Fricz Tamás: Még fáj, fáj, fáj minden (nem csók, hanem) Bajnai
Bajnai Gordon bejelentette, hogy egy év múlva ismét miniszterelnök lesz. És azt is, hogy akkor nem lesz Kánaán. És hogy fájni fog. Bajnai nem fájni fog – már most fáj.
Bajnai Gordon négy évvel ezelőtt, amikor az állampolgárok megkérdezése nélkül – tehát a demokráciát megkerülve – miniszterelnök lett, pontosan ugyanazt mondta, mint most, négy évvel később: fájni fog.
Fájó, hogy Bajnai Gordon úgy beszél, mint egy gépezet: időszakoktól, körülményektől függetlenül csak az jön ki belőle, hogy ami következik, az fájni fáj. Az embernek óhatatlanul az az érzése támad, hogy – akárcsak Bokros Lajos – leginkább Mórickára hasonlít, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe. Vagyis ha éppen miniszterelnöknek készül, akkor automatikusan így szól: ez most fájni fog.
Unalmas ez már, Bajnai úr.
Persze érdekes ember Bajnai Gordon, mert sohasem ő akar lenni miniszterelnök, hanem felkérik rá. 2009-ben, miután a szocialisták és a szabad demokraták lényegében mindent tönkretettek ebben az országban, amit lehetett, kerestek egy balekot, aki elviszi a balhét, és zokszó nélkül, érzelemmentes hentes és mészáros módjára egy év alatt elvégzi a legbrutálisabb megszorításokat.
Igaz, az első felkérésre még nemet mondott, de miután a Nagy Miniszterelnök-kereső – amelynek a végén még Gyuszi bácsi, a házmester sem vállalta a nemes feladatot – csúfos kudarcot vallott, Bajnai megértette az idők szavát: az országnak őrá van szüksége. Nos, Bajnai jött, és ez valóban fájt.
És tessék, a történelem ismétli önmagát: eltelt négy év, s Bajnai megint itt van, megint jő és megint kopogtat. S ami a legszebb benne: ismét felkérték. Ezúttal azonban nem Gyurcsány és társai, hanem akik mögöttük állnak: az amerikai demokraták, Clinton asszony, Soros úr, Charles Gati, fontos és lényeges befektetői és pénzügyi körök, amelyek együtt és közösen vallják: Magyarországnak ismét olyan „gazdaságpolitika” kell, amely fájni fog.
De hát szükség van Bajnaira – hiszen Gyurcsányt most egy ideig jegelni kell –, hiszen a „befektetői köröknek” és a kezükben tartott bábszerű amerikai politikusoknak az a határozott véleményük, hogy Orbán Viktorral Magyarország elbitangolt a nyájtól a nemzeti szuverenitás mocskába, ahonnan gyorsan vissza kell hozni a helyes és egyetlen útra.
Márpedig Bajnai igyekszik megfelelni a megbízóinak. Tudja jól, hogy az ő üzleti pozíciói csak addig maradnak töretlenek és makulátlanok, amíg a bankok, a multik és a neoliberális „gondolkodók” által imamalom-szerűen ismétlődő mantra, a megszorítások mantrája érvényesül hazánkban. Tudja jól, hogy ennek kell megfelelnie, különben leveszik róla a kezüket. Úgyhogy nem tehet mást: ha éppen felkérik, akkor mint egy elakadt hanglemez, hajtogatja: fájni fog.
És tényleg: már a Hajdú-Bétnek beszállító libatenyésztőknek is fájt. Csak Bajnainak nem fáj semmi. Mert ő az érzelemmentes, hűvös, racionális és liberális „szakember”. Ha ő beszél, mindenkinek el kell ájulnia a félelmetes és megkérdőjelezhetetlen – a világ vezetői által támogatott – szakmai kompetenciájától.
Pusztán egyetlen baj(nai) van: éppen ez, a négyévenkénti, helyzettől és körülményektől független „fájni fog”-zsolozsmázás mutatja meg a legárulkodóbban, hogy Bajnai esetén nem szakértelemről és mély, alapos elemzésről van szó, hanem a neoliberális ideológia időtől és tértől független, enigmatikus erejű kisugárzásáról. Arról az ideológiáról, amely szerencsére már az egész világon recsegni-ropogni kezdett, ám globális körök még igyekeznek mesterségesen életben tartani.
Bizony, Bajnait még Lenin is megdorgálná, aki még a „konkrét helyzet konkrét elemzése” elvét vallotta.
Bajnai azonban képtelen arra, hogy különbséget tegyen a 2009-es és a 2013. novemberi helyzet között. Akkor ugyanis éppen ők, szocik és liberálisok nyakig eladósították és csődközeli helyzetbe juttatták az országot, miközben a felvett, hatalmas mértékű hitelek szőrén-szálán eltűntek.
Minden makrogazdasági mutatónk a mélyponton volt, Magyarország a régióban éllovasból sereghajtó lett. S ekkor jött szinte már-már természetesen a Bajnai-féle „fájni fog”, amely arról szólt, hogy az általuk elkótyavetyélt kölcsönöket a lakossággal fizettették vissza.
Most viszont, hála az Orbán-kormány paradigmatikusan más, ember-, és nem pénzcentrikus gazdaságfilozófiájának, kimásztunk a gödörből, és egyik napról a másikra igen biztató makrogazdasági adatokról kapunk hírt. A kormányzati gazdaságpolitika tehát úgy működik, hogy közben „nem fáj”.
És akkor előjön ismét Bajnai, és az ökör következetességével bánatosan azt búgja: fájni fog.
Bajnai úr! Nem kell ám minden feladatot elvállalni, főleg ha az embernek mindig kívülről súgják, hogy mit kell mondania.
És bele lehet törődni a vereségbe, amely az országnak bizonyosan nem fog fájni.
Fricz Tamás
Magyar népi díszítések - Karcagi kunhímzés - Alföld
A Nagykunságban készített szabad rajzú és szálán varrott kisszámú párnavéghímzés elnevezése: kunhímzés. Fennmaradt hímzéseinknek feltehetően legkorábbi emlékei.
Lenvászonra dolgozták őket finom szőrfonallal. A szálánvarrott darabok mértani mintázatukkal az országos mintakincshez kapcsolódnak, csupán színezésük eltérő (pl. kék–drapp). Egészen sajátosak azonban a szabadrajzú lapos- és hamis laposöltéses munkák.
Ezek mintái pontosan kidolgozottak, zártak. Nagyobb részük a középpontot hangsúlyozza, s a tőle két oldalra levő minta egymásnak tükörképe; nagy rozettákból, erősen tagolt tulipánokból és merev, leveles, végükön virágos ágakból megszerkesztett.
Ismert a hullámmintás és a két vagy több, tövénél legyezőszerűen összefogott virágot középpontba helyező kompozíció is. A középmező rajza egynézetű. Két oldalán erőteljes vonalsorok zárják le, ezekhez csatlakoznak peremdíszként, merev vaskos kis szárakon az egyes virágok, gránátalmák, gyakrabban egyenesen állva, ritkábban kissé megdöntve.
Bayer Zsolt: Krakkóban
A lengyelek nemzeti ünnepe, november 11-e alkalmából körülbelül ötszázan mentünk Krakkóba a Gazeta Polska meghívására. Aki ott volt, soha többé nem felejti el azt a két napot. Ahogy megérkeztünk a waweli székesegyházba az esti misére, a zsúfolásig megtelt templomban a lengyelek felállva tapsolták meg a magyarokat. Ahogy zúgott odabent a „viva vengri” – és zúgott odakint az utcán is, együtt a „Viktor Orbán, Viktor Orbán!” kórussal. Mert igen, a lengyel nemzetiek, akik a Gazeta Polska klubokba tömörülnek és a PIS-re szavaznak, példaképüknek tekintik a magyar miniszterelnököt, és követendőnek a politikáját.
A PIS pedig a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint 11 százalékkal vezet mindenki előtt Lengyelországban. Vagyis – bár csak 2015-ben lesznek választások – nagy valószínűséggel a PIS Lengyelország következő kormánypártja, és annak elnöke, Jaroslaw Kaczynski a következő lengyel miniszterelnök. S ez még akkor is így van, ha Aczél-Acsády Endre ideges emiatt.
Mert ideges. És idegességét egy cikkben vezeti le, ahol egyebek mellett szót ejt arról, hogy a Gazeta Polska „egy szélsőjobboldali, uszító szennylap, mely persze boldogan társul minden összeesküvés-elmélethez. Ott lépdeltek mögötte a »cöfösök«”. Nem. A Gazeta Polska nem uszító szennylap, és még csak nem is szélsőjobboldali – bár kétségkívül létezik olyan nézőpont, ahonnét az egész világ szélsőjobboldalinak tűnik.
Ám pusztán ezért nem venném a fáradságot, hogy reagáljak Aczél-Acsády írására. Ellenben nevezett úrnak feltűnik, hogy a november 11-i krakkói menetben valakik egy hatalmas székely zászlót is vittek, ennek kapcsán pedig ezt vetette papírra: „Ám van egy kérdésem: a CÖF-ösök meg a társaságukban levő politikai celebek – közöttük a történelmi ismereteivel (is) egyfolytában hivalkodó Bayer Zsolt – tudták egyáltalán, hol vannak és milyen zászlót lengetnek? Aligha. Tudniillik van itt egy kis bibi (nem is egy).
Lengyelország közel 130 éves »felosztottság« után (Oroszország, Poroszország, a Monarchia), 1918-ban lett ismét független. Erről a versailles-i békeszerződés rendelkezett egy év múltán formálisan is. De az ugyanebből a szerződésből »kinőtt« másik, Párizs környéki béke szakította el Erdélyt, s ilyenformán a székelyeket Magyarországtól! Egyszóval ami ünnep volt (és ma is az) a lengyeleknek, az a székelyeknek pont az ellenkezője: tragédia. A CÖF voltaképp Versailles-t ünnepelte… (Szeretném Hofi képét látni…) Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a székelyek hőse, Bethlen Gábor, a legendás, ritka politikai érzékkel megáldott XVII. századi erdélyi fejedelem a reformáció élharcosa volt, protestáns hatalmak és erők szövetségese. Mit keresett tehát a székely zászló az ortodox módon katolikus Lengyelországban november 12-én?”
Hát akkor nézzük a tényeket!
Amikor 1920-ban kitört a háború Lengyelország és Szovjet-Oroszország között, az Új Nemzedék című lap ezt írta: „Nem tudjuk, mit tesz a Koalíció, de nekünk készen kell állnunk arra, hogy Lengyelország oldalára álljunk. Lengyelország sorsa a mi sorsunk.”
S úgy lett. Teleki Pál elrendelte, hogy a Weiss Manfréd Művek összes lőszer- és fegyvertartalékát bocsássa Lengyelország rendelkezésére, továbbá, hogy a gyár a következő hetekben csak Lengyelország számára termelhet. A szovjetekkel vívott döntő ütközet előtt 48 millió Mauser típusú lőszert, 13 millió Mannlicher típusú lőszert, megszámlálhatatlan tüzérségi lőszert, harmincezer Mauser karabélyt, több millió karabélyalkatrészt és 440 tábori konyhát szállítottunk a lengyeleknek.
És a lengyelek ezt sem felejtették el nekünk.
Josef Pilsudski marsall a lengyel győzelem után több beszédében mondott köszönetet a magyaroknak, amiért felbecsülhetetlen mértékben járultak hozzá a „visztulai csodához”, vagyis a szovjetek legyőzéséhez. S 1921-ben a szejm megtagadta a trianoni békeszerződés ratifikálását, vagyis Lengyelország soha nem ismerte el jogi értelemben Magyarország feldarabolását.
A lengyelek erre is emlékeznek. És őrzik az emlékezetet. Mi ezt is elfelejtettük. És csak önmagunkat hibáztathatjuk mindezért.
Meg persze egy kicsit az Aczél-Acsády-féle kútmérgezőket és boldog ostobákat. Akiknek még az sem tűnik fel, hogy a székelység döntő része, például a teljes Csíki-medence – Bethlen protestantizmusa ellenére – katolikus vallású. Lásd még: csíksomlyói búcsú. Úgyhogy ha már Aczél-Acsády szerint vallási alapon kell Lengyelországba látogatni, akkor ezen az alapon is rendjén való volt a székely zászló jelenléte Krakkóban.
Amúgy Aczél-Acsády nem hisz semmit. Ő csak feladatot teljesít. Hiszen azt tette egész szánalmas és aljas életében.
Bayer Zsolt
Fehér-mező - Hagymás hegység - Székelyföld - Erdély
A Nagy-Hagymás vagy Bárány-havas (1792 méter) a Hagymás-hegység legmagasabb pontja. Észak felől a Fehér-mező mészkő fennsíkja csatlakozik hozzá, amelyen gyakoriak a víznyelők.
Végvári vitézek - Balassi Bálint
Végvári vitézek - Balassi Bálint reneszánsz költő, végvári katona (1554-1594) szobra a Kodály köröndön - Budapest
Most Kéthlyt ünneplik - 1950-ben börtönbe zárták négy évre
Sajtóközleményben tiszteleg a 124 évvel ezelőtt született Kéthly Anna előt a szocialista párt országos központja. Úgy is írhatnám, az MSZP a nevére vette a magyar szociáldemokrácia nagyasszonyát. Azt a Kéthly Annát, akit 1950-ben az ÁVO vitt el négy börtönesztendőre, s aki 1956-ban a kommunizmus elől Brüsszelbe emigrált.
Pilhál György
Magyar Nemzet
Toporgás a hatalomért
A külföldi forgatókönyvírók alapvető tévedése, hogy nem ismerik a magyar nemzetet. Sem a jelzőt, sem a jelzett szót. Ez számukra megbocsátható. Azonban az érthetetlen, hogy a pártot (Együtt-PM) sem ismerik, sőt a csoportképzés alapvető szabályait sem.
Az tény ugyanis, hogy nem szeretik Orbánt, elég egy tüntetés megszervezésére, de nem elegendő a belső kohézió megteremtésére. Ahhoz kell egy megfogalmazható és érthető értékrend. Nem elég azt hangsúlyozni, hoyg európai. Európai módon lehet osztani a vadkendert, vagy ugyanilyen módon döntögetni szobrokat. Ez az összetákolt konglomerátum pártként nem lehet életképes, egyéni érdekérvényesítésben igen.
Magyar Nemzet
Végre konvergencia
Az autóipar – köszönhetően a Mercedes, az Audi és az Opel gigaberuházásainak – végre nagy amplitúdóval képes hozzájárulni a növekedéshez, ám a többi feldolgozóipari ágazat még Csipkerózsika-álmát alussza. Közben új trend kezd kialakulni: az exportértékesítés bővülését a járműgyártás lendítette fel. Az európai uniós pénzek lehívásának felturbózása új és pozitív pályára állította az építőipart szűk egy évtizedes, jelentős visszaesés után.
Magyar Hírlap - Szajlai Csaba
Kárpát-medence madarai - Fehér holló
A közönséges holló - a fehér holló is, a madarak osztályának verébalakúak rendjébe és a varjúfélék családjába tartozik. A fehér hollók életmódja teljesen megegyezik a feketékével.
A fehér holló nagyon ritka, és még annál is ritkábban láthatjuk meg őket.
Innen a közmondásunk: Ritka, mint a fehér holló.
Alacsony infláció - négy évtizedes rekord
A hetvenes években volt utoljára olyan alacsony a pénzromlás üteme, mint idén októberben. A legfrissebb adatok szerint az infláció 0,9 százalék volt a tizedik hónapban az előző év azonos időszakához viszonyítva.
Magyar Nemzet