Azt hittem, Gyurcsány hírhedt „igazságbeszéde” után már nem hazudik többé az MSZP, hanem csakis az igazat, a tiszta igazat mondja. Keservesen kellett csalódnom: Török Zsolt szocialista szóvivő és neves gondolkodó nemrég arról értekezett, hogy a devizahitelesek eladósodásának fő okozója a Fidesz és Járai Zsigmond volt jegybankelnök. Tényleg: van-e határa a hazugságnak a demokráciában – vagy everything goes, azaz minden mindegy, minden OK?
Fontos kérdés ez, a demokrácia hitelességének és komolyan vehetőségének kérdése. Mert azt mindannyian pontosan tudjuk, hogy a diktatúrák szerves, természetes része a hazugság, az emberek tudatos félrevezetése, a Potemkin-falvak felépítése, az emberek „növekvő jólétéről”, a „kommunizmus állandó és töretlen fejlődéséről” szóló híradások.
A diktatúrák a hazugságok nélkül gyorsan összeomlottak volna. De a demokráciákat vajon nem éppen azért szeretjük, mert ez az egyetlen politikai berendezkedés – jó, a legkevésbé rossz –, amelyik az igazság kimondására, a választópolgárok hiteles tájékoztatására épül, már csak azért is, hogy valóban szabad választásokon döntsenek az emberek saját sorsuk felől?
Persze, persze, Önök is tudják, én is tudom, hogy álnaiv kérdés ez. De ne legyintsünk túl gyorsan mi, az „okosak”, a „realisták”. Ugyanis, bármilyen fájó, ha egy demokratikus rendszerben a politikusok szavai és a tények között nincs semmilyen kapcsolat, sőt, ha a tények és a politikusi szavak élesen ellentmondanak egymásnak, akkor valóban nem beszélhetünk hitelesen működő demokráciáról!
A 2006-os kampány egyébként éppen erről szólt: a választópolgárok a valóságos gazdasági helyzetnek pontosan az ellenkezőjét „tudhatták meg” a kormánypárti politikusoktól, Gyurcsány Feritől, Veres Janitól, Kókától és a többiektől. (Ferenc éppen ezt ismerte be az őszödi akadémiai székfoglalójában.)
Vagyis azt, hogy a gazdaság kitűnő állapotban van – miközben katasztrofális állapotban volt. Szerény, de nem elhanyagolható különbség – annyi, ami igazság és hazugság között van. Mellesleg: az akkori Európai Bizottság is, élén Almunia pénzügyi bizonytalannal, asszisztált ehhez az oltári hazugsághoz.
Azért – mint később érveltek –, hogy „a tények ne zavarják meg az embereket a választásban”. Bizony, bizony: a tények nemcsak makacs dolgok (Hegel), hanem zavaróak is, pláne ha az EU feltétlenül egy „európai” és „modern” kormányt szeretne továbbra is hatalmon tartani Magyarországon (gyengébbek kedvéért: az európai és modern itt Gyurcsány Ferencet jelenti EU-s nyelven), nem engedve, hogy jöjjenek a nácik és fasiszták – élükön Orbán Viktorral – s kezdődjenek a pogromok.
S íme, 2013 augusztusában Török Zsolt számára is nemcsak makacs dolgok a tények, de zavaróak is. Szerinte a Fidesz és Járai Zsigmond tehet a devizahitelesek eladósodásáért, hiszen az első Orbán-kormány vezette be 2001-ben a devizahiteleket, s Járai tartotta magasan a kamatokat.
Csakhogy a tények sorában vannak lényeges s kevésbé lényeges mozzanatok. A lényeges tény itt az, hogy az első Orbán-kormány olyan kedvezményes otthonteremtési hitelt vezetett be, amelyik ab ovo kizárta, hogy bárki gondoljon a devizahitelre. Aki mégis, az spekulációs célokkal megtehette, de ebből bitang kevés volt.
Egészen addig – s itt az újabb lényeges tény!! –, amíg a álszocialista kormány 2003-ban meg nem szüntette az államilag dotált lakáshiteleket. Ennek hatására, kényszerből vették fel az emberek a devizahiteleket, méghozzá minden, ezzel kapcsolatos tapasztalat nélkül. Egy-két év alatt elszabadult a devizahitel-felvételi „pokol”, s itt jön be a második legfontosabb tény: a Gyurcsány-kormány semmit nem tett a láthatóan fenyegető, időzített bombát jelentő folyamatok megállítására! (Miként ezzel szemben például Lengyelországban és Romániában is időben léptek és szabályozták a devizahitelezés gyakorlatát, kifejezetten a lakosság érdekében.)
A lényeges tény tehát itt a következő volt: a rendkívül kedvezményes otthonteremtési hitel kivezetése, majd az emberek magukra hagyása a devizahitelekkel, akiknek érthető okoknál fogva (diktatúrákban szocializálódtak) fogalmuk sem volt a létező veszélyekről. Török Zsolt azonban face to face oltári hazugságokat állít, s abban bízik, hogy hisznek neki és a szociknak az emberek olyan nyolc év után, amelyben valóságosan lenullázták az országot.
Török Zsolt és a szocialisták azonban brutális hazugságaikkal a demokrácia komolyságát veszélyeztetik, pedig van amúgy is elég baja a „legkevésbé rossz” politikai rendszernek. Az eltörökzsoltosodás azzal fenyeget, hogy végül a demokráciából marad a nagyotmondás és a handabandázás, s végül már csak az számít, ki tud hitelesebben vicceket mesélni és esti meséket mondani.
Hitler annak idején azt mondta, hogy a tömeg ostoba és nőies, könnyen irányítható és megvezethető („munkásságával” igyekezett bizonyítani is ezt). Vajon Török Zsolt is ugyanazt gondolja, mint Hitler?
Fricz Tamás - mno.hu
kattints a VIDEÓRA:
http://www.youtube.com/watch?v=GyAWOPsTU2k
Bajnai Gordon és Mesterházy Attila beszédeiben az Orbán-kormány leváltásának fontosságára helyezi a hangsúlyt. Mintha csak technikai kérdés lenne, és a kampány ezen túl nem szólna többről. A már-már túl direkt módon közvetített cél ez, Bajnai és Mesterházy egyéni célja pedig, hogy magát elsősorban Orbán Viktor személyes kihívójaként pozicionálja. Az ellenzéki politika azonban nem ott kezdődik, hogy egy politikus kihirdeti, hogy felvette a kesztyűt. Veszélyes vetélytárssá sem attól válik valaki, hogy elvállalja ennek „tisztségét”.
... A „baloldali” ellenzéki szerveződést tehát nem a kisemberek és a szegények igazsága irányítja, hanem az egyéni egzisztenciális érdekek. A jelöltkérdés egyelőre nem a hatékonyságról szól, hanem nehézkes kompromisszumkeresésről. Az, hogy az egyéni hatalmi érdekek versenye zajlik, jól mutatja a prioritást. Az ellenzéki erők fő célja látványosan a vezető pozíció megszerzése.
Magyar Hírlap - Flick László
Az MSZMP, a KISZ, a SZOT és a többi hasonló szervezet ingatlanaiból „szent” magántulajdon lett, hogy aztán a csődbe ment és juttatott vállalatokról ne is szóljunk. Az Európai Unióhoz való, áhított csatlakozás sürgős volt éppen azok számára, akik ezután már a brüsszeli jogfelfogás és jogértelmezés oltalmában „igazi” tőkésekké, beruházókká, bankvezérekké válhattak.
„A pénztártól való távozás után reklamációnak helye nincs” – olvashattuk a szocializmus boltjaiban a feliratot, és nem is reklamáltunk, hiszen a pénztártól főleg a szemfüles baloldaliak távoztak,„nem erkölcsösen, de jogszerűen”, miként Horn Gyula mondta.
Így lett nemzetközivé a világ tényleg, igaz, nem szocialista, hanem kapitalista keretek között.
Magyar Hírlap - Szentmihályi Szabó Péter
Az örök dilemmára, hogy az eltávozottak vagy az itthon maradtak-e a keményebb legények, képtelenség választ adni. A 20. század megmutatta, hogy mind a két élethelyzet embert próbáló. És talán a kérdést is rosszul tesszük fel: valójában ugyanis az egyén boldogságfoka számít, az, hogy mennyire találja meg a saját útját idegenben vagy itthon. Sokan önmaguk elől futottak és futnak külföldre, ennek odakint is összeomlás a vége. Akad, aki egyszerűen nem tud nemet mondani, ha ötször akkora fizetéssel kínálják meg. És bizonyára vannak, akiknek egyszerűen nincs jobb ötletük, így kerülnek külföldre. ... Ha csak a pénz vonzotta volna eleinket, már réges-rég üres lenne a Kárpát-medence. Akadt itt néhány nemzedék, nekik nem a devizakölcsönnel és a pályaválasztási dilemmával, hanem a fejükre hulló bombákkal, elállatiasodott katonákkal, vagyonelkobzással, sűrű halállal, meneküléssel, csengőfrásszal telt az életük. Mégsem siránkoztak, mégsem zokogtak egymás vállán, hogy akkor most irány a nagyvilág… A régiek jobbak, keményebbek voltak, mint mi, egyszerűen azért, mert a borzalmakat megtapasztalva pontosan tudták, hogy az élet több mint pénz kérdése. Az élet egyszerűen maga az élet: ha van, akkor jössz rá, hogy milyen gazdag is vagy valójában. Magyar Hírlap -Szentesi Zöldi László
kattints a VIDEÓRA és a képekre - érdemes!! http://www.magyarvagyok.com/videok/1-Zene/3795-Gyopart-a-Hargitarol-hozzatok-a-szekely-hosok-halhatatlanok.html Részlet Koltai Gergely rockoperájából: Gyopárt a Hargitáról hozzatok, a székely hősök halhatatlanok!
Helmut Kohl kormányzása elején arról informálta Margaret Thatchert, hogy Németországnak nincs problémája az odaérkezett portugálokkal, olaszokkal, és dél-ázsiaiakkal, mert ők sikeresen illeszkednek be új környezetükbe, a törökök viszont más kulturális környezetből származnak. A kultúrák közötti különbség ecsetelésére Kohl két példát hozott fel: a kényszerházasságot és a feketemunkát. A kancellár az integrációs feladatot megoldhatatlannak tartotta, tekintettel az országban élő külföldiek magas számára.
Váratlan őszinteséggel reagált Helmuth Kohl arra a hírre, hogy 1982-ben komolyan foglalkozott az NSZK-ban dolgozó török vendégmunkások létszámának radikális csökkentésével.
A mozlimok integrációs hajlamát bíráló volt berlini szenátor, Thilo Sarazzin hasonlóságra utal Kohl egykori állásfoglalása, és a mai helyzet között. „Ismert muzulmán emigránsok nagy részének egész Európában vitatott beilleszkedési problémája, de a politikusok ezt szívesen elhallgatják vagy elkenik”.
Az Európai Unió jogsértéssel vádolja Németországot egy olyan rendelkezés kapcsán, amelyet a berlini kormány az integrációs politika egyik legfontosabb alapelemének tart: ellenőrizni azon nem EU-polgárok németnyelv-tudását, akik már a köztársaságban élő házastársukhoz akarnak áttelepülni.
Magyar Nemzet
Paksy Mária pszichiáter-addiktológus az Alkotmánybíróság hajléktalanokkal kapcsolatos döntésével száll vitába. Az Ab szerint a foglalkozásnélküli hajléktalan alkoholfüggő, lecsúszott és reményét, motivációját vesztett egyénnek jogai vannak az életmód fenntartását illetően akár saját egészsége és élete ellenében is.
Az adófizető állampolgárnak viszont nincs joga ahhoz, hogy egészséges környezetben, biztonságos körülmények között – nem pedig emberi ürülék, vizelet, hányadék, gennyes köpettócsák között szlalomozva közelítse meg a szomszédos élelmiszerboltot, otthonát, munkahelyét.
Nincs joga ahhoz, hogy büszke legyen hazája szépségei iránt érdeklődő turisták előtt, ne szemlesütve menjen szembe velük, akik fejüket csóválják és undorodva haladnak át az egyik legforgalmasabb, a Várhoz és az Országos Levéltárhoz, a Halászbátyához és a Mátyás-templomhoz átvezető budai téren.
A hajléktalanhelyzet megoldásához nem elegendő a társadalom részéről biztosított sokrétű és összetett stratégia, az egészségügyet és a szociális hálózatot is magába foglaló komplex segítségnyújtás. Elengedhetetlen az érintett fél számon kérhető, adott esetben szankcionálható kötelezettsége is a mindennapi társadalmi normák betartását illetően.
Magyar Hírlap
Gál Péter olvasói levelében elgondolkodtató javaslatokat fogalmaz meg a Barroso által kezdeményezett Európa-narratíva kereséséhez. Európa a szuverén országok megegyezésen alapuló szövetsége, a nyelvek fennmaradásának záloga.
Az egyének szabadságjogai és a közösségek jogai mellérendelten léteznek és gyakorolhatók.
A nemzetek vezetői készek a történelmi kiegyezésekre, a világban a béketeremtés és a békességszerzés lenne a hajtóerő. Európa: bátor megszüntetni a virtuális tőke okozta adósrabszolgaságot, és nem tűri el az uzsorakamatot.
A gazdaság alapja az értékteremtő munka, nem a spekuláció.
A multinacionális cégek és bankok profitjuk arányában részt vesznek az államok társadalmi közteherviselésében.
Minden munkaképes ember dolgozni tud, és keresetéből eltartja magát és családját. A munkavállalók, a munkaadók és a kormányzatok közt partneri viszony uralkodik.
Európa felelősséget vállal minden természeti érték fennmaradásáért. Nem pocsékolja az energiaforrásokat, az öncélú fogyasztási igény keltését nem pártolja.
Európa: a szegény országok felkarolója, a családi gazdaságok és vállalkozások védelmezője.
A politikusok nem egy szűk gazdasági és pénzügyi elit végrehajtói.
A népegészség ügye nem a gyógyszergyártók profitszerzésének függvénye. A kultúra gyümölcse a katarzis, nem az elborzasztás vagy a mentális leépülés.
A kulturális bóvlit nem hazudják érdekből értékesnek. Európa nem az amerikai szórakoztatóiparnak nagybani piaca.
Magyar Nemzet
Egyre több jel utal arra, hogy a Gyurcsány-Bajnai kormány nagyon is tudta, milyen veszélybe sodorja a magyar családokat akkor, amikor a devizahiteleket felpörgette, mégis hagyta, hogy ez a folyamat elinduljon.
Ha valaki tudja, hogy bajt okoz a másiknak, sőt, a bajban magára is hagyja az illetőt, azt a jelenséget úgy hívjuk: szándékos károkozás és cserbenhagyás.
Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon jobbkeze, Szigetvári Viktor, az E2014 egyik társelnöke a napokban ismerte el, hogy „az akkori kormányok bizony hibáztak az állami szabályozásban” a devizahiteleket illetően.
Az egyik bank vezetőjének nemrég tett nyilatkozata szerint ő már 2007-ben „megmondta akkori kormánynak és a jegybanknak, hogy állítsák le a devizahitelezést, de nem törődtek vele”.
2007-ben a miniszterelnököt Gyurcsány Ferencnek hívták, akinek kormányában ott ült Bajnai Gordon, a jegybankot pedig Simor András vezette. Ők azok tehát, akik nem törődtek a figyelmeztetéssel, nem törődtek mi lesz azokkal a családokkal, akik devizahitelt vettek fel.
Mindezek a nyilatkozatok csak megerősítik azt, amit eddig is sejtettünk, hogy a Gyurcsány-Bajnai kormány tudatosan hagyta, hogy a magyar családok devizában eladósodjanak, mert ez a bankoknak jó üzlet volt. Azt pedig tudjuk, hogy ami a bankoknak jó üzlet volt, az nekik is jó üzlet volt. Minden esetben a bankok oldalára álltak.
Ezek után felháborító, hogy a baloldal naponta próbálja sikálni a felelősségét és azt hangsúlyozzák, hogy az első Orbán-kormány vezette be a devizahiteleket. Az első Orbán-kormány idején a kutya nem vett fel devizahitelt, mert olyan erős otthonteremtési támogatási rendszer volt, hogy bolond lett volna bárki devizában eladósodni. 2004 előtt a teljes hitelállomány 1 százaléka volt csak devizahitel.
2004 után azonban a baloldali kormány megszüntette a kamattámogatást és a hitelkedvezményeket, és csökkentette a hitelplafont, a devizahiteleket ugyanakkor alig szabályozták.
Ennek lett az eredménye, hogy 2010-re minden harmadik háztartásnak volt devizahitele, amelyek mértéke 2004-hez képest a 140-szeresére nőtt, és 2010-re már a teljes lakossági hitelállomány 50 százalékát tette ki.
2010-re a magyar lakosság több mint 6300 milliárd forint értékű lakáshitelt nyögött, a fele már devizában volt. 2004-ben még csak 20 milliárd forint volt a devizahitel. 1%-ról 50%-ra ugrotta devizahitel aránya.
Ezt kísérte egy szélsőséges és veszélyes gazdaságpolitika, ami miatt egyre instabilabb volt a pénzügyi rendszer, egyre több volt az adósság, a hiány, egyre tolódott az euro bevezetése. A lakosságot emellett megszorítások sújtották, nőttek az adók, a rezsi, csökkent a fizetések értéke.
Ezek után ugyanazoktól, akik tönkretették ezeket a családokat, ma ugyanazt a veszélyes gazdaságpolitikai elképzeléseket halljuk.
Bajnai Gordonnak ma is csak annyira tellett a devizahitelesek kapcsán, hogy előálljon egy bankmentő csomaggal.
Patrióta Európa Mozgalom