Képzeljük el, hogy Orbán Viktor megvétózik egy bírósági döntést - rövid ellenzéki lapszemle
Rövid távon dollármilliárdokban mérhető hasznot hoz az Apple számára Barack Obama elnöki vétója, amivel megakadályozta az amerikai technológiai cég régebbi modelljeinek importját megtiltó washingtoni bírósági ítélet hatálybalépését. A bíróság júniusban elrendelte a Kínában gyártott iPhone 4 és az iPad2 3G készülékek behozatali tilalmát, miután bizonyítottnak látta, hogy az Apple megsértette a Samsung több szabadalmát.
Hiába aratott tehát jogi diadalt a Samsung, az ügy újra bíróság elé kerül, ahol azt döntik el, hogy milyen kártérítés járhat számára. A jogsértés tényét ugyanis Obama sem vonta kétségbe. Igazi anyagi elégtételt az jelentett volna, ha a betiltott Apple-készülékek ütötte piaci rést saját modelljeikkel tudták volna betölteni.
Népszabadság
Nem Detroit ment csődbe, hanem a neoliberalizmus és a globalizáció - rövid lapszemle
Bayer Zsolt emlékeztet rá, hogy a kelet-közép-európai rendszerváltások egyik szimbóluma az egykor volt „szocialista nagyipar” fellegvárainak hanyatlása, s lumposodása volt. És a rendszerváltás óta hallgatjuk a liberális mantrát arról, hogy éppen ezen települések tragédiája bizonyítja az előző rendszer életképtelenségét, az állam alkalmatlanságát, s e negatív bizonyítékok támasztják alá a privatizáció-liberalizáció- dereguláció szentháromságának mindenhatóságát, szükségszerűségét, valamint a tőke mindenek feletti primátusát.
De azt a kérdést azért csak fel kell tennünk Detroit kapcsán: mi a fenét tudnak mondani a globális tőkés társadalom Panglossai Detroit üres, néptelen utcáin? Ott, ahol az üres, kirabolt, felégetett házak csontvázai között üres tekintetű fekete gyerekek szúrják magukba a megváltás illúzióját.
Hol vannak most az „ennél nincsen jobb” apostolai, a piac szentségében hívők? Esetleg kiderül lassan, hogy nem csak Ózd, Hétes telepről nincsen út sehová? Most a gazdag és fehér és protestáns keleti partot is utolérte a végzet. A pusztulás. A semmi. A teljes csőd. Mert nem Detroit ment csődbe. Hanem a neoliberalizmus és a globalizáció.
Magyar Hírlap
Védjük meg ezt a kincset!
Meghökkentően kevés szó esik arról manapság, hogy az Erzsébet-program meghatározó részét – a gyermekek táboroztatása mellett – a nagycsaládosok, nyugdíjasok, fogyatékkal élők üdültetése teszi ki. Csak az idén több tízezer család tölthetett el néhány gondtalan napot szerettei társaságában. Nagy szó ez, hiszen ahogy a statisztikák is mutatják, évről évre egyre kevesebben és egyre rövidebb időre megyünk nyaralni. Az Erzsébet-szállodák azonban májustól októberig telt házzal működnek, a családok pedig „királyi” ellátásban részesülnek.
Magyar Hírlap - Köpönczei Csilla
Végvári történet 1566-ból
Gyulán évek óta léleképítés folyik. Ebben elévülhetetlen érdemeket szerzett az ötvenedik évadját ünneplő Gyulai Várszínház és az, hogy a város százmilliókat költ a kultúrára, a művelődésre. Idén nyáron a nyertes pályázat újabb ősbemutatóját láthatta a közönség, Zalán Tibornak A fáklya kialszik drámáját. Végvári történet 1566-ból, amikor a török sorba ostromolja a magyar végvárakat Szigetvárt és Gyulát. Igazi magyar történet, magyar sors rajzolódik ki a drámában.
...Végül is az ezerszáz évnél is régebbi Magyarország története erről szól. A honvédelemről, az önvédelemről. Ismételten megerősödött bennem, hogy szükség van az ilyen művekre, többre és többre, amely a múltunkat feltárja, mert valódi önismeretre sarkall.
Magyar Hírlap - Stefka István
Bayer Zsolt: Erő a motorban
Akkor nézzünk néhány fontos tényt. Elsősorban azt, hogy Basescu szokatlanul heves magyarellenes kijelentései a helynek szóltak, ahol elhangzottak, és nyilván nem függetlenek attól sem, hogy Basescunak mindenképpen növelnie kellene alaposan megtépázott népszerűségét. Basescu magyarok lakta megyébe ment, Hargitába, és ott úgy érezte, át kell vágnia a gordiuszi csomót. Az pedig egy pillanatig sem zavarta, hogy nem volt ott egy árva csomó sem. Ráadásul nyilvánvalónak tűnik, hogy elfelejtettek szólni a román elnöknek: Tusnád nem Borzont, és a tusványosi nyári szabadegyetem sem EMI-tábor. A kettő közötti kontinuitást legfeljebb a már minden segget megjárt Toró T. Tibor személye jelentheti – de nem jelenti. Tusnádon, Tőkés szerencsétlen nyilatkozatát leszámítva – az erdélyi magyarok kérjenek védhatalmi státust Magyarországtól, Jézusom! – nem hangzott el semmi sem, ami ilyen kijelentésekre ragadtathatná a román elnököt, és különösképpen nem hangzott el semmi román érzékenységet sértő mondat hivatalos magyar kormánykörökből, illetve a magyar kormányfőtől. És persze ezen a ponton azt is tegyük mindjárt hozzá, hogy a román érzékenységet nem túl bonyolult megsérteni, és ez a román érzékenység feltűnően nagy hasonlatosságot mutat a női hisztériával: gombnyomásra előhívható, és mindig valamilyen érdek áll mögötte. Engem már kitiltottak hat hónapra Romániából, pusztán azért, mert beszélni merészeltem az autonómiáról, és mert európai példákat is mertem emlegetni. Ekkor terroristának neveztek, és fél évre kitiltottak. Úgyhogy ismerem a román érzékenység névre keresztelt fanarióta beidegződést. De most nem ez a fontos. Hanem az, hogy Basescu felmondta azt a hallgatólagos szövetséget, amely fennállt közte és a magyar kormányfő között. Felmondta azért, mert ugyanazt érezte, amit Vona Borzonton: mondania kell valami nagyon ütőset, hogy a megjelent „övéi” megtapsolják és meglapogassák a vállát. Igen, ezért beszélt Vona is hülyeségeket Borzonton az EMI-táborban. Mely nevezett hülyeségek veleje az volt, hogy ő – mármint Vona – soha nem mond le arról, hogy a magyarok egy hazában éljenek még egyszer – Jézusom! –, és ezért akár a konfliktust is vállalni kell Romániával. Nos, ebbe a „konfliktusba” pedig nem túl nehéz belemagyarázni a háborús uszítást, amit a románok erre szakosodott politikusai haladéktalanul meg is tesznek. Basescu üdítő kivétel volt ezen a téren. Eddig. De tegnaptól ő is beállt azok sorába, akik a magyarellenesség fegyverével igyekeznek népszerűséget szerezni maguknak. Kár volt ezért, kapitány úr. Mert ahogy drága nagyapám mondogatta életében: Tudod fiam, hülyének lenni a legkönnyebb… Vona pedig kiszaladt Borzontra, ahol állítólag gárdaegyenruhás pöcsök védték, és némi rosszindulattal hadat üzent a románoknak. Erről pedig mindjárt két dolog is eszembe jut. Az egyik egy kedves kis vicc, amelyben benne reszket a székely néplélek: a székelyek hadat üzennek Kínának. A kínaiak olvassák a hadüzenetet, de fogalmuk sincs, kik is azok a székelyek, úgyhogy útnak indítanak egy delegációt Székelyföldre. Meg is érkezik a kínai delegáció, aztán látják, hogy Mózsi bácsi a fiával kaszál a mezőn. Odamennek és kérdik: – Maguk a székelyek? – Mi vónánk… – Maguk üzentek nekünk hadat? – Aha! Akkor magik a kínaiak. Mü hát! – És önök hányan vannak? – Mi, kérem, vagyunk egymillióan is… – De ember! Mi másfél milliárdan! – Te gyerek! Most azt mondd meg, hová fogunk mi ennyi kínait eltemetni? A másik fontos dolog, ami eszembe jutott Vona hadüzenete kapcsán, az Oroszlánkölykökben olvasható, Irving Shaw nagyszerű regényében. Ott mondja a partraszálláskor az egyik hajó kapitánya ezt a mondatot: „Ha nem viszi le erről a hajóról azonnal a legénységet, nem tudom, mi lesz, mert a motorjaimban annyi erő sincs, hogy egy beteg kurvát kirántsak a klozetról!” A viccben és az idézett mondatban benne van minden, amit erről az egészről tudni érdemes. Összefoglalásképpen pedig csak ennyit: Basescu elnök úr vésse a kapufélfájára, hogy senkit nem fog megrendszabályozni, legfeljebb a szőrehulló aranyhörcsögét. A székely autonómia pedig egyszerűen benne van a levegőben, úgyhogy immáron csak idő kérdése a megvalósulása. Az ügynek pedig semmi sem árthat többet, mint még egy-két felelőtlen, ostoba, marha nyilatkozat, amelyeket itthonról odaszaladó látomásos idióták tesznek. Vonának is szól nagypapa intelme… A többit pedig elintézik a székelyek. Temetés nélkül. - See more at: http://www.magyarhirlap.hu/ero-a-motorban#sthash.2Cu4wkai.dpuf
Fricz Tamás: Hazugságban határ a csillagos ég, MSZP?
Azt hittem, Gyurcsány hírhedt „igazságbeszéde” után már nem hazudik többé az MSZP, hanem csakis az igazat, a tiszta igazat mondja. Keservesen kellett csalódnom: Török Zsolt szocialista szóvivő és neves gondolkodó nemrég arról értekezett, hogy a devizahitelesek eladósodásának fő okozója a Fidesz és Járai Zsigmond volt jegybankelnök. Tényleg: van-e határa a hazugságnak a demokráciában – vagy everything goes, azaz minden mindegy, minden OK?
Fontos kérdés ez, a demokrácia hitelességének és komolyan vehetőségének kérdése. Mert azt mindannyian pontosan tudjuk, hogy a diktatúrák szerves, természetes része a hazugság, az emberek tudatos félrevezetése, a Potemkin-falvak felépítése, az emberek „növekvő jólétéről”, a „kommunizmus állandó és töretlen fejlődéséről” szóló híradások.
A diktatúrák a hazugságok nélkül gyorsan összeomlottak volna. De a demokráciákat vajon nem éppen azért szeretjük, mert ez az egyetlen politikai berendezkedés – jó, a legkevésbé rossz –, amelyik az igazság kimondására, a választópolgárok hiteles tájékoztatására épül, már csak azért is, hogy valóban szabad választásokon döntsenek az emberek saját sorsuk felől?
Persze, persze, Önök is tudják, én is tudom, hogy álnaiv kérdés ez. De ne legyintsünk túl gyorsan mi, az „okosak”, a „realisták”. Ugyanis, bármilyen fájó, ha egy demokratikus rendszerben a politikusok szavai és a tények között nincs semmilyen kapcsolat, sőt, ha a tények és a politikusi szavak élesen ellentmondanak egymásnak, akkor valóban nem beszélhetünk hitelesen működő demokráciáról!
A 2006-os kampány egyébként éppen erről szólt: a választópolgárok a valóságos gazdasági helyzetnek pontosan az ellenkezőjét „tudhatták meg” a kormánypárti politikusoktól, Gyurcsány Feritől, Veres Janitól, Kókától és a többiektől. (Ferenc éppen ezt ismerte be az őszödi akadémiai székfoglalójában.)
Vagyis azt, hogy a gazdaság kitűnő állapotban van – miközben katasztrofális állapotban volt. Szerény, de nem elhanyagolható különbség – annyi, ami igazság és hazugság között van. Mellesleg: az akkori Európai Bizottság is, élén Almunia pénzügyi bizonytalannal, asszisztált ehhez az oltári hazugsághoz.
Azért – mint később érveltek –, hogy „a tények ne zavarják meg az embereket a választásban”. Bizony, bizony: a tények nemcsak makacs dolgok (Hegel), hanem zavaróak is, pláne ha az EU feltétlenül egy „európai” és „modern” kormányt szeretne továbbra is hatalmon tartani Magyarországon (gyengébbek kedvéért: az európai és modern itt Gyurcsány Ferencet jelenti EU-s nyelven), nem engedve, hogy jöjjenek a nácik és fasiszták – élükön Orbán Viktorral – s kezdődjenek a pogromok.
S íme, 2013 augusztusában Török Zsolt számára is nemcsak makacs dolgok a tények, de zavaróak is. Szerinte a Fidesz és Járai Zsigmond tehet a devizahitelesek eladósodásáért, hiszen az első Orbán-kormány vezette be 2001-ben a devizahiteleket, s Járai tartotta magasan a kamatokat.
Csakhogy a tények sorában vannak lényeges s kevésbé lényeges mozzanatok. A lényeges tény itt az, hogy az első Orbán-kormány olyan kedvezményes otthonteremtési hitelt vezetett be, amelyik ab ovo kizárta, hogy bárki gondoljon a devizahitelre. Aki mégis, az spekulációs célokkal megtehette, de ebből bitang kevés volt.
Egészen addig – s itt az újabb lényeges tény!! –, amíg a álszocialista kormány 2003-ban meg nem szüntette az államilag dotált lakáshiteleket. Ennek hatására, kényszerből vették fel az emberek a devizahiteleket, méghozzá minden, ezzel kapcsolatos tapasztalat nélkül. Egy-két év alatt elszabadult a devizahitel-felvételi „pokol”, s itt jön be a második legfontosabb tény: a Gyurcsány-kormány semmit nem tett a láthatóan fenyegető, időzített bombát jelentő folyamatok megállítására! (Miként ezzel szemben például Lengyelországban és Romániában is időben léptek és szabályozták a devizahitelezés gyakorlatát, kifejezetten a lakosság érdekében.)
A lényeges tény tehát itt a következő volt: a rendkívül kedvezményes otthonteremtési hitel kivezetése, majd az emberek magukra hagyása a devizahitelekkel, akiknek érthető okoknál fogva (diktatúrákban szocializálódtak) fogalmuk sem volt a létező veszélyekről. Török Zsolt azonban face to face oltári hazugságokat állít, s abban bízik, hogy hisznek neki és a szociknak az emberek olyan nyolc év után, amelyben valóságosan lenullázták az országot.
Török Zsolt és a szocialisták azonban brutális hazugságaikkal a demokrácia komolyságát veszélyeztetik, pedig van amúgy is elég baja a „legkevésbé rossz” politikai rendszernek. Az eltörökzsoltosodás azzal fenyeget, hogy végül a demokráciából marad a nagyotmondás és a handabandázás, s végül már csak az számít, ki tud hitelesebben vicceket mesélni és esti meséket mondani.
Hitler annak idején azt mondta, hogy a tömeg ostoba és nőies, könnyen irányítható és megvezethető („munkásságával” igyekezett bizonyítani is ezt). Vajon Török Zsolt is ugyanazt gondolja, mint Hitler?
Fricz Tamás - mno.hu
Nekem a Balaton a riviéra - egy régi dal, ma - VIDEÓ!
kattints a VIDEÓRA:
http://www.youtube.com/watch?v=GyAWOPsTU2k
Kisember - 2014
Bajnai Gordon és Mesterházy Attila beszédeiben az Orbán-kormány leváltásának fontosságára helyezi a hangsúlyt. Mintha csak technikai kérdés lenne, és a kampány ezen túl nem szólna többről. A már-már túl direkt módon közvetített cél ez, Bajnai és Mesterházy egyéni célja pedig, hogy magát elsősorban Orbán Viktor személyes kihívójaként pozicionálja. Az ellenzéki politika azonban nem ott kezdődik, hogy egy politikus kihirdeti, hogy felvette a kesztyűt. Veszélyes vetélytárssá sem attól válik valaki, hogy elvállalja ennek „tisztségét”.
... A „baloldali” ellenzéki szerveződést tehát nem a kisemberek és a szegények igazsága irányítja, hanem az egyéni egzisztenciális érdekek. A jelöltkérdés egyelőre nem a hatékonyságról szól, hanem nehézkes kompromisszumkeresésről. Az, hogy az egyéni hatalmi érdekek versenye zajlik, jól mutatja a prioritást. Az ellenzéki erők fő célja látványosan a vezető pozíció megszerzése.
Magyar Hírlap - Flick László
Így lett nemzetközivé a világ, igaz, nem szocialista, hanem kapitalista keretek között
Az MSZMP, a KISZ, a SZOT és a többi hasonló szervezet ingatlanaiból „szent” magántulajdon lett, hogy aztán a csődbe ment és juttatott vállalatokról ne is szóljunk. Az Európai Unióhoz való, áhított csatlakozás sürgős volt éppen azok számára, akik ezután már a brüsszeli jogfelfogás és jogértelmezés oltalmában „igazi” tőkésekké, beruházókká, bankvezérekké válhattak.
„A pénztártól való távozás után reklamációnak helye nincs” – olvashattuk a szocializmus boltjaiban a feliratot, és nem is reklamáltunk, hiszen a pénztártól főleg a szemfüles baloldaliak távoztak,„nem erkölcsösen, de jogszerűen”, miként Horn Gyula mondta.
Így lett nemzetközivé a világ tényleg, igaz, nem szocialista, hanem kapitalista keretek között.
Magyar Hírlap - Szentmihályi Szabó Péter
Gyere haza!
Az örök dilemmára, hogy az eltávozottak vagy az itthon maradtak-e a keményebb legények, képtelenség választ adni. A 20. század megmutatta, hogy mind a két élethelyzet embert próbáló. És talán a kérdést is rosszul tesszük fel: valójában ugyanis az egyén boldogságfoka számít, az, hogy mennyire találja meg a saját útját idegenben vagy itthon. Sokan önmaguk elől futottak és futnak külföldre, ennek odakint is összeomlás a vége. Akad, aki egyszerűen nem tud nemet mondani, ha ötször akkora fizetéssel kínálják meg. És bizonyára vannak, akiknek egyszerűen nincs jobb ötletük, így kerülnek külföldre. ... Ha csak a pénz vonzotta volna eleinket, már réges-rég üres lenne a Kárpát-medence. Akadt itt néhány nemzedék, nekik nem a devizakölcsönnel és a pályaválasztási dilemmával, hanem a fejükre hulló bombákkal, elállatiasodott katonákkal, vagyonelkobzással, sűrű halállal, meneküléssel, csengőfrásszal telt az életük. Mégsem siránkoztak, mégsem zokogtak egymás vállán, hogy akkor most irány a nagyvilág… A régiek jobbak, keményebbek voltak, mint mi, egyszerűen azért, mert a borzalmakat megtapasztalva pontosan tudták, hogy az élet több mint pénz kérdése. Az élet egyszerűen maga az élet: ha van, akkor jössz rá, hogy milyen gazdag is vagy valójában. Magyar Hírlap -Szentesi Zöldi László