Bayer Zsolt: Baj? Tragédia?

                        Azt ismerik, amikor az öreg székely megy hazafelé lovas kocsival a Hargitáról, és felvesz a bakra egy stoppoló egyetemistát? Felveszi, baktatnak a lovak, amikor feltűnik egy kanyar. Az öreg odacsördít az ostorral, vágtatva mennek bele a kanyarba, az egyetemista falfehér a félelemtől, görcsösen kapaszkodik a szekér szélébe. Mikor túl vannak a kanyaron, az öreg visszafogja a lovakat és így szól: – Negyven éve járok erre. Ezt a kanyart mindig be tudtam venni. A stoppos megnyugszik, de feltűnik egy újabb kanyar. Az öreg megint odacsördít, a kanyar közepén beleborulnak az árokba, a lovak szanaszét, a szekér darabokban, a romok alatt hosszú percekig csak a csönd szuszog. Végre megszólal az öreg: – Negyven éve járok erre. Ezt a kanyart még soha nem tudtam bevenni… Ott ül a bakon a hazai baloldal meg a liberálisok (ez alatt Fodor Gábor értendő), ott ül mind, és velük a megmondóembereik. Tegnap másztak ki a romok alól. Szereztek egy új szekeret, új lovakat, és most mennek. És feltűnik az úton ugyanaz a kanyar… És odacsördítenek. Odacsördít (Kálmán) Olga, mert Schiffernek más a véleménye emlékműügyben, mint neki. Kornis még a kilencvenes években ezt üvöltötte nekem a telefonba: „Vedd tudomásul, hogy él ebben az országban néhány tucat értelmiségi, akikkel szemben nem lehet politikát csinálni. És ha nem úgy foglalsz állást a népi–urbánus vitában, ahogy mi, akkor náci leszel!” E kornisi szentencia élő példája, megvalósulása Olga. Odacsördít Henrik. Az igazi, tőrőlmetszett pronyó. (Havas) Henrik ordibál a stúdióban a vendégével. Kérdésnek álcázott kioktatást tart, földszinteset, ócskát, primitívet, mert Henrik egy seggfej, de azt hiszi magáról, hogy ő a helikopter. Odacsördít (Szanyi) Tibor. Egy klasszikust idézve: ő a „politikai gecizmus oltárán a főalak”. Ő az, aki hétfőn így szól: Gyurcsánynak vagy a Csillagban, vagy a Lipóton a helye. Kedden így: Egy megzakkant milliárdossal nem lehet új baloldalt építeni. Szerdán aztán szövetségre lép a megzakkant milliárdossal. Tibornak csak egy rothadó agya van meg egy elázott, mocskos lelke. Tibor lenácizza a miniszterelnököt. Tibor odacsördít. Rá kéne már lépni… Odacsördít (Mesterházy) Attila. Attila nem gratulál. Attila kecskével hálna, de mert nem meri bevallani, másoknak ajánlgatja. Attila egy szerencsétlen, nyomorult hülye, akit belezsaroltak a nagy, ellenzéki összeborulásba. Tudják, abban a budai villában dőlt el a dolog. Ahol összeültek az örök megmondó­emberek. A legendás urbánusok. Akik nélkül nem lehet politikát csinálni. Aztán most, hogy felborultak a kanyarban, szegény hülye Attila politikai hulláját akarják látni. Őt kérdezgetik, lemond-e. Mert az urbánus érinthetetleneket huszonnégy éve nem kérdezi meg senki semmiről. Például arról, hogy elmennének-e végre valahová nagyon messzire? Viszont (Gyurcsány) Ferinek ezt üzenték. Megint. De Feri nem érti. Feri energikus. Feri fut, készül, folytatja, napi blogbejegyzéseket eszközöl, Feri szenvedélyes. Feri is odacsördít. Ahol ő jár, nem jár már ott senki, csak (Vadai) Ági. Mert Feri nagyon messze jár. Feri a haza megmentője, a nép támasza. Próféta ő. Gautama királyfi. És Napóleon, és Robespierre, és… Feri minden. Hamarosan egy szépen ápolt kertben fogjuk viszontlátni őt, a kert közepén kastély, a kastély ablakain rácsok. És nem jön McMurphy… (Bajnai) Gordon is odacsördít. Gordon a gázrezsó lovagja. Ő az összes közül a második, aki elhitte, hogy neki jár. Jár a hatalom. A miniszterelnökség. Minden. Gordon emberi sorsokon tapodott az eredeti tőkefelhalmozás időszakában, egy igazi moral insanity, aki egy betojt napközis imázsát öltötte magára.Ha valaki megérdemelne egy húzós, parasztlengős, ménkű nagy pofont, hát ő az. De most odacsördít. Hiszen jön a kanyar… Aztán ott ül a bakon újra a (Fodor) Gábor. Az összes közül az első. „A legérthetetlenebb jelenség. Emlékszem, ahogyan kimenekült az egykori liberális párt elnöki székéből, és hagyta ott a legnagyobb válság kellős közepén, választások előtt néhány hónappal. Most pedig nulla politikai teljesítménnyel, egy nem létező párt élén, érvényes gondolat nélkül, ajándékba kapott egy mandátumot, azzal az ígérettel, hogy »hozza« a liberális szavazatokat. (…)” Róla ennyi bőven elég. Róla Bőhm András írta ezt, aki pedig akolbéli. Úgyhogy ő aztán tudja. Odacsördítenek. Mind. A Szabadság téren tüntetők is. Oda fog menni Szabó Tímea is, nácizni kicsit. Aztán majd hazamegy. A férjéhez. Aki a Magyar Hajnal nevű náci gyülekezet egyik alapítója. És otthon majd megbeszélik, hogy nem érdemli meg őket ez a hálátlan ország. Mert ezek ilyenek… Azt ismerik, amikor új román rendőr kerül a székely faluba? Fiatal, rendes gyerek valahonnét Olténiából, és ha már ő az egyetlen román, hát elkezd magyarul tanulni. Szépen halad, aztán egyik nap megkérdi Mózsi bácsit: – Mózsi bátyám, tanulom ezt a magik nyelvit. Haladok is, bár nehéz. De segítsen már megértenem, mi a különbség a baj meg a tragédia között? – No figyeljen, elmagyarázom. Ha én gyüvök le a Hargitáról, és elvétem a kanyart, aztán beborulok a szekérrel az árokba, akkor a fa elgurul, egész napi munkám oda. Ez ügye baj, de nem tragédia. Na most, ha holnap mondjuk magik a kollégáival ugyanazon az úton elvétik a kanyart, bebucskáznak az árokba, és nyakukat szegik, hát az a tragédia. Viszont egyáltalán nem baj… Ott ül a bakon az összes. Jön a kanyar megint. Odacsördítettek. Tudja fene, mi legyen. Baj-e vagy tragédia? Bayer Zsolt Magyar Hírlap

A szultán véleménye oly igaznak bizonyult, hogy az mai napig aktuális – a mostani globális háttér hatalomnak is az egyik fő célja: a Kárpát-medence “megszerzése”

                                      "Aki elfoglalja Magyarországot, az ura az egész világnak." II. Murad szultán (1404-1451)

Jól rendelték az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni

Jól rendelték az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni.

Móricz Zsigmond  (1879-1942) - író, újságíró, szerkesztő

A Fidesz az EU választásokra is nemzeti listát állított: azon a elszakított nemzetrészek képviselői is szerepelnek

                                  A Fidesz EP-listájának első 21 helyezettje: 1. Pelczné Gáll Ildikó 2. Szájer József 3. Tőkés László (Erdély, Partium, Máramaros, Bánság) 4. Deutsch Tamás 5. Gyürk András 6. Gál Kinga 7. Schöpflin György 8. Erdős Norbert 9. Kárpátalja - név még nincs 10. Vajdaság - név még nincs 11. Kósa Ádám 12. Hölvényi György 13. Dömötör Csaba 14. Hidvégi Balázs 15. Tóth Edina 16. Rákossy Balázs 17. Csóti György 18. Szemerkényi Réka 19. Király Nóra 20. Pálffy István 21. Felvidék - név még nincs

Megszámolták a határon kívül rekedtek levélszavazatait: tarolt a Fidesz

                          Befejezte a Nemzeti Választási Iroda (NVI) a levélben leadott listás szavazatok számlálását csütörtökön. Az NVI honlapján szereplő adatok szerint összesen 128.378 érvényes szavazólapot összesítettek. Az érvényes szavazatok 95,49 százalékát a Fidesz-KDNP pártszövetség kapta. A Jobbikra 2,28 százalék, a „kormányváltó” baloldali összefogásra 1,16 százalék, az LMP-re 0,45 százalék voksolt. A magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok csak az országos pártlistákra szavazhattak a múlt vasárnapi országgyűlési képviselő-választáson. A levélben szavazók névjegyzékében 193.793 külhoni magyar választópolgár szerepelt. A pártlistákra leadott érvényes szavaztok száma és aránya a következő:   1. FIDESZ-KDNP (95,49 százalék, 122.588 szavazat)   2. JOBBIK (2,28 százalék, 2.926 szavazat)   3. MSZP-EGYÜTT-DK-PM-MLP (1,16 százalék, 1.495 szavazat)   4. LMP (0,45 százalék, 573 szavazat)   5. ZÖLDEK PÁRTJA (0,18 százalék, 229 szavazat)   6. SEM (0,10 százalék, 125 szavazat)   7. KTI (0,06 százalék, 80 szavazat)   8. MUNKÁSPÁRT (0,05 százalék, 63 szavazat)   9. SZOCIÁLDEMOKRATÁK (0,05 százalék, 61 szavazat)   10. FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT (0,03 százalék, 43 szavazat)   11. JESZ (0,03 százalék, 40 szavazat)   12. EGYÜTT 2014 (0,03 százalék, 33 szavazat)   13. A HAZA NEM ELADÓ MOZGALOM PÁRT (0,02 százalék, 29 szavazat)   14. SERES MÁRIA SZÖVETSÉGESEI (0,02 százalék, 27 szavazat)   15. ÖSSZEFOGÁS (0,02 százalék, 25 szavazat)   16. ÚDP (0,01 százalék, 18 szavazat)   17. MCP (0,01 százalék, 17 szavazat)   18. ÚMP (0,00 százalék, 6 szavazat)

A hadi dicsőség még mindig szélesebb elismerést nyer

                        "A hadi dicsőség még mindig szélesebb elismerést nyer, mint a tudományos vagy művészi alkotás. A londoni Szent Pál templom kriptájában nyugszik Wellington és Nelson. Mindkét nagy katonának hatalmas síremléke van. Közelükben egy szerény sírkövön mindössze két betű áll : „A. F.” Ki ez? Alexander Fleming, a penicillin felfedezője. Több ember életét mentette meg, mint amennyit Wellington és Nelson valaha is elpusztított." Napoleon utókora - részlet Feleki László (Szatmárnémeti, 1909 Budapest, 1989) - író, újságíró  

Bayer Zsolt: Rendszerváltás

                          1988. március 30-án alapítottuk a Fideszt. Fiatalok voltunk, idealisták, ördöggel s Istennel egyszerre cimborálók, ostobaságunk miatt még felelősségre sem vonhatók. A világot akartuk, a hazánkat akartuk, a jövőnket akartuk. Fogalmunk sem volt, valójában mit akarunk. Csak azt tudtuk, hogy „ami van, széthull darabokra”. S azt hittük konok, csikó-szilajon, hogy mi vagyunk a virág. Az élet. A jövő. A minden.   1988. március 30. Huszonhat év és egy hét telt el azóta. Huszonhat év és egy hét ballagott el mindnyájunk felett, s így jött el 2014. április 6. Talán megőriztünk egykorvolt önmagunkból valamennyi kétségbeesett idealizmust, és elvesztettük az ördögöt. Hm… Newton még ezt mondta: „Aki belekortyol a tudomány kelyhébe, ateista lesz. Aki kiissza, a kehely alján megleli Istent.” Azt hiszem, valahogy így van ez a múló esztendőkkel is. Igen, a múló esztendők alján is ott az Isten. Szelíd, és figyelmeztet. És a csikó-szilajságból is lesz valami mélyebb odafigyelés. Szándék és akarat. S ha igazi, valódi célja is lesz az akaratnak, akkor az ember megállapodottan néz szembe önmagával. Huszonhat évet és egy hetet, egészen pontosan ekkora darab időt vártunk a rendszerváltásra. De bekövetkezett. 2014. április 6-án, úgy nagyjából este 11 és éjfél között megtörtént a rendszerváltás Magyarországon. Kibekkeltük. Az előttünk járó generációnak is ilyesféle jutott. „Alámerülök és kibekkelem őket” – szólt a másik emblematikus mondat. S ezt a mondatot sem illene elfelejteni. Mert hát alig-alig van nagyobb hősiesség, mint alámerülni és kibekkelni. Csikó-szilajon és tudatlanul ez persze megalkuvásnak és gyávaságnak és árulásnak tűnik, de hát azért mégsem halhat meg mindig mindenki, nem feszülhet fel mindenki a keresztfára – legfeljebb ha a szivárványra. Mert Jézusnak is csak így lesz értelme, ugyanis. Mi egészen pontosan huszonhat évet és egy hetet bekkeltünk ki. És nem merültünk alá. Nekünk alámerülés nélkül kellett kibekkelni őket. Igen, odatették a jövőnket abba a koporsóba, Nagy Imre koporsója mellé, és meghajtottuk előtte a fejünket, és eltemettük illendően, tisztességgel mindkettejüket. ’56 hőseit és a jövőnket. S ezután a temetés után láttunk neki, hogy építsünk magunknak jövőt. „Amit raktak délig, leomlott estére, Amit raktak estig, leomlott reggelre.” Így építettünk. És csak egy dologhoz ragaszkodtunk: hogy a mi jövőnk vára nem épülhet emberáldozattal. Ragaszkodtunk ehhez, mert tudtuk, ez különböztet meg bennünket mindenkor őtőlük. S aki ezt egyetlenegyszer is elfelejti, az olyanná válik, mint ők, annak nincs többé mit kibekkelni. Minekünk volt kibekkelni valónk. Minekünk kellett mindent kibekkelni a szüleink, nagyszüleink helyett is. Minden tönkretett élet, jövőtlenség, hiábavalóság, szűkölő hit, mindennapi borzalom, lelket megrágó megalkuvás, félelem, iszonyodás, hiábavalóság, a feleslegesség, kiúttalanság borzalmai mind-mind mireánk vártak, hogy ezekből építsünk valahogy jövőt. Így vártunk huszonhat évet és egy hetet. A mindig, újra meg újra ránk omló falak romjai között. Vártuk, hogy egyszer, csak egyetlenegyszer álljon meg a fal, áldozat nélkül. Magától. A hit és az akarás ereje által. És az lesz a mi pillanatunk. 2014. április 6-án megállt a fal. Nem omlott le, nem találtuk magunkat ismét hiteink és akarásunk romjai között. Most először előttünk az esély, hogy felépítsük az egész várat. Huszonhat évünkbe és egy hetünkbe telt, hogy kiássuk a földből eltemetett jövőnket. Ez barátaim, pontosan ez a rendszerváltás pillanata. És ez az, amit nem lehet visszacsinálni soha többé. Bayer Zsolt Magyar Hírlap    

A vasárnapi parlamenti választások jelesül igazolták megújhodási képességünket, kitartásunkat

                                "A magyar a katasztrófák nemzete s hogy ennek ellenére mégis életben maradt, ez főképpen megújhodási képességének volt köszönhető." Klebelsberg Kuno (1875-1932) - jogász, országgyűlési képviselő, művelődéspolitikus, belügy-, majd vallás- és közoktatási miniszter

Legendák Kárpátalján: Csap város keletkezésének története

Fricz Tamás: A Fidesz–KDNP történelmi sikere, a baloldal morális bukása

                              A Fidesz–KDNP a 2010-es kétharmados győzelme után 2014-ben ismét a kétharmad közelébe jutott, vagy el is érte azt. Ilyen magabiztos politikai sikerre, ilyen egyértelmű társadalmi támogatottságra és legitimitásra egyszerűen nem találunk példát Európa egyetlen országában sem! Ez történelmi siker és európai csúcs. Nyugodtan mondjuk ki: a második Orbán-kormány az elmúlt négy évben megnyerte a függetlenségi csatáját az európai uniós bürokráciával szemben úgy, hogy folyamatosan mögötte állt a választók jelentős része, mögé állt a formálódó civil társadalom, s a nehéz pillanatokban óriási hátteret adott számára a hat Békemenet. A kormány és a társadalom közötti ezen együttműködés tegnap érte el a csúcspontját, s várhatóan egy megismételt kétharmados győzelemhez vezetett. E kiemelkedő siker megnyitja a lehetőségét annak, hogy 25 év erősen pártok által uralt, elitista demokráciája után végre – a nyugati modell felé elindulva – részvételi, partnerségi demokrácia alakuljon ki Magyarországon. Megítélésem szerint ebben rejlik a vasárnapi választási eredmények egyik legfontosabb üzenete. De nézzük a kimagasló jobboldali siker további okait! Az első és a legfontosabb az, hogy az Orbán-kormány helyreállította a politika becsületét: az elmúlt négy év során arra törekedtek és azt tették, amit a választási kampányban megígértek a választóknak. Az álbaloldal őszödi beszédben megismert hazugságai és manipulációi után ennek óriási jelentősége volt az emberek számára, hiszen éppen azért adtak kétharmados bizalmat 2010-ben a Fidesz–KDNP-nek, hogy állítsa helyre a politika, a demokrácia, a politikusok tekintélyét, mert e nélkül nem lehet kormányozni és nem lehet demokráciát megvalósítani. Nagy volt a tét: ha a jobboldali kormány is eljátssza a választók bizalmát, akkor a magyar demokrácia végzetes erkölcsi válságba torkollt volna 2014-re. Ám szerencsére nem így történt, a második Orbán-kormány megfelelt a választói bizalmának. Három fontos ígéretét is teljesítette: egyrészt nemzeti szuverenitásunk és függetlenségünk megvédésére, illetve – az álbaloldal nyolc éve után – helyreállítására törekedett, s látványos, nemzetközileg is „látható” sikereket ért el ebben a témában. (Igaz, további küzdelmek várnak a harmadik Orbán-kormányra és a civilekre is.) Másrészt kihúzta az országot a gazdasági válságból, mégpedig egy újszerű, szinte kísérletinek tekinthető gazdaságpolitikai modellel, amit a világ unortodoxnak nevezett el. Végül, ezzel összefüggésben, gyökeresen átalakította a közteherviselést – szinte az 1848-as változások radikalizmusával –, mégpedig úgy, hogy a mindennapi emberek további sanyargatása, kivéreztetése helyett az éveken keresztül luxusprofitot zsebre tévő piaci szereplőkre – bankokra, multikra – terhelte rá a válságkezelés költségeinek jelentős részét. Nem volt hibátlan ez a négy év, amelyek taglalására, kijavítására persze majd vissza kell térni. De az emberek mégis azt látták, hogy a kormányzás iránya, víziója, szándéka tisztességes és ez az egyetlen járható út egy ország számára, ha szuverén és büszke nép és nemzet kíván maradni. Megértették – illetve a nagy többség megértette –, hogy a másik út, az álbaloldal kollaboráns, megalkuvó, a nemzeti szuverenitásra érzéketlen, az emberek megszorítására viszont mindig kész útja járhatatlan és a semmibe visz. S bár pár száz ezer szavazót elveszített a Fidesz–KDNP-tábor – ez egy ekkora többség esetén érthető –, mégis, nagy vonalakban egyben maradt, s újra megteremtette a kétharmados kormányzás lehetőségét. (A néhány százezer lemorzsolódó szavazó vagy nem ment el választani, vagy vélhetően a Jobbikra szavazott, többek között talán éppen az elmaradt, vagy csak részleges elszámoltatás miatt, ami a jobboldali szavazók jelentős része számára fontos és kiemelt elvárás volt és ma is az. Ebből tanulni kell!) A Fidesz–KDNP győzelmének másik oka nyilvánvalóan az álbaloldal belső megosztottsága, szétesettsége, civakodása volt, aminek következtében még a saját táboruk sem lehetett meggyőződve arról, hogy a végül Kormányváltóknak elnevezett „szövetség” valódi alternatíva-e, valóban kormányt tud-e váltani, egyáltalán képes lenne-e kormányozni, ha megválasztják őket. Ám nemhogy kormányozni, de veszíteni sem tudnak: képtelenek voltak vasárnap éjjel gratulálni a győztesnek, ami gusztustalan, s hétmérföldes távolságra áll a demokratikus normáktól; ezzel a Kormányváltók erkölcsileg látványosan megbuktak. Az álbaloldal tehát önmagát verte szét, s így valóságos lehetőség nyílt a posztkommunizmustól való végleges megszabadulásra. Befejezésül, bár a személyes érintettség okán talán nem kellene említenem, de a történelmi hűség miatt mégis le kell írnom: sajátos, de jelentős szerepet játszott, s szinte a jobboldal erejét megduplázta a Civil Összefogás Fórum (CÖF) másfél éve, 2012 őszén megkezdett és a választásokig tartó tájékoztató kampánya és országjárása, illetve a négy év alatt lezajlott Békemenetek sora, melyek folyamatosan fenntartották a jobboldali választók közéleti figyelmét, illetve óriási közösségi erőt mutattak fel mind országon belül, mind országon kívül, aminek pozitív hatása alól senki nem vonhatta ki magát. És most megnyílt előttünk egy út, amelyen járva egy új, stabil, nemzeti szuverenitásra és a közjóra épülő, részvételi és partnerségi demokráciát építhetünk fel. Induljunk hát! Fricz Tamás mno