Nincs olyan, hogy „jár” - akkor jár valami, ha teszünk is érte
A „felzárkóztatás” a hatvanas évektől a magyar szociálpolitika egyik kulcsszava volt, és alapvetően egyirányú, némileg kierőszakoló folyamatot jelentett. Ezzel szemben a „felzárkózás” kétirányú, az érintettek bevonásával történik, és nem pusztán adunk, lehetőséget teremtünk, hanem elvárjuk a megsegítettektől, hogy maguk is aktív résztvevők legyenek. Jogosultságalapú helyett mi munkaalapú társadalomban gondolkodunk. Nincs olyan, hogy „jár”. Akkor jár valami, ha teszünk is érte.
Kovács Zoltán
Magyar Nemzet
Orbán megállapodott a szövetségek vezetőivel
Megállapodást írt alá kedden a Parlamentben a 16 kiemelt sportági szövetség vezetőjével Orbán Viktor miniszterelnök, aki az ünnepségen hangsúlyozta: a megállapodás garancia arra, hogy egy eredményes magyar versenyzőnek vagy edzőnek se kelljen megélhetési okokból külföldön sportolnia.
Kiemelte, hogy jelentős fizetésemelést kapnak azok az edzők, akik világversenyeken komoly eredményt elért sportolókat nevelnek. Az ország identitását megalapozó kultúrához, tudományhoz és sporthoz hozzájárulók ugyanis nem kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy azért kelljen külföldön dolgozniuk, mert itthon nem tudnak megélni, ez lehetetlen – jelentette ki Orbán Viktor.
Mindennapos testnevelés
Magyarország az európai pénzügyi válság idején is képes úgy beosztani gazdasági erejét, hogy abból jusson sportra, utánpótlás-nevelésre, mert „Magyarország jövője a gyermekeinkben van (...), ezért ha gyermekekről van szó, akkor semmi sem drága, válság ide, válság oda” – mondta a kormányfő, aki ezzel kapcsolatban a kormányprogram végrehajtása fontos lépésének nevezte a mindennapos testnevelés iskolai bevezetését.
Megjegyezte, a 2012/2013-as tanévben összesen 314 ezer gyermek vett részt mindennapos testnevelésben.
Orbán Viktor szerint csupa olyan sportági szövetségnek biztosítanak állami forrást, amely már bőségesen bizonyította, hogy arra használja a közpénzt, amire a kormányzat szánta. Tájékoztatása szerint 2006 és 2010 között hozzávetőleg évi 16 milliárd forint áramlott be a magyar sportba, amit az elmúlt három év munkájával és a mostani megállapodással sikerül megduplázni.
A MOB véleménye a mérvadó
A miniszterelnök beszédében kitért arra is, nem véletlenül nem működik önálló sportminisztérium, ugyanis a kabinet a sportirányítási munka nagy részét nem akarta a kormányzati bürokrácia feladatává tenni, hanem a Magyar Olimpiai Bizottságra (MOB) bízta. Csak egy akkora sportállamtitkárság alakult, amely a MOB partnereként képes segítséget nyújtani a sportágak működtetéséhez – tette hozzá, megjegyezve, hogy a 16 kiemelt sportág kiválasztásában is a MOB véleményét tekintették mérvadónak. Felhívta a figyelmet arra is, hogy e 16 sportágban szerezték a magyar sportolók az olimpiai aranyérmek 96,4 százalékát.
Szavait azzal zárta, hogy sportot politikai alapon nem lehet szervezni, csakis nemzeti alapon, ezért most sem vizsgálták és a jövőben sem fogják, hogy egy sportolónak, edzőnek vagy sportvezetőnek milyen a pártszimpátiája.
A fiatalokra számítanak
Az ünnepségen Borkai Zsolt, a MOB elnöke a célok között említette, hogy az elkövetkező időszakban még több fiatal kezdjen sportolni. A MOB vezetője kiemelte: a magyarok olimpiai eredményei magukért beszélnek, amit azért sikerült elérni, mert vannak olyan fanatikus emberek, akik úgy érezték, fontos a sport támogatása, a fiatalok felkarolása. A 2020-ig szóló koncepció méltán fogja szolgálni a magyar sportot – hangsúlyozta Borkai Zsolt.
MTI, mno.hu, Patrióta Európa Mozgalom
Félrevezették az adósokat
Tovább gyűrűzhet a Kúria múlt heti, devizahiteleseket érintő ítéletének hatása, miután kiderült, hogy ez alapján a fizetésképtelen adósok kérhetik az ellenük indított végrehajtás felfüggesztését. Ráadásul a bankok egy része az OTP-től eltérően a teljes hiteldíjmutatójából is kihagyta a devizaátváltás költségét, vagyis nem a kölcsönök valódi árát tüntette fel.
Megtévesztő, a valósnál alacsonyabb árát tüntették fel a szerződésekben és a hirdetésekben azok a bankok, amelyek a teljes hiteldíjmutatóból (thm) kihagyták az árfolyamrést. Ez következik a Kúria múlt heti döntéséből, mely kimondta, hogy semmis az a szerződés, amelyikben nem szerepel a költségek között a devizaátváltás során alkalmazott árfolyamok különbsége.
A tárgyalás alperese, az OTP Bank ugyan nem esett ebbe a hibába, mivel a thm-be beleszámolták az árfolyamrés törlesztőrészletekre gyakorolt hatását is, de a bíróság döntésének értelmében ennek ellenére semmis lett az adott hitel a költségek hiányos feltüntetése miatt. Igaz, a Kúria az ítéletével végül ismét érvényesítette a szerződést.
A Magyar Nemzetnek nyilatkozó szakemberek azon a véleményen vannak, hogy a valósnál alacsonyabb thm-et használó bankok jóval súlyosabb hibát követtek el, mint az OTP, ezért az ő eseteiknek súlyosabb megítélés alá kell majd esniük a múlt héten hozott döntésben foglaltaknál. – Mivel már a kölcsön kiválasztásának pillanatában félretájékoztatták az ügyfelüket, hamis állításukkal jogtalan versenyelőnyre tettek szert a többi pénzintézettel szemben – jegyezte meg a lap egyik forrása.
Azt egyelőre nem lehet megmondani, hogy az árfolyamrés kihagyása a thm-ből a szándékos félrevezetésre vagy a jogszabályok nem egységes értelmezésére vezethető vissza. Mindenesetre az is előfordul, hogy ugyanazon bank egyik hitelénél beleszámolták az árfolyamrést, a másiknál pedig kihagyták.
Csécsi László
Magyar Nemzet
A családpolitika nem egyenlő a szegény politikával
... Pontosabban azért vagyunk rosszabb helyzetben, mert a szocialista pártnak semmilyen családpolitikája nincsen, ők kizárólag szegénypolitikában gondolkoznak. Ők sosem hoztak olyan döntéseket, ami a középosztály gyermekvállalást támogatta vagy megkönnyítette volna.
Elég csak a Bokros-csomagra gondolni, ahol például a kétgyerekes pedagógusházaspárok „magas jövedelmük” miatt elestek a családi pótléktól, vagy éppen a Gyurcsány–Bajnai-kormányok negatív intézkedéseire: a két évre csökkent gyedre, gyesre, vagy a megszüntetett szociálpolitikai támogatásra.
Nem véletlen, hogy mindkét esetben nagy visszaesés jelentkezett a születésszámban. De gondolhatunk a Medgyessy-kormány alatt gyakorlatilag felszámolt, gyermekek után járó adókedvezményre. A mi álláspontunk szerint a családpolitika nem egyenlő a szegény politikával.
Révész Máriusz, a kormányfő családpolitikai tanácsadója
mno.hu
Szabálytalan és értelmetlen a Tavares-jelentés
Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára: sem a mostani jelentésben, sem pedig korábbi vitákban nem tudtak konkrét példákat felmutatni az állítólagos jogsértésekre, így a dokumentum pártoskodástól túlfűtött, és minden ténybeli alapot nélkülöz. Eltelt egy év a legutóbbi vita óta, eltelt két év az új alaptörvény elfogadása óta, eltelt lassan három év a médiatörvény elfogadása óta konkrét jogsérelmekről azóta sem esett szó.
hirado.hu
Kémkedés vagy hazaárulás? - botrányosan csekély a kiszabott büntetés mértéke!
Megdöbbent a kémbotrány főszereplőire kiszabott, szerinte megmagyarázhatatlanul enyhe ítéleten Gálszécsy András, az Antall-kormány egykori titokminisztere, a Debreceni Törvényszék katonai tanácsa által pénteken kihirdetett elsőfokú döntésről. A jogvégzett szakember szerint a történtekre jobban illik a hazaárulás fogalma, ami azonban már nem szerepel a törvényben.
– Hivatali ideje alatt vagy az után hallott-e bármely külföldi partnerszolgálat berkein belül a nálunk 2011-ben kirobbant kémbotrányhoz hasonló esetről?
– Sem a partnereknél, sem pedig egyéb szervek vonatkozásában soha életemben nem hallottam olyanról, hogy egy titkosszolgálat egy idegen állam úgynevezett szakembereit beengedje a saját hivatalába azért, hogy az apparátusa megbízhatóságát ellenőrizze.
Ez szerintem Abszurdisztánon kívül sehol sem fordulhat elő. Nagyon kíváncsi lennék az ítélet indoklására. Már nagyon régen nem vagyok jogász, és büntetőjoggal egyébként sem foglalkoztam, de jól tudom, hogy a kémkedés megállapításának megvannak a törvényi feltételei.
Ha ezek a fennálltak, márpedig az ítélet szerint ez így lehet, akkor nem értem a verdiktet. Két év tíz hónapot adni egy akkor hivatalban lévő miniszternek, valamint kémfőnöknek, akik a saját hazájuk ellen kémkedtek, illetve ahelyett, hogy elhárították volna a kémkedési kísérletet, hírszerzőket engedtek be az elhárításhoz, az legalább olyan abszurd, mint maga az egész ügy.
2003–2004 tájáról emlékszem az egyetlen kémkedési ügyre, amelynek terheltje egy honvéd tiszthelyettes volt, akit az egyik szomszédos ország hírszerzése fizetett le. Ez a személy a saját alakulatáról szolgáltatott információkat, amiért ötéves szabadságvesztéssel büntették, most pedig a miniszter is megúszta két év tíz hónappal.
Vagy igaz, hogy kémkedtek, és akkor a büntetési tétel felső határát kellett volna kiszabni velük szemben, vagy nem igaz, és akkor fel kell őket menteni, de ezért a bűncselekményért nem illik ilyen csekély büntetést kiszabni.
– Mennyire tartja valószínűnek azokat a sajtóhíreket, hogy az idegeneknek a Nemzetbiztonsági Hivatalba történt beengedésével technikai támadás is érhette a polgári elhárítást?
– Nem tartom elképzelhetőnek, hogy ha egy idegen hatalom hírszerzőit beengedik az elhárítás épületébe, akkor azok ne használnák ki az összes adódó lehetőséget. Kérdés, hogy miként ellenőrizték azt a technikát, amit behoztak, és az eszközök valóban csak arra voltak-e alkalmasak, hogy a miniszter és a főigazgató által megbízhatatlannak tartott elhárítótisztek szavahihetőségét megállapítsák. A veszélyt azonban nem csak ebben látom. A poligráfos ellenőrzéshez ugyanis a végrehajtók teljes személyiségképet kaptak azokról, akiket átvilágíthattak, és ezeket az adatokat magukkal is vihették. Nem tudható, hogy hány olyan fiatal elhárítótisztről rendelkeznek az említett információkkal, akik évek múlva ennek a szervezetnek a vezetői lehetnek.
– Milyen, a magyar elhárítást érintő adatok érdekelhették leginkább az átvilágítókat?
– Lényegében minden érdekli őket, amit nyílt adatokból, például diplomáciai forrásokból nem lehet megtudni. A legértékesebb információk azok, amelyekből kiderül számukra, hogy kik folytatnak az ő berkeikben ellenérdekű, ebben az esetben Magyarország érdekeit szolgáló hírszerző tevékenységet. Ezt úgy lehet felderíteni, ha sikerül megtudni, hogy ki küldte őket, és a legnagyobb fogásnak az minősül, ha meg tudják szerezni azt a listát, amely az ő hazájukban dolgozó hírszerzők valódi és álneveit, illetve fedőfoglalkozásait tartalmazza.
– Ennek tükrében mi a véleménye a Szilvásy Györggyel és társaival szemben megfogalmazott kémkedés vádjáról?
– Értékelésem szerint ha mindez előfordult, akkor nem kémkedéssel, hanem a büntető törvénykönyvben már nem szereplő hazaárulással állunk szemben. Aki ezt elkövette, az nem kémkedett, hanem másoknak teremtett lehetőséget arra, hogy az országuk érdekeit súlyosan sértő kémtevékenységet folytassanak.
Magyar Nemzet, Patrióta Európa Mozgalom
Az arabok pénzéből szállna fel a Sólyom
Miért éppen Sólyom a tervezett magyar légitársaság neve? A legtöbb véleményező ezt a kérdést feszegette, míg mások felvetették, hatósági engedély hiányában korainak tűnik az augusztusi indulás, illetve az, hogy van-e Magyarországon új légitársaság indításához szükséges tőke.
Senki sem vitatja, hogy a magyar gazdaságnak és turizmusnak nagy szüksége lenne egy budapesti bázisú, Malév méretű hagyományos légitársaságra. A Sólyom Hungarian Airways tervezett indulásáról szóló, a szombati Magyar Nemzetben megjelent cikkre érkezett nagy számú reakció azt mutatja, hogy a probléma a szakmai és a szélesebb közvélemény elevenébe talált. A hozzászólók egy része már az elnevezésen fennakadt, és sokan úgy vélték, a Sólyom nehezen illeszkedik a nemzetközi nyelvi környezethez. A lapot tájékoztató forrás szerint a nevet tesztelték, és hallás után könnyen kiejthetőnek találták külföldiek is.
Ennél komolyabb ellenvetések is olvashatók azonban a szakmai sajtóban. Ezek szerint a Sólyom mind a mai napig nem rendelkezik hatósági üzemeltetési engedéllyel, és ez valószínűtlenné teszi az augusztusi indulást. Mások arra mutattak rá, hogy a Malév hagyatéka, az EU-n kívüli repülési jogok legértékesebbjei már elkeltek. Mások az európai légi piac helyzetét elemezve jutottak olyan következtetésre, hogy nincs létjogosultsága Budapesten egy ötvengépesre tervezett flottát üzemeltető légi fuvarozónak.
Külföldi befektetőktől kap pénzt a Sólyom
A felvetésekkel a Magyar Nemzet megkereste névtelenségéhez ragaszkodó reptéri forrását, aki elmondta, hogy az új légitársaság beindításának előkészületei másfél éve tartanak. Ennek során többek között megállapodás született ománi és egyesült arab emirátusbeli befektetőkkel a légi cég kisebbségi tulajdonlásáról, a kiadások finanszírozásáról.
A nyilvánosan elérhető cégadatok szerint ugyanakkor a cégnek jelenleg nincs külföldi tulajdonosa, csak egy magyar, az idén áprilisban alapított Sólyom Befektetési és Vagyonkezelési Holding. Ennek a holdingnak három magyar magánszemély a tagja, Vágó József, a Sólyom ügyvezetője mellett Hurtyák Róbert András és Lucsik János. A cég tőkéje 500 ezer forint. A holding májusban több mint egy tucat további kft.-t hozott létre. A céghálózatból kirajzolódik egy leendő légitársaság különböző munkafolyamataira specializálódott cégrendszer.
Akárhogy lesz is, tény, hogy az új magyar légitársaság indulása túlmutatna önmagán. Miként a szombaton megjelent cikkben olvasható, a Sólyom esetleges megjelenése új helyzetet teremtene a reptéren is. A Budapest Airport megvalósíthatná tervezett fejlesztéseit, és akár újra megnyithatná az 1-es terminált.
Magyar Nemzet
Petr Necas távozó cseh miniszterelnök bírálja az Európai Parlamentet
Petr Necas kijelentette: mély csalódást érez, és nagyon csodálkozik azon, ahogy az Európai Parlament (EP) Magyarországgal szemben eljárt. A cseh kormányfő, aki hétfőn nyilatkozatban reagált a Magyarországot bíráló Tavares-jelentés elfogadására, leszögezte: nincs kétsége afelől, hogy Magyarország demokratikus állam, ugyanakkor kétségesnek tartja, hogy legitim-e az EP határozata.
„Elfogadhatatlan, hogy bármiféle parlament egyszerű többséggel politikai döntést hozzon arról, hogy egy államban betartják-e vagy sem az alapjogokat. Elsősorban azért, mert egy ilyen döntés semmi esetben sem lehet politikai” – jegyezte meg Necas.
Rendkívül veszélyes precedenst jelent
Az EP eljárása – vélekedett Necas – azt a látszatot kelti, mintha az Európai Unió (EU) ezen testületének az volna a célja, hogy helyettesítse az EU-ban meglévő klasszikus hatalommegosztást valamiféle EP-felügyelettel. „És nemcsak az uniós ügyekben, hanem az egyes tagállamok ügyeiben is. Ilyen szempontból az érintett Tavares-jelentés rendkívül veszélyes precedenst jelent” – állította a miniszterelnök, aki három év után a héten távozik tisztségéből kabinetfőnökének korrupciós botránya miatt.
Necas nyilatkozatával kiállt Budapest mellett, s azt hangoztatta, hogy nem az EP feladata arról dönteni, sérültek-e az alapjogok Magyarországon.
Rámutatott: Csehországban sem a parlament, hanem az alkotmánybíróság feladata az alapjogok védelme az állam esetleges beavatkozása ellen. A cseh miniszterelnök szerint a Tavares-jelentés nem tartalmaz semmiféle konkrét példát az EU-ban érvényes alapjogok magyarországi megsértésére.
Kuriózumnak minősítette az alkotmánybírósági jogkör gyengítésének bírálatát egy olyan helyzetben, amikor több EU-tagállamban ez a testület nem is létezik.
MTI, MNO Patrióta Európa Mozgalom
A Tavares-jelentés célja az államok szuverenitásának eltörlése
Eva Maria Barki Bécsben élő jogász szerint az állami szuverenitást sérti a Tavares-jelentés. Eva Maria Barki a jelentés körül a magyar sajtóban zajló vitához hozzászólva rámutatott, hogy az osztrák alaptörvény a magyarral ellentétben nem tartalmazza az emberi jogok katalógusszerű felsorolását.
Az MTI kérdésére kifejtette: noha az Emberi Jogok Európai Chartája és az Emberi Jogok Európai Egyezménye alkotmányjogi rangban van Ausztriában, magában az úgynevezett alkotmánytörvényben nem szerepel az emberi jogok tételes felsorolása. Az 1867-es államtörvénynek a tágabb értelemben vett alkotmány részét képező egyes rendelkezéseivel kapcsolatban azt emelte ki, hogy azok csak az állampolgárokra vonatkoztatva ismerik el az alapvető jogokat. Ausztriát eddig nem bírálták emiatt – érvelt Eva Maria Barki.
A Tavares-jelentés felszámolja az önrendelkezést
Úgy vélekedett, hogy az Európai Unió és az Európai Tanács a múlt héten elfogadott jelentéssel túllépi hatáskörét, megsérti saját szerződéseit és egyben az ENSZ alapokmányában a népek önrendelkezéséről és az államok szuverén egyenlőségéről lefektetett elveket.
„Minden állam alkotmánya belügy. Kifogás egy alkotmány ellen csak abban az esetben lenne igazolt, ha a demokrácia alapvető normáit sértik meg” – fogalmazott. Úgy vélekedett, a Tavares-jelentés politikai célja „az államok szuverenitásának és a népek önrendelkezésének felszámolása”.
MTI, MNO, Patrióta Európa Mozgalom
Fricz Tamás - Az örök labanc, vagy elegánsabban: az örök kollaboráns
Göncz Kinga, Bokros Lajos és részben Tabajdi Csaba a Tavares-féle jelentés európai parlamenti vitájában francia, esetleg portugál, osztrák, holland vagy belga baloldali-balliberális képviselőként viselkedtek. Ők az igazi labancok, az igazi kollaboránsok. Lelkük rajta! Persze némileg tréfásan kiindulhatnánk abból is, hogy lassan csak levetjük régi Göncz-einket és átöltözködünk, ám tény, hogy ebben Bokros teendőink – az ország gazdasági helyzetének orvoslása – egyelőre megakadályoznak. De semmi taBajdi, előbb vagy utóbb erre is sor kerülhet. Ám ezt sem tréfásan, sem másként nem mondhatjuk. Ugyanis Göncz(ová), Bokros és Tabajdi (kiegészülve persze Herczoggal és Gurmaival) – miként Juhász Gyula Annája – a történelemben mindig is jelen lévő, újra és újra felbukkanó, örök jelenségek. Így volt és így van ez minden országban, legfeljebb egyes országokban több, más, szerencsésebb sorsú országokban kevesebb jut belőlük. A mi országunk, a mi történelmünk ebből a szempontból a legkevésbé szerencsések közé tartozik, annál is inkább, mert történelmünkben több évszázadon keresztül külső birodalmak uralma alatt álltunk, s mindig bőségesen akadtak „jelentkezők”, akik hűségesen kiszolgálták ezeket a külső hatalmakat. Igaz volt ez már a török és a Habsburg-uralom alatt is, de természetesen megtaláljuk szép számmal a kollaboránsokat a náci megszállás időszakában, a Rákosi-diktatúrában, majd a Kádár-féle nyálas-nyúlós „puha” diktatúra évtizedeiben is. Persze rögtön feltehető a kérdés: miért mondom én azt, hogy a Göncz-féle kompánia labanc és kollaboráns, amikor ma már végre a baráti, sőt már-már testvéri Európai Unióban vagyunk, ahol egyenrangúság uralkodik a nemzetek között. S ahogyan hallhattuk is a strasbourgi vitában Verhofstadttól vagy más, minket szerető – pardon, inkább imádó – balliberális képviselőtől (lásd Lunacek asszony), ők Magyarország barátai, tanácsaik a javunkat szolgálják. Vagyis, hol van itt a birodalmi alávetettség, hol van itt a külső hatalmaknak való kiszolgáltatottság, s ha ez nincs, akkor miféle labanc-kollaboráns mentalitásról papolok én itt? Igaz, nagyon igaz: az EU az egyenrangú tagországok társulata, sőt szövetsége. Papíron pedig mindenképpen az. De amikor az egyenrangú és „barát” Guy Verhofstadt, Hannes Swoboda és modorban mindenki fölé magasodva Daniel Cohn-Bendit gyűlölettel teli és fenyegetőző, vádaskodó, a szó szerint ökölrázó üvöltözését hallgatom a baráti és egyenrangú viszonyról, a jó tanácsokról, a „visszautasíthatatlan ajánlatokról”, akkor sajnos kicsit elbizonytalanodom. Belátom, ez valóban az én hibám. Nem érzem igazán ebben az ökölrázásban a szeretet simogató megnyilvánulását, valószínűleg azért, mert nem vagyok eléggé érzékeny. Meg nem vagyok eléggé labanc. Másfelől még nem nőttem fel ahhoz, hogy megértsem, hogy a barátság és az egyenrangúság elsődleges megnyilvánulása mégiscsak az kell legyen, hogy a barátok – a baloldali barátok – az EU-ban kiválasztanak minket, magyar barátokat, s e baráttal szemben tízezerféle kötelességszegési eljárást, vizsgálatot, bírósági eljárást, bizottsági jelentést, sőt eddig nem látott és nem hallott, új, csak miattunk létrehozott koppenhágai bizottságokat hoznak létre és indítványoznak. Úgy látszik, még nem vagyok elég érett ahhoz, hogy megértsem: a barátság elsődleges megnyilvánulása, ha a barátot permanensen vizsgáljuk, pellengérre állítjuk, megbüntetjük, utasítjuk, kioktatjuk. Miért van az, hogy nem értem? Mi bennem ez az élhetetlenség? Gönczék már értik. Ők tudják: ez az átfogó vizsgálósdi és megalázósdi értünk van. És e mögé oda kell állni (persze utána a pénztárhoz is oda kell állni, és a felkínált zsíros állásokat is el lehet fogadni). A labancmentalitás örök. Eszembe jut az 1990-es első szabad választások előtti kampány. Akkor történt, hogy egy ismerősömmel beszélgettem, s kérdeztem, kire szavaz. Azt mondta: hát az SZDSZ-re, mert az a legjobb, ha a zsidók nyernek, mert akkor sok pénz lesz az országban, és nekünk – s persze neki – is jut valami kevés (mondjuk egy morzsa) a rengeted dohányból. Ő volt az „okos”. S ebben a történetben nem a zsidóság az érdekes (aki itt most antiszemitázásba kezd, azt máris – persze szimbolikusan – pofon vágom, bár utálom még a szimbolikus erőszakot is). Hanem a mentalitás, ami örök. De azért tudom: annak idején A Tenkes kapitányát nézve mindannyian a kurucok oldalára álltunk. Hej! Fricz Tamás mno.hu