Brüsszel pajzsa

                        Egyértelmű tehát, hogy mely kérdések osztják meg az európai politikát. Európa mint homogén nagyhatalom, vagy Európa mint a nemzetek együttműködése? Európa Achilles-pajzsának mintái átfesthetők egyes politikai céloknak megfelelően, de az alapvető és meghatározó értékek annak domborulataiban rejlenek. Flick László Magyar Hírlap

Hatalmas tartalék a rezsicsökkentésre

                            Amit elhatároztunk a rezsicsökkentésnél, annak a fedezete rendelkezésre áll a rendszerben. Ma biztosnak azt látjuk, hogy további tízszázalékos mérséklés következik a gáz és az áram lakossági árában, de folyik annak a vizsgálata is, hogy miképp lehet ebből továbblépni. Részlet a Németh Lászlóné fejlesztési miniszterrel készített interjúból - Magyar Nemzet

Pumpa vagy szivattyú?

                        Jó hír, hogy az Orbán-kormány döntése alapján nyár elején megkezdik a kisemmizett baromfitenyésztők kártalanítását.  ... A jó szándékú intézkedést Bajnai Gordon először „politikai propagandaakciónak” minősítette, később üdvözölte. (Meggondolta magát.) Az ellene tüntetők által „Lúdmillának” hívott exkormányfő jobban tenné, ha üdvözletek helyett inkább számot adna a pénzszivattyúzásban játszott szerepéről. Mert neki lehet majd kínos, ha a volt szocialista Karsai József által említett titkos Hajdú-Bét-dossziékból derül ki az igazság… Pilhál Tamás  Magyar Nemzet

Pünkösdi rózsa

A komlói példa

                    Ha még Komlón sem nyer a baloldal, akkor mégis hol akar? Ha az állítólagos hagyományos MSZP-s fellegvárakban szociálisan felelősebbnek tartják a konzervatív kormányzatot, akkor miben reménykednek? Mert külföldről pénzt, paripát, politikai támogatást kérhetnek és kaphatnak, ám szavazócédulákkal teli kamionokat nem. Megyeri Dávid Magyar Nemzet

Fricz Tamás: Bajnai, a Gordon - de kicsoda is ez az ember?

                                      Bajnai Gordon elszánta magát, hogy újra az ország miniszterelnöke legyen 2014-től. Ha nehezen is megy, vegyük ezt a szándékát komolyan, és nézzük meg röviden, kit kapnánk, ha Bajnaira tennénk a voksainkat. Kicsoda tehát Bajnai Gordon?   Először is: a múlt embere, méghozzá a posztkommunista múlté. Politikusi pályafutása a Kommunista Ifjúsági Szövetségben, a KISZ-ben kezdődött, több évtizedes kapcsolata Gyurcsány Ferenccel is innen eredeztethető – a pártállami diktatúra vezető köreiből jöttek mindketten. Bajnai és Gyurcsány a rendszerváltás idején a Creditum Kft.-ben együtt dolgoztak a párt- és KISZ-, valamint szakszervezeti vagyon felosztásában és átmentésében, szoros együttműködésben az MSZP-s Kiss Péterrel. Bajnai és Gyurcsány útjai 2006-ban ismét összeértek, Bajnai miniszteri és kormánybiztosi pozíciókat vállalt Gyurcsány Ferenc első és második kormányában, s túlzás nélkül mondhatjuk, hogy szinte miniszterhelyettesi funkciót töltött be. Miniszterhelyettesit abban a kormányban, amelyik e négy év alatt, 2006 és 2010 között végletesen eladósította és ezáltal tönkretette az országot. Gyurcsány volt jobbkeze lenne a jövő embere? Másodszor, Bajnai Gordon küldött ember, méghozzá a globális pénzügyi, gazdasági és politikai körök embere. (Hozzáteszem, miként barátja, Gyurcsány Ferenc is az volt.) Bajnait egyszerűen „kitalálták”: a Bajnai által alapított Haza és Haladás Alapítvány kezdettől fogva az Egyesült Államok Demokrata Pártjához húzó baloldali-liberális agytröszt, a Center for American Progress (CAP) partneri támogatását élvezi. Szigetvári Viktor tanácsadó egy helyütt úgy nyilatkozott, hogy a CAP néhány tízmillió forintot fizetett eddig az alapítványnak – elképzelhetjük, hogy ez valójában mit – vagyis mennyit – jelent és fog jelenteni. A CAP a Clinton család, illetve Hillary Clinton külügyminiszter szellemi hátországát testesíti meg. Egyáltalán nem mellékes, hogy Hillary Clinton 2011. júniusi budapesti látogatása alkalmával külön találkozott Bajnai Gordonnal. Kérdés – persze valójában nem kérdés –, vajon miről beszélgethettek? Megemlítendő itt, hogy a CAP mögött ott áll pénzével Soros György dollármágnás is. Emellett a New York-i Columbia Egyetem, valamint a Johns Hopkins Egyetem Haladó Nemzetközi Tanulmányok Intézete is vendégprofesszorrá fogadta Bajnait, aki egy másik fontos intézmény, a Transzatlanti Kapcsolatok Központjának munkájába is bekapcsolódik, mely intézetben megtalálható Simonyi András volt amerikai nagykövet, Charles Gáti Orbán-gyűlölő politológus és Francis Fukuyama is. (Charles Gáti Bajnai barátja.) Az amerikai magyar lobby vezetője, Lipták Béla a tavalyi év februárjában levélben figyelmeztette a Johns Hopkins University rektorát, hogy a munkatársak egy része azon dolgozik, hogy megdöntsék a törvényesen választott szabad magyar kormányt és visszajuttassák a hatalomba Bajnai Gordont. Harmadszor – és ez az előzőből szorosan következik – a nemzeti szuverenitás feladásának, az önfeladásnak az embere. Bajnai miniszterelnökségének egy éve alatt semmi mást nem tett a gazdaságpolitikában, csak és kizárólag azt, amit mondtak és előírtak neki az IMF-től, az Európai Uniótól, New Yorkból és Washingtonból. Gazdasági lépései önállótlanok voltak, egy irányítható ember lépései. Kiszolgálta az IMF és Világbank által a sok országra rákényszerített, mainstream-áramlatnak számító neoliberális gazdaságpolitika elvárásait, átfogó megszorításokat hajtott végre a lakosság felé, ezzel szemben kedvezett a befolyásos bankoknak és multinacionális cégeknek. Követte azt, amit már Gyurcsány Ferenc is művelt, szűkítve és lényegében megszüntetve a magyar gazdaságpolitika mozgásterét, nemzeti szuverenitásunkat. Nem véletlenül írta azt Gyurcsány Ferenc 2011-ben a blogjában, hogy „Bajnai politikai karaktere, ízlése hozzánk, a Demokratikus Koalícióhoz áll a legközelebb”, s hogy Bajnait könnyebb szívvel és mélyebb meggyőződéssel támogatja, mint bárki mást. Igen, Bajnaival újra megkapnánk a reinkarnálódott Gyurcsány Ferencet. Tréfásan szólva ez körülbelül olyan megoldás, mint amikor 1956 tavaszán leváltották Rákosit és jött helyette – Gerő Ernő. Ezt szeretnénk? Ezt akarjuk? S végül negyedszer, Bajnai Gordon egy erkölcsileg erősen kifogásolható, morálisan hideg ember. Miért is? Többek között: mindenben parírozott annak a Gyurcsány-kormánynak, amely eladósította és tönkretette az országot; nem szólalt fel az őszödi beszéddel szemben; nem szólt semmit, nem tiltakozott és nem mondott le erkölcsi okokból, amikor 2006 őszén a rendőrség kegyetlen brutalitással verte az ártatlan tüntetőket az utcán, lábbal tiporva az emberi és állampolgári jogokat. (Igaz, mostanában elhatárolódott az utóbbiaktól, de micsoda időbeli távolságban.) Továbbá: amikor a Wallis beszállt a Hajdú-Bét nevű cégbe, tönkretette azt, s amikor a libatenyésztők közül néhányan öngyilkosok lettek az elmaradt kifizetések miatt, nem mutatott együttérzést és nem kért bocsánatot senkitől – a mai napig ez nem történt meg –, pusztán arra hivatkozott, hogy „szakmailag nem értettek hozzá”. Valamikor a Népszabadságban pedig annyit tudott kicsikarni magából a hajdú-bétes viselt dolgaival kapcsolatban, hogy ő minden eddigi vele szemben indított perét megnyerte – és punktum. Ez, megmondom Önöknek őszintén, Horn Gyulára emlékeztet, aki, amikor felvetették neki, hogy a III/III-as ügynöktörvény alapján ő is érintett, és ezért erkölcsi okokból le kellene mondania, csak annyit mondott: igen, érintett vagyok. NA ÉS? Nos hát, kedves barátaim, én Bajnai Gordon válaszában éppen ezt a NA ÉS-t érzem ki újra, vagyis a morális felelőtlenséget és hidegséget. Ha Bajnai újra visszajönne, mint ahogyan „visszajött” Horn Gyula, Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc, akkor mindent elveszítenénk, amit az elmúlt három évben elért az ország a nemzeti szuverenitás és a közjó védelmében. Fricz Tamás Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom

Kérd Istent, hogy ezen az ünnepen téged is újítson meg Szentlelke által!

                                  Nagy Róbert, írta Apáról - a Partiumi településről   „Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak hívtak. Pál azonban úgy tartotta helyesnek, hogy ne vigyék magukkal azt, aki elvált tőlük Pamfiliánál, és nem ment velük együtt a munkába. Emiatt meghasonlás támadt köztük, és ezért különváltak egymástól: Barnabás magával vitte Márkot és elhajózott Ciprusba.” Ap. Csel.15, 37-39   Pünkösdkor, amikor a Szentlélek munkájának csodájáról, az első keresztyén gyülekezetek példaértékű vezetőiről és életéről szól az ige minden templomban, furcsa egy olyan élethelyzetről olvasni, amelyről az első olvasás után azt mondanánk, hogy na lám, még Pál és Barnabás is, meg a papok is veszekednek, hát mit várjunk a többiektől. Pünkösd alkalmával nem kiábrándítani akar bennünket ez a történet, hanem arra akar megtanítani, hogy mennyire komolyan kell venni az Isten szolgálatában a rendet, az intést, és arra, hogy konfliktus helyzeteket hogyan kezel egy hívő ember. Az igéből kiderül, hogy János Márk otthagyta Pált akkor, amikor erősítenie kellett volna. Pál ezért nem haragszik, csupán következetes, meg akarja tanítani János Márkot arra, hogy az Isten ügye nem kedv dolga, végzem, amikor jól esik, és abbahagyom, amikor meguntam. Így nem lehet és nem szabad Istent szolgálni! Jó lenne ezt nekünk is megtanulni. A szolgálatban nem én diktálok, hanem a Lélek. Pál és Barnabás nagyon jóba voltak, mégis meghasonlás támad köztük. Pál jó példa arra, hogy az Úr szolgálatában nem lehet más érdekeit is szem előtt tartani, csak az Isten országának ügyét. Jó látnunk, hogy a bibliai alakok sem tökéletesek, van külön elképzelésük és véleményük. Ez nem baj, a kérdés az, hogy a vitás kérdéseket tudjuk-e az Úr előtt rendezni, mert Isten csak egyet akar. Törekednünk kell erre, mert Isten csak oda ad áldást, ahol a felek ugyanazon véleményen vannak, amin az Úr. Ha a mai kapcsolatainkat nézzük, akkor ez a történet is pünkösdi csoda történet. Míg ma csak ellenségek vannak és nem ellenfelek, a Szentírásból kiderül, hogy János Márk nem haragudott meg Pálra az intésért, hisz tovább szolgálta Istent, halála előtt Pál hívatja is magához, mint hű szolgatársát, mert ahol a Szentlélek munkálkodik, legyőzi az emberit, a sértődést, a haragot és előjön az új ember, amelyik elfogadja a nevelő intést, és megújulva, Istenre figyelve végzi tovább a rábízott szolgálatot. Kérd Istent, hogy ezen az ünnepen téged is így újítson meg Szentlelke által! Ámen. refszatmar.eu   Áldott hetet mindenkinek! Töhötöm  

Leiningen Westerburg Károly egykori szobra - Törökbecse - Délvidék

                                        Az 1911-ben felavatott Leiningen-szobor. Felirata: ""Gróf Leiningen Westerburg Károly honvéd tábornok, ki Aradon új hazája szabadságának kihívásáért 1849. október 6-án, mint vértanú hősi halált szenvedett, porhűvelyed visszaállt ugyan e föld rögébe, de nemes lelked, annak vitézsége és geniuszod örökké élni fog magyar honunk egén és minden magyar szívében.""

Bayer Zsolt: Magántulajdon

                            A nagyméltóságú Helytartótanács úgy döntött a minap, a magántulajdon olyannyira szent és sérthetetlen, hogy a bizonyos pénzösszegekre kivetett magyarországi 98 százalékos extraadók nem tarthatók fenn, el kell őket törölni, és kamatostul vissza kell fizetni a pénzt azoknak, akiktől ilyen galád módon elvették.   Ismét okosabbak lettünk. S hogy még okosabbak legyünk, idézzük fel egy pillanatra a történteket. Nevezett 98 százalékos extraadót egy bizonyos Szalainé Szilágyi Eleonóra esete indukálta. Nevezett hölgy a BKV humánpolitikai igazgatója volt a Gyurcsány-érában. 2008 tavaszán százmilliós végkielégítéssel távozott a cégtől, majd visszajárt dolgozni havi szerény négymillióért. A botrány kirobbanása után (2009 nyara) kiderült, hogy ez általános gyakorlat a szocialista-szabaddemokrata kormányzat idején. Cimborák, barátok, elvtársak távoztak ilyen módon munkahelyeikről, majd dolgoztak tovább ugyanúgy. Csak a BKV-nál egy 96 nevet tartalmazó listát tettek közzé végkielégítésekről és fizetésekről. (Híre ment utóbb, hogy a felvett végkielégítésekből megfelelő percentet kellett visszaszolgáltatni megfelelő szocialista kori­feusoknak – így válik kristálytisztán érthetővé a magántulajdon szentsége…) Nos, ezt a különadót (büntetőadót) törölte most el a nagyméltóságú Helytartótanács. Mert a magántulajdon szent és sérthetetlen. Ugyanezt az elvet hangoztatják mostanában annak kapcsán, hogy a miniszterelnök a főpolgármesterrel buszozván az Andrássy úton, szót emelt a Balettintézet dolgában. Nem is szót: kifogást merészelt megfogalmazni a beste diktátor annak kapcsán, hogy egy portugál cég sok-sok évvel ezelőtt semmi pénzért, ügyeskedve, szocialista-szabaddemokrata városvezetéssel összejátszva, megfelelő kenőpénzeket feltehetőleg kicsengetve megszerezte magának a gyönyörűséges, műemléki védettséget élvező és amúgy is szimbolikus jelentőségű Balettintézet épületét, s azóta hagyja szétrohadni. Ott áll a Balettintézet elhagyatva, körbekerítve, szellemeitől megfosztva, düledezve, enyészetnek odavetve, a napjainkban divatos „magántulajdon-szentség” mementójaként. El is képzelem egy pillanatra, ahogy a lisszaboni városvezetést megkenve privatizálom magamnak a Belem tornyot, adok érte kevéske szart, ám megígérem, hogy a világ legfantasztikusabb szállodáját építem meg benne hamarosan. Aztán továbbadom – vagy nem –, de mindenképpen eltűnök, és engem többé nem látnak arrafelé, csak az I. Mánuel idejében épült torony lesz körbekerítve és rothadt csöndesen, egykedvűen. Biztosan hevesen védelmeznék a magántulajdon szentségét a portugál politikusok, és biztosan az én érdekemben írna jelentést az ügyről tavaris Tavares. (Apropó! A gyönyörűséges Szent György-hegyen áll egy csodálatos műemlék, a barokk Tarányi-pince. Sok-sok évvel ezelőtt szerezte meg egy svájci magánszemély. Azóta zárva, és pusztul, elhagyottan. Legalábbis ez volt a helyzet két évvel ezelőtt, amikor utoljára arra jártam. Meddig még? Mikor veszi meg a tulajdonostól az állam vagy az önkormányzat? Mert itt volna az ideje…) Amúgy pedig a következő hír jelent meg még április 8-án az Indexen: „Pánikra semmi ok: 100 ezer euró alatt minden bankbetét továbbra is sziklaszilárd biztonságban van. 100 ezer euró felett azonban újra megjelent a bukás esélye a betétesek oldalán is, ha egy bank fizetésképtelen helyzetbe kerül, legalábbis ez derül ki Olli Rehn, az Európai Bizottság monetáris és gazdasági ügyekért felelős alelnöke által a hétvégén tett nyilatkozatból.” S láss csodát: a minap ugyanez a hír (terv) nyert megerősítést az uniós pénzügyminiszterek tanácskozása után. Vagyis: miközben a nagyméltóságú Helytartótanács szigorúan összevont szemöldökkel áll ki Szalainé Szilágyi Eleonóra 100 milliós végkielégítéséért, mondván, óvja azt a magántulajdon szentsége, s ugyanilyen vehemenciával védi – egyelőre még csak ostoba, sunyi és gazemberekből álló sajtója által – az ebek harmincadjára juttatott Balettintézet tulajdonjogát, aközben minden skrupulus nélkül kész elvenni magánemberek – vagy cégek – 100 ezer euró feletti bankbetéteit, ahogy ezt Cipruson is megtette. És ahogy ott, úgy majd máshol is lesz ideológia a szabad rabláshoz. Ahogy Cipruson, úgy máshol is nekiállnak majd „orosz oligarcházni”, vagy ha az a kifizetődőbb, hát „arab oligarcházni” ezek a nyomorultak. S csak azért említem, mert ezek a nyomorultak előszeretettel magyarázzák el nekünk mostanában a demokrácia lényegét: emlékeznek még? Cipruson a szabadon választott parlament, vagyis a népakarat letéteményese elutasította a betétek elvételét. Ezt követően megoldották rendeleti úton, a demokrácia nagyobb dicsőségére. Miképpen Ausztriában, ahol ha valami nem tetszik az alkotmánybíróságnak, akkor gyorsan beemelik az alkotmányba. Ha kell, sima rendeleteket is. Figyeljenek: Az osztrák alkotmánybíróság a szabad vállalkozás jogának megsértése miatt elmeszelte a taxirendeletet. Erre az osztrák nagypolitika egyszerűen beemelte azt az alkotmányba. Ja! Ausztriában 25%-ban maximálták az egyetemekre felvehető német hallgatók létszámát. Tudja mi ez, Swoboda úr? Numerus clausus. Úgyhogy ideje befogni a szájukat! Bayer Zsolt Magyar Hírlap

Saját zászlójukat tiltották be az angolok, hogy védjék a muszlimokat - folytatódik az agyrém döntések sora Nyugat-Európa szerte

                        Betiltották az angol zászló köztéri felvonását egy angol kisvárosban. A példátlan döntést a helyi képviselő-testület azzal indokolta, hogy a szimbólum sérti a muszlimokat.   Vakargathatják a fejüket a brit szólásszabadság-jogi élharcosok, no meg a törvénykezés. A Sommerset megyei, 5620 lakossal bíró angol kisváros, Radstock helyhatósága szinte példátlan módon és okkal betiltotta az angol zászló használatát a településen. A merész húzás kezdeményezője a helyi képviselő-testület munkáspárti tagja volt. Eleanor Jackson arra hivatkozott, hogy az angol zászló, melyen fehér alapon egy vörös György-kereszt látható, sérti a Radstockban élő muszlimokat, hiszen a keresztes háborúkra emlékezteti őket. A groteszk történet számos helyen sántít. Először is a valamivel több mint 5600 radstocki egyikét sem kérdezte meg a képviselő-testület az ügyben, a javaslatot önkényes módon nyújtották be. Ezenfelül a tucatnyi helyi muszlim egyike sem panaszkodott korábban arra, hogy rémálmok gyötörnék az angol zászló láttán, sőt a bristoli mohamedán közösség vezetője (a radstocki muszlimok mecset híján ehhez a gyülekezethez tartoznak) kijelentette: nem hozott politikailag korrekt döntést a radstocki testület. A Brit Muszlim Tanács szóvivője rátett még egy lapáttal, szerinte a Szent György-kereszt a befogadást, nem pedig a kirekesztést jelképezi. A munkáspárti előterjesztő valódi motivációját saját maga fedte fel a helyhatósági ülésen: amellett, hogy a muszlimokat sérti, a Szent György-keresztes zászlót jobbára az angol szélsőjobboldaliak és a futballhuligánok lobogtatják, így szerint nincs létjogosultsága a városban. Arról már nem tesz említést, hogy a nemzeti jelképként számon tartott szimbólum névadója a Krisztus utáni 3. évszázadban élt, mintegy 300 évvel azelőtt, hogy a muszlim vallás megszületett volna. Minden bizonnyal a radstocki az első olyan eset a történelem során, amikor egy helyi végrehajtó testület saját több évszázados nemzeti szimbólumát betiltja. Bár a magyarok egy része minden bizonnyal a kis angol város lakóihoz hasonlóan érezte magát a FIFA idei döntése nyomán, A Magyarország–Izrael mérkőzésen tapasztalt szurkolói incidens miatt a szervezet határozati dokumentumában – mellyel zárt kapussá nyilvánította a magyar–román vb-selejtezőt – jelezte, az árpádsávos címer megjelenítése FIFA-rendezvényen szigorúan tilos. A palesztin zászló lobogtatása szintúgy. Bár nem sorolható szorosan egy kategóriába az angol esettel, 2010 márciusában Kassel városban (Németország) az izraeli zászlót tiltotta be az önkormányzati testület. Az indoklás szerint a zászló fenyegetőleg hat, és zavarhatja a gyalogosokat. A testület magyarázata szerint tulajdonképpen azért hozta meg ezt a döntést, hogy megvédje a lakosokat az antiszemita támadásoktól. Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom