-kormányzatok által teremtett csődállapotból a 2010-es választás után úgy rántotta vissza a kormány az országot, hogy kevesebb pénzt engedett kiszívni az országból.
Talán nem is véletlen, hogy a nemzetközi dicshimnuszok hirtelen gyalázkodássá váltak, a kárvallottak által mozgatott és az EU vezető pozícióiba állított tisztségviselők nem azért kritizálták a kormányt, ami a megbízóiknak valóban fájt, például a bankadóért, hanem a társadalomátalakító törvényeinket beleértve a végre megszületett igazi rendszerváltó alkotmányért is.
A törvényeinket, hatóságaink eljárásait antidemokratikusnak nyilvánítják, nem törődve azzal, hogy erős többséggel hozták a jogszabályokat, s a választók nagy többsége még mindig kitart a törvényhozók mellett.
Tekintve, hogy a demokráciahiányt szajkózó attakok rendre kifulladnak, időnként nevetségessé is válnak, ki kellett találni valamit, ami a kormányzatot fájdalmasan érinti.
Ezt a funkciót a deficiteljárás lebegtetése tölti be jelenleg. Az ennél is fájdalmasabb és tartósan hatékony fegyelmező hurokba a kormány ugyanis nem dugta be a fejét, amikor elvált az IMF-től, és minden erőlködés ellenére sem volt hajlandó újra közösködni vele.
Boros Imre
Magyar Hírlap
Ütőkártya, de nem aduász
Talán nem is véletlen, hogy a nemzetközi dicshimnuszok hirtelen gyalázkodássá váltak, a kárvallottak által mozgatott és az EU vezető pozícióiba állított tisztségviselők nem azért kritizálták a kormányt, ami a megbízóiknak valóban fájt, például a bankadóért, hanem a társadalomátalakító törvényeinket beleértve a végre megszületett igazi rendszerváltó alkotmányért is. A törvényeinket, hatóságaink eljárásait antidemokratikusnak nyilvánítják, nem törődve azzal, hogy erős többséggel hozták a jogszabályokat, s a választók nagy többsége még mindig kitart a törvényhozók mellett. Tekintve, hogy a demokráciahiányt szajkózó attakok rendre kifulladnak, időnként nevetségessé is válnak, ki kellett találni valamit, ami a kormányzatot fájdalmasan érinti. Ezt a funkciót a deficiteljárás lebegtetése tölti be jelenleg. Az ennél is fájdalmasabb és tartósan hatékony fegyelmező hurokba a kormány ugyanis nem dugta be a fejét, amikor elvált az IMF-től, és minden erőlködés ellenére sem volt hajlandó újra közösködni vele. Boros Imre Magyar Hírlap